Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-20 / 109. szám, péntek

Andrej Sládkovii:* KERÉS SzAp^ tmnéizd. ... A természet zsenge, zöld ruhát ölt magára. Igazán pompás. Varázsa állandóan csábit. Az erdő lépten-nyomon tartogat valami kedves meglepetést az ember számára, szépsége megejtő. A Szlovák Érchegységben is sok sajátos szépségű hely van. Amikor az ember a lubenikyi erdőben jár, az a benyomása, hogy köröskörül virágtenger hullámzik. Bár a tengerszinttől számított magasság nem egészen hatszáz méter — mégis borókafenyőt, szibériai mohát látunk különböző árnyalatokban, hol vörösen, hol barnán. Több mint három hektáron csupa borókafenyő, — alatta moha s ezalatt a legnagyobb nyári hőségben is jégtakaró rejlik. Különlegesség i „A szakemberek véleménye szerint e területen a borókafenyők alatt jégbarlangnak kell lennie" — válaszolja csodálkozó tekintetünkre fán Demo elvtárs, az erdőgazdaság vezetője. A tavaszi természet szépségei egyre tovább, mélyen be az erdőbe csábítják az embert. Amikor a csobogó hegyipatakot akarjuk átlépni, egy másik különlegesség kelti fel figyelmünket. Egy rozmaringra emlékeztető, kellemes Illatú furcsa virágot látunk, amely rendszerint kevéssé hozzáférhető helyeken nő, gyönyörű vöröses színárnyalatokban. Egész Európában nem terem másutt, csak itt — a Szlovák Srfhegységben és Romániában. A több mint kétezer hektáron elterülő lubenikyi erdőséget számos turista és vadász keresi fel nemcsak hazánk különböző részeiből, hanem külföldről is. Átlag 20 000 turista gyönyörködik évente a Szlovák Érchegység szépségeiben. De nemcsak gyönyörködik, hanem mindegyikük gazdag élményekkel távozik innen. Hisz most a tavasz kezdetén dürrögö fajdkakasok s a legkülönfélébb madarak láthatók itt. Ilyen a ritkaságszámba menő császármadár, amelyet vadászati tilalom vél. Felejthetetlen élmény a medvevadászat. Különösen emlékezetes volt a legutóbbi, amelyen külföldi vadászok vettek részt — mondja Demo elvtárs. Bizony akkor a hegyek és az erdő is visszhangzott a 260 kilogrammos medve hangjától, amikor halálkinfáBan elbődült. A vadászok közül nem egy sokáig törölgette verejtékét. Csak a tapasztalt vadász tudja, milyen éber és veszélyes a megsebesített medve. — Az erdőségünkben őrzött 14 medve egyike volt, s vagy 36 éven át tanyázott itt. Lelövését természetesen engedélyezték — emlékezik visza erre az eseményre Demo elvtárs. Medvén kívül sokféle vad található itt, mintegy. 40 darab nagy vad, több mint 80 vaddisznó — s ami a legnagyobb gondot okozza, $ok a hiúz, számuk meghaladja a 250-et. Különös figyelmet szentelnek a vadetetésnek a téli hónapokban, ezért hat etetőt létesítettek. Az emberi' kéz egyre jobban irányítja a természetet.. . Fásitja a kopár területeket, amelyek a nyereséghajhászó kapitalisták rablógazdálkodásának örökségeként maradtak itt. A lubenikyi erdei faiskolában több mint 256 000 tölgy és bükkfacsemete vár kiültetésre. A szocialista munkabrigád Mária Slivková vezetésével, valamint a többi munkacsoport is áprilisban megkezdték a csemeték kiültetését. A hegyoldalakat, amelyek még nemrégen korhadó fatuskőkkai voltak leli, nemsokára zsenge, zöld fácskák borítják. Jozef Krátky. Az opatovicei energetikusok a CSKP XII. kongresszusának erőműve címért versenyeznek. Kötelezettséget vállaltak, hogy a tervezett , javítások határidejét lerövidítik | s a tüzelőanyag ésszerű kihasználá> sával 40 000 tonna szenet takarí' tanak meg. Felvételünkön: Stanislav | Petr gépész cs Václav Srámek igazv gató a turbogenerátor teljesítményét ! ellenőrzik ; (B. Krejcí — CTK — felv.) ;> Énekelj, nűvérem, énekelj nekem, de édes jó anyánk hangján. Énekelj nékem szlovák nyelvemen, mert azt értem csak igazán! Énekelj csak, hazánkról énekelj, e dalból soha nem elég. Hazánk szépsége hevítse fel legényed hűlő kebelét! Énekelj szépem, hisz te szép vagy, mint az első hajnalsugár; a föld szépségbe rejtve szunnyad, az ifjú földből nóta száll. Énekelj csak, dalolj, ifjú leányka, ifjúságod nem tart soká; eljö az este, s annak sötét árnya lehűti szíved hőfokát. Énekelj csak, hisz gyógyír, tudhatod, a nyugtalan szívre a dal. Nyugtasd meg! Mégse, serkentse dalod, hadd harcoljon ki diadalt! Énekelj csak, lelked szóljon a dalban, engedd, hogy erre kérjelek. Hangos örömről, vagy bánatról halkan, mindegy, csak halljam éneked! Fordította: Fiigedi E: A szlovák nép nagy költője ma kilencven éve halt meg. e k A FÓ CÉL: minimum Évről évre egyre több fiatal, főiskolás vesz részt a nyári brigádokon. Az elmúlt szünidőben 5884 fő- és 21 000 középiskolás vette ki részét különböző brigádmunkákból. A munkálatok jó megszervezése érdekében a CSISZ szlovákiai Központi Bizottsága mellett szervező bizottság létesült. Felkerestük Juraj Varholik elvtársat, a bizottság elnökét, és néhány kérdést intéztünk hozzá a brigádok szervezésével kapcsolatban. — Mi a szervező bizottság felada- a szlovákiai szervező bizottság csak olyan esetben köt szerződést a munkálatokat, irányító üzemekkel, ha ott több intézmény diákjai vesznek részt. Ellenkező esetben az iskolai vagy a fakultási szervező bizottság önállóan ta, illetve küldetése? — Elsősorban Is minél több CSISZtag, főiskolás megnyerése a brigádokra. Ezenkívül irányítja a kerületi, járási szervező bizottságokat, amelyek a toborzáson kívül ellenőrzést köt szerződést, végeznek. Gondolok itt a munkahelyek jó előkészítésére. Ezek a szervező bizottságok az észlelt hiányosságokat jelentik a párt és a nemzeti bizottság szerveinek. így akarjuk kiküszöbölni az. elmúlt évben tapasztalt hibákat. — A szervezés terén milyen változások lesznek? — Az ez évi brigádmunkálatokra — A népgazdaságunk melyik ágazata a fő irány? — Ez évben a mezőgazdaság megsegítését tűztük ki fő célul. 49 meliorációs építkezésen, 90 trágyaleves öntözéses gazdálkodás létesítésében és mintegy 100 000 hektár rét és legelő javításában nyújtanak segítséget főiskolásaink, illetve fiataljaink. — Az ifjúsági építkezések terén mi a helyzet? — Az eddig előkészített ifjúsági építkezések mintegy 10 ezer brlgádost vesznek igénybe. A CSKP XII. kongresszusának évében élünk. Éppen ezért szeretnénk elérni, hogy minden nagyobb CSISZ-szervezet védnökséget vállaljon valamilyen építkezés felett. — Milyen említésre méltó építkezésen dolgoznak még a fiatalok a mezőgazdaságon kívül? — Ami a főiskolásokat illeti Bratislavában, Košicén és Nitrán a saj'át diákotthonuk építésénél. A tanév vége közeleg. Most már a kerületi, járási és iskolai szervező bizottságok feladata, hogy mielőbb munkához fogjanak. Ugyanis nagy részben rajtuk múlik, hogy a nyárt szünidő egy részét hány fiatal tölti a különböző brigádokon. (nj) A propagandisták segítségére A leszerelés gazdasági jelentősége Miért olyan nehéz leszerelni? • Fegyverkezés — maximális nyereség, leszerelés — pánik a tőzsdén • Igaz-e, hogy a fegyvergyártás kenyeret ad? • A legfantasztikusabb tervek is megvalósíthatók a hadikiadások töredékéből A

leszerelés szükségessége nyilvánvaló, miért ütközik mégis olyan nagy nehézségekbe megvalósítása, miért gördítenek akadályokat a nyugati hatalmak a leszerelés útjába? Erre a kérdésre főleg a falvak, de gyakran a vidéki városok propagandistái is kénytelenek a tőkés rendszer általános jellemzésével válaszolni, s nem bocsátkozhatnak részletes magyarázatokba. Az oka: kevés az olyan hazai magyar nyelvű kiadványunk, amely a kérdéssel foglalkozna. Csekély példányszámban, vagy egyáltalán nem jut el a falvakra a nagy segítséget jelentő Nová mysl cseh folyóirat sem, pedig sok falusi propagandistának nagy szüksége lenne rá. Az alábbiakban néhány adatot sorolunk fel, amelyek legalább részben bepillantást nyújtanak korunk legégetőbb kérdésének gazdasági hátterébe. Az adatok segítséget adnak, a moszkvai leszerelési világkongresszus előkészületeként rendezendő viták résztvevőinek és a propagandistáknak. Mi az „ökonómiai vákuum"? A gazdaságilag légüres tér vagy ahogyan Nyugaton gyakran hangoztatják, az „ökonómiai vákuum" nem más, mint egy ijesztő rém, amellyel a tőkés országokban a leszerelés híveit rémítgetik. Lényegében azt jelenti, hogy a leszerelés megvalósítása áthidalhatatlan nehézségekbe sodorná a tőkés gazdaságot. Ennek az „elméletnek" a segítségével igyekeznek meggyőzni a munkásságot arról, hogy .a „fegyverkezés alapjában véve jó dolog, sok millió embernek ad kenyeret". Az USÁ-ban ráadásul még saját szükségleteikre módosították Göring jelszavát, hogy „ágyút gyártsunk vaj helyett". Az amerikai munkásnak azt mondják, hogy „ágyúk nélkül nem lenne vaj". Ennek bizonyítására látszólag igen logikus és meggyőző érveket hoznak fel. Kiszámították például, hogy az amerikai repülőipar 95 százaléka a hadügyminisztérium megrendeléséből él. Kiszámították azt is, hogy a jelenlegi 4,5 millió amerikai munkanélkülihez további hárommillió szegődne, ha leszerelnének. További 6—7 millió ember kisebb-nagyobb mértékben függ a hadiipartól. Eszerint a lakosság 10 százalékának megélhetése a fegyvergyártástól függ. Az érveket példákkal is igazolják: Long Islandban például az egyik repülőgépgyár 10 000 munkás elbocsátásával fenyegetőzött, ha megvonják tőle egy bizonyos katonai repülőgép-típus gyártási lehetőségét. Ezzel az egész kerület gazdasága súlyos bajba' került volna. Mi lenne, mondják, a Lockheed Aircraft munkásaival, ha leszerelnének? Hiszen ez a gyár termelésének 98 százalékát a Pentagon részére szállítja. Vagy a Boeing embereivel? Hiszen ez kétharmad részben csak katonai repülőgépeket gyárt. Igen, a hadiipar kenyeret ad dolgozóknak és kedvezően hat a többi iparág fejlődésére is. Hiszen a fegyvergyárban keresett pénzen valóban vajat vesznek az emberek. A hadiiparnak elektronikus gépekre, nyersanyagra és sok másra van szüksége, amit a különféle iparágazatok előnyösen eladhatnak a fegyvergyáraknak. Végtelen lánc ez. Ebből a monopolisták azt a következtetést vonják le, hogy az egész tőkés gazdaság a hadiiparon áll vagy bukik. Ezért nem lehet leszerelni. A mai kétségtelen amerikai prosperitás egyik rúgója valóban a megfeszített haditermelés. Az első pillanatban valóban úgy tűnhetne, hogy amíg tőkés rendszer létezik, nincs kilátás leszerelésre, minden igyekezet reménytelen. A nyugati propagandának az a célja, hogy ezt bebizonyítsa. Vegyük először a fegyvergyártó monopóliumokat. Ezek még a többi tőkés csoport között is kisebbségben vannak az Egyesült Államokban, de éppen ők a leghatalmasabbak, és ők befolyásolják a politikai köröket. Ha ezeket a monopóliumokat elszigetelnék a politikától, egyszeriben megváltozna a leszerelést mereven ellenző irányvonal. De ez csak az egyik dolog. Nem igaz az, hogy a fegyverkezésen áll vagy bukik a tőkés gazdaság. A fegyvereket magáncégek gyártják, amit az állam adókból fizet. A fegyvergyártásra költött összegek csökkentésével