Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-31 / 148. szám, csütörtök

A családi fészekből T

íz-tizenötévesek. Pirospozsgás, életerős fiúk. Semmiben se különböznek más fiataloktól. Vagy talán mégis? ^ A falun kívül terebélyes, évszázados fák társaságában áll a kastély ódon épülete. Hivatalos neve: Gyermekotthon. A környékbeliek azonban ridegen csak javítóintézetnek hívják. „Visszahoztam őket!" Az igazgatói szobában társalgunk. Velem szemben szikár, fekete férfi. Rudolf Motola, az intézet igazgatója. Megnyúlt arca, borostás álla elárulja, hogy a pihenésből bizony több is ráférne. — Huszonötéves pedagógiai gyakorlat van mögöttem, de higyje el, sokszor állok tanácstalanul egy-egy probléma előtt... ' — Annyira vásottak? Tiltakozik. Igaz, nem is angyalok, hisz az intézet növendékeit törvényszéki döntés alapján helyezték pedagógiai felügyelet alá. Kitekintek az ablakon. Az udvaron egy osztály sorakozik. Tornaórára készülnek. Szépen, fegyelmezetten. Kedves, viflám gyerekek. Ezek ügyét tárgyalta volna a bíróság? — Tévedés ne essék, nem rablókról, nem is gyilkosokról van szó. Dehogyis! Csavargás, verekedés, iskolakerülés és kisebb lopások terhelik múltjukat. Olyan jellembeli elhajlások, amelyek ebben a korban még javíthatók. — És a szülők? — Hát igen. Ahol a szülők a felborult családi élet, vagy más okoknál fogva nem képesek gyermekeik nevelésére, ott a társadalom veszi át a szerepüket. Család, szülők. Ahány növendék, annyi családi tragédia. Amit a szülők elmulasztottak, elrontottak, azt most az intézet áldozatkész pedagógusai orvosolják. Nem könnyű feladat. A nevelők munkája nagyon bonyolult, Teljesen eltér más iskolák feltételeitől. Mert a serdülő gyermeki lélek, az alakuló jellem formálása is bonyolult folyamat, hát még a már kialakult jellembeli fogyatékosságok gyomlálása? Kitárult az ajtó. Fiatal pedagógus ront be kopogtatás nélkül. — Megvannak! Visszahoztam őket. Megtörli gyöngyöző homlokát, szaporán kapkodja a levegőt. — A falu szélén értem utói őket... — Na látja, — szól közbe az igazgató — éjfélkor hoztam őket haza Brnóből. Megszöktek és ott fogták el őket. Ma reggel hétkor az első emeletről ugrottak ki és újra megkísérelték a szökést... Amikor a pedagógus is tanácstalan Miért szöknek? Nehéz a válasz. S ha a kérdésre megtaláljuk a feleletet, akkor egy lépéssel előbbre jutottunk. Olyan ez a pedagógus munkájában, mint az orvoséban a kórlelet megállapítása. A gyógymód csak ezután következhet. Szökés... Nem mindeki kísérletezik a szökéssel. Sokan például éveken át nem mennek haza. Az itteni környezetet megszerették, a hazait nem kívánják. Furcsa! Tíz-tizenkétéves gyermek nem vágyódik haza ... Nem kívánja kihullott fiókák A bratislavai Oj Színpad május 28án mutatta be L. Fišer — A. Mráz: Švejk, a jó katona című zenés vígjátékát. A darabot B. Kramosil rendezte. A képen: t. Láznička — Švejk, és J. Fecko — Lukáš főhadnagy szerepében. [J. Herec felv.j a szülő közelségét. Szomorú, nagyon szomorú. Akik szöknek, azok se hazamennek. Talán csak a megszökött, szabad élet hamis varázsa csábítja őket. Megszokták, hogy senkitől sem függtek, senki nem törődött velük. Most meg házirend, felügyelet... — Ez a két fiú csak február óta van nálunk. Ez volt a harmadik kísérletük. Különösen az egyik okoz sok gondot. Bizalmatlan, cinikus, zárkózott, megközelíthetetlen. Rejtély. A. gyermeki lélek titkot takar. Kemény burokban rejtőzik. Fel kell törni, akár a dióhéjat. Enélkül a nevelő nem jut semmire. Az említett esetben ez még nem sikerült, pedig mindent megkíséreltek. Kutatták, keresték a fiú érdeklődési körét. Ez az első lépés, Ezen keresztül talán megközelíthető. A szökevények visszaülnek a padba, mintha mi sem történt volna. A pedagógus pedig gondolataiba mélyed ... Újra és újra belelapoz az ismert iratkötegbe. A fiú apja részeges volt. A nagyapa elmegyógyintézetben halt meg. Édesanyja elvált és újra férjhez ment. Második férjével jól él. A gyerek azonban nem tudott beleilleszkedni az új környezetbe. Anyjára nem hallgat, mostohaapját figyelembe se veszi. Nem tartja apjának ... A fiú kegyetlenségre hajlamos. Mások kára számára öröm, kéj. Verekedős, kíméletlen, durva. Honnan ez a sok vadhajtás egy tizenhárom éves gyermekben? Milyen mérgezett talaj nedvét szívják e csírákban megkérgesedett emberi érzések? Részeges apa. Azután mostohaapa. Vajon jutott-e a kis vadócnak legalább valami is a családi fészek melegéből? Szerétet... Epedve vágyjuk mindannyian, mégis hányszor fukarkodunk vele, ha másoknak kell adnunk csak egy keveset is. Az anya szeretetre vágyott. Gyermeke is. Az első férj mellett nem találta meg. A gyermek sem. Az anya másnál kereste saját magának, ö megtalálta, gyermeke nem. Kit ítéljünk el? Ne! Ne mondjunk elhamarkodott ítéletet! Az anyának joga van a boldogságra egy boldogtalan első házasság után is. S az anya boldogságából gyermekének nem jut? Fájó, de így van. S a gyermek nem osztozik, morzsákkal nem éri be. Hátat fordít anyjának, mostohaapjának. Menekül. A maga útját járja. Ha nem is tudja, de egész biztosan a szeretetet, a maga gyermeki boldogságát keresi. Fiatal. Az élet szövevényes ösvényein eltévelyedett. A fertő, az ingovány délibábja csalogatta. Ö dacol és továbbra is a maga útját akarná járni. Bizalma is megrendült, a felkínált segítő kezet sem fogadja e). Apró, kétes örömökben éli ki magát, örül, ha másokat szenvedni, sírni lát, mert ö is boldogtalan. Enyhe kárpótlás saját szenvedéseiért... „Tényleg az én anyukám ?" A szeretet az, amely az itteni növendékek életéből a leginkább hiányzott. A szeretet az emberi lélek számára az az éltető napsugár, amely nélkül könnyen elkorcsosodik. Az igazgató elvtárs egy esetet említ. Félénk kisfiú érkezett az Intézetbe. Pontosan tízéves volt. Hamarosan megszerette új otthonát. Jól tanult és levetkőzte sok-sok hibáját. Nevelője jutalomként nemegyszer küldte haza. — Ne! — könyörgött. Teljes négy évig nem volt otthon. A hazamenetelnek még a gondolatától is rettegptt. Négy év után azután megjelent az intézetben egy csinosan öltözött hölgy. A fiúcska édesanyja ... A nevelő leültette őt és a fiút hívatta. Nemsokára be is lépett, illedelmesen köszöntötte az asszonyt és a nevelőhöz fordult. — Tessék, hívatni tetszett... — Látogatód érkezett. A fiú meglepetten nézett körül. Neki látogatója? Évekig nem kereste senki, ő sem volt sehol. — Hát nem ismersz? — ugrott fel az anyja. A fiú nézte, nézte a csinos asszonyt és zavarában nagyokat nyelt. — Nem ismered az édesanyád? — próbálkozott a nevelő. — Az édesanyám? Tényleg az édesanyám? Szemében könny csillant. Gyermeki könnyek... Az anyai szeretet kiapadt forrásából fakadó, szívet szorongató, vádló könnyek. „Ha én akarom . Egy másik látogatás. Az anya a fiáért érkezett. Hosszú hónapokon át nem hallatott magáról, egyszer azután megjelent. — Egy hétre szeretném a fiam elvinni ... — Kérem, ez lehetetlen. — Az én gyermekem, nem? — De igen, csak most a mi gondjainkra bízták, és a felelősség minket terhel. Teljes mértékben. Az anya és az apa alkoholisták. A gyermek nevelése rossz kezekben volt. A társadalomnak kellett beavatkoznia. — A saját gyermekemmel én rendelkezem! — Nagyon sajnáljuk, és nagyon szomorú, de jelenleg nem. Ettől a jogától önt ideiglenesen megfosztották... — Ha akarnám, a gyermek egyáltalán nem lenne itt. , De nem is akarja. Így jobb, kényelmesebb számára is. És hiába akarná. Alkohol, büntetett előélet, mi kezesség arra, hogy ebben a környezetben a gyermek becsületes emberré válhat? Jellegzetes eset. Az anya egy hétre, mindössze hét napra szeretne rendelkezni gyermekével. Szülői jogaira hivatkozik. Ö, aki szülői kötelességeit elhanyagolta. A fia különben nem lenne itt. Nehéz a pedagógus munkája. A társadalom megbízásából a szülőket Ŕell helyettesítenie. Több mint száz szülő kötelességét vállalták magukra. Szülői szeretetet, családi otthont kell pótolniok. Mesteszün k m in derű ? A felelősség óriási, a munka nehéz. Serdülő kamaszok, többnyire ügyes, eszes fiúk. A szülők korán elengedték apró kezüket és magukra hagyták. A természet törvénye folytán szellemi fejlődésük meggyorsuit. Hamar önállósodtak, mert mások segítségére nem támaszkodhattak. Sokat próbáltak, sok mindenen átestek. Valamennyiük fejlett, erős akarattal rendelkező egyéniség. Előmenetelük jó. Mozgáshoz, felügyelet nélküli élethez szokott fiatalok. Szívesen foglalatoskodnak a jól berendezett műhelyben. Sajnos, az intézet felszerelése hiányos. Nincs például tornaterem, klubhelyiség. Nyáron a hatalmas park, a kész és most épülő pályák, az önsegéllyel készülő úszómedence kárpótol mindenért. Ám hiányzik, feltétlenül hiányzik a kertészet, amit az intézettől elvettek. Hisz a rriunka folyamatában alakulnak ki a legszebb emberi tulajdonságok. A csavargásra hajlamos fiataloknál éppen a munkaszeretetre való nevelés a pedagógiai alaptétel. Az öreg kastély nem erre a célra épült. Bár szolgálja a célt, de nyújt-e igazi otthont azoknak, akik egyre nagyon, nagyon vágynak? Boldogtalan emberkék. Talán életük csírája sem fakadt szüleik szeretetéből... Emberfiókák, akik kihullottak a családi fészekből. Botladozva, kellő támasz nélkül tették meg az első lépéseket az Élet nagy útján. És sajnálatos, de az iskola, a töniegszervezetek, társadalmi intézményeink karja sem érte el őket. Támasz nélkül törvényszerűen a periférja felé sodródtak. Innen azután rövid az út a bírósági teremig, ahol a feketetaláros bírók szigorú paragrafusokat alkalmaznak. Ez a terem az első útjelző tábla, amely megálljt parancsol. Tilos! Ez az út tovább nem' járható! A társadalom nevében... Igen, a társadalom veszi át a család, a szülők szerepét. Valamenynyünk szeretete övezi azokat, akiknek a szülői szeretetből nem jutott. Még nem tudjuk, hogy egy egész társadalom, milliók gondoskodása képes-e kárpotőlni két szüle szeretetét, a családi otthont. Mindenesetre keresnünk kell a módot, s nem fukarkodhatunk eszközökkel, nem sajnálhatunk semminemű fáradságot. Ezt a kötelességünket szocialista társadalmunk mély humanizmusa szabja meg. ZSILKA LÁSZLÖ A. ZILBERBORTÍ Szu^kô-Ló- az opiikáni N

em tudom, ki hogyan van vele, de én alaposan ismerem az én apukámat. Messze földön nincs még egy olyan szurkoló. Ha valahol futballmeccs van vagy gyephokiznak, nem bír magával, sehol sem leli a helyét. Az olimpia előtt állandóan tréningezett. Minden reggel, még sötét volt, amikor felkelt, s edzeni kezdett. Fújt, mint egy gőzmozdony, dobogott, mint egy század katona a díszszemlén. Aztán telvette melegítőjét, megragadta a hokibotot, és bűntudatosan magyarázkodni kezdett. anyunak. — Edzésre megyek. Gyeplabdázok kicsit. Mert, ugye mi lesz, ha a mieink elhatározzák, hogy csapatot alakítanak. Erre az esetre mindenkinek készen kell állnia, hogy teljesíthesse állampolgári kötelességét. Megkezdődött az olimpia. Apu szabadságot vett ki, és eltűnt hazulról. — Ha szükségetek lesz rám — súgta a fülembe — megtalálsz a stadionban, a fényújság előtt. Ott szoktunk összejönni... Négy napig megvoltunk nélküle. Az ötödik napon anyu egy csomagot nyomott a kezembe: — Nesze — mondta — vidd el apádnak. Te biztosan tudod, hol van. A gyapjú pulcsija van benne. Hűvösek már az esték. • Apu, ahogy mondta a stadionban a fényújság előtt állott. Körülötte embertömeg. Veszekedtek. Apu is veszekedett valakivel. Mindenkinél hangosabban kiábalt. i — Micsoda? — háborgott. — Hogy mi nem kerülünk be a döntőbe? Ki mondta azt? Szép kis drukker maga, mondhatom! Én azelőtt bokszoltam.. Igenis bekerülünk a döntőbe, sőt berepülünk, mint az ágyúgolyó! Mert minden a stíluson múlik... Mindjárt megmutatom magának... Ledobta zakóját, és rákiáltott egy dagadt pasasra: — Mit áll! Vetkőzzön! Ne féljen, semmi baja nem lesz... A dagadt habozott. Apu szögre akasztotta a zakóját, s feltűrte ingujját. — Felkészült? — kérdezte. A dagadt érthetetlenül morgott valamit. — Akkor kezdjük! kiáltót rá apu, aztán hadonászni kezdett ökleivel és körülugrándozta az' ellenfelet. Az egészen kétségbeesett. — Semmi az egész! — vigasztalta öt apu. — igyekezzen jól behúzni nekem. Különben egyetlen pontot sem kap, s elveszti a mérkőzést. Kicsit élénkebben mozogjon! Ne szégyellje magát, húzzon csak be nekem! A dagadt összehúzta szemét, megfordult, és öklével apu felé csapott. Pontosan hasba találta. Apu arca furcsán eltorzult, aztán leült. A dagadt elsápadt. De apu nyomban felugrott. — Semmi bajom —nyugtatta meg ellenfelét. — Remek knock-down volt! Ne fájjon a feje miatta. S apu megint körülugrálta ellenfelét, hadonászott az ökleivel, előrehajolt, s újból csak ide-oda hajolt. — Csináljon már valamit! — nógatta ellenfelét. — Talán csak nem szorult magába a szusz? Kicsit élénkebben! Mindent bele míg nem késő! — Üsd, vágd dagikám! — hangzott körös-körü! a biztatás. A nézők zajongtak, és apunak adtak jó tanácsokat: — Aprítsd össze fasírtnak! — Taglózd le, mint a bikát! — Üsd, vágd, nem apád! Dagi olyan képett vágott, mintha halálra ítélték volna. Aztán lassacskán kihúzta magá és én csak azt láttam, hogy apu összecsuklik, mint egy zsák. Néhány percig semmi életjelt nem adott. Végre megmozdult. Felült, és az állát tapogatta. Aztán megszólalt: — Azt hiszem, hogy támadás közben megfeledkeztem a védekezésről. Ilyesmi gyakran előfordul az ökölvívókkal. Nyolcig számolok, aztán folytatjuk. Csak ne veszítse el a bátor- ságát. Apu ült és számolt. Egy csikk volt rátapadva inge hátára. Álla alatt kék folt terült el. Amikor kimondta a nyolcat, felállt, s bár remegett a lába, hősiesen felvette támadó állását. — Felkészült? — kérdezte ellenfelétől. - , De a dagi nem mozdult. Arcán könny patakzott. — Engedjenek haza — rimánkodott. — Én nem bántottam senkit! Többgyermekes családapa vagyok... — Kicsit túllőttem a célon — mondta apu. — Csak egy kis tréninget akartam bemutatni, amolyan edzőmérkőzést. Apu most észrevett engem s öltözködni kezdett. Körülsereglették a barátai. A vállát veregették. ' —. Remek voltál, öregem! — Ugyan hagyjátok — szerénykedett apu. — Könnyű ellenfél volt. Az ilyennel nem érdemes kiállni. Ha bírt volna még egy kört, megmutattam volna neki, hogy kell igazán bokszolni... Megcsókolt és átvette a csomagot. — Mond meg anyádnak, hogy nagyszerű asszony. Csak ne aggódjon értem. Egyik barátomnál alszom. Olaszul tud. Éjjelente a híreket hallgatjuk. Az olimpián minden simán megy. A mieink egyik győzelmet aratják a másik után. Győztesen térek én is haza... Űgy történt, ahogy apu megjósolta. Augusztus 11-én hazarohant, és már az udvaron elkezdett kiabálni: — Hurrá! Győzelem! — A szomszédok kidugták fejüket az ablakon. — Már tudjuk, már hallottuk! — kiabálták vissza. A

zóta sok nap telt el. Apu mint azelőtt, mos is minden reggel tréningezik. Fúj, mint egy gőzmozdony és dobog, mint egy század katona. De már senki nem haragszik rá. Mindenki tudja, hogy edzés nélkül nem lehet meg egyetlen igazi szurkoló sem. Sőt. Amikor ebéd után apu húsz percre le akar dőlni, anyu kezébe adja a hokibotot és rámosolyog: — Menj inkább egy kis gyephokitréningre. Mi lesz, ha a csapatodat Tokióba küldik?... Fordította: SÁRKÖZI GYULA KULTURÁLIS HÍREK • Körülbelül ezerre becsülik a forgalomban levő hamis Utrillo-képek számát. Egy francia vizsgálóbíró egyébként azt tanácsolja a festőknek, hogy műveik fényképmásolatát gyűjtsék albumba. Egy alkalommal ugyanis Cézanne sajátjának ismert el egy hamisítványt, amelyre aláírást is ráhamisították. -ir • Boleslav Prus regényének Ä fáraók-nak megfilmesítésére készülnek Lengyelországban. A filmet Jerzy Kavvalerowicz francia koprodukcióban készíti. •ir • Nyikolaj Guszev szovjet irodalomtörténészt, Lev Tolsztoj életrajzíróját 80. születésnapja alkalmából a Vörös Zászló Munkaérdernreuddel tüntették ki. ir • A Július Fučík Klub, a Csehszlovák Rádió spanyol adása hallgatóinak 16 klubja közül az egyik, Matanzas varosában kiállítást rendezett Csehszlovákiáról és Július Fučíkról, akinek Üzenet az élőkhöz című könyvét az első helyen állították ki. (Mint ismeretes, Kubában e könyv 150 000 példányban jelent meg.) A kiállítást a kubaiak ezrei tekintették meg. ir • Még az idén televízióantennát állítanak fel Vinice ukrán várostól nem messze. Az antenna háromszázötven méter magas lesz, úgyhogy lehetővé teszi a televízióadások vételét Ukraj* na egész területén s összekötő lánc-í szemmé válik a moszkvai műsorok-: nak valamennyi szocialista országba való közvetítésénél. ir AZ 1962-ES PRÁGAI TAVASZ hangversenyeinek magnetofon-felvételét a Csehszlovák Rádió 34 országnak küldi el. Az idei hangversenyeket közvetlen adásban a Szovjetunió, NDK, Magyarország és Lengyelország rádiója sugározza. •ir • A Karlovy Vary-i filmfesztiválra az NDK filmesei Beyer A király gyermekei című filmmel, esetleg még két másik filmmel készülnek. • Tbilisziben grúz nyelvű monográfia jelent meg Anna Seghers haladó német író munkásságáról. • Amint az UNESCO statisztikái mutatják, Jules Verne regényei még mindig a franciából fordított művek terén az első helyen állnak. Regényei az 1957—59-es években 31 országban 356 fordításban jelentek meg. A második helyen Balzac szerepel, (204 fordítás 23 oszágban), a harmadik helyen Zola (165 — 19) s csak utánuk következnek Maupassant, Dumas, Francé, Rollancl. Hugó és Stendhal. A mai írók közül André Maurois vezet. O] SZO 6 * 1962. május 3L I