Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-24 / 141. szám, csütörtök

A z öregasszony úgy sompolygott be, mint az árnyék. Lehúzódott a zsámolyra, és onnan pislogott lá­nyára, aki poros ruháját váltotta át, mivel nemrégen érkezett haza a szö­vetkezet földjéről. A nyolcadikos lányosztállyal a cukorrépatáblán dol­gozott ... Kellemes munka volt. A ta­nítónő fiatal testét átjárta a tavaszi langyos verőfény, a munka ritmusa, a lányok eleven zsongása, ezüstös ka­cagása ... Az anya belső hümmögéssel nézte átöltözködő lánya könnyed ruhadarab­jait . .. Azon tűnődött, milyen úrinő vált Évájából. De azt az egyet nehe­zen tudja megbocsátani neki, hogy annyi tanulás után traktoroshoz ment feleségül. Mert az ő szemében örök­re az marad néhai veje, Péter. Hasz­talan járt holmi esti iskolába, hogy majd mérnök legyen ... Nem lett — rándult meg idegesen az öregasszony ölbe ejtett, száraz keze — mert is­ten haragja lesújtott arra az ember­re, aki rábírta Évát, hogy hagyja el vallását, csak polgári házasságot kös­sön, a gyermekét pedig keresztelet­lenül hagyja... Ogy nevelte az isko­la, a férje, meg a munkásnegyed ezt a lányt, hogy Péter halála után is csak nagynehezen Jött vissza hozzá, az édesanyjához. . Végül mégis el­jött, együtt laknak, és isten segít­ségével, majd csak visszavezeti a he­lyes útra. Vagy szép szóval, vagy csúnyán ... Köhintett néhányat, azután megszólalt: — Tudom, édes lányom, hogy nem szívesen hallgatod a tanácsom, még­se tarthatom magamban gyakori ál­mom ... Lassan két éve, hogy elte­mettük Pétert, mégse nyughat a más­világon. A tanítónő megrázkódott... Fázó­san vonta szorosabbra ruháját, és fiacskája ágyához' lépett... Mily bé­késen szundikált Péterke. Magas hom­loka szakasztott mása apjáénak, aki, hogy megmentse a traktora elé ug­ró két kis gyermeket, az árokba zu­hanó gép alatt halt meg. Mennyi mindent köszönhet neki. Többek kö­zött azt is, hogy sokkal könnyebben emelkedett a korlátolt kispolgári fel­fogás fölé, mint' kollégái... Édesany­jától nem is várhatja, hogy ezt meg­értse . De azért anyja beláthatná, hogy az új idők új felfogású embere­ket formálnak. Édesanyja azonban úgy látszik nem veszi ezt tudomásul. Kissé ingerülten válaszolt neki: — Péter másvilági nyugtalansága ne okozzon gondot édesanyámnak ... Felfogásunk annyira eltérő, hogy nem érthetjük meg egymást... Éppen KETTŐNEK KÖNNYEBB ezért ne akarjuk egymásra kényszert- anya dacosan, mintha nem is a lányá- hogy legokosabb, ha kitér a céltalan tenl nézeteinket. Mikor visszajöttem va l állna szemben, hanem ellenségé- vitatkozás elől, annál inkább, mert — T tr. j J A. l £ i i I.Uw.. iC J Pr\l 11 R\ o lnrrliQ­megígérte, hogy Így lesz... vei. — Vedd tudomásul, hogy köny- édesanyja lépett fel ellene a leghe­Méei's a lányom vagy Meg ny elm ű ÍS^ 1 tette m> mikor ld e vesebben. Visszavonult tehát kis szo­mégis a lanyum vagy... meg ,„.,,, „„ „„„ . —. _ , „ , D.„„„_1, h«;íh<, Mom nertatrorif ol rio 6rP7te akarlak óvni az isten verésétől., Pétert is az sújtotta ... Nagyon kér­jöttél... De nem tartom be i Bárcsak bájába. Nem csüggedt el, de érezte, akkor álltam volna a sarkamra, mi- hogy támaszra van szüksége. Az is­kor utánad kezdett járni Péter. De kólában és a közéletben fáradhatatla­lf>k halleass mez mée az etrvszer Kor utana c> Kezaeu jarm reier. uc auiauau ra a Vasárnan és ünnennaD kerüld a ^nün- ^kor még «t apád, aki megszédült nul dolgozott, de vágyott az otthon­attól a világtól, amelyben mindenki ra, ahol nyugalomra és megértésre tanulhat... .talál. Sándor jelent meg képzeleté­ben. De már nem csak úgy, mint Pé­Vasárnap és ünnepnap kerüld a mun kát... A jó istentől származik min den ... Szentelhetünk neki egy napot a héten ... Sándorral, a technikussal, pedig hagyj föl... Találsz te még különb férjet, nem olyat, aki megint azt fogja követelni, hogy ne a temp­lomban esküdjetek ... Olyan emberből tátott az ajtó felé : — Magának ebben elég volt egy... De ha már semmi- a házban semmi keresnivalója­ben se hallgatsz rám, anyádra, azt az egyet még tedd meg, hogy Péterkét ne hagyd kereszteletlenül felnőni... Éva elmondta már neki,' milyen fe­K opogtattak... Sándor lépett , , .... •• be ... Pillanatra feszült csend ter barátja, hanem mint jóravaló oz­támadt, majd az anya egyik kezét vegyember aki kislányává éppen csípőjére téve, másikkal dühösen mu- "SY nélkülözi a megértő élettársat, - mint ó. ülönösen mikor a zimankós tél után ismét megérkezett a ta­K Égbekiáltó bűn ez É va már-már türelmét vesztette, de ahogy tekintete a ráncos arcra esett, uralkodott magán. — Édesanyám — kezdte nagy sze­Éva fölháborodva akart közbelépni, „ , ,, de a férfi visszatartotta tekintetével. vas z; foglalkoztatte gyakran ez a gondolat Évát. Magához vonta a rü­gyező ágacskákat... Végigsimogat-. szült a légkör közte, anyja és a ro- -- - . - . , konsága között... Fölöslegesen állí- \ 3 • • • A parányi rügyek érintésénél a u . . Annrmi „Äl ímnrínb- „thröln runicrtn­tanák még jobban élére a dolgot.. érezni vélte a bennük vibráló nyugta­Sarkon fordult, és elment... De még ^" ságo t ; visszanézett a fiatalasszonyra, aki Pedig az ő vére lükte­tett... A nap életet hívogatott, csók­jától áldottá vált a föld... Nagysze­rű illat párázott, s az egész természet ŕátjľ'volTľľ Cí. is*"ezért,""tisztázta lázas életakarás volt. Megdöbbenve ' - nnnH^U DAtruirin Mnm <1 korf mópr retettel — Péter sorsa nem isten ve- csak azért szeret olykor elbeszélget­rése, hanem mások gondatlanságának ni vele, mert Pf legkedvesebb ba tartás nélkül adtam nevet, hanem az, hogy kisgyerekek magukra hagyva játszanak az országút porában ... Az anya olyan mozdulatot tett, mintha fülét akarná befogni, és he- áldozhatjuk föl akkor sem, ha a ma ragosan távozó édesanyjára te, hogy nehéz harc indul köztük. És neki anyjával szemben is meg kell és bíztatja: Én Péterkében folytató­dom, és majdan te is... Halhatatlan védenie az Igazát. Az igazságot nem erö r eÍ li k, a világmindenségben, mely­Älrtn^tinlc föl akknr s-m h* a nek törvényszerűsége csodás... Élj 1 radiság a szülő iránti szeretetet és a megértést teszi kockára. vesen vágott lánya szavába: — Hát hova tegyék a gyereket, ha ember, asszony munkában van? — Azért nyílt a bölcsőde, meg a napközi-otthon — válaszolta Éva kur-i tán. - Napközi-otthonban küldjék, ahol h°gV kisflá t bevitte a. bölcsődébe. olyanokra nevelik őket, mint ahogy te beszélsz? Pogányoknak ... — Dehogy pogányoknak... — Higyj, amit akarsz ... Akár azt is hiheted, hogy az oroszok felrepül­Te még ebben a formában vagy ré­szese a millió arcú örökös életnek, mely kiapadhatatlan forrásként sza­kadatlanul újraserken... Éva tenyerébe hajtotta lüktető hom­Éva első cselekedete ezután az volt, lokát... Péterkét látta ... Aztán Sán­dort, az Izmos, vállas férfit. Majd ís­Anyja úgy megharagudott ezért, hogy mét gömbölyded ábrázatokat. Fiúcska­hónapokig hozzá se szólt. Ellenben lányka ... Megfogják Péterke kezét... gondoskodott arról, hogy esténként, Búj, búj zöldág, zöld levelecske, ját­amikor Éva fáradtan hazajött, tele szogatnak a virágos réten... Fejét fölemeli két tenyeréből. Belenyújtózik legyen a ház nagyhangú asszonyok­nek a holdba... De ~az unokám nem Ezek v aSY imádkoztak, vagy a a verőfénybe... Teste a tavaszba hagyom! Arra felelj, hajlandó vagy-e megkereszteltetni vagy sem? A tanítónő minden erejét össze­szedte, hogy nyugodtan válaszolhas­son ... — Lehet, hogy meg sem érti édes­anyám — kezdte határozott hangon — amikor azt mondom, hogy a múlt és a jelen között nagy a különbség. Én megértem édesanyámat, de édes­romlott világot szapulták. Ha tavaszi árad, a tavasz összes pezsdülő nedve fagyok jártak, ha nyári zivatarok az ő vérébe. Fiatal, életerős asszony, voltak, ha bármilyen szerencsétlen- élnie kell!... Részt vállalni a rop­ség történt, mindig az istenteleneket pant életdobbanásban. Fölnevelni Pé­okolták. — Te is oka vagy az isten- terkét, sok más Péterkével együtt.., csapásoknak, — támadtak nemegyszer Ezeknek kell csak okosaknak, acélo­Évára. Éva annak tudatában, hogy a ta­nító népnevelő is, legyőzött minden ellenszenvet, beszédbe elegyedett ve­anyám is értsen meg. Az én világom lük. Eleinte meghallgatták, azt re soknak lenniök, hiszen valamelyik kö­zülük a világűrt járja tán... Néhány lépést tett szobája nyitott ablaka felé. Fojtott beszéd ütötte meg a fülét. Az anyja azt gondolva, már a jövendő világa ... Péterkét is e szerint kötelességem nevelni. mélve, hogy ők győzik meg őt. Később hogy csak a gyerek van otthon, a azonban reményükben csalódva, sző- szomszédasszonyokkal besurrant a — Ogy!? — egyenesedett kl azhoz se hagyták jutni. Éva belátta, kiságy fölé, és arról tárgyalnak, hogy legalább" a gyereket mentik meg. Tl< tokban viszik a szenteltvíz alá. Éva tavaszi, mámoros ábrándja to­vatűnt. Rászakadt a rideg valóság, mely még ridegebb előbbi hangulata után. Örökös múlt utáni sóvárgás kí­sérti otthon, mint borús őszi nyirkos­ság, mely most Péterke ágya fölött sötétlik. Néhány öregasszony mester­kedésén nem múlik ugyan az avult világ elhalása, és a létező új fejlődé­se, de mért tegyék meg ezt az ő gyer­mekével. — A' gyermekemmel én rendelke­zem — toppant közéjük. — A legjobb belátásom szerint nevelem... Nem tűröm senki beavatkozását... Az asszonyok meghökkenve mered­tek rá ... Nem gondolták, hogy itt­hon van. De azután annál jobban ágaskodott a ráncos arcokon a ha­rag... — A rosszlélek szállt meg... —< tört ki az anyjából — nem veszed észre, hogy mindenki Irtózik tőled i... Azt akarod, hogy a gyermekedtől is féljenek? ... Próbálkoztam veled szé­pen, csúnyán, hasztalan ... Édes lá­nyom vagy, mégse mondhatok mást, csak azt, hogy az én házamban így tovább nem élhetsz ... Válassz ... Éva megborzadt, ölbe kapta Péter­két ... Kiment vele a napra. Belső fázástól vacogva szorította magához, és bújtak meg a napsugárból szőtt drága melegben. Csak akkor mentek be a szobába, mikor leáldozott az életosztó arany nap. Csend fogadta őket. Édesanyja elment az esti ájta-? tosságra. Vagy már nem is akar egy fedél alatt élni vele? Elszomorodott... Mégis csak az anyja... Nem haragszik rá ... Szereti hibája ellenére ... Sajnálja ... Hi­szen sokkal gyengébb, mint ő. Na­gyon sajnálta és szerette édesanyját, mégis úgy határozott, hogy elmegy. A csacsogó Péterke határozottan ívelő szemöldöke ls erre biztatta, mely, annyira hasonlított az apjáéra.. < . Összecsomagolta a