Új Szó, 1962. május (15. évfolyam, 119-148.szám)

1962-05-17 / 134. szám, csütörtök

Csehországi jegyzetlapok •i. Egy kis visszapillantás és összehasonlítás SZlNjATSZÖ CSOPORTJAINK műsora az utolsó esztendőkben nem tölthetett el bennünket megelégedéssel. A felületes figyelő könnyen a televízió elterjedésének terhére írja a lemaradást, noha világos, hogy színjátszó mozgalmunk visszaesésének nem ez az igazi oka, —'' nem a nagyarányú technikai fejlődés, amely lehetővé teszi, hogy egy prágai, bratislavai vagy budapesti színházi előadást otthon a televízió képernyőjén élvezhessünk. Régebben a színház válságának legfőbb okaként a film és a rádió konkurenciáját emlegették, megfeledkezvén arról, hogy minden technikai újdonság elterjedése az érdeklődés megnövekedését hozza magával. Ha nem így volna, a színházak és operaházak mind bezárhatnák kapuikat, pedig az igazság az, hogy csak a rossz színházak, a gyenge darabok és kopotthangú énekesek nem vonzzák a közönséget. Mindez jórészben műkedvelő színjátszásunkra is vonatkozik, amelynek lemaradását elsősorban az idézte elő, hogy a műsor dolgában egyre igénytelenebbek lettünk. Mindenképpen helyeselhető ezért, hogy a Csemadok a lemaradás felszámolása érdekében a Szocialista Dráma Fesztiválja jelszava alatt versenyt indított, melyben falusi színjátszóink összemérhetik tehetségüket és igazolhatják, hogy a lelkességgel párosult jó műsorpolitika és a jó vezetés meghozhatja a javulást, színjátszó mozgalmunk megerősödését. Erős visszaesése után most tavaszszal az egészségesedés örvendetes jeleit észlelhetjük. Hiba vőlna azonban, ha ez a szerény, új elindulás elége

: detté tenne bennünket. Itt Hronovban — megismerve az Alois bemutatását vállalták és valamennyit sikerrel. Nos, ez csaknem Hronovval ér fel, ha azt nézem, hogy lényegesen nehezebb körülmények közt, minimális anyagi lehetőséggel kellett ezt a dicséretet érdemlő műsort va-lóra váltani Bár van több tornaihoz hasonló csoportunk, nekünk tucatjával kellenének ilyen példák, olyan műsorpolitika, amely felszámolja az igénytelenséget, szórakoztat, de egyúttal nevel is. Falvainkban az EFSZ-ek kulturális alapjaiból igen kevés jut a színjátszó mozgalom támogatására és üzemeink kulturális alapjaink túlnyomó részét felemészti a sportolók, a labdarúgó-csapat anyagi támogatása. Szükség van erre, de nem a művelődés kárára. Itt Hronovban a színjátszók a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legteljesebb támogatását élvezik, égisze alatt játszanak, az üzemi klub vette át a Művelődési Otthon szerepét és hogy ezt a szerepet a legpéldásabban tölti be, arról személyesen meggyőződhettem. Egy üzemi klub munkája A Tepna n. v. üzemi klubjának irodájában Kolman elvtárssal, a klub vezetőjével beszélgetek. A klub színjátszóinak munkáját már ismerem, ezért az iránt érdeklődöm, a színjátszás mellett miféle tevékenységet ölel fel és támogat a klub. Kolman elvtárs felelet helyett sorra rakja elém a klub tavalyi és idei rendezéseinek nyomtatványait. Pártunk megalapításának 40. évfordulója tiszteletére májusban annyi volt a rendezvény, hogy két nyomtatott oldalt tölt be a felsorolás. Hangversenyek, színházi előadások, esztrád-műsorok, zenekari esték és előadások szerepelnek a bő műsoron, önálló dalestet adott a kitűnően vezetett Dalibor énekkar és a prágai művészek Shakespeare Othellóját játszották. Júniusban fesztivált rendeztek gyermekek részére, az augusztusi nagy Jelenet V. Rozov: Szerencsés utat című darabjábóL (Lyer felv.) Jirásek nevéről elnevezett kör munkáját és műsorát — fogtam fel csak igazán, hogy nagyon a kezdetnél tartunk, s lényegesen nagyobb feladatokat kell vállalnunk. Olyan feladatokat, amelyeknek teljesítése futja erőnkből és tehetségünkből, hiszen ezt egy évtizeddel ezelőtt bebizonyítottuk, amikor" komáromi színjátszóink Prágában az országos versenyben a „Vitézek és hősök" előadásával az elsők lettek. Kevesebbet érünk azóta, csökkent talán a tehetségünk, a tudásunk? Nem, azt hiszem, csak kényelmesek lettünk, a közöny szele jár köztünk és túlságosan leredukáltuk az igényeinket. Sokszor, túlgyakran nem vezetünk és nem irányítunk, hanem csupán kiszolgáljuk a lefokozott igényeket. Szórakozni és épülni akarunk, ám igényesen szórakozni és épülni, olyan színvonalon, hogy gondolatainkban visszajárjon a szórakozás és épülés emléke, akár mosolyt fakasztott, akár könnyeket csalt a szemünkbe. Nem vezethet semmi jóra, ha a szocialista országépítés éveiben színpadjainkon kiszolgáljuk a polgári, sőt igen gyakran kispolgári ízlést. Nem kis feladat az ízlés átformálása, ám ha ezt a hronoviak meg tudják tenni — és a cseh és a morva földön nem egy Hronov van — ml talán nem volnánk képesek rá? HIBA VOLNA, HA LEBECSÜLNÉNK lehetőségeinket és ha nem építenénk merészebben lelkességünkre és tehetségünkre 1 Egyetlen példaként a tornaiak műsorára utalok. A Ludas Matyi, A bor, a Tanítónő, Csikós, Dódi, Üzenet az élőkhöz, a Házasság színjátszó-fesztivált pedig számtalan zene- és énekkart rendezvénnyel tarkították. Tavaly megrendezték a gyümölcstermelők akadémiáját, idén a kertészek részére folynak szakszerű előadások. — Természetesen van képzőművészeti, fényképészeti, turista körünk, aztán fúvós, szimfonikus és esztrádzenekarunk, amelyek évente tizenkétszer nyilvános hangversenyt adnak a mindig telt színházban — kapom a további felvilágosítást. A környék hét egységes földművesszövetkezete felett vállaltunk védnökséget, aratás idején esztrádműsorral szórakoztatjuk a szövetkezeti dolgozókat és ünnepélyeiken, különösen a betakarítás ünnepén mindig ott vannak zenészeink, énekeseink és színjátszóink. — Bizonyára a színjátszók kapják a legnagyobb támogatást. Nagy anyagi áldozatot jelent ez a támogatás? — kérdem. Meglepő magyarázatot kapok. A támogatás nagy, jelmezre, díszletre nem kímélik a költségeket, amiről alkalmam volt megyőződnöm, de okos, tervszerű gazdálkodással futja mindenre a ROH alapokból, de kivált a mozi bevételeiből. A nyolcszáz férőhelyes színházban ugyanis saját kezelésükben olcsó helyárak mellett filmeket vetítenek és e filmelőadások bevétele jórészben fedezi az igényes színházi előadások kiadásait. ARRA GONDOLOK ÖNKÉNTELENÜL, hogy nálunk is sokfelé ilyen alapra kellene helyezni a színjátszó-mozgalom és egyéb kulturális rendezvények támogatását. Sok minden megoldódna, sok panaszos hang elhalna és nem kellene többé lemaradástól tartanunk. Ahogy minden színház csak azzal igazolhatja létjogosultságát és azt, hogy hivatást teljesít, ha új, eredeti műveket —• ha nem is mindjárt remekműveket — mulat be, a műkedvelő színjátszás sem hanyagolhatja el a korszerűség elvét, a jelenhez való szoros kapcsolatát. Ez a kapcsolat, a napjainkhoz való kötöttség elmarad, ha nem ismerjük fel a színház és a műkedvelő színjátszás társadalomnevelő, emberformáló funkcióját. A hronoviak jól ismerik ezt a funkciót és ezért kitűnő és művészi a munkájuk. Nem kétséges, ha a mi színjátszóink is megkapják a megfelelő támogatást és hasonlóan igényesek lennének műsorpolitikájukban, hamarosan ök is elérhetnék hronovi társaik magas színvonalát és ezzel szocialista társadalmunk kultúrájának tudatos építőjévé válhatnának. Üzemi látogatás A délelőtti műszak idején látogatok el a Tepna 06 üzembe. Novák igazgató tudja, hogy elsősorban az itt dolgozó magyar lányok munkája érdekel, ezért nem bízza a kalauzolás munkáját másra, hanem maga vezet végig a munkatermeken. Az orsózó teremben az egyik fiatal munkáslányra mutat. — Ez itt magyar lány. A huga is itt dolgozik, a Rózsi — int a terem másik sarka felé. Meglep, hogy mindkét lánynak még a keresztnevét is ismeri. Vajon melyik gyárigazgató nézett be abban a sokat emlegetett „régi jó" világban a munkatermekbe, ha nem valami muszáj kergette oda, és melyik ismerte nevén az egyszerű orsozó lányokat? Két világ ez, lépten-nyomon tapasztalod. Egy percre én is, megállok az elevenszemű, okosarcú Magda mellett és megkérdezem, vajon cseh mesterének volt-e hozzá elég türelme, ďmi- kor a gép kezelésére megtanította. — Volt, nagyonis volt. Semmi panaszom nem lehet, igen türelmesen tanítanak — feleli. Megígérem, hogy a lányok szállásán felkeresem. Tudja, hogy egy alkalommal már jártam ott, de ő a húgával abban az időben műszakon volt és így elkerültük egymást. Megállapodunk, hogy szombaton délután műszak után elnézek hozzájuk, amikor valamennyien — vagy ötvenen vannak — mind várnak majd, a farkasdi, tallósi, Galánta környéki lányok, akik toborzó útján brigádra, a téli hónapokra jöttek el ide, de akiknek java itt marad, itt tanul, itt dolgozik, itt keresi kenyerét és boldogulását. Nem könnyű a munkájuk, Vigyes kéz, jő szem, fegyelmezett agy kell hozzá és akaraterő is, hiszen itt „idegen" környezetben vannak, messze az otthontól, a családtól és aki nem érti a nyelvet, annak bizony kétszeresen nehéz megszokni a sok újat, az üzemi munkát és az életet a lányok szállásán. FENN AZ IRODÁBAN MEGTUDOM, hogy a lányok egyharmada szocialista brigádokban dolgozik, a munkával tehát nincs semmi baj, ellenkezőleg, gyorsan megbarátkoznak a gépekkel, ügyesen dolgoznak és a keresetük állandóan emelkedik, sokaknál meghaladja a havi ezer koronát. És hogy máskülönben hogyan élnek, arról legközelebb számolok be. EGRI VIKTOR Űj német líra KARL-HEINZ JAKOBS ' A BÚCSÜ Jaj s most a nap már parázsló hegyvidéket emelt a falvak és erdők fölé; jaj s a sinek csikorognak vonatom kerekei alatt, mely föltarthatatlanul viharzik észak felé; jaj s egy mákföld, mint vér sikolya, cikkan szivárványhártyámba s agyamba, s el nem süllyedhetek jaj csókjaidban, ha most már kívánatosan messze állsz is, egek alatt, hol idegen csillagok intenek neked. Micsoda búcsú volt: ó ha a kezed, parányi s fehér, még egyszer kibukott volna vakítóan a fejek közül. De csak tajtékzó tengert találtam, amely elsodort, víztörés habját, s elhagyott partot, amelyre alkonyat terül. Ö ha a vágyakozásod még egyszer odatartottad vokia elém, nem feküdnék párnákba szorítva, mint most átláthatatlan csődület közepén. jaj s a nap elsüllyed. Nemsokára a fák fekete selyemkendőket bontanak; füst veri el tekintetemet az ablaktól. De tudd : visszajövök majd, roskadva ajándékok alatt, s te elém jössz, zsomborillattól feszes hajjal, s ott állsz majd telve sejtelemmel, szorongva, 5 akkor a vérem fölcsap, pompásan, mint sós szél felhőfehér lobogókba. KALÄSZ MARTON fordítása WALTER WERNER ÜTSZÉL Űtszél: vándorénekesek pihenője, cigányok, koldusok halottaságya, lejtőd válla csapottan reszket a szélben. Omlik a föld. telik a mélység. Az út most kitér: a hengerműnek kell a hely. Ahol építkeznek, felcsap a lépegető daruk munkadala. GÜNTER KUNÉRT Vezérlőfülke mélyén egyetlen ember: mindent ő vezet. A fogcsikorgató kotrót odagörgeti s az belevájja fogát a domb szikla-mellkasába — s ő látja kibontakozni a tájból a gyár nagy arcát, mely benne már eleven. Görgey Gábor ford. Ilyennek láttam ma a várost Nagy a csönd, ha elül a szél. Űlmos az ég, s ugyanolyan Ólmos köd buggyan a pocsolyákból, A szennyvizekből s a város Köveiből. Nem húz el repülőgép. A motorok Kihűlve állnak. Néptelenek a terek s az utak. Autók Siklanak óvatosan a kapukhoz s megállnak S elhagyottan várakoznak ott. Hatalmas némaság. Hangtalansága a különben Lármás kő-vágatoknak. Csöndje a városnak, amely Zaj nélkül s várakozással terül el, önnön Emlékműve, épp az imént Fedezve föl a régészek által, azt hihetnők. Mintha ősrégi kártyarajzon Véletlenül Valaki elmosódott írást betűzött volna kl, A megfakult utalást, íme Egy város: amelyről Semmit se tudunk, csak azt, Hogy két ország határai Futnak rajta keresztül, A békéé s a háborúé, S hogy egyetlen hangot se haljat, olyankor, Ha rátelepszik a köd. KALÄSZ MÄRTON fordítása Erősödő barátság Csehszlovákia és az NDK kulturális kapcsolatainak fejlődése A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az NDK kölcsönös kapcsolatai az iskolaügy, a tudomány és a kultúra terén évről évre gazdagabbak lesznek. Ez a két ország közötti kulturális egyezmény konkrét eredménye. Míg tavaly a Prágai Tavaszon a drezdai Staatskapelle fellépése e nemzetközi zenei fesztivál csúcspontját jelentette, az idén a fesztivál közönségének figyelme a berlini Vígopera vendégszereplésére irányul, amely már 1956-ban nagy sikerrel szerepelt a Prágai Tavaszon. Nagy az érdeklődés A ravasz rókácska előadása iránt, amely az NDKban eddig már 170 előadást ért meg, s így jelentősen hozzájárul Leoš Janáček cseh zeneszerző művének külföldön való népszerűsítéséhez. A Vígoperán kívül az idei Prágai Tavaszon részt vesz Hans Pischner, az NDK kiváló csembalóművésze, a berlini rádió szimfonikus zenekarának koncertmestere is, Gustáv Schmahl hegedűművész és Jutta Valpius, a berlini Német Állami Opera szólistája. Az NDK művészei azonban nemcsak a fesztiválon lépnek fel, hanem az év folyamán szerepelnek csehszlovák hangversenytermekben éppúgy, mint ahogy hazánk művészei havonta rendszeresen látogatnak az NDK különböző városaiba. A színházi együttműködést illetőleg a két ország legsikeresebb drámai alkotásait rendszeresen bemutatják egymás színpadain. Az első helyen nálunk Bertold Brecht darabjai állanak, amelyek jelenleg több mint 20 csehszlovák színház műsorán szerepelnek. A legtöbbet játszott csehszlovák színpadi művek közé tartozik Blažek „Karácsonyi vőlegénye", amelyet az NDK-nak több mint 30 színpadán adnak elő. De az NDK színházainak műsorain gyakran szerepel Karvaš Éjféli miséje, Pavlíček A szív útvesztője, Otčenášek Romeo, Júlia és a sötétség című darabja is. Nem kevésbé sikeres együttműködés folyik Csehszlovákia és az NDK között a film területén is. A csehszlovák filmexport tavaly 16 Hímet hozott be az NDK-ból, s ugyanezen idő alatt 19 csehszlovák, egész estét betöltö filmet vett át az NDK. Sikeresen fejlődik a szakiskolák közvetlen együttműködése s főként a főiskolák kölcsönös testvéri kapcsolatai. így testvéri szövetség áll fenn a prágai Károly Egyetem és a berlini Humboldt Egyetem, a bratislavai Komenský Egyetem és a hallel wit-. tenbergi Luther Márton egyetem között stb. Ezen együttműködés keretében számos kölcsönös előadást rendeztek és a pedagógiai dolgozók tanulmányi cserelátogatásaira került sor. A múlt év novemberében Berlinben aláírták a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Német Tudományos Akadémia tudományos együttműködési tervét. E terv hatvankilenc olyan közös témát jelöl meg, amelyeknek megoldásán az idén közösen dolgoznak a csehszlovák és német tudósok. Csehszlovákia és az NDK egyes kiadóvállalatai kölcsönösen egybehangolják kiadási terveiket: évről évre növekszik a közös kiadásban megjelenő müvek száma. A két ország kultúrklncseinek kölcsönös népszerűsítéséhez hatékonyan hozzájárul a kulturális központok te-, vékenysége is. Az NDK prágai kultu-: ralis és tájékoztatási központját fenn-: állásának több mint 5 éve alatt hazánk polgárainak milliói keresték fel, akik részt vettek az itt rendezett elő-: adásokon, kiállításokon és filmvetítő-: seken. -tkCj SZÖ 6 * 1982. május 17.