Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-05 / 123. szám, szombat

Obo rmi panasz A közelmúltban a trebišovl járás Oborin községében jártam, ahol Veres István igazgató-tanító és Molnár elv­társ, a helyi nemzeti bizottság titkára a következő panasszal fogadtak: — A Jednota elvette a kultúrhá­zat, s hozzá tehetjük, kocsmát csi­nál belőle. No, ez már csak a szomorú ered­mény. A dolog azonban másképp kez­dődött ... Éspedig így : A Jednota járási vezetősége meg­pendítette, hogy meg kellene szüntet­ni a kocsmát, mert ugyebár a kocs­ma az csökevény. A kocsma az semmi jót nem eredményez, csak zülleszti az ifjúságot, miegymás ... Ki merné azt állítani, hogy ez ki­mondottan nem egy nemes törek­vés ... ? Meg kell szüntetni, mon­dották a falu elöljárói is. — Kultúrát a fiatalságnak és nem kocsmát... I így született meg a döntés: meg­szüntetik a régi kocsmát... ' Nemsokára azonban kitudódott, hogy a kocsmarombolók nem Is any­nyira kocsmarombolók. Ök a régi kocsmát csak azért akarják megszün­tetni, hogy egy újat nyithassanak. Tervüket nem rejtették véka alá. Vendéglőt építenek. Egy kevés be­fektetéssel kicsinosítják a kultúrhá­zat és kész a kocsi. Igen ám, de a fa­lu kultúrházat követel a kultúrházért. A kultúrház azonban nem a Jednota gondja. Az övé csak a kocsma. Bár ebben az esetben a kultúrház szere­pét betöltő épület ls az ő tulajdona, mégpedig azért, mert azt valamikor még a Fogyasztási Szövetkezet építet­te... Az, hogy azóta mindig kulturá­lis célokat szolgált, nem sokat szá­mit... — A Jednotának teljesen igaza van. Ami Jogos, ez jogos — kísérelték meg egyesek megmagyarázni a lehetet­lent. — A falunak kultúrház kell — mondogatják az állhatatosak. A vita azonban terméketlen. A Jed­nota már hozzá ls fogott a kocsma kijavításához, a kulturális létesítmé­nyek járási beruházója pedig a leg­csekélyebb összeggel sem tud hozzá­járulni egy új kultúrház építéséhez. Kezdetben önsególyezéssel akartak kultúrházat építeni. A lakosság meg is adta volna a kellő támogatást, hisz alig indították el a kötelezettségvál­lalási akciót, máris ezer őrá ledolgo­zását vállalták. A szövetkezet is haj­landó lenne hozzájárulni... Igen, a földművesszövetkezet, mert ezután már hol fogja megtartani tagsági ülé­seit, talán a szabad ég alatt? De ez még hagyján, az ifjúság hol fogja ren­dezni szerepléseit? Akármilyen kicsi és bármennyire ódon ls volt az a kultúrház, de legalább volt... így akarnak hozzájárulni ahhoz, hogy a szövetkezeti ifjúság is megteremthes­se falujában a kulturális lehetősége­ket? (Oborin ugyanis azokhoz a köz­ségekhez tartozik, ahol az ifjúság nem csupán a falú határán túl látja a boldogulását.) A panaszt végighallgattam, s őszin­tén szólva, nem sok hozzáfűzni valóm volt. Itt még csak annyit szeretnék megjegyezni: az eddigi gyakorlat mindenütt azt mutatja, hogy ahol a Jednota új kocsmát akart létesíteni, ott épített magának. Kobák Kornél A bratislavai Oj Színpad szín­re vitte Oldrich Danék: A házasság­szédelgő esküvője című komédiáját. Rendezte Otta Haas államdíjas. Fel­vételünkön a komédia egyik jeleneté­ben G. Veclová, mint Magda és I. Krivosudský, mint Alojz. (Ján Herec felvétele) A nemrég nálunk