Új Szó, 1962. április (15. évfolyam, 90-118.szám)

1962-04-17 / 106. szám, kedd

A mi Máriánk c i A kommunisták példát mutatnak A rendszeres tervteljesítés titka Marié Žalmanová már kilenc éve dolgozik a Pelhrimov melletti horepníkí Modeta üzemben. A töb­bi nővel együtt. a kötőgép előtt ül és az orsókról lassan fogyó gyapjúszál sok száz és ezer kesz­tyűvé válik. Az üzem legjobb dol­gozója s a vörös háromszögű zász­lócska eddig még egyszer sem ke­rült el gépe mellől. Munkájában, valamint a szak­szervezetben és a CSISZ-ben szer­zett értékes tapasztalatait kezde­ményezően •felhasználta a szocia­lista munkabrigád címért verseny­ző első ifjúsági kollektívának megalakítására. E kollektíva pél­dája nyomán, — mely vállalt kö­telezettségeinek teljesítése és túl­szárnyalása után elnyerte a meg­tisztelő címet, — az üzemben meg­szaporodott a versengő kollektí­vák száma. Marié Žalmanová át­ment az egyik lemaradó munka­csoportba dolgozni s egy év alatt annyit javított munkájukon, hogy e kollektíva szintén elnyerte a szocialista mupkabrigád címet. 1959-ben, amikor a munkásbérek, átépítésének bevezetéséhez szük­séges feltételeket készítették elő, példás munkájával lehetővé tette a bérátépítés sikeres megvalósítá­sát. Gaganova példája nyomán egy másik gépen is dolgozott, ahol nem teljesítették a tervet és rö­vid idő alatt • 105 százalékos tel­jesítményt ért el. „A mi Máriánk" — így nevezi őt mindenki a kol­lektívában. Nemcsak munkájával mutat példát, hanem életmódjával is. Ezért egyik legmagasabb ki­tüntetésben részesült. O a máso­dik CSISZ-tag, aki elnyerte a „Szo­cialista munka úttörője" címet. E kitüntetést méltán megérdemel­te, hisz Marié Žalmanová minden téren a fiatal ember példás típu­sa, nemzedékünk példaképe. (Ké j pünkön: Marié Žalmanová átadja tapasztalatait és segít a kollektí­va többi tagjának, hogy ők is jó eredményeket érjenek el.) IK. Mevald — CTK — felvétele) Kis magyarázat a nagy fordulathoz A Kelet-Szlovákiai Gépgyárban újra törvény a terv A minap hírt adtunk róla, hogy a Kelet-Szlovákia Gépgyár, amely az utóbbi években erősen lemaradt a terv teljesítésében, idei első negyed­évi tervét 106,9 százalékra teljesí­tette. Az olvasó fejében minden bi­zonnyal szöget üt a gondolat: — Va­jon mi magyarázza ezt a hírtelen fordulatot? Erre a kérdésre szeret­nénk választ adni. Felkerestük Iván István elvtársat, az üzemi pártbizott­ság elnökét, hogy képet alkothassunk ennek az örvendetes és jelentőségé­nél fogva figyelemre méltó változás­nak körülményeiről. • Szeretnénk, ha feltárná előttünk ez első negyedévi tervteljesítés főbb eredményeit. — Termelési programunk legfonto­sabb részét a vegyipari berendezés képezi. Ha tekintetbe vesszük, hogy vegyiparunkat az ötéves tervben gyors ütemben fejlesztjük, ami első­sorban a gépipari üzemekre ró nagy feladatokat, felmérhetjük annak je­lentőségét, hogy a vegyipari beren­dezés gyártása tervét az év első há rom hónapjában túlszárnyaltuk. Pénzben kifejezve közel egymillió ko­ronával többet termeltünk az elő­irányzott mennyiségnél. Meg kell em­lítenem azt is, hogy más gyártmá­nyaink előállításában is becsülettel megálltuk a helyünket. * Mivel magyarázható ez az örven­detes fordulat? — Három alapvető fontosságú té­nyezőt említek meg — válaszolja Iván elvtárs. — Elsősorban számot­tevő körülmény, hogy több ezer dol­gozót foglalkoztató üzemünk ez idén már céltudatosan meghatározott ter­melési program megvalósítására tö­rekszik, s amint az eredmények mu­tatják — sikeresen. Az elmúlt évek­ben éppen az ésszerű termelési prog­ram hiánya jelentette a tervteljesítés legkomolyabb akadályai. A másik kérdés az anyagellátás. A múltban ez sem volt teljesen zökke­nőmentes. Az idén e téren ís javflás állt be. Bár még hiánycikknek köny­velhetünk el egy-két fontosabb anyag­fajtát, ma már mégis sokkal zavar­talanabbul dolgozhatunk. * Melyik a harmadik tényező, amely kedvezően befolyásolja felada­taik teljesítését? i — Ez lényegesen dolgozóink mind­jobban érvényesülő munkakedve, kezdeményezése, ami a termelés lendkerekét képező szocialista mun­kaversenyben jut kifejezésre. Poli­tikai és szervező munkánk egyik alapvető fontosságú eredményének könyvelhetjük el, hogy üzemünk dolgozóinak mintegy 85 százaléka veszi ki a részét ebből a versengés­ből. A három legfőbb céhben, az ön­tödében, a vegyiberendezést gyártó üzemrészlegben, a préseket,' légkala­pácsokat és váltószekrényeket előál­lító üzemrészlegben valamennyi mun­kacsoport versenyez. „A CSKP XII. kongresszusának brigádja" cím elnye­réséért. * Az eredmények tehát megala­pozottak és remélhető, hogy a má­sodik negyedévben sem törik meg lendUletük annak ellenére, hogy fel­adataik bizonyára az eddiginél is igényesebbek lesznek. — A nagyobb tervmutatőkkal szá­molunk. Míg az első negyedévben az egész évi termelési feladatnak 21 százalékát kellett valóra váltanunk, addig a második negyedévben már az évi tervfeladat 25,7 százalékával kell megbirkóznunk. Minden jel arra mu­tat, hogy törekvéseinket ebben az időszakban is siker fogja koronázni. Ennek záloga elsősorban az, hogy minden dolgozónk ismeri feladatait, és üzemünkben mindjobban kibonta­kozik a szocialista kötelezettségvál­lalások mozgalma. A versengés főleg arra irányul, hogy a tervfeladatok túlszárnyalása mellett csökkentsük a termelés önköltségét és jelentős anyag- és időmegtakarítást érjünk el. Az önköltséget mintegy tizenegy százalékkal akarjuk csökkenteni. Meggyőződésünk, hogy a Kelet­Szlovákiai Gépgyár dolgozói pártunk XII. kongresszusát újabb termelési eredményekkel fogják köszönteni. Mózes Sándor Megnyugtató érzés, ha az em­ber hasznos, jól végzett münkát tud maga mögött. Bátrabb a tekintete, a lépése is szilárdabbnak tűnik. Miért is ne lenne így? Egy kis büszkeség sohasem árthat, természetesen, ha az ok is megvan rá. Miért kellene pél­dául „agyonhallgatni", hogy a Dunaj­ská Streďa-i Járási Építészeti Vállalat éalovői részlege milyen nagyszerű eredményekkel zárta a tavalyi évet? A túlzotj szerénység is hiba, akár­csak az alaptalan dicsekvés. Ezért úgy véljük, senki sem veszi hence­gésnek, ha egyet-mást elmondunk az üzemről. Mielőtt rátérnénk a konkrét tények boncolgatására, meg kell mondanunk, hogy 260 ember dolgozik az üzem­ben. A múlt évben 21 dolgozó hiány­zott a tervezett létszámból. Huszon­egy olyan ember kellett volna még, akik értenek az építéshez, akiknek megvan a kellő szakképzettségük. De csak kellett volná, és a tervet min­denképpen teljesíteni akarták. Nem eshetett rajta csorba, teljesíteni kel­lett, mert az kötelesség, törvény az üzem valamennyi dolgozója számára. Ezen az állásponton voltak a kom­munisták, az üzemvezetőség és a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom funkcionáriusai. Hogy elképzelésük mennyire vált az üzem minden dol­gozójának ügyévé, az a továbbiakban derül majd ki. Az évvégi „számadás" a kommunis­ták elgondolását Igazolta. Ha az em­ber akar valamit, azt képes is meg­valósítani. A szorgalom, a kitartó munka, a szóban forgó esetben is gyümölcsözött. Nem volt hiábavaló a gyakori, tanácskozás, a fejtörés. Nem ám! A terv teljesítésén nem esett csorba, sőt... No, de mindezt majd a maga helyén. A calovói részleg az anyagvállala­ton belül megszerezte a babért. Az ő nevük került a becsülettáblára. Hogy miért? Múlt évi tervüket már december 2-ára teljesítették, az év végéig pedig még egymillió korona értékű munkát végeztek. így. szüle­tett aztán meg a végső eredmény, az, hogy évi tervüket 107,4 száza­lékra teljesítették, annak ellenére, hogy kevesebben voltak a kelleténél. Az éremnek van azonban egy má­sik oldala is, mégpedig az, hogy a tervteljesítés mellett egy pillanatra sem tévesztették szem elől a munka­termelékenység növelésének kérdését. Ez volt a másik fontos probléma, amelyet mind a 260 dolgozó ki-ki a maga munkahelyén, a maga módján iparkodott megoldani. A tervteljesíté­sen kívül ezzel foglalkoztak legtöb­bet a termelési értekezleten, erről esett legtöbb szó a pártgyűléseken, erről tárgyaltak legtöbbet a szak­szervezeti gyűléseken. Az év végi ér­tékelésnél aztán, amikor összegezték az elért eredményeket, kiderült, hogy ezen a téren is figyelemre méltó munkát végeztek. A tervezett önkölt­séget 800 000 koronával sikerült csök­kenteniök. Az üzem jól gazdálkodott, Sem a tervteljesítésre, sem pedig az önköltségek alakulására nem lehet panasz. Mégis azt kell mondanunk, hogy az elért sikereket érzékeltető számok felsorolása még nem min­den. Csupln valaminek a következ­ménye. Nem is annyira lényegesek, mint ahogyan azt első látásra az ember hinné. A döntö fontosságú ép­pen az a valami, aminek következ­ménye a sikeres tervteljesítés és az önköltségek csökkentése. Ha ezt a valamit nevén akarjuk nevezni, azt mondhatjuk rá: jó munkaszervezés, és mindaz, ami ezzel közvetlenül vagy közvetve összefügg. örvendetes az a tény, hogy az üzemben szép számban vannak kom­munisták. Nagy részük az üzemben ért kommunistává. A múlt évben is nyolc kiváló dolgozóval szaporodtak a párt sorai, A rendszeres politikai és szakmai továbbképzés következté­ben a kommunisták már meglehető­sen magas színvonalra emelték a párt-munkát. Nem volt és ma sincs olyan probléma az üzemben, amellyel . kapcsolatban a kommunisták ne mon­danának véleményt. Az üzem vezető­sége és a pártbizottság tevékenysé­ge kölcsönösen kiegészíti egymást. Az üzemvezetőség munkaértekezle­tein rendszeresen részt vesz a párt­szervezet elnöke, és valamennyi fon­tosabb problémát tárgyaló pártbizott­sági ülésekre meghívják az igazgatót is. A pártbizottság rendszeresen fog­lalkozik a tömegszervezetekkel, meg­beszéléseket tart a CSISZ és a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom ve­zetőivel. Fontos politikai és gazda­sági kérdésekben csakis a problémák közös, mélyreható elemzése uián döntenek. A határozatok elfogadása után a kitűzött feladatok maradék­talan teljesítése már valamennyi kommunistának múlhatatlan köteles­ségévé válik. A pártbizottság törődik azzal, hogy a kommunisták ne csak egyetértsenek a határozatokkal, ha­nem képességeiknek megfelelően te­gyenek is meg mindent megvalósítá­sukért. A kölcsönös és szoros együttmű­ködésből fakad, hogy a határozatok elfogadása után már nincs különvéle­ménye a pártbizottságnak vagy az üzem vezetőségének. Lényegében az üzem élén is kommunisták állnak, és az elfogadott párthatározatok az igazgatóra éppen úgy érvényesek, mint a szakszervezetben vagy a ter­melésben dolgozó kommunistákra. A feladatok teljesítését valamennyien felelősséggel tartoznak a pártbizott-. Ságnak. Mindezekből azonban nem lehet ar­ra következtetni, hogy a határozatok elfogadása előtt az ügy érdekében esetenként nem kerül sor hevesebb vitákra. Ilyesmi is előfordul, de ez is a felmerülő problémák megoldása érdekében történik. A pártszervezet és az üzem ve­zetősége közötti szoros együttműkö­dés tehát az a szilárd alap, amelyre az üzem mindennapi élete, sikeres munkája épül. A pártbizottság, az üzemvezetőség és az üzemi szakszer­vezeti bizottság teljes mértékben egyetértett például abban, hogy a tervfeladatok sikeres teljesítésének egyik legfontosabb eszköze a" jól szervezett, gondos és hozzáértéssel irányított szocialista munkaverseny. A puszta megállapítás azonban nem ve­zetett volna eredményre. Szalma­cséplés lett volna, ha a kimondott szót nem követik tettek. A kommu­nisták kötelességüknek tartották, hogy lépéseket tegyenek annak meg­valósítása érdekében, amit maguk is jónak láttak. Mindenekelőtt a kom­munisták munkáját dicséri az a tény, hogy tavaly már az üzem valameny­nyi dolgozója részt vett a szocialista munkaversenyben. Sőt mi több, a múlt év elején hét munkacsoport In­dított versenyt a szocialista munka­brigád cím elnyeréséért, az év vé­gén pedig tizenháromra emelkedett a megtisztelő cím megszerzéséért vetél­kedő csoportok száma és az üzem dolgozóinak több mint a fele vett részt benne. A szocialista munka verseny e ma­gasabb formájának megszervezése után a kommunisták egyik legfonto­sabb feladatuknak tartották a verseny további irányítását. Ügy intézték a dolgot, hogy a versenyző kollektívák élére lehetőleg kommunisták vagy tagjelöltek kerüljenek, akik időnként tájékoztatják a pártbizottságot a cso­portok munkájáról, életéről. A For­radalmi Szakszervezeti Mozgalomban dolgozó kommunisták is azon fára­doztak, hogy a versenyt rendszeresen ériékeljék, az eredményeket pedig az üzemi gyűléseken hozzák nyilvános­ságra, sőt e célra használják fel a faliújságokat is. A verseny rendszeres értékelésén és irányításán kívül a pártbizottság törődött azzal is, hogy állandóan bő­vüljön a versenyzők politikai látókö­re. Mindig találtak rá alkalmat, hogy a politikailag legfejlettebb elvtársak elbeszélgessenek velük, rögtönzött előadásokon világítsák meg az egyes fontosabb kül- és belpolitikai esemé­nyeket. Ezen túlmenőleg megtanítot­ták az embereket tisztán látni, levet­kőzni a múlt káros örökségeit, a val­lási elmaradottságot, az egoizmust. Összegezésül ezzel kapcsolatban még csak annyit, hogy a szocialista munkaversenyhez fűzött remények valósággá váltak. A szocialista mun­kabrigád cím elnyeréséért küzdő csoportok között nem egy volt olyan, amelyik 150—160 százalékra teljesí­tette munkatervét. A versenyző kol­lektíváknak nagy részük van abban, hogy az üzem dolgozóiról nemcsak feletteseik, hanem a megrendelők is elismeréssel nyilatkoznak. Az előző évekhez viszonyítva a munkák minő­sége terén óriási változás történt. Ezt az is bizonyítja, hogy a múlt év jú­niusától mostanáig egyetlenegy rek­lamáció sein történt az üzem mun­kájával kapcsolatban. A pártbizottság az üzemvezetőség­gel együtt szintén kimagasló ered­ménynek tartja, hogy a rendszeres nevelő, felvilágosító tevékenység ha­tása nem csupán a termelésben, ha­nem az üzem dolgozóinak magánéle­tében is megmutatkozott. Ez tapasz­talható a munkához való viszonyban is, de figyelemre -méltó eredmény az is, hogy az üzem dolgozói közül egy-; re többen teszik magukévá a tudo-; mányos világnézetet. Ennek bizonyí­tására szolgáljon például az, hogy egyre kevesebben járatják gyereker­ket hitoktatásra. Négy fiatal pár már nem kérte házasságára az egyház ál­dását, három esetben pedig mellőzték ' a szenteltvizet a névadásnál. A szocialista •öiunkaverseny alapul szolgált a dolgozók további kezdeményezéséhez is. A kommunis­ták megtanították önállóan gondol-: kőzni az embereket. Nem üres frá-: zis, ha azt állítjuk, hogy az üzem-: ben egyre nagyobb tért hódít az újí*: tómozgalom. Ez mindenekelőtt a dol­gozók növekvő politikai öntudatát mutatja, azt, hogy a dolgozók sze­mélyes felelősséget éreznek az üzem sorsáért, a terv teljesítéséért, köte­lességüknek tartják, hogy tudásukat, a munkában szerzett tapasztalataikat a közösség javára gyümölcsöztessék. Nagy jelentőségű az a tény is, hogy az üzem vezetősége szívesen lát min­den olyan javaslatot, amely az épít-: kezési munkák meggyorsítására, ol«! csóbbá tételére irányul. Az újítási ja-: vaslatokat nem fektetik el. Ameny-: nyiben az megfelel a követelmények-: nek, arra törekszenek, hogy mielőbb" a termelésben kamatoztassák. Ennek következményeképp a múlt ősztől mostanáig hét újítási javaslatot al-. kaimaztak. Ezek az újítások, illetve ésszerűsítések félmillió korona meg-: takarítást jelentettek az üzemnek. Eti a tény választ ad arra is, hogy min ként vált lehetségessé a cikk elején már említett önköltségcsökkentés. Említésre méltó dolog az is, hogy az újítómozgalomban is a kommunis­ták járnak élen. Cserepes Kálmán, až egyik versenyző kollektíva vezetője, például negyedmagával nemrégeri adott be egy újítási javaslatot, és máris egy másikon dolgozik. Sebella László szintén negyedmagával olyan újítási javaslatot nyújtott be, amely 230 000 korona és 500 mázsa acél megtakarítását eredményezte. A fia-i tal kommuQista művezető alkotó kez-: deményezése tovább tart. Máris újabb javaslattal lepte meg az üzem veze-i tőségét, amely a gyakorlati megválód sítás után két épületnél 194 000 ko-; rona. megtakarítást eredményez. Az újítómozgalom boncolgatása kö­zepette akaratlanul is előtérbe kerül egy újabb kérdés, mégpedig a dol­gozók szakképzettségének növelése. Ahhoz, hogy valaki újítóvá váljék, mindenekelőtt jól kell ismernie a szakmát, amelyben dolgozik, sőt, bi­zonyos elméleti tudással is kell ren­delkeznie. Ezt a célt szolgálta az üzemben megrendezett kétéves mes­teriskola. Cserepes Kálmán is ebben az iskolában tett szert olyan tudásra, hogy százezrek megtakarítását ered­ményező újításokat nyújthatott be. A dolgozók szakmai nevelése to­vábbra is fontos kérdés. Az üzemve­zetőség újabb tízhónapos tanfolyamot szervezett azoknak a dolgozóknak, akiknek még nem volt meg a szüksé­ges szakképzettségük. A tanfolyamot 75 dolgozó látogatja. Ez az iskolá­zás hasznára lesz az üzemnek, de ja­vára válik majd a dolgozóknak is. . Ha röviden összegezni akarnánk az eddigieket, azt mondhatnánk: a* elért eredmény az üzemi pártbizott­ság munkájának tükörképe. Az üzem kommunistái 'rátaláltak a sikerek nyit­jára. Szót értettek a pártonkívüliek­kel, jó szóval, kommunista hozzáér­téssel, a kitűzött célok eléréséért folytatott küzdelem szolgálatába tud­ták állítani a dolgozók kifogyhatat­lan alkotó kezdeményezését. Minden fontosabb kérdésben tanácskoztak ve­lük. A dolgozók beleegyezésével és támogatásával született meg az az elhatározás is, hogy az Idei tervfel­adatukat — bár 35 százalékkal ma­gasabb a múlt évinél — december 20­ig teljesitik. Ezt ígérték az üzem dolgozói pártunk XII. kongresszusá­nak tiszteletére. Az Ígéretet 39 kollektív és két egyé­ni kötelezettségvállalás támasztja alá. Ez annyit jelent, hogy nincs olyan ember az üzemben, aki ne osztozna az Ígéretben. És ez így is van rend­jén, mert az Ígéretet csak akkor le­het sikeresen teljesíteni, ha ezt az üzem valamennyi dolgozója bizonyos mértékben saját személyes ügyének is tartja. KARTAI JÄNOS részlegvezető, ÄRVAY JÖZSEF, az üzemi párt­szervezet elnöke, LUKOVICS 'LÁSZLŐ, az üzemi szakszerve­zeti bizottság elnöke, SZARKA ISTVÁN, az Üj Szó szerkesz­tője. ÜJ SZ0 4 * 1982. április 17.

Next

/
Thumbnails
Contents