Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-07 / 96. szám, szombat

J RIPORT SALVADORBÓL 80 család ural egy országot Salvador a legkisebb kö­zép-amerikai ország Terüle­te húszezer négyzetkilométer. A világtérképen még az or­szág neve sem fér el e pa­rányi földsávon. Több mint két és fél m 1116 lakosa van. 126 ember jut egy négyzetkilométerre, ez­zel szemben az Egyesült Ál­lamokban csak 22, Franciaor­szágban 82, Ausztriában 74, Dániában 105. Ezek azonban a világ legfejlettebb ipari or­szága.. Salvador viszont csak kávéjából és banánjából él. A két és fél millió salva­dori közíl két mľ.llô mezítlá­bas, nincs több ruhája efty szál nadrágnál és Ingnél. Tápláléka is egyszerű, a föld terményeiből élnek. Ilyen la­kosság nem lehet vásárlóké­pes, nem biztosíthat értéke­sítési lehetőségeket az ipar­nak. Ezért Salvadornak — ha létezni alkar — részt kell ven­nie a közép-amerikai orszá­gok egyesülési mozgalmában, melynek célja az egységes gazdasági piac megteremté­se. Ennek alapját már lerak­ták, haladást azonban nem értek el. A szegénynépnek fogytán a türelme... Megálltam egy háznál, mely mögött az éjszakai ég­bolt hátterében az országnak nevet adó tűzhányó körvona­lai rajzolódtak ki. Tűz lán­gol a tetején, figyelmeztetés a repülőgépeknek. Most csen­des a vulkán, mint az egész ország. Ám senki sem tud­ja, mi rejlik mélyében. Kö­zép-Amerikában még nem aludtak ki mind a tűzhányók. Előfordul, hogy régóta ki­aludtnak vélt vulkánok hirte­len kitörnek és életre kelnek. Hodriguez Porthoz, az „erős emberhez" tartok, aki tagja annak az öttagú direk­tóriumnak, mely 1961. janu­ár 26-a óta kormányozza az országot. Útközben a tiszti Iskola mellett haladunk el. — Ez a mi elnökgyárunk — magyarázzák. — Aki meg­szolgálja a hadapródok ba­rátságát, bízhat benne, hogy egyszer az ország élére ke­rül. A direktórium a Casa Pre­sidencial-ban, az elnöki palo­tában székel. Ez a város köz­pontjában fekszik, távol a hűs levegőt árasztó hegy­nyúlványoktól. Csakhamar vi­lágossá válik előttem, miért áppen Itt. Tüzérlaktanya van a szomszédságában. Amíg a tüzérezred parancsnoka az elnök barátja, az utóbbinak a l'a|a szála sem görbülhet meg... Rodrlguez Port szeret tré­fálkozni. Csak akkor komo­lyodik el az arca, amikor a lakosság helyzetéről érdeklő­döm. — A nyomor Fidel Castro legjobb szövetségese nálunk — mondja. — Ezért sok a titkos „fldellsta". Ezek mind éheznek, nincs pénzük beteg gyermekük gyógyítására, se lakásra. A szociális biz­tósítás nálunk nem fény­űzés, hanem a legszüksége­sebb elővigyázatossági Intéz­kedés öngyilkosság felé tar­tanak a vagyonos rétegek, ha nem tesznek valamit a sze­gények érdekében. Tizennégy család kor­mányoz Salvadorban, övék az egész ország. Ezt állítja mindenki, ezt írják a köny­vek. Persze ez az adat kissé elavult. Valaha csakugyan 14 család volt hatalmon. Ók ad­ták az elnököket, s ebben volt gazdagságuk forrása. A gazdagság pedig a lakosság többi része ellen egyesítette, tömörítette őket. Ez a köte­lék sokkal erősebbnek bizo­nyult kölcsönös ellentételeik­nél és cselszövéseiknél. Most nem 14, hanem 60 vagy 80 család uralja az or­szágot. Lényegében nem vál­tozott a helyzet: Salvador 60 vagy 80 család tulajdona. Övék a luxusszálló, melyben lakom. Bankjaik, sörfőzdéjük, textilgyáraik, biztosító intéze­teik, kiviteli nagyvállalataik vannak, ök pénzelik az kikö­tő építését, ők a gyapotültet­vények urai. Az ő birtokuk­ban vannak a kávéhaciendák, ez pedig nagy szó, mert az egész ország a kávéból él, a kávéültetvények urai pedig milliomosokká válnak... Peter Grubbe BULGÁRIÁI TUDÓSÍTÁSUNK L zen a „vagy-vagyon" ^ kapott össze a Lenin Vasműtől nem messze fekvő bolgár faluban két fiú. A ki­sebbik győzött. Barátja még sokáig azzal érvelt, hogy a cári időkben milyen nagy ára volt az aranynak fezt ter­mészetesen csak mesékből tudhatta). Ez sem használt. Véqül abban állapodtak meg. hogy az arany ts értékes, ie az acél még is értékesebb. A mikor megkérdeztem, hogyan jöttek rá erre, rövid szünet után azt felel­ték, hogy menjek az apjuk­hoz, ő majd, megmagyarázza. Megkerestem hát az apjukat, aki olvasztár a Lenin Kohó­műben. A vasmű nagy olvasz tója és a kémények maga­san emelkedtek az egyhangú táj felé. Amikor odaértem, akkor értettem meg igazán a két kis fiút. Az 1939-es statisztikai év­könyv szerint Bulgária évi acéltermelése 6000 tonna volt. Ezt is csak bizonyos fenntar­tással fogadhatjuk el, ha tud­juk, hogy abban az időben nagyon önkényesen gyűjtöt­ték a statisztikai évköny­anyagát. Akkor még az arany értéke bizonyára felülmúlta az acélát! Ma már ez nem érvényes. No, de ne vágjunk elébe a dolgoknak, hanem győződjünk meg a valóságról. Nyolc évvel ezelőtt kezd­ték. .j. \ kkor helyezték üzembe Bulgáriában az első martinkemencét. Ez volt az első lépés az ipari elmara­dottság felszámolására. Az üzem ekkor 140 tonna acélt gyártott naponta. A dolgozók később rájöttek, hogy az ol­vasztókemencék korszerűsíté­sével kétszer annyit csapol­hatnának. Szovjet segítséggel rövid időn belül csodákat mű­veltek. Tatarcseszklj szovjet szakember vezetésével gyor­san elkészült a 200 tonnás új acélszerkezet. Nagy harc folyt minden percért, min­den őráért. Az építők napo­A kremnikovcei kohó a negyedik bolgár ötéves terv legnagyobb építkezése. Képünkön a kokszoló építése látható. Acél™® arany': kon át csaknem pihenés nél­kül dolgoztak. Az újítási munkálatok 15 nap alatt, vagyis 20 nappal a tervezett idő előtt befejeződtek. Az üzem kapacitásábnak növeke­dése következtében javítani kellett az ércellátást, hogy a tervet teljesíthessék, A ter­melésben rövid időre kisebb megtorpanás állt be. Csak az ércszállltás megjavulása után Indult meg teljes ütemben a termelés. Már az év vége fe­lé 1220 tonna acélt gyártot­tak a napi 879 tonna helyett. Petr Dimitrov a üzem fő­mérnöke elragadtatással be­szél azokról a műszaki új­donságokról, amelyeket nem­sokára bevezetnek az üzem­be. Bulgária másik nagy kohá­szati központja a Szófia mel­letti Kremnikovceban épül. Itt az építés befejezése után évenként 4 millió tonna acélt fognak gyártani. Az építke­zésen 10 ezer munkás se­rénykedik, hogy mielőbb üzembe helyezhessék, hiszen a fejlődő bolgár népgazdaság mindig több és több acélt igényel. Ma már Bulgária hatalmas kohóiparral rendelkezik. A múlt évben 340 000 tonna acél- és 139 ezer tonna hen­gerelt árut készítettek. A ko­hászati ipar fejlődési ütemét tekintve Bulgária több fejlett kapitalista államot megelő­zött. A kohászati termékek értéke 1960-ban, 1952-vel, összehasonlítva 16-szor volt nagyobb. Az utóbbi években a szí­nesfém-kohászat is nagy fej­lődésnek indult. Mi lesz a jövőben? A geológusok újabb vas­érctartalékokat tárnak fel. Bulgáriában van a világ ólomérctartalékának 6 százaléka. Ön, lignit széntar­talékai is jelentősek. Bulgá­ria, amely régebben mindent nyersanyag formában szállí­tott ki, ma fejlett kohászat­tal és nehéziparral rendelke­zik. Az ólomtermelésben a 13-ik, úntermelésben a 16-ik, a léz elektrolitikus úton való előállításában pedig a 17-ik helyen van a világon. Ezek a tények a szocialista tábor hasznos együttműkö­déséről tanúskodnak. A Szovjetunió az 1957-től 61-ik terjedő időszakban 1 milliárd 200 millió leva hitelt nyújtott Bulgáriának. Bulgária iparo­sításában nagy szerep jutott a szovjet, csehszlovák lengyel és a többi szocialista ország szakembereinek is. o zámokban kifejezve Bul­" gária ipari termelésé­nek képe ma: 42 nap alatt annyi kősze­net fejtenek, mint az egész 1939-es évben. 18 nap alatt annyi vlllany­arámot, 5 nap alatt ugyan­annyi acélt, 38 perc alatt olyan mennyiségű ólmot ter­melnek, mint az egész 1939­es évben. ĽUBOMÍR HÁJEK A Lenin kohászati kombinát, amely az elsfi bolgár acélt ad­ta az országnak. RIPORT A MALI KÖZTARSASÁGBÓL Fiatal bennszülöttek a franciák helyén ... Ahogy áthaladtunk a Ni­ger folyó majdnem egy kilo­méter hosszú hídján, autónk gyorsan száguldott tovább a Bamakóból Ségouba, egy nagy kiterjedésű mezőgazda­sági vidék közponjába vezető kitűnő műúton. Ezen a tájon működik az Office du Niger, a Niger folyó középső völ­gyét igazgató hivatal. Néhány óra múlva újra fel­tűnt a láthatáron a Niger fo­lyó. Az országút a folyó men­tén kanyarog. Nemsokára be­hajtunk a zöld köntösbe öl­tözött városba. Az út mentén két-háromemeletes erkélyes házak. Fehér, zöld és vörös szirtik sugároz. Mögöttük a ligetekben csinos villák kan­dikálnak ki a buja zöld nö­vényzetből. Teniszpályák, el­kerített strandfürdő a folyó­parton — egész fürdőváros. Ségounak ezt a részét ma­guknak építették a franciák. Megszületése a francia kor­mánynak 30 évvel ezelőtt ki­dolgozott tervéhez fűződik. A franciák Anglia egyiptomi és szudáni példáját követve a Niges völgyében elterülő föl­dek öntő ésével gyapotültet­vényeket akart létesíteni Ma­liban, hogy textiliparuk nyers­anyagát ne kelljen az angol gyarmatokról beszerezni. 1935 és 1947 között Markala város közelében duzzasztógátat lé­tesítetteJc a Niger folyón és öntözőcsatornák hálózatát építették ki. Az öntözött föl­deket bérbeadták a mali pa­rasztoknak. M :lt függetlenségének kiki­áltása után a földek, a duz­zasztógát, a csatornák a fia­tal köztársaság tulajdonába mentek át. Ségouban Lamin Traore, az Office du Niger afrikai igaz­gatója fogadok. Nemrégen nevezték kl. Ez egy órtást gazdaság. Nem könnyű az irányítása. Az öntözött földek területe meghaladja az 50 ezer hek­tárt. Mintegy 45 ezer paraszt dolgozik rajuk családtagjaival együtt. Ezeknek a zöme tele­pes, a köztársaság más ré­szeiből főtt Ide. Száztíz fa­luban laknak, melyeket a törzsi hovatartózásuk szerint népesítettek be. A községek szektorokba tömörülnek, min­den szektornak megvan a maga gazdasági központja. A parasztok az államtól bérlik a földet s természetben fi­zetnek. Lamin Traore büszkeségtől sugárzó arccal számolt be az Office du Niger sikereiről. 1960 előtt, tehát a Mali Köz­társaság megalakulásáig, a hivatal gyapotfelvásárlása nem haladta meg a 3 ezer tonnát. 1960-ban azonban 4600, 1961-ben 6900 tonnára, tehát több mint kétszeresére növekedett. Az Office du Ni­ger szolgáltatja most az or­szág gyapottermelésének a felét és rizstermelésének a harmadát. Az ötéves terv szerint 1965-ben az öntözött és megművelt földterületek­nek el kell érniük a 65 ezer hektárt. Traore nem hallgatta el az Offtce du Niger nehézségeit. Legnagyobb problémája a ha­zat szakemberek hiánya. Az Office du Niger alkalmazot­tainak több mint a fele fran­cia. Agronómusok, mérnökök, technikusok. bonyolult faladat a szerte­ágazó gazdaság, a rengeteg kistermelő irányítása. A kor­mány parasztegyesülések, szövetkezetek létesítésében látia e probléma megoldását. Most magamnak és népemnek dolgozom Ségouból Markalába men­tünk, hogy megtekintsük az egész vidéknek életet adó duzzasztógátat. Már messziről hallani a víz zúgását. A gát szilárd építmény. A védőfa­lakkal együtt másfél kilomé­ter hosszú. A gát mögött el­terülő víztárolóból vezet ki a főcsatorna, mely az öntöző­hálózat megannyi erecskéjét táplálja. Markaiában megtekintettük az Offtce du Niger favítómű­kunyhó. Itt él Szlszuma három felesége és hat gyermeke. Megeredt a nyelve, amikor magáról beszélt. Evekkel eze­lőtt telepedett le a Niger partján. Most gyapotot és rizst termeszt családtagjaival az öntözött földön. Földjé­nek egy részét kölessel, és kukoricával vetette és gyü­mölcsfával ültette be. Miu­tán gyapottal és rizzsel meg­fizette a földbérletet az Office EGY MALI FALUBAN EGY MALI FALUBAN A FÖLDIMOGYORO-TERMÉS ELSZÁLLÍTÁSÁRA VARNAK helyeit. Ezek az ország egye­düli fémipari vállalatai. Trak­torokat, mezőgazdasági gépe­ket és egyéb berendezéseket javít. Nyesszumanaba faluban megismerkedtünk Falna Szisz­szuma földművessel. Az Of­fice du Niger telepeseinek jellegzetes gazdaságával ta­lálkoztunk nála. Agyagfal mögött kisebb udvar, azon három szalmatetSs agyag­du Niger-nek, kiszámította, hogy évi jövedelme négysze­rese annak, amit letelepedése előtt el tudott érni. Szisszuma elmondta, hogy kétszer annyit dolgozik, mint a gyarmattartók idején. -r- Most magamnak és né­pemnek dolgozom — fűzte hozzá magyarázatul. Afrikai szövetkezetes Kolongotomoban a bennszü­lött Fali fogadott bennünket, aki a szövetkezeti mozgalom vezetője az Office du Niger területén. Fiatal ember, nem lehet több 25—28 évesnél. Lelkes híve a szövetkezett ügynek, büszkén mutogatja nemrégen alakult szövetkeze­tüket. Az ország valamennyi vidé­kéről száz fiatal verődött össze, ttt telepedtek le, hogy megalakítsák a szövetkeze­tet. Szigorú kiválasztás alap­ján szemelték ki a jelentke­zőket. Nem lehettek időseb­bek húsz évesnél. Orvost vizsgálaton kellett keresztül­esniük. Amikor megkérdez­tem, hogy szervezik a munkát és a jövedelem elosztását, az egyik fiatal kijelentette, hogy ezzel még nincsenek tisztá­ban, mert csak most kezd­ték meg a közös munkát, s a szövetkezet ügyet nem men­nek éppen a legsimábban. Ök azért derűlátók. Lagoból visszatérőben elbe­szélgettünk Fallal az afrikai falu fejlődési útjairől. Mali­ban, csakúgy mint a többi af­rikai államban, sok a megol­datlan probléma. Keresik az utat és a módot életük új­szerű berendezésére, hogy meglehessenek az idegen urak, a gyarmattartók nélkül. Ezért többen jártak külföldön, köztük Fali is, hogy tanul­mányozzák a szövetkezetek megszervezésének módszereit és formáit. Fali szerint a leg­kecsegtetőbb távlatot a falu­si termelési és kölcsönös se­gítségnyújtási egyesülések mutatják. Ezeket most or­szágszerte szervezik. Ilyen egyesüléssel Tabakoroban, a köztársaság más vidékén is­merkedtem meg. Ez még csak a kezdet A tabakorői szövetkezeti központ hat földmüvesegye­sülést lát el vetőmaggal, mű­trágyával, mezőgazdasági fel­szereléssel. A gyapot vető­magját teljesen ingyen kap­ják. A parasztok a termés be­takarítása után száz kg föl­dimogyoró vetőmagja fejében 115 kilogrammot adnak be a termésből. A szövetkezeti központ iro­dáitól és raktáraitól nem messze gyerekek játszadoztak a téren egy agyagépítmény körül. — Ez az iskola — hív fák fel rá a figyelmemet. — A szövetkezetesek együttes erő­feszítéssel építették. Ország­utak, hidak, öntözőrendsze­rek közös építését is meg­szervezzük. A Tabakoro környéki szö­vetkezetekben csak a közös földet művelik meg együtte­sen, természetesen a jövede­lem is a közös alapba megy. Ezenkívül, a szövetkezetesek­nek személyi használatra ma­gántulajdonban is vannak földjeik. Ezt a családtagok művelik meg. A jövedelem a családé. A szövetkezet a közös föl­dek és a háztáji-gazdaságok termékeinek értékesítését is megszervezi, gondoskodik a parasztok közszükségleti cik­kekkel való ellátásáról. Leve­szt a parasztok válláról azt a gondot, hogy magánkeres­kedőkkel és viszonteladókkal alkudozzanak. Ilyen eguesülés az önkén­tesség alapján jön létre. A falu közgyűlésén rendszerint az idősebbek közül megvá­lasztják a szövetkezeti taná­csot, mely nemcsak gazdasági ügyekkel foglalkozik, hanem a szokások és hagyományok betartására, az ünnepek meg­ülésére ts ügyel, Intézi a szövetkezeti tagok kölcsönös kapcsolatalt. P. TRETYAKOV ÜJ SZÖ 4 * 1962. április 11,

Next

/
Thumbnails
Contents