járt szenegáli művészegyüttes igazgatója a CTK bu­karesti tudósítójával való beszélgetés alkalmával elmondta, hogy csehszlo­vákiai vendégszereplésük felejthetet­len benyomásokat hagyott mindnyá­jukban. „Ilyen fogadtatásban még nem volt részünk. Meggyőződtünk, hogy önökben Igaz barátokra talál­tunk," mondta többek között Abdou Mama Dlouf, az együttes vezetője. A Hattyúk tava műkedvelő színpadon: A karagandai bányászok kultúr­otthonában előadták Csajkovszkij: Hattyúk tava című balettjét. Felvételünkön a balett egyik jelenete. Odette szerepében M. Ringéi a pedagógiai főiskola növendéke és a királyfi szerepében V. Vaszilje* orvos. (CTK — TASZSZ f elv.) JEAN PIERRE RAMPAL KOSlCÉN Jean Pierre Rampal, a világ egyik legkiválóbb fuvolaművésze prágai és bratislavai szereplése után Košicén lé­pett fel. A košlcel Kamarazenekar Ju­bileumi hangversenye keretében Mo­zart D-dur fuvolakoncertjét adta elő. A francia vendégművész tünemé­nyes vitalitással és átérzéssel tolmá­csolta a csipkeszerű Mozart-muzsikát, a Kamarazenekar pedig Skrepek Ro­mán vezényletével kiegyenlített, kife­jező erejében gazdag és tömör kiegé­szítője volt a szólistának. Rampal fuvolaművész egyébként nem először járt Csehszlovákiában. Ezúttal hatodszor nyílt lehetősége ar­ra, hogy az ország nagyvárosainak koncertlátogató közönsége élvezhesse művészetét. Jean Pierre Rampal maga is elismerőleg nyilatkozott a cseh­szlovák kulturális élet fejlettségéről, zenei kultúránk magas színvonaláról, a lelkes közönségről, amelytől eddi­gi szereplései során annyi elismerést kapott. Gazdag és élménydús művészi pályáját párizsi szerepléssel kezdte, aztán megnyílt számára a világ ösz­szes számottevő hangversenydobogója. Amikor tervel felől érdeklődünk, örömmel újságolta, hogy Hacsa­turjan hegedűversenyét átültette fu­volára és 1963-ban tervbe vett szov­jetunióbeli hangversenykörútján fogja előadni. Nagy elismeréssel nyilatko­zott az orosz zeneszerzőkről, különö­sen kedveli Prokofjevet. Jean Pierre Rampal vendégszerep­lését és a košicei Kamarazenekar fennállásának ötödik évfordulójára rendezett hangversenyt a város ki­emelkedő kultúreseményeí közé so­rolhatjuk. LOÖSZ DEZSŐ Az „ARABESKA" lengyel együttes szereplése Az egész világon észlelhető a rövid színházi műfajok új fejlődése. Termé­szetesen minden népnek megvannak a maga sajátosságai. Ez mondható a több csehszlovákiai városban és a múlt héten Bratislavá­ban vendégszereplő ARABESKA nevű ze­nei színház együtteséről ls. 1960-ban alakult Varsóban több élenjáró opera­énekes és balet-táncos kezdeményezésére. Célul tűzték kl, hogy olyan egész estét betöltő művészi programot nyújtanak a közönségnek, mely nemcsak klasszikus zenét és énekszámokat, de szórakozta­tó zenét ls tartalmaz. Minden program­pontot konferánsz helyett pantomimok kötnek össze, a dekoráció egyszerű, egyszínű háttérrel, a kosztümök csupán másodrangú szerepet játszanak. A kül­földön szereplő együttes csupán 6 sze­mélyből áll. A bratislavai bemutató — a PKO eszt­rádtermében — meleg fogadtatásban ré szesült. A szereplők: Barbara Bittne­rőwna, a poznani és varsói operák államdíjas prlmabalerinája, több sike­rült táncszámban, Jerzy Kaplinskl