Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-07 / 96. szám, szombat

Visszaérkezett nyugat-németországi körútjáról a Szlovák Filharmónia Április 3-án, kedden a korareggel 1! órákban « szokottnál nagyobb tömeg gyűlt össze a bratislavai főpályaudvar csarnokában. Hozzátartozók, ismerő­sök, zenebarátok várták a sikeres nyugat-németországi hangversenykör­útról hazaérkező Szlovák Filharmó­niát. A Német Szövetségi Köztársaság­ban eltöltött tizenkét nap sikereiről, gazdag élményeiről és a Szlovák Filharmónia további terveiről Ladislav Slovák művészeti vezető, dr. Ľudo­vít Rajter karmester és Vladimír Horváth, a hangverseny-osztály ve­zetője sajtóértekezlet keretében tá­jékoztatták a rádió, televízió és a lapok képviselőit. Beszámolójuk alap­ján nyilvánvalóvá vált, hogy népsze­rű zenekarunk mostani vendégszerep­lése mind jelentőségében, mind si­kereiben felülmúlja bármelyik eddi­gi külföldi szereplését. Tíz nyugat­német város: Offenbach, Hamburg, Bréma, Bielfeld, Hannover, Siegen, Stuttgart, Nürnberg, Amberg és Mün­chen közönsége tombolva ünnepelte őket. A túlzsúfolt hangversenytermek csak lassan ürültek ki, s nem volt olyan este, amelyen két-három ze­nekari számot — leginkább Dvofák Szláv táncaival — ne kellett volna 1895 OTA NAPJAINKIG Božena Némcová Nagyanyója hazánkban és más országokban több mint 300 ki­adásban jelent meg. A prágai J. A. Komenský Pedagógiai Múzeumnak sikerült összegyűjtenie e könyv csaknem valamennyi cseh, szlovák és külföldi kiadványát. ráadásként előadni. Dvorákoö* kívül Csajkovszkij, Sosztakovlcs, Janáček, Suk és Richárd Strauss művei, vala­mint Dezider Kardoš zenekarra írt koncertje és Eugen Suchoft Szere­nádja szerepeltek a Szlovák Filhar­mónia műsorán. „A Szlovák Filharmónia a Cseh Fi'lharmánia egyenrangú testvéreként mutatkozott be" — „Csodálatos ze­nekar" — „Magávalragadó élmény" — ilyen és hasonló címek alatt jelen­tek meg a nyugatnémet lapok zenei rovatában a Szlovák Filhamóniával foglalkozó bírálatok, amelyek külön kiemelték Ladislav Slovák és dr. Ľu­dovít Rajter karmesterek teljesítmé­nyét, valamint az együttes szólistá­jának. Josef Suknak lenyűgöző hege­dűjátékát. A Sztfovák Filharmónia sikerdús szereplésére az utolsó Münchenben megtartott hangverseny tette fel a koronát. Ezen a koncerten egyéb­ként Beethoven műveinek egyik leg­hivatottabb tolmácsolója, a nyolcvan esztendős Elly Ne v zongoraművésznő a nagy zeneszerző V. (Esz dúr) kon­certjét adta elő zenekarunk kísére­tében. A lelkes tetszésnyilvánítás, amely ezt a számot követte, az est folyamán még inkább fokozódott, s amikor a hangverseny véget ért, a közönség több mint harminc percen keresztül ünnepelte a Szlovák Fil­harmónia művészeit. A filharmónia, amely méltón kép­viselte hazánkat az NSZK-ban, már e héten találkozott a bratislavai kö­zönséggel a hagyomános csütörtök­pénteki koncerteken. Stadtrucker Ernő Irodalmi rendezvények A Szlovákiai írók Szövetségének magyar szekciója és a CSEMA­DOK bratislavai helyi szervezetének vezető­sége ez idén is rendez irodalmi vitadélutáno­kat a csehszlovákiai magyar írók és költők műveiről. A közelmúltban (már­cius 28-án) Fábry Zol­tán Palackposta és (áp­rilis 3-án J Mács József A kamasz című művét vitatták meg, dr. Tur­czel Lajos, illetve Bá­bi Tibor bevezető elő­adása után. A közeljövőben (áp­rilis 11-én) Ordódy Ka­talin Nemzedékek (áp­rilis 18-án), Gyurcsó Sstván Hegyeken-völgye­ken (április 25-én), Rácz Olivér Puffancs, Göndör és a többiek (május 2-án), Szabó Béla Napló 1956 című műve kerül megvitatás­ra. Az összejövetelen a felsoroltak sorrendje szerint: Tóth Tibor, Do­bos László, Gimeii lát­ván és Käfer István tart vitaindító előadást. A rendezőség az ösz­szejövetelt minden al­kalommal délután négy órai kezdettel a CSE­MADOK Központi Bi­zottságénak tanácster­mében (Bratislava, Má­jus 1-tér 30) tartja meg. Az irodaimi vitadél­utánokra a rendezőség szeretettel várja az ol­vasókat, a csehszlová­kiai magyar irodalom iránt érdeklődő közön­séget. (b) Andrássy Tibor: A Dusló építői ciklusból Á TUDÄ Hosszú, fáradalmas volt az út, amelyet Kanyar István, a lévai ki­lencéves iskola Igazgatója a tanítói pályán megtett. Negyvenkét örömök­ben gazdag esztendő ... Negyvenkét év, gondok, nehézségek. Emlékek ... Igen, negyvenkét éven keresztül állt a katedrán, s hin­tette fáradhatatla­nul a tudás mag­vát. Pedig nehéz volt a kezdet... — Szüleim cse­lédek voltak, — emlékezik vissza : ;:|l Kanyar elvtárs. — Nélkülöztek, hogy elvégezhessem a tanítóképzőt. Hor­né Semerovcén kezdtem. Negyven­két évvel ezelőtt... Tesmák, Rybník nad Hornádom, Nová Dedina, Le­vice, Nitra, majd KANVAR ISTVÁN újból Levice mun­ban. Ott azon a szemben lévő padon. Több napon át figyeltem őket, amint kart karba öltve betértek ide, szinte mindig ugyanabban az időben. Szim­patikus, kedvesszerény szerelmes pár­nak látszottak. Mindig szerettem a gyerekeket, s talán éppen ezért nem adatott meg. nekem a legnagyobb bol­dogság, a qyermekáldás. Az öregecs­kém öt éve hagyott itt, kimondhatat­lanul meghitt, boldog 45 esztendő után. Olyan egyedül maradtam, mint az ujjam. Kongott a lakás az üres­ségtől és a magány minduntalan ki­kergetett ide, ahol legalább a gyere­kek zajongtak és néha-néha szólt hozzám egy egy asszony, aki mellém ült a padra. Aztán egyszer a fiatal pár leült az én padomra. Soha éle­temben nem hallgatóztam, de akknr elhatároztam, megfigyelem, hogyan beszélnek egymással, miről beszélnek? Mert abból, hogy két ember miként szól egymáshoz, sok mindenre kö­vetkeztethet az ember. Arról beszél­gettek, hogy nem sok kilátásuk van lakásra. A fiút nem nagyon biztatták az üzemben, két éven belül nem igen lesz új fészkükből semmi. Addig vár­niuk kell hát a házassággal, hiszen házaspár részére szobát keríteni na­gyon nehéz dolgok. Olyan kedves szomorúsággal beszélgettek, hogy egy­szeriben belopták magukat a szivem­be. Bármily hebehurgyán hangzik is, már akkor fel akartam ajánlani ne­kik az egyik szobámat. Költözzenek hozzám, de ne albérlőként, hanem kössünk eltartási szerződést és ha meghalok övék lesz mindenem. Egész éjjel álig • aludtam, mert féltem, hogy holnap már nem jönnek errefelé. Szinte egész nap itt üldögéltem, fi­gyeltem a járókelőket, és már már azt hittem, hogy nem jönnek, amikor feltűnt az alakjuk. Nem mellém ül­tek, mert volt üres pad ts, de én odamentem hozzájuk. Észre sem vet­ték, hogy helyet változtatva kerül­tem oda, megkérdeztem leülhetek-e és ők szinte egyszerre, mosolyogva mondták: — Tessék csak néni! — Később megkérdeztem, hány óra, és két-három semmitmondó monda­tot beszélgettünk is. — Attól kezdve szinte majd min­dennap váltottam velük egy-két szót. Ismerősként üdvözöltük egymást. Az­tán egy napon meghívtam őket feke­tére. Itt lakom nem messze, és ki-sit csodálkozva bár, de szívesen vették a meghívást. Szép lakásom van, ér­tékes bútorokkal, szép képekkel sző­nyegekkel, hiszen szegény jó uram, elég jól keresett, és jó ízlésünk is ' volt, szerettük a szépet és a jót. Gye­rek nem volt, mire költöttük volna hát a pénzt? Megvettük ezt az örök lakást és bebútoroztuk. Ezért dolgoz­tunk 45 évig. A két fiatal kicsit meg­illetődött a szép lakás láttán, aztán kimentem a konyhába kávét főzni. A leány utánam jött és úgy sürgött­forgott körülöttem, mint egy kedves kis tündér. Mialatt itták a kávét, szinte mindent elmondták magukról. A fiú teljesen árva, árvaházban nőtt fel, 18 éve„ korában került ki on­nan és szakmunkás, de esti iskolán tovább tanul, mérnök szeretne lenni. A leány vidékről került fel a fővá­rosba. Özvegy édesanyja nevelte és 18 éves volt, amikor itt hagyta örök­re. Szövőnő és igen szépen keres. Egész életemben jó emberismerőnek tartottam magam, így még aznap elmondtam nekik tervemet. A leány sírt örömében, a fiú meg csak a ke­zemet csókolgatta, de nem úgy ám, mint méltóságos asszonyokét csókol­ta valamikor a cselédje, hanem ked­vesen, mint gyermek a szülőét. Az­tán egy hónap múlva megesküdtek és odaköltöztek hozzám. Olyan bol­dog otthon lett egyszeriben a kit szobából, mint hajdan, amikor még szegény ló uram élt. Űjra volt ér­telme az életemnek, vásároltam, sü­töttem, főztem, takarítottam, de per­sze csak a nagyon könnyű dolgokat végezhettem én. A megeróltetőbbet megtiltották a... a gyerekek. A szer­ződést megkötöttük, de valahogy az első naptői kezdve nagyon szégyell­tem magam miatta. Ilyen emberekkel szerződést kötni?! Szegény. Szinte naponta hoztak ajándékot, hol pár szem cukrot, hol két szál virágot, mintha csak édes gyermekeim lettek volna. Aztán megszületett a kis... unoka, és én még boldogabb lettem. Gyermek nem szeretheti jobban szü­lőanyját, mint ők engem. Én pedig ... hát lehetne ilyen fiatalokat nem sze­retni szívem minden csepp vérével?! — nézett társaira ragyogó mosollyal és gyanúsan fénylő szemmel a mel­lette ülő néni. — Végen csattan az ostor — ron­totta volna a kedvét a bácsi — majd pár év múlva, ha már nem tud nekik segíteni, hanem maga szorul ístápo­lásra, akkor dicsekedjék.,. —- Igaz... mert amíg dolgozni tud­tam, amíg válláihattam az egész ház­tartást, nekem is több becsületem volt. Versengtek értem a menyeim — helyeselt a vékony nénike. De most már, mióta a szívem rendetlenkedik és jóformán a portörlés is nehezem­re esik, vége a szeretetnek, vagyis annak amit szeretetnek hittem. — Azt tényleg nem tudom, mi lesz ha tehetetlen leszek, de mindig ar­ra vágyom, hogy álmomban mondjak búcsút az életnek. Mosolyogva, szé­pen elaludni, a jó végzett napi mun­ka után. — A múltkor beteg voltam, egész nap nem volt, aki egy pohár vizet adjon. A fiam ls, a menyem ls dol­gozik, az unokák meg iskola után futnák a nagyvilágba, rám se hede­rített egyik sem — mondta a bácsi. —- Bn is voltam már beteg amióta együtt lakom a... a gyerekekkel... igaz csak mandulagyulladásom volt és egy hét alatt kihevertem, lábon is elhordhattam volna, de... a... lá­nyom — mert így hívom őt: kislá­nyom — nem engedte. Ágyba fekte­tett és ktvett négy nap szabadságit. Otthon volt velem, leste minden kí­vánságomat. Ügy éreztem őszinte volt, mert komédiázni lehet, de azt meglátja az ember, ha nem is mind­iárt, de egyszer észreveszi. Ezek sze­retnek engem, nagyon szeretnek... mint az édesanyjukat. A kislány újra odafutott hozzánk. Ennt kért, mert a nai/y homokozás­ban alaposan megéhezett és a maga sütötte „tojtákat" csak nem fogyaszt­hatta el. Én ts felálltam a padról és elin­dultam célom felé, de egyszeriben megmagyarázhatatlan rossz kedvem támadt. Két öreg panaszát hallot­tam. .. a gyerekeikre panaszkodtak. Gyerekeikre, akiknek mindent meg­adtam az életben amit szerény tehet­ségük és az adott körülmények meg­engedtek, még sincs becsületük, nincs nyugodt, békés öregségük. De ahogy visszapillantottam a hazaindu­ló testes nénire, akt az ugrándozó kislányka kezét fogva kifelé tartott a parkból, valami jóleső melegség öntötte el a szívemet: vannak még jó emberek, jó érzésű fiatalok... van­nak. . de miért nincsenek, csak olyanok!.,. kahelyének állomásai. Mindenütt jól érezte magát, de legjobban mégis első munkahelye nőtt szívéhez. Most hatvankét éves. Haja ezüstös, mosolya és szíve azonban fiatal. Hallani sem akar a nyugdíjról. Tanít, nevel, amint mondja: legalább még egy évig. De nyomban azt is hozzá­teszi, ha egészsége engedi, még öt évig is. Pedig ráférne a pihenés. Ti­zenhétosztályos iskola igazgatója, s négyszáznyolcvan gyermek nevelésé­ért felelős. — Most hagyjam abba a tanítást, amikor az embert így megbecsülik, — mondja — a 'tanító j s kevés. S most bíztak meg egy tankönyv írá­sával. Az általános iskola negyedik osztálya magyar nyelvtankönyvének kéziratait megvitatásra szétküldték az iskolákba. Az ötödik osztály tanköny­vén most dolgozom. Amíg munkájáról beszél, arca szin­te megfiatalodik a lelkesedéstől. Nem volt könnyű a megtett út. Megküz­dött az élettel, amíg idáig eljutott. Távúton szerezte meg a II. majd ké­y < sőbb a III. fokra szóló képesítést. A $ mindennapi munka után őszülő fejjel ^ ült a könyvek fölött, tanult, hogy ^ másokat ls taníthasson. $ A tanulás mellett jutott ideje arra ^ is, hogy a CSEMADŐK járási, illetve ^ kerületi vezetőségében tevékeny mun­§ HINTI kát végezzen. Több évig a nitrai ke­let magyar nyelvű iskoláinak volt a tanfelügyelője. Jelenleg a CSEMADOK járási elnökségének a tagia. A városi iskolaügyi szakbizottság munkájából is kiveszi részét. Megbecsülésnek, köztiszteletnek örvend, neincsak mun­katársai körében, hanem az egész vá­rosban. — Rossz volt látnom — meséli Ka­nyar elvtárs, — amikor a régi köz­társaság idején a jól tanuló szegény­sorsú gyermekek cselédnek mentek annak ellenére, hogy tudásukkal ma­gasabb iskolát is végezhettek volna. Csak pénze nem voít a szegénynek ... A továbbtanuláshoz pedig annak ide­jén ez kellett. Elhallgat. Szeme a távolban kutat és egy fényképen nyugszik meg. Fel­törő örömmel így folytatja: — A fiam, atomfizikus. A múlt év­ben végzett a prágai főiskolán. De egykori tanítványaim közül is sokan jártak. m4r főiskolára. Jánosi Éva, Jánosi Kató,"Pásztor Tibor és ki tud­ná hirtelen mind felsorolni. A tanítók napján sokan kitüntetésben részesültek. A kitüntetettek között volt Kanyar igazgató elvtárs is. Negyven­kétéves, lelkiismeretes munkásságáért vette át a dicsérő oklevelet, hogy még jó egészségben, hosszú éveken át ne­velje a Jövő nemzedéket, hintse a tudás magvát 1 NÉMETH JÄNOS KULTURÁLIS HÍREK I ^ EDDIG 250 000 CÍMSZAVA VAN ^ a Csehszlovák Tudományos Akadémia ^ gondozásában készülő színházi szó­fc tárnak. Az első kötet 1965-ben jele­^ nik meg. • * • $ AZ ECUADORBAN MEGRENDEZETT ^ CSEHSZLOVÁK FILMFESZTIVÁL befe­^ jezése alkalmával a Diario de Ecua­> dor című lap azt írja, hogy a cseh­fc szlovák filmeket a humanizmus és § az emberben valő hit pátosza hatja |át. . + . $ A CSEMADOK HRKOVI HELYI SZER­^ VEZETE a CSISZ helyi szervezetével $ karöltve a napokban jól sikerült iro­§ dalmi estet rendezett Arany János (D. F.) A CSEMADOK NÁNAI HELYI SZER­VEZETÉNEK színművészeti csoportja Lovicsek Béla „Baj van a szerelem­mel" című színműve előadásával meg­érdemelt sikert aratott. (m. k.) • • • A BRÜSSZELBEN MEGJELENŐ Syn­teses Revue Internazionále nemzet­közi folyóirat utolsó száma részle­tesen tájékoztatja olvasóit, hazánk gazdasági és kulturális fejlődéséről. A tanulmányokat csehszlovák tudósok írták. i műveiből. $ A CSEMADOK KOMÁRNOI HELYI $ SZERVEZETÉNEK színjátszói a napok­éban Trávnikban esztrádműsorral ven­^ dégszerepeltek. Fellépésük sikerült. S (H. Sz.) ŕ • • • ^ Š BRUNO APITZ REGÉNYE, A „FAR­§ KASOK KÖZT VÉDTELEN" még ez é<v­$ben megjelenik Vietnamban. Az NDK ^íróinak művei közül ez a harmadik, S amelyik vietnami nyelven i-s megjele­$ nik. ^ m m » § §23 A CANNES-I FESZTIVÁLRA eddig állam jelentkezett: Ausztria, & Ausztrália, Bulgária, Ceylon, Cseh­szlovákia, Dánia, Dél-Afrikai Unió, $ Egyesült Államok, Franciaország, Ho'l­^ landia, Izrael, Jugoszlávia, Kanada, ^ Kina, Lengyelország, Libanon, Luxem­burg, Magyarország, Olaszország, Ro­§ mánia, Spanyolország, Svájc, Szovjet­5 unió. s • i • | ^ SOPHIA LOREN, aki az „Egy asz­fcszony meg a lánya" főszerepéért ta­bvaly Cannes-ban a legjobb női alakí­§ tás díját kapta, ugyanezért a szerepéért 5! az idei Oscar-díj jelöltje is. A bratislavai Új Színpadon a napok­ban mutatták be J. Klíma rendezésé­iben J. Karna uchová és L. BransiC „Piros virág" című háromfelvonásos mesejátékát. Jan Herec felvételén Eva Landlová a mesejáték Alenka szerepében. 1982. április 7. ÜJ SZÖ 7 *

Next

/
Thumbnails
Contents