legszükségesebb holmiját... Kocsiba ültette Péter­két ... Elindult... Mégegyszer vissza­nézett, azután meg se állt, csak a munkásnegyedben épült bérház előtt. Becsengetett... oándor nyitott ajtót... Olyan biz« " tatóan erős volt. Munkaruha fe­szült rajta, mert szabad idejében újí­tásán dolgozik... — Eljöttem — szólt Éva halkan, de határozottan... A férfi meleg, bátorító mosollyal válaszolt: — Vártalak... Ami egynek nehéz, kettőnek könnyebb ... Eltakarítani a régi romjait, és építeni az újat.., d &edade%ítéô, meóieve Megemlékezés j. Nestroy halálának századik évfordulójáról AZ UTÖBBI IDŐBEN alig-alig szere­pelt nálunk a -bécsi Johann Nestroy neve s ezért nem ls volt meglepő, hogy amikor a napokban szóba ke­rült írói és színészi tevékenysége, egyik ismert nevű írónk és egy kü­lönben tájékozott fiatal kritikusunk, mint őket eddig nemfoglalkoztató, úgyszólván először hallott jelenségre figyeltek fel. Pedig Nestroy mint a XIX. század második harmadában derűs színdara­bok hatalmas sorozatával sikert-siker­re halmozó író s mijit nagy népszerű­ségű színész, kulturális látókörünk­nek talán periférikus, de sajátszerű­ségével figyelemre méltó jelensége, akiről halálának 1962. május 25-ére eső 100. évfordulóján tanulságos és érdemes megemlékezni. Ezerkilencszáztizenkilencig az oszt­rák irodalomtudomány úgy tartotta Nestroyt számon, mint aki a világ­várossá fejlődő Bécs plebejus töme­geit a darabjaiban szereplő sokféle típussal, — kastélyok félszeg urai, telhetetlen tőkés spekulánsok, házi­urak uralma alatt küszködő kispol­gárok, házmesterek, vándorlegények, stb. fordulnak elő közöttük — továb­bá színészi szereplésének groteszk komikumával csupán megnevettette. Ezerkilencszáztizenkilenc után azonban észrevették, hogy Nest­roy, mint radikális demokrata, éles szemmel figyelte a hanyatló feudalizmust és a felderengő kapita­lista világ embereit, uralmi rendsze­rét s komikumába forradalmat jelző földalatti moraj, elégedetlenség s a társadalom mostoha gyermekei szá­mára jobb élet kívánása vegyül. Ez a megállapítás elsősorban a XIX. század második negyedére vo­natkozik, amelyet az 1848-as már­p ;ust megelőző és előkészítő Vormärz vägy a Népek tavasza elnevezéssel szokás megjelölni. Ha Nestroy Shakespearehez és Mo­liérehez hasonlítható világirodalmi hatást nem is ért el, ahhoz a drámaíró típushoz tartozik, amelyet ezek teste­sítenek meg. Sőt említhetjük a ro­mantikus, bécsi mesejátékok szerző­jét, Ferdinand Raimijjdot (1730— 1836) és a magyar Szigliget! Edét (1814—1878), mint akik ugyancsak színészből lettek színpadi szerzőkké. NESTROYNAK KELLEMES basszus hangja volt, először mint operaéne­kes aratott sikert Mozart Varázsfuvo­lájában, majd áttért komikus szere­pek alakítására s maga lát darabok írásához, amelyekben varázsos hatás­sal játszott. Több mint 80 darabja készült 1827-től haláláig. (Szigligeti­nek több mint 90 darabjáról tudunk.) Fennmaradt Nestroy szerepkönyve s ebből kitűnik, hogy ő több mint 800 szerepben lépett színpadra. Vendég­szereplésével sikert aratott Prágában, Brnoban, Berlinben, Pesten, sőt mint kezdő színész 1827 és 1831 között tag­ja volt Pozsonyban Stöger német színtársulatának, aki a pozsonyin kí­vül a gráci színházat ls bérelte s Nestroyt mindkét helyen foglalkoztat­ta. Nestroy darabjai között persze akadtak olyanok, amelyeket kifütyül­tek, de többségük tetszett, s számos közülük fenomenális hatást ért el. A termékeny szerző darabjaihoz anya­got merített a legkülönbözőbb forrá­sokból, színdarabokból, német, fran­cia, angol elbeszélésekből, sőt 1856-ban Szigligetinek Bécsben ma­gyar színészek által előadott bo­hózata, a „Liliomfi" adott ne­ki ösztönzést hasonló bohózatos bo­nyodalom dramatizálására. Mindezen ne csodálkozzunk, ilyen kölcsönzések előfordulnak Aiszhilosztő! Brechtig. Nestroy az alkalmasnak talált anya­got bécsiesítette és reális megfigyelé­sekkel gazdagította, csattanós pár­beszédekkel fűszerezte. Búcsút mon­dott a Raimund-i darabok romanti­kus tündérkedésének, a színpadi tör­ténést közelhozza az élethez mind jel­lemzésben, mint a cselekmény bonyo­dalmas szövésében. Valósággal tükröt tartott a bécsi nép elé s benne ez önmagára ismert. És még valamit ki kell emelni I Nestroy darabjai jelentették a nyilvá­nosságot, időszerű vonatkozásokkal átfűtött dalai a bohózatokban rend­kívül tetszettek s amint ezt leírjuk, eszükbe Jut Brecht a darabjaiban fel­hangzó ún. song-okkal. Nestroy nagy érdeme, hogy a Vor­märzben a bécsi színház társadalom­bíráló színtérré vált, már amennyire ilyen bírálat az akkori cenzúra árnyé­kában és a politikai rendőrködés, továbbá a minden újítástól vonakodó kormányrendszer idején lehetséges volt. NESTROY DARABJAI KÖZÜL életé­ben csak 12 jelent meg nyomtatásban. Ezt ő így akarta. Szeretett ugyanis rögtönözni, hogy kifejezhesse állás­foglalását és nézeteit a cenzúrának bemutatott szövegtől eltérően. Ilyen eltérések esetén büntetés formájá­ban megtorlás is következett. Elő­fordult, hogy a rendőrség által rá­mért rövidebb fogházbüntetést részle­tekben ülte le, reggeltől délutánig a rendőri fogda vendége volt, azután mehetett a színházba szerepelni. Nestroy azonban nem hátrált meg, a büntetés után következett az arc­játék vagy valamilyen felette kife­jező mozdulat az okvetetlenkedő ható­ság ellen s ilyesmibe a rendőrség nem tudott már belekötni. A színházlá­togató közönség szemében mindez ro­konszenves volt. Itt van például a híres Üstökös-dal, amelyet az 1833-ban frenetikus sikert arató darabban, a Lumpácius Vaga­bundus mint az ott szereplő suszter, Knieriem, alakítója énekelt. Maga a darab három iparossegédről szól, akik megütnek egy főnyereményt. Közülük az egyik nem szédül bele a szerencséjébe, hanem megnősül és dolgos életet folytat, kettő azonban könnyelműen elveri a nekik Jutó Je­lentékeny részesedést, de végül egy emberfeletti hatalom segítségével jó útra térnek. A szóban forgó Üstökös-dalban arról van szó, hogy a kométa állandóan utazik a firmamentumon, mégpedig útlevél nélkül. Ez a megjegyzés a hatóság címére szólt, amely nem egykönnyen adott ki útlevelet. Szóval Itt nem a Vajda János-I üstökösre kell gondolnunk, az égbolt magános ván­dorára, hanem határozottan társadal­mi vonatkozású megfigyelés van a dalba beszőve. Az üstökös, Nestroy szerint, a földet azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy beleütközik s a dal egyes strófái ezzen a refrénnel vég­ződnek : Hát bíz az ember a jövőtől fázik, Ez a világ nem áll fenn már sokáig. A dal nyomán felhangzó fergeteges tetszésnyilvánítás azt mutatta, hogy a közönség megértette a célzást, hogy a világ szó kettősértelmű, hogy nem­csak a földet mint csillagot jelenti,­hanem a feudális abszolutizmus oszt­rák világát is. Nestroy maga darabjai közül leg­többre becsülte a „Szabadság Kräh­winkelben" címűt. A darab színtere egy kisváros. 