Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-19 / 136. szám, szombat

A nemzetközi Csajkovszkij verseny befejezése után a szovjet kormány — a résztvevők tiszteletére — fogadást adott a Kreml Kongresszusi Palotájában. Képünkön: Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a verseny győztesei körében. (Balról jobbra: Natalija Sahovszká gordonkaművész, Vlagyimir Askenázi zongoraművész, Hruscsov elvtárs, John Ogdon zongoraművész (Nagy-Britannia) és Borisz Gutnyikov hegedűművész.) (Foto: CTK — TASZSZ íelv.) Május 25—27-én ORSZÁGOS SZAVALÓVERSENY EZ IDEN MÄJUS 25, 26, és 27-én rendezik meg Komáméban a magyar szavalók és prózamondók országos versenyét. Az Immár hagyományos és népszerű szavalóversenyt a Csemadok Központi Bizottsága, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet karöltve rendezi a Komárnói Városi Nemzeti Bizottsággal. A versenyt összekapcsolják a szocialista dráma fesztiváljának központi szemléjével, valamint a város szülöttjének: Jókai Mórnak megemlékezésével. A szép szónak a nagyszabású ünnepén a Csemadok helyi szervezeteinek szavalóin kívül fellépnek az Ifjúsági Alkotóverseny járási, valamint a szocialista dráma fesztiváljának körzeti győztesei. Az ünnepség keretében a Csallóközi Színház Rozov: Felnőnek a gyerekek című színművét, a CSISZ Központi Bizottságának Magyar Népművészeti Együttese pedig új műsorát mutatja be. Az országos szavalóverseny jelentős eseményének ígérkezik az az ünnepi est ís, melyet az összejövetel alkalmából a Szlovák Író szövetség magyar tagozata a hazai magyar írók részvételével május 26-án este 20 órai kezdettel a Területi Színházban rendez. Az országos szavalóversenyek sok kedves emléket és műyészi élményt nyújtva már eddig ls jelentősen hozzájárultak bfis^édkultúránk és a pódíuml művészet gazdagításához. Ez idén azonban a vetélkedés az eddigieknél is nagyobb élményt, művészibb teljesítményt ígér. A rendezőség a versenyt azzal a határozottan körvonalazott céllal rendezi, hogy egyre nagyobb számban mozgosítja a fiatalokat és a felnőtteket a vers és prózamondásra, segítse a haladó irodalmi művek megismerését és terjesztését,' a cseh, szlovák, szovjet, valamint a hazai magyar írók műveinek ismertetésével ápolja a nemzetköziséget és a szocialista hazafiságot, gazdagítja beszédkultúránkat és anyanyelvi műveltségünket. A vers és prózamondás háromnapos versenyén minden bizonnyal előadói utánpótlásunkat biztosító sok olyan tehetség mutatkozik majd be, akikkel a Rádió és a Magyar Területi Színház ís számolhat. Eltérően a múlt évek gyakorlatától, tanácsos lenne ezért, ha a versenyen e két legilletékesebb szerv mint tehetségkutatók is képviseltetnék magukat. A színész és rádióbemondó tehetségek keresésére alig van az országos szavalóversenynél alkalmasabb hely. AZ ELŐKÉSZÜLET a vetélkedésre már. teljes erővel folyik. A jó szervezés minden bizonnyal meghozza az eredményt, s ez Idei országos magyar szavalóverseny kulturális életünknek újabb jelentős -eseményé lesz. - ( = b) „Johanna: Most kimegyek az egyszerű nép közé, az ö szeméből szeretet csillog majd felém..." (G. B. Shaw: Szent Johanna) A

bratislavai Matador Gumigyár üzemi klubjának nagytermében gyülekeznek az emberek, főleg nők, a szocialista brigádok tagjai. Taps jelzi, hogy megérkezett, akit vártak, akit régen ismernek ugyan, de akivel személyesen is találkozni szeretnének. A széksorok elé fiatalon, karcsún és szőkén kilibben a színház, a televízió, film, rádió nézőinek és hallgatóinak közkedvelt szereplője: Mária Královičová Klement Gottwald államdíjas színésznő. A találkozás a művésznővel ma más, mint rendszerint lenni szokott: ma a nézők nem ünneplőben ülnek a nézőtéren, hanem úgy, ahogyan a munkából hazafelé igyekeztek, a művésznőt sem kíséri a reflektorok fénynyalábja, hercegnői aranysújtá — Beszélgetései során, hol mindenütt járt már? — Legtávolabb keleten Svidníkben, Duklán, nyugaton egészen Plzeftben, északon a tátra aljai falvakban, délen Komárnóban. Keresztül-kasul jártam már a köztársaságot. Tudja, jó megismerni azokat a helyeket ls, amelyek közel, hazánkban vannak. Jártam már Nápolyban, Romában, Görögországban, Angliában, Lengyelországban, Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Jugoszláviában, Magyarországon. És ami a legszebb élményemet jelentette — a Szovjetmntó60 TALALKOZAS AVAGY: Btavá. Itatta! sos toalettje helyett egyszerű szürke ban. Higgye el azonban, a hazánkkosztüm van rajta.. Mint Ismeretes, a művésznő a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy 100 Ilyen beszélgetést rendez az üzemekben és a falvakon, hogy közelebb hozza az ban tett körút felér sok külföldi tanulmányúttal. Hiszen élő embereket alakítok a színpadon, találkozásaim során egyre több élő, mai embert ismerek meg. amit akartok című vígjátékát próbáljuk. Olíviát játszom benne. Május 27-én lesz a bemutatója a Nemzeti Színházban. A televízióban Nálepka kapitányról készülő TV-játékban szereplek. A nyáron Budapestre utazok, új szlovák film külső felvételeit készítjük ott. A film címe Kirándulás a Dunán, vígjáték lesz. — Milyen szerepet szeretne leginkább játszani? — Ez irányú vágyam már teljesült, megkaptam Johanna szerepét. Ügy belevetettem magam, hogy a próbák idején három és fél kilót fogytam. — Legnagyobb eddigi sikere? — Júliát játszottam a Szlovák Nemzeti Színházban. A nézőtéren ott volt Jana lányom is. aki egyébként tisztában van vele, hogy a színpadon csak ptászottam, hogy az nem valóság. Amikor „meghaltam", Jana mégis sírva fakadt, elhitte, hogy meghaltam. Az interjú megszakad, a meglátogatót üzem kultúrfelelőselvel együtt folytatódik a beszélgetés. A művész-, nő érdeklődik az üzemi kultúrmun-: ka mindennapi kérdései iránt, tanácsokat ad, kritizál, ha rossz szervezésről hall. Tapasztalatai azt mutatják, hogy a városi üzemekben gyakemberekhez a szocialista kultúra, s nyét a Szovjetunióban szerezte, ml nem utolsósorban -maga is tapasz- y

oj

f ű

zp * ran elhanyagolják a kultúrmunkát, - Említette, hogy legszebb élmé-^ me

r, azzal á]tat]ák mag

ukat, hogy színház, a falatokat gyűjtsön, tanuljon, közvetlen kapcsolatot teremtsen nézőivel, hallgatóival. A művésznő közvetlen hangon a színész munkájáról beszél. A hallgatóság figyelme szinte kifejezi Shakespeare Júliájának szavait: „Még száz szavad sem nyelte el fülem, s nyelved zenéje máris ismerős.. " A művésznő a szürke hétköznapi délutánt szinte észrevétlenül ünnepivé varázsolja. S amikor a beszélgetés befejeztével közkívánatra szavalni kezd, az ember elfelejti, hogy munkaruhában ül a nézőtéren, magával ragadja Sládkovič verseinek dallama, a vitadélután művészi élményben csúcsosodik ki. Az emberek választ kaptak számos, a kulturáltabb élettel kapcsolatos kérdésükre, közelebb kerültek a művészhez, mint emberhez, a színésznőn kívül megismerték Kráfoviíová polgártársat is. A hétköznapian kezdődött, ünnepi hangulatban befejeződött találkozó után olvasóink számára néhány választ kérek Mária KrároviCovától. Készségesen válaszol, íme az interjú: — Ez az egész szovjetunióbeli útra vonatkozik. Az a szívélyes fogadtatás és baráti légkör, amelyben ott Nemzeti Színházunk együttesének része volt, felejthetetlen. Az Irkutszkl történet szovjet szerző műve, s ezért nagyon tartottunk az ottani közönség véleményétől. Képzelheti milyen öröm volt, amikor az előadás után a moszkvai közönség „Bravó Váljál" felkiáltásokkal jutalmazta Válja-alakításomat. — Min dolgozik most? — Shakespeare Vízkereszt vagy jük: milyen fejlődés tapasztalható 1956 és a Líránk helyzete és perspektívái óta Irodalmi életünkben. Persze a kérdés Időszerűségét hangsúlyozni és fölvetni könnyű, kielégítő feleletet adni — ha egyáltalán lehet — sokkal nehezebb. Elsősorban azért, mert mire egy kritikus igazi alapossággal képet ad az irodalom valamelyik korszakáról, _ a fejlődés újabb problémákat vet fel," és ez így megy tovább, amióta irodalom és kritika létezik. A csehszlovákiai magyar irodalom kérdésére sem lehet azonnali és kielégítő választ adni. 1956-ban még Szahó Béla szerint „füst és közöny közepette alakult végezetül kl az a vélemény, hogy irodalmunk közepes". Ebben a „közepesben" szerepet játszott a hazai cseh és szlovák, valamint a magyarországi irodalom is. Sem az akkori magyar, sem a hazai szlovák lapok nem foglalkoztak irodalmunkkal, s ez — azóta sem történik. Az Irodalmi Szemle múlt évi utolsó számának bevezető cikke ,,}ájó közönnyel" vádolja szlovák és cseh írótársainkat és magunk is nemrégiben éppen Fábry Zoltán magyarországi visszhangjának gyengeségét állapítottuk meg. Nem volt igazuk azoknak, akik középszerűnek tartották irodalmunkat, de azoknak sincs, akik azt vallják, hogy már felnőttünk hagyományépítő, kultúrákat összekötő, a szocializmust a maga hazai összetettségében építő feladatainkhoz. Hagyományépítésünk meg sem kezdődött, az első köztársaság magyar irodalmának felmérése meg sem indult, pedig — idézzük Szabó Bélát: „a polgárt Nyugat... igenis becsületesen számon tartotta az itteni »közepes« alkotásokat". A kultúrákat összekötést egyoldalúan ugyan, de folytatjuk, ám szinte csak fordításokkal és recenziókkal. A szlovák-magyar kulturális közeledés tudományos feltárására Csanda Sándoron kívül senki sem vállalkozott, de a publicisztikában sem mutathatók fel ezen a téren különösebb eredmények. Sikerült-e közelebb kerülnünk a magyar dolgozókhoz, és segítjük-e a kulturális életet? Vajon egyébként egészséges és érthető lokálpatriotizmusunk irodalmi vonatkozásainak a művekben való tükröződése mellett elértünk-e hazafiságunk és internacionalizmusunk sajátos kérdéseinek megnyugtató, színvonalas művészi tisztázásához? Mács — bírálatunk szlovákiai magyar mércéjének célja és értelme éppen a középszerűség vádjának egyszer s mindenkorra való viszautasítása volt. Mert ennyi feladattal szemben ma még nem rendelkezünk annyi lehetőséggel, mint a Rácz Olivér cikkében (Üj Szó 1962. április 19.) említett „kis" Irodalmak bármelyike. Nyugodtan állíthatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul szerényebb lehetőségekkel aránytalanul nagyobb feladatokat kell megoldanunk, mint magyarországi írótársainknak. A „különmérték" tehát ezt jelenti, nempedig a művészi igényesség lejjebb-szállítását. " A magyarországi ellenforradalomról szóló naplójegyzetek legnagyobb értéke a Szabó Bélára mindig jellemző nyíltság, a kétkedés és a bizonytalanság őszinte kimondani készsége és merészsége, megint csak a múltban sokat szenvedett és a szocializmusért önérzetét és gyomrát feláldozó harcos jogán, de éppen ezért a szocializmust feltétel nélkül igenlő becsületes kommunista végül mégis tisztán látó platformján. Ez a végső tisztán látás azonban sehol sem veszi fel a végén okosok bölcsességét. A szenvedélyek' mesterséges felszítása és felszabadítása a fasizmust juttatta írónk eszébe, a faji gyűlöletnek azt a tombolását, amelynek ő ls áldozata lett. Bár az autós-jelenetet A család kedvencé ben nem egészen úgy írja le, mint itt a Naplóban, a párhuzam mégis jogos és hiteles. A magyar ellenforradalom irodalmi feldolgozása igazában még nem született meg. Szabó Béla gyors reagálásából mélyebb elemzés nélkül — hisz naplójának szerkezeti felépítése is mutatja, hogy nem ez a kötet legfontosabb része — csak egy hangot emelnék még ki, amit mindenképpen disszonánsnak érzek: írónk szükségesnek látja elemezni azt a kérdést, hogy a magyar nép „a hitlerizmus Idején fel volt fegyverezve, mégsem emelt fegyvert a fasizmus ellen, sőt 1944-ben némán tűrte, hogy a német fasiszták megszállják az országot". Szabó Béla ugyanezt vetette a zsidók szemére 1942-től kezdve A család kedvence tanúsága szerint, és a regény főhőse majdnem magyarságának megtagadásáig Jutott. A Napló irodalomrajongója mér eladja dédelgetett magyar könyveit az antikváriumban. Ezt a mellre nehezedő rossz érzést aztán a végsőkig fokozza a békés, megtisztult Budapest karácsonyi kirakatába került patkány bizarr képével. Tudjuk és érezzük, hogy Szabó Béla sokat szenvedett a fasizmus gyilkos időszakéban, de ez a megoldása a jó ízlés határát súrolja. Wetfel Musza Dag-jának bátor örmény csoportja megmenekült, Nexő Szürke fényének törékeny és hatalmas hősnője azonban áldozatvállalásában semmivel sem kisebb, mint Szabó Béla németet gyilkoló főszereplője A család kedvencében. A Napló 1956 nehéz problémákkal telitűzdelt hellyel-közzel ellaposodó, de egészében értékes alkotás. Értékei önmagukért szólnak, gyengéit védi az író többi műveivel és egyéniségével való összehasonlítás.^ Werfel mondja Verdi című regényében, hogy a kitárulkozás maga a kín. Szabó Béla lélekfeltárásának bizonyító erejű Mária Kráfovičová, a bratislavai Hviezdoslav Színház Klement Gottwald államdíjas művésznője. itt úgyis közel van hangversenyterem... A megszakított interjú már az autóbuszban folytatódik. (A kis piros Moszkvics, amellyel a találkozókra jár, most férjét viszi munkája után). Sok érdekeset megtudok az államdíjas színésznő munkájáról. A színház először akkor bűvölte el és ejtette rabul, amikor kislány koréban nénije, aki jegyszedőnő a bratislavai színházban (még ma is) becsempészte az egyik előadásra. Először a martini színházban lépett fel, többéves sikeres szereplése után azonban szükségesnek tartotta a távábbtanulást és a bratislavai konzervatóriumra jött. Közben tovább Játszott — tanárai Jozef Budský, K. L. Zachar oldalán. A legnehezebbnek a televízióban végzett munkát tartja, ahol nem csupán a szöveget kell megtanulni, hanem azt is, mikor melyik kamera „veszi" és hogyan. A képernyőn a néző úgy látja, hogy szerelmesen partnere szemébe néz, de neki tudnia kell, hogy ebben a pillanatban 40 cm-re Mikuláš Huba orra mellé kell néznie. Űjra a CSKP kongresszusának tiszteletére tett felajánlására terelődik a sző. Hogyan teljesíti? Hadd ellenőrizze a nyilvánosság a művész felajánlását is: Januárban kezdte a beszélgqjpseket, s a Matador-gyárI volt a 60. találkozás a dolgozókkal. Ügy véli, a kongresszusig túl ls teljesíti heti a vállalást. Mária Kráfoviíová példásan teljesíti vállalását. A moszkvai közönséghez hasonlóan mi is elismerhetjük igyekezetét: „Bravó Váljál" Vilcsek Géza Mielőtt felgördül a függöny A műkedvelő színjátszó-együttesek szlovákiai seregszemléje előtt A MŰKEDVELŐ SZlNjATSZÖ-EGYÜTTESEK az utóbbi években számos pozitív eredményt értek el. Tevékeny*«<.«. j £ .... , ségük űj formákkal gazdagodott, s fájdalmát három idézetből summáz- »,«„„ f hátink- H7 plsfi fl Nrm1fihŕ\] a m ácn. ... ' hatjuk: az első a Wap/őból, a máso dik Az élet peremé bői, a harmadik Fábry Zoltán mély lelkű soraiból való: az idegen általában bizalommal velő színjátszó együttesek élcsapatát ma az jellemzi, hogy működésük súlypontja a bemutatók számának mennyiségéről, az előadások minőhelyeződött át. EZ azonban vagyok, és bárkit szívesen útbaigazítok. Ma már ott tartok, ha elmúlik egy hét anélkül, hogy az utcán meg megköveteli, hogy az egész kollektíva alaposabban, hosszabb Ideig készüljön fel, mert ez hat a kollektíva nem szólítanának, nyugtalan vagyok, hiányérzetem támad, mintha nem vé- mmaen eSy

es t

ag)

an

a* tejlodégezném rendesen napi feladataimat." „ ... mindenki az égvilágon félvállról kezel, senki, de senki nem közeledik felém azzal a szeretettel, amely után annyira vágyódom, mint szomjas ember pár csepp víz után. Persze nem mondhatom ezt senkinek ... nem mondhatom, mert még nevetségesebbé válnék..." „Nincs szlovákiai magyar író, aki annyit küzdött volna a tollal és a tollért, a sikerért és az eredményért, aki oly görcsösen és elkeseredetten és szerelmetesen markolta volna a tollat, olyan szívósan, annyira fanatikus önhittel és hajszoltsággal, mint ő... Hányszor adtuk fel Szabó Bélát és tolla hányszor hódította vissza szívünket és elismerésünket. Makacs és hű maradt minden életpofon és minden sikertelenség ellenére ..." KÄFER ISTVÁN sére, nevelésére is. A színházi tevékenység nemcsak a színjátszás szakmai ismereteinek ápolását követeli meg, hanem az általános kulturális politikai művelődés kibővítését, az esztétikai érzék kifejlesztését is. Ezenfelül minden egyes darab témájánál fogva a kérdések és a problémák új körét veti fel, amelyet meg kell ismerni s amelyeket a színjátszó együttes tagjainak magukévá kell tenniük. Napjaink műkedvelő színjátszásának egyik további jellegzetessége, hogy egyre jobban előtérbe lépnek a nem hagyományos színpadi zsánerek, Így az Irodalmi színpadok, a vegyes művészi csoportok, agitációs arra, hogy"'véleményt mondjanak ä küldetésének új értelmezése nagy, de nem elérhetetlen követelményeket támaszt az együttesekkel szemben. Jóllehet e követelmények teljesítésénél még sok harcot kell megvívni fl „színházasdl" régi, egészségtelen értelmezése, az önelégültség, a képességek túlbecsülése stb. ellen, ám ma már, elmondhatjuk, hogy a műkedvelő színjátszóink új úton haladnak. A szlovákiai és az országos seregszemlék alkalmat adnak arra, hogy az együttesek bemutassák az év folyamán elért eredményeiket, kicseréljék tapasztalatalkat, megvitassák problémáikat. A szlovák műkedvelő színjátszó együttesek Idei szlovákiai seregszemléje, amelyet május 25-e és június l-e között a Sp. Nová Ves-ben rendeznek meg, a legjobb és legötletesebb bemutatók sorozata lesz. A bizottság, amely a szemle műsorét összeállította, nemcsak az egyes előadások tárgyát és színvonalát bírálta el, hanem figyelembe vette az együttesek erkölcsi és politikai arcélét, belső életüket és társadalmi hatásukat. A SEREGSZEMLE látogatóinak és az együttes tagjainak lehetőségük nyílik együttesek stb. Jelentősége. Ez a jelenség nem dlvattünet. hanem e társadalmi szükségletből fakad, abból a vágyból, hogy az együttes talpraesetten, sajátos módon és újszerűen foglaljon állást napjaink kérdéseihez. A műkedvelő színjátszás társadalmi műkedvelő színjátszás távlatairól és Jelenlegi problémáiról azokon a vitaüléseken, amelyeket az egyes előadások után tartanak, valamint az együttesek életéről és új munkaformáiról tartandó beszélgetéseken is. (pr) 1982. május 12. ÜJ SZÖ 7 *.