Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-19 / 136. szám, szombat

ÖT EMBER EGY LAKÁSBAN A LAKÁS ITT VAN a városban, ahol gót tornyok árnyait növeli az alkony. A lakás itt van a város egyik épületében, amelyet már a jelenben építettünk a jövő számára. Két nagy, világos napfényes szoba, hatalmas ablakokkal. Csempézett fürdőkád és ezüstös csapok csillognak a fürdőszobában. A konyhában már beépített bútorok vártak a beköltözőkre és csöveken át jut a meleg a lakás minden részébe. A ház előtt öreg gesztenyefák állnak a tér körül, ágkarjaikat nyújtogatva a nap felé, kicsiny bimbókat ringatván, amelyek nemsokára megmutatják a virágszirmok puha selymét. A konyhában egy kislány üldögél. Tizenötesztendős kislány. Vékony, sápadt, szomorú, Már néhány hónapja a konyha a birodalma. Itt ébred fel reggel a sarokba állított vaságyon, itt ül iskolából hazatérvén az asztal mellett könyvei fölé hajolva és itt fekszik le esténként, amikor a sötétség betakarja könnyező szemét. Azelőtt a kislány is szobában élt. Övé volt az egész szép csillogó birodalom, anyuka mosolya, apuka csókjai. Ketten figyelték mozdulatait, első botladozó lépteit, ketten fonták körül szeretettel, féltéssel, ketten becézték boldoggá, mosolygóvá ... ketten: az édesanyja és az édesapja. Ez akkor volt, amikor még csak hárman éltek a lakásban. A lakps itt van a városban, ahol virágok és gyermekek kacagnak a tereken és a Ganymédes- kút szökkenő sugarain szivárvánnyá bomlik a tavaszi fény. A lakásban ma már öten laknak. AZ EGYIK SZOBÁBAN lakik az édesanya. kislány arra gondol, hogy abban a szobában állt az ő kocsija. Így mesélték a szülét. Most egy idegen bácsi lakik ott anyukával. A másik szobában állt valamikor a járóka. Most ott apu lakik egy idegen nénivel. A kislány a konyhában lakik. Tizenöt esztendős. Már olyan, mint a nap felé nyújtózó gesztenyefák bimbói a virágbaborulás órái előtt, telve pattanó erővel, már ébredő vágyak ritmusát dobálják a léptei, már lüktető szégyent érez, ha esténként a két szobára gondol. Azelőtt hárman éltek a lakásban, azelőtt három szív dobbant egy ütemre, azelőtt három nevetés csendült össze, a mély basszus, a puha alt és a csengő gyermekszoprán. Azelőtt három hangon szállt az ének a nyitott ablakon át a tér felé, azelőtt puhán tárultak az ajtók előtte. Ma kulcsra zárt ajtók mögött óvatosan suttogássá torzul az üres szenvedély. A lakás itt van a városban, ahol egymillió tulipán között bújócskáznak a pillangók. A lakásban öten laknak. A kislány a konyhában. TIZENQff ÉVVEL ezelőtt épült a ház. A nagy eszmélés vasba-fémbe szilárdult lelkesedésnek első alkotása volt a négyemeletes palota. A szabad ember első mozdulatainak forróságát őrzik a téglák. A bilincstől szabadultak boldog mosolya rejtőzik a falakban. Amikor beköltöztek, a férfi kinyitotta a folyosóra vezető ajtó mindkét szárnyát, hogy egyszerre lépjék át az új fészek küszöbét a jövendőt szíve alatt hordó párjával. Átfogták egymás vállát és úgy sétáltak a még üres, malterszagú szobákban, mint szerelmesek a csókrejtő erdők fái kőzött. Ma öten laknak a lakásban. A kislány kiszorult a szobákból, a szívekből. Már nem szándékok, tettek középpontja, már nem vigasztaló és buzdító csoda. NÉHA, MIKOR REGGEL az előszobában találkozik anyjával, vagy apjával, halkan köszön, elpirul és a kilincset is a könyökével nyitja ki. PÉTERFY GYULA A „Feltámadás" prágai ősbemutatója Ján Cikker Feltámadás című új operáját a Prágai Nemzeti Színház operaszínpadán pénteken, május 18-án mutatták be. Cikkcrnek e negyedik operája több éven át tartó fáradságos alkotómunka eredménye. Az orosz klasszikusok iránti őszinte csodálatából, az ember iránti forró szeretetéből fakadt. Nem az első ízben történik, hogy a zeneszerzőket megihlették az orosz klasszikus irodalom művei! Tolsztoj Kreutzer-szonátája, Janáiíeket, a Háború és a Béke Prokofjevet ihlette meg, a Feltámadást pedig Ján Cikker zeneszerző ültette át a hangok világába. A terjedelmes irodalmi művet azonban módosítani kellett az operaszínpadi formához és a zenei dramaturgia kompozíciós követelményeihez kellett igazodni. A librettóval a szerző csak a negyedik átdolgozás után elégedett meg. Ezután következett a környezet, a légkör-zenei megformálásának, az alakok jellemének zenei érzékeltetésének nehéz munkája. A prágai Opera e mü színrehozatalát és előadását a Prágai Tavasz keretében a legjohb művészekre bízta: Jaroslav Krombholc érdemes művész a karnagy, és Karol Jernek a rendező. Az együttes legjobb szólistái szerepeltek. c S VV . *:A;. J MILAN RUFUS: Találkozás a Ringstrassen Mint ismert dal, oly közvetlenül zengett az idegen szó ajakán, míg tanácstalan álltunk egymás mellett. És csókol óztunk azután. A távol-éjben egy villamos csengett, és susogtak a gesztenyék. Istenem, a föld mindenütt de kedves, s az asszony mindenütt de szép! Mint terhes kalász, ha a vihar tombol, s gyönge, kénytelen hajlam. Tizet ütött az óra fönn a tornyon, s elment mellettünk valaki. Szétnézett, megállt az esteli csendben, majd fölnevetett görcsösen. Én még nem láttam így nevetni embert, ily kínosan még sohasem. % Elhaladt, elment, és huszonnyolc évet vonszolt görnyedten, csöndesen. ^ Csupán fa-lába kopogott az éjben a szürke macskaköveken. KULCSÄR TIB

OR fordítása. | Lw///////////////////^^^^ Télen-nyáron egyformán ! Július Nemeik, Érdemesművész: A Slovnaft egy részlete. Azonkívül, hogy Velký Bielre gyakran látogatnak vendégszereplők, a falu népének szórakoztatásáról a helyi kulturális együttesek sem feledkeznek meg. A falu többek között arről nevezetes, hogy lakói igényesek, az együttesek meg a kulturális életre nemcsak télen, hanem nyáron is nagy gondot fordítanak. Azt tartják, a kulturális munkát nem lehet évszakhoz kötni, a művelődés és a szórakozás nem idényfeladat... Igazuk van s ennek tudatában végzik feladatukat. Télen azonkívül, hogy több alkalommal rendeztek összejövetelt, bemutatták Lovicsek Béla Baj van a szerelemmel című háromfelvonásos színművét. A darabbal a környező falvakban is felléptek. Jelenleg Kónya József Senki fia című színművét tanulják. A bemutatók e hó 19-re tervezik. Nehéz a munkájuk, egyrészt mert sokan a közeli városban elégítik ki szórakozási igényüket, másrészt mert a falu dolgozóinak nagyrésze bejáró és nehéz őket bekapcsolni a kulturális munkába. A jő szervező munka azonban meghozza az eredményt. Ha nem is annyian, mint a vezetőség szeretné, a falu dolgozói közül sokan részt vesznek a kulturális munkában, sokan segítik a falu kulturális felemelkedését. A rövidesen megtartandó bemutató után újabb terveik vannak. A darabbal vendégszerepelni készülnek; ugyanakkor más rendezvényeket ls terveznek. Azt akarják elérni, hogy a falu kulturális élete nyáron is olyan élénk legyen, mint télen volt. (zsa) • A NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOK íróinak irodalmi munkásságáról szándékszik tanulmányokat közölni az Irodalmi kérdések című szovjet irodalmi és tudományos folyóirat. Márciusi számában lengyel írókról közölt tanulmányokat. • NOVOSZIBIRSZKBEN nemrégen érdekes mű jelent meg, emely Borisz Gorbatov harmincas évekből származó alkotásaival foglalkozik. E mű újabb bizonyítéka annak, hogy Szibériában jelentős tudományos központ alakul ki, a társadalom és a humánus tudományok terén is. Vallomás egy író vallomásáról Szabó Béla: NAPLÖ 1956 A Napló 1956-ról csak az író más munkáival együtt mondhatunk akár kevésbé reális véleményt. Az élet peremén, A család kedvence, a Napló 1956 Szabó Béla életregénye. Az első a két háború közötti Köztársaság, a második 1942—44, a harmadik pedig a szocialista építés egyik nagy eredményekben gazdag, de ugyanakkor problémákkal teljes esztendője. A három kötet anyaga — legalábbis végső megformálásának gondolata a legutóbbi években forrongott az íróban. Ezért is elválaszthatatlanok egymástól, míg egyéb művei e három korszak forgácsai csupán. A menyasszony a letűnt társadalmi rendszerről, a többi műve pedig a felszabadulás utáni évekről. Két korszak hiányzik még ebből az életműből, 1938—42, és hiányzik a ma. 1956 a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa és a magyarországi ellenforradalom éve. Szabó Béla naplójának elején nyíltan megmondja: „A kongresszus egyébként amolyan magábaszállás-légkört teremtett. Mindenki vitatkozik a múltról, meg a jövőről. Én is úgy el-eltünődtem életemen, munkásságomon. Arra gondolok, mit tettem és mit tehetek még. Hisz nemsokára ötven éves leszek ... Ezt lépten-nyomon tudtomra adják ismerőseim is, barátaim ... Es tulajdonképp ez késztet arra is, hogy megindítsam ezt a naplót, feljegyezzem a fontosabb eseményeket." Nos, mik ezek az események? A Jól és rosszul dolgozó szövetkezetek, Ipoly'visk szemet-szívet gyönyörködtető példája, és a másik, ahol a K. Sándorral folytatott beszélgetésről számol be, akinek nem kell sem a kapitalizmus sem a szocializmus, csak az ő cséplőgépe. Az író mélységes részvéttel figyeli az ember tragédiáját, és sorsáért a közösséget teszi felelőssé. Igaz, hogy hatalmas fejlődésen ment át a község, de a vezetők hagyták K. Sándort a tudatlanság gyűjtőlencséjévé válni, hagyták, hogy a gép szívével együtt berozsdásodjék. Fokozni kell tehát a kulturális munkát a falvakban. Az író nem hallgatja el személyi sérelmeit és megtorpanásait, idő- és emberközelbe hozza a már-már történelemmé váló esztendő eseményeit, a személyi kultusz felszámolásának első élményeit, a II. Irókqngresszus bizsergetően izgalmas, egészséges légkörét, de nem hagyja ki a ma revizionizmusnak nevezett irányzat megbélyegzését sem. A prágai május elseje leírása Szabó Béla A vörös csillag című elbeszélése, amit barátai sematikusnak mondtak, és az író „csakazértis" a nyilvánosság elé bocsátotta, ha másképp nem, a napló részeként. Furcsa lenne, ha valaki azt mondaná, hogy a május elseje sematikus. Szerintünk az író éppen a sematizmus elkerülésének őszinte vágyával nem színvonaltalan és tartalmatlan proletárinternacionalista frázispuffogtatást művelt, hanem két gyerek nagy élményét dolgozta fel. A szólamszerű békeharc-felhívást is mellőzi — pedig ugy-e a békeharc sem sematizmus, főleg akkor nem, ha mondjuk Fábry Zoltán műveli — és inkább forró virslit eszik a boldog gyerekekkel, a limonádét pedig pezsgőnek érzi. A szabad május boldogságát mindenesetre ilyen módon is vissza tudja adni, és ha az a tény sematikus is, hogy a boldogság kellős közepén 38ra emlékezik, az emlékezés módja és Szabó Béla szenvedésével szerzett joga miatt mégsem sematikus. Az író izgalommal várja A" menyasszony című kisregénye sorsát, és műhelyébe újabb bepillantást engedve említi, hogy könyvet tervez a fasizmus Pozsonyáról. „Ez a mü lesz számomra a próbaköve annak az elképzelésnek, amit a szlovák népről hordozok magamban." Nem tudom melyik munkáját értette ezalatt az író. 37—38-as regénykéziratot is emleget, A család kedvence viszont éppen a fasizmusról szól, de mondanivalója nem az író szlovákokról alkotott elképzelésének tolmácsolása. Szabó Béla kedves városa Kassa is. Irásművészete minden melegével és szeretetével, tipikus szabóbélai meglátásainak sorozatával rajzol pillanatképeket a keleti metropolisról. Ez az írása 1946-ból való és a felszabadulás utáni első .években is hü maradva a szegénységhez, az ócskapiacról rajzolt intim városlélektani vázlatokkal fejezi be kassai karcolatát. Az író nagyon szereti a régi bútorokat, ruhadarabokat. A család kedvencében és a Marci a csodakapusban is a Pál utcai fiúk grundszeretetével ír hőskölteményeket az otthon nyomorúságos, kínjukban nyögő székeiről és szekrényeiről, meg az édesanya kötényéről. A bútorokhoz fűződő viszonya, a szegény ember minden megbecsülése érződik Kassáról írt soraiban is. Május 9-nél tartunk, az író a napló tanúsága szerint járt Ipolyvisken, néhány más faluban, a május elsejét Prágában ünnepelte, sőt visszavitt bennünket 1938 Prágájába is, aztán 1956-os terveihez tért, a felszabadulás utáni Košicét mutatta be, majd a csallóközaranyosi riport befejezése után a felszabadulás élményéhez ugrik vissza. Nincs okunk kételkedni a könyv igazában, de csodálkozásunkhoz már bizonytalanság is vegyül: hogyan bírja az amúgy sem teljesen egészséges író ezt a — valljuk be őszintén — kissé az olvasót is fárasztó változatosságot, különösen akkor, ha Karlovy Vary és Prága után Moszkva következik, sőt Magyarországon is járt az író. Szabó Béla a csodavárás izgalmával készül a találkozóra Moszkvával. Aki olvasta A család kedvence rettegő bizonytalansággal teli és kezdetben igen-igen halvány reménysugárral enyhített történetét, csak az értheti meg igazán írónk boldog Moszkvajelenjének szerves, szükségszerű múltidézését. Szerzőnk színes és változatos élményei között (az Üt új élethez — kolhoz, kalandok a bürokráciával, a Tretyakov galéria) nagy helye-' szentel könyvében a sportnak. A futó Kuc és a súlyemelő Vorobjev- bevonult a magyar széppróza világába. A Marci a csodakapus futballrajongó Szabó Bélája szinte tobzódik a fényben úszó Lenin-stadion gyepén folyó labdarúgás gyönyörűségeiben. Az író ellátogat Kárpátaljára is, és kissé túlméretezetten tájékoztat az ottani magyarok életéről, a szövetkezeti gazdálkodás fejlődéséről. Riportszerű feljegyzéseinek itt az a hibája, ami a csehszlovákiai magyar riportkönyveknek általában: sok az adat és kevés az emberábrázolás. A szerző érzi is ezt a túlméretezettséget és csakhamar irodalmi problémákra tér át. A szocialista realizmus és a pártosság kérdésében ilyen módon foglal állást: „... Az említett kérdésekkel behatóan nem foglalkoztam, de tapasztalatból tudom, hogy mindazok, akik pontosan meg tudják fogalmazni a szocialista realizmus tételeit, azok viszont regényt vagy elbeszélést aligha tudnak írni... Ami pedig a pártosság kérdését illeti, csak azt felelhetem, hogy épp oly keveset törődöm vele, mint a szívem dobogásával... Ha munka közben tudatosan arra gondoltam, hogy ezt vagy azt a helyzetet pártos módon kell megoldanom, akkor abban a megoldásban minden volt, csak pártosság nem. Ezért egyetlen törekvésem az, hogy minden tudásommal és képességemmel az igazságot tárjam fel." Szabó Béla itt is hü önmagához, harcos, szókimondó természetéhez, bár a pártosság és az igazság különválasztásával semmilyen körülmények között sem érthetünk egyet. Sok író bosszús a kritika és az irodalomelmélet követelményeire, amik — bár nemegyszer valóban távol állnak az alkotás problémáitól — mégsem az írők elleni harc szülöttei, hanem éppen a fejlődést hivatottak, segíteni. Számos író csak formai, technikai segítségre szorul, mások még éppen művészet-elméleti, ideológiai nehézségekkel küzdenek. Szabó Bélának, úgy érezzük az elsőt, az alkotás technikai részét kellene tanulmányoznia, hogy komoly eszmei tartalmat hordozó írásainak formája mindig és mindenütt méltó legyen mondanivalójához, hiszen az író néhány oldallal tovább maga mondja, hogy „... az a néhány könyv, amit az utóbbi években írtam, inkább a lelkesedést, mint az igényességgel párosult tudást igazolja írói munkásságomban. Már pedig nyilvánvaló, hogy a szocializmus iránti lelkesedés korántsem elegendő az igazi művészi alkotáshoz. A lelkesedés mellett alapos tudásra, nyelvi, művészi és eszmei felkészültségre van szüksége az írónak, hogy megragadja a fejlődőt, az életet . . ." Ma is követeiden időszerűek a csehszlovákiai magyar irodalomnak azok a kérdései, amelyeket a Napló 1956 felvet az Irodalmi Szemle létrehozásával és irodalmunk általános helyzetével kapcsolatban. Szabó Béla is hozzászólt az Oj Ifjúságban megindult vitához, és hozzászólását 1960ban is lényegesnek tartva besorolta naplójegyzetei közé. Vajon valós-e az a kép, amit az író élesen fogalmazott soraiban fölvetett? 1956-ban felkészületleneknek, hanyagoknak mondta íróinkat, akik a II. írókongresszus után nem megerősödve tértek vissza munkájukhoz, sőt az irodalmi lap megjelenésének szükségességét sem tudták kellőképp indokolni. Ehelyett személyi sérelmeket helyeztek előtérbe. Ismét megkérdezzük, valós-e ez a kép, hiszen az Irodalmi Szemle első száma nem sokkal ezután megjelent. Szabó Béla 1956-ban szellemi életünk kibontakozásáról beszél, a szellemi élet összhangjának megteremtéséről. Mi történt az eltelt nem egészen hat év alatt? Vajon elérkeztünk-e már a kibontakozáson és a megteremtésen túliság fokára? Hiszen írónk az Irodalmi Szemle megjelenésével még korántsem látta megoldottnak a problémákat, és a lap feladatának egyelőre csak a szétfolyó irodalmi élet rendes mederbe terelését látta! Súlyos váddal illeti Szabó a kritikát is. A gyéren megjelenő vitacikkeket „vihar egy pohár vízben"-nek értékeli. És mindezt 1956-ban, akkor, amikor például Turczel Lajos írások mérlegen című kötetének írásai közül már nem egy napvilágot látott; sőt Fábry Zoltán és Sas Andor munkásságát is a közönybe, a süketnéma hallgatásba veszettnek látja. Fentebb azt mondtuk, hogy ezek a kérdések ma is időszerűek. Ismételjük, elsősorban azért, hogy fölmérÜJ SZÓ 6 * 1962. május 19.