1848 tavaszán. Magya­rul talán Rátótnak vagy Kutyabagos­nak lehet a nevét fordítani. Nestroy szatirikus remeket alkotott ezzel. Elő­adták Bécs 48-as forradalmi idősza­kának csúcspontján, július elsején. Nestroy megjövendöli benne a cári hadsereg beavatkozását és bírálja azt a sokféle kispolgári félszegséget, mely a felszínes és szervezetlen lel­kesedés mögött tovább is kísértett, a bürokraták javíthatatlanságát, a papság fondorkodását, a céltudatos forradalmi cselekvést elhanyagoló hangoskodást. A BÉCSI FORRADALOM első neki­lendülése 1848 március 13-án elsöpör­te Metternichet, de az udvar, a kama­rilla, a császár helyén maradt. Május­ban kísérlet történik a forradalmi karhatalom feloszlatására s erre kö­vetkezett a bécsi munkásság és a ra­dikális értelmiség ellenlökése : barri­kádokat emelnek, de harcra nem ke­rült a sor, mert a reakció meghátrált, visszavonta likvidációs célzatú rende­leteit s az udvar elhagyta Bécset. A város azonban egyedül maradt, a császári szoldateszka felülkerekedett Prágában és előkészült Bécs ellen. A most említett politikai szatíra ak­kor íródott, amikor Bécsben a reak­ció első kísérletének kudarca után a város fölötti hatalom a demokraták kezében maradt. Nestroy nagyszerűen mutatta fel benne a reakció táma­szait : a korlátolt úriosztályt, a hiva­talnoki kart, a női ruhába öltöző menekülő papságot és a szájaskodás­ban kimerülő úgynevezett ultrákat. Nem sokkal ezután az uralomra Ju­tott reakció üldöző hadjáratával fog­lalkozik „öregember és fiatalasszony" című darabjában. Elítéli az úgyneve­zett ellenforradalmi átfésülést és a válogatás nélkül végrehajtott perze­kúciót. Itt olvassuk Nestroy komor kijelen­tését: a nép olyan volt mint a gyer­mek, felemelkedett bölcsőjéből, talp­ra állt, ide-oda botorkált s végül visz­szazuhant régi helyzetébe, de úgy, hogy kényelmetlenebb fekvés esik neki. Az ellenforradalom dühöngéséről az a véleménye, hogy tulajdonképpen százezreket kellene a törvény sze­rint megbüntetni, de ez lehetetlen. Egyeseket —ez jellegzetesen nestroy-i kifejezés — élethossziglan agýdnlô­nek, másokat hosszabb vagy rövidebb időre bebörtönöznek, ismét másokat emlékéremmel tüntetnek ki, de vég­eredményben mindenki egyformán felelős. Az ellenforradalom emberül­döző elvadultságát megveti Nestroy s szerepeltet egy forradalmi politi­kust, akit jóakaratú emberek mind­addig rejtegetnek, míg az ellenforra­dalmi terrorhullám elvonult és am­nesztiát is adtak. Azután elkövetkezett a végelátha­tatlan Bach-korszak, Nestroy mint színész és szerző tovább szerepelt, azonban politik-ai felfogása osztrák centralistává szürkült, Bécs kulturális színvonalát és fölényét féltette s nem értette meg a Bach-korszak alkonyán feltűnő nemzeti mozgalmakat. Rieger és Palacký tevékenységét éppúgy nem érti, mint az emigrációban élő és ál­tala névszerint említett Kossuth La­jos, Türr István és Pulszky Ferenc népszerűségét. Az írót azonban, ez általános sza­bályként érvényes, legmagasabb szín­vonalú alkotásai szerint kell értékel­ni. Nestroyról elmondható, hogy van­nak ugyan átlagos teljesítményei, de végeredményben mint valóságos iro­dalmi Münchhausen képes kiemelni önmagát a korlátolt kispolgáriság in­goványából. MÉLYEN NÉPI GYÖKEREK FŰZIK Nestroyt környezetéhez és korához, műve nem csupán irodalmi és eszté­tikai, hanem egyszersmind társada­lomtörténeti tényező, az utóbbi annál a hatásnál fogva, amit mint színész és szatirikus Bécs egész népességére gyakorolt. SAS ANDOR ÜJ SZÖ 6 * 1962. május 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents