Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-05 / 123. szám, szombat

AFRIKAI ÉLETKÉP Tunéziai tavasz A

ldásthozó, éltető napsugarak keltik életre a tavaszt, de az igazi tavasz az emberektől is függ. Hiába virágzanak a fák, hiába hullámzik a gabonatenger a földeken; ha a termést idegenek viszik el, vajmi kevés örömet szereznek a parasztoknak. Tunézia termékeny földje és a parasztok nehéz robotmunkája hosszú időn át gazdagította a francia gyarmattartókat. Sok százezer szegényparaszt húzta a párizsi, marseillei, bordeauxi francia telepesek Igáját. A francia földbirtokosok Tunézia politikai függetlenségének elnyerése után ts bizonyos mértékben megőrizték hatalmi pozíciójukat a mezőgazdaságban. Most azonban lassan elveszítik lá buk alól a talajt. Tunéziában a gazdaság egész vonalán fokozatosan kiszorítják az idegeneket. Ma már mintegy 200 ezer hektár termékeny földet vett tulajdonába az állam a francia földbirtokosoktól. AZ ORSZÁG TÍZÉVES TERVE Tunisz központjában fekszik a Mojestic szálló. Félköralakú veranda kávéháza üvegszigetként nyúlik be a forgalmas, zajos utcába. Asztaltársam, Ben Barhem újságíró a zajgó utca felé int: — Látja, az ember azt hinné, mindennapi, megszokott 'átvány. Az emberek ' ügyes bajos dolgaikkal elfoglalva sietnek. Ki-ki portékáját kínálja, ki-ki munkájába mélyed. Sokan vannak, akik nehezen tudnak megélni és egy szál ing az öltözetük. A lakosság mintegy 40 százalékának évi jövedelme kb. húsz dinár, pedig a létfenntartást minimum 50 dinár. Ám ha nyitott szemmel jár és alaposan körülnéz, rájön, hogy a mai Tunisz már nem az, ami r é gen volt, vagy mondjuk egy évvel ezelőtt... Léptennyomon szembeötlik az élet számos úf jelensége. Igaza volt. Tuniszban sok 2z úf. Az ország legnagyobb eseményének az első tízéves gazdaságfejlesztési terv előkészítését tartották. Mindenütt — kávéházban, autóbuszban, az utcán — a tervezetről vitatkoznak. Cikkekben, rádióadásokban foglalkoznak vele. Érdekes: bár a tervezetet az illetékes szervek dolgozták ki, a Neo Oesztur kormánypárt valamennyi alapszervezetében megvitatták. A tervezet vastag kötetéből megtudom, hogy fellendül a mezőgazdaság, az ipar, kőolaj f eldolgozó gyár, textilkombinát, több nagyolvasztó épül, központi irányítás alá kerül a kül- és belkereskedelem, bevezetik az általános tankötelezettséget... Tunézia nemzeti jövedelme tíz év alatt 271 millió dinárról 486 millió dinárrá fog növekedni. Sok nehézség vár a népre, nagy erőfeszítésébe kerül, míg kétszeresére növeli a hazai ipar és mezőgazdaság termelését. Ám a nehézsége ket is könnyebben gyűri le most, mivel tudja, hogy az új ültetvények, olívaerdök, erő művek és hajók a tunéziaiakat fogják szolgálni. A tízéves terv szerint épülő vállalatok íllami létesítmények lesznek. Ezenkívül a kormány az ál'amtöke segítségével, már most egyesíti a kistermelőket. A tervezet egymilliárd kétszázmillió dinár beruházást irányoz elő. Honnan teremtenek elő ennyi pénzt? A legkevésbé számítanak külföldi segítségre. A nép lelkesedésében és saját erejükben bizakodnak. Hogyan is írja a tervezet? „Ogy véljük, az emberi munka a legbecsesebb tőke. A mai Tunéziában nincs helye naplopásnak, henyélésnek. A munka ne csak foga, hanem kötelessége ts legyen mindenkinek. Mindenki elnyeri munkája jutalmát. tásnak. A múlt emlékeztető feleinek hátterében szembetűnők az úf építkezések — házak, hidak, gátak, országutak. Az úf között természetesen az ember, az építő, alkotó jelenít a legnagyobb értéket. Az autó ablakából mindenütt mosolygó arcokkal találkozik az ember. Ez a nép lelkesedéssel, s nem kényszer hatására dolgozik! Kik ők? S mik voltak azelőtt? Dél-Tunéziában Médenine város peremén modern, ún. népházakból álló lakótelep épül. Ben Lahmar brigádvezető készségesen kalauzol minket az építkezésen, szívesen beszél magáról, munkatársairól, brigádjuk megalakításáról. Mit is hallottunk Ben Lahmartól? ... 1958 — a függetlenség második éve. Országszerte nagy a nyomor... Munkanélküliség. Éhség. Négyszázezer munkanélküli... Ez mind a francia gyarmaturalom borzalmas öröksége. Ezt gyorsan fel kellett számolni. A kormány kezdeményezésére kampány indult „az elmaradottság ellen küzdő" brigádok létrehozására. A franciák idején a munkanélküliek nevetséges segélyt kaptak s ezért kötelesek voltak céltalan és haszontalan munkát végezni. Most azt ajánlották a munkanélkülieknek, tömörüljenek termelőbrigádokba. Fizettségük: 200 miiliéme és fél kg dara naponta. Állandó orvost ellenőrzés alatt állnak. Nem kell többé a kopár földet ásniuk, vagy más haszontalan munkával tölteni az időt. Lakóházakat építenek, melyekbe ők költöztek vagy költöznek családostul. Munka közben, szünetben az írástudatlansággal veszik fel a harcot. Rögtönzött táblán tanulfák a betűvetést kint az építkezésen. Jelenleg 300 ezer volt munkanélküli tömörült „az elmaradottság ellen küzdő brigádokba". Eddig már kétezer „népházat", 480 tantermet, 3900 öntözőgátat, 13 hidat, 9 ezer kilométer országutat, 2600 kutat építettek. A brigádok tavaly 50 ezer hektáron létesítettek gyümölcsültetvényt. ÉPlTÖK Tunéziában sok romhalmaz hirdeti a letűnt föníciai, római és bizánci kultúra korát, sok nyoma van az arab hódi A SIKER ZÁLOGA A tuniszi lapokban gyakori az ilyen közlemény: „Üzletesek! Közöljük az engedélyezett maximális kiskereskedelmi árakat." Ilyen közlemény rendszerint azzal végződik, hogy szigorú büntetést helyeznek kilátásba a rendelet megszegői ellen. Tunisz egyik utcáján láttam hivatalosan lepecsételt boltot. Az ajtajára kifüggesztett plakát közölte, hogy az üzlet tulajdonosa tojással üzérkedett és börtönbe került. Ez azonban már a legszigorúbb intézkedés, melyet végszükségben alkalmaznak. A kormány a közszükségleti cikkek szilárd piaci árát megszabva, eredményesen alkalmazza az állami kereskedelmi szervezetek és a magánvállalatok szabadversengésének módszerét. Az utóbbi Időben nagy változás történi Tunézia külkereskedelmében. Egyre nagyobb szerepet játszik az állam, melynek monopóliuma van a tea, a cukor és a gyufa behozatalára. A tunéziaiak ezt csak a kezdetnek tartják, s remélik, hogy az állam idővel az egész külkereskedelmet kezébe veszi. Tunézia külkereskedelmében még mindig oroszlánrésze van Franciaországnak, ám évről évre nagyobb szerepet játszanak a szocialista tábor országai; a Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia, Bulgária, Lengyelország. Tunézia és a szocialista országok egyre bővülő együttműködése a hazai ipar és a népgazdaság eredményes felépítésének a záloga. V. K. KATYIN Hit' irt Nyugat-németországi eszmecserék K

omoly gondolatok foglalkoztatják most a nyugatnémet értelmiségnek az* a részét, melyre nem hatott a revansista szellem, sem a kispolgári gazdagodási vágy. Asztaltársaim között híres írók voltak, mint Heinrich Böll, Wolfgang Keppen, Erich Kubay, továbbá Rudolf Leonhart és Denhoff grófnő, á Die Zeit irodalmi hetilap szerkesztői, hamburgi és müncheni lapkiadók, és néhány pedagógus. Megkapó a beszélgetés őszinte hangneme. Senkit- sem „interjúvoltam" meg. Örákhosszat, néha egész estéken át beszélgettünk a teáscsésze mellett, s vitáinkba a házigazda barátai vagy családtag jai is beleszóltak. Ogy látszik kimeríthetetlen a „kót viiág" képviselőinek téniabőí-ége. Egyszer a gazdasági problémákról, máskor a háborús veszélyről, a Szovjetunió kommunista építésének távlatairól folyik a beszélgetés, de írói, alkotási problémák is szóba kerülnek. Jellemző, hogy a nyugatnémet értelmiség elszakadt annak a nagy országnak kultúrájától, melyet sokan tisztelettel neveznek Tolszoj, Dosztojevszkij, Cse hov országának. Mai művészetünket és irodalmunkat itt nem ismerik. Jellegzetes példa: a könyvesboltokban örömmel vettem kezembe az Oj szovjet líra című pazar kivitelezésű kiadványt! Milyen nagy volt a csalódásom, amikor belepillantottam: a kötetnek több mint a fele a forradalom előtti orosz költők verseit, több mint a harmada az emigránsok költeményeit tartalmazta és csak néhány utolsó oldalt szenteltek a húszas évek szovjet költészetének. Hasonlóan hamisan tájékoztatják a közönséget a szovjet prőzairodolmról, képzőművészről, filmművészetről. Valamivel jóindulatúbbak a szovjet zene iránt: a rádió gyakran közvetíti a Ködbeveszett illúziók szovjet zeneszerzők művuit. — Biztos vagyok benne, hogy kiadóink felfigyelnek 'a szovjet irodalom legjobb, valóban értékes alkotásaira és megjelentetik németül — válaszolja Heinrich Böll a művelt emberek figyelmébe ajánlott könyvekkel és nevekkel kapcsolatban elejtett megjegyzésemre. — Nem lesz annyi bátorságuk — vágok vissza és tréfára fordítom a beszélgetést: Feltétlenül tanácsolni fogom kritikusainknak és folyóiratainknak, hogy szándékosan robbantsanak ki valamilyen botrányfélét egy jó könyv körül, hogy érdemesnek tartsák a nyugaton lefordítani... B

eszélgetésünk fő tárgya természetesen a szövetséjú köztársaság lakosságának élMí és hangulata. A hozzászólásokból érezhető, hogy valami „nincs jól", valami „rothadt" a szövetségi köztársaságban, Leonhardt író az európai népek — angolog oroszok, franciák, németek és a többiek — szellemi rokonságáról beszél, s természetesen nem tagadhatja, hogy az NSZK-ban gyűlöletből szándékosan elzárkóznak a szovjet kultúra elől. Denhoff grófnő egészen „ártalmatlannak" tartja a hírhed* „honfitársi szövetségek" tevékenységét, bár őt is aggasztják Seebohm miniszter vad revansista felhívásai. Altalános érdekű kérdés az ifjúság nevelése. Merre tart az ifjúság? Erich Kuby érdekes statisztikai fejtegetésbe bocsátkozik. Három korosztályba sorolja az NSZK lakosságát. Az első az ifjúság, a második a 35— 40 köriili középkorúak, a harmadikba pedig az idősebbek tartoznak. Csak a „középkorúak" lehetnének az ifjúság nevelői, azok, akik látták a gyűlöletes hitleri birodalom összeomlását, felismerték és átvészelték gaztetteit. Ők azonban húzódoznak ettől e feladattól, „maguknak élnek", pihennek, házat építenek,, élvezik a létet szerencsétlen ifjúkoruk nehéz évei után. Így az ifjúság nevelését éppen azok veszik kezükbe, akiknek nem szabadna, akik részt .vettek a hitleri birodalom létrehozásában, akiket ízig-vérig áthatnak a náci eszmék, akik sohasem javulnak meg. — Apák és fiaik! — kiált fel Heinrich Böll. — Ez a kérdés nálunk minden családban felvetődik. Elkerülhetetlen, hogy egy bizonyos „végzetes" napon a fiú ne kérdezze meg apját „És te hol voltál azokban a borzalmas években, mit csináltál, milyen szerepet játszottál, talán te is benne voltál a dologban?" Erre a félelmetes kérdésre nem mindenki mer becsületes, őszinte választ adni... Mi idősebbek felelősek vagyunk a fiatalság helyes neveléséért, de ez elsősorban a család dolga. Nagyra becsültem ezt az őszinteséget és elvszerű állásfoglalást, miután átlapozgattam a középiskolai tankönyveket, a volt nácik emlékiratalt, az antikommunista irodalom és a szennylapok tömkelegét, amelyek minden ostobasággal teletömik a német ifjak fejét. Az antikommunizmussal akarják most igazolni a múltat, fehérre mosni a hitlerizmust. Az emlékiratokbői megtudjuk, hogy semmilyen gaztetteket nem követtek el, hogy csupa hőstett és győzelem volt a múltban. A tankönyvekben azt olvashatjuk, hogy Németország tulajdonképpen Hitlernek köszönheti csodálatos müutait, hogy az „ágyút vaj helyett" politika elősegítette a munkanélküliség felszámolását... hogy a háború sikeresnek ígérkezett, azután kudarccal végződött. .. B

sszélgetésünk eddig nyugodtan folyik, de eléri a forrpontot és kulminál, amikor a két német államelkerülhetetlen egyesülésének kérdése vetődik fel. Böll csendes kölni lakásán beszélgetésünk eddigi néma részvevői hirtelen felélénkülnek. Asztaltársaimnak furcsa elképzelései vannak az NDKról, de a lényeget megkerülik. Mert a lényeg az, hogy teljesen csődöt mondott az a tizenhárom évi politika, mely az amerikai katonai erőre, a fegyveres hatalomra, a német történelem első demokratikus és békeszerető állama elleni aknamunkára épült. A Nyugatnémetországban élő németek 1949 óta illúziókban ringatták magukat, hogy veszélyes „katonai fölénye" láttán a Szovjetunió előbb-útóbb kénytelen lesz beleegyezni a Német Demokratikus Köztársaság „önfelszámolásába". Megszűnt az Egyesült Államok atoanmonopóliuma — itt van helyette a NATO. A NATO gyönge — megerősítjük a Bundeswehr létrehozásával. .. 1961-ben befellegzett az illúzióknak. Először is kiderült, hogy a Nyugat nincs „katonai fölényben". Másodszor csak naiv emberek dőlhettek be a nyugati politikusok hangzatos szólamainak, hogy számunkra a „legfontosabb" Németország egyesítése. Politikájukkal éppen ellentétes célt követtek. Sem Anglia, sem Franciaország nem akarják Németország egyesülését, halálosan félnek tőle. Harmadszor az NDK kormányának 1961- augusztus 13-i határozott és bölcs intézkedései véget vetettek a nyugati bérencek aknamunkájának és végképp eloszlatták az illúziókat. V. LEONTYEV THAIFÖLDI RIPORT S

ziám — húszezer pagoda királysága, fehér elefántok és sárgaruhás szerzetesek országa, titokzatos birodalom a világ peremén, mely soha sem hódolt be az Idegeneknek. így ismertük Thaiföldet gyermekkori tarka könyveinkből. Az idő feltartóztathatatlan múlása azonban eloszlatta a romantika fantasztikus ködfüggönyét ...Az IL—18-cal 12 óra alatt érünk Rangunba. Megreggelizünk a repülőtéren, azután még kb. egy órai repülőút következik az Air Francé társaság Cometa gépén, s máris Bangkokban vagyunk. V Borús fellegek JCde.t egééit Thaiföldi szegény gyerekek Bangkok egyik kínai negyedében. Fehér elefánt helyett egészen korszerű, kondicionált (szabályozott hőfokú és nedvességtartalmú levegőjű korszerű autóbuszt bocsátottak rendelkezésünkre. Darázsderekú és csábos hollywoodi mosolyú idegenvezetőnk a repülőtértől a szállodáig egész úton négy nyelven hívta fel figyelmünket Bankok „Kelet Velencéje", „Ázsia-gyöngye" nevezetességeire. T

haiföldet elég gyakran a szélsőséges ellentétek országaként emlegetik. Valóban megdöbbentőek a lépten-nyomon megnyilvánuló politikai és társadalmi ellentétek. Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, mely soha sem ismerte a lealázó gyarmati sorsot, most azonban egyre inkább az amerikai monopóliumok igája alá kerül. A hatalmat évek óta katonai klikk és a mögötte álló nagyburzsoá és földesúri osztály bitorolja. Az amerikai imperializmust kiszolgáló kormánykörök politikájának mozgatőereje a félelem saját népüktől, a haladó erőik fejlődésétől. Az amerikaiak bevonták Thaiföldet az agresszív SEATO-tömbbe és főhadiszállásává változtatták az ország fővárosát. Ennek politikai és gazdasági következményei nem maradtak el. A thaiföldi népgazdaság, mely a szomszéd országokéhoz képest jó állapotban volt, szemmel láthatóan kezdett elmaradni. Az adók kétszeresére növekedtek azután, hogy az ország belépett a SEATO-ba. A költségvetés nagy részét most katonai kiadásokra fordítják. Thaiföld gazdasági életének alapja a rizstermesztés, ami vei a parasztok háromnegyed része foglalkozik. A rizseladás Thaiföld fő kiviteli cikke. Ám azok, akik saját kezükkel alapozzák meg a nemzet gazdagságát, szegényes bambusz- és nádviskókban tengődnek, a különféle kórok és az éhínség örökös utitársuk. Mezőgazdasági gépekről és műtrágyáról még csak nem is hallottak, egyetlen szerszámuk a faeke és a kapa. A bangkoki kereskedők felháborodva mesélték, milyen nagy károkat okoz nekik az amerikai rizs dömpingje Thaiföld hagyományos piacain. Az Egyesült Államok nemrégen a thaiföldi szállítmányok kiszorításával nagy mennyiségű rizst szállított Indiának. Az eset olyan nagy botrányt okozott, hogy az Egyesült Államok kénytelen volt hivatalosan megnyugtatni a thaiföldi kormányt, hogy „tekintettel a két ország barátságára és jó viszonyára", a jövőben ez nem fog megismétlődni. Az Egyesült Államok szemében azonban másodrendű dolog a barátság, különösen akkor, ha nyereségről vA tlisiíSidi rendőrség mindenütt ott van, és nyomban lecsap mindazokra, akik elítélik az imperialistabarát kormány politikáját. van szó, mert néhány hónap múlva ismét nagy mennyiségű rizst tett partra a szó szoros értelmében Thaiföld kapujában, Singapooreban, melyet a thaiföldi kereskedők ősidők óta saját rizspiacuknak tekintettek. „Myang Thaľ'-nak, „szabad emberek országának" nevezték a múltban Sziámot. Thaiföldön most mind gyakrabban emlegetik az ország régi nevét. A thaiföldi dolgozók milliói ádázul gyűlölik a nemzeti érdekeknek ellentmondó politikát, mely az imperializmus agresszív erőinek támaszpontjává és ugródeszkájává változtatja az országot. SZ. KISZELJOV ÜJ SZO 6 * 1982 május 5.