Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-31 / 148. szám, csütörtök

További árfolyamzuhanás a nyugati börzéken New York (CTK) — New Yorkban e Wall-Street-i börzén az árfolyamcsökkenés már a reggeli órákban kezdődött. Az árfolyam kedden a hétfőihez viszonyítva — a legnagyobb társaságok részvényein kívül — ismét alacsonyabb volt. Az árfolyamzuhanás a többi Kapitalista országol is elérte. Így Londonban, Tokióban, Párizsban, Milánóban, Zürichben, Frankfurtban, Amszterdamban és Brüsszelben 5—10 százalékkal, egyes esetekben 20 százalékkal csökkent az árfolyam. Londonban „fekete keddről" beszélnek, mert a börzezáráskor a részvények árfolyamának átlagos helyzete 27 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1961-ben. A -londoni köröket nyugtalanítja az a tény, hogy az amszterdami börzén az Unilever és a Dutch Shell angolholland cégek részvényeinek árfolyama csökkent a legnagyobb mértékben. HÍRMAGYARÁZATUNK: A New York-i értéktőzsde e heti „fekete hétfője" óta a kapitalista világ közvéleménye szorongással várja a további fejleményeket. A New York Times megállapítja, hogy a részvényárfolyamokban mutatkozó összveszteség eléri a 20,8 milliárd dollárt. Mint már jelentettük, a pánik nemcsak az amerikai, de az európai,, részvénypiacokra is villámgyorsan átterjedt. Különösen nagy volt az árfolyamesés a frankfurti (NSZK) értéktőzsdén, ahol egyes részvények árfolyamvesztesége elérte a 45 pontot. A párizsi tőzsdén is óriási volt a részvényidnálat. Az amerikai „népi kapitalistái", akik összekuporgatott pénzüket részvényekbe fektették, egy csapásra mindenüket elvesztették. Ez az árfolyamzuhanás biztos következménye. Lássuk a többit: A hétfői pánikot a tőzsdén már hosszabb ideje tartó előjelek vezették be. Már régebben észlelhető volt, hogy amerikai pénzemberek idegen valutákat, értékpapírokat, aranyat vásároltak külföldön, az európai bankárok pedig hatalmas dollárköveteléseikből igyekeztek minél többet bevonni, hogy a dollár elértéktelenedésénél csak kisebb veszteségek érjék őket. Röviden kifejezve „menekültek a dollártól", melyet devalváció fenyegetett. Bekövetkezett az, amit Varga jenő akadémikus, a Szovjetunió híres közgazdásza már 1960 decemberében megjósolt. A dollár iránti bizalom magukban az amerikaiakban is megingott! Már napoK óta tapasztalható volt a New York-i tőzsdén a nagy acélipari és elektromos ipari vállalatok részvényeinek lassú, de feltűnő értékcsökkenése. A pánik kirobbanásának okait még igen korai fejtegetni. Lehet, hogy maguk a nagyiparosok idézték elő készakarva, bizonyos szándékkal, hogy nyomást gyakoroljanak a Kennedy-kormányra, mely nemrég megakadályozta az acélárak felemelését s hangsúlyozta, hogy más vonatkozásban is árstabilitásra törekszik az amerikai külkereskedelem versenyképességének megjavítása céljából. Ezért közvetítők segítségével hirtelen piacra dobták részvényeiket, hogy ily módon mesterségesen pánikot idézzenek elő a kisebb részvényeseknél, aKik most igyekeztek gyorsan megszabadulni részvényeiktől. A nagytőkések ezeket a részvényeket most olcsón megvásárolhatják, a részvények így még kevesebb kézben összpontosulnak — az ipar még nagyobb koncentrációja várható az Egyesült Államokban. Nem lehet azonban teljesen elvetni azt a feltevést sem, hogy hasonlóan, mint 1929-ben — amikor a New York-i tőzsde hírhedt szeptemberi „fekete keddje" indította meg a 30-as évek mély