Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-24 / 141. szám, csütörtök

A lányok szállásán Egy öreg gyári épület hátsó traktusában találom meg a Tepna 06 n. v. leányszállását. Az öreg jelző ebben az esetben nem jelent levegőtlen, klsablakos, gyérfényü épületet, amely ma üzemi céloknak nem felelne meg: csak egy felvonó vasváza emlékeztet régi rendeltetésére, máskülönben minden tágas, szellős, nagyablakos, s ha külsejében nem is olyan modern, mint a náchodi üzem munkásotthona, lakályosnak találom már az első pillanatokban. Kellemes a környéke, közeli az erdő, szemközt pedig kastélynak is beillő villákban, a környékbeli textilgyárak volt tulajdonosainak lakásában a gyár csecsemőgondozója és óvodája. Általában jólesően konstatálom itt és a környékén is mindenütt, hogy az egykori textilbárók és igazgatók fényűző villáinak legtöbbjében most az üzemi dolgozók gyermekeit gondozzák. Az Otthon Irodájában meglepetés ér. Jifina Vyčichlovában, az igazgatónőben felismerem a hronovi műkedvelők egyik kitűnő tagját, aki Gorbetov drámájában a sarkégövi építkezés orvosnőjét játszotta. Rövid félóra kell csak, hogy meggyőződjek : a szép szó, a színjátszás kedvelője a munkahelyén is példásan megállja a helyét. Nem könnyű feladat két nevelővel és egv gazdasági vezetővel az Otthon ügyeit súrlódásmentesen úgy intézni, hogy az itt lakó közel másfélszáz dolgozó nő és tanulólány valóban a szülői házat pótló otthonnak érezze a szállást. A feladatot megnehezíti, hogy a lányok egyharmada magyar nemzetiségű; Galánta, Komárom, Érsekújvár, Ögyalla és Guta környékéről verődtek itt össze néhány hónapi brigádmunkára vagy hosszabb időre. A nyelvi nehézséged azonban, ahogy ezt az tizemben isi tapasztaltam: türelemmel és kedvességgel áthidalhatók, s ebben nincs itt hiány. — Hogy érzik itt magukat a magyar lányok? Vyčichlová elvtársnő elmosolyodik, mintha várta volna kérdésemet. — A legjobb, ha erről személyesen meggyőződik. Összehívatom a lányokat, akik a délutáni műszakban dolgoztak. Elbeszélgethet velük, felkeresheti őket a szobájukban is. Panaszok és a vasárnapi „divatrevű" Mielőtt erre a csoportos ismerkedésre sor kerülne, az iránt érdeklődöm, hogy pihenőjük Idején mivel foglalkoznak. — Elsősorban magukat szedik rendbe, mosnak, vasalnak és főznek. A szállásért havonta harminchat, a teljes ellátásért háromszáz koronát fizetnek. A magyar lányok azonban csak az üzemi konyha ebédjét eszik, reggelijüket és vacsorájukat maguk főzik. — Miért? — Bizonyára azért, mert nem szokták meg a cseh kosztot. Igen-, a koszt — ez a lányok legnagyobb állandóan visszatérő panasza. Nem csupán a gombócot, a knédlit nem tudják megkedvelni, de hígnak, ízetlennek találják a leveseket, főzelékeket. Amikor k'ésőbb panaszukat az igazgató előtt is szóvá teszem, azt a választ kapom, hogy tudnak erről, jogosnak ls tartják, a szakács nem éppen a legjobb — az egyik üzemrészleg vezetője ugyanúgy sérelmezte előttem az ebédet, mint a lányok — és javítani próbálnak a helyzeten. — Nem főzhetnének itt az Otthonban? — fordulok a vezetőnőhöz. — Ez a százötven dolgozó nő megérdemelne egy jó szakácsnőt is. — A lehetőség megvan rá — hangzik a válasz. — Nem volt a kosztra panasz, de a szakácsnőnk elment. Sajnos, eddig nem találtunk megfelelőt helyette. Télen, hideg időben nem olyan