Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-20 / 137. szám, vasárnap

A béke erői erősebbek a háború erőinél A szovjet párt- és kormányküldöttség bulgáriai látogatása Szófia (ČTK) — G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió szófial rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a szovjet párt- és kormányküldöttség tiszteletére fogadást adott. A fogadáson N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott. N. Sz. Hruscsov beszédében nagyra értékelte a két nemzet barátságát, hangsúlyozta az egyenlőséget a szocialista országok kölcsönös kapcsolataiban, továbbá kiemelte ezen államok barátságának és egységének szükségességét. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a bolgár parasztok gyűlésén Szófia (ČTK) — Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a bolgár parasztok pénteki gyűlésén a pleveni kerületben levő Obnova községben beszédet' mondott. A többi között hangsúlyozta: ják, hogy az imperializmus nem okult a dolgozók nemzeti felszabadító forradalmi harcától kapott leckékből. Nyikita Hruscsov hangsúlyozta, A szovjet kormány továbbra is úgy véli, hogy a legésszerűbb lenne a laoszi kérdés megoldásához vezető úton haladnunk, ami a koalíciós kormány megalakítását jelenti, élén Souvanna Phouma herceggel. A Szovjeturfió Minisztertanácsának elnöke esztelenségnek minősítette , Kennedy amerikai elnök arra vonatkozó döntését, hogy az USA csapatokat szállított partra Thaiföldön. Rámutatott, hogy ez a megoldás nem vezet a békéhez, hanem a véróntáshoz. Hruscsov kijelentette továbbá, hogy a legutóbbi események azt bizonyít• •••••••• A moszkvai Izolátor-gyár egyedülálló berendezéseket gyárt a villany-távvezetékek számára. A képünkön látható óriás-szigetelő 220 ezer Voltos feszültségre készült és a Volgográd— Donyeci > szénmedence távvezetéken szerelik fel. (ČTK — TASZSZ felv.) • • • • • • • • Jaj, a harisnyám .. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e olyan ügyetlen, vagy ahogy mondani szokták, — „peches" a harisnyákkal. A villamoson vagy trolibuszon, de gyakran a munkahelyemen ts előfordult, hogy „beakadtam", székhez értem, leszaladt a szem. Harmincnyolc korona... még mindig elég sok egy pár nagyon szép harisnyáért. De ma már előrehaladott a technika, nem történt semmi, hiszen vannak „gyorsszemfelszedő" üzleteink, ahol a hibát kisebb-nagyobb összegekért kijavítják. Ismétlem, „gyors-szemfelszedő" üzletről van szó. Március 23-án elvittem a harisnyáimat a Sztálin téri „gyors-szemfelszedőbe". Igen udvariasan figyelmeztettek, hogy mivel sok a munkáfuk, csak május nyolčra lehetnek készen. Nem tehettem mást, várnom kellett hat hétig. Máfus tizedikén elmentem a harisnyákért. Ismét igen udvariasan, de annál határozottabban figyelmeztettek, hogy „safnos", sok a munka, késünk, még legalább két hétig kell várnil" Még két hét, és május vége leszi Annak örültem a legjobban, mert remélem, hogy addigra már olyan meleg lesz, hogy harisnya nélkül is lehet járni... De azért mégis beterjesztem javaslatomat: — Ha már „gyors szemfelszedő" üzletek végzik a munkát, végezzék nevükhöz méltóan, gyorsan. Vagy fessék át a cégtáblát „Lassú-szemfelszedés"-re! Kenessey Erzsébet. hogy a dél-vietnami vérontásért az amerikai imperialistákat terheli a fefelősség. Azzal az ürüggyel, hogy szakembereket küldenek ki, csapatokat vontak össze, amelyek a vietnami nép- ellen harcolnak, hogy megmentsék az Imperialisták védenceit, akiket a nép előbb-utóbb amúgy is kiűz. Hruscsov hozzáfűzte, hogy a franciák hétévig harcoltak Vietnamban. Az amerikaiak talán még tovább fognak harcolni. Azonban ők is kénytelenek lesznek távozni és a helyzet ura végül is a nép lesz. Erről