gazdasági válságát — a mostani „fekete hétfő" szintén egy újabb krízis előhírnöke. Hiszen a kapitalizmus általános válsága előbb-utóbb akut formában robban ki. Még korai azonban jóslatokba bocsátkozni. A következő napok további fejleményei fogják csak megmutatni, vajon a monopolkapitalizmus manőverezésével, tőzsdei manipulációval állunk-e szemben, vagy pedig az amerikai gazdaság uly megrázkódtatásával, mely majd az egész kapitalista világban éreztetni fogja hatását. Eddig csupán egy valami bizonyosodott be: a sokat hangoztatott „egészséges gazdasági alap" mese, a tőkés gazdaság alapjaiban beteg. B. E. Nyugat-Németországban koholmányt terjesztenek az NDK hiteléről Berlin (CTK) — A nyugati sajtó az utóbbi időben hamis hírt terjesztett arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság hitelt kért a Német Szövetségi Köztársaságtól. Az ADN hírügynökség jól értesült körökben rész letes magyarázatot kapott a hitel kérdésében. Rámutat, hogy azok a híresztelések, amelyeket Bonn szándékosan terjesztett, annak a propagandakam pánynak részét képezik, amelynek végső célja a Szovjetunió és az USA tárgyalásainak megakadályozása. Az ADN sajtóiroda nyilatkozata a többi között így hangzik : Tekintettel a nyugat-németországi szénípar értékesítési nehézségeire, a Német Demokratikus Köztársaság ez év február 13-án kérdést intézett a bonni gazdaságügyi miniszterhez 10éves egyezmény megkötésének lehetőségéről évente 3 millió tonna kőszén szállításának kérdésében. Egy további kérdés 500 millió márka értékű berendezés szállítására vonatkozott. Hasonló tárgyú szállítások a két német állam között már 1951 óta folynak. Walter Ulbricht, az Államtanács elnöke a lipcsei árumintavásáron erről Cichmann kegyelmet kér Jeruzsálem (ČTK) — A halálraítélt Adolf Eichmann háborús bűnös kegyelemért 'folyamodott Izrael köztársásági elnökéhez. Eichmann kérvényét dr. Servatius nyugatnémet ügyvéd, Eichman védője személyesen adta át. teljesen nyíltan beszélt a nyugat-né-. metországi kereskedőkkel. Az információ rámutat arra, hogy a két német állam közötti szerződés alapján június 30-án kölcsönösen lezárják számláikat. Ha az egyik fél e határideig nem egyenlíti ki számláját áruszállításokkal, úgy azt szabad devizákkal kell kiegyenlítenie. Jelenleg Nyugat-Németország van hátralékban. Az NDK emellett betartotta azt az elvet, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztése egyengetné a két német állam normális kapcsolatait, áml a nemzetközi feszültség enyhítését is elősegítené. Kihirdették a rendkívüli állapotot Nyugat-Nigériában Lagos (ČTK) — A nigériai szövetségi parlament a központi kormány kérésére Jóváhagyta a rendkívüli állapot kihirdetését Nyugat-Nigériában,, ahol a helyi kormánypárt, az úgynevezett akciócsoport, vezetői között beállott szakadás után politikai válság tört ki. Abubakar Balewa miniszterelnök a képviselőkhöz intézet beszédében kijelentette, hogy célja a béke és rend helyreállítása, valamint a renI des kormány megalakítása a nyugati nigériai területen. A kormány' kéré| sét 232 szavazattal 44 ellenében megszavazták. 1J L •• 't'ijjr 'Cv&yp^í&tií Marokkóban az 1956-os felszabadulás után a tanköteles gyermekeknek csak az ötöde járt Iskolába. A kormány nagy gondot fordított a tanügy megjavítására. 1961 őszén két hónap alatt 1022 új tanterem létesült. Ennek ellenére a tanköteles gyerekeknek csak a fele jár iskolába. A képen: Marokkói tanító a tanítványaival. (Dr. Provázník — CTK - felvétele) HRUSCSOV: A f

