Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-29 / 117. szám, vasárnap

Tavaszi napsugár ragyogja be a tájat. Bearanyozza a szelíd hegy dombokat, a szövetkezetek nagy tábláin zöldellő vetést. A szük falust utakon alig akad jármű. Csendes vidék... Az emberek ls ilyenek, mintha a természet hangulatához Idomulnának ... Stará Túrára érünk. Kétarcú nagy község. Furcsa? Így van ez másutt ts, de olyan szembetűnően, mint itt, alig találkoztk máshol az tj a régivel: Szinte kettészakad a község. Ai öreg falu a maga ósdi, alacsony házikóival alig változott. De ott, ahol az új, többemeletes, kék ablakos és fehér falú üzemépületek hívják fel magukra a figyelmet, tj várotka tan kiépülőben. Szép nagy lakóházak sorakoznak egymás mellett, az üzletek tágasak, korszerűek, tetszetős a bölcsőde, az utakat aszfalt borítja... Stará Túrán nem olvad egybe az új a régivel, elhatároltan él egymás mellett. Legalább is most ez a helyzet. Hogy lesz a jövőben? Ezt bízzuk csak a turaiakra. Nem ls olyan régen az emberek között ls olyan nagy volt a válaszfal, mint most a régi és az új falu kőzött. Hogyan született meg a közeledés, az egybeolvadás, az új beoltása a régimódi emberbe? Erről szól az alábbi kis történet. Valentyina Gaganova talán nem is hallott erről a községről. S ha egyszer mégis ellátogatna ide, bizonyára ezt mondaná: „Otthon érzem magam a turaiak körében, Pavol Mikulásban pedig mintha csak saját magamat látnám..." * pavol Mikulást nem találtam az * üzemben. Azt mondták a portán, hogy a délutáni műszakban dolgozik, biztosan odahaza lesz, a Fő utcán lakik. A régi faluban ... Megtaláltam a házikót. Lakásuk a ház udvari részében. A bútor kint a szabad ég alatt. Festenek Fiatal asszony jön ki hívásomra, kezében ecset. — A férjét keresem... — Hátul van a kertben ... Csak most figyelek fel a baltacsapásokra. Két fiatal férfi hadakozik a vastag törzsű vén diófával. Az idősebbik Pavol Mikuláš. Letörli arcáról a verejtéket és rá syújt. — Reggeli torna? — kérdezem. — Ez jobb testedzés, mint a jobbra, balra át... Öreg fa már, — mutat a diófára, — csak árnyékot adott és semmi sem termett meg alatta. A kert kicsi, kár a földért... Nem is zavarom tovább munkájában, hadd döntse kl az öccsével a terméketlen diófát. Majd ez t»emben elbeszélgetünk a Sarló és Kalapács nevet viselő brigádjáról... Kicsi a lakása. A házikó olyan alacsony, hogy az ember a kezével támaszthatja alá a mennyezetet. Az új üzemi lakásokra gondolok. Miért nem lakik ott a gyár élenjáró doljoaója? — Megmondom ..de nem szeretném, ha bekerülne az újságba ... (Bocsásson meg Mikuláš elvtárs, hogy nem teszek eleget kérésének. Le kell Írnom szavait, melyek igen jellemzőek aa emberre.) — Évekkel ezelőtt, amikor az új házak épültek, részlegünk szakszervezeti- bizottságának elnöke voltam, — mondja. — A lakáskérelmeket nekünk is jóvá kellett hagynunk. Ekkor elmentem a lakásügyeket intéző elvtársnőhöz és elkértem tőle a kérvényemet. Széttéptem, pedig két kicsi gyermekem van ... Nem akartam, hogy az emberek újjal mutassanak rám: Ni, a funkcionárius magának osztogatja a lakástI Ez volt Pavol Mikuláš bemutatkozása. így kezdtem benne megismerni az embert. (Ehhez hozzá kell még fűznöm, lehet, hogy rövidesen megoldódik lakáskérdése is. Mint mondja, pénzük van — a felesége is dolgozik, — szövetkezeti lakást szeretnének ékíteni.) B Hosszú az jit Górna Mitropo

li

ából... Azt gondoltam, régi turai családból származik, s mint gyermek — még csak huszonhét éves — átélte a környéken a partizánharcokat. Valami érdekeset akartam tőle hallani munkásapjáról, aki fegyverrel a kezében harcolt azért, hogy újjászülessen a régi Stará Turá, hogy a régi kis gyár mellett felépülhessen a szép, nagy üzem. Erről nem beszélhet, mert csak 1949-ben került ide, a Finommechanikai Üzembs. De apja partizán volt, messze tőlünk, Bulgáriában és Jugoízlávta felszabadításáért is harcolt. Hogy került oda? A kapitalista köz-. társaságban sok volt a kivándorló. Sokan Nyugat-Európában, mások Amerikában próbáltak szerencsét, Az akkor még fiatal Mikuláš a Balkánra ment. Jugoszláviában, Bulgáriában dolgozott, tégla- és cukorgyárakban, a parasztoknál kereste kenyerét. Végül a bolgár Górna Mitropolia községben kötött kt. Itt már sok szlovák lakott. Megnősült. Három fiúgyermek apja lett. Pavol is itt született. A felszabadulás után a honvágy visszahozta őket. Hazajöttek. Egyszerre százhúsz család tőrt vissza Bulgáriából. Apja Tekovské Lužiankyban az elsók között vett részt a földmüvesszövetkezet alapításában Pavol meg tizenhárom évvel ezelőtt elszegődött tanoncnak Stará Túrára. Kát évig a Kysucké Növő Mesto-i szakiskolában tanították Aztán mestere lett a szakmájának, vígan dolgozott bármelyik fémmegmunkáló gépen. Fiatalon, tizenkilenc éves korában családot alapított. Végleg turaí lett. Aztán bevonult. Šumava erdőiben őrizte a határt. Itt vált kommunistává, itt lett pártunk tagja. Majd visszatért az üzembe. Gépbeállító lett, mesterré nevezték ki. A külföldön is híres vízmérő készülékeket gyártják. Most is tanul. Minden második nap az iskolapadban ül. Az esti , ipari iskola hallgatója. Érettségire készül. Egyszerű élettörténet. Ezrével találhatunk ilyen embert az országban. De Pavol Mikuláš a becsületesen végzett munka és tanulás mellett mást is tesz ... B M

egalakul az első brigád Három évvel azelőtt történt. Pavol érdeklődését felkeltették a brigádok, melyeket akkoriban kezdtek szervezni. Ellátogatott néhány üzembe, ahol a kollektívák már versengtek a szocialista munkabrigád címért. S a látottak és hallottak alapján ő ls hozzákezdett e szervezéshez. Egyesek zúgolódtak: Elrontjátok a nonpáinkatl A szavak, a sokszor bántó szavak elrepültek. Pavol meg cselekedett. Látta, Itt úttörőnek kell lennie, másképp nem jutnak előbbre. Látta, valami nincs rendjén. Az idősebbek, a tapasztaltabb munkások közül többen önzők, csak a maguk javát akarják és bántja őket, ha a részlegükön dolgozó ifjúmunkások előretörnek. De hogyan fejlődjenek, ha nem segítik őket, ha nem adják át nekik tapasztalataikat? Amikor látták, hogy valamelyikük már-már eléri az ő színvonalukat, egyesek még arra is vetemedtek, hogy elrontsák a fiatalok gépét. Pa volt mindez nagyon bántotta. Dúlt a harc a részlegen, az új hadakozott a régivel... Amikor ideje engedte, Pavol a fiatal munkásokkal foglalkozott és megtanította őket az esztergályozás fortélyaira. Pavol megalakította brigádját, melynek az Úttörő nevet -idták. Ez volt az első brigád az üzemben. Hatan indultak a csoportban és számuk csakhamar tizenhétre gyarapodott. Sok gáncsoskodás ellenére is követőkre találtak. 1960-ban már 11 brigád versengett a részlegen. Az úttörők még abban ez évben, május elseje előtt révbe értek, kollektívájuk szocialista munkabrigád lett. Pavolt pedig meghívták Prágába, ahol a mellére tűzték a minisztérium legjobb dolgozóját megillető jelvényt... B Valentyinára gondoit..

. __ Az Ottörő-brigád révbe jutott, Pavolnak már nem volt gondja vele. A kommunisták meg nem szeretnek tétlenkedni. Bántja őket az Is, hogy a szomszédék gondokkal küzdenek. Tavaly ősszel akaratlanul is Valentyina Gaganovara kellett gondolnia, amikor látta, hogy Emília Durcjvá ifjúsági brigádja megrekedt, mint a szekér a kátyúban. Alig tudták a tervet 92 százalékra teljesíteni. Ez pedig szégyen a fiatalokra, különösen akkor, amikor a megtisztelő elmért versengő brigád a Sarló és Kalapács nevet viseli. Durcová gondos, lelkiismeretes vezető, még csak a lányokkal jutott valamire, de a fiúk között — ki tudja, hol jár az eszük —, már nem tudott rendet teremteni. Pavol határozott, átmegy a tíztagú Sarló és Kalapács-brigádba. Az Úttörő meglesz nélküle, már úgy dolgozik, mint a jól megolajozott gép. így lett Gaganova követője ... B Az utolsókból elsők Mit tett Pavol Mikuláš, hogy életet öntsön a lemaradozó brigádba, mely a 92 százalék helyett ma már 115 száGaganova Stará Túrán Pavol Mikuláš brigádvezetó és helyet zalékkal dicsekedhet? Nagy ugrás ez néhány hónap alatt. Mások okulására ls szolgálhatnak a puszta tények. A szervezettség lett a fejlődés ugródeszkája. Egyéni kötelezettségvállalások alapján állították össze a brigád felajánlását. A 112 százalékon kívül vállalták: szocialista gondozásba veszik gépüket, tanulni fognak a dolgozók iskolájában, hogy mindannyian szakképesítést nyerjenek, bekapcsolódnak az üzemi klub munkájába, látogatják a CSISZ- politikai tanfolyamalt, írni fognak az üzemi lapba és közös kirándulásokat szerveznek. Az üzem védnöksége alatt álló földművesszövetkezetről sem feledkeztek meg. Ha kell, kimennek a földekre is, de segítségük elsősorban a szövetkezeti szocialista munkabrigád megalakítására összpontosul. Havonta kétszer jön össze a brigád, hogy értékelje a kongresszusi versenyt. Először a második dekád végén tesznek számvetést, utána néznek, hogyan is állnak, miben maradtak le, hogy a hónap utolsó tíz napjában tisztázzák számlájukat, s hogy több vízmérő alkatrészt készítsencK, mint amennyit megígértek pártunk XII. kongresszusa tiszteletére. A hónap végén pedig egész havi munkájukat értékelik, vörös zászlócskával jutalmazzák a brigád legjobbját, a leggyengébben dolgozó társuk nevét pedig felírják a brigád táblájára. A brigád veeetőjének helyettese, Olga Hojstričová a politikai vezető szerepét tölti be. Előadásokat tart a bel- és külpolitikai helyzetről, szervezi a brigád társadalmi életét. Azt tették, amire azelőtt nem is gondoltak. Mikuláš felébresztette bennük a versenyszellemet. Egyszerre mindegyikük az első, a iegjoüb akart lenni. A szép eredmények eléréséhez hozzásegítette őket a német Seifert módszere is. A brigád fiatal tagjai már elgondolkodnak munkájuk felett. Kis kartonlapokra naponta feljegyzik a veszteség-időket: miért állt le a gép? Márciusban például így jöttek rá, hogy 39 órát veszítettek a munkaidőből. Ez több száz korona kárt jelentett az üzemnek. És összedugták a fejüket, keresték a hiba okát és javaslatokat tettek azok elhárítására... így indult el Pavol Mikuláš segítségével az elsők közé vezető útjára a Sarló és Kalapács nevét viselő bri-. gád. B Összecsapás Pavol Mikuláš azonban nemegyszer elkeseredett, olyan gondolatok is születtek agyában: miért is töri annyira magát másokért, úgyis elég gondja van; miért nem elégszik meg munkájával, a tanulással, családi életével? Mi bajuk van azoknak, akik semmibe sem ütik bele az orrukat? Neki meg sok" mindennel törődnie kell. Tagja az alapszervezet pártbizottságának, a CSISZ-üzemi szervezet elnöke. A pártszervezet nemrég a részleg tizenhárom versengő brigádjának irányításával is megbízta. Talán azt gondolják, fiatal ember, elbírja a nagy terhet isi Igen, elbírja, jól látja el teendőit. Ez a kommunista kötelessége. Ebben nincs is hiba. Elégedettek vele. Csak az emberek lennének megértőbbek. Egyes párttagok is. Ez okozza olykor elkeseredését... A Sarló és Kalapácsban dolgozik a tizenhétéves Ján Pavlech. Jóképű legény. A középiSKolában nem valami jól viselkedett, így került a termelésbe. Esztergályos lett. Az apja is ese, Oľga Hojstričovž. ezen a részlegen dolgozik, a' szerelők' műhelyében. A fiút nem nagyon ér-; dekelte a munka, sem a kereset. Mun-: kaidőben faképnél hagyta gépét, a szomszédos műhelyekben újságot ol-, vásott, vagy az új gyárépületben kő-: borolt. A brigád tekintélyén csorba esett. Mikuláš szinte detektívként nyomozott utána, hogy előkerítse és rábeszélje, dolgozzék rendesen, ne hozzon szégyent társaira. A szép szó nem segített. Megírta az esetet az üzemi lapban. A brigád krónikájában is elítélték a fiút. S akkor kitört a vihar. Az apa megharagudott. Milyen szé-; gyen érte a családjátI Azt követelte, hogy fia azonnal lépjen ki a brigád-, bóll Felháborodottan beszélt^ a brigádvezetővel Mikulásnak ez nagyon fájt. Hogyan gondolkodhat így egy kommunista, aki még hozzá funkcionárius ls! Nemhogy magáévá tenné a brigád bírálatát, de még a munkakerülő fiát veszi pártfogásba! — Saját magam nem dönthetek, csak a kollektíva dönthet Jano kilépéséről... — mondta Mikuláš az apának. ~ ' A brigád meghányta-vetette a dolgot s úgy határozott, Jano maradjon csak közöttük, mert ha kiengedik körükből, nem lesz, aki féken tartsa őt. A brigád olyan mint egy család, törődni fog vele ... De az apa és Mikuláš nem nyugodott. A két kommunista között olyasmi történt, ami lelkileg marja az embert. Az apa már szóba sem állt a brigádvezetővel. Mikuláš sem tudta lenyelni a sok keserűséget. A kommunisták gyűlésén szóvá tette a dolgot: — Úgy látszik, Pavlech elvtárs csak akkor bírja a kritikát, amikor másokat érint, de ha róla van szó, akkor lázadozik, megharagszik ... Az őszinte szó, ha az első percekben ellenvetést is szül az emberben, idővel gyógyírként hat. így volt Pavlech elvtárs esetében is. Belátta, Mikuláš mégis csak jót akart... S teltek, múltak a hetek. Eltelt két hónap. Jano a brigád tagjainak hatására megemberelte magát. Rendesen, jól dolgozott. Százhuszonhat százalékra emelte teljesítményét. Az őszinte bírálat segített... S egy nap — nemrégen történt — próbára akarták tenni a fiút. A brigád újra foglalkozott Jano ügyével. — A vihar elült... most már nyugodtan tárgyalhatunk — mondták a fiúnak. — A kollektíva fontolóra vette kilépési kérelmedet s ügy döntött, ha el akarsz hagyni bennünket, elengedünk ... Jano, a délceg, erős legény megrökönyödötten nézett társaira. Szemében könnyek csillogtak. Sírt. — Nem akarlak elhagyni benneteket... Pavol Mikuláš brigádvezető annyira meghatódott, hogy szólni is alig tudott. Az járt az eszében: mégiscsak érdemes küzdeni, ha olykor kellemetlen összeütközésekre is kerül sor. Érdemes, mert azt akarja, hogy a brigád minden egyes tagja jól dolgozzék. S ha révbe jut a Sarló és Kalapácsbrigád, akkor átmegy egy másik lemaradó brigádba s újra kezdi az egészet. Mert úgy szép az élet, ha zajlik, pezseg, ha olyan mint a verőfényes tavaszi nap, mely zengő dalt ébreszt az emberben az élet szépségéről... Kilépve az üzemből, úgy éreztem, mintha Valentyina Gaganova valóban Stará Túrán járt volna, mert gazdag gyümölcsöt érlel példamutatása. A kommunista példamutatás. PETRÖCI BÁLINT A Sarló és Kalapács Brigád tagjai (balról): Pavol Mikuláš, Ondrej Mikulás, Štefan Michalec, Vlasta Ochodnická, Melánia Römerová, Helena CernákovS, Hátul: Ján Pavlech és N. Nizner. (V. Pfibyl — ČTK — felv.) £J| SZO 4 * 1962. április 29.