szilárdan meg vagyok győződve, mondotta Hruscsov. Majd így folytatta: „Az is előfordulhat, hogy az amerikaiak nem távoznak, de mindenképpen kiűzik őket az idegen országból. Ez csak az idő kérdése." A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy az imperialisták féltik nemcsak Laoszban, hanem Thaiföldön és Délkelet-Ázsia minden részében szerzett pozícióikat. Hozzáfűzte, az USA a legjobban tenné, ha lemondana a nemzetközi csendőr szerepéről. „A béke, a kommunizmus hívei vagyunk. Ellenezzük azt, hogy bármely ország népének szabadságát kívülről importálják. Szigorúan valljuk azt az elvet, hogy nem szabad beavatkozni más országok belügyébe." „Elismerjük a nemzeti felszabadító háborúkat és egyetértünk velük, folytatta Hruscsov. Rokonszenvezünk azokkal, akik a szabadságért és a függetlenségért fegyverrel kezükben szállnak szembe a gyarmatosítókkal és kizsákmányolóikkal. A genfi leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatban Hruscsov kijelentette, hogy az amerikai monopolisták nyilvánvalóan még nem jutottak arra a következtetésre, hogy az államoknak a leszerelés kérdésében meg kell állapodniuk egymással. Ezért folyamodnak különböző mesterkedéshez. Hruscsov sajnálattal állapította meg, hogy Genfben sokkal többet beszélnek, mint cselekszenek és hozzáfűzte; „Ez szomorú, és ezt sajnáljuk". Hruscsov hangsúlyozta, hogy az USA kormánya nem akarja aláírni a termonukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezményt. Kijelentette: „Ha bombarobbantásokat fogtak végezni, úgy mi kénytelenek leszünk kísérleteket folytatni. Ez sajnos a szocialista államok sorsa, amelyek kénytelenek számolni azzal, hogy a világon kapitalizmus, agresszív monopoltőke létezik." „Jelenleg óriási reális erővel rendelkezünk, mondotta Hruscsov. Az USA elnöke azt mondotta nekam, hogy katonai erőink kiegyensúlyozottak. Nem ellenkeztem, bár a valóságban erősebbek vagyunk az imperializmusnál, mert a mi erőinkhez nemcsak a szocialista államokat, hanem minden haladó és békeszerető erőt hozzá kell számftani, beleértve mindazokat, akiknek drága a béke ügye.. Ezek a békeszerető erők erősebbek az imperializmus, a háború erőinél." Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány jó kapcsolatokat tart fenn a bolgár kormánnyal, rendkívül jó a Bolgár Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti viszony. Ugyancsak megállapította, azóta, hogy Zsivkov elvtárs, lett a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, nagymértékben javult a helyzet a pártban és az országban. „Ez nagy dolog" — mondotta. „Mi kommunisták örUlünk annak, hogy nemcsak a jelen, hanem az emberiség jövője is a kommunizmusé, a miénk. A marxizmus-leninizmus vörös zászlaja, a munka lobogója, az egész világ felett leng majd, és ha más bolygókra jutunk, ott is kitűzzük a győzelem zászlaját." Nyikita Hruscsov hangsúlyozta, hogy a parasztság útja a szocializmushoz vezető szövetkezeti út. N. Sz. Hruscsov üzenete a pioníroknak Moszkva (ČTK) — N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki jelenleg a Bolgár Népköztársaságban van látogatóban, a szovjet pionírok szervezete megalakítása 40. évfordulóján üdvözletet küldött a pioníroknak. Az üzenetet május 18-án felolvasták a moszkvai Nagy Kreml Palotában rendezett ünnepségen. Rátérhetnek a fejlődés útjára Határjárás közben mondta Habodász Viktor, a Gemejské Dechtáre-i szövetkezet elnöke, hogy náluk bizony kicsi azoknak a pénzforrása, akik csak a szövetkezetekben keresnek. Valóban ez a helyzet. A tervezett 12 koronás munkaegységből tavaly is csak 6 korona lett. Amióta megalakult a szövetkezet (1957-ben), egy évben sem fizetett ennél többet. Gondolkodóba ejti az embert, ml lehet az oka az alacsony bevételnek, főleg akkor, amikor az irodában Porubszky György könyvelő arról számol be, hogy tavaly a Juhtenyésztésből vagy 160 ezer korona tiszta jövedelmük volt. A sertések súlygyarapodása ls kiváló, az 50 Ikilón felüliek 70 dekát szednek magukra naponta. A telepen — mint a többi célszerűen gazdálkodó szövetkezetben — felfogják a trágyalevet a talajjavításra. A burgonyaültetés idején a határban hangyamódra szorgoskodtak a tagolk a háztáji földön. A közösét már előbb rendbetették. Szóval sok jó dolog tapasztalható a Rimavská Sobota-i járásnak ebben a falujában. Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mégis hol a haszon, illetve miért alacsony a munkaegység értéké, ugyancsak sokféle feleletet találnak a vezetők: építkezik a szövetkezet, a gépparkot bővíti, túllépte a tervezett munkaegységek számát, kiadásai nagyobbak a kelleténél, nem hozott a föld olyan termést, mint amilyent vártak a szövetkezetesek, meg hasonló ... Beszéd közben az elnök azt is megjegyezte, hogy nagyobb jövedelemmel akarnak jobb munkakedvet szerezni a tagságnak. Ez helyénvaló, valóra váltása azonban rendszerint akadályba ütközik. Az elsc akadály magának az elnöknek a további megjegyzésében rejlik, mikor azt állítja, hogy a tavaszi szántásban jobban megterem a burgonya, mint az ősziben. Az ellenkezőjének a bizonyítására nem bocsátkozom elméleti kérdésekbe, a gyakorlatból vett példa meggyőzőbb. A burgonyaföldről J szemközti domboldalon jól látható az egymás mellett levő Árva- és Agyagasdülő. Mindkettőbe árpát vetettek. Azért érdekes a dolog, mert az Agyagasdülőben őszi szántásba, az Árvadűlőben tavaszi szántásba került az árpa. Bizony egy kicsit sem túlzok, mikor azt állítom, hogy az Árvadűlőben az árpa is árvának néz ki, pedig trágyázott földbe vetették. Vagy vegyük a tavalyi eredményeket, amelyekről mint konkrét számokról beszélhetünk. A szövetkezet 85 hektáron termelt árpát és a tervek szerint hektáronként 23 mázsa termést akartak betakarítani. Igenám, de a tervezett hozamokat csak azokon a hektárokon érték el, amelyeket az ősszel felszántottak, az viszont kevés volt, az átlaghozam csak 14,1 mázsát tett ki hektáronként. A helytelen agrotechnika következtében hasonló veszteség érte a szövetkezetet a zab- és kukoricaterme-i lésben is. Bár dimbes-dombos a határ,* azt senki sem állíthatja, hogy a talaj rossz, hiszen az őszi szántásban az árpa jól megtermett, s a búza ls 23,3 mázsás átlagos termést hozott hektáronként. Tehát van valami, ami az őszi szántás előnyére bll-; lenti a mérleget, csak figyelembe kellene venni, Illetve saját kárukból kellene tanulni a szövetkezeteseknek. A hízóállománynál kiváló súlygya-: rapodást érnek el az etetők. Természetesen csak úgy, ha elegendő a tar karmány, mert másképpen nem is lehet. Azzal, hogy a növénytermesztés árpábpl, zabból és kukoricából nem érte el a tervezett hozamot, vagyis csaknem 13 vagonnal kevesebb ab-, traktakarmányt termelt, nagy veszteség érte a szövetkezetet. Könnyű kiszámítani, hogyha ezen a takarmányon húst termel a szövetkezet, hány mázsával adhatott volna el többet ős mennyivel lett volna nagyobb a bevétele. A dolog másik oldala, Hogy a tavalyi gyenge termés az idei tervteljesítésre is rossz kihatással van. Az első negyedévben a sertéshús eladási tervét 64,86 százalékra, a marhahúsét 67,74 százalékra, teljesítette a szövetkezet. Nos, a tényeket mérlegelve nem is olyan olcsó az ára atta nak az elmulasztott őszi szántásnak'.; A tagság Jövedelmének a növeléséhez (a munkakedv megteremtéséhez)' viszont nem is olyan nehéz az út,csak a helyes agrotechnika betartására lenne szükség. j Tavalyelőtt az őszi szántás já-t varésze azért maradt el, mert száraz volt a föld. Tavaly, bár erre több a ki-i fogás (esett az eső, nem Jutott mln-i denhova Istállótrágya, a dombos határban a 486 hektár szántóföldre kevés az egy lánctalpas traktor) már csak 30 hektár föld maradt szántató lan. Valóban úgy van, a mezőgazda-í sági termelés nem műhelyben folyik, de vajon nem abban rejlik-e az ember ereje, hogy a nehézségeket la tudja küzdeni? Egy kicsit Jobb szervezéssel tavaly már minden földet felszánthattak volna ősszel, hiszen a kevésbé dombosabb dűlőkben a kerekes traktorok is szánthatnak. Zagyi Jenőnek, az új agronőmusnak" a feladata, hogy szakszerű irányítással fellendítse a növénytermesztést, mert legnagyobb mértékben ettől függ a szövetkezet Jövedelme. Felül kell vizsgálnia azt is, hogy a szántóföld 5,35 százalékán termesztett szemeskukorica területét a jövőben mennyivel kellene növelni. Ez az a növény, amelyből a legnagyobb hozamot érheti el a gazdaság, és ha elegendő takarmányra tesz szert, a hústermelésben sem marad le, a tagságnak pedig valóban nagyobb lesz a Jövedelme. BENYUS JOZSEFi TLLNÖJTEMK^wkokokröl Uannal/o PQnflaPUPrpkPlí? 'ssssssrss/ssssssssssss/s/rssssssssssssssss/s/sssss/ssssss/sssYsss/sj IfUIIIIUll U UÜUIIUnyUl UIVUll • H

a a címben feltett kérdésre egyértelmű „nem"-mel válaszolnánk, helytelen lenne, mivel különleges, kivételes tehetséggel megáldott gyermekek éltek és élnek ma is. ígý például tudjuk, hogy a világszerte ismert és kedvelt Wolfgang Amadeus Mozart 6 éves volt, amikor első nyilvános hangversenyét adta, 11 esztendős korában pedig már komponált. Mendelssohn ugyancsak 11 éves korában kezdett komponálni. Haydn pedig ugyanilyen idős volt, amikor operát írt. Rafael és Van Dyck már gyermekkorában kitűnően rajzolt. Gauss és Ampére alig volt 3—4 éves, amikor már kitűnően számolt. Ráth-Végh István „Magyar kuriózumok" című könyvében külön fejezetben foglalkozik a csodagyerekekkel. Többek között említést tesz egy Argay Antal nevű kisfiúról, aki 6 esztendős korában 12 nap alatt tanult meg latinul. Franki Móric 4 és fél éves korában már valóságos fejszámolóművész. S hogy végül egy napjainkban is ismert csodagyereket említsünk: a világhírű fiatal olasz karmester, Roberto Benzi, ugyancsak csodagyerekként kezdte pályafutását. A fenti példák azonban semmi esetre sem bizonyítják annak a jogosságát, hogy sok szülő gyermeke egészen mindennapos képességeit különleges tehetségként értékeli. Vannak szülők, akik a hangversenydobogók dicsfényét vélik látni gyermekük feje körül már akkor, amikor az még csupán a kezdő ujjgyakorlatokat végzi a zongorán vagy tangóharmonikán, s találkoztam már édesanyával, aki balettruhába öltöztetett ötesztendős kislánya első, tétova tánclépéseiben egy leendő primabalerína sok-sok rutint igénylő kecses mozdulatait vélte felfedezni. Főleg a népművészeti iskolákba járó gyermekek szülei között akadnak számosan, akik úgy gondolják, hogy gyermekük az iskola elvégzése után, csakis művészi pályán érvényesülhet majd, tekintet nélkül arra, rendelkezik-e az ehhez szükséges adottságokkal vagy sem. Ezek a szülők részben elfogultak gyermekükkel szemben, részben pedig, nem Ismerik a népművészeti iskolák küldetését. Kétségtelen, hogy ezek az iskolák felbecsülhetetlen mértékben elősegítik az igazi tehetségek kibontakozását és lehetővé teszik az alapos felkészülést a továbbképzésre. Azonban a művészeti iskoláknak nem csupán ez a feladata: a művészetek megkedvelésére, műértésre, a művészetek megbecsülésére nevelik a kivételes képességekkel nem rendelkező fiatalokat. A

gyermek helytelenül megítélt „csodagyerék"-volta persze nem mindig csak a művészetek terén szokott megmutatkozni. Az elemi iskola első osztályában elért jeles bizonyítvány nem egy szülőt arra a kissé korai következtetésre ragadtat, hogy a gyerek egy kis „lángész". A szülői elfogultság rózsaszín szemüvegén át a gyermek átlagteljesítményei is rendkívüliekké válnak és nem egy esetben a szülő kifogásolja, ha gyermeke efféle túlbecsült képességeit a pedagógus nem méltányolja kellőképpen. Egészségtelen tünet valamiféle rivalitás kialakítása a tanulók között a szülők kezdeményezésére, különösen akkor, ha a szülő saját gyermekét mindig a többiek, a versenytársak fölé helyezi, még akkor is, amikor az teljesen indokolatlan. A gyermek bizonyos átlagos és más gyermekeknél is előforduló képességeinek túlbecsülése pedagógiai szempontból :igen nem kívánatos következményekkel Járhat. A gyermek bizonyos mértékben önteltté, önfejűvé, engedetlenné és beképzeltté válik, a teljesen indokolatlan tömjénezéstől. Ha a szülők .bebeszélik" gyermeküknek, hogy ő valóban felette áll valamennyi osztálytársának bizonyos képességek, ismeretek dolgában, a gyermek ezt el is hiszi és szinte el ls várja mindenkitől, ismerősöktől és ismeretlenektől, osztálytársaitól és tanítóitól, hogy őt afféle „csodagyerekként" kezeljék. A szülők az ilyen helytelen magatartásukkal megakadályozzák gyermekük helyes ítélőképességének kialakulását. Az egyik Ilyen önteltségre nevelt — helyesebben mondva: félrenevelt — kisdiákkal történt meg, hogy a tanulmányi eredményeiben mutatkozó hanyatlást, a diákkönyvecskéjében egyre szaporodó rossz osztályzatokat a nála megszokott fölénnyel, valahogy efféleképpen indokolta meg: „Pedig jobban tudtam, mint a tanító néni!" Mondanom sem kell, hogy az már aztán a szülői elfogultság netovábbját Jelenti, ha a gyermek efféle magyarázkodásának a szülő hitelt is ad. malán még ez a kérdés vár vá* laszra: feltétlenül szükséges, hogy gyermekünk csodagyerek legyen? Nem, egyáltalán nem szükséges. A kivételes képességű gyermekekben szunnyadó tehetség előbbutóbb feltétlenül kibontakozik, s hála annak az örvendetes valóságnak", fiogy szocialista hazában élünk, melyben a tehetségek kibontakozásának sem anyagi, sem egyéb természetű akadályai nem lehetnek, tehetségeink nem ls kallódnak el. Viszont a szülői elfogultság csinálta csodagyerekekre semmi szükség nincs. Ne akarjon zon-. goraművészt nevelni gyermekéből az a szülő, aki látja vagy a szakemberek' megítélése alapján belátja, hogy gyermeke számára a zene csupán szabad idejének kellemes eltöltését, a szép iránt lelkesedni tudás örömét, egy bizonyos fokú zeneértést és a ze-: neművészet megbecsülését fogja jelenteni, de sohasem válik hivatásává, pályájává. Azért a gyermek, felnövekedve, testiekben és szellemiekben gyarapodva és kedvének, képességeinek' megfelelő pályát választva „csodagyermeki" múlt nélkül is társadal. munk derék és hasznos tagjává válhat. Igen helyteleníthető az az elvétve előforduló jelenség is, amikor a szülői becsvágy kívánja pótolni a gyermek nemlétező ambícióit és a zongora mellé kényszerítik a gyereket, aki a számára kínos és érdektelen gyakorlás helyett a labdát kergetné szívesen a többi gyerekkel együtt. Az ilyen szü-. lőnek be kell látnia, hogy csodagyerekké nevelni senkit sem lehet! O a ilyen ambíciók helyett törődünk gyermekünk normális és egészséges testi és szellemi fejlődésének irányításával, a nevelés egyes elemeinek arányos érvényesülésével, akkor csodagyerekünk nem lesz, de számos ismerettel és készséggel rendelkező, képességeit Józanul megítélő gyermekeket nevelünk fel. Társadalmunk pedig boldog Jövőt, nyugodt, békés életet biztosít minden ember számára, aki képességeinek megfelelő helyen és módon kívánja szolgálni a fejlődést, Sági Tóth Tibor Í982. május 20 fi] « 7fj 5 $ \