Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-29 / 117. szám, vasárnap

Csendes versenytársak TAVALY EGY ÖSZI NAPON elbe­szélgettem Beretkey Jánossal, a Safá­rikovói Állami Gazdaság vezetőjével. Már kukoricatörés után volt, így szó­ba került a kukoricatermesztés is. A gazdaságvezető többek között meg­jegyezte : A Demedomb-dülőn én is termesztettem annyi kukoricát, mint Kiszling János, a Mezőgazdasági Szak­intézet igazgatója. Ogy véltem, Beretkey elvtárs csip­kelődik. Az Igazgató ugyanis elhatá­rozta, hogy 100 mázsa szemeskuko­ricát termeszt hektáronként. A kis mezővárosban lépten-nyomon találko­zik a két ember s bizony nem lenne jó hatással, ha ellenségeskednének. Csakhamar azonban kiderült, hogy a mosolygás nem gúnyolódást rejt, ha­nem a komoly versenytárs elhatáro­zását. Egy gazdaságvezető nem ís en­gedheti el a füle mellett csak olyan egyszerűen a nagy hozamot érintő kijelentést, hiszen neki is szüksége van takarmányra. S mit tesz ilyen­kor? Ha nem is versenyez nyíltan, alulmaradni mégsem akar. — Az idén a Szőlő-alja dűlőn pró­bálkozom a nagy hozam elérésére — mondta a minap, mikor ismét talál­koztam vele, s egyáltalán nem titkol­ta versengő szándékát. — Olyan ho­zamot érünk el, mint az igazgató I — hajtogatja Beretkey Elvtárs. A gazdaságvezető állítása nem „szalmaláng", mert az előkészület­inél nem ismert fáradságot. Alaposan áttanulmányozta a 20 hektáros dű­lőn a talaj -összetételét. Már nem' hiányzik abból sem az istállótrágya, sem a műtrágya a tápérték pótlásá­ra. Annyi bizonyos, ha nem akar alul maradni, mindent a maga rendjén kell előkészítenie. — Kiszling elvtársnak annyiban van előnye, — ismeri be a gazdaság­vezető, — hogy simazinos talajba ül­teti a kukoricát, és ha kell, több munkással rendelkezik, ám még Ilyen körülmények között sem mondok le tervemről. Nem kétséges a gazdaságvezető ál­lítása, mert sokat tett azért, hogy nagy hozamot érjen el. De hogy kl lesz a jobb termesztő, arra biztos választ csak a kukoricatörés ad majd. . KELL, HOGY EGY MÁSIK GAZDA­SÁG idevágó történetéből Is Idézzek. — A szárítók még most sem ké­szültek- el, hová tegyük ezt a tö­Megtartják adóit szavukat Szlovákiában a Banská Stiavnica-i Kovohuty Üzem azoknak a kohóipari munkahelyeknek sorába tartozik, ahol aránylag régen kezdték meg a színes fémek feldolgozását. A kohászok mun­kasikerekkel büszkélkedhetnek annak ellenére, hogy elavult kohászati be­rendezések állnak rendelkezésükre. Ez év elejétől például követésre méltó eredményeket értek el a termelési terv teljesítésében, öntndatos munká­jukról tanúskodik, hogy terven felül több mint 40 tonna ólmot készítettek. Ez különösen a szocialista munkabri­gád megtisztelő cím elnyerésére tö­rekvő kohászok 12-tagú kollektívájá­nak érdeme. Március első felében az olvasztárok ls sikeresen kezdték teljesíteni e CSKP XII. kongresszusának tisztele­tére tett felajánlásaikat. Most már az egyes műszakok munkaideje között sem állítják le a gépeket, ami lehe­tővé teszi, hogy négy helyett nyolc gyártási körfolyamatot vezessenek be. A Banská Štiavnica-i kohászok kiváló munkaeredményeinek eléréséhez nem csekély mértékben járultak hozzá a karbantartók, akik mindig a lehető legrövidebb időn belül