Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-04 / 93. szám, szerda

BREZNOIJEGYZETEK I. Fényes sínpárok, füstös, tolatómozdonyok felett hosszú vashíd feszül. A híd korlátjához dőlve néhány percig elnézem a kocsik kormos tetejét, az állomáson sürgölődő utasokat és a gyárat, amely itt guggol tömören és szürkén baloldalt — egy meglehetősen kopár sziklás domb tövében és — hangoskodik. Az utasok nagy része oda igyekszik. Lábuk alatt döng, remeg a vashíd, ök is hangosak, mint a gyár. Megszokták a hangos szót — acéloszlopok, acéllemezek, gépek hangját kell túlklabálnlok, ha munka közben szót akarnak érteni. Ismertetőjelükké vált a hangos beszéd. A kapunál fekete hajú, fekete szemű, alacsony embe» lép hozzám, s megkérdi, mi járatban vagyok. — Majchút elvtársat keresem. Akkor jöjjön velem. Szerencséje van, üzenetét az imént adták át. Már éppen menni akartam. Mintha egy új világba érkeztem volna: a vas birodalmába. A hatalmas gyárudvaron tonnaszámra hever a szürkésvörös, rozsdaverte vas. Az arányok nyugtalanítóak és félelmetesek. Az ember egyre apróbbnak érzi magát. Nem félnek, hogy ezt a rengeteg vasat itt a szabad ég alatt megeszi a rozsda? — aggodalmaskodom. — Nem hagyunk ml annyi időt a rozsdának — válaszolja Majchút elvtárs nyugodt hangon. Emelő- és szállítódaruk válogatnak ínyenc módjára a vasfalatok között. Egy-egy darabot nagy lendülettel emelnek a mohó étvágyú gyár habzsoló szájába. II. — Tehát a legújabb gyártmányok érdeklik — ismétli kérdésemet Majchút elvtárs, miután betette mögöttünk az iroda ajtaját. — . Foglaljon helyett Legelőször azt hiszem az MB—80 as építő-toronydarut említhetném, amely egyike legjobban bevált gyártmányainknak. Mind otthon, mind külföldön nagy érdeklődésnek örvend. Alig másfél éve gyártjuk, de már csaknem minden nagyobb építkezésen megtalálható, elsősorban ott, ahol épületelemekkel dolgoznak. Ezt, valamint az MB—40-es építődarut állítottuk ki a TII. Brnói Nemzetközi Árumtntavásároh. Sikerünk volt. Azóta már nagyon sok külföldi megrendelést kaptunk. Ezenkívül... Majchút elvtárs itt szünetet tart. Valamin töpreng. Majd így folytatja: — Ezenkívül itt van a kúszó toronydaru. Azazhogy... a tervrajza. De félek, hogy túl korai lenne erről is... —Korai lenne erről is beszélni? Csakhogy nekem fúrja az oldalamat a kíváncsiság! — Nos, annyit elmondhatok, hogy gyártmányaink között ez lesz a legtökéletesebb, azonban csak jövőre kezdjük gyártani. — Mit jelent ez a szó, hogy „kúszódaru"? —- A lényeget jelenti. Azt, hogy míg az M B—80 as daruval is legfeljebb 50 méteres magasságig emelhető az a bizonyos épületelem, addig kúszó toronydarunál a magasság korlátlan lesz. — Várjunk csak! Hogyan értsem azt, hogy „korlátlan magasság"? Az égig ...? — Hát... égigérö házakat egyelőre nem építünk, ám nyugodtan állíthatom, hogy a legmagasabb építkezéseken is hasznát veszik majd. A daru tornya összerakható lesz, és az emelőkar a kezelőfülkével együtt ezen a tornyon fog felkúszni a szükséges magasságba. Természetesen a tornyot is önmaga építi fel. — Tehát tökéletes önkiszolgálás? — Az. Még egy említésre méltó adat: leendő gyártmányunk emelőképessége hét és fél tonna lesz. — Csodálatos! Egy lakószobát is magasba emelhet. — Tulajdonképpen az is a feladata: összeszerelt épületelemeket (kész szobákat) a helyükre emelni. III. A szer számelőkészítő műhelyben negyvenegy ember dolgozik, jobbára fiatalok. Két munkacsoportra vannak osztva. Az egyik csoport vezetője Rafaj, a másiké Ťažký elvtárs. A műhely vezetője Mikloviő Stefan. A három nevet azért érdemes megjegyezni, mert gazdáik kezdeményezték a mozgalmat, amely jeíendeg áthatja az egész üzemet. De... kezdjük a legelején? Mindenekelőtt tudni kell, hogy a negyvenegy ember többsége szükség esetén két szakmában ts képes dolgozni. Van köztük lakatos hegesztő, lakatos-esztergályos, szerelő-esztergályos, esztergályos-hegesztő stb. stb. Ha új munkás kerül közéjük — mondjuk lakatos — azzal közlik, hogy 'néni uénňék rossz néven, "ha például megtanulna, hegeszteni. ..KL tudja, mikor veheti hasznát. Amikor a szocialista munkabrigád címért kezdtek versenyezni — egyszerre mind a két csoport — egyik feltételük a szakképzettség emelése volt, amit ők úgy ts értelmeztek, hogy saját kitanult mesterségük mellett egy mellékszakot is megtanulnak. Ezen már túl vannak. Azóta mindkét munkacsoport megszerezte a szocialista munkabrigád címet. Ámde fiatal emberekről van szó, akiknél egy-egy feladat megoldása még nem• minden, s kivált nem alkalom a tetszelgésre, a babérokon való pihenésre. Nemrég történt, hogy Rafaj és Taiký elvtárs azzal lépett vezetője elé: Versenyezni fogunk a „CSKP XII. kongresszusának műhelye" címért. Mikiovit elvtárs kissé meghökkenten nézett, munkatársai szemébe. — Hogyhogy versenyezni? Ti ketten? Válasz helyett egy-egy teleírt papírlapot tettek elé. — Hát ez mi? — kérdezte a műhelyvezető, de már mosolygott. — A két szocialista munkabrigád tagjainak javaslat-föltételei és a negyvenegy aláírás — válaszolta Rafaj elvtárs. Gyűlés az előkészítőműhelyben. Miklovií elvtárs felolvassa a feltételeket. Elhangzik néhány pótjavaslat. Spáč elvtárs például azt javasolja, hogy gyűjtsenek pénzt a VIII. Világifjúsági Találkozó Alapjára. Ez a javaslat úgy módosult, hogy gyűjtés helyett a szerszámelőkészítőmühely minden dolgozója hat brigádórát fog ledolgozni, s az így összegyűlt öszszeget az említett alapra ajánlják. Végül a műhely dolgozói egy emberként elfogadták a verseny feltételeit. A gyűlés után, amikor már csak hárman ülnek Miklovič elvtárs kis irodájában, a műhelyvezető tettetett sértődöttséggel fordul a két csoportvezetőhöz: — Azért nem szép dolog, hogy engem kihagytatok...! — Miből? — Hát a verseny megszervezéséből. A két ember, mintha vezényszóra történne, hangosan nevetni kezd. A műhelyvezető úgy érzi, most márkomolyan is illenék megsértődnie. — Mi az, részegek vagytok? Mérgesen indul az ajtó felé, de Ťažký utánafut, s a nevetéstől fuldokolva megszólal: — Ugyan már... nol Hova szaladsz?- Hál -azt hiszed, hogy mi tudtunk róla? S Rafaj is nevetve: — Hiszen ... hiszen ml is úgy kaptuk a fiúktól... Késien, ahogy neked átadtuk! Nevetnek, nevetnek — mind a hárman. ZSÉLYI NAGY LAJOS Nevei és szórakoztat Mindenki másként tölti szabad idejét. Az egyik alig hogy hazaér munkahelyéről, könyvet ragad és olvas. A másik papucsot húz, a televízióhoz telepszik és el sem mozdul onnan, amíg a képernyőn valami is látható, a harmadik minden szabad percét a sakkozásnak szenteli, a negyedik sportol, az ötödik zenél. Van, akibélyeget gyűjt, van aki színházat Játszik, más meg akvarizál. Sok természetke'dvelő tart akváriumot műhelyében, hivatalában vagy lakásán. Milyen nagy örömére szolgál a kis halak ápolása, etetése, milyen soha nem szűnő érdeklődéssel figyeli szaporodásukat. Kultúrházakban, a vállalatok üzemi klubjaiban a különböző szakkörök között megtaláljuk az akvaristákat is, akik szabad idejük nagy részét kedvtelésüknek: a kis halakkal való pepecselésnek szentelik. Nincs is talán gyerek, de felnőtt sem Prágában, aki ne ismerné és időnként fel ne keresné a smíchovi körzetben a Tatra Vagongyár üzemi klubját, az akváriumi halak és növények állandó kiállításának színhelyét. Az üvegmedencékben csodálatosan szép növényzet között szebbnél szebb, főleg trópus vidékéről származó hüllők, kétéltűek, elevenszülő és ikrával szaporodó halak úszkálnak. Az állatokat nagy hozzáértéssel, szeretettel és szakmai felkészültséggel gondozzák a klub tagjai. A smíchovi üzemi klub medencéiben kétszáznál is többfajta hal él. Kicsinyek, nagyobbak és egészen nagyok, egyszínűek, átlátszók, hogy a gerincükön még a porcok is megszámlálhatók, színesek, neónfényűek, pettyesek, csíkosak, mint a zebra, bajuszosak és ki tudná megmondani, még milyenek. Különlegességnek számít a Kongóból hozott afrikai götehal. Minthogy tüdőzacskója és kopoltyúja is van, szárazföldön éppen úgy élhet, mint vízben. Az Amazon vizéhez szokott dél-amerikai asztronotusz teknősbékához hasonló. Jó étvágyát dicséri, hogy még a húsételt sem veti meg. A barna foltos, lapos testű argusz India vizeiből került hozzánk. Uszonyait tüskék pótolják. A Nílus vize a hazájuk azoknak a vidáman lubickoló halaknak, amelyeknek nőstényei 14 napig a szájukban hordják megtermékenyített ikráikat. Ez idő alatt buz-. góságukban táplálékot sem vesznek magukhoz, nehogy véletlenül lenyeljék kicsinyeiket. A porontyok, amikor- már úszkálni tudnak, elhagyják ugyan anyjük száját, de éjszakára és ha veszély fenyegeti őket, még sokáig visszatérnek oda. Nálunk is jól ismert a nagyobb halak közül a kínai eredetű tetszetős, fátyolhal, az akváriumok királya, mely mai formáját több száz évvel ezelőtt ősén végrehajtott mesterséges beavatkozásnak és keresztezésnek köszönheti. A mexikói vak halnak talán azért nincs szeme, mert barlangban él, ahol amúgy sincs látnivaló. A kb. 50 cm-es kaiman nem hal, hanem kis krokodilus, mely ha mér nem lustálkodhatik Dél-Amerika homokos partjain, úgy látszik, itteni kiutalt lakásában is nagyon jól érzi magát. A smíchovi akvárium nem újdonság Prágában. Bár a szakkörnek 6 éves fennállása óta elég nagy anyagi áldozatába kerül, a tagok mégis úgy vélekednek, hogy megéri. Az akvárium hasznos, nevel és mindenekfelett kellemes szórakozás idősnek, fiatalnak egyaránt. Kardos Márta H0M0KVETÖ (CTK) — A plzeňi V. I. Lenin Művekben különleges gépet — „homokvetőt" készítettek. Ez a gép mentesíti az öntödék dolgozóit a fárasztó fizikai munkától és lehetővé teszi az eddiginél sokkal jobb minőségű acél és szürkeöntvények gazdaságos készítését. A „homokvető" a szükséges helyre szállítja a homokot, amelyet nagy erővel dob a formákba és azokat igen egyenletesen, rövid idő alatt tölti meg. Érdekes lelet a prágai Nemzeti Színházban (CTK) — A prágai Nemzeti'Színház I. erkélyének előcsarnokában « tatarozási munkákat végző dolgozók egy reteszkő mögött 41x37x11,5 cm nagyságú összehegesztett fémdobozt találtak, amely a Nemzeti Színház építésére vonatkozó iratokat és emléktárgyakat tartalmazza. A fémdobozt valószínűleg az 1886—1889-es években helyezték a reteszkő mögé. A nagy hektárhozamok legfőbb tartalékai a kukoricatermesztésben Minden termény hektárhozama a jó agrotechnikától függ. A talaj előkészítésétől a betakarításig az egyes agrotechnikai intézkedések elhanyagolásának mindig rosszabb termés a következménye. Ebben a cikkben a legfontosabb feladatokra és a leggyakrabban előforduló hibákra szeretnék rámutatni. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben az évben a kukoricát országszerte őszi mélyszántás után vetjük. Vitathatatlan, hogy ez az egyik legfontosabb tartalék. Kedvező hatását ma már senki sem vitatja. A második tartalék a növény tápanyagellátása A kérdés körül aránylag sok a vita. Gondolom, ideje volna már mindenki számára érthető állást foglalni a szakirodalomban, főleg a folyóiratokban. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadott egy kollektív munkával készült brosúrát. Kivonatosan idézek belőle. (Tudomásom szerint még nincs magyarra fordítva.) Az Akadémia egyszerűen kimondja, mennyi tiszta nitrogénre, foszforsavra és káliumra van szükség 10 mázsa szem kitermeléséhez. 10 mázsa szemes kukoricához a következő tápanyagok szükségesek: 12 kg FOSZFORSAV, 28 kg KÁLIUM, 25 kg NITROGÉN. Tudnunk kell, hogy mennyi tápanyagunk van a talajban, milyen a mész- és humusztariaima. 300 mázsa Jól kezelt istállótrágya 42 kg nitrogént. 15 kg fószforsavai és 84 kg káliumot tartalmaz. Ha 40—50 mázsás termést akarunk, a hiányzó tápanyagot Ipari trágyákkal pótoljuk. Ismeretes, hogy a kukoricánál nem lehet túltrágyázni. Igen fontos a tápanyagok fenti aránya. Jó pár éves tapasztalatunk azt mutatja, hogy az említett fontos tápanyagok közül a káliumot kell kiemelni, mert ez az egészséges fejlődés és a megdőlés elleni védekezés legfőbb biztosítéka. Sajnálatos, hogy a legtöbb kukoricásban az ősszel nem istállótrágyáztunk és télen sem szórtunk lassan ható műtrágyát. Most minél gyorsabban el kell érnünk, hogv az aránylag nagy mennyiségű adagok mielőbb a földbe kerüljenek, de legkésőbb a simítózás után. Ősszel a foszforsav és a kálium kétharmadát szántással keli a talajba juttatnunk. Ajánlatos a szükséges szuperfoszfátot és 1—2 mázsa gyorsan ható nitrogénes trágyát a vetés utánkelése előtt kiszórni. Ezzel megoldanánk a később költségesebb fejtrágyázást. Természetesen ezt mindjárt beboronáljuk. Az eredmény gyors kelés és egészséges növekedés lesz, ami nagyon fontos a gyomok és kártevők elleni védekezésnél. A növénytáplálás körül sok a gond. Jól kell ismerni a fejlődési szakaszok víz-, hő- és fényigényeit, amita növényzet állandó megfigyelésével érünk el. Ez a megfigyelés adja majd a legjobb tanácsokat a jövőre és a közvetlen személyes tapasztalatokat semmiféle tanulmány nem pótolhatja Ad Óig azonban feltétlenül tartsuk be a fenti szabályokat. A harmadik fontos tartalék a tava szi vetés előtti talajelőkészítésben rejlik. Ezt a munkát ma m£r mindenütt százszázalékos gépesítéssel végezhetjük el a legtökéletesebben. A jó termést döntően befolyásolja a tavaszi munkák minősége és időbeni elvégzése. A tavasszal elrontott talajt, az elmaradt vagy elkésett simítózást, boronálásnkat, kultiválásokat sokszor már nem is lehet „jóvátenni". Gyakori eset, hogy a gyom végérvényesen „győz" a kukorica felett. Általános szabályokat, recepteket itt sem lehet ajánlani. Alapelvek azonban vannak, éspedig a következők: A SIMÍTOZÁSSAL EGY NAPOT SE KÉSLEKEDJÜNK, AZ IDŐJÁRÁS ÉS TALAJ FIZIKAI TULAJDONSÁGAITÓL FÜGGŐEN TÖBBSZÖR — MEREV KÜLTIVÁTORRAL DOLGOZZUK ÁT A TALAJ FELSZÍNÉT 10—12 cm MÉLYSÉGBEN, SZÜKSÉG SZERINT TÖBBSZÖR JÁRASSUK A LEHETŐ LEGNEHEZEBB BORONÁT. Tehát állandóan „zavarjuk" a gyomok fejlődését. Ezzel azt is biztosítjuk, hogy a mag megfelelő mélységben, ülepedett, „kemény" talajra talál, és a takaró réteg jó szerkezetű, levegős, szerves anyagokban lesz gazdag. A talaj felszínének, akárcsak a kerti földnek kiegyenlítettnek kell lennie, hogy a vetés szabályos legyen és a vetőmagvak egyforma mélyre kerüljenek. A vetés előtt mindig könynyű hengert Járatunk. A vetés után a legnehezebb hengert alkalmazzuk. Megfigyelték, hogy ezt a tömörítést a kukorica nagyon kedveli. A növényápolás első munkája a ke lés előtti boronálás. (Mint már emlí tettem, ez előtt elvégezzük a szuperfoszfát — kálisó „féjtrágyázást"). A további tökéletes növényápolást, melynek alapja a növényzet tisztántartása és amy a jó termés megkíván, most itt nem említem, ezt mindenki tudja, csak sokszor bűnösen elhanyagoljuk. Most inkább a negyedik és egyben bátran kijelenthetjük, -a leglényegesebb tartalékról szóljunk kissé részletesebben. Ez: „a növényállomány és a termésátlag viszonya". A múlt évben Magyarországon Gonda Béla foglalkozott ezzel a kérdéssel bővebben egy brosúrájában. Leírja, hogy Martonvásáron 1959-ben a Kutató Intézet dolgozói az ország különböző vidékein tőszámfelvételezést végeztek. A vizsgálat sok-sok táblán megállapította, hogy a termésnek mintegy 30 százalékát a ritkítás, egyelés alkalmával megsemmisítették. — Ezzel a problémával az egész világ szakirodalma foglalkozik az utóbbi években. A vélemények gyakran nagyon eltérőek, azonban abban megegyeznek, hogy egy hektáron a 40 ezer körüli tőszám a legmegfelelőbb. Korai fajtáknál 50—60 ezer ls lehet. Tudni kell, hogy a négyzetes-fészkes vetés 70x70 cm-es sor- és tőtávolságnál 2 növényt hagyva, a hektáronkénti tőszám, ha nem hiányozna egy sem, 40 816 lenne. Sajnos a gyakorlatban a hiány sokszor óriási, jobb esetekben is 5—6 ezer vagy sokkal több. A leggyakoribb ellenvetés a kellő optimális — sűrűre hagyott kukoricánál, hogy a csövek kisebbek lesznek. Ez a megállapítás egyébként teljesen helytálló, de a csövek nagysága nem csökken olyan arányban, mint amilyen arányban növekszik a tövek és a csövek száma. A tapasztalatok és kísérletek azt mutatják, hogy a ritka vetésekben a csövek súlya körülbelül 25 százalékkal emelkedik a megfelelő sűrűséggel vetett állományban, azonban a csövek száma 73 vagy több százalékkal emelkedik. Ha tekintetbe vesszük, hogy a hibridek nem mutatnak meddőséget, végső fokon az eredmény az, hogy a sok kisebb cső jóval nagyobb termést ad, mint a kevesebb számú, nagyobb cső. Több éves tapasztalatból, állandó megfigyelésekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy 1 négyzetméteren fajták szerint 4—5, sőt a korai, alacsonyab növésűeknél 6—7 növényt helyezhetünk el szemre történő termesztésnél. — Ismeretes, hogy a kukorica tipilfus „társas" növény ... A mi hibridjeink, a „lófogú" kukoricák a sűrű állományban adnak nagy hozamokat. Gyökereik mélyebbre hatolnak, élettevékenységük fokozottabb. A „nagy kollektívben" életteret keresve, a gyökerek „békésen összefonódnak" és élelmet, nedvességet keresve, nagyobb mértékben haladnak lefelé, 2,5—4 méter mélyre, a levelek pedig „barátságosan" helyezkednek el egymás mellett... Többször megfigyeltem, hogyan „viselkednek" a növények a viharban. Irigylésre méltó, hogyan támogatják egymást. Ugyanazon feltételek mellett a sűrű állományban a megdőlés sokkai kisebb, mint a ritkában. Ezt különösen a Kolbaiféle ikersoros kukoricában tapasztaltam, ahoi 40 cm-es sortávolságban a növénytávolság 18—20 cm volt. Akkor, mikor a szomszédos „jó, ritka" állományokban a vihar nagy károkat okozott (1956-ban), itt sem az ikersorokban, sem a 40 ezres táblán egyetlen növény sem dőlt meg. Az említett brosúra a következőket írja: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem kell félnünk a tőszámnövetéstől, még gyengébb termékenységű talajokon sem. A javasolt 40 ezrík tőszám az általunk tjefolyásolható termesztési tényezők közül sokkal fontosabb, mint a talaj termékenysége". Ezt az állítást teljes egészében alátámaszthatjuk saját tapasztalatainkkal Želovcén, Šafarikovón és Vfcelincén. Mindhárom helyen olyan talajokban értünk el 60—75 • mázsás szemes(Folytatás a 6. oldalon.) 1962. április 4. ÜJ SZÓ 5 *