Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-24 / 141. szám, csütörtök

Megtalálták a kivezető utat A SENA-I SZÖVETKEZETESEK, a volt kis- és középgazdák több éven át viaskodtak, el-el gondolkoztak ntgyüzemi gazdaságuk termelésének nem kielégítő voltán. A h.ányosan megművelt, gyommal tarkított földek, a betakarítási veszteségek láttán a falu nagyobb fele csak a fejét csó­válta. Akadtak olyanok is, akik kárö­römmel szemlélték a vajúdó, sok ne­hézséggel küzdő új élet formálódá­sát. Azok is, akik távéiról szemlél­ték a falu új társadálmának kiala­kulását, a rokoni és baráti összejö­veteleken megvitatták a közös gaz­dálkodásuk eseményeit. A vezetők sokáig nem találták meg azt a hangot, mellyel szót érthettek a község lakosságával. A vezetők kö­zött mindig akadtak olyanok, akik csak a hatalom jogán, a dirigálás­ban látták biztosítva a közös gazdál­kodás ügyét. — Ha ti így, akkor mi sem engedünk — ilyen hangok ju­tottak érvényre a községben. A párt járási bizottsága több hatá­rozatot hozott a kommunisták mun­kájának megjavítását illetően'. A bí­-rálatokat felül kell vizsgálni. A hibá­ikat nem takargatni, hanem feltárni. A funkciókra a legrátermettebb a leg­hozzáértőbb embereket kell megvá­lasztani. A kis- és középparasztok Iránti bizalom megnyilvánulása abból álljon, hogy a pártonkívüli, jó szán­dékú, hozzáértő, szorgalmas mező­gazdasági dolgozókat bízzák meg tisztségekkel. Azonkívül a határozat értelmében a szövetkezetet és a köz­séget a mezőgazdasági szervezésben jártas, jó szakemberek megnyerésé­vei; a faluba való leküidésével segí­tik. A párt és a nemzeti bizottság egy­re javuló tevékenysége már megmu­tatkozott az idei tavaszi munkálatok­nál. A kalászosokat öt nap alatt el­vetették. A többi vetnivalók is idő­ben kerültek a jól előkészített föld­be. A szövetkezet vezetősége nem ap­rózza el munkáját. A több mint 2000 hektáros gazdaságban mindenki fe­lelősségteljesen végzi tennivalóját. A tagsággal megvitatták és megértet­ték, hogy nem a munkaegység meny­nyisége, hanem tényleges értéke biz-, tosítja a szövetkezetesek megélheté­sét. * A MÁJUSI KIADÚS, aranyat érő eső után a mezőkön erre ls, arra is gépek, serényen munkálkodó embe­rek. Már elültették a burgonyát, és elvetették a kukoricát, most a cukor­répát sarabolják. Amerre a szem el­lát, szépen zöldeli a tavaszi vetés. Gazdag terméssel kecsegtet az idei nyár. A mezőgazdasági munkálatok to­vábbi szakaszáról beszélgetünk Bá­rány József elnökkel. Bárány elvtárs több mint tíz évig a bárcai traktor­állomás igazgatója volt, mielőtt a szövekezet élére került. Ismeri a me­zőgazdasági problémákat, nagy élet­tapasztalatokkal rendelkezik, ért a munka szervezéséhez, és a gépekhez. — A rend és fegyelem az alapja minden gazdálkodásnak — ezzel ve­zeti be mondanivalóját. — Ahogy ed­dig volt, az a múlté. Megszüntettük a általányfizetést az állatállomány kezelőinél. A háztáji földek körül is rendet teremtettünk. A csoportveze­tők és a többi dogozók anyagilag ér­dekeltek a termelésben. Mindenki tudja, mi a kötelessége és milyenek a termelési feladatai. Ogy szervezzük a munkát, hogy a gépesítés legyen a döntő. A kukoricát, a cukorrépát és a többi kapásnövényeket úgy vetet­tük, hogy az egyelésen kívül lehető­A čerenčanyi szövetkezet (Rim. So­buta-i járás) hét fejőnője már ta­valy -elhatározta, hogy versenyez­ni fog a szocialista munkabrigád címért. Tavaly a csoport 143 ezer liter tejet fejt ötven tehéntől. A fejőnők a XII. pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy a ter­vezett 2400 liter tej helyett 2890 liter tejet fejnek egy-egy tehén­től. Képünkön: Pavla Bláhová fe­jonö az egyik nagyhozamú tehén­nel. (F. Kocián — CTK felv.) leg gépi erővel fogjuk megművelni. A múltban éppen a növényápolás és a betakarítás elhúzódása okozta a jónak ígérkező termés tönkreme­nését, ami aztán kihatással volt a közös gazdálkodás minden ágazatá­ra. Ennek okát állandóan a munka­erőhiánnyal magyarázták. Mit' tesz­nek, hogy ez többé ne forduljon elő? — A szükséges munkaerő a község­ben van — adja meg a választ Kor­pa István HNB titkár. A lakossággal való törődés, az ügyes-bajos dolgok lelkiismeretes elintézése, a mező­gazdasági problémáik feltárása és a megoldásukhoz vezető út megmuta­tása megértésre talál. A községben kibővítik a bölcsődét, az óvodát 140 gyermek befogadására teszik alkal­mássá. A választókörzetekben, a nem­zeti bizottságok képviselő! a hús, a tej és tojásellátás megoldását a mezőgazdaság fellendítésével magya­rázzák a falu lakosságának. A mezőgazdasági bizottság javuló tevékenysége, a munkafegyelem meg­szilárdítása a szövetkezetben kihatás­sal van a község lakosságára. Domo­kos István, Resatiko György, Nagy Gusztáv, ifj. Parkánszky János, Zsiha­la Péter és mások, akik Ipari vagy építkezési vállalatoknál dolgoznak a talajelőkészítés, szántás vetés mun­kálatainál miilt traktoristák az éjje­li műszakban nyújtanak hathatós se­gítséget. A községben 120 iparban dolgozó munkás -a növényápolás, a szénabegyüjtés és az aratás idejében való elvégezésére tett kötelezettség­vállalást. A növényápolás, a széna és a takarmányok kaszálását géppel fogják elvégezni. Miként biztosítják a takarmányel­látást? A SENAIAKNAK megvan a terve­zett állatállományuk és a körülmé­nyekhez képest elég jól átteleltek. 200 fiatal üszőt a gelnicai völgyben legeltetnek. A szántóföld 22 százalé­kán másodnövényként lóherét és lu­cernát, 317 hektáron cukorrépát és közel 200 hektáron bükkönyt vetet­tek. A helyes takarmánygazdálkodás bevezetésével elejét veszik a zöld etetésnek. J6 szakember áll az állat­tenyésztés élén, a gondozók lelkiis­meretesen végzik feladataikat. Scser­bák Imre a tejhozam növelésénél, Zsihala János a malacelválasztásnál ért el figyelemre méltó eredménye­ket. A szövetkezetesek részéről tanúsí­tott lelkiismeretesebb és felelősség­teljesebb munka és a közös gazdál­kodásban ennek folytán beállt javu­lás arra enged következtetni, hogy megtalálták a kivezető utat a múlt hibáiból. Mózes Sándor A gyorsan növő fák nevelése — erdőgazdaságunk fontos feladata A CSKP XI. kongresszusa az egy hektár erdőterületre eső fatermelés növelését tűzte kl az erdőgazdaság legfontosabb feladatául ez elkövetke­ző időszakban. A fatermelés növelé­sének olyan üteműnek kell lennie, hogy 1970-ig megszűnjön az évi fa­kitermelés mennyisége és az erdők évi növedéke között ma fennálló aránytalanság. Hogy e feladat jelen­tőségét megértsük, szükséges ismer­nünk erdeink jelenlegi állapotát. Bér Szlovákia területének mintegy 34 szá­zalékát erdők borítják — a népgazda­ság számára szükséges fát csak ak­kor tudjuk biztosítani, ha évente több fát termelünk ki, mint amennyi er­deink évi növedéke. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy a múlt ésszerűtlen gazdálkodása következtében sok az értéktelen, kevés növedéket biztosító sarj — és rontott erdőnk, sok a ré­gebben letarolt s ma már csak ne­hezen erdősíthető területünk. Ha a szükségletet ki akarjuk elé­gíteni s ugyanakkor erdeink faterme­lését növelni, olyan intézkedésekre van szükség, melyek rövid időn be­lül növelni képesek jelenlegi élőfa­készületünket. Egyik ilyen irányú leg­fontosabb lehetőségünk a gyorsan növő fafajok, elsősorban a nyárfák szakszerű nevelése. A harmadik öt­éves terv fontos célkitűzései közé tartozik 12,1 millió nyár- és fűzfacse­mete kiültetése Szlovákia területén. Miért van olyan nagy jelentősége a nyárfák telepítésének? Elsősorban azért, mert a nyárfák termelik ha­zánk területén — természetesen meg­felelő termőhelyen — a legrövidebb Idő alatt a legnagyobb mennyiségű faanyagot. Növekedésükre jellemző,­hogy ipari célokra használható anya­got a tebbi fafajhoz viszonyítva egy­harmad, sőt gyakran egynegyed idő alatt ls adnak. Az erdőben nevelt fe­nyő például csak 40—50 éves korban szolgáltat vezetékoszlop gyártására alkalmas faanyagot, a nyárfák már 15—30 éves korban. Vagy nézzünk egy másik példát. Duna menti er­deinkben a nyárfák évi átlagnövedéke eléri hektáronként a 20—25 tömör­köbmétert (m 3), míg a többi erdei fáé 4—7 m 3 között ingadozik. A nyárfák 20—25 év alatt jó talajokon hektáron­ként 350—500 m 3 fát adnak, míg a többi fa ugyanennyi idő alatt mind­össze 100—175 m 3-t. Nyárfáink azonban nemcsak a növekedés, de az ipari használható­ság tekintetében is képesek felvenni a versenyt más fafajokkal, főleg a fe­nyőkkel. A nyárfa ugyanis könnyű, laza szerkezetű, szöveti felépítése pe­dig egyenletes. E tulajdonságokból adódik, hogy a nyárfa könnyen meg­munkálható, jól szegezhető, jól telít­hető, valamint a kopással szemben is ellenálló. További igen kedvező tu­lajdonsága a magas cellulóztartalom Épül Szlovákia legnagyobb víztárolója A Vihorlat alatt a prešovi Ma­gasépítkezési Vállalat michalovcei 03-as részlegének dolgozói meg­kezdték Szlovákia legnagyobb víz­tároló-medencéjének és egyben a több mint 5 kilométer hosszú és 16 méter magas gátnak az építé­sét. Gyors ütemben folynak a föld elszállítására szolgáló panelbeton­utak építési munkálatai, ugyan­így a víz levezetési, a baggerozási műveletek is. A kavicsos talajré­tegekben az elszivárgó vizet leve­zető csatornarendszert létesíte­nek. A védőgát felépítéséhez más­fél millió köbméter földre lesz szükség. Ezfaz óriási földmennyi­séget a víztároló medréből nyerik. A Vihorlát alatti víztárolónak, mely egyébként szerves része a kelet-szlovákiai talaj javító-rend­szernek, 33 négyzetkilométernyi vízterülete lesz. Felfogja a liegyl patakok vizét és szabályozza a Latorca alsó folyását, nyáron pe­dig öntözésre is felhasználják a vizét. Építésének befejezését 1965­re tervezik. — A teringettét... eny­nyi mezőgazdasági gép egy helyen! — Inkább azt kérdezd, hogyan kerülhetett ide ez a sok vas? — Hát tényleg van itt minden. Nem lenne mind­ez elég egy kisebb kiál­lítás anyagának? — beszél­getünk s a tűző tavaszt napsütésben nézegetjük Bottovo község „helyi ne­vezetességeit". Meg kell azonban hagy­ni, hogy ilyen látványos „főtérrel" manapság kevés község büszkélkedhet. Sok minden található rafta. Hozzánk közel öreg vető­gép, amott még rozsdás boronák kapaszkodnak a földbe, kissé távolabb ekék körvonalat bontakoz­tak ki a déli árnyékból, sőt elég szép számban he­vernek szerteszét a zöld fűben közönséges vasdara­bok is/ Meglehet, hogy ezeket már a szövetkezét kovácsa is kereste. Ogy szokták mondani, akad itt talán' még „kisördög" ts. A gyerekek bújócskájához azonban jó rejtekhelyül szolgálnak a pihenő ' gé­pek. — Nem lehetne itt va­lami nagyobb kocsiszínt építeni? — Nincs építőanyag —­világosít fel Draídik elv­társ, a HNB titkára. — Már úgy gondolom közönséges négy oszlopon zsúpjedéllel, csakhogy a gépeket ne áztassa az eső. — Kellene abból több is, mert sok ám itt a gép — száll a sóhaf a titkár aj­káról. Hát, csak rajta, hisz megéri a fáradságot. Vagy talán a községben már el­felejtették volna az embe­rek, hogyan kell összetá­kolni egy közönséges zsúp f edeles fészert? — Bácsi, kérem, tessék mondani mennyi az idő? — Mennyi, fiam, hát úgy dél körül lehet, várjál csak ... már el ts múlt. Jesenské állomásáról egy óra tájban indul a vo­nat Rimavská Sobota felé. Minthogy időnkből tellett, beugrottunk a közeli sön­'tésbe. A pult előtt csupa kék szerelőruhás férfi, a pul­ton sörös korsók, a poha­rakban limonádé. Máig is rejtély maradt előttem, hogyan árthatott meg az üdítő ital az egyik har­minc-harmincöt év körüli vendégnek? Mert bizony megártott, de alaposan. Újabb vendég tette be maga után az ajtót. Ket­tejük váratlan találkozása pár pillanatra magára von­ta az egész vendéglő fi­gyelmét. Hirtelen olyan szavak ts röpködtek a le­vegőben, amilyeneket bi­zony alig szoktunk papír­ra vetni. — Hát meg sem is­mersz? — szegezte neki ismét és ismét a kérdést. Minthogy azonban fele­letet nem kapott, felinge­rülve tovább folytatta el­elcsukló hangon: — . No, nézzétek csak, már meg sem ismer... pedig együtt jártunk isko­lába. — Ki ez az ember? — kérdezte valaki. — Taligának hívják — árulta el nevét az egyik szaktárs. — Pedig, de kár érte — csavarta meg fejét a mellette álló. — Neves labdarúgó is származott a családjából — váltják egymást sorban a szavak. Nüs, alig lehetne elhin­ni, hogy a vendégek kö­zül valaki is elfelejtheti valamikor a „szívélyes fe­ledi vendéglátást". Időnk gyorsabban elre­pült, mint számítottuk. A szomszéd helyiségből -las­san megindultunk az állo­más felé. Még a vonatban is azon töprengtem, vajon ez az ember egyenértékű tagja lehetett e aznap m unkacsoport jának? Közben eszembe jutott Hajnáčka ts. Mennyivel más emlékem fűződik eh­hez a községhez. Még most sem tudom elfelejteni, mi­lyen lelkesedéssel beszélt a HNB titkára arról az öt traktorosról, akik egymást váltva három műszakban versenyeztek még az idő­vel is, hogy a tavaszi idő­járás ne űzhessen velük rossz tréfát. A tét nem volt kicsi. Hisz a hosszú­ra nyúlt télutó miatt be kellett hozniuk a lemara­dást. Kétlem azonban, hogy ez idő tájt ők ts a vendéglőben koccintottak volna egymás egészségé­re sörös korsóval a ke­zükben. és a könnyű rostosithatóság, minek következtében a nyárfa felhasználá­sénak legnagyobb jelentősége a pa­pír- és cellulóziparban van Mivel er­re a célra már a 8—10 éves nyárfa is megfelel, az állományápolások so­rán kivágásra kerülő, fiatal nyárfa­anyag is jó! hasznosítható. A vasta­gabb méretű anyag (rönk) a gyufa­ipar, valamint — feltéve, hogy a rönk egyenes, hengeres növésű és ágtlsz­ta — a furnírgyártás céljaira alkal­mas. Számos felhasználási lehetősége van a nyárfának fűrészáruként is, el­sősorban csomagolóládák, asztalos le­mezek készítésénél. Meg kell még em­lítenünk, hogy a nyárfa kiválóan al­kalmas farostlemezgyártás céljaira is. A nyárfa felhasználásának e rövid — korántsem teljes — Ismertetéséből is kitűnik, mennyire gazdaságos a nyárfa nevelése. Nagy mennyiségű és kiváló minő­ségű nyárfát természetesen csak ak­kor tudunk termelni, ha szakszerűen, gondosan végezzük a nyárfák tele­pítését, a telepítendő csemeték meg­választását és a kiültetett nyárasok ápolását. A nyárfák telepítésénél te­kintettel kell lennünk arra, hogy gyors, intenzív növekedésük csak kel­lő meleg- és fénymennyiség mellett, szellős, tápanyagokban gazdag, jó vízellátású talajon biztosított. A nyár­fák egészséges, zavartalan fejlődésé­nek fontos feltétele, hogy koronájuk szabadon álljon, és minden oldalról érje a napfény. Mivel optimális fény­mennyiség elsősorban a fasorokban nevelt nyárfáknál lehetséges, a nyár­fatenyésztésnek nagy jelentősége van az erdőnkívüll fásításban. Az erdők­ben telepített nyárakat viszont rit­kábban ültetjük és korábban gyérít­jük, mint más fajtákat." Az elmondottakból adódik, hogy nyárfatelepítésre főleg Dél- és Kelet-Szlovákia síkvidéke és nagyobb folyóink völgyei alkalmasak. A fajtamegválasztásnál abból a tényből Indulunk ki, hogy nálunk egy részt hazai, valamint nemes nyárfá­kat nevelünk. A hazai nyárak, neve­zetesen a rezgő-, szürke-, fehér- és feketenyár azorlban a múltban történt helytelen kezelés következtében több­nyire rossz növésűek, bélkorhadtak és csak kevés szerfát termelhetünk ki belőlük. Lényegesen értékesebbek a nemes nyárak, melyek mind meny­nyiségí, mind pedig minőségi tekin­tetben felülmúlják az előbbieket. A nemes nyárak általában kanadai nyár* fa néven ismertek, ami azonban hely­telen elnevezés. Ezek ugyanis nem Kanadából származnak, hanem az eu­rópai és amerikai feketenyárak ke­reszteződéséből jöttek létre Nyugat­Európában. Szlovákia területén főleg a Duna, valamint a Vág alsó folyása mentén tenyésztik őket nagyobb mér­tékben a század eleje óta. A ma mér világszerte több, mint ezer nyilván­tartott nemes nyár közül nálunk fő­leg a korainyár, k^seinyár, óriásnyár, francianyár és a hollandlnyár neve­lése honosodott meg nagyobb mérték­ben. A nemes nyárak kiváló tulajdonsá­ga onnét ered, hogy valamennyi he­terózísos hibrid, ami annyit jelent, hogy növekedésük gyorsabb, mint elődeiké volt. Ez a tulajdonságuk azonban csak akkor öröklődik át, ha ivartalan úton szaporítjuk őket, amelynek a nemes nyáraknái legjob­ban bevált módszere a dugványozás. Mivel a nyárak nemesítése és az Rimavská Seč határában a cukorrépát vetették. Oly későn tavaszodott, hogy városokban és fal­vakban egyaránt mindenki kíváncsi volt, várható-e az idén jó termés a ta­vasziakból? ni a 'magot°­ba etőgép anyatelepek létesítéséhez szükséges mellett állva magyarázta anyag nevelése nagy szakértelmet és porhanyós megfelelő fölszerelést igényel, ezek a munkák csak kutatóintézetben vé­gezhetők. Nálunk a nyárfák nemesíté­sével, a különböző fajták termőhelyi igényeinek vizsgálatával, valamint a legmegfelelőbb telepítési és nevelési módszerek kidolgozásával az Erdésze­ti Kutatóintézet gabčlkovói kísérleti állomása foglalkozik. KOHÁN ISTVÁN, erdőmérnök Béla bácsi a föld előnyeit. — Vetettek már ilyen­kor más esztendőben is? — Vetettünk-e? Még ké­sőbb is. A te apád is em­lékezni fog rá biztosan — fordul a kövér traktoros felé. Meg sem várva a vá­laszt tovább folytatta: — Egyszer olyan későn vetettem el a tavaszi bú­zát, hogy attól már én is megrettentem. Mondták is a szomszédok, hogy a ma­got hagyjam inkább a zsákban. Nem hagytam ... és milyen termésem volt! — oszlatta el kételyünket Béla bácsi. S miért kételkednénk az idei terméshozamokban, ha a vetőmag később ts került a földbe, mint más esztendőkben ? BERKES JÖZSEF Használják ki a kedvező időjárást (CTK) — A kiadós esők kedvezően hatottak a kapásokra. Most kell ki­használni minden alkalmas időt a cu­korrépa egyelésére, hogy a növény még jobban fejlődhessen. Tavaly ez idő tájt a cukorrépának már a 80 szá­zaléka ki volt egyelve, míg az Idén csak 15 százaléknál tartunk. Tehát nem halogathatjuk az egyelést. 1962. május 24 fjj S7.fi 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents