Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-22 / 139. szám, kedd

Sztrájkoló spanyol munkások között Paola Spriano, az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapjának munkatársa a napokban Spanyolországban járt. Rómába való viszszatérése után az Unitá hasábjain riportokban számolt be a spanyol munkások hősies harcáról. Az alábbiakban részleteket köziünk riportjából. Kibéreltem egy SEAT 600-as típusú kiskocsit, nagyon ócskát, és az Oria völgyén végigkocsikáztam vele. Ez az ipari medence lankás hegyek között húzódik, a falvak a völgy mélyén, az iszapos folyó partján helyezkednek el. A folyó a gyárak melléktermékeit sodorja magával, a papírgyárakból, az öntödékből, a vegyi gyárakból, a villamosgép-ipari üzemekből. Beasain 45 kilométerre fekszik San Sebastiantól, és a környék leglakottabb községe : több ezer munkás dolgozik itt, köztük sok „kétlaki", aki este visszatér falujába. Régi, fekete munkásházak, az erkélyeken száradó ruhák, az udvarok tele gyerexekkel, s a gyárak nagy kapujával szemben egyegy kocsma. y Amikor odaérkeztem, kora délután volt, és két dolog ragadta meg a figyelmemet. A gyárakat fegyveres csendőrök őrizték, igaz, nem sokan, ketten-hárman minden bejáratnál, s a belső udvarokban járőrök cirkáltak. A szerelőcsarnokokban, az öntöde épületeiben szintén őröket helyeztek el. A főútvonalon azután különös sétának lettem szemtanúja. A munkások bőrmellényben, pulóverben, a jellegzetes baszksapkával fel-alá sétálgattak kettes, legfeljebb hármas csoportokban. Hallgatag, baljós felvonulás volt ez. Nem volt könnyű megszólítani valakit, legyőzni a természetes bizalmatlanságot (hisz ki is lehet az ilyen kíváncsi külföldi turista?), elvonszolni valakit a kocsma asztalához, hogy beszéljen. Az első munkás, akivel szót váltottam, miközben gépkocsimon úgy tettem, mintha valami hibát javítanék, szárazon csak így válaszolt: „Itt általános sztrájk van! Huelga, huelga generál!" Azután otthagyott faképnél. Ebben a különös légkörben, a ki nem hirdetett, de a csendőrök jelenlétével bizonyított ostromállapotban mégiscsak többször tudtam beszélgetni a munkásokkal, íme röviden az, amit előbb vonakodva, majd egyre bőbeszédűbben elmondottak nekem: Beasain hosszú idő óta harcban áll. A munkások mozgolódásának oka a tűrhetetlen bérviszonyokban keresendő. A vasmunkások között vannak olyanok, akik naponta 40 pesetát keresnek. Legfeljebb a napi 100—120 pesetáig jutnak el. Rettenetes számok ezek! Hogyan lehet megélni ebből a bérből? Hogyan lehet eltartani a családot? A község kocsmájában, ahol megvacsoráztam, egy zöldséglevesért, egy adag húsért, egy almáért és két és fél deci borért 32 pesetát fizettem. Ebből világosan megérthető, hogy mit jelent az a 40 peseta, amit a beasaini vasúti gördülőanyaggyár segédmunkásai visznek haza. És gondoljuk meg, ennek a gyárnak háromezer munkása van 1 Két hónappal ezelőtt nagy mozgolódás indult el. A munkások beszüntették a munkát, az asszonyok az utcákon tüntettek. Tucatjával tartóztatták le az embereket, bocsátották el őket, és elhangzottak béremelési ígéretek, ezek azonban sohasem váltak valóra. Április 26-án a harc újra fellángolt, most már határozottabban és töményebben, mert segítette ezt a harcot az asztúriai bányászok sztrájkja, a nem messze fekvő Bilbao vasés kohóipari munkásainak egyidejű akciója. Néhány nap alatt Beasainban általános sztrájk tört ki, spontánul, de részt vettek benne az illegális szakszervezetek is (a hivatalos, fasiszta szervezetek ugyanis csak komédiát játszanak a tőkések szolgálatában), s a sztrájk egyáltalán nem volt békésnek mondható. A rendőrség valóságos rohamokat intézett a sztrájkoló munkások ellen: sok sebesült még mindig a San Sebastian-i kórházban fekszik. Nem foganatosítottak tömeges letartóztatásokat: őriSALISBURY városában hétfőn általános sztrájkot hirdettek ki hivatalosan bérkövetelésekért, de valóban politikai okokból. A sztrájk Buttler angol kormánytag dél-rhodéziai látogatásával függ össze, aki a rhodéziai szövetség jövőjéről tárgyal. A saiisburyi munkások szabadságot és teljes függetlenséget követelnek. (CTK) , AZ AUSZTRIAI szakszervezetek legnagyobb harci akciója a második világháboúr vége óta — 280 000 fémmunkás sztrákja, — szombaton H munkások győ zelmével végződött. (CTK) zetbe vettek, majd szabadon bocsátottak egyes sztrájkolókat. A beasaini plébánost, aki szolidaritást vállalt a sztrájkolókkal, elkergették. A tartózkodó bizalmassággal közölt adatokból az a benyomásom alakult ki, hogy a harc vezető politikai erőit — a bérkövetelések tekintetében öszszefog valamennyi dolgozó — tulajdonképpen két csoport alkotja: a kommunisták — ezek régi munkás elvtársak, akik végigharcolták a polgárháborút, s fiatal nagyszerű, új kommunisták — és a katolikusok. Itt is, mármint a katolikus táborban, az öregek mellett, köztük papok is (az alsó baszk klérus demokratikus hagyományai jól ismertek és érintetlenül megmaradtak), az Actio Catholicához tartozó fiatal munkások az első sorokban harcolnak. Az egység szelleme teljes Megérkezésem napjának délelőttjén a sztrájkbizottság a környező falvakban és az országúton röplapokat terjesztett, s ebben felszólította a környék munkásait: kövessék a beasaini társaik példáját. Az a hír, hogy a tőkések megtorlásul bezáratják a gyárat, nem ijesztette meg a munkásokat. Megkérdeztem az egyiket: hogy tud eltengődni minden bér nélkül, akár csak néhány napig is? „Szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat — hangzott az egyszerű válasz. — Majd meglátja, hogy végül diadalmaskodunk." Hogyan fog végződni? Az az utas, aki rövid spanyolországi látogatás után visszatér hazájába, elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkozik. A helyzetet egyáltalán nem könnyű kibogozni. Ha az ember elvetődik a nagyobb városokba (kivéve részben Bilbaót, amelyről majd sző esik), az élet látszólag normális mederben folyik. Külsőleg eddig lagalábbis semmi sem mutatja, hogy a mostani mozgalom valami általános forradalmi kirobbanás előjátékát jelentené. Sőt, ebből a szempontból minden optimizmus túlzás lenne, s maguk a spanyol ellenállók óva intenek bennünket, hogy ne bocsátkozzunk túlságos illúziókba, ne gondoljunk közeli döntő eseményekre. Fasiszta rendszerben sztrájkolni — még akkor is, ha ez a rendszer, mint a Franco-rendszer, rothad és eresztékeiben recseg-ropog — már önmagában véve is olyan vállalkozás, amelyben van valami hősi. A kezdeményezésnek, az új káderek spontán kialakulásának, új harci módszerek kialakításának, új taktika kidolgozásának kell helyettesítenie a szervezést ott, ahol szervezés nincs vagy igen gyenge, vagy megtört. Új egység van kialakulóban Igen gyorsan a dolgozók soraiban, konkrét célokkal. Vegyük például Bilbaót, ahol valóban sokatmondó helyzetet volt alkalmam megismerni. Itt ahol 30—50 ezer munkás áll harcban, az egység kialakul a katolikusok, a kommunisták, a baszk „nacionalisták", az anarchisták és a határozott politikai elveket nem valló dolgozók között; s ez az egység rugalmas a kormánynak és a tőkéseknek azzal a taktikájával szemben, hogy kifárasszák, kiéheztessék a dolgozókat. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy munkások két-három napra visszatérnek munkahelyükre, hogy felvegyék az esedékes bérüket, majd néhány órára sztrájkolnak valamelyik üzemrészben, azután otthagyják a gyárat, és ismét nagy arányban folytatják az akciót. Ha az ember megérti ezt a reális helyzetet, akkor azt is megérti, hogy egyáltalán nem könnyű (főként' olyan nagy országban, amelynek területe félmillió négyzetkilométer) végrehajtani az általános sztrájk jelszavát. Ha ez már lehetséges lenne, akkor Francónak nem a •napjai, hanem az órái is meg lennének számolva. A spanyol ellenállás barátai, akivel az ember beszél, vonakodnak végleges ítéleteket megformulázni: sokkal szívesebben bocsátkoznak feltételezésekbe a helyzet további alakulását illetően. A legderűlátóbb feltételezés az, hogy olyan mozgalom alakul ki, amely tovább szélesedik mindaddig, amíg megdönti a francóista rendszert, vagy olyan erőszakos elnyomást provokál ki, amely aligha érné el a célját, s ennélfogva forradalmi helyzethez vezetne. Az, ami jelentős, hogy a tömegek mozgalma mindinkább napról napra jobban megtelik politikai tartalommal. Lényeges az, hogy a tömegek mindinkább tudatára ébrednek erejüknek és a tőkések, az egész Franco-rendszer gyengeségének ; lényeges a munkásság soraiban kialakuló egység, amely az egész antifasiszta politikai frontnak új erőt ad, elősegíti a széles egység kialakulását. Fokozott szorgalommá' o pílkouesszus előtt A helcmanovcei szövetkezeti tagok a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére értékes felajánlásokat tettek, melyek elsősorban szövetkezetük gazdálkodásának továbbfejlesztésére, gazdasági megerősítésére, a termelési és felvásárlási feladatok eredményes teljesítésére irányulnak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a szövetkezet bekapcsolódott a nagy burgonya-nagy hozam eléréséért folyó versenybe, melyre már az ősz folyamán megtették az intézkedéseket. Szepességi módszerű termeléssel hektáronként 200 mázsán felüli átlaghozamot akarnak elérni. Ez évben a kalászosoknál is növelni akarják a hozamot. Habár hegyvidéki körzetbe tartozik ez a szövetkezet, terven felül egy vagon gabonafélével akarják gazdagítani az állami gabonalapot. Az idejében és jól végzett őszi és tavaszi munkálatok elősegítik e felajánlásuk teljesítését. Különben értékes felajánlásokat tett a szövetkezet az állattenyésztési termékek termelését és értékesítését illetően. A célkitűzések alapján egy hektárra számítva 53 szavasmarhát, ebbel 23 tehenet akarnak az év végéig nevelni. Ez lehetővé teszi, hogy a szövetkezet 31 ezer kilogramm Tettekké változnak a felajánlások A CSKP XII. kongresszusának tiszteletére országszerte értékes felajánlásokat tettek dolgozóink. Szerkesztőségünkbe is nap mint nap érkeznek levelek, amelyekben levelezőink a vállalások teljesítéséről és újabb felajánlásokról adnak hírt. PÉLDÁT MUTATNAK a vlkyüai nőbizottság tagjai, — írja Nagy Árpád levelében. — A kongreszszus tiszteletére 70 hektár rét és legelő gondozását, valamint 2—2 hektár cukorrépa, burgonya és kukorica fölötti védnökséget vállaltak. Az említetteken kívül 400 órát dolgoznak le áz aratási és cséplést munkálatoknál. Levele végén arról számol be, hogy a rét- és legelőgondozást már elvégezték és hozzáfogtak a cukorrépa kapálásához is. TANÍTOK, DIÁKOK ls szép felajánlást tettek a Veiké Ofany-i Kilencéves Iskolában — tudósít levelében Katona Rólánd levelező. A tantestület tagjai 180 órát dolgoznak le a helyi állami gazdaságban. Példájukat követték a diákok is. Osztályonként fél-félnapi brigádmunkára tettek felajánlást. Az Iskola CSISZ-szervezete mindezt 200 órai munka vállalásával toldotta meg. Több ezer órát tesz kl a Modranyi Kilencéves Iskola diákjainak felajánlása is — számol be levelében Kovács Teréz. A legszebb vállalást (897' órát) a VI. osztályosok tették. Vállalásuk teljesítését már meg is kezdték a parkok, valamint az Iskola környékének. rendbehozásával. Levele végén arról számol be, hogy a kongreszszusi felajánlásuk megvalósítását rendszeresen értékelik. ÖRÖMMEL JELENTJÜK — kezdi levelét Gottlieber Ferenc tiszt —, hogy Sasik elvtárs egységének CSISZ-szervezetében eleget tettek kongresszusi vállalásuknak. A vállalás szerint 10 katonát kellett megnyerniük a tényleges szolgálat után bányamunkára, és 12-en döntöttek a bányászat mellett. AZ ÜZEMEK DOLGOZÓIHOZ HASONLÖAN mi katonák is lelkiismeretesen teljesítjük a kongresszusra tett vállalásainkat — írja Ján Kolaja tiszt. Mi sem bizonyítja ezt .Jobban, mint az a tény, hogy Krupa tiszt egységében 621 Kčs pénzJutalmat fizettek kl a katonáknak az üzemanyag-megtakarítás terén elért szép eredményekért. Ez összesítve több száz liter olaj megtakarítását Jelenti. húst és 100 ezer liter tejet adhasson el. A baromfi fokozottabb gondozásával növelik a tojáshozamot és közel 62>ezer tojást adnak el. Ez azt jelenti, hogy terven felül 1600 mázsa hússal, 10 ezer liter tejjel és csaknem 22 ezer tojással járulnak hozzá a közellátáshoz. Adott szavukat eredményesen válóra váltják a helcmanovcei szövetkezetesek. Közösen tették a vállalást, tehát így gondoskodnak teljesítéséről is. A közelgő pártkongresszus! tiszteletére 64-en egyéni vállalást tettek; miszerint a háztájiból közel 4500 liter'tejet adnak el. Ebből már csaknem 2500 liter piacra ls került. Többen már a vállalt mennyiséget ls túlszárnyalták. Ezek közé tartozik Jakub Lelák Vojtech, Džudza, Juraj Slovinský, Štefan Zmij, Juraj Sekáč, Ján Ganz, Štefan Sakáč és mások. Hasonló felajánlást tett 66 szövetkezeti tag 2200 tojás eladására,amiből már több mint 1500 piacra került. Ebben külön dicséretet érdemelnék Juraj Vimpel, Marta Kuchárová, Michal Ondík, Štefan Kuchár; Katarína Štoffová szövetkezeti tagok; akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy szövetkezetük tojásból s Spišská Nová Ves-1 járásban legeredményesebben, 138 százalékra teljesítette az első negyedévi felvásárlási tervét. —ik. igíKSií v*' ... ^ - ^í viÄ^r;- í v^Ä - -:/ '.v <

v *^ gí ,-fjrv . % ; HW llftp . > ' • -- < f ľ - m; i/f ; *: "» n f? vwslr®®* * r || 5 - . Ä % • * . • - z;-š A Palárikovói Állami Gazdaság rajstislavicei részlegen (Nové Zámky-i járás) 103 hektáron termesztenek cukorrépát. Az egész területen szépen kisorolt a növény, amit a komplex brigád már megsarabolt. Képünkön: Szabó Pál vezetésével a 41 tagú növénytermelési csoport egyeli a cukorrépát. (K. Cích — CTK — felv.); EGY LEV

ÉL NYOMA e AKIK NYITOTT ÄJT0T DÖNGETNEK Amikora kyselicei, vojkai és dobrohošťi szövetkezetek egyesültek, nevet is adtak a közös gazdaságnak. Megnagyobbodott gazdaságukat a kertjük alatt hömpölygő öreg Dunáról nevezték el. így emlékeztek meg a szövetkezetről abban a levélben is, amelyet e hónap elején kapott szerkesztőségünk. .A levelet a Duna Egységes Földművesszövetkezet nyolc tagja írta alá. Mielőtt azonban rátérnénk a levél ismertetésére, szükséges, hogy egyet s mást elmondjunk a szóban forgó szövetkezetről. Induljunk talán kl abból, hogy az említett szövetkezet gazdasági eredményei alapján ítélve a Dunajská Streda-i járásban az élvonalban járók közé tartozik. Tény az is, hogy nem sok szövetkezet dicsekedhet olyan jószágállománynyal, mint éppen a Duna. Ám a termelés egyéb ágazataiban is meglehetősen jó eredményeket értek el, amire tanúbizonyság az is, hogy a múlt évben — a kedvezőtlen időjárás ellenére — a természetbenieken felül néhány fillér híján 24 koronát juttattak egy-egy munkaegységre. Tehát a tagoknak van mit a tejbe aprítani. Hogy konkrét példával éljünk: Kalupka László fiatal jószággondozó múlt évi jövedelme több mint 18 000 korona és 12 mázsa kenyérnekvaló volt. Mindezek tudatában annál meglepőbbnek tűnt az említett levél. Kicsit szokatlanul hatott az is, hogy a levelet géppel írták, sőt megszerkesztésében is volt valami, ami arra engedett következtetni, hogy az aláíróknak igen kevés részük lehetett a megfogalmazásában. Már az első olvasásra azt a benyomást keltette, hogy a levél megszövegezője érti a módját az efféle „munkának". A további fejlemények szempontjából szükséges még azt is megemlíteni, hogy a levél három példányban készült. Egy ment a járási pártbizottságra, egy a járási nemzeti bizottságra és amint már tudjuk, egy a szerkesztőségünkbe. És most lássuk a levelet! Az alulírottak: Szelle Gyula, Csóka Islván, Varga János, Mikus Alajos és még négy társuk a szövetkezet vezetősége ellen emeltek vádat. A panaszlevél aláírói bemutatkozással kezdik. Hangsúlyozzák, hogy valamennyien alapító tagjai a szövetkezetnek, de ma már kiöregedtek a munkából, öregségi vagy rokkantsági járadékot élveznek. A bevezető után nyomban panaszukkal hozakodnak elő. Többek között így írnak: „Értesültünk róla, hogy az EFSZ vezetősége múlt heti határozatában meghagyta, hogy mi, a szövetkezetben megöregedett rokkanttá vált tagok az idei gazdasági évben már nem kaphatjuk meg a szövetkezet alapszabályzata szerint bennünket megillető fél hektár szántóterületet". A levél további részében Szelle Gyuláék leszögezik, hogy a szövetkezet vezetőségének ezt a határozatát nagy igazságtalanságnak tartják. Ezzel kapcsolatban kijelentik, hogy igen alacsony nyugdíjat kapnak és jövetelmükből alig tudják fedezni a mindennapi szükségleteket. Zárójelben megemlítették, hogy jövedelmükből alig futja dohányra meg gyufára. Majd így folytatják: „Figyelembe véve azt a körülményt, hogy rólunk, a szövetkezetben kiöregedett dolgozókról más szervezet nem gondoskodhat, csakis a szövetkezet vezetősége, ez pedig figyelmen kívül hagyja kérelmünket, önökhöz fordulunk igazságos elintézésért..." (Mármint a járási pártbizottsághoz, a járási nemzeti bizottsághoz és szerkesztőségünkhöz.) Természetes követelmény és a velünk szemben tanúsított „bizalom" ls arra kötelez, hogy az üggyel kapcsolatban őszinte véleményt mondjunk. A napokban ezért is tűztük ki utunk céljául a DUNA EFSZ-t. A véletlennek köszönhető, hogy Marcel Géza, a járási pártbizottság dolgozója is ugyanazon a napon szállt ki a faluba. Sőt, ami a legérdekesebb, ugyanabban az ügyben, amiért mi is égettük a benzint. Az ő táskájában is ott lapult a már említett levél másolata. Őszintén megmondjuk, kezdetben arra gondoltunk, milyen emberek is vezethetik itt e szövetkezetet, milyen emberek lehetnek, akik így megkeserítik a munkából kidőlt tagok öreg napjait. A továbbiak során azonban, amikor a szövetkezet vezetőségétől, a helyi nemzeti bizottságtól, és a jD.árt-: szervezettől is érdeklődtünk, egészen más vélemény alakult ki bennünk. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a levél megszerkesztője és aláírói is nyitott ajtót döngetnek. Hogy miért? Azt is nyomban eláruljuk. Vegyük sorjában a dolgokat. A levél írói egy bizonyos, egy héttel a levél megírása előtti határozatra hivatkoznak. Ilyen határozatról azonban sem a szövetkezet vezetősége, sem pedig a helyi nemzeti bizottság titkára nem tud. Igaz, hogy foglalkoztak a háztáji gazdálkodásban helyenként még elő-: forduló rendellenességek orvoslásé-' nak kérdéseivel, ám arról egy szó sem esett, hogy a szövetkezet valamelyik tagjától megvonnák a háztájit, ha az illető a szövetkezettel szembeni kötelezettségeit teljesíti. Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy a szövetkezeti tagoknak — annak elle-. nére, hogy a panaszlevél megszer-: kesztője erről említést sem tesz — az alapszabályzat nemcsak jogokat biztosít, hanem a jogok kötelezettsé-: gekkel is járnak. Tehát a szövetkezet vezetőségé-; nek Ilyen határozata nem volt. A ta gokat megillető fél hektárt — akárcsak az elmúlt években — az idén is megkapják azok a szövetkezeti tagok, akik nem akarnak kibújni a közösséggel szembeni kötelezettségeik alól. Senkinek sem érdeke, hogy Szelle Gyulának, vagy akárki másnak csorba essék jogain, ha eleget tesz kötelezettségeinek. A levél továbbá azzal vádolja a szövetkezet vezetőségét, hogy nem hallgatja meg a szövetkezeti tagok panaszát, (mármint az övékét) és figyelmen kívül hagyja a tagok kérelmét. Engedjék meg, tisztelt panaszttevők, hogy erre az állításukra azzal a régi és igaz közmondással válaszoljunk, hogy „Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát" Maguk ahelyett, hogy a szövetkezet vezetőŰJ SZÖ 4 * 1962. május 4.