Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-15 / 73. szám, csütörtök

Stanislaw Wygodzki: J š A HO É

jszaka térünk nyugovóra Ha a sötétség és fojtott kiáltások óráiban nem ölnek meg, még egyszer felkelünk. Nappal a keskeny sikátorokban járkálunk vagy kis terecskéken álldogálunk: Kitárulkozó éjszakáival a nyár már rég mögöttünk van ; a nyugodt, tiszta égen csillagok sziporkáznak. Kíméletlen, zord ősz következett. Újabb és újabb pocsolyákba, szemétbe léptünk, s féltünk, hogy bele ne essünk. A piszoktól félünk, de a haláltól nem rettegünk. Valamiféle megváltásként Bukkant fel godolatainkban a 'halál, de senki sem mert önszántából belekapaszkodni. A vízmosásos utcákon az emberek órák hosszat mozdulatlanul, tétlenül álldogáltak a zuhugő esőben. A németek a mozdulatlan emberekre szoktak lövöldözni. Lehullott az első hó. Senki, egyetlen ember sem szolgáltatott volna ki bennünket olyan maradéktalanul ellenfeleinknek, mint ez a hó. Fekete rongyokba bugyolált testünk élesen kivált a fehér háttérből. Fekete mar jöttek? Már előbb ls itt voltak. Karjukról hiányzott a zsidó voltukat jelző szalag. U: ilguz'unk Irigyeltem az Ismeretlenek rendes lábbelijét bekecsét, kesztvűjét, meleg sapnájái Ha olykor valamelyikük kigombolta bekecsét, láttam, hogv alatta még zakót, meleg pulóvert Is viselt. És még sál|uk is volt. O^y tűnt nekem, hogy észre sem vesznek ljennünket. Meg-meg kellé'tt lendítenünk a lapátot, hogy meg ne dermedjünk a hidegben. Az éhség állandó társunkul szegődött, foglyok voltunk, kétszeresen — háromszorosan is meggyötört foglyok. Még júliusban is fáztunk — a magányosság hidegétől — és most havat lapátoltunk. A közelemben egy nő dolgozott. Nem is vettem volna észre, ha nem lett volna majdnem meztelen. De nem, nem volt meztelen Fehér, már bemocskol ódott rövid ujjú blúz és rövid, tarka szoknya volt rajta: csóré lábán szétszakadt vékony cipő. Talán egy kapualjból húzták kl, vagy talán éppen a szobájából? Végtére is nem járkálhatott ilyen öltözékben az utcán — latolgattam. Vagy mégis? Talán mégis az utcán akadtak rá, ebben ruhában? Nem ismertem Ebben az időben még sok fiatal szép asszony élt a gettó túlzsúfolt világában Régebben rendes körülmények között öröm lett volna egy ilyen leánnyal találkozni. De most 1 Szótlanul vizsgálgattam arcát, mozdulatait. Régmúlt időbe, csak távoli, elenyésző hangjáról felismerhető időbe illő jelenség volt. Nem mertem a szemébe nézni: fajdalmas várakozást ébresztett s feledtette a háborút. Igen, így volt. Szeme nem romantikus kalandot ígért, csak a háborút feledtette. Ifj. Cseh Gusztáv rajza netoszlop, útjelző — ezek voltunk mi a fehér havon. A hóban megnyilatkozott számunkra valami a gettó falain túlról: a világ végtelensége s a világ színe. Nálunk, a keskeny sikátorokban, a kis terecskéken a hó azonnal színt váltott, elfeketült, rögtön megolvadt, eltűnt. Hiába meredtünk mozdulatlanságba, a hó nagyon gyorsan olvadt. A hónak is kell a tér Ezen a napon a németek váratlanul kinyitották a kaput, s mintegy száz embert összeszedtek az utcáról s a kapualjakbői összeterelték -őket. Nem válogattak, sietős volt a dolguk. Körülfogták s kiabálva a gettókijárat felé terelték a több tucatnyi zsidó férfit és nőt. Minálunk szemét borította a kövezetet, itt hó simult rá. Fehér, szikrázó hő, amelyre törékeny kérget vont a kemény fagy. A fagy miatt kellett a hóval kínlódnunk ; nem tűnt el magától, nekünk kellett az utcáról eltakarítanunk. Hó borította az esztendeje nem látott város utcáit; belepte a pályatesteket, az utakat, a mezőket. A sorompón túlra hajtottak bennünket, hogy megtisztítsuk a hóval befújt országutat, mely városunkat a szomszéd helységgel kötötte össze. Lassú, néma tömegként mentünk a hosszú, súlyos bundákba meg prémes csizmákba bújt SS-ek őrizete alatt. Mindenük megvolt, ami a fagyveszélytől ővte őket, és ami „hősiességüket" hangsúlyozta: meleg sapka oltalmazta fülüket, Ujjatlan kesztyű öklüket. Mi azonban rongyokba burkoltuk a a lábunk, testünk kivillant a ruhából, s éhesen támolyogtunk. Sok volt a beteg közöttünk. Felállítottak bennünket, s óriási, súlyos, — megkínzott-nyúzott testünknél súlyosabb — lapátokat nyomtak kezünkbe. Lassú mozdulatokkal takarítottuk el s halmoztuk fel rendre az út két oldalán a havat. Kezünk munkája hótorlaszokat emelt az út szélén. Nem, nemcsak a mi kezünk munkája volt. Mások is dolgoztak ott, nem messze tőlünk, szintén SS-őrizet alatt. Hallgatagon dolgoztak. Honnan Reszketett. Arcán volt valami a behavazott és a látóhatárig nyúló mezők élettelenségéből. • Szégyeltem magam a meztelensége előtt, s fájt, hogy a lábai dagadtak. Nem is vettem észre, mikor az egyik nem zsidó idegen hozzá lépett: — Fázol? öreg ember volt, hosszú térdig érő kabátban és meleg sapkában. Bágyadtan, gondterhelten pillantott ki sapkája alól. A havat letaszította lapátjával az útról. Arra fordítottam tekintetem, s valamivel tovább füstölgő kéményű házakat pillantottam meg. S ekkor a hó szaga eszembe juttatta a megszokott, rendes életet, — kályha, zümmögő teafőző, fazékban fortyogó krumpli, gyékény, amin az ember letisztogatja a cipőjét, mielőtt átlépné a küszöböt... — Fázol? — kérdezte súgva, s szorosan a lány mellé állt. — Miért kérdi? — Vedd fel a kabátomat. Csend volt a válasz a váratlanul meglepett állat hallgatása. — Miért? — ismételte kisvártatva. — Nincs rajtad semmi. — Nem tehetem — mondta a lány. — Ugyan miért? — Akkor maga fázik. — Nekem melegem van. — Kis ideig várt, megmozgatta néhányszor a lapátot, majd hozzátette: — Igazán melegem van. A kabát csak zavar. Vedd fel, nekem is könnyebb lesz. — Én nagyon fázom. — Látom. Talán ha gyorsabban.., — Nincs már erőm. — Tessék. Beszúrta a lapátot a hóba. Láttam, milyen sietősen húzta le kesztyűjét s kezdte kigombolni kabátját. A lány állt, s kővé meredt arccal figyelt. Egy pillanatra félretette a lapátot, s olyan gyorsan kapta magára a kabátot, mintha meg akarta volna őrizni a belsejében megbúvó meleget. Túlságosan hosszú volt neki a kabát. Mikor ráhajolt lapátjára, a kabát alja a havat seperte. — Gombold be — mondta az Ismeretlen, és mosolygott. — Nemsokára felmelegszel. — És maga ... —Mondtam már, hogy engem csak zavart. Most majd rendesen tudok dolgozni. Az őrzésünkre rendelt SS-ek időnként kiáltoztak, ide-oda szaladgáltak, s karjukkal csapkodtak, hogy felmelegedjenek. Mi azonban hallgattunk és gondolatokba mélyedve dolgoztunk — és nemcsak azért, mert féltünk a németektől. Végigvert rajtunk a fagyos szél ostora, letépte testünkről megmaradt ruhánkat, s jeges kezével vállunkba markolt. Egyszerre csak valaki futva közeledett az úton Hallottam lába nehéz dobbanását és kapkodó lélegzetvételét. Egy SS állott meg a leány előtt s lihegve szólalt meg: — Honnan szedted ezt? — Kezével « kabátra mutatott. A választ be sem várva, megfordult, s pillantása a közelben levő férfira esett. Zakóban volt. — A te kabátod? — Igen az enyém. — Miért adtad neki oda a kabátot? Hiszen ez zsidó! — Kényelmetlen volt nekem. — Olyan meleged van? — kérdezte az SS. — Igen. — Neked meleged van? — kérdezte ismét. — Igen. , — Meleged van 1 — ordította. A lengyel elsápadt. Egy könyörtelen világ képviselője szólt hozzá. — Meleged van I — ismételte az SS. — Igen — válaszolta most már halkabban a lengyel. — Akkor vesd le ezt is 1 — A náci kinyújtott új ja a sapkára mutatott. -Az ismeretlen lassan leemelte fejéről a sapkát, s leeresztett kezében tartotta. — Add oda neki 1 — parancsolta a katona. A lány elvette a sapkát, de nem tudta mit kezdjen vele. — Feltenni 1 — rivalt rá az SS. Majd rövid szünet után ismét a lengyelhez fordult: — Sál és kesztyű is van még rajtad. Le velük, gyorsan! Lassan, meggondoltan húzta le az ismeretlen a kesztyűjét, majd a sálját bogozta ki. — Add oda! A lány tétovázott. ' — Vedd el, ha mondom! Elvette a kesztyűt és a sálat. — Még mindig meleged van? — kérdezte az SS. A m'ásik hallgatott. — Na, vesd le akkor a zakót is! Az ismeretlen habozott. — Mire vársz? És most a cipőt! Mozdulatlanul és sápadtan állt a lengyel, s az SS arcát vizsgálgatta. — Húzd le a cipőt! A lengyel ügyetlenül vetette le lábáról cipőjét. Egyik kezével az ásóra támaszkodott, a másikkal az ellenszegülő lábbelit ráncigálta.— Le a harisnyával! Most már meztelen lábbal állott a havon. — Add oda neki! — A lányra pedig ráordított: — Gyorsan, felhúzni! A lány felhúzta a harisnyát, s lábát a cipőbe dugta. — Még mindig meleged van? Csend. — Majd szólj, ha fázol! \ z alkonyat már a mezőre hanyatlik. Erőltetett menetben térünk vissza a gettóba. Előttem ott megy az \degen kabátjában és csizmájában a leány. Meggörnyedve jár, és sír, és mellette egy SS arra vigyáz, hogy ne dobhassa le a ruhát az útszélre. Hogy véletlenül se szedhesse fel később az a másik. Lopva hátranéztem, s megpillantottam az ismeretlent. Ott állott a hóban. Alsóruhában volt, háttal felénk, s máig sem tudom, hány óra múltán érte a halál. (Fejér Gizella fordítása.) KULTURÄLIS ELET A HADSEREGBEN HADSEREGÜNKBEN az alkotőverseny elmúlt évfolyamát értékelik. Annak a köteléknek alakulataiban, ahol Vanícek tiszt a kulturális elűadfi, az elmúlt év folyamán 11 színjátszó-csoport, 31 énekkar, 18 zenekar, 13 esztrádegyiittes, B tánccsoport és három szavaifikórus mű ködütt. Ezek az együttesek több mint 500-szor léptek fel a nyilvánosság, és háromszáz alkalommal a hadsereg tag jal előtt. Hadseregünk kulturális élete azonban iiemcsak ilyen irányban fejlődik. Bizo nyára újdonságnak szán (t hadseregünk annak a kötelékének a kezdeményezése, amelyiknél Ambroz elvtárs a kulturális előadó. Ennél a köteléknél ugyanis egy akadémiai festő vezetésével megszervezték azoknak a katonáknak az aktíváját, akik mint műkedvelők foglalkoznak a képzőművészettel. Az aktíva célja volt elmélyíteni az érdeklődök festészeti-technikai ismereteit, értékelni a bemutatott munkákat és annak a megtárgyalása, mfként lehetne bővíteni a képzőművészet iránt érdeklődök számát. Nem vitás, hogy ez a kezdeményezés pozitív hatással lesz a hadsereg kulturális életének fejlődésére. J. Kolaja tiszt ÜJ SZÓ 6 * 1962. március 15^ A nagyszerű ember Borisz Polevoj Zdenék Nejedlýrôl Az Izvesztyija Zdenék Nejedlý emlékéről cikket közölt Borisz Polevoj tollából. A cikk Írója Nejedlýt nagyszerű emberként jellemzi, aki sokat tett népének kultúrájáért és óriási mértékben gazdagította a népi Csehszlovákia tudományos kincsesházát. Borisz Polevoj rámutat Zdenčk Nejedlýnek a Szovjetunió iránti mérhetetlen szeretetére. „Ennek a férfinek népünk iránti szeretete sok megpróbáltatást állt kl. E szeretetéhez hü maradt a második világháború alatl is Zdenék Nejedlý, aki nagyarányú tudományos munkát Irányított a moszkvai egyetemen, egyike volt" azoknak a dicső csehszlovák kommunistáknak, akik tevékenyen részt vettek az ellenség, a hitleristák feletti közös győzelem előkészítésében." 6 volt az egyedüli külföldi, akit a Szovjetunió kormánya két Leninrenddel tüntetett ki. A második világháború idején a szovjet hadsereg egyik harckocsizó alakulata tiszteletbeli vöröskatonává választotta. Zdenék Nejedlý, a híres tudós és régi kommunista, életében szüntelenül harcolt. Most, amikor a Rádióból meghallottuk a szomorú hírt — írja Borisz Polevoj —, visszaemlékeztem dolgozó szobájában lezajlott utolsó találkozásunkra Megajándékozott Leninről szóló könyvével, arról az emberről írt művével, akit mindig a legnagyobb embernek tartott a nap alatt. Zdenék Nejedlýnek, e kiváló embernek a neve mindörökre bevésődött a tudomány, e művészet történetébe s főként honfitársainak szívébe s a szovjet emberek millióinak szívébe. A tudománynak élt

5 az igazságot védelmezte , Népünk tegnap búcsúzott el nagy fiától, Zdenek Nejedlý akadémikustól, minisztertől, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elhunyt elnökétől. Zdenék Nejedlý a tudománynak élt. Mint történész, mint zenetudós a tények igazságát fedezte fel, magyarázta és védelmezte, a cseh nemzetben élő haladó gondolatok és hagyományok elismeréséért harcolt. Lándzsát tört Bedfich Smetana géniusza mellett, aki zenéjével megelőzte korát, s a nemzetnek mélyből jövő érzéseit, vágyait és jövőjét szólaltatta meg. Ugyanakkor azonban az egész világ számára érthető nyelven beszélt. Zdenék Nejedlý megnyerte a Smetanáért vívott harcot. Egyetértett vele a cseh nép és az egész világ. Hasonlóan helyes álláspontra helyezkedett azon írök és műveik iránt, akiket ma klasszikusoknak tartunk, de akiket a múlt század végén és századunk elején nem becsültek meg, sőt félreismerték őket. Ez vonatkozik például Božena Némcová, Alois Jirásek írói munkásságára is. Zdenék Nejedlý igazságosan értékelte a tudományos társaságok célkitűzéseit és irányzatát is. A Cseh Királyi Tudományos Társaság a haladó hagyományokat képviselte s objektív, a széles társadalom szükségleteire irányuló tudományra törekedett. E társaság magva helyesen látta a technika, a biológia és a társadalomtudományok fejlődését. Ezeket a hagyományokat folytatta a Csehszlovák Tudományos Akadémia, amelynek Zdenék Nejedlý alepítója és elnöke volt. Mint politikus sem cselekedhetett másként, mint tudós. Hűen az igazsághoz, népéhez, munkásságában azt a vonalat követte, amely azoknak kedvezett, akik gondoskodnak az emberi nemzedékek örökké megújuló erejéről, amely lehetővé teszi a kultúra fejlődését s az anyagi jólét gyarapodását. Zdenék Nejedlý visszatérve a múltba, tudományosan alátámasztotta a huszita mozgalom szociális szempontjait, indítékait és célkitűzéseit, a nemzeti megújhodási mozgalom politikai jelentőségét. Ezért törvényszerűen jutott el a szocializmus gondolatához s annak hívévé, hirdetőjévé vált. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom híve és gondolatainak terjesztője volt. Ismerte a cári Oroszország egyszerű embereinek életét, s jól elemezte, s megjövendölte az orosz ember jövőjét. Zdenék Nejedlý a haladás rettenthetetlen harcosa e törekvésének megtestesülését a kommunista párt programjában és célkitűzéseiben látta. Zdenék Néjedlýt bensőséges viszony fűzte Szlovákia fejlődő tudományához. Utolsó szavaiban, amikor utoljára volt alkalmam beszélgetni vele, örömét fejezte ki a tudomány új generációjának Szlovákiában elért eredményei felett. Zdenék Nejedlýben a tudomány és a művészet, Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzetei, a szocialista országok nemzetei és az egész kommunista mozgalom értékes embert veszített. Ragyogó emlékét megőrizzük. DIONÝZ BLAŠKOVIČ akadémikus, a CSTA elnökének helyettese, a SZTA elnöke A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink úttörője ZDENEK NEJEDLÝ, a Ikommunis- orientációjának Nejedlý által szenta hazafi gazdag életének egyik vedélyesen védelmezett alapvető alapvető részét képezte szívós tézisét, megmutatta, hogy aki a programharca nemzeteinknek a Szovjetuniót akarná gyengíteni, az Szovjetunióval való testvéri barát- Csehszlovákia létének alapjait ásságáért és szövetségéért. sa alá" (1937). Zdenék Nejedlý neve fogalommá Zdenék Nejedlý, a burzsoá köztárvált Csehszlovákia és a Szovjetunió saság idején mint újságíró, tudós testvéri barátságáért és szövetsé- és előadó minden erejét fenntartás géért vívott lelkes harcban. A cseh- nélkül Csehszlovákia Kommunista szlovák burzsoázia szovjetellenes Pártjának szolgálatába állította, a politikáját, amelyet kifelé E. Be- proletariátus diktatúrájának ügyénešnek, „a politikai kóklernek" ért, a Szovjetunió szocialista rendszemélye képviselt, — így nevezte szerének a legszélesebb tömegek őt Zdené'k Nejedlý — megsemmi- körében való népszerűsítéséért vísítően bírálta s ezzel kifejezésre vott harcban. 1925-ben „Az új juttatta népünk mélységes rokon- Oroszországgal való gazdasági és szenvét a proletariátus diktatúrájá- kulturális közeledés társaságának" nak első országa iránt. Már 1919- élén áll és számos előadást s viben hangsúlyozta, hogy Oroszor- taestet tart a Szovjetunióról. A szág forradalmával „a legnagyobb szovjet államban folyó építőmunka felszabadító cselekedetet... „vitte sikereit ecsetelő lelkes szavait a véghez, melynek következményeit szovjet nép tudományos és kultumi oly mérhetetlenül éreztük, hogy rális életének beható ismereteit — belső felszabadulásunk kezdetét nemcsak Csehországban, hanem csaknem az orosz forradalomtól Szlovákiában is jól ismerték, ahol keltezhetjük." „A Szovjetunióhoz — amint maga említi — gyakran fűződő szövetségünkben látta az járt előadásokat tartani a legtávoönálló Csehszlovákia fejlődésének labb fekvő falvakba is. Fáradhatatreális alapját, egyedül ez az őrien- lanul és' sokoldalúan tevékenyketáció válhatott „nemzeti program- dett a Szovjetunió Barátainak Szömá": „Beneš doktor számára sincs vetségében. más lehetőség: vagy a történelem- Nejedlýnek a Szovjetunióval való mel halad, vagy a történelem fogja testvéri barátságot és szövetséget szétzúzni őt," Irta már 1922-ben. hirdető lelkes szavai, a kommunisNemzeteink történelme megerősí- ta tudós szavai, mély nyomokat tette a Csehszlovák Köztársaság hagytak Csehszlovákia népének tuSzovjetunlő iránti külpolitikai datában. T G