ej|

ő

(|

és irányának meg

választása minden nép életében döntő jelentőségű A-szovjet—mali barátság manifesztációja Moszkvában Moszkva (ČTKJ — A moszkvai Nagy Kreml-palotában szerdán a szovjet főváros lakosságának mintegy 3000 képviselője vett részt a szovjetmali barátság, 'tiszteletére rendezett nagygyűlésen. Megjelentek a szovjet párt- és kormányvezetők Nyikita Hruscsovval az élen, valamint a mali kormányküldöttség tagjai. A nagygyűlés résztvevői lelkes egyetértéssel fogadták Hruscsov elvtárs beszédét. Nyikita Hruscsov beszédében örömmel nyilatkozott a mali vendégek becses látogatásáról. Hangoztatta, hogy mali barátaik számára hasznos, és érdekes volt az, amit a Szóvjetjuniőról megtudtak. A Szovjetunió a világ első országa, amely megvalósította a szocialista forradalmat. „Dicső utat tettünk meg a marxizmus-leninizmus zászlaja alafí, felépítettük a szocializmust és a kommunizmus kibontakozó építésének szakaszába léptünk" — mondotta Hruscsov elvtárs. A Szovjetunió sikereit ma -már ellenségeink ls elismerik. A szovjet nép sikerei félelmet keltenek a kommunizmus ellenségeiben, akik látják, hogy nincs akadály, amely feltartóztathatná fejlődésünket. Hruscsov elvtárs beszéde további részében a szocialista rendszer távlatait ecsetelte, majd hangoztatta, hogy új, járatlan úton haladnak a kommunizmus felé, miközben leküzdik az egyik társadalmi rendszerből a másikba való átmenet idején elkerülhe'tetlen nehézségeket és akadályokat. Helytelen elképzelés, hogy elég jelszóul kitűzni: „mi szocializmust akarunk" s aztán a fa árnyékában pihenve várhatjuk a sült galambot. A szocializmus sok erőkifejtést, kitartást, munkát követel az építő néptől. Ez a munka azonban százszorosan megtérül, gyümölcsei megteremtik a nép, a társadalom boldogságát. A mali nép, mely nemrégen vívta ki nemzeti függetlenségét, válaszúton van: el kell döntenie, melyik utat válassza? Természetesen minden nép boldog életet akar. A további fejlődés irányának megválasztása minden nép életében döntő jelentőségű. A világ jelenlegi erőmegoszlása, a szocialista világrenszer hatalmas támogatása reálisan lehetővé teszi, hogy a gyarmati rendszer béklyóit lerázó népek tetszés szerint válasszák meg útjukat. Hruscsov elvtárs beszéde további részében az afrikai helyzettel foglalkozott, és különösen a Kongói Köztársaság példáján mutatott rá a gyarmattartók bűnös üzelmeire, majd hangoztatta: Afrikában olyan államok is varinak, ahol a vezető helyeken a gyarmattartók emberei ülnek, akik morzsákhoz jutnak a gyarmatosítók asztaláról. Ugyanolyan színűek, mint honfitársaik, ám elsajátították a gyarmattartók erkölcseit és módszereit. Még a gyarmati rendszer éveiben megszokták, hogy a nép verejtékével és vérével teremtsék meg jólétüket, s a függetlenség kivívása után is a gyarmatosítók szolgái maradnak, s még veszélyesebbé válnak népük életében. Az, amit az imperialisták Afrikában és másutt művelnek, lényegében ugyanaz a rablópolitika, melyet valaha az úgynevezett klasszikus gyarmaturalom idején folytattak. Korunkban persze nem igázhatják le a népeket ágyúkkal és hadseregekkel. Ezért kénytelenek leplezni szándékaikat és más mezbe öltözni. Az imperialisták tudják, hogy az iparosítás — a fiatal államok önálló fejlődésének és gazdasági haladásának alapja, függetlenségük megszilárdításának alapja. Éppen ezért a Közös Piac szervezői leküzdhetetlen akadályokat akarnak gördíteni a nemzeti Ipar megteremtésének útjába az afrikai országokban. Az imperialisták a Közös Piac útján akarják iparcikkeikkel ellátni az afrikai országokat, melyeknek most kialakuló ipara természetesen nem lehet versenyképes. Az imperialista monopóliumok ugyanakkor különféle módon akadályozzák az afrikai országok mezőgazdasági termékeinek értékesítését a nyugateurópai és amerikai piacokon. Až afrikai népek nem azért kezdtek szent háborút a gyarmati rendszer ellen, hogy országaik a volt anyaországok agrár- és nyersanyag-függvényeivé váljanak. A harc folyamán sok mindent megtanultak. Elég sok politikai tapasztalatot szereztek. Egyre kitartóbban törekednek drága áron kivívott függetlenségük megőrzésére és megszilárdítására. Hruscsov elvtárs beszéde végén sok sikert kívánt a fiatal mali állam népének a szebb jövő megteremtésében. A Mali Köztársaság 1960. szeptember 22-én alakult -meg. Afrika nyugati részén terül el 1 millió 204 ezer négyzetkilométeren, lakosságának száma 4 millió 200 ezer. Az ország politikai életét a Szudáni Szövetség párt irányítja, élén 19 tagú politikai bizottsággal. Az államhatalom legfőbb szerve a nemzetgyűlés. A köztársaság és a kormány elnöke Modibo Keita, a Szudáni Szövetség főtitkára. A gyarmati múlt következtéijen Maliban nagyon alacsony az életszínvonal és elmaradott az ország gazdasága. A lakosság fő foglalkozása a földművelés és állattenyésztés. Legjelentősebb kiviteli terménye a földi mogyoró. Marhákat és állati termékeket Ollenhauert ismét pártelnökké választották Köln {ČTK J — Németország Szociáldemokrata Pártjának kölni kongresszusán Erich Ollenhauert Ismét megválasztották a párt elnökévé. A két alelnök Willi Brandt és Herbert faehner lett. FRANCIAORSZÁGBAN kedden a villany- és gázmüvek alkalmazottainak 12 órás sztrájkja miatt nem volt sem gázsem villanyszolgáltatás. (CTK) MALI * MAURITÁNIA Safoulabe mläíťSKiU f. BA\IAK0/«* J W /VétSO-VOLT Ni ŕ

1—*)—<y— is szállít. Az utóbbi években már a rizs és a gyapot is szerepel exportcikkei között. Mali ásványkincseit még nem kutatták fel. Vízgazdasági erőforrásai elég nagyok, de .kihasználatlanok. ötéves népgazdaságfejlesztési tervet dolgoztak ki a gazdasági élet fellendítésére. A kormány a mezőgazdasági és ipari termelés növelésével az ország független gazdasági fejlődését akarja biztosítani. A feladatok megoldásának az is kedvez, hogy a kormány növelni igyekszik az állam szerepét az ország gazdasági életében, elsősorban a pénzügy, a kül- és belkereskedelem terén. E célból SOMIEX nevű szervezet alakult a külső és belső árucserefor-' galom ellenőrzésére. Ezenkívül állami vállalattársulás, népbank, népi könyvkiadó, tudományos kutatóintézet stb. jött létre. A független mali gazdaság építésében nagy segítséget nyújtanak a szocialista országok és az afrikai államok. Ghana, Guinea és Mali 1960 végén, 1961 elején szövetséget kötött, mely a legkövetkezetesebb antiimperialista irányvonalat követi az afrikainemzeti felszabadító mozgalomban. AfRíkiki emBeRek Arcképek Malibó g Egy bamakói vasutas P

erzsel a nap, a bamakói vasutasok szakszervezetének kis szobájában fullasztó a hőség. Kiszáradt a torkom, egy kis vizet kérek. Amikor megiszom az első pohár üdítő vizet, megszólal Doumbia karbantartó munkás: „Ez is a függetlenség vívmánya, hogy itt iszol velünk." Meglepődöm, ez bizonyára túlzás. A kolonialista időkről, a függetlenség kivívása óta végbement változásokról beszélgetek a bamakói pályaudvar vasutasaival. De hogyan lehetne a függetlenség eredménye ez a pohár víz? „Nem, nem túlzás — erősítgeti tamáskodó kérdésemre a fiatal munkás. — A kolonialisták nem fogadhattak volna el fekete kézből még egy pohár vizet sem. A szomjúság sem hozhatta közénk őket." Megállunk ennél a témánál. Hallgatom a régi és nem is olyan régi történeteket, amelyeknek központjában mindig a víz áll — néha csak néhány csepp, néha tiszta, néha sártól zavaros, de Afrikában mindig oly fontos éltető víz, amely az én pohár vizemről jutott az eszünkbe. Mosolyogva nézi Fassoko Doumbia motorkarbantartó, hogyan szalad le kiszáradt torkomon szinte egyhajtásra a friss tiszta víz, s eszébe jut az a régi, most már a múltba tűnt idő, amikor harcolni kellett minden csepp vízért. Amikor... de inkább hadd mondjam el, ahogyan a fiatal bamakói munkástól hallottam. Tükotóban történt... Egy 17 éves segédmunkás is dolgozott a vonalon, maláriás volt, sokat szenvedett a láztól. Az orvos megszidta, szerinte az volt a baja, hogy lusta. De 40 fokos láza volt a fiúnak, adott hát neki két aszpirint. (Közbeszólok, hogy bizonyára kinint akart mondani — a kinin fekete Afrikában nélkülözhetetlen gyógyszer, magam is mindennap lenyelek elővigyázatosságból egy-egy keserű tablettát. De Doumbia jól mondta: 1943-ban történt ez, kevés volt a kinin és az afrikaiaknak nem jutott. Az európai vasutasok 50 kinin tablettát kaptak hetente, az afrikaiak egyet sem.) Szóval a tükotói fiú aszpirint kapott és vizet keresett, hogy lenyelje az orvosságot. Az állomásra men^, de a vízcsap az állomás olyan helyiségében volt, ahová afrikaiaknak tilos volt a bemenet. Az állomásfőnök a vizet felvezette a tetőre, a háztetői öntözte, mert nagyon meleg volt. A tetőről lecsurgott a víz, öfezel a vízzel locsolta a virágokat a kertben. A láztól remegő fiú odament az eresz alá, tenyerével felfogta a lecsurgó vizet és éppen le akarta nyelni az orvosságot, amikor a főnök rajtakapta. Rákiáltott: „Te piszok, ne lopd el a vizet a virágaimtól!" Így kergette el a főnök a rémült fiút... A bamakói vasutasok komoran bólogatnak: igen, így történt. így bántak velük. Ilyen volt akkor az élet. í^ra már nincs faji megkülönbözt 1 tetés. Régen az európaiak munkaideje napi négy óra volt, délelőtt 8—10-ig, délután 4—6-ig. Az afrikaiaké több mint kétszer ennyi: kilenc óra reggel 7-től 12-ig, délután 2—6-ig. Ma a munkaidő egyenlő a francia és az afrikai vasutasok számára. Csökkent a nagy különbség a bérek között. A vasút afrikanizálása 95 százalékos, 2600 vasutas közül csak tucatnyi francia. Távozásuk semmi fennakadást sem okozott, sőt a mali vasút ma jobbari dolgozik, mint a múltban bármikor. A vasutasok mozgalmat indítottak az ország egyetlen vasútvonalának jobb kihasználására. Megértették, hogy maguknak dolgoznak. A szakszervezet írástanfolyamot is indított. „Menynyire örülök, hogy tanulhatok — mosolyog rám Fassoko Doumbia — azelőtt félnünk kellett, a börtöntől, az elbocsátástői, a megalázástől. Most nincs okom félelemre. A főnök olyan, mint én. Képességeim és munkám szerint fizetnek. Senkinek sincs több joga azért, mert más a bőrének színe, mint nekem. Nem alázhatnak meg többé. Nekünk a függetlenség szabadság &s lehetőség is." RUDNYÁNSZKY ISTVÁN 1962. május 31. (JI SZÖ 3 *