egyidejűleg végrehajtott adócsökkentés megtartaná a nemzeti jövedelem egyensúlyát, bizonyos életszínvonal-emelkedést is jelentene, és így hatna a közszükségleti ipar fejlesztésére. Nem igaz, hogy a fegyverkezési kiadások csökkentése gazdasági katasztrófába sodorná az USÁ-t. Az Egyesült Államok nem ma áll először a leszerelés problémája elolt. Hadi kiadásai körülbelül évi 45 milliárd doliárt tesznek ki, de 1946-ban, a háború befejeztével nem 45, hanem 57 milliárddal csökkentették a hadikiadásokat, és nem következett belőle különösebb katasztrófa. A munkanélküliségről: a háború után nem három. hanem 27 millió ember ment át a haditermelésből polgári foglalkozási ágakba, és a munkanélküliség akkor sem volt nagyobb, mint más békés években. Mindez egy év alatt történt. A mai 45 milliárdos hadikiadások leépítését és a hárommillió ember polgári termelésbe való elhelyezését a szovjet leszerelési javaslat megvalósítása esetén nem egy, hanem négy év alatt kellene megvalósítani. Ráadásul a haditermelésben nagy a nyersanyagszükséglet és kisebb a munkaráfordítás, mint a közszükségleti iparban, úgyhogy az utóbbi fejlesztésével ugyanolyan értékű megrendeléseknél még több munkalehetőség kínálkozna. Az USÁ-ban közölt adatok alapján az elkövetkező öt évben 330 milliárd dollárra lenne szükség, hogy megfelelő színvonalra emeljék az iskola- és egészségügyet. Ha tehát a szóban forgó 45 milliárdot csak az iskola- és egészségügyre fordítanák, még akkor sem lenne elég ... Még valami: a leszerelés csökkentené a nemzetközi feszültséget, s ez kétségtelenül nagy hatással lenne az amerikai-szovjet kereskedelmi kapcsolatokra. Csupán a Szovjetunió akkora piacot jelent az USA számára, mint az egész mai nyugati tőkés világ. Az USA tehát leszerelés esetén megkétszerezhetné kivitelét. Az Egyesült Államok mégis, mlniiennek tudatában és ellenére az ENSZ nek adott jelentésében (^amelyben egyébként nem tagadhatja, hogy gazdaságilag lehetséges a leszerelés megvalósítása) képes ilyen mondat beiktatására: „Az amerikai munkásság a kereseti lehetőség biztosítékát látja a hadiiparban." Az ilyen mondatokat, éppúgy, mint a politikai irányvonalat csakis a fegyvergyártó monopóliumok diktálhatják, s ez nem a tőkés rendszer általános törvényszerűségeiből következik. Persze a leszerelés nem változtatja meg a tőkés rendszer mivoltát, alapvető ellentmondásai, a válságok, a munkanélküliség megmarad. Kétségtelen az is, hogy a tökésrendszer lényege az oka, hogy a fegyvergyártó monopóliumok diktálhatják a politikát. De teljesen alaptalan az az érvelés, hogy a leszerelés a tőkésrendszer természetes törvényszerűségei miatt kilátástalan. A leszerelés pánikot idézne ugyan elő a tőzsdén, de a csőd csak a fegyvergyártó monopolistákat sújtaná, azok közül is csak azokat, akik nem kapnak idejébe^ észbe és nem ruháznak be más szakaszokon. Hogy mégis minden erővel ragaszkodnak a fegyvergyártáshoz? Igen, mert ez maximális profitot jelent. Ezért nem adják fel önmaguktól pozícióikat. A „gazdaságilag légüres tér" tehát blöff. Arra szolgál, hogy a leszerelés ügyét reménytelennek tűntesse fel. Az alábbiakban meglátjuk, a leszerelés korántsem reménytelen, nem jelent légüres teret, és van hová beruházni a felszabadult milliárdokat. Mik a leszerelés következményei? Az 1958-as adatok alapján a világ katonai kiadásai összesen 100 milliárd dollárt tettek ki. 1961-ben ez az összeg már 120 milliárdra szökött fel, és a múlt év végén kialakult feszült nemzetközi légkör tovább növelte a katonai kiadásokat, amelyek most hozzávetőlegesen 130 milliárd ÜJ SZÖ 4 * 1962. április 11,