Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-11 / 128. szám, péntek

ň J).® Áz Ipoly-völgyét északról a kru- pinai dombok, délről a lusta .folyású Ipoly határolja. A lučeneci járás e zugát a terpiészet gazdag termőfölddel és kedvező éghajlattal ajándékozta meg. Az egész határ csupa barnaföld, iszapos agyag, vagy agyagos iszap. Az évi hőmérséklet átlaga nem siHlyed a 8,5 fok Celsius alá. A búza éppoly Jól terem Itt, mint az árpa. De nagyon kedvező vidék ez a lucerna, a kukorica, a dohány és más növények termesztésére ls. Ilyen feltételek között gazdálkodnak a Lesenicei Állami Gazdaság dolgozói. Kíváncsiak voltunk, HOGYAN HASZNÁLJÁK FEL A TERMÉSZET AJÁNDÉKAIT, vajon dolgozóinkat szolgáló értékekké változtatják-e azokat. Sok mindent megtudtunk a gazdaság igazgatóságának folyosóin kifüggesztett ábrákról. A különféle színű vonalak, oszlopok és grafikonok az egyas termények termésének nagyságát jelöjik. Csaknem valamennyi meghaladja a felső hatért — a 100 százalékot. Az ábrákból kiviláglik, hogy a gazdaság valamennyi gabonafajtából a tervezettnél magasabb hozamot ért el; búzából 70, rozsból 120, árpából 460 kilóval többet stb. A gazdaság összesen 564 mázsával nagyobb termést takarított be. Csupán a cukorrépát szemléltető ábrán nem éri el a görbe a 100 százalékos határt. — Ez az egyedüli sikertelenségünk a növénytermesztésben, amiért kissé szégyenkezünk is — ismeri be a gazdaság igazgatója. A marha- és a sertéshússal, a tejjel, a tojással, a malacok elválasztásával, a borjú nevelésével stb. Lesenicén nincs hiba. A múlt év folyamán a gazdaság a tervezettnél 326 mázsával több húst, 130 000 literrel több tejet adott az államnak. Ez olyan mennyiség, amely egy átlagnagyságú község évi szükségletének felel meg. Az előzetes eredmények szerint a Lesenicei Állami Gazdaságban 1961 folyamán a következőképp EMELKEDETT A MEZÖGAZDASAGI TERMELÉS: 8 növényi nyerstermelés 7 százalékkal, az állattenyésztési termelés pedig 9 százalékkal. Igaz, hogy e számok nem sokat mondanak, pedig jó irányító raueka-.és, tőként az emberek szorgalma' rejlik . mögöttük. Ehhez azonban, alaposabb., elerrjzés szükséges. Ellátogattunk oda, ahol a termelési sikerek születnek. Véletlen választásunk a vinlcei részlegre esett, ahol Ernest Bejnhror vezető fogadott bennünket. Jelen volt Štefan Kulifay, az állattenyésztési termelés csoportvezetője és Alexander Jacz, növénytermesztési csoportvezető is. Beszélgetni kezdtünk arról, hogy a múlí évben hogyan gondoskodtak a föld termővé tételéről. Megszólalt a leghivatottabb, Jacz elvtárs. — Nos, mit mondjak érről önöknek?! Nem volt elég istállótrágyánk, -hát másképpen segítettünk magunkon. A kifutókból összegyűjtöttük az iszapot, a zöldséghulladékot és a mezőkről származó hulladékokat és tőzeggel, mésszel keverve több mint 2500 köbméter komposztot készítettünk. Ha nem tévedek, ez egy hektár szántóra számítva négy köbmétert tesz kl. Mindenütt, ahol komposztot alkalmaztunk, szép lett a termés. Például a kukorica 35 mázsa szemmel fizetett. E gazdaságban valóban nem panaszkodhatnak a hozamokra. A gabonából 27 mázsa, a kukoricából 53 mázsa, az évelő takarmányfélékből 65 mázsa termett hektáronként. Azért, mert A FÖLDNEK MEGADTÁK MINDAZT, AMIRE SZÜKSÉGE VAN. — Nos, mondják csak, hogyan készítik elő ősszel a talajt? — Nem úgy, mint máshol, — válaszolja huncut mosollyal a gazdaság vezetője. — A tarlóhántás után 10 cm mélyen szántunk, utána pedig 18 cm-es középszántást végzünk. Ezzel beszántjuk az istállőtrágyát is. Azután pedig legalább 32 cm mélyen szántunk. Azoknak, akik csak tarlóhántást és mélyszántást végeznek, ez talán bonyolultnak és költségesnek Is tűnik. Hisz minek a földet négyszer szántani... De nézzük e kérdést egy kissé figyelmesebben. Az egy hektárra fordított költség ugyan vagy 150 koronával növekszik, viszont a hozamok 5—7 mázsával is magasabbak az átlagosnál. Azt hiszem, több érvre nincs szükség., A vinicel gazdáknak hasznára válik, hogy előre megtudakolták a talajtól, mit óhajtana: több nitrogént-e vagy foszfort, káliumot-e vagy meszet. Megvizsgálták, ml a megfelelőbb. A savanyúan reagáló trágyaféle, vagy pedig más. Az egész határban talajelemzéseket végeztek, annak eredménye alapján állították össze a trágyázási tervet is A növénytermesztési dolgozók jól tudják, hogy a Csillag-pusztán savanyú a föld, míg Hor- ná Glaniában szikes. Ezért a trágyázásra az első esetben mésznitrogént, káliumsót alkalmaznak, míg a második esetben ammóniákat, szuperfoszfátot és más fajtájú műtrágyákat. JÖ IRÁNYÍTÁS ÉS HELYES SZERVEZÉS Régiy bevált igazság az, hogy a sir kert a munka. Jó irápyítása és szervezése dönti el. Ez a mezőgazdaságban éppúgy érvényes, mint az iparban. Bár a Lesenicei Állami Gazdaság nemrég alakult meg, azt mondhat|uk, hogy vezető gazdasági dolgozói elég • gé gyorsan feltalálták magukat. Nézzük csak a növényi és az állattenyésztési termelés irányítását. Gyürky Ernő. a gazdaság agrotechnikusa az idénymunkák idején bizony sohasem található irodájában. Mi sern találtuk őt ott, ezért Zolnay Ernő, az FSZM üzemi bizottságának elnöke tájékoztatott Jjennünket munkájáról. — Agrotechnikusunk csak a termelési- értekezletre jön be. Egyébként nincs olyan nap, hogy ne menne ki valamelyik gazdaságba. Közvetlenül a földeken ad tanácsot a növénytermesztési csoportvezetőknek és tagoknak, és természetesen ellenőrzi ls őket. — Elmond egy esetet, amely az ősszel történt. A vlnlcel gazdaságban rosszul előkészített talajba akartak repcét vetni. Gyürky javasolta, hogy a föld felszínét tárcsás boronával kell megmunkálni... — Ilyen a mi zootechníkusunk ts, Ľubomír Šlmunek. Ö viszont az istállókat járja, ellenőrzi a takarmányadagok betartását, tanítja az állatgondozókat hogyan kell elkészíteniük a takarmányadagokat, többször , is egybehívja az etetőket, s elbeszélget velük például a takarmányfélék ízesítéséről. Ennyit mond Zolnay elvtárs. A mezőgazdasági termelés helyes szervezéséről és Irányításáról is meggyőződtünk a vinicei gazdaságban. Ez már nagyüzemi termelési színvonalon álló szervezés. A gazdaságban kétféle vetésforgót alkalmaznak: kilenc tagból álló mezeit és a gazdasági udvar mellett takarmány-vetésforgót. A gazdasági udvar melletti földeken a takarmány-vetéáforgóban nagy trágyaadagokkal, trágyalével és öntözéssel hektáronként átlag 300 mázsa zöldtakarmányt teimelriek. Villanypásztorok segítségével a múlt évben is 100 tehenet és 25 anyasertést legei-tettek. KIFIZETŐDIK AZ EMBEREK KEZDEMÉNYEZÉSÉNEK TÁMOGATÁSA A vinicel gazdaság Vörös Sarkának helyiségében a falon bekeretezett iraton láthatók. Egyéni és kollektív kötelezettségvállalások ezek. Az egyiken a következőket olvassuk „kötelezem magam, hogy 1964 végéig minden egyes tehéntől 12,5 liter át lagos napi tejhozamot érek el". „Kötelezettséget vállalok..." így hangzik Jozef Sut, Imrich Pobory fejőgulyás és mások vállalása. Igaz, hogy e vállalások mit sem érnének, fia teljesítésüket nem ellenőriznénk — Jegyzi meg Kulifay elvtárs S mindjárt el is magyarázza az ellenőrzés módszerét. — Havonta ebben a helyiségben tartjuk a FSZM taggyűlését. Értékeljük a vállalt kötelezettségek teljesítését. A legjobbakat nyilvánosan kiemeljük és példaképp állít fuk a többiek elé. Most valamennyi fejö'gulyással Ismertetni akarjuk Irririch Pobory munkamódszerét, aki 1961-ben minden tehéntől 11 liter tejet fejt ki. Mint látható, érdemes az emberek kezdeményezését fejleszteni. A Lesenicei Állami Gazdaságban éppen ennek a bevált módszernek köszönhetik, hogy a múlt évben oly kitűnő eredményeket értek el. A harmadik ötéves terv krónikájába a 61-es évet a jó gazdák éveként írják be. A. MIARTUS megy, liogy a régi értelemben vett társadalmi ranglétrán, amikor még a vagyon, a „van" határozta meg az ember társadalmi helyzetét, „valakik" lettek. H

a jól emlékszem, tavaly nyáron egyik falusi olvasónktól, egy asszonytól érdekes kérdésekkel foglalkozó levelet kaptunk. A több ezer levél közül nehéz lenne most éppen ezt az egyet előkeríteni, így hát nem tudunk olvasónk nevére hivatkozni, viszont nagyon is jói emlékszem a levél tartalmára. Miről is frt olvasónk? Lényegében arról, hogy — a régi világ gondolkodásmódjánál fogva — sok ember életmódjával, egész élétszemléletével nem tudott még beleilleszkedni az új világba. Még elég sok eníber szinte rabja a magántulajdon gondolatának, hogy egyeseknél — a megváltozott körülmények ellenére ls — tartalmában alig változott az élet. A hangsúly nem az életmódon, az élet tartalmán <van, tehát nem azon^ hogy az ember tulajdonképpen hqgyan él, hanem a külsőségeken, a fitogtatáson, vagyis lényegében a szerzésen. Olvasónk példaként említi fel, hogy a felszabadulás óta a falvakon szinte gomba módra szaporodnak — épülnek az új házak, még hozzá — ezt mindnyájan nagyon jól tudjuk — nem is akármilyen házak, hanem a földművesek szép, modern, kényelmes, előszobás, két-háromszobás-fürdőszobás lakásokat építenek. Ez idáig rendben ls volna, sőt, nagyon is örvendetes jelenség, hogy a falu egykori nincstelenjelnek éfetében Ilyen óriási változás állt be. Igen ám, — jegyzi meg olvasónk — csakhogy az új háztulajdonosok sajnos még eléggé jelentős része „nem él" ezekben a szép, modern és kényelmes házakban, mert ezek a házak inkább a külsőségeket, a mutatást hivatottak szolgálni, neun pedig az ember kényelmét. Valóban az a helyzet, hogy számos falusi ember — nemegyszer „nadrágszíjhúzás" árán is — felépíti magának az új házat, sokan közülük nagyon szépen be is rendezik, de a család ezt a kényelmet és felüdülést jelentő lakást egyszerűen nem használja. Megvan ugyan a két szoba, de oda jóformán csak akkor lépnek be, ha vendég jön, annak megmutatják az új lakást, hogy íme erre ts tellett, viszont a család jóformán egész életét a konyhában tölti, ha kevesen vannak, akkor még ott ls alszanak. Az sem ritkaság, hogy több helyen — szinte a szép és új ház elcsúfításaként — az udvaron holmi deszkama i adékokból összeeszkábál nak valamiféle „nyári konyhát", amiben aztán kora tavasztól késő őszig él az egész család. S

zámtalan más példát és esetet lé fel lehetne hozni annak illusztrálására, hogy az emberek hogyan válnak a tárgyak rabjaivá, illetve, mennyire nem bírnak még mindig megszabadulni a magántulajdon gondolatától, attól, hogy minél többjük legyen. Viszont súlyosan tévedne az, aki az eddig elmondottakból olyasféle következtetést vonna le, mintha az embereket holmi önmegtartóztatásra, az élet örömeiről való lemondásra szeretnénk nevelni. Ilyesmiről szó sincs. .Nem is lehet annál az egyszerű oknál fogva, mivel akkor a szocializmus lényegével — ^z ember Javáról való gondoskodással, — kerülnénk ellentétbe. Csupán arról volna és van szó, hogy az ember egyrészt megtartsa a személyi szükségletek ésszerű méreteit, másrészt pedig ne váljék a tárgyak rabjává. „A bőségnek — mondotta Hruscsov elvtárs az SZKP XXII. kongresszusán — mint a személyi tulajdon korlátlan növekedésének fogalma, nem a mi fogalmunk, ez a fogalom a kommunizmustól idegen. A dolgozó sok tárgyra vonatkozó személyi tulajdona, mint a személyi szükségletek formája nem mond ellent a kommunista építő munkának, amíg betartja ésszerű méreteit és nem válik öncélúvá. Az eltúlzott egyéni tulajdon azonban bizonyos körülmények között a társadalmi haladás fékjévé, a magántulajdonosi szokások melegágyává válhat és gyakran azzá is válik, s kispolgári elfajulásra vezethet. Megtörténik, hogy a ^tárgyak rabul ejtenek egyes embereket és ők maguk is a tárgyak rabjaivá válnak." „A kommunisták — folytatta Hruscsov elvtárs — elvetik a burzsoá társadalom eskölcsét, ahol az „enyém" fogalma a legfelsőbb elv, egyesek gazdagsága pedig csak mások tönkretétele révén lehetséges, ahol az egoizmus, a nyerészkedés, a meggazdagodás vágya ártalmas szellemét kultiválják. A kommunisták a magántulajdon világával a társadalmi tulajdont, a burzsoá individualizmussal pedig az elvtársiasság és" a kollektivitás elvét helyezik szembe." L

eküzdeni az emberben élő és megnyilvánuló burzsoá csökevényeket, a rég! világ mentalitását és életfelfogását nem utolsósorban azt ls jelenti, hogy az ember szabaduljon meg attól az életfelfogástól, hogy boldogságát, élete értelmét és célját csak abban lássa, hogy minél több holmit a magáénak vallhasson. A lényeget talán úgy fejezhetnénk ki a legtalálóbban, ha azt mondjuk: ne a tárgyak határozzák meg az ember életét és uralkodjanak rajta, hanem éppen fordítva: minden az ember szabadságát, javát és kényelmét szolgálja. BÁTKY LÁSZLÓ Uj arcú faíu a Kis-Duna partján A KANYARGÖ Kis-Duna partján húzódik meg Trhová Hradská, tipikus csallóközi falucska. Ha végighaladsz főutcáján, az új házakon televízióantennák sokaságát veheted észre. Az emberek, akikkel találkozol, jókedvűek, elégedettek. Az üzletek vásárló asszonyokkal vannak tele. Egy csinos fiatalasszony éppen, a fodrásztól igyekszik hazafelé ... Pillanatfelvétel ez a jelenből... A múlt, amikor a nagygazdák és a Popperek uralták a falut, másképp festett. A nlncstelenséget, a nyomort és a nélkülözést szerint mozgósították az embereket. Titokban ugyan, de versenyeztek egymással, hogy kl tud nagyobb tömeget megmozgatni az építkezésre. Dolgos munkáskezek.szorgoskodtak, liogy mielőbb elkészüljön az új művelődési otthon, amelynek falusi viszonylatban csak kevés párja akad az országban. Az átadás napja.is piros betűkkel került a krónikába. Így íródott bele az is, hogy a falu közepén a mo' csárból park lett, ahonnan nsm hiányzik a gyermekjátszótér sem. Hogy győzték a lakóházak, valamint az egyéb építkezéseket szakemAz új kultúrotthon főutcára néző része. (A szerző felvétele.] láthattad a nádfedeles, kisablakos házikókban. ' A múlt fekete pontot, fekélyt jelent a falu életében. Mindennap korán reggel több mint száz idénymunkás, nincstelen földönfutó igyekezett a Popper gazdaság felé. Mindegyikük azzal a reménnyel indult el hazulról, hogy ina talán kap munkát. Az intéző úr azonban csak tizet választott ki... A többiek lehajtott fejjel indullak haza... Milyen is volt ez az otthon. Egy szobácskában két család is meghúzódott. Az asszonyok a gyerekekkel zsémbeskedtek, akik a nem létező kenyérdarabkáért esedeztek... A férfiak az aratás közeledésében látták a reményt... De mindnyájuk számára ez sem hozott változást. Csak az erősebbjeinek ... Bent sírtak az éhező gyerekek, az utcán a csendőrök vigyáztak a „rendre". A jóléttől meghlzottsurak mulattak..'. Ez a múlt emlékeinek töredéke . .. Házi Vincével, a HNB elnökével lapozgatjuk a falu krónikáját. Azt a krónikát, amelyben már nem szerepelnek a Popperek, az úri megszólítás, hanem a miénket, az elvtársi megszólítást használják. Az új idő, a szebb élet krónikája ez. „Piros betűkkel" nem az ünnepeket, hanem a változásokat, a kitűnő munkaeredményeket írták bele. De lapozgassunk csak az elejétől... „Az egykori földesúr birtokán 1948. október elsején állami gazdaság létesült, ahol a község lakosai közül mintegy százan ialáltak munkalehetőséget". Talán éppen azok, akik egykor hiába vártak arra, hogy az intéző úr a nevüket szólítsa. Piros betűs bejegyzés. Hiszen a falu életében ennél még nagyobb ünnep nem volt. Aztán újabb adatok következnek: „1950-ben 350 ha gazdátlan földön tizennégy munkás egységes földművesszövetkezetet alakított. Vagyonuk: 350 hektár föld, égy ló, egy tehén és egy borjú" ... Két év nem nagy Idő. Ügy eltelik, hogy az ember alig veszi észre. 1952-ben már egész községi szövetkezettel dicsekedhettek. Ma pedig már közel 1800 hektár földet vallhatnak a magukénak. A tervezett 24 korona munkaegység értékéből 18 koronát fizetnek ki előlegként. Az állattenyésztési termékek eladási tervét a tej kivételével 100 százalékra teljesítik. — Ekkor kezdődtek az első építkezések, — jegyzi meg Házi elvtárs. — Majd szerényen hozzáteszi: azóta vagyok a HNB elnöke is. Bizony annak már tíz éve ... TlZ ÉV, 120 új telek, korszerű lakóházakkal beépítve, 50 rozoga viskó átépítse. Üj kultúrotthon, tüzoltószertár, park és épülő iskola. Sok-sok ezer brigádóra, épülő, szépülő falu ... — A nemzeti bizottság ülésein az elmúlt évek során gyakran szerepejt napirenden a fiatalság szórakozásának lehetősége — folytatja Házi elvtárs — ugyanis a fiatalok szórakozásához nem rendelkeztünk megfelelő helyiséggel. A kocsma volt az egyetlen szórakozásuk. A sok vita meghozta az eredményt. 1956-ban elkezdtük az új művelődési otthon, építését, amelyet a múlt évben adtunk át rendeltetésének. A járástól 720 000 korona segítséget kaptak. A téglát, a gerendát maguk „teremtették" elő. Az új otthon értéke mintegy 1800 000 korona. A nemzeti bizottság tagjai körzetük berekkel? A nemzeti bizottság jött segítségül. A helyi gazdálkodás keretén belül öt kőművest, három ácsot és egy asztalost alkalmaz. Két szerelőjük ls van, akik az elromlott villanyvasalókat, mosógépeket és a kerékpárokat megjavítják. A takaros, modern családi házak előtt ls ők készítik a vaskerítéseket, kapukat. A borbélyhoz, a fodrászhoz sem kell már Dun. -Stredára járni. Mindezt megtalálják odahaza is. A tégla beszerzése sem okoz gondot. A HNB saját „tábori" téglagyárral rendelkezik, amely az elmúlt évben 900 000, iz idén pedig 1 millió téglát készít. Mindez a nemzeti bizottság körültekintő és jó munkáját dicséri. ELÉGEDETTEN tesszük félre a krónikát. A mának története azonban tmég nem ért véget. Ezt saját szemünkkel jobban látjuk. El is indulunk faluszemlére. Alig lépünk ki a HNB épületéből, amikor Házi elvtárs karonragad. — Nézze, mennyi televíziósantenna. Vagy hatvan van már belőle a faluban. Pedig 1952-ig még villany sem volt községünkben ... Előttünk hatalmas épülettömb. Az új, 18 tantermes iskola épül Itt, amelyből az ebédlő és a tornaterem sem hiányzik majd. Szomszédságában négy lakásos épület készül a tanítók, részére. Mellette cövekek Jelzik az újabb lakóházak helyeit, amelyek 1965-ig készülnek el. A szövetkezet is épít itt négy család részére lakóházat. Az iskola környékén a föld fel van forgatva, de körülötte a körbefutó utca kövezete már következtetni enged arra, milyen ls lesz az Iskola környékének képe. — Az iskolában Ősszel már megkezdődik a tanítás, — mondja a msi^ lénk szegődő Oravec néni, a Nőbizottság elnöke. Mi asszonyok alig várjuk ezt a napot, mert ekkor nyílik meg az óvoda is. Ugyanis eddig községünk nem rendelkezett óvodával. Hej, mennyi gondot vesz le ez dolgozó asszonyaink válláról... A választások után a szomszédos Horné Mýto községgel egyesültek. Az egyesitett község neve: Trhové Mýto. Több mint háromezer lakosa van ma a községnek. Ez újabb gondok, tervek elé állította a nemzeti bizottságot. Gyűléseiken gyakran vita tárgyát képezi a község fejlesztésének terve. A közszolgáltatás házát is Jő volna felépíteni, mozihelyiség is szükséges lenne, viszont a HNB épületét is át kellene építeni, őszre elkészül a falu fejlődésének távlati terve is. Ekkor aztán újból, még szorgalmasabban megindul a munka. Az országút kétoldalán elterülő széles tér parkká változik át. Üj áruház is. épül talán^ és ki tudná mind-mind felsorolni azokat a terveket,, amelyet a helvl nemzeti bizottság a község lakosainak segítségével akar megvalósítani. A FALU LAKOSAI büszkék községük fejlődésére, amelyből eltűntek a nádfedeles házak, ahol ma már a múlt nyomait alig lehet észrevenni. Az emberek arcáról is a ma tükröződik vissza. Csupán az emlékek között él még a múlt fekete, fájós pontja. S ha erre gondolnak, még erősebben szorítják meg a lapát, avagy a villa nyelét s féltő gonddal, jóleső érzéssel néznek gondtalanul játszadozó gyermekeikre. NÉMETH JÁNOS 19B2. május 11. ÜJ SZÖ 5 *