szüntetik meg a gépek s egyéb berendezések műkö­dési zavarait. KÉRDÉS ÉS Egy üzerni pártkonferenciáról mérdek kukoricát — aggódott annak idején Kosztúr Barnabás, a včellnceí szövetkezet elnöke. A szövetkezet földjén termelt a szakintézet Kiszling elvtárs vezetésé­vel, s bár nem érte el hektáron­ként a 100 mázsás hozamot, mégis sok volt a kukorica. Közrejátszott a szövetkezetesek ügyessége is, hiszen az ő általuk művelt kukorica is szép termést hozott. Tördeléskor egyik pótkocsi a másik után érkezett a te­lepre a sárga kukoricacsövekkel. A sűrű forgalom kiváltotta belőlem a kérdést. — Ugye, versenyeztek az iskolá­val, hogy ki termeszt többet? A kérdés mintha váratlanul érte volha az elnököt, nem válaszolt, csak tagadólag intett a fejével. Ravasz mosolya viszont arra engedett követ­keztetni, hogy valamit elhallgat... Aztán számítgattuk, hány mázsát hoz egy-egy hektár, ha egy forduló alatt két pótkocsit tölt meg a kombájn. — Lesz vagy 60—65 mázsa csöves­termés — becsűlgeti az elnök, s hoz­záfűzi, hogyha annyi műtrágyát ka­pott volna ez a föld ís, mint a vas­út meiletti dűlő (az iskolások földje), bizony a szövetkezetesek is termel­tek volna annyit, mint az iskolások. Nem értem az elnököt, miért kell mentegetőznie, hogy a szövetkeze­tesek nem termeltek annyi kukoricát, mint az iskolások, ha nem álltak ver­senyben. A TELEP KÖZELÉBEN silótakar­mányt szednek Varga János takarmá­nyos és Bábecky István kocsis. Var­ga József a kertészetben boronál a silógödrök közvetlen közelében. Egy kis pihenőt enged a lovaknak, ő ma­ga is cigarettára gyújt s egy-két szóra, míg a cigaretta tart, a takar­mányosokhoz csatlakozik. — Szűkén van a takarmányból, tavaszra már csak a gyarlóbbjából maradt — mondogatják az emberek. Engem a kukoricatermesztés mód­ja érdekelt, így erre tereltem a szót. — Volt esztendő, amikor a kuko­ricában térdig ls megnőtt a gaz, — jegyzi meg Józsi bácsi, — tavaly azonban tiszta maradt egészen a be­takarításig. — Valamilyen módosítást vezettek be talán, vagy az anyagiak terén tet- ] ték érdekeltté az embereket, hogy j tiszta maradt — kérdezem? — Dehogyis — válaszolt kurtán a kocsis, ha lnem hogy mi volt a munka valódi serkentője, arra nem ad fele­letet. A többiek dicsérik az újfajta kukoricát (hibrideket), mert sok te­rem belőle, csak kései beérését ki­fogásolják. Orbán Istvánnal, az agronómussal is találkoztam. — A kukoricaföldet a vetésig több­ször megdolgozzuk, s ezzel a nedves­séget is visszatartjuk, meg a gyomot is írtjuk — újságolja az agronómus. — Az idén a kapásnövényeknél ér­vénybe lép a prémiumrendszer s aki többet termeszt, az többet is keres — fűzi hozzá. Tavaly szép eredményt ért el a | tagság, bizonyára valami fűtötte, gon­dolom. Az idén még többre viszi majd, hiszen az anyagi érdekeltség is serkent. BENYUS JÚZSEF TELJESÍTETTÉK ÁPRILISI TERVÜKET A kladnói kohóipari dolgozók jól szervezett verseuymozgalma, me­lyet pártunk XII. kongresszusa tiszteletére indítottak, áprilisban ki­váló eredményeket hozott. A nagy­olvasztók dolgozói áprilisi nyersvas­termelési tervüket már szerdán, áp­rilis 25-én teljesítették. A jövőről tárgyaltak a kommunisták A Královské Chlmec-i Állami Gazdaság igazgatósága, mely a Veiké Kapušanyi és Král. Chlmeci körzetek hat gazdasági udvarát egyesíti, közel 900 állandó dolgozót foglalkoztat. A gazdaságokban jól működő pártszervezetek vannak. Erről tanúskodott az üzemi pártkonferencíán elhangzott beszámoló, erre engedtek következtetni a jól átgondolt vi­tafelszólalások is. A kommunisták tanácskozása pár­tunknak a mezőgazdasági-termelés növelése érdekében hozott határozatai szellemében zajlott le. Magas fokú po­litikai igényesség jellemezte Magyar Bertalan pártelnök beszámolóját, mely szigorú tárgyilagossággal kitért az alapszervezetek és valamennyi kom­munista tevékenységére a forradalmi szakszervezetekben, az ifjúság sorai­ban végzett. munkára. Foglalkozott a dolgozók kulturális nevelésének kérdéseivel is. A vitában Detrich Lajos, e fejszési részleg egyik munkacsoportjának ve­zetője a szocialista munkaversenyről és a komplex gépesítés jelentőségéről beszélt. E részlegen a dolgozók 80 százaléka részt vesz a szocialista munkaversenyben. Akadnak dolgozók, akik a termelési tervüket 130, sőt még nagyobb százalékban is teljesítik. Hangsúlyozta, többéves tapasztalat bizonyítja, hogy ahol huzamosabb ideig egy helyben dolgoznak az em­berek, ott jobb gazdasági eredménye­ket érnek el. Azokon a szakaszokon, ahol gyakran változnak a dolgozók, a termelés ls hullámzó. Beszéde to­vábbi részében a mezőgazdasági mun­kák jelenlegi állásáról és a soron kö­vetkező feladatokról adott tájékoz­tatást. A takarmányalap megteremté­sét a szemes és silókukorica, továbbá a cukorrépa és a többéves takarmá­nyok termesztésében látja. A komplex gépesített munkacsapatok szocialista munkaversenyben állnak a nagyobb terméshozamokért. Kukoricából 60, silókukoricából 500, cukorrépából 400 mázsás hektárhozam elérését tűzték ki. Bajusz elvtárs, a Král. Chlmeci részleg vezetője rámutatott, hogy a tejtermelésben az önköltségcsökken­tés gyakorlati megvalósításának útját a zöldtakarmány gazdaságosabb fel­használásában, a szakaszos legeltetés­Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet 8. számában a vezércikket V. I. Lenin születésének 92. évforduló­ja alkalmából Václav Slávik, a CSKP KB titkára írta. Václav Dvofák írásá­ban bérkérdésekkel foglalkozik. Pártunk Központi Bizottságának folyóirata több cikkben ismerteti a CSKP XII. kongresz­szusa előtti pártmunkát. A továbbiak­ban kollektív írásban a párthatározatok ////////////////////////////W//////////W//////. A Vefký Kamenec-i szövetkezete­sek (trebišovi járás) az idén 18 hek­táron termesztenek burgonyát. A múlt héten előcsíráztatott burgonyával a terület egyharmadát már beültették. Képünkön a szövetkezet dqlgiizói az i előcsíráztatott burgonyát ellenőrzik. (J. Valkó — CTK — felv.) teljesítésével összefüggő szervező mun­káról alvasbatunk. A Pártélet útmutatást ad a kongresszus előtti versenyhez. A soronlévő feladatok rovatban az EFSZ-ek funkcionáriusainak Jutalmazásáról talá­lunk magyarázó cikket. A propagandis­ták és népnevelők segítségére Evžen Pa­loncy „A békés egymás mellett élés és a nemzeti felszabadító mozgalom" cí­men frt cikket. Cyril Rabusic írása a kollektív Irányítással és a pártnak a tö­megekkel való kapcsolatáról szól. Šte­fan Ferencel. a Dunajská Streda-i járá­si pártbizottság vezető titkára a mező­gazdasági munkálatok gépesítéséről számol be. A pártszervezetek részére ta­nulságosak a CSKP és SZKP szervezetei­nek munkájáról közölt tapasztalatok. A testvérpártok életéből a lap közli Har­rv Guralnicknak, Kanada Knmmunlsta Pártja KB tagjának írását Kanada Kom­munista Pártjának XVII. kongresszusá­ról. ben és a legelők öntözésében kell keresni. A legelők rendszerint a ta-: vak és holtvizek mellett vannak. Jú­lius, augusztus hónapokban a forró napsütésben rendszerint kiégnek a legelők. Ilyenkor azután frissen ka^ szált takarmányokkal etetik a jószá-: got, minek következtében a téli hóna­pok során nincs elegendő jó minőségű száraztakarmányuk — jegyezte meg. Ennek elejét lehet és kell is venni. Az állami gazdaságnak van öntöző­berendezése, a tavakban ezekben a hónapokban is van víz, tehát ahol a körülmények ezt lehetővé teszik, használják fel az öntözési berendezé­seket. Így elegendő és olcsó takar­mányt biztosíthatnak a Jószágállo-: mány részére. Belan Lajos agronómus, a föld hú-t musztartamának megjavítására, a komposztkészítés jelentőségére hívta fel a figyelmet: A gazdaságikban az idén egy hektár területre három köb-: méter komposzttrágyát kell készíteni. A több mint 4000 hektáros gazdaság földterületének 42 százalékán kukori­cát, pillangós és más takarmányfélé­ket termelnek. Két egyetemes gépesí­tett munkabrigád négyzetesen ülteti a kukoricát és a burgonyát. A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére a dol­gozók nevében felajánlást tett a liek­tárhozamok növelésére, a széna nagy­méretű mesterséges szárítására, és a húsbeadás egész évi tervének október l-ig való teljesítésére. Ez a kötelezettségvállalás nagyon is megalapozott, mert az év első há­rom hónapjában a sertéshús eladási tervét 137, a marhahúsét 129, a tejét 101,8 százalékra teljesítették. Több felszólaló a növényápolást munkálatokra való felkészülésről, a kukorica és burgonya négyzetes ve-í tésének előnyéről, az ifjúságnak a mezőgazdaságban való megtartásáról, a fiatalok sport- és kulturális problé-i máiról beszélt. (m. s.) Felelősségteljesebben is mehetne... Az olvasóra bízzuk, számoljon utána, helye­sen mérték-e fel ere­jüket a ruskovl szövet­kezetesek (košlcel já­rás). Ugyanis a járási nemzeti bizottság elő­zetes terve szerint a szövetkezetnek 162 000 tojást kellene a piacra juttatni. Am a szövetke­zet, illetve a helyi nemzeti bizottság nem tartotta reálisnak ezt a mennyiséget. Azért, mert a szövetkezetnek „mindössze" 1300 tyúk­ja van, és a tagok se tartanak többet (leg­alább is az összeírás szerint) 1457 tyúknál. Szóval a falu eleve el­vetette, hogy a tervet teljesíteni fogja. Meg is okolták „ala­posan" mért nem tel­jesítik a tervet. Mégpe­dík azzal, hogy a szövetkezetben 1 tyúktól csak 77 tojással számolhatnak ebben az esztendőben. A háztáji gazdaságok­ban levő tyúkokat pe­dig még kevésbé mer­ték „megterhelni", azokra csupán 13 to­jást terveztek. Hát ez­zel bizonyára nem vi­szik el az országos re­kordot, hacsak nem a sorrend túlsó végéről. Csupán csak jobb tömegpolitikai munkára lenne szükség a nem­zeti bizottság s alapo-; sabb elemzésre a sz vetkezet vezetői részé-: ről és kiderülne, hogy­ha a szövetkezet tyúk­jaitól ebben az évben — s ez igazán csak kö­zepes eredmény — át­lagban 90 tojást, a ta-: gok pedig a háztájiban tartott tyúkoktól 31 to­jást adnának el a köz­ellátás részére, akkor a falu túlteljesíthetné a tervet. Hogy a szö­vetkezet vezetősége és a nemzeti bizottság ezt nem hiszi el? Próbálja­nak valaimlt tenni Is a terv megvalósításáért. (i) Utazzunk fegyelmezetten FELELET 3 nemz e*' szakbizottságainak munkájáról A čebovcei helyi nemzeti bizottság szakbizottságai nem szoktak hozzá a rendszeres munkához. A HNB tit­kára maga készíti a szakbizottságok munkaterveit, és állandóan gondot okoz számára, hogyan hívja össze az embereket. A hat szakbizottság 28 tagja közül 15 a falun kívül dolgozik. Például a mezőgazdasági szakbizott­ság elnöke odaadó becsületes elvtárs, csakhogy távoli építkezésen dolgozik és csak szombaton, vasárnap tartóz­kodik a faluban. Azt is hibául róhatjuk fel, hogy a szakbizottságok még mindig nem szoktak hozzá az önálló munkához. Ha a helyi nemzeti bizottság 1 titkára nem törődne gyűléseikkel, talán so­sem jönnének össze. A jegyzőkönyv megírása Is az ő munkája. A párt­szervezet, a nőbizottság, a tűzoltó­szervezet ülésein éppúgy, mint a he­lyi nemzeti bizottság és valamennyi szakbizottsága ülésén ő jegyzi fel a hallottakat. Szívesen fogadna segít­séget, esetleg jó tanácsot. Szeretné, ha a szakbizottságok kezdeményez­nének és több segítséget nyújtanának a helyi nemzeti bizottságnak a köz­ség ügyeinek intézésében. IGY CSINÁLJUK MI IS Már több községből jöttek hozzánk elvtársak, és érdeklődtek, hogyan dolgoznak szakbizottságaink. Tapasz­talatokat kértek tőlünk. Szívesen segí (enénk a čebovcei elvtársaknak is. Bár nem szólok konkrétan hozzá a szomszéd község HNB titkára ál­tal felvett problémákhoz, de ' azzal, hogy saját ügyeinkkel foglalkozunk, némi tapasztalatokkal szolgálhatok. A kezdet nálunk is nehéz volt. A választások előtt községünkben még a tanács sem műkö&itt rendesen, nemhogy a szakbizottságok. Az első lépés az volt, hogy jól átgondoltuk a bizottságok összetételét. Ügyeltünk arra, hogy az elnök és helyettese a faluban dolgozzon és jól ismerje a problémákat. Beszereztük a szakbi­zottságok munkájáról szóló előíráso­kat és a bizottságok tagjaival ismer­tettük feladataikat. Eleinte én min­den gyűlésen részt vettem. Most is szívesen veszik az elvtársak, ha ellá­togatok közéjük, azonban a segítsé­gemre már nem szorulnak. Megtanul­tak önállóan dolgozni. Azok is, akik a falun kívül dolgoznak, tevékenyen részt vesznek a bizottságok munká­jában, tudják, milyen fontos tevé­kenységet végeznek. Számomra nagy segítség, hogy a bizottságok jól dol­goznak. Már el sem tudnánk képzel­ni a munkát a szakbizottságok tevé­kenysége nélkül. A termelésben dolgozó elvtársak e szakbizottságok közvetítésével gyak­ran jó javaslattal jönnek elő s jó anyagot szolgáltatnak a HNB ülései­re. De nemcsak ez. Tümegpolitikaí munkát fejtenek ki, figyelmük kiter­jed a szövetkezetben alakult két kol­lektívára is, mely a szocialista mun­kabrigád címért versenyez, keresik a mezőgazdasági munkálatok gépesíté­sének lehetőségeit, ügyelnek az agro­technikai határidők betartására, s" minden olyan problémára, mely a la­kosság érdekét, főleg a mezőgazda­sági termelés növelését célozza. SZAMOS BÉLA, S a nenincei HNB titkára. \ Utazóközönségünk lépten-nyomon ta­pasztalhatja, hogy a vasúti kocsikban nem uralkodik a legnagyobb tisztaság. Az ülőhelyek, ablakok porosak, piszko­sak. a padló tisztátalan, a kocsikban sok a szemét. Több ilyen tartalmú bíráló le­vél érkezik szerkesztőségünkbe. A kérdés latolgatásakor — úgy gon­doljuk — nem egyedül a vasúti sze­mélykocsik tisztogató személyzetét és az ellenőrzéssel megbízott felelős ténye­zőket illeti bírálat, hanem utazóközön­ségünk egy részét is. A vasút részéről történő tisztogatás rendkívül fontos kö­vetelmény, de ehhez mindazoknak hoz­zá kell járulniuk, akik igénybe veszik az államvasutak szolgálatát. Nem lehet például szó nélkül hagyni, hogy egyesek fittyet hányva az előírásoknak, nemdo­hányzó fülkében is dohányoznak. Az Ilyen kocsiban — nem lévén hamutartó —, a hamut, a cigarettavégeket a föld­re dobálják. Gyakori eset az is, amely­nek a közelmúltban szemtanúja voltam. Egy anya gyermekének enni adott a vo­natban. A négy-ötéves gyermek termé­szetesen a padlóra potyogtatta a mor­zsákat. sőt a nagyobb ételdarabokat Is. Az anya ezt látta, de nem törődött ve­le, s ahelyett, hogy tiszta papírt vagy szalvétát tett volna a gyermek ölébe, a lehullott morzsákat a pad alá seper­te. A gyermek, miután jóllakott, az ab­lakon akart kinézni, s anyja az ülőhely­re állította őt. A jegykezelő illedelmesen figyelmeztette az asszonyt, ne tegye ezt, mert tilos. Alig hagyta el a kalauz a fülkét, az asszony újra az ülőhelyre ál­lította gyermekét. Ez fegyelmezetlenség­re vall. s egyszersmind a nevelés hiá­nyát Jelenti. A papírpoharakkal, csomagolással szintén sok rendetlenséget nkoz az uta­zóközönség. Sokan éppen az állomáso­kon dobálják kl a poharakat, papírokat, mintha azt a nyílt pályán nem tehetnék meg. Ajánlatos lenne rögzített papírko­sarak elhelyezése a vasúti fülkékben. Ez a gondolat megvalósítható és ez va­lószínűleg sokban hozzájárulna ahhoz, hogy rend és tisztaság uralkodjék a vo­natokban. Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, ho­gyan bánnak az utasok a vasúti kocsik berendezésével. Ellátogattunk a Urális lava-Nivy állomásra, ahol Martinec el­lenőr elmagyarázta, hogy az ntazókö­zönség milyen fajta szabálytalanságokat követ el. A leggyakoribb a villanykör­ték és a tükrök eltulajdonítása. Napon­ta átlagosan 15—20 villanykörte tűnik el. A dézsmálok nem gondolják meg, hogy ez a körte lakásban nem használható, mert kifejezetten vasúti kocsik számára készült. Az ülést borító műbőrből gyak­ran nagy darabot kivágnak, a függöny* leráncigálják, az ablak felhúzó szíját levágják. Elszomorító lények ezek... Cikkünkben csupán egy-két példát em­lítettünk meg. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy hasonló visszássá­goknak nem volna szabad előfordnlníok. Itt elsősorban ax utazóközönség fegyel­mezettségéről van szó. Elsősorban azok­hoz a Jobb érzésű utasokhoz fordulunk, akik ha ilyet látnak, jóindulatúan köz­belépnek és figyelmeztetik mindazokat, akik rendetlenséget akarnak okozni és rongálni akarják a közvagyont. (h) 1982. április 29. Ü] SZÖ 5 * )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents