Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-19 / 136. szám, szombat

RIPORT MOSZKVÁBÓL V ta világűrbe A Belka és- Sztrelka négylábú „űrhajósok" kabinja (A szerző felvétele). A

z ég régóta vonzza az embert. Hányan kutattuk tekintetünkkel az égen szétszórt tündöklő pontocskákat, melyeket titokzatosan hangzó csillagoknak neveznek? Van Földünknek egy zuga, ahol mindenki bepillanthat a képzelet világába, s lélegzetét visszafojtva bámulhatja a távoli szelektől és ismeretlen kozmikus sugaraktól áthatott műszereket, azokat a felderítőket, amelyeket az ember maga előtt a világűrbe küldött. A világűrbe vezető út Itt, a szovjet földön kezdődik. A

kalugai álmodozó 1903ban könyvet írt Világűrkutatás reaktív műszerekkel címmel. Ciolkovszkij müvében a világon elsőként mutatott rá a folyékony üzemanyagú rakéta felhasználására, hogy az ember elérhesse a csillagok világát. A cárizmus nem tudta értékelni Ciolkovszkij művének nagy jelentőségét. A közeljövő valóságát ecsetelő tudóst fantasztának tartották. A tudós jövendölései csak a szovjet hatalom éveiben váltak valóra. 1929-ben Leningrádban megszervezték a rakétamotorok laboratóriumát. Három év múlva Moszkvában egy tudóscsoport hozzáfogott a reaktív mozgás tanulmányozásához. Csakhamar megalakult a Tudományos Rakétakutató Intézet. F. A. Cangyer szovjet tudós nevéhez fűződik az első folyékony üzemanyagú szovjet rakétamotorok egyikének a megszerkesztése.' 1940 februárjának egy reggelén különös vitorlázó repülőgép állt készen felszállásra az egyik repülőtéren. Külsőleg alig különbözött a többitől, a jó megfigyelő azonban észrevehette a lökhajtásos motor fúvókáját. Vállas termetű, hosszúkás, markáns arcú férfi állt a gép mellett, éppen az ejtőernyő szíjait húzta össze. Nagy sötét szeme nyugodtnak látszott, csak a tekintete mélyén égő tűz árulta el a pilóta hangulatát. V. Fjodorov volt, az első szovjet pilóta, aki rakétagépen repült. A siker erőt öntött a szovjet tudósokba és konstruktőrökbe. Közbejött azonban a háború és más problémákon, más célokon kellett törniük a fejüket. Azon töprengtek, hogyan segítsék népük harcát. Nehéz idők voltak. Ezért bizonyára senki sem tudta a világon, hogy 1942. május 15én, tehát akkor, amikor az ellenség mélyen a szovjetország területén dúlt, Grigorij Bahcsivadzsi kapitány, próbarepülő, felszállt. Gépe fekete villámként tört magasba és egy-kettőre eltűnt a fellegekben. , Fontos esemény volt: a repüjőgépnél első ízben alkalmazták a folyékony üzemanyagú lökhajtásos motort. Érthető, hogy a gép útja hadititok volt. V

égre eljött a rakéták korszaka. 1949-et írtak. Meteorológiai rakéta röppent fel az égbe. öreg, ismert, szűk anyaföld, nézheted dülledt szemekkel! Ez már az első komoly lépés volt a világűr felé. Az ember hű segítőtársa tette meg az első lépést. Az ötletes szerkezet alkotója még csak a Földről figyelhette, mi történik a messzi, ismeretlen világokban. Ha ar ember megáll ennél a világűrből visszaérkezett rakétánál és szemügyre veszi a sötét égési foltokat, horpadásokat és sérüléseket, el tudja világosan képzelni, milyen nehéz volt idáig az út, s milyen nagy út áll még előttünk. Ez már történelem, melynek szemtanúi vagyunk, melyet saját szemünkkel láthattunk. A népgazdasági kiállítás egyik csarnoka sem vált ki annyi izgalmat, mint ez. Itt látjuk a szovjet mesterséges bolygók és bolygóközi laboratóriumok' modelljeit az ezüstösen fénylő kis gömbtől az 1961. február 12-én felbocsátott óriási tudományos állomásig. Ez volt a mi követünk a Venuson. Bonyolult berendezése a pulkovól csillagvlzsgálóintézet fő tornyára emlékeztet. 1961. április 12. Az ember behatolt a világűrbe és sok évezredes történelmében első ízben több száz kilométer magasságból pillantotta meg szülőföldünket. Itt, ebben a pavilonban megtekinthetők az ember Űrrepülésének előkészítését megörökítő filmfelvételek, hallható Jurij Gagarin hangja, — Repülés közben saját szememmel láttam gömb alakú Földünket. Olyan, mintha az ember a horizontot látnál Gagarin szemével az egész emberiség nézte a Földet. Azután Germán Tyitov hajtott végre páratlan hőstettet. Igazolást nyert Ciolkovszkij tanítása, hogy a Földön kívül is lehetséges az emberi éle:. Sok érdekes dologgal ismerkedhet meg a látogató a Kozmosz-pavilonban. Mindez a szovjet ember műve. Ez már a jövő. C

sodálkozhatunk-e azon, hogy mindez szovjet földön született? J^em. Az az ország, amely a lenini kommunista párt vezetésével évtizedekkel ugrott előre, a kommunizmust építő ország a világ első kozmikus hatalma lett, mely egyre közelebb jut a csillagokhoz. Napjainkban oly sok rendkívüli dolog születik, amely tegnap még mesének, megvalósíthatatlan fantáziának tűnt, hogy bátran álmodoz-' hatunk és hihetjük, álmunk még életünkben megvalósul. Az a benyomásunk, a Kozmosz pavilon a közeljövő képét mutatja. A Hold rögmintái fekszenek majd üvegbúra alatt, a Venus és a Mars térképei függnek a falakon, képzeletben már látjuk a más bolygókon járt első űrhajósokat, halljuk elbeszéléseiket, az óriásrakéták lényegesen kicsinyített másai arányaikkal így ls elképesztik az embert... E

riportban gyakran fordult elő az „első" szó. Nem véletlenül. Elsőként egyengettük a világűrbe vezető utat, s ezért a mi szovjet földünkön született meg sok minden abból, amit az emberiség a bolygóközi térségbe vezető úton eddig elért. IGOR ZASZEDA ÉLETKÉP JAPÁNBÓL A

földalatti vasút Oszaka állomásától az Állatkert állomásig 13 percig tart az út. Itt leszállunk s mindjárt Kamagaszakiban találjuk magunkat. Reggel van, fél hatot mutat az óra. Hűvös, borús az idő. Libabőrös, vacogó fiatalemberek sietnek a járdán. Kamagaszaki negyedei, számtalan utcái már reggel népesek. Kisebb csoportokban vagy magánosan, gyors léptekkel iramodnak a munkahivatalba az „anko"-k, vagyis napszámosok. Napszámosoktól zsúfoltak a munkahivatalhoz vezető úton található szűk és piszkos falatozók. Éppen reggeliznek. Idegesítő zajongás. Legközkedveltebb a csészénként 20 jenért árusított kaszudziru, azaz rizsié. Még egy kis rizs és retek, mindössze húsz jenért — kész is a reggeli. Legalább is egy munkásnak ennyivel kell beérnie. Itt-ott plakátok hirdetik, hol kell munkás. Az oszakai kikötőben a fémforgács behordására 15 embert, segédmunkákra 7 embert keresnek, persze éjjeli munkára. Köröskörül emberek, magánosan és csoportokba verődve. Embertömeg nyüzsög a munkahivatal ablakánál, mind munkát akar. AHOL AZ ÍNSÉG ÖRÖKLAKO A szomszéd Higaszi-Hagimati utcában és a környező neevedekben egészen „családias" a légkör. Itt laknak azok. akik munkanélküli segélyből tengetik életüket, családos emberek — férfiak és nők. Sokkal nyugodtabbaknak és félénkebbeknek látszanak az „ankóknál". Itt ls sok a különféle kocsma, piszkos szatócsbolt, ahol 10 jenért egy csésze zöldséges rizs kapható. Erre az utcára Jellemző, hogy rengeteg itt az úszeres, viselt holmit áruló utcai kereskedő. Nagy a választékuk. Kora reggel óta a járdán árulják a felöltőket, nadrágokat, iA geket s egyéb ruhadarabokat Kimossák, kifoltozzák az alsó fehérneműt és újra eladják. Az ilyen cikk iránt nagy a kereslet. A Mindzuszaki utcából a Higaszi endzo utcáig az egész környék tele/ van KAMAGASZAKI nyomortanyáin fabarakkokkal. Itt van Japán legnagyobb barakktanvája. Mintegy másfélezer fatákolmányt állítottak fel, itt ís túlsúlyban vannak a családosak. A mulatónegyedek a Jamao utca mentén vannak. Itt, a Kanszaj vasútvonalon túl a keskeny mellékutcákban egészen más, új világ van, mely a legaljasabb emberi szenvedélyek olcsó kielégí'ését kínálja. Söntések, vásári bódék, melyekben meztelen nőket mutogatnak, nyilvános házak, játékbarlangok, leszegényedett kis színházak, nyilvános fürdők... Ez a fenegyerekek, banditák, prostituáljak, kábítószerkereskedők jellegzetes bűntanyája. S kikiáltott negyed és kamagaszaki lakói között van valamilyen meggyökeresedett nyílt és titkos kapcsolat. Azok, akik a prostitúción és „Anko"-k — munkanélküli napszámosok Kamagaszakiban, Oszaka nyomortanyáján. kábítőszerkereskedésen meggazdagodnak, ügyesen kihasználják mások nyomorát és tudatlanságát. A munkások kifosztásának afféle kettős rendszere érvénylesül: Bérükegy részét a munkaközvetítők viszik el, másik részét pedig a mulatónegyedek tulajdonosai igyekeznek megkaparintani. HANYATLIK A GAZDASÁGI ÉLET A munkahlvatal tőszomszédságában egy barakkszobában „ütött tanyát" a Japán Napszámosok Szakszervezete. A tavaly augusztusi események után telepedett itt le. Ugyanis 1961 augusztusában Oszaka Nlszinari negyedében több ezer munkás összecsapott a rendőrséggel. Egy emlisr meghalt, hatszáz megsebesült, mintegy százat pedig letartóztatott a rendőrség. Tekintetem m,egakad egy falragaszon. Közelebb lépek és olvasom: „Az újságok félremagyarázzák azt az elhatározásunkat, hogy ülősztrájkot szervezünk a munkahivatal előtt. Mi senkinek sem akarunk rosszat. Vádoljuk a város és a prefektúra hivatalait, hogy nem gondoskodnak hajlékról a munkások számára. Felvonulunk a városháza elé". Belépek a szakszervezet helyiségébe. Egymagamnak is kicsi a szoba. A szakszervezet embere a küszöbre kuporodik és lelkesen ecseteli a szakszervezet céljait. Egyszerű, vitathatatlanul becsületes ember, nagyszerű szervező. — Jelenleg 1450 tagja van a szakszervezetnek. A harc legközelebbi célja ideiglenes házak építésének a kivívása legalább 500 'ember számára, hogy fedél alatt tölthessék a telet. A szénipar hanyatlása következtében tömegével bocsátják el a bányászokat. Tőkés vállalatok alakulása a mezőgazdaság egyes ágaiban és a gépesítés sok falusi fiatalt fosztott meg a munkától. A megélhetés miatt felcsannak napszámosnak Így aztán bővül velük a tókiól, köbei munkanélküliek serege. Kamagaszaki környéke sem kivétel A munkahivatal dolgozóitól hallot'.am, hogy kevesebb a munkaalkalom, a depresszió hulláma Kamagaszakiba is elért. „DÓJA" — MODERN BARLANGLAKÁS A „dója" sajátos oszkai éjjeli menedékhely. A „doják" mindig zsúfoltak, tulajdonosaik és a környékbeli szatócsok pedig tollasodnak. Az is előfordul hogy az illemhelyet alakítják át lakókamrává. A „dója" príccseivel, a villanyvilágítás nélkülözésével, az ősközösségi emberek barlanglakásaira emlékeztet. Hajnali négy óra, még egészen sötét van. A két vasútvonal kereszteződésénél levő viadukt felé igyekszem. Szembetűnően elszaporodtak itt a deszkákból és ládákból összetákolt viskók. Egy ládában beburkolódzott ember alszik. A közelben vashordó ban rakott tűznél egy öregember melegszik. Tovább megyek a Tennodzi parkba. A fák alatt hajtották álomra fejüket az emberek. Huszat-harmincat számoltam meg. Bárhol jártam — a főutcán csakúgy, mint a zsákutcákban, vasúti hidak alatt,, nagy épületek falánál, viaduktokban — egyesével, kettesével, hármasával aludtak emberek, vagy ládákban vagy a puszta földön. Reggel rendesen munkába mennek. Senki sem törődik velük. Azoknak élete is kilátástalan, akikre „rámosolygott a szerencse" és helyet kaptak a „doják" zugában. Itt hét ember szorul össze öt négyzetméternyi területen. Nyáron a felnőttek kinn alusznak az utcán és csak télen térnek be a „dojá"-ba. Any-' nyival jobb a helyzetük, hogy a családi érzelmek még nem vesztek ki életükből. De ki törődik a nőtlen napszámosokkal? Mi várja őket? A szárítóra hasonlító priccses „dója" vagy unalmas szoba, melyben a puszta lámpán kívül semmi egyéb sincs, csak a magány, a tehetetlenség érzése, az állandó rettegés... DZUITI OJABU KAIRÓI TUDÓSÍTÁS AZ ARAB VILÁG — az Arab-öböltől Marokkóig ünnepel. Most van a nagy hajrám ünnep, mely egy álló hétig tart. A családok, főként a gyerekek nagykerekű kordékban kocsikáznak végig a városon. A gazdagok bárányt ölnek és sült pecsenye formájában adnak alamizsnát a szegényeknek. Tehetik, van miből. Évszázados szokás ez, mely ahhoz a bibliát legendához fűződik, hogy Ábrahám próféta még a fiát ts hajlandó lett volna feláldoznt az isten parancsá' ra. Az úr azonban beérte jószándékával s megelégedett egy báránnyal. A legmódosabbak elzarándokolnak a szent helyekre. Fehér köntöst öltve éppen most fárfák körül a mekkai szent Kába követ, mely állítólag a paradicsomból kiűzött Ádám és Eva első földi hafléka volt. Az egyiptomiak erre a nagy útra ősidők óta magukkal viszik a szent szőnyeget, a Kiszuát, melyet a Kába kőre borítanak. Egész éven rajta dolgoznak. Aranyszálakból Korán-idézeteket szőnek bele. Régebben az ország legerősebb tevéfe vitte Szuezbe, most egy teherautó is megteszi ezt a szolgálatot. Az egy hétig tartó bafrám a nyugalom és a béke ünnepe. Mégis dühöng a harc, bár nem a vezérkarok irányítják. BAJRAM, DOLLÁR és a szent szőnyeg Talán nem szállította le Egyiptom Szaud Arábiának az évente kijáró szőnyeget s nincs mibe öltöztetni Kábát? Dehogynem, sőt éppen itt van a bibi... Menjünk viszsza egy kicsit a múltba. AMIKOR az egyiptomi kormány tavaly államosította a leggazdagabbak vagyonát, hogy gyorsan felszámolta az ország elmaradottságát, Szaud király bizonyos fenntartásokkal élt, Kairó pedig az imperializmus meghosszabbított közép-keleti karjának nevezte a riadt uralkodót. Szaud király erre azzal a •döntéssel válaszolt, hogy a Mekkába zarándokló egyiptomiak ezentúl nem egyiptomi fonttal, hanem dollárral fognak fizetni.' Azt ts kiszámította, mennyivel adósodott már el Egyiptom. Ugyanakkor a kairól lapok megállapították, hogy Szaud háremje, továbbá Miamiban és a Fehér Házban Kennedynél tett látogatása úgy látszik sok pénzbe került, s a kiadások fedezéséhez a szent helyekre zarándokló egyiptomiaknak ts hozzá kell járulniuk. A két ország kapcsolatai azóta még tnkább kiéleződtek, de a zárandokok dollár nélkül ts elindulhattak Mekkába. A zarándoklás a bafrám ünnepen éri el tetőfokát. Az EAK Mekka nevű hajója bizonyos nehézségek után máfus 9-én végre hargonyt vetett a dzsiddai kikötőben, 1107 zarándokkal és a szent szőnyeggel a fedélzetén. A lehorgifnyzás után tudták csak meg, hogy Szaud király hivatalai nem engedik meg a szent szőnyeg partraszállítását, mert a hivatalos közlemény szerint ,jaz egyiptomi kormány az utóbbi években rossz minőségű szőnyegeket szállít, melyek hamar kirongyolódnak és kifakulnak". A nyilatkozat komolyságát azzal ls kihangsúlyozták, hogy fegyvercsövek emelkedtek a hajó felé... A „MEKKA" tehát büszkén hátat fordított Mekkának s még aznap Szuezben kötött ki a zarándokokkal. A szőnyeg visszakerült Kairóba, s hogy „rehabilitálják", tíz napig ünnepélyesen kiállították az Al Azhar mohamedán egyetem mecsétjében. Sőt külön engedélyezték, hogy a nők is megtekinthetik reggeltől éjfélig. Szaltut sejk, az egyetem rektora Korán-idézetekkel bizonygatta, hogy a Kába kő nemcsak Szaudé, hanem valamennyi mohamedáné. A közép keleti saftóirodának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az eset az ENSZ alapokmányának a megsértése s ilyesmit csak egy pogány tud elkövetni. A bajrám alkalmából küldött szerencsekívánataiban felszólította a világ mohamedánjait, szabadítsák meg az iszlámot az imperialisták befolyásától. A kairói Al Ahbar azt írta, hogy allah egyszer megbünteti az Imperialisták szolgáját, s nem fognak segíteni rajta kőolajhordói, sem dollárzsákfat. Az egyiptomi kormány a konkrét valóság híve, s ezért mindjárt kezdeményezöen közreműködött allah feladatának végrehajtásában: bejelentette, hogy elkobozta két Szaud Arábia-l gazdag arab vagyonát: bankban heverő aranyát, öt felhőkarcolóját és öt bérházát Kairóban, négy palotáját Kairó és Alexandria kertnegyedeiben, ezenkívül'összes kötvénykötegeiket. Kellemes bafrámotl SYLVIE KUCEROVÁ 1962. május 18. Ü

J SZÖ 5 *