a poznani opera balettmestere pantomi­mokban, valamint Mira Golawska, kolo­ratúr szopránénekesnő, Leslaw Finze, tenorista, Marian Florkowski, a lodzsl opera első táncosa léptek fel. A zenei kíséretet és a zongoraszámokat Bohdan Ruskiewlcz művészien adta elő. —gk— Időszerű nyelvi kérdések Szótárunkat folytatva arra kérjük olvasóinkat, hogy cikkeinket vágják ki a lapból, fűzzék össze az ABC-sor­rendben megjelenő szójegyzékeket, egyelőre ez ls segítséget Jelent, ainlg nyelvhelyességi szótár nem lát kö­tetben is napvilágot. Igyekszünk né­mi magyarázatot ls fűzni az egyes problematikus szavakhoz, felhasznál­va az Értelmező Szótárt. Megjegyzé­seiket, kérdéseiket továbbra ls vár­juk. aktív — aktíva (aktíveértekezlet, ak­tívahálózat, pártaktíva, könyvelés­ben : üzleti vagyon érték aktualita — aktualitás (magyar meg­felelője: időszerűség. A magyar szó teljesen egyenértékű az Idegennel, tehát törekedjünk a magyar használatra. Ha szöveg­ben többször előfordul, az egy­hangúság elkerülésére megfelel az aktualitás is. Pl.: A békeharc aktuális feladat, de nem kevésbé fontos és időszerű honvédelmünk erősítése sem.) akumulácia — akkumuláció (magya­rul felhalmozódás, de a politikai gazdaságtan szaknyelvében tőke­akkumuláció és tőkefelhalmozó­dás egyaránt helyes kifejezés) akumulátor — akkumulátor (akkumu­látor-telep, a motor akkumulátor­Ja) akurát — akkurátus (-Sfo) akvamarin — akvamarin akvarel — akvarell (festészetben: vízfestmény) Alah — Allah (a h szó végén nem ejtendő, tehát ,AIla'J Albin — Albin (ritka keresztnév) Albión — Albion (Anglia ősi neve) albumín — albumín (fehérje) alegória — allegória, (allegorikus, allegorikusán, allegorizál) alchýmia — alkímia, alkimista (ma­gyarul általában aranycsináló), A magyar sző azonban nem min­den esetben használható, mert az alkimisták nemcsak aranycsiná­lással foglalkoztak) aligátor — alligátor (a krokodillal rokon hüllő) aliterácia — alliteráciő alkaljský — alkaioszl (-sor, verstan) alkálié — alkália, alkáliák (vegytan) Alsasko-Lotrlnsko — Elszász-Lotha­ringia (Franciaország) alúvium — allúvium, alluviális (föld­tan) amatér — amatőr, -ség (-kl-) VIRULJ KÖZTÁRSASÁG! KÖZTÁRSASÁG, él], virulj, épülj drága hon. Dicsőséged szálljon túl a csillagokon. LÉGY erős Köztársaság, ne hátrálj soha. Munkás ifjúság békéd záloga. KÖZTÁRSASÁG, élj, virulj, épülj drága hon. Dicsőséged szálljon túl a csillagokon. Monoszlúy M. Dezső lord. SY QR ME gBlBrt Lenini pionírok J1NCSIES SZaLlfiFA J ancsinak volt egy Igen rossz szokása, folyton faragcsált és bizony nem kímél le még a gyümölcsfákat sem. Hiába voľ minden figyelmeztetés, szép szó, magyarázat, mlg egyszer .. . Éppen egy kis almafa törzsébe próbálta bicskájával belevésni nevének kezdőbetűit, amikor az éles kés kiugrott és |fi mélyen beleszaladt az ujjába. Sírva, jaj­veszékelve futott édesanyjához, aki bekötötte a kezét, de alaposan megmosta Jancsi fejét. Ezek a a szavak felkavarták Jancsi lel­kiismeretét, maga elé képzelte a hangtalanul slrő, megfaragott, megcsonkított fákat. Szinte na poklg nem találta a helyét, végül viaszt kért apjától és bekente a kis almafa törzsén ejtett sebet. Múltak a napok, az almafa kl heverte Jancsi kezenyomát és las san benőtt a faragás. A helye azonban megmaradt épp ügy. mint Jancsi ujján a vágás nyoma és évekig, talán egész életébe i emlékeztetni fogja őt meggondo latlan gyermekkori cslnyjelre Jancsi azóta megváltozott, Iskola társai azt mondják róla, hogy a fák legjobb barátja. Budai lózsel 1941 ŐSZEN eljutott a háború abba a csendes, tengermelléki fa­lucskába ts, ahol ennek a törté­netnek fiatal hőse élt. A fasiszta katonák az Iskola épületében találtak szállást. A tanítást beszüntették. Abbamaradtak a pionír-össze­jövetelek. Az első napokban még Fegya, Tolja és Kosztya, a három jóbarát sem találkozott. Ügy kuk­soltak otthon, mint az egérjlókák a lyukban — tán a zsalu résén se mertek kilesni az utcára. Hanem aztán Fegya mégis ne­kibátorodott. Egyszer, amint ép­pen ott őgyelgett, észrevette, hogy a sarkon a magas palánk­ról hiányzik a LENIN UTCA feliratú régi zománctábla. Helyet­te újat szögez kt egy német ka­tona, amelyen szögletes betűkkel ez áll: TEMPLOM UTCA. — Miért éppen Templom utca? — tűnődött a fiú. Másnap korán reggel nem jár­tak sokan, de akt arra ment — gyors pillantást vetett a kerítésre és elmosolyodott .. . Valaki kré­tával vastagon áthúzta az új el­nevezést, s a szürke palánkra dü­löngélő, hatalmas betűkkel oda­írta: LENIN UTCA. Ogy kilenc óra tájban feltűnt a sztároszta pocakos alakja. Tud­játok, a sztároszta amolyan po­cakos bíró féle volt, akti a ja­slszták ültettek a nép nyakára. No, amint meglátta, ml történt, előkapta a zsebkendőiét, ráköpött és elkezdte a krétát mosni.' Fegya a jüqgöny möqUl figyel­te. Egyszer csak látta ám, hogy jön a tegnapi katona vödörrel, ronggyal, s nekiáll a kerítés mo­sásának. Fegya kiment. Ránézett a ned­ves deszkára, amelyen már nyoma sem látszott a krétatrásnak. Búsan ballagott haza, de hamar felderült a képe. Az udvaron meglátott egy kátrányos vödröt. Leült a lépcsőre és szorgalma­san keverte a sűrű kátrányt. Este rajzlapot, vízfestéket ke­resett elő. Reggel pedig a járókelők össze­néztek és elnevették magukat. Az új tábla vastagon be volt kenve kátránnyal, mellette szép piros betűkkel virított a papíron a LENIN UTCA felírat. A sztárosztát a méreg ette. — Hü, a csirkefogója. Ha el­kapom, megkeserüli t... Előrántotta a zsebkendőjét, majd megvakarta a fejét és ki­köpött. Tolja és Kosztya éppen arra ment. A két gyerek összené­zett és Fegyáék házára pislan­tott. A katona nagy üggyel-bajjal letörölte a kátrányt, s letépte a vörös betűs lapot is. Este két géppisztolyos fasiszta rótta az utcácskát. Néha sandán körülpillantottak. így ment ez egy hétig, azután minden megnyugodott. Fegya akkor elment a bácslká­jához, akt mázoló' volt és a falu szélén lakott. — Misa bácst, adj nekem egy ecsetet és egy picike olajfestéket, olyat, amelyik hamar szárad. — Milyen színű kéne? — Vörös. — Aztán minek? — A ládámat befesteni. — Ládááat? Ogyí Misa bácsi kiment. Kisvártatva hozta a festéket, ecsetet. — No Itt van. De vigyázz ám vele t Fegya összerezzent. — Mire vigyázzak? — Hát — húzta a szót az öreg — arra, hogy be ne kend az in­ged. Nem lön ám kl ez a festék. Fegya megkönnyebbülten sóhaj­tott. Nézegette a tégelyt, forgatta, s egyik lábáról a másikra állt. Egyszer csak megszólalt: — Misa bácsi, harapófogód van-e? — Hát az meg mlneTc? — Szöget húzni. A bácsi turkált egy ideig a lá­dájában, amíg meglelte a hara­pófogót. — No, vigyed. — Köszönöm szépenI — kiál­totta vidáman Fegya s gyorsan zsebre vágta. A bácsi barackot nyomott a gyerek fejére és hazaengedte. • • • Reggelre eltűnt a TEMPLOM UTCAi* feliratú tábla. Helyette Is­mét a LENIN UTCAI vöröslött. Az Ismeretlen „festő' még fel­kláltájelet ls pingált utána. — Donnerwetter I — szltkozó­áott a német katona, de hiába, nem lehetett levakarni a felírást. A sztároszta végülls valami má­zolót hozott. Az úgy-ahogy be­kente a palánkot, de a vörös betűk előkandikáltak a sárga fes­ték alól. Az őrjárat szétkergette a kíváncsiskodókat. Ettől kezdve a falucska lakót, ha arra vitt el útjuk Fegyáék háza előtt, a kerítés sarkára pil­lantottak. LENIN UTCAI — muzsikált a szívük mélyén. Es ezzel a jelszóval Indultak rohamra egy élszaka a partizá­nok ts, akik magukgyártotta grá­nátokat dobáltak a németek abla­kába. Azóta ts így hívják az utcát, és soha-soha nem lesz más neve... VASZlLlj AFANASZjAV ' elbeszélése nyomán Kinyílott az Ibolya, Bolyhos már a barka, Patakmenti fűzfára, rászállott a szarka. Piros csizmás gólyapár, Kószál a rétszélen, Oda hagyta gondjatt — Messze délvidéken. Száll a dongó, döngicsél, Zümmög a méhecske. Eresz alatt csivitel Fészekrakó fecske. Tarka szárnyú pillangó, Ide-oda röppen, Cserebogár duruzsol Rügy levélbe szökken. Karcsú lábú őzgida. Csermelyvízre szomjas, Tapsifüles meglapul Nem üldözi farkas. Micl-mackó az erdőt Gyalogosan járja, Mézre éhes, nyelvet ölt, A zöld szamócára. Friss tavaszi hajnalon A ködlepte tájon Harmat csillog zöld füvön, Meg a tulipánon. POLYÁK VALÉRIA ipari tanuló, Strekov 1. A mellékelt ke­resztrejtvényben Jú­lius Fučík egy na­gyon időszerű fi­gyelmeztetését rej­tettük el. VÍZSZINTES: 1. Fufiík figyelmezteté­sének első része. 7. 0. É. 8. Togo ls ez (egy kockába két betű). 10. Nyílás magánhangző nél­kül. 11. Kérdő név­más. 12. Az Idézet második része. 15. Gumi mássalhagzól. 16. Taliga (eleje és vége nélkül). 17. Végtelen égtáj. 18. Madár fele. 20. Helyhatározó szó. FÜGGŐLEGES: 2. Hiányos moly. 3. Ezért harcolnak a világ népei (ékezetfölösleg.). 4. Ráüt. 5. Ket­tős mássalhangzó kiejtve. 6. Ki­csinyítő képzők. 9. Fiúnév be­i 3 • 1 s 6 • T" • 9 19 13 ~W 1 r • 16 • n •Hán ti U U • • cézve. 10. Az idézet befejező ré­sze. 13. Minden évben egyszer kívánják. 14. Lettország fővárosa. 17. Kötősző. 19. Állati lakhely. (Beküldte Szalay Zsuzsa, Komárno.) MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. A munka ünnepa. 2. 1 • 35 • 3 • 33 • 8 • 31 12 • 28 • 10 • 28 « 5 • 30 13 « 23 • 15 • 21 • 20 • 19 I 24 • 14 • 22 « 18 * 17 • 18 i 25 • 11 • 27 • 9 • 32 • 7 36 • 2 • 34 • 4 « 29 • B KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­nek: Hanek Eta, Silice, Dzuro Magda, Barca, Süléi Mária, BuSIn­ce, Torma Zoltán, Nové Zámky, Hegedfis Mária, Veiké Zllevce. Leveleiteket és megfejtéselteket lehetőleg postai levelezőlapon az alábbi címre küldjétek: UJ Szó, GYERMEKVILÁG, Gorkého 10. UI SZO 8 * 1962. május 5.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents