Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-31 / 148. szám, csütörtök

További árfolyamzuhanás a nyugati börzéken New York (CTK) — New Yorkban e Wall-Street-i börzén az árfolyam­csökkenés már a reggeli órákban kez­dődött. Az árfolyam kedden a hét­főihez viszonyítva — a legnagyobb társaságok részvényein kívül — is­mét alacsonyabb volt. Az árfolyamzuhanás a többi Kapi­talista országol is elérte. Így Lon­donban, Tokióban, Párizsban, Milá­nóban, Zürichben, Frankfurtban, Am­szterdamban és Brüsszelben 5—10 százalékkal, egyes esetekben 20 szá­zalékkal csökkent az árfolyam. Londonban „fekete keddről" beszél­nek, mert a börzezáráskor a részvé­nyek árfolyamának átlagos helyzete 27 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1961-ben. A -londoni köröket nyugtalanítja az a tény, hogy az amszterdami börzén az Unilever és a Dutch Shell angol­holland cégek részvényeinek árfolya­ma csökkent a legnagyobb mérték­ben. HÍRMAGYARÁZATUNK: A New York-i értéktőzsde e heti „fekete hétfője" óta a kapitalista vi­lág közvéleménye szorongással várja a további fejleményeket. A New York Times megállapítja, hogy a részvény­árfolyamokban mutatkozó összveszte­ség eléri a 20,8 milliárd dollárt. Mint már jelentettük, a pánik nemcsak az amerikai, de az európai,, részvény­piacokra is villámgyorsan átterjedt. Különösen nagy volt az árfolyam­esés a frankfurti (NSZK) értéktőzs­dén, ahol egyes részvények árfo­lyamvesztesége elérte a 45 pontot. A párizsi tőzsdén is óriási volt a rész­vényidnálat. Az amerikai „népi ka­pitalistái", akik összekuporgatott pénzüket részvényekbe fektették, egy csapásra mindenüket elvesztették. Ez az árfolyamzuhanás biztos következ­ménye. Lássuk a többit: A hétfői pánikot a tőzsdén már hosszabb ideje tartó előjelek vezet­ték be. Már régebben észlelhető volt, hogy amerikai pénzemberek ide­gen valutákat, értékpapírokat, ara­nyat vásároltak külföldön, az euró­pai bankárok pedig hatalmas dollár­követeléseikből igyekeztek minél töb­bet bevonni, hogy a dollár elértékte­lenedésénél csak kisebb veszteségek érjék őket. Röviden kifejezve „mene­kültek a dollártól", melyet devalvá­ció fenyegetett. Bekövetkezett az, amit Varga jenő akadémikus, a Szov­jetunió híres közgazdásza már 1960 decemberében megjósolt. A dollár iránti bizalom magukban az ameri­kaiakban is megingott! Már napoK óta tapasztalható volt a New York-i tőzsdén a nagy acél­ipari és elektromos ipari vállalatok részvényeinek lassú, de feltűnő ér­tékcsökkenése. A pánik kirobbanásának okait még igen korai fejtegetni. Lehet, hogy maguk a nagyiparosok idézték elő készakarva, bizonyos szándékkal, hogy nyomást gyakoroljanak a Ken­nedy-kormányra, mely nemrég meg­akadályozta az acélárak felemelését s hangsúlyozta, hogy más vonatkozás­ban is árstabilitásra törekszik az amerikai külkereskedelem verseny­képességének megjavítása céljából. Ezért közvetítők segítségével hirte­len piacra dobták részvényeiket, hogy ily módon mesterségesen pánikot idézzenek elő a kisebb részvényesek­nél, aKik most igyekeztek gyorsan megszabadulni részvényeiktől. A nagy­tőkések ezeket a részvényeket most olcsón megvásárolhatják, a részvé­nyek így még kevesebb kézben össz­pontosulnak — az ipar még nagyobb koncentrációja várható az Egyesült Államokban. Nem lehet azonban teljesen elvet­ni azt a feltevést sem, hogy hason­lóan, mint 1929-ben — amikor a New York-i tőzsde hírhedt szeptem­beri „fekete keddje" indította meg a 30-as évek mély gazdasági válságát — a mostani „fekete hétfő" szintén egy újabb krízis előhírnöke. Hiszen a kapitalizmus általános válsága előbb-utóbb akut formában robban ki. Még korai azonban jóslatokba bo­csátkozni. A következő napok továb­bi fejleményei fogják csak megmu­tatni, vajon a monopolkapitalizmus manőverezésével, tőzsdei manipulá­cióval állunk-e szemben, vagy pedig az amerikai gazdaság uly megráz­kódtatásával, mely majd az egész kapitalista világban éreztetni fogja hatását. Eddig csupán egy valami bizonyo­sodott be: a sokat hangoztatott „egészséges gazdasági alap" mese, a tőkés gazdaság alapjaiban beteg. B. E. Nyugat-Németországban koholmányt terjesztenek az NDK hiteléről Berlin (CTK) — A nyugati sajtó az utóbbi időben hamis hírt terjesztett arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság hitelt kért a Német Szö­vetségi Köztársaságtól. Az ADN hír­ügynökség jól értesült körökben rész letes magyarázatot kapott a hitel kér­désében. Rámutat, hogy azok a híresz­telések, amelyeket Bonn szándékosan terjesztett, annak a propagandakam pánynak részét képezik, amelynek végső célja a Szovjetunió és az USA tárgyalásainak megakadályozása. Az ADN sajtóiroda nyilatkozata a többi között így hangzik : Tekintettel a nyugat-németországi szénípar értékesítési nehézségeire, a Német Demokratikus Köztársaság ez év február 13-án kérdést intézett a bonni gazdaságügyi miniszterhez 10­éves egyezmény megkötésének lehető­ségéről évente 3 millió tonna kőszén szállításának kérdésében. Egy továb­bi kérdés 500 millió márka értékű be­rendezés szállítására vonatkozott. Ha­sonló tárgyú szállítások a két német állam között már 1951 óta folynak. Walter Ulbricht, az Államtanács el­nöke a lipcsei árumintavásáron erről Cichmann kegyelmet kér Jeruzsálem (ČTK) — A halálraítélt Adolf Eichmann háborús bűnös ke­gyelemért 'folyamodott Izrael köztár­sásági elnökéhez. Eichmann kérvé­nyét dr. Servatius nyugatnémet ügy­véd, Eichman védője személyesen ad­ta át. teljesen nyíltan beszélt a nyugat-né-. metországi kereskedőkkel. Az információ rámutat arra, hogy a két német állam közötti szerződés alapján június 30-án kölcsönösen le­zárják számláikat. Ha az egyik fél e határideig nem egyenlíti ki számlá­ját áruszállításokkal, úgy azt szabad devizákkal kell kiegyenlítenie. Jelen­leg Nyugat-Németország van hátralék­ban. Az NDK emellett betartotta azt az elvet, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztése egyengetné a két német állam normális kapcsolatait, áml a nemzetközi feszültség enyhítését is elősegítené. Kihirdették a rendkívüli állapotot Nyugat-Nigériában Lagos (ČTK) — A nigériai szövet­ségi parlament a központi kormány kérésére Jóváhagyta a rendkívüli ál­lapot kihirdetését Nyugat-Nigériában,, ahol a helyi kormánypárt, az úgyne­vezett akciócsoport, vezetői között be­állott szakadás után politikai válság tört ki. Abubakar Balewa miniszter­elnök a képviselőkhöz intézet beszé­dében kijelentette, hogy célja a béke és rend helyreállítása, valamint a ren­I des kormány megalakítása a nyugat­i nigériai területen. A kormány' kéré­| sét 232 szavazattal 44 ellenében meg­szavazták. 1J L •• 't'ijjr 'Cv&yp^í&tií Marokkóban az 1956-os felszabadu­lás után a tanköte­les gyermekeknek csak az ötöde járt Iskolába. A kormány nagy gondot fordí­tott a tanügy megja­vítására. 1961 őszén két hónap alatt 1022 új tanterem létesült. Ennek ellenére a tanköteles gyerekek­nek csak a fele jár iskolába. A képen: Marokkói tanító a tanítványaival. (Dr. Provázník — CTK - felvétele) HRUSCSOV: A f ej| ő (| és irányának meg választása minden nép életében döntő jelentőségű A-szovjet—mali barátság manifesztációja Moszkvában Moszkva (ČTKJ — A moszkvai Nagy Kreml-palotában szerdán a szovjet főváros lakosságának mintegy 3000 képviselője vett részt a szovjet­mali barátság, 'tiszteletére rendezett nagygyűlésen. Megjelentek a szovjet párt- és kormányvezetők Nyikita Hruscsovval az élen, valamint a ma­li kormányküldöttség tagjai. A nagy­gyűlés résztvevői lelkes egyetértéssel fogadták Hruscsov elvtárs beszédét. Nyikita Hruscsov beszédében öröm­mel nyilatkozott a mali vendégek be­cses látogatásáról. Hangoztatta, hogy mali barátaik számára hasznos, és ér­dekes volt az, amit a Szóvjetjuniőról megtudtak. A Szovjetunió a világ első országa, amely megvalósította a szo­cialista forradalmat. „Dicső utat tet­tünk meg a marxizmus-leninizmus zászlaja alafí, felépítettük a szocializ­must és a kommunizmus kibontakozó építésének szakaszába léptünk" — mondotta Hruscsov elvtárs. A Szovjetunió sikereit ma -már el­lenségeink ls elismerik. A szovjet nép sikerei félelmet keltenek a kommu­nizmus ellenségeiben, akik látják, hogy nincs akadály, amely feltartóz­tathatná fejlődésünket. Hruscsov elvtárs beszéde további részében a szocialista rendszer távla­tait ecsetelte, majd hangoztatta, hogy új, járatlan úton haladnak a kommu­nizmus felé, miközben leküzdik az egyik társadalmi rendszerből a má­sikba való átmenet idején elkerülhe­'tetlen nehézségeket és akadályokat. Helytelen elképzelés, hogy elég jel­szóul kitűzni: „mi szocializmust aka­runk" s aztán a fa árnyékában pi­henve várhatjuk a sült galambot. A szocializmus sok erőkifejtést, kitar­tást, munkát követel az építő néptől. Ez a munka azonban százszorosan megtérül, gyümölcsei megteremtik a nép, a társadalom boldogságát. A mali nép, mely nemrégen vívta ki nemzeti függetlenségét, válaszúton van: el kell döntenie, melyik utat válassza? Természetesen minden nép boldog életet akar. A további fejlődés irányának megválasztása minden nép életében döntő jelentőségű. A világ jelenlegi erőmegoszlása, a szocialista világrenszer hatalmas támogatása reá­lisan lehetővé teszi, hogy a gyarmati rendszer béklyóit lerázó népek tet­szés szerint válasszák meg útjukat. Hruscsov elvtárs beszéde további részében az afrikai helyzettel foglal­kozott, és különösen a Kongói Köz­társaság példáján mutatott rá a gyar­mattartók bűnös üzelmeire, majd han­goztatta: Afrikában olyan államok is varinak, ahol a vezető helyeken a gyarmattartók emberei ülnek, akik morzsákhoz jutnak a gyarmatosítók asztaláról. Ugyanolyan színűek, mint honfitársaik, ám elsajátították a gyar­mattartók erkölcseit és módszereit. Még a gyarmati rendszer éveiben megszokták, hogy a nép verejtékével és vérével teremtsék meg jólétüket, s a függetlenség kivívása után is a gyarmatosítók szolgái maradnak, s még veszélyesebbé válnak népük életében. Az, amit az imperialisták Afrikában és másutt művelnek, lényegében ugyanaz a rablópolitika, melyet vala­ha az úgynevezett klasszikus gyar­maturalom idején folytattak. Korunk­ban persze nem igázhatják le a né­peket ágyúkkal és hadseregekkel. Ezért kénytelenek leplezni szándékai­kat és más mezbe öltözni. Az imperialisták tudják, hogy az iparosítás — a fiatal államok önálló fejlődésének és gazdasági haladásá­nak alapja, függetlenségük megszi­lárdításának alapja. Éppen ezért a Közös Piac szervezői leküzdhetetlen akadályokat akarnak gördíteni a nem­zeti Ipar megteremtésének útjába az afrikai országokban. Az imperialisták a Közös Piac útján akarják iparcik­keikkel ellátni az afrikai országokat, melyeknek most kialakuló ipara ter­mészetesen nem lehet versenyképes. Az imperialista monopóliumok ugyan­akkor különféle módon akadályozzák az afrikai országok mezőgazdasági termékeinek értékesítését a nyugat­európai és amerikai piacokon. Až afrikai népek nem azért kezdtek szent háborút a gyarmati rendszer el­len, hogy országaik a volt anyaor­szágok agrár- és nyersanyag-függvé­nyeivé váljanak. A harc folyamán sok mindent megtanultak. Elég sok politi­kai tapasztalatot szereztek. Egyre ki­tartóbban törekednek drága áron ki­vívott függetlenségük megőrzésére és megszilárdítására. Hruscsov elvtárs beszéde végén sok sikert kívánt a fiatal mali állam né­pének a szebb jövő megteremtésében. A Mali Köztársaság 1960. szeptember 22-én alakult -meg. Afrika nyugati részén terül el 1 millió 204 ezer négyzetkilométeren, lakossá­gának száma 4 millió 200 ezer. Az ország politikai életét a Szudáni Szövetség párt irányítja, élén 19 ta­gú politikai bizottsággal. Az államha­talom legfőbb szerve a nemzetgyűlés. A köztársaság és a kormány elnöke Modibo Keita, a Szudáni Szövetség főtitkára. A gyarmati múlt következtéijen Ma­liban nagyon alacsony az életszínvo­nal és elmaradott az ország gazdasá­ga. A lakosság fő foglalkozása a föld­művelés és állattenyésztés. Legjelen­tősebb kiviteli terménye a földi mo­gyoró. Marhákat és állati termékeket Ollenhauert ismét párt­elnökké választották Köln {ČTK J — Németország Szo­ciáldemokrata Pártjának kölni kong­resszusán Erich Ollenhauert Ismét megválasztották a párt elnökévé. A két alelnök Willi Brandt és Herbert faehner lett. FRANCIAORSZÁGBAN kedden a vil­lany- és gázmüvek alkalmazottainak 12 órás sztrájkja miatt nem volt sem gáz­sem villanyszolgáltatás. (CTK) MALI * MAURITÁNIA Safoulabe mläíťSKiU f. BA\IAK0/«* J W /VétSO-VOLT Ni ŕ 1—*)—<y— is szállít. Az utóbbi években már a rizs és a gyapot is szerepel export­cikkei között. Mali ásványkincseit még nem ku­tatták fel. Vízgazdasági erőforrásai elég nagyok, de .kihasználatlanok. ötéves népgazdaságfejlesztési tervet dolgoztak ki a gazdasági élet fellen­dítésére. A kormány a mezőgazdasági és ipari termelés növelésével az or­szág független gazdasági fejlődését akarja biztosítani. A feladatok meg­oldásának az is kedvez, hogy a kor­mány növelni igyekszik az állam sze­repét az ország gazdasági életében, elsősorban a pénzügy, a kül- és bel­kereskedelem terén. E célból SOMIEX nevű szervezet alakult a külső és belső árucserefor-' galom ellenőrzésé­re. Ezenkívül álla­mi vállalattársulás, népbank, népi könyvkiadó, tudo­mányos kutatóinté­zet stb. jött létre. A független mali gazdaság építésé­ben nagy segítsé­get nyújtanak a szocialista orszá­gok és az afrikai államok. Ghana, Guinea és Mali 1960 végén, 1961 elején szövet­séget kötött, mely a legkövetkezete­sebb antiimperia­lista irányvonalat követi az afrikai­nemzeti felszaba­dító mozgalomban. AfRíkiki emBeRek Arcképek Malibó g Egy bamakói vasutas P erzsel a nap, a bamakói vas­utasok szakszervezetének kis szobájában fullasztó a hőség. Kiszá­radt a torkom, egy kis vizet kérek. Amikor megiszom az első pohár üdítő vizet, megszólal Doumbia kar­bantartó munkás: „Ez is a függet­lenség vívmánya, hogy itt iszol ve­lünk." Meglepődöm, ez bizonyára túlzás. A kolonialista időkről, a független­ség kivívása óta végbement változá­sokról beszélgetek a bamakói pálya­udvar vasutasaival. De hogyan le­hetne a függetlenség eredménye ez a pohár víz? „Nem, nem túlzás — erősítgeti tamáskodó kérdésemre a fiatal munkás. — A kolonialisták nem fogadhattak volna el fekete kézből még egy pohár vizet sem. A szomjúság sem hozhatta közénk őket." Megállunk ennél a témánál. Hall­gatom a régi és nem is olyan régi történeteket, amelyeknek központjá­ban mindig a víz áll — néha csak néhány csepp, néha tiszta, néha sár­tól zavaros, de Afrikában mindig oly fontos éltető víz, amely az én pohár vizemről jutott az eszünkbe. Mosolyogva nézi Fassoko Doumbia motorkarbantartó, hogyan szalad le kiszáradt torkomon szinte egyhajtás­ra a friss tiszta víz, s eszébe jut az a régi, most már a múltba tűnt idő, amikor harcolni kellett minden csepp vízért. Amikor... de inkább hadd mondjam el, ahogyan a fiatal bamakói munkástól hallottam. Tükotóban történt... Egy 17 éves segédmunkás is dolgozott a vonalon, maláriás volt, sokat szenvedett a láztól. Az orvos megszidta, szerinte az volt a baja, hogy lusta. De 40 fokos láza volt a fiúnak, adott hát neki két aszpirint. (Közbeszólok, hogy bizonyára ki­nint akart mondani — a kinin fe­kete Afrikában nélkülözhetetlen gyógyszer, magam is mindennap le­nyelek elővigyázatosságból egy-egy keserű tablettát. De Doumbia jól mondta: 1943-ban történt ez, kevés volt a kinin és az afrikaiaknak nem jutott. Az európai vasutasok 50 ki­nin tablettát kaptak hetente, az af­rikaiak egyet sem.) Szóval a tükotói fiú aszpirint ka­pott és vizet keresett, hogy lenyel­je az orvosságot. Az állomásra men^, de a vízcsap az állomás olyan helyiségében volt, ahová afrikaiak­nak tilos volt a bemenet. Az állo­másfőnök a vizet felvezette a tetőre, a háztetői öntözte, mert nagyon me­leg volt. A tetőről lecsurgott a víz, öfezel a vízzel locsolta a virágokat a kertben. A láztól remegő fiú oda­ment az eresz alá, tenyerével fel­fogta a lecsurgó vizet és éppen le akarta nyelni az orvosságot, amikor a főnök rajtakapta. Rákiáltott: „Te piszok, ne lopd el a vizet a virá­gaimtól!" Így kergette el a főnök a rémült fiút... A bamakói vasutasok komoran bó­logatnak: igen, így történt. így bán­tak velük. Ilyen volt akkor az élet. í^ra már nincs faji megkülönböz­t 1 tetés. Régen az európaiak munkaideje napi négy óra volt, dél­előtt 8—10-ig, délután 4—6-ig. Az afrikaiaké több mint kétszer ennyi: kilenc óra reggel 7-től 12-ig, délután 2—6-ig. Ma a munkaidő egyenlő a francia és az afrikai vasutasok szá­mára. Csökkent a nagy különbség a bérek között. A vasút afrikanizá­lása 95 százalékos, 2600 vasutas kö­zül csak tucatnyi francia. Távozásuk semmi fennakadást sem okozott, sőt a mali vasút ma jobbari dolgozik, mint a múltban bármikor. A vasuta­sok mozgalmat indítottak az ország egyetlen vasútvonalának jobb ki­használására. Megértették, hogy ma­guknak dolgoznak. A szakszervezet írástanfolyamot is indított. „Meny­nyire örülök, hogy tanulhatok — mosolyog rám Fassoko Doumbia — azelőtt félnünk kellett, a börtöntől, az elbocsátástői, a megalázástől. Most nincs okom félelemre. A főnök olyan, mint én. Képességeim és mun­kám szerint fizetnek. Senkinek sincs több joga azért, mert más a bőré­nek színe, mint nekem. Nem aláz­hatnak meg többé. Nekünk a függet­lenség szabadság &s lehetőség is." RUDNYÁNSZKY ISTVÁN 1962. május 31. (JI SZÖ 3 *

Next

/
Thumbnails
Contents