nagy a baj; jönnek otthonról a csomagok, a jó hazai kisegít, de nyáron nem szállítható a hús, a tésztaféle kiszárad és ha van is itt tágas jégszekrény, napokig nem tárolható benne a hazai, megromlana és — ezt sem titkolják — akadnak torkosak, akik megdézsmálják a jó falatokat. Érdekel, miféle művelődési lehetőségeik vannak és erre a legcsattanóbb választ nem is aznap, hanem vasárnap délelőtt kaptam meg, amikor meghívásukra ismét eljöttem. Ekkor már félszáznál is többen vártak, mind nagyon takarosan, csinosan kiöltözve. Hadd szúrjam Itt közbe azt, amit a szállás közelében lakó Valenta elvtárstól, a HNB elnökétől hallottam. — A feleségemmel minden vasárnap délelőtt nézzük a sétára induló lányokat. Valóságos divatrevű. Nagyon szerény ruhákban jönnek el mihozzánk és néhány hónap kell csak, hogy dámákká váljanak. III. A „dámát" nem kíséri sémiéi mellékzönge, dicséretként hangzik,' amit a lányok valóban megérdemelnek. Talán kicsit színesebben járnak, mint a „bennszülöttek", de mindig ízlésesen ; sem a vasárnapi találkozón, sem a kávéházban, a szombat délutáni tánc alkalmával nem láttam kirívó, feltűnést keltő öltözéket rajtuk. Vasárnap délelőtti esztrádműsor Az Otthon földszintjén éppen átalakítás előtt áll egy hatalmas munkaterem, hogy befejezése után, a művelődés, a test és a szellem edzése célját szolgálja. Egyelőre egy emeleti kisebb teremben gyűlnek öszsze a lányok, ha előadásról, táncról vagy valami rendezvényről van szó. Ebben a teremben fogadnak a lányok — ezúttal apm csupán a magyarok — és egyik meglepetés a másikat éri: énekkel, szavalatokkal, kis tréfás jelenetekkel és két táncszámmal, egy csárdással és egy cigánytánccal kedveskednek. Megtudom Itt, hogy a cseh lányoknak olvasókörük mellett szabályos szavalókörük van. Tavaly egy-egy Ňeruda, Wolker, Bezruö estét rendeztek és egy helyi költőnő, Františka Semeralová költészetét is bemutatták. Most egy Scsipacsov-estre készülnek. Az év első negyedében hét ismeretterjesztő előadást rendeztek az Otthonban, köztük két egészségügyit. Az orosz szakkör kilenc alkatommal ülésezett, faliújságot ügyeskednek össze és maradék anyagokból szqknyákat, ruhákat, mellénykéket, és ízléses, mókás babákat varrnak. Szép program ez, a jelek szerint aligha van idejük, hogy ölberakott kézzel tunyán bámulják a világot. A magyar lányok főleg a táncban tűnnek kl, a náchodi versenyen már díjat is nyertek. Vitalitásuk, töretlen életkedvük magával ragadó. A művelődésnek tehát vannak lehetőségei, egyetlen szakkör ajtaja sincs zárva előttük. A tánckör ruháját az Otthon szerezte be, a hazai magyar lapokat olvassák, könyvük azonban igen kevés, jóformán csak az, amit hazulról hoztak magukkal. A, Gqrbatov-drámáť a lányok legtöbbje megnézte, s mint megtudom, nem csupán azért, mert az igazgatónő játszott benne, hanem mert kedvelik a színházat, máskor Is eljárnak, főleg azok, akik már bírják a nyelvet. S Itt egy érzékeny ponthoz érünk. Hogyan is állunk ezzel a nyelvtudással? Miféle előnye van annak, aki már némi szlovák nyelvtudással jött s itt már a belépése pillanatában megérteti magát? Kézenfekvő a felelet: a mester könnyebben tanítja meg a gép kezelésére, hamarább jut előre munkájában és mindjárt a második hónapban a duplájára szökken a kereset. De jobban haladhatnának előre, ha az Otthonban, a szobákban jobban elkeverődnének, ha nem volna gondjuk rá, hogy a tallósi lány tallósit, a farkasdi farkasdit vegyen maga mellé lakótársul. Ha egy-egy cseh lányt bevennének maguk közé, megszűnne az a kis súrlódás Is, amely néha a nem egy nyelvet beszélők közt akaratlanul is előfordul. Mondom ls az egyik csintalanszemű panaszkodónak, ha valakinek talán elfogultságból nem tetszik a beszéded, hát karolj csak belé, vidd a többiek közé, hadd maradjon köztetek naponta legalább egy félóráig, tanítson meg titeket az ő anyanyelvére, hiszen ti mind szívesen tanultok ! Nincs Is ebben hiba: tanulni mind akar. Amikor megemlítem, hogy a broumovl textiliskolának . van már magyar hallgatója, az egyik lány rögtön rávágja : — Amit egy fiú megtanul, azt én Is megtanulom. Nagy nevetéssel nyugtázzák megjegyzését. Ám itt nincs tréfáról szó. Ez a kislány december óta dolgozik a gyárban és amikor idejött, csehül jóformán még köszönni sem tudott. A fejében most ott a tüske és én kívánom, hogy a tudásnak ez a tüskéje tovább izgassa, ne hagyja nyugodni. Vágy a városi élet és a nagyobb kereset után A beszélgetés során arról ts sző esik, mi hozza ide a lányokat? Az okok javát ismerjük és a személyes tapasztalat megerősíti őket. A városi élet nagyobb szórakozási lehetősége — ebben a kisvárosban három mozi is van, közlük egy szélesvásznú — ott szerepel az okok közt, a gyári munka rövidebb és nem is olyan fáradságos, mint a mezőgazdasági, — ám nem ez a leglényegesebb ok. A lányok legtöbbje nem kívánkozna el hazulról, ha a tél hosszú hónapjai alatt otthon ls munkához jutna és nem keresné itt a boldogulást, ha aíhon annyi volna a gyár, mint Itt. Nem Ismeretlen előttük, hogy azelőtt Itt sem volt tejfel a munkásember élete. A takácsok, vászonszövők, orsózólányok, kékfestők, kikészítők, munkájának haszna előbb a nagybatárokkal kocsizó vállalkozók, majd a textilbárók zsebébe folyt; mindössze tizenhét éve, hogy emberibb életet élnek és van bőven munkaalkalom, annyi, hogy a szénvidékeken toborozzák az ügyes lengyel lányokat, a Csallóközben a fürgekezű magyarokat. Csak tanuljatok, lányok, tanuljátok meg az orsózást, szövést és fonást, a gépek beállítását, hogy azt Itt majd hasznosíthassátok. És becsüljétek meg, hogy kedvelnek, szeretnek benneteket ; a mesterek, a vezetők csak a legnagyobb elismerés hangján szólnak rólatok és ezt a szeretetet viszonozni kell I V. Magda két alkalommal járt otthoni falujában, hogy brigádmunkára lányokat toborozzon és egy sereg társat hozott magával. Pedig ő maga nem illeszkedett bele oly könnyen az új környezetbe. A gyári zaj valósággal beteggé tette, két hétig a kórházi ágyat nyomta. Milyen hihetetlen akaraterő és szívósság rejlik ebben a fiatal, huszonkét esztendős, törékenytestű lányban? Otthon CSISZ-vezető volt, a műkedvelő színjátszócsoport lelkes tagja, de itt is derekasan megállja a helyét. Decemberben magával hozta a húgát, az öccse is már a gyárban dolgozik. Havonta ezer koronát küldenek haza, hogy a szülők megvehessék azt a házacskát, ' amelyben laknak. Az édesapja egész fiatalon megvakult, kilenc testvére van és hogy milyen ínséges volt a gyermekkora, arról csak azt mondja, hogy vizezett tejet kaptak vacsorára. Az a tizenöt, húsz évvel ezelőtti inség még ott borong értelmes szemében és talán ez az emlék teszi olyan határozottá, öntudatossá I — Mi a célja, Magda? — Ősszel Ostravába megyek. Vőlegényem van, magyar fiú, bányász. Anyj}!., lakást kapunk.., össz_eállunk. — Akkor hát itt hagyja ezt a mnnkát? — Lesz más. A legszívesebben szakácskodnék egy üzemben. A lányok közt két középkorú nő lakik a nagy épület egyik sarokszobájában. Láttam őket nehéz munkájuk mellett, most pedig az otthonukban, amely valóban az otthonosság benyomását kelti, talán- mert olyan makulátlanok az ágyak párnái, dunyhái és a két nagy ablakon oly vakítóan fehérek a függönyök. R. Tamásné özvegyasszony, a másik, G. Mihályné tavaly jött át Magyarországról, miután rossz 'házassága után elvált a férjétől. Gyermektelenek, magányosak, rpo'st itt maguknak és munkájuknak elnek szemmel láthatóan megnyugodva, elégedetten. — Hat és fél esztendőt éltem az urammal — emlékezik az özvegy. — Nagyon rendes, jó ember volt. Nem voltam rászorulva arra, hogy elmenjek hazulról, mégis eljötteirT a rokonok irigysége és durvasága miatt. Kemény a sző, nem kendőzi el az otthoni élet drámáját, a huga sem titkolja, hogy nagy csalódás érte házasságában. B. Teréz ötödik éve él itt, mert otthon nem tudott megférni munkakerülő mostohafiával. Igen, az idősebbek múltjában van elég keserűség és bánat, ami elkerülhető volna, ha több megértés és szeretet volna — ez az ő szavuk és tapasztalatuk —, de mind" reméli hogy azt az áhított nyugalmat itt az „Idegenben" mégis meglelik. Ki tudja, miféle bánatokra, sebekre bukkanék, mennyi apró dráma borulna ki még előttem, ha néhány órára, egy délutánra minden szobában megtelepednék és szóra bírnám őket, beszéljenek, öntsék ki panaszaikat, mert az ember megkönnyebbül, egy időre megnyugszik, ha valaki türelmesen meghallgatja és talán tanácsot is ad. A fiatalok legtöbbjét első látogatásomkor az asztal mellett találom. Leveleket írnak, kl a szülőknek, kl távoli ismerősének, vőlegényének. És van itt is panasz. A szülők keze bizonyára nehézkes, mert válasz ritkán jön tőlük.Hát írjanak maguk is, kedves szülők, mert egy otthonról jött levél ünnepi ajándék : elhozza ide a falut, felidézi a múltat, amire jó visszaemlékezni, de elhozza a jelent és a jövőt is. amelyért élünk és dolgozunk. EGRI VIKTOR A BOLGÁR KULTÚRA NAPJA Több mint egy évszázad óta a bolgár nép minden év május 24-én megünnepli a népművelés, a kultúra és a szláv írás napiát. Tulajdonképpen nemzeti ünnep ,e nap,amelyen a bolgár dolgozók számot vetnek, milyen sikereket értek el a népmüvelés és a kultúra frontján, megilletődötten emlékeznek meg a két barátról Cirillröl és Metódról, a nép első tanítóiról. CIRILL ES METŰD a 855-ös évben, a szláv, nemzetek fejlődésének kezdetén megértették annak történelmi szükségszerűségét, hogy a lakosság saját nyelvén írhasson és olvashasson. Ezért összeállították a szláv abcét és görögből lefordították e nyelvre az első könyveket. Tanítványaikkal együtt áldozatkész népművelő munkába fogtak. A múlt század közepe táján a török járom alóli felszabadulásért folytatott harcok tüzében választotta a nép május 24-et a népművelés és kultúra napjánalk, hogy ezen a napon tisztelettel adózzék e két barát halhatatlan művének. így ez a nap egyben a tanítók iránti hála és szeretet napja is lett. A tanítót az országban a sötét középkortól kezdve mindig és mindenhol tisztelettel és szeretettel vették körül. Hozzáfordultak tanácsért a szülők és a gvermeIkek. A tanító emelte magasra a nemzeti öntudat, a népművelés fáklyáját. Ő élesztgette ifjakban és idősebbekben a haza iránti szeretet, a szabadság Iránti vágyat és más nemzetek megbecsülését ts. A tanítók nevelték a nemzeti függetlenségért vívott harc önfeláldozó bátűr résztvevőit. S a tanító is fegvvert fogott, hogy a nép jogaiért vívott harcból hősiesen kivegye részét. 1944 szeptember 9-én szabadult fel Bulgária. Azóta még ünnepélyesebb e nap, hiszen a szabad Bulgáriában korlátlan lehetőségei vannak a népművelésnek, a kultúra fejlődésének. A felszabadulás után a népművelés, a nevelés, az állam kezében összpontosult, megkezdődött a kulturális forradalom. A kormány első dolga az volt, hogy a felnőttéit művelődéséről gondoskodjék, hiszen százezrekre rúgott az írástudatlanok száma. Már pedig az analfabéta lakosság nem végezhet teljes értékű munkát az új társadalom építésében. Ezért ezer és ezer tanfolyamot rendeztek a legjobb tanítók, vezetésével. s külön tankönyveket adtai? ki erre a céíra. S nem egész 16 éven belül csaknem teljesen felszámolták az analfabetizmust. Új, egységes, demokratikus alapokra épült iskolarendszert vezettek be, amelynek szerves része a politechnikai nevelés. Amíg a felszábadulás előtt évente körülbelül százezer iskolaköteles gyermek nem járhatott iskolába, addig a szabad Bulgária minden gyermeke elvégzi az általános iskola nyolc osztályát. A tandfj ma már ismeretlen fogalom az országban. Bulgária azon államok közé tartozik, ahol legnagyobb a középiskolai tanulók száma. Csak egy példát hozunk fel: 1939—1940-es iskolaévben 10118 diák tanult a középfokú ipariskolákon, 1959-1960as tanévben a diákok száma itt meghaladta a 77 ezret. A főiskolák és intézetek száma a felszabadulás óta megnégyszereződött. Ugyan ez .Idő alatt a kormány a munkásosztály és a dolgozó parasztok kulturális színvonalának emelésére bővítette az esti iskolák hálózatát, s bevezette az ezelőtt ismeretlen távtanulási formákat. A FELSZABADULÁS UTÁN a bolgár kulturális élet is általános fejlődésnek Indult, új szocialista tartalommal lett teljesebb. A művészet, főleg az Irodalom a szocialista realizmus felé fordult. Az irodalmi művek a szocializmust építő mai ember ábrázolására törekednek. Az ország gazdaságilag fejlődik, erősödik, s ezzel párhuzamosan gazdagodik kulturális vonalon is. Új Operák, színházaik nyílnak, újabb'és újabb szimfonikus zenekarok alakulnak. Évente megrendezik a színházak, operaegyüttesek és szimfonikus zenekarok országos versenyét. 1961-ben Szófiában tartották az Ifjú operaénekesek első nemzetközi versenyét, amelyen a fiatal bolgár művészek is sikerrel szerepeltek. A dolgozók legszélesebb rétegei kapcsolódnak be a népművészeti alkotásba, bemutatókat, fesztiválokat, dal- és táncünnepélyeket rendcznck A BOLGÁR DOLGOZOK május 24 megünneplésekor évről-évre örömtelibb, nagyobb eredményeket könyvelhetnek él á kulturális fejlődésben. És tisztelettel őrzik azoknak emlékét, akik a műveltség útján őket elindították. (ska). fi KfiRLOVY VfiRY-I FILMFESZTIVÁL ELŐTT Karlovy Vary, a világhírű fürdőhelv már a nemzetközi filmfesztivál előkészületeinek jegyében él. Az idei XIII. nemzetközi filmfesztiválon június 9-e és 26-a között a világ legkülönbözőbb részéből 40 ország filmművészete vesz részt, mégpedig egy-egy egész estét betöltő és egy-egy rövidfilmmel. A fesztiválon szereplő filmalkotásokat egy külön biz:ottság válogatja ki. A fesztivál fő jelszava : „Az emberek közötti nemes kapcsolatokért, a nemzeté k tartós barátságáért." Karlovy Varyban az idén először rendeznek a fesztivál keretében értekezleteket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országainak fiatal új filmművészete kérdéseiről. Az európai és a többi filmdolgozóknak első ízben nyílik alkalmuk behatóan megismerni Marokkó, Ecuador, Bolívia, Mali stb. kevéssé ismert filmalkotásait. A fesztivál versenyfilmjeit nemzetközi bíráló bizottság ítéli meg, amely A Dódi-t játszották A Csemadok Podunajské Biskupice-i helyi szervezetének színjátszói a napokban Dávid Teréz: „Dődi" című színművét mutatták be. A jó munkájáról és a sok sikeres bemutatójáról már jó! ismert együttes fellépését nagy érdeklődés előzte meg. Kíváncsiak voltunk, hogyan állnak a püspöklek ismét helyt... A nagy érdeklődés abban Is megnyilvánult, hogy az előadás kezdetére a nézőtér zsúfolásig megtelt. A közönség ezzel kifejezésre juttatta azt ls, hogy é/deklödlk a helyi csoport munkája Iránt. Az együttes, mint már annyiszor, ismét kellemesen szórakoztatta a. közönséget és beváltotta a hozzá fűzött reményt. A szereplők mindegyike tudása legjavát adta. A sikeres bemutatóért így a rendezőn kívül a darab minden szereplője elismerést érdemel. A püspökieknek megvan a feltételük ahhoz, hogy a szocialista dráma fesztiválján is a legjobb helyezést érjék el. Rabay Ferenc három csehszlovák és 17 külföldi filmesztétából, újságíróból,, művészi és kulturális dolgozóból áll. A világ filmalkotásai seregszemléjének legjobb műveit a „Kristályglóbusz" nagydíjjal, két fődíjjal, valamint a színészi teljesítményekért nyújtott két díjjal; a rövidfilmeket nagydíjjal és három más'díjjal jutalmazzák. Ezenkívül külön díjat Írtak kl a fiatal filmalkotóknak és filmgyártóknak, s öt érmet az egyes művészeti ágak legjobbjai számára. A Karlovy Vary-i XIII. nemzetközt filmfesztivál megnyitása előtt június 8-án Prágában ülést tart a FIPRESCI, a Filmsajtó Nemzetközi Szövetségének bővített bizottsága. Az ülésen « szervezési kérdéseken kívül saját fesztlválbizottságot alakítanak, amely odaítéli a nemzetközi filmkritika diját a legjobb játékfilmért. A fesztivál résztvevői "számára az idén is számos kiállítást, kirándulást, tanulmányi utat szerveznek, újból megjelenik a fesztivál népszerű filmújságja és a riégynyelvű „fesztiváli napló". Teljes iramban folynak az előkészületek minden téren, hogy a Karlovy Vary-i XIII. nemzetközi filmfesztivál jelentősen hozzájáruljon a filmművészet fejlesztéséhez és alkalmat ,adjon a világ filmművészeinek baráti véleménycseréjére. -ptMegérdemlik a dicséretet A nagyzellői Iskolások nemcsak a tanulásban és a munkában állják meg a helyüket, hanem a kultúrmunkáből is kiveszik a részüket. A közelmúltban például nagy sikerrel mutatták be a Fajankó című mesejátékot. . ' A 10—12 éves gyerekek valóban tudásuk legjavát adták. Azt hiszem, hogy ezen az estén a falu lakossága nemcsak kellemesen szórakozott, hanem sokat Is tanult e tanulságos darabból. Alaksáné tanítónő odaadó munkáját siker koronázta most ls I Budai f. 1962. május 24. (JJ SZÖ 7 '*