Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-07 / 96. szám, szombat

Visszaérkezett nyugat-németországi körútjáról a Szlovák Filharmónia Április 3-án, kedden a korareggel

1! órákban « szokottnál nagyobb tömeg gyűlt össze a bratislavai főpályaudvar csarnokában. Hozzátartozók, ismerősök, zenebarátok várták a sikeres nyugat-németországi hangversenykörútról hazaérkező Szlovák Filharmóniát. A Német Szövetségi Köztársaságban eltöltött tizenkét nap sikereiről, gazdag élményeiről és a Szlovák Filharmónia további terveiről Ladislav Slovák művészeti vezető, dr. Ľudovít Rajter karmester és Vladimír Horváth, a hangverseny-osztály vezetője sajtóértekezlet keretében tájékoztatták a rádió, televízió és a lapok képviselőit. Beszámolójuk alapján nyilvánvalóvá vált, hogy népszerű zenekarunk mostani vendégszereplése mind jelentőségében, mind sikereiben felülmúlja bármelyik eddigi külföldi szereplését. Tíz nyugatnémet város: Offenbach, Hamburg, Bréma, Bielfeld, Hannover, Siegen, Stuttgart, Nürnberg, Amberg és München közönsége tombolva ünnepelte őket. A túlzsúfolt hangversenytermek csak lassan ürültek ki, s nem volt olyan este, amelyen két-három zenekari számot — leginkább Dvofák Szláv táncaival — ne kellett volna 1895 OTA NAPJAINKIG Božena Némcová Nagyanyója hazánkban és más országokban több mint 300 kiadásban jelent meg. A prágai J. A. Komenský Pedagógiai Múzeumnak sikerült összegyűjtenie e könyv csaknem valamennyi cseh, szlovák és külföldi kiadványát. ráadásként előadni. Dvorákoö* kívül Csajkovszkij, Sosztakovlcs, Janáček, Suk és Richárd Strauss művei, valamint Dezider Kardoš zenekarra írt koncertje és Eugen Suchoft Szerenádja szerepeltek a Szlovák Filharmónia műsorán. „A Szlovák Filharmónia a Cseh Fi'lharmánia egyenrangú testvéreként mutatkozott be" — „Csodálatos zenekar" — „Magávalragadó élmény" — ilyen és hasonló címek alatt jelentek meg a nyugatnémet lapok zenei rovatában a Szlovák Filhamóniával foglalkozó bírálatok, amelyek külön kiemelték Ladislav Slovák és dr. Ľudovít Rajter karmesterek teljesítményét, valamint az együttes szólistájának. Josef Suknak lenyűgöző hegedűjátékát. A Sztfovák Filharmónia sikerdús szereplésére az utolsó Münchenben megtartott hangverseny tette fel a koronát. Ezen a koncerten egyébként Beethoven műveinek egyik leghivatottabb tolmácsolója, a nyolcvan esztendős Elly Ne v zongoraművésznő a nagy zeneszerző V. (Esz dúr) koncertjét adta elő zenekarunk kíséretében. A lelkes tetszésnyilvánítás, amely ezt a számot követte, az est folyamán még inkább fokozódott, s amikor a hangverseny véget ért, a közönség több mint harminc percen keresztül ünnepelte a Szlovák Filharmónia művészeit. A filharmónia, amely méltón képviselte hazánkat az NSZK-ban, már e héten találkozott a bratislavai közönséggel a hagyomános csütörtökpénteki koncerteken. Stadtrucker Ernő Irodalmi rendezvények A Szlovákiai írók Szövetségének magyar szekciója és a CSEMADOK bratislavai helyi szervezetének vezetősége ez idén is rendez irodalmi vitadélutánokat a csehszlovákiai magyar írók és költők műveiről. A közelmúltban (március 28-án) Fábry Zoltán Palackposta és (április 3-án J Mács József A kamasz című művét vitatták meg, dr. Turczel Lajos, illetve Bábi Tibor bevezető előadása után. A közeljövőben (április 11-én) Ordódy Katalin Nemzedékek (április 18-án), Gyurcsó Sstván Hegyeken-völgyeken (április 25-én), Rácz Olivér Puffancs, Göndör és a többiek (május 2-án), Szabó Béla Napló 1956 című műve kerül megvitatásra. Az összejövetelen a felsoroltak sorrendje szerint: Tóth Tibor, Dobos László, Gimeii látván és Käfer István tart vitaindító előadást. A rendezőség az öszszejövetelt minden alkalommal délután négy órai kezdettel a CSEMADOK Központi Bizottságénak tanácstermében (Bratislava, Május 1-tér 30) tartja meg. Az irodaimi vitadélutánokra a rendezőség szeretettel várja az olvasókat, a csehszlovákiai magyar irodalom iránt érdeklődő közönséget. (b) Andrássy Tibor: A Dusló építői ciklusból Á TUDÄ Hosszú, fáradalmas volt az út, amelyet Kanyar István, a lévai kilencéves iskola Igazgatója a tanítói pályán megtett. Negyvenkét örömökben gazdag esztendő ... Negyvenkét év, gondok, nehézségek. Emlékek ... Igen, negyvenkét éven keresztül állt a katedrán, s hintette fáradhatatlanul a tudás magvát. Pedig nehéz volt a kezdet... — Szüleim cselédek voltak, — emlékezik vissza :

;:|l Kanyar elvtárs. — Nélkülöztek, hogy elvégezhessem a tanítóképzőt. Horné Semerovcén kezdtem. Negyvenkét évvel ezelőtt... Tesmák, Rybník nad Hornádom, Nová Dedina, Levice, Nitra, majd KANVAR ISTVÁN újból Levice munban. Ott azon a szemben lévő padon. Több napon át figyeltem őket, amint kart karba öltve betértek ide, szinte mindig ugyanabban az időben. Szimpatikus, kedvesszerény szerelmes párnak látszottak. Mindig szerettem a gyerekeket, s talán éppen ezért nem adatott meg. nekem a legnagyobb boldogság, a qyermekáldás. Az öregecském öt éve hagyott itt, kimondhatatlanul meghitt, boldog 45 esztendő után. Olyan egyedül maradtam, mint az ujjam. Kongott a lakás az ürességtől és a magány minduntalan kikergetett ide, ahol legalább a gyerekek zajongtak és néha-néha szólt hozzám egy egy asszony, aki mellém ült a padra. Aztán egyszer a fiatal pár leült az én padomra. Soha életemben nem hallgatóztam, de akknr elhatároztam, megfigyelem, hogyan beszélnek egymással, miről beszélnek? Mert abból, hogy két ember miként szól egymáshoz, sok mindenre következtethet az ember. Arról beszélgettek, hogy nem sok kilátásuk van lakásra. A fiút nem nagyon biztatták az üzemben, két éven belül nem igen lesz új fészkükből semmi. Addig várniuk kell hát a házassággal, hiszen házaspár részére szobát keríteni nagyon nehéz dolgok. Olyan kedves szomorúsággal beszélgettek, hogy egyszeriben belopták magukat a szivembe. Bármily hebehurgyán hangzik is, már akkor fel akartam ajánlani nekik az egyik szobámat. Költözzenek hozzám, de ne albérlőként, hanem kössünk eltartási szerződést és ha meghalok övék lesz mindenem. Egész éjjel álig • aludtam, mert féltem, hogy holnap már nem jönnek errefelé. Szinte egész nap itt üldögéltem, figyeltem a járókelőket, és már már azt hittem, hogy nem jönnek, amikor feltűnt az alakjuk. Nem mellém ültek, mert volt üres pad ts, de én odamentem hozzájuk. Észre sem vették, hogy helyet változtatva kerültem oda, megkérdeztem leülhetek-e és ők szinte egyszerre, mosolyogva mondták: — Tessék csak néni! — Később megkérdeztem, hány óra, és két-három semmitmondó mondatot beszélgettünk is. — Attól kezdve szinte majd mindennap váltottam velük egy-két szót. Ismerősként üdvözöltük egymást. Aztán egy napon meghívtam őket feketére. Itt lakom nem messze, és ki-sit csodálkozva bár, de szívesen vették a meghívást. Szép lakásom van, értékes bútorokkal, szép képekkel szőnyegekkel, hiszen szegény jó uram, elég jól keresett, és jó ízlésünk is ' volt, szerettük a szépet és a jót. Gyerek nem volt, mire költöttük volna hát a pénzt? Megvettük ezt az örök lakást és bebútoroztuk. Ezért dolgoztunk 45 évig. A két fiatal kicsit megilletődött a szép lakás láttán, aztán kimentem a konyhába kávét főzni. A leány utánam jött és úgy sürgöttforgott körülöttem, mint egy kedves kis tündér. Mialatt itták a kávét, szinte mindent elmondták magukról. A fiú teljesen árva, árvaházban nőtt fel, 18 éve„ korában került ki onnan és szakmunkás, de esti iskolán tovább tanul, mérnök szeretne lenni. A leány vidékről került fel a fővárosba. Özvegy édesanyja nevelte és 18 éves volt, amikor itt hagyta örökre. Szövőnő és igen szépen keres. Egész életemben jó emberismerőnek tartottam magam, így még aznap elmondtam nekik tervemet. A leány sírt örömében, a fiú meg csak a kezemet csókolgatta, de nem úgy ám, mint méltóságos asszonyokét csókolta valamikor a cselédje, hanem kedvesen, mint gyermek a szülőét. Aztán egy hónap múlva megesküdtek és odaköltöztek hozzám. Olyan boldog otthon lett egyszeriben a kit szobából, mint hajdan, amikor még szegény ló uram élt. Űjra volt értelme az életemnek, vásároltam, sütöttem, főztem, takarítottam, de persze csak a nagyon könnyű dolgokat végezhettem én. A megeróltetőbbet megtiltották a... a gyerekek. A szerződést megkötöttük, de valahogy az első naptői kezdve nagyon szégyelltem magam miatta. Ilyen emberekkel szerződést kötni?! Szegény. Szinte naponta hoztak ajándékot, hol pár szem cukrot, hol két szál virágot, mintha csak édes gyermekeim lettek volna. Aztán megszületett a kis... unoka, és én még boldogabb lettem. Gyermek nem szeretheti jobban szülőanyját, mint ők engem. Én pedig ... hát lehetne ilyen fiatalokat nem szeretni szívem minden csepp vérével?! — nézett társaira ragyogó mosollyal és gyanúsan fénylő szemmel a mellette ülő néni. — Végen csattan az ostor — rontotta volna a kedvét a bácsi — majd pár év múlva, ha már nem tud nekik segíteni, hanem maga szorul ístápolásra, akkor dicsekedjék.,. —- Igaz... mert amíg dolgozni tudtam, amíg válláihattam az egész háztartást, nekem is több becsületem volt. Versengtek értem a menyeim — helyeselt a vékony nénike. De most már, mióta a szívem rendetlenkedik és jóformán a portörlés is nehezemre esik, vége a szeretetnek, vagyis annak amit szeretetnek hittem. — Azt tényleg nem tudom, mi lesz ha tehetetlen leszek, de mindig arra vágyom, hogy álmomban mondjak búcsút az életnek. Mosolyogva, szépen elaludni, a jó végzett napi munka után. — A múltkor beteg voltam, egész nap nem volt, aki egy pohár vizet adjon. A fiam ls, a menyem ls dolgozik, az unokák meg iskola után futnák a nagyvilágba, rám se hederített egyik sem — mondta a bácsi. —- Bn is voltam már beteg amióta együtt lakom a... a gyerekekkel... igaz csak mandulagyulladásom volt és egy hét alatt kihevertem, lábon is elhordhattam volna, de... a... lányom — mert így hívom őt: kislányom — nem engedte. Ágyba fektetett és ktvett négy nap szabadságit. Otthon volt velem, leste minden kívánságomat. Ügy éreztem őszinte volt, mert komédiázni lehet, de azt meglátja az ember, ha nem is mindiárt, de egyszer észreveszi. Ezek szeretnek engem, nagyon szeretnek... mint az édesanyjukat. A kislány újra odafutott hozzánk. Ennt kért, mert a nai/y homokozásban alaposan megéhezett és a maga sütötte „tojtákat" csak nem fogyaszthatta el. Én ts felálltam a padról és elindultam célom felé, de egyszeriben megmagyarázhatatlan rossz kedvem támadt. Két öreg panaszát hallottam. .. a gyerekeikre panaszkodtak. Gyerekeikre, akiknek mindent megadtam az életben amit szerény tehetségük és az adott körülmények megengedtek, még sincs becsületük, nincs nyugodt, békés öregségük. De ahogy visszapillantottam a hazainduló testes nénire, akt az ugrándozó kislányka kezét fogva kifelé tartott a parkból, valami jóleső melegség öntötte el a szívemet: vannak még jó emberek, jó érzésű fiatalok... vannak. . de miért nincsenek, csak olyanok!.,. kahelyének állomásai. Mindenütt jól érezte magát, de legjobban mégis első munkahelye nőtt szívéhez. Most hatvankét éves. Haja ezüstös, mosolya és szíve azonban fiatal. Hallani sem akar a nyugdíjról. Tanít, nevel, amint mondja: legalább még egy évig. De nyomban azt is hozzáteszi, ha egészsége engedi, még öt évig is. Pedig ráférne a pihenés. Tizenhétosztályos iskola igazgatója, s négyszáznyolcvan gyermek neveléséért felelős. — Most hagyjam abba a tanítást, amikor az embert így megbecsülik, — mondja — a 'tanító j s kevés. S most bíztak meg egy tankönyv írásával. Az általános iskola negyedik osztálya magyar nyelvtankönyvének kéziratait megvitatásra szétküldték az iskolákba. Az ötödik osztály tankönyvén most dolgozom. Amíg munkájáról beszél, arca szinte megfiatalodik a lelkesedéstől. Nem volt könnyű a megtett út. Megküzdött az élettel, amíg idáig eljutott. Távúton szerezte meg a II. majd kéy

< sőbb a III. fokra szóló képesítést. A $ mindennapi munka után őszülő fejjel ^ ült a könyvek fölött, tanult, hogy ^ másokat ls taníthasson. $ A tanulás mellett jutott ideje arra ^ is, hogy a CSEMADŐK járási, illetve ^ kerületi vezetőségében tevékeny mun§ HINTI kát végezzen. Több évig a nitrai kelet magyar nyelvű iskoláinak volt a tanfelügyelője. Jelenleg a CSEMADOK járási elnökségének a tagia. A városi iskolaügyi szakbizottság munkájából is kiveszi részét. Megbecsülésnek, köztiszteletnek örvend, neincsak munkatársai körében, hanem az egész városban. — Rossz volt látnom — meséli Kanyar elvtárs, — amikor a régi köztársaság idején a jól tanuló szegénysorsú gyermekek cselédnek mentek annak ellenére, hogy tudásukkal magasabb iskolát is végezhettek volna. Csak pénze nem voít a szegénynek ... A továbbtanuláshoz pedig annak idején ez kellett. Elhallgat. Szeme a távolban kutat és egy fényképen nyugszik meg. Feltörő örömmel így folytatja: — A fiam, atomfizikus. A múlt évben végzett a prágai főiskolán. De egykori tanítványaim közül is sokan jártak. m4r főiskolára. Jánosi Éva, Jánosi Kató,"Pásztor Tibor és ki tudná hirtelen mind felsorolni. A tanítók napján sokan kitüntetésben részesültek. A kitüntetettek között volt Kanyar igazgató elvtárs is. Negyvenkétéves, lelkiismeretes munkásságáért vette át a dicsérő oklevelet, hogy még jó egészségben, hosszú éveken át nevelje a Jövő nemzedéket, hintse a tudás magvát 1 NÉMETH JÄNOS KULTURÁLIS HÍREK I ^ EDDIG 250 000 CÍMSZAVA VAN ^ a Csehszlovák Tudományos Akadémia ^ gondozásában készülő színházi szófc tárnak. Az első kötet 1965-ben jele^ nik meg. • * • $ AZ ECUADORBAN MEGRENDEZETT ^ CSEHSZLOVÁK FILMFESZTIVÁL befe^ jezése alkalmával a Diario de Ecua> dor című lap azt írja, hogy a csehfc szlovák filmeket a humanizmus és § az emberben valő hit pátosza hatja |át. . + . $ A CSEMADOK HRKOVI HELYI SZER^ VEZETE a CSISZ helyi szervezetével $ karöltve a napokban jól sikerült iro§ dalmi estet rendezett Arany János (D. F.) A CSEMADOK NÁNAI HELYI SZERVEZETÉNEK színművészeti csoportja Lovicsek Béla „Baj van a szerelemmel" című színműve előadásával megérdemelt sikert aratott. (m. k.) • • • A BRÜSSZELBEN MEGJELENŐ Synteses Revue Internazionále nemzetközi folyóirat utolsó száma részletesen tájékoztatja olvasóit, hazánk gazdasági és kulturális fejlődéséről. A tanulmányokat csehszlovák tudósok írták. i műveiből. $ A CSEMADOK KOMÁRNOI HELYI $ SZERVEZETÉNEK színjátszói a napokéban Trávnikban esztrádműsorral ven^ dégszerepeltek. Fellépésük sikerült. S (H. Sz.) ŕ • • • ^ Š BRUNO APITZ REGÉNYE, A „FAR§ KASOK KÖZT VÉDTELEN" még ez é<v$ben megjelenik Vietnamban. Az NDK ^íróinak művei közül ez a harmadik, S amelyik vietnami nyelven i-s megjele$ nik. ^ m m » § §23 A CANNES-I FESZTIVÁLRA eddig állam jelentkezett: Ausztria, & Ausztrália, Bulgária, Ceylon, Csehszlovákia, Dánia, Dél-Afrikai Unió, $ Egyesült Államok, Franciaország, Ho'l^ landia, Izrael, Jugoszlávia, Kanada, ^ Kina, Lengyelország, Libanon, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, Ro§ mánia, Spanyolország, Svájc, Szovjet5 unió. s • i • | ^ SOPHIA LOREN, aki az „Egy aszfcszony meg a lánya" főszerepéért tabvaly Cannes-ban a legjobb női alakí§ tás díját kapta, ugyanezért a szerepéért 5! az idei Oscar-díj jelöltje is. A bratislavai Új Színpadon a napokban mutatták be J. Klíma rendezéséiben J. Karna

uchová és L. BransiC „Piros virág" című háromfelvonásos mesejátékát. Jan Herec felvételén Eva Landlová a mesejáték Alenka szerepében. 1982. április 7. ÜJ SZÖ 7 *