Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-07 / 96. szám, szombat

DOBCSSY LÁSZLÓ: A CSEH NÉP NAGY FIA A

NYOLCVANNÉGY ÉVES KORÁBAN elhunyt Zdenek Nejedlý, e cseh szellemi élet egyik legjelentősebb képviselője és irányítója, történész volt. A prágai egyetemen a század eleje óta oktatta a zenetörténetet és a zeneesztétikát, tudományos munkássága azonban sokkal szélesebb területet ölelt fel. A cseh zene fejlődésének és eredményeinek vizsgálatán kívül nagy hatású művekben elemezte népe történetének értelmét, és rengeteg cikket, tanulmányt, előadást szentelt a cseh műveltség vitás kérdéseinek tisztázására. A Csehszlovák Kommunista Pártnak 1921 óta egyik vezető tagja volt, s e minőségében fontos szerepet játszott a két háború közti haladó mozgalmakban. A második világháború alatt a Szovjetunióban élt emigrációban (ahol alelnöke volt a Szláv Bizottságnak), majd visszatért a szocializmust építő Csehszlovákiába ehol a Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjaként és az újjászervezett Tudományos Akadémia elnökeként dolgozott. Nejedlý a századforduló éveiben lépett a cseh tudományos életbe; korán feltűnt a huszita kor több homályos problémáját tisztázó tanulmányaival s huszonöt éves korában ő volt Európa legfiatalabb akadémikusa. A pozitívizmushoz ragaszkodó egyetemi tanítóitól csak a kutatási módszert vette át, tudományos eszményképe František Palacký maradt, a múlt század közepének nagy történész-gondolkodója „fiatal kor és fiatal társadalom embere, akiben szilárd volt a hit" (ahogy Nejedlý jellemezte). Az ő példáját követő, jóllehet már más szándék vonalán dolgozó Nejedlý is mélységi összefüggéseikben kívánta megismerni, megérteni és értékelni a nemzeti erők alkotó fellendülésének kicsúcsosodó mozzanatalt s ezek ellenpárjaként a megpróbáltatás korszakait is. Valójában tehát a Palacký-'hagyaték folytatója ő s gazdag életműve arra Irányult, hogy a XIX. századi haladó polgári ideológia legjobb értékeit átmentse a szocializmusba. Munkáiban gyakran méltatja Palackýt, mindig a legnagyobb elismeréssel és csodálattal, míg a század végén kibontakozott új, a saját gyökereit megtagadó polgári gondolkodás képviselőit — Masarykot is — fellépése óta következetesen bírálja. Lényegileg Palacký útmutatása szerint állítja a cseh történeti fejlődés tengelyébe a huszita hagyományt, amelynek újváltozatú folytatódását látja a nemzeti újjáéledés XVIII. és XIX. századi korszakaiban. TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRE Palacký tudományos rendszerezése mellett legmélyebb hatással Alois Jiráseknek épp a századforduló évtizedeiben alkotott regényei — e széles vonalvezetésű történelmi freskók — voltak, amelyek művészi feldolgozásban értelmezik és illusztrálják a Palackýféle felfogást. A Jirásek-életmű szövegkritikai elemzése, új meg új távlati magyarázata éppúgy végigvonul Nejedlý pályáján, mint a Palackýhagyaték méltatása : első nagyobb irodalomtörténeti tanulmányát, 1901-ben (huszonhárom éves korában) Jirásekröl Irta, s azóta még tizenegyszer foglalkozott a cseh történelmi regény mesterével, hosszabb-rövidebb dolgozatokban. A politizáló tudós (Palacký) és a történelembe mélyedő szépíró (Jirásek) összefonódó hatása alakítja ki azt a meggyőződését, hogy a történelmi folyamat alkotója a nép, és azt az erkölcsi magatartását, hogy mindig közvetlen közelében legyen nemzete életének, aggódóan tartsa kezét a fejlődés ütőerén. Tudós és tianító kívánt lenni egy személyben; amit Húszról írt, reá ls érvényes: „Tanítását nemcsak az egyetemi katedráról hirdette, a nép közé is kiment". Nejedlý egyéniségének és életművének megértéséhez elsődlegesen fontos e kettősség szem előtt tartása. • Q. Alább Dobossy Lászlónak, a tőlünk Magyarországra került s ma Budapesten élő egyetemi tanárnak és jeles kritikusnak, a csehmagyar szótár, a Karai Capek és a Romáin Rolland monográfia ismert szerzőjének, Zdenek Nejedlýről szóló írását közöljük. Amiként ugyanis a gondolat és a cselekvés egységének összhangjára törekedett magatartásában, hasonlóképp a teljesség igénye érvényesült tudományos munkáiban ls. Szívesen hangoztatott hitvallása szerint „a művészet, a tudomány, a filozófia és a politika csak különböző jelenségei egyazon közös történelmi folyamatnak, amely a társadalom mély alapjaiból fakad." Nejedlý minden művében e széles medrű történelmi folyamat áradását mutatta be. A HÉT TESTES KÖTETRE terjedő Smetana-monográfia a legnemzetibb cseh zeneszerző élettörténetét, művészi egyéniségének kialakulásét és alkotó munkájának eredményeit állítja középvonalba; emellett és ezt keresztezőn azonban feltárja a múlt század közepének egész társadalomrajzát, tehát annak a kornak az emberi történetét, amelyben még utoljára küzdött együtt a polgárság és a nép. A szerző célja, hogy a legszélesebb történelmi összefüggésekben mutassa be azt a társadalmi és kulturális környezetet, amelyből a művész kinőtt. Ily módon az első négy kötet, Smetana kibontakozásának rajza, egyedülállóan részletes és minden vonatkozásában hiteles felidézése a cseh vidéki életnek a múlt század húszas-harmincas éveiben, s ennek révén a cseh nemzeti újjáéledés benső történetének is rendkívül becses, nélkülözhetetlen körképe. A további három kötet, Smetana művészetét tanulmányozva, alkalmat ad Nejedlýnek, hogy mintegy életből vett példán mutassa be, miként vált Prága — annyi évszázad múltán ismét — a cseh nemzeti élet központjává. A másik nagyszabású fejlődésrajz, T. G. Masaryk címen, öt hatalmas kötetben, némileg folytatása kívánt lenni a Smetana-monográfiámak. A polgári társadalom emelkedési korszaka után a válság kezdeteit elemzi, a burzsoázia szerepének és eszményeinek megváltozását vizsgálja. Ez a mű is éppoly sokrétű és széles ölelésű, mint a másik: középpontjá ban a népből jött representatíve-mao áll, akinek életútja az egész társadalmat átszeli, s kritikai tanulmányozása feltételezi, hogy az író választ ad minden lényeges korproblémára. E két nagy monográfia rendkívül bőven szertefolyó anyagát nemcsak a középpontba helyezett személyek sorsa fogja ö.ssze, hanem a tudós-író dús vénájú előadó-művészete is. Nejedlý munkáiban szerencsésen párosul a mindenre kiterjedő műveltség ős az Igényes, élvezetes elbeszélő stílus. Közvetlen modorú, rövid mondatait szívesen színezi kiélezett, szellemes formulákkal. Főerőssége az arckép-festés; több kötetes művei, a most említetteken kívül a Huszita-kori ének, a Litomyšl ezer éve, a Cseh nemzet története, a Lenin-életrajz, a Szovjetunió története azzal tűnnek kl, hogy mindegyik egy-egy páratlanul gazdag arckép-csarnok. Ilyen mennyiségű és ilyen jellegű életmű birtokában Nejedlý valóban kérkedés nélkül mondhatta magáról: „Jól ismerem múltját nagyon sok kiváló emberünknek." A NEJEDLÝ-ÉLETMO méreteinek érzékeltetése végett hadd említsük meg, hogy egy újabb (néhány évvel ezelőtt készült s így szükségképpen hiányos) összeírás szerint könyveinek, folyóirat- és újságcikkeinek száma: 3,830. önállóan 155 könyve, tanulmánya, vitairata jelent meg. 190 Időszaki kiadványnak volt munkatársa és 22 folyóiratot szerkesztett. Munkáit eddig tizenhat nyelvre fordították; (magyarul csupán egy cikke jelent meg, a Korunk 1932. évfolyamában, e sorok írójának tolmácsolásában). Zdenék , Nejedlý műveit tanulmányozva feltűnik, hogy e termékeny és kíváncsi szellemet szinte kizárólagosan csak népének élete és múltja foglalkoztatta. E tudományos magatartásában kétség nélkül az a szándék érvényesült, hogy nemzedékének kozmopolitizmusával és Nyugat-imá datával szemben határozottan és programszerűen vállalja népének hagyományait és kidomborítsa a szláv öszszetartozás, illetve a szocialista nemzetköziség eszményét. Nemzete életének és műveltségének folyamatosságát hirdetve és tudományosan indokolva ismételten kifejtette, hogy nincsen nacionalizmus szemléletében. A nacionalizmus egyébként is történelmileg pontosan körülhatárolt kategória, s a polgárság árulása Idején a nemzetet védeni — szerinte — nem nacionalista elzárkózás, hanem az emberiesség ügye. „A nacionalizmus azóta, hogy eredeti célját és értelmét elveszítette, nem tud létrehozni semmi pozitívumot, semmi értéket, éspedig nemcsak politikai téren, hanem ott sem, ahol pedig kezdetben kétségkívül nagy teremtő erőt jelentett: a művészetben" — állapította meg Nejedlý az eddig egyetlen magyarul megjelent tanulmányában. A polgári gondolat lényegbevágó funkció-változásának elemzése és bírálata végigvonul egész terjedelmes életművén. Nemzedéke feje felett átnézve egy korábbi történelmi korszak embereiről vett példát és leckét. A nagy elődök tanítását azért magyarázta, hogy a ma élők a múlt legjobb hagyatékát valósíthassák meg. E következetesen tanúsított magatartá. sa hozza őt rokonságba az újabbkori európai humanizmus nagy képviselőivel, Thomas és Heinrich Mann-nal, a szintén zenetörténész Romáin Rolland-dal és másokkal, akik hozzá hasonlóan — ám kevésbé következetesen, mint ő — elfordultak megalkuvó osztályuktól és a polgárságnak korábbi, egyetemes értékű eszményeit igyekeztek átsegíteni a szocializmus üj világába. JUHÁSZ GYULAi A munkásotthon homlokára Ki itt belépsz, templomba lépsz be. Szentség a munka és erő, Ez a jövő nagy menedéke, Embert egekbe emelő. A munka a rend és a béke, Az életünknek lelke ő, Csak az a bitang és hazátlan, Ki here módra él magában. Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be, Mely millióknak ád jogot, Vérért, verítékért cserében, Hogy legyenek mind boldogok! Hogy a gyalázott ember képe, Ragyogjon, mint a nap lobog, S a munka ne legyen robot csak, De himnusza a dolgozóknak! Ki itt belépsz, hozd el magaddal * Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, vidd szerteszét, Dolgozni, föl, mind lankadatlan, Amíg az élet fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás! • Holnap lesz 25 éve, hogy meghalt Iuhász Gyula, a magyar irodalom kimagasló lírikusa. Baráti látogatás A közelmúltban a Topolciankyban tanuló kubai és jemeni diákok ellátogattak a Nitral Pedagógiai Főiskola diákotthonába, hogy barátságot kössenek az iskola hallgatóival. A beszélgetés nagyon szívélyes légkörben folyt le. Tanulóink megkérdezték vendégeiktől, hogy náluk milyen ifjúsági szervezetek működnek, s milyen munkát fejtenek ki. A beszélgetés ideje alatt közben hazai dalokkal szórakoztatták a vendégeket. Viszonzásul ők is műsort adtak, mely mindenkinek tetszett, s többször visszatapsolták őket. Este a vendégek, az iskola, valamint a Nitral Mezőgazdasági FőKubai lány és jemenai fiú. NAGYEZSDA RUMJANCEVA SZOVJET FILMSZlNÉSZNÖ kapta a Buenos iskola hallgatói közös mulatságon Aires-i filmfesztiválon a legjobb női vettek részt. alakítás díját. Díjat kapott egy csehszlovák és egy lengyel film is. Molnár János, Nitra IVIGH RÓZSA: m m Cheg,eá a nap^iitéőÁm Alig sütött ki a nap annyira, hogy Csakhát akkoriban még nem nagyon ért rá az ember kimutatni a szeretetét, meg nem is volt hozzá elég gazdag, meg elég okos. Ma már másként csinálnám én is. Kényeztetném, dédelgetném őket, teljesíteném minden kívánságukat, mint ők teszik az unokáimmal, dehát egy emberöltőt elkéstem. Csak a magam módján szerethettem őket. Szép kis házam volt, de a legnagyobb fiam rávett, hony adjüm el és költözzem hozzájuk. Ha odaadom a pénz felét nagyobb lakást \meglangyosítsa a földet, máris kicsal ^ ja a szabadba azokat, akik a leghá^ lásabbak minden kis melegségért: az \ öregeket. A tereket, parkokat, egysze§ riben benépesítik a gyerekek és el§ választhatatlan kísérőik a nagyma^ mák és nagyapák. A kicsinyek vidám ^ kacaja, szilaj futkározása felveri a > terek téli csendjét: megérkezett a tafc vasz. ^ Utam minap egy kis parkon vitt ke§ resztül, és mivel a napocska olyan , , ^ -^ csábító melegséggel sütött, pár perc- vehetnek és lesz nekem is egy szép ^ re leültem az egyik pad végére. Ép- szobám. Odaadtam, a másik felét meg & pen egy embernek való hely akadt elosztottam szépen hatfelé. Aztán a & még ott, mert a többit elfoglalta há- fiamhoz költöztem. Nehezen szokja ^ rom kis öregecske, két néni és egy meg a vidéki ember a várost, a szabad ivarom szóval rab vagyok én... meg aztán a menyem is... — Na, csak a menyeket ne emlegesse, van részem benne — tüzelte a vékonyka néni a bácsit — nekem is van három. Mindig mondtam szegény uramnak, hogy az isten inkább egy lányt adott volna a három fiú helyett. % te a fülemet a bácsi kicsit hango- Jobban húz a leánygyerek a szülő^ sabbra sikerült elkeseredett monda- höz, mint a fiú. Annak elcsavarja a fejét az asszony, aztán már csak az van, amit az mond. Még az unokái^ már javában folyt a beszélgetés. Ha^ mar kinyílnak az őszinte, tiszta lel\ kek, hát mégha panasszal, vagy \ örömmel vannak teli?! Arcomat a \ napnak fordítva élveztem a kora ta§ ta: ^ — Nem törődnek velem a gyere^ keim... teher vagyok a számukra ^ semmi egyéb ... ^ Nem néztem oda, nehogy kíváncsién sorra Járok. Mindegyiknél két hónapot töltök, hogy ne legyek tűlsokáig egynek a terhére. Igen... ezt éri meg az ember, ha megvénül, nem kell a kutyának sem — legyintett száraz szemét törülgetve a vékonyka néni. A mellettem ülő testesebb néni arcára a keserves szavak alatt olyan ragyogó halvány kis mosoly ült ki, mintha hirtelen valami nagy-nagy \ jó, hogy az anyjuk kínlódott velük, boldogság éri az embert. Véletlenül \ volt is baja szegénynek éppen elég, pillantottam rá, és szinte megdöbbenhozzánk és a testes néni ölébe törleszkedve kérlelte: — Nadmamika, csiriál] netem tojtát — és már nyújtotta is a homokkal telerakott vödröcskét. A néni arcán nevetéssé érlődött a mosoly, megsimogatta a kislányt, igazított valamit a köténykéjén, aztán jól belenyomkodta a homokot a vödörbe és mivel megállapította, hogy úgy sincs tele, indult a kislányt kézenfogva vissza a homokozóhoz. A padon maradt két öreg egy darabig szótlanul nézett utána, majd megszólalt a bácsi: — Ő nem panaszkodik, biztosari nincs semmi baj... látja azt az ember úgyis, ha ránézi Mosolyog. Márpedig az ember csak akkor tud mosolyogni, ha itt belül, minden rendben van... — Az én unokáim nem ilyen kedvesek hozzám, van köztük amelyik szeret, dehát buta vagyok én hozzájuk nagyon. Még olvasni sem tudok folyékonyan, hogyne únnák hát meg a meséimet? Amit fejből elmondhatnék, azt meg már unják 'szegénykéim — sírja a vékony kis nénike. A homokozó faszélére éppen ebben a pillanatban borítja ki a testes néni a szépen sikerült, tükörsima „tortát". Aztán együtt kacag a sikernek. örülő kislánnyal. Nem hallom mit mond a gyereknek, csak látom, hogy megint igazít rajta valamit, megmutatja, hogy csinálja tovább a „tortasütést", aztán indul viszsza a padhoz. Kezét egymáshoz törülgetve tisztogatja a ráragadt nedmat is eltiltja tőlem az egyik, mert ves homoktól és szünet nélkül moso— Teher az ember, ha megöregszik ^ — helyeselt a soványabbik néni, ami § a bácsit még nagyobb őszinteségre i ragadtatta. \ — Hét gyereket neveltem fel, no tett az a ragyogás. Csak nem új ismerősei balsorsán örül? Lehetséges Pavličková Jarmila: Farkastorok ^ de a betevő falatot, meg a ruhát csak \ én kerítettem rájuk, ezzel a két ke\ zemmel, mert dolgozni szerettem vi- volna ekkora káröröm, vagy mi ez, Xlágéletemben. Hát még ha eszembe ha nem az? $ jutott az a kedves hét gyerek ott- Tűnődésemet egy három év körüli § hon! El sem hiszik, mennyire szeret- buckó kislány kacagása szakította \ lem őket. Az életemnél is jobban, félbe, aki odajutott vödröcskéjével lyog. Ennek a néninek arcán ott lakik a mosoly, nemcsak vendégségbe jár rá, mint a legtöbb emberére. — Kis unoka? — kérdezi a bácsi — amint elfoglalja helyét a padon. — Hát,... ahogy vesszük .. vérszerint semmi közünk egymáshoz, de jobban szeretem mindennél a világon. .. meg ő is engem. Most látom először komolynak. Talán azért, nehogy dicsekvésnek vegyék szavalt. A kis vékony nénike nem bír a kíváncsiságával. MeqkérdezA. Nevelt gyermekéé talán? — Még az sem — mondja tűnődve a testes néni — olyan idegenek voltak nekem a szülei ezelőtt négy évvel, mint maga, vagy akárki más. Itt ismerkedtem meg velük ebben a park*. 0J SZÖ 6 * 1982. április 7,