Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-11 / 69. szám, vasárnap

Mohamed elment a hegyhez Megmagyarázom, miért kezdem éppen Mohameddel. A közmondás szerint ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegynek kell mennie Mohamedhez. Ez éppen abban a pillanatban futott eszembe, amikor a bablncei szövetkezet vezetőit nem találtam — mint rendesen — a szövetkezeti irodában. A dolog tulajdonképpen így történt... Ondrej Chudi, a fiatal zootechnikus az istállóba ment, ahol élénk beszélgetésbe bonyolódott a fejönőkkel. A szövetkezet elnöke, Melada elvtárs viszont kötelességének tartotta, hogy a növénytermesztést dolgozókkal, beszélgessen, ján Páleník gépesítő övét között maradt a műhelyben. Tulajdonképpen azzal kezdődött... A funkcionáriusok nem először beszélgetnek így a tagsággal. A zootechnikus megmagyarázta a fejönöknek, hogy a torula (takarmányélesztő], milyen pompásán ízesíti a takarmányt, a tehenek jobb étvággyal esznek, és növekszik a tejhozamuk is. Szó esett még a tisztaságról, a fejésről, még más dolgokról is. — Hallód é zootechnikus, és elég torulánk lesz az egész csorda számára? — érdeklődött Anna Beňová, akinek ugyancsak fölvágták a nyelvét. Mindjárt meg is kezdhetjük a takarmány ízesítését, ha akarják. Torula lesz elég. Ha jól csináljuk, minden tehéntől naponta akár egy literrel több tejet fejhetünk — válaszolta a zootechnikus Beňovának. A növénytermesztők táborában Ondrej Bálái, fan Páleník és Štefan Buchan csoportvezető vitte a szót. Az agronómus először is ismertette a feladatokat, majd pedig a gabonafélék nitrálására fordította a szót. Ezzel a módszerrel már az idén 5, sőt 7 mázsával növelhetjük a búza hektárhozamát — fordul Melega elnök Ján Otahel agronómushoz, hogy vele is Igazolja a módszer előnyeit. Otahel nemcsak megerősíti az elnök szavait, hanem felhívja a figyelmet arra is, hogy itt a legfőbb ideje a nitrálás megkezdésének. A jelenlevők azonnal elhatározták, hogy ez lesz az első lépés kötelezettségvállalásuk teljesítésére. Azt mondják, fillérekből lesz a korona. — Eddig húsz dolgozót nyertünk meg, hogy vállalást tegyen — mondja a szövetkezet elnöke és néhány papírlapot mutat. — Nézd, itt van valamennyi. Kiválaszthatod amelyiket akarod. Talán ezt... Olvasd/ Olvasom és mindjárt fel is fegyzem — Pavel Majerčík szövetkezeti méhész: minden méhcsaládtól 12 kg mézet adok le. A méhek helyes gon-. dozásával, jó etetésével és vándorlegeltetésével 19 kg mézet érek el egy családtól. — A zootechnikussal hamarosan kiszámítjuk-, hogy 115 méhcsaládnál egyenként 7 kilóval több méz, összesen 805 kg. Ezt vállalta Majerčík szövetkezeti tag a CSKP Xll. kongresszusának tiszteletére. Azt is megígéri, hogy minden családtól négy kilóval több viaszt nyer, és további 5 erős családot nevel. Így sorolhatnánk egymás után a többi vállalást. Például Anna Beňová, Zuzana Dubovská és Zuzana Pomotíová fejőnő a takarmány félék ízesítésével, az állatok rendszeres gondozásával és fejősével az idén minden egyes tehéntől 100 literrel több tejet érnek el. Štefan Ondruš új etetési technika alkalmazásával öt darabbal növeli a tojáshozamot. A szövetkezett vezetőség ülésén nyugodt lelkiismerettel elmondhatták: jó munkát végeztek a tagság között, hiszen az első vállalások terven felül 17 500 liter tejet, 5880 tojást, 313 kg sajtot, 20 mázsa sertéshúst és más mezőgazdasági terményeket jelentenek. Valaki a következőt javasolta az ülésen: „Véleményem szerint a jövőben sem kellene félnünk az emberektől. Mindig ilyen nyíltan kellene megtárgyalni velük minden feladatot. Es, hogy met) ne feledkezzem róla ...A vállalásokat és a műszáki-szervezést intézkedéseket bele kell foglalni ca. egész évi termelési tervbe, hogy teljesítésüket havonta rendszeresen ellenőrizhessük. Nos, ezt Jól szervezték meg a babinceí szövetkezetesek. Most csak az a fontos, hogy a vállalásokat ellenőrizzék, és főként teljesítsék is. Ennél szebb ajándékot nem adhatnak pártunknak XII. kongresszusára. A. M. Az üzemek történetének feldolgozása (CTK) — A CSKP prágai Történelmi Intézotében ülést tartott az üzemek történelmének leidolgozására alakult országos bizottság, hogy megtárgyalja e tevékenység további fejlesztésének időszerű kérdéseit. Az üzemek történetét egyre szélesebb mértékben dolgozzák fel. Hogy az üzemek forradalmi hagyományainak felhasználása a párt ideológiai munkájának részévé váljék, fontos, hogy az üzemi bizottságok megnyerjék a történészek, a helység vagy a kerület írói és más szakembereinek együttműködését. A szervezők és a szerzői kollektívák segítségére a kerületekben szemináriumokat rendeznek s valószínűleg májusban országos ideológiai konferenciát tartanak. Svéd építészeti kiállítás Prágában (Tudósítónktól) — A Prágában megrendezett svéd építészeti kiállítás a svéd építészet tipikus példáit mutatja be fényképekben. Míg az elmúlt 50 év során Svédország gyéren lakott területein az építészet az akkori társadalmi szükségletekhez alkalmazkodott, a második világháború után a követelmények ezen a téren lényegesen fokozódtak. A külföldről beáramlott új Irányzatok nyomai mindenütt nyilvánvalók. Így például igen érdekesek az egyes városok új lakónegyedei, a tágas, világos iskolaépületek, diákotthonok, a hatalmas üvegfalú sportcsarnokok, áruházak, kórházak. Figyelemre méltók a magán célokat szolgáló pix építkezések, a családi villák, sőt a vikendházakból épült nyaralótelepek is. Bár a fényképekből mindenre nem következtethetünk, a korszerű svéd építészeti kiállítás mégis ízelítőt ad a svéd építészek mai munkájáról és fejlődéséről. TELNŐITEKNIK. Qijomekckröl A politechnikai neveléshez anyag is kell SÚLYOS BALESETEK HETE A március 3-a és 9-e közötti héten 17 súlyos közlekedési baleset fordult elő, melyek közül 6 a tehergépkocsivezetők lelkiismeretét terheli. A többi balesetet traktorosok, autóbuszsofőrök, tehergépkocsi- és személygépkocsi-vezetők okozták. A balesetek következtében 15 személy meghalt, 5 súlyosan, 11 pedig könnyebben megsebesült. Az anyagi kár 170 000 koronára rúg. (CTK) Az Iskolákban folyó politechnikai nevelésnek komoly küldetése van, éspedig az, hogy a diákokat a kötelező iskolalátogatás alatt felkészítse az életre, a fizikai munkára. Mert hiszen hol adódna az ifjúság részére kedvezőbb alkalom arra, hogy a felnőttek, a munkások és parasztok alkotó munkájával közvetlenül megismerkedhessen, mint a műhelyekben és a földeken. Itt ugyanis nem arró! van sző, hogy a diák lássa, hogyan dolgozik a munkás vagy a szövetkezeti tag, — erre elég lenne egy tanulmányi látogatás a gyárban, vagy a szövetkezetben —, hanem a munkában való személyes közvetlen részvételről, hogy a diákok a műhelyben, a munkaasztal mellett, vagy a földeken végzett gyakorlatban szerezzenek tapasztalatokat. Ha e téren az iskola valóban jó eredményeket akar elérni, feltétlenül szükséges, hogy saját műhelyekkel, illetve saját mezőgazdasági területtel rendelkezzék. Más iskola műhelyének kikölcsönözése csak ideiglenes megoldás lehet. S még tovább megyünk, nem elég egy kis műhely. A műhely legyen olyan nagy, hogy a diákoknak- jő feltételeket nyújtson a .munkához. Az is rendkívül fontos, hogy a műhelyben kellő mennyiségű szerszám, elsősorban megfelelő mennyiségű és minőségű anyag várja a diákokat. A munka tárgya egyik alapvető feltétele annak, hogy a munkáranevelés sikeres legyen. A legtöbb iskolának már van saját műhelye, sőt a védnökségi üzem és a szülői munkaközösség segítségével a felszerelés is megfelelő. Az anyaggal azonban még vannak nehézségeink. Hol szerezzünk ilyen anyagot? Ha a közelben van valamilyen favagy fémfeldolgozó üzem, még segíthet magán az iskola. De mi történik azokkal az iskolákkal, amelyek közelében nincsen ilyen üzem? Hol szerezzenek anyagot'a falusi iskolák? Márpedig bizony sok anyag fogy az Ilyen műhelyben. Képzeljünk el egy iskolát, melynek 6.-9. évfolyamán körülbelül háromszáz diák tanul. Ha hetenként csak 2 órát dolgoznak a műhelyben, mennyi deszkára, lemezre, drótra és egyéb anyagra van szükségük. A műhelyek hasznos munkát is végezhetA Trebišovi Élelmiszeripari Kombinát pieskyi gazdaságában a Krasul'a nevü tehén hármas ikreket ellett. A borjúk egészségesek és Mária Papsulová jelügyelete alatt szépen fejlődnek. ]. Masnik — CTK-felv.) nek, elkészíthetik vagy kijavíthatjáK a tanításhoz szükséges segédeszközöket, esetleg elvégezhetik az iskola berendezésének kisebb javításait is. De ehhez is anyag kell: deszka, papír, bádog, drôt stb. A legtöbb Iskola az anyagbeszerzés terén igénybe veszi a védnökségi üzem segítségét. Csakhogy nem minden iskolának van ilyen lehetősége. Ott, ahol az anyagbeszerzésre nincs más mód, úgy segítenek magukon, hogy a munkához a diákok otthonról hozzák az anyagot. De az is előfordulhat, hogy a háztartásban nem találnak sem falemezt, sem bádogdarabot, hol szerezzen ilyen esetben az iskola anyagot, ha nem áll módjában vásárolni? Sok 9 éves iskola küszködik az anyagbeszerzés gondjaival, s erről a tanítók prágai országos konferenciáján F. Kahuda miniszter is beszélt. Kijelentette, hogy központi intézkedés ebben a kérdésben szervezésileg megoldhatatlan lenne. Éppen ezért kell foglalkoznunk e kérdés megoldásával, hogy az- anyagbeszerzés ne kerüljön a tanítóknak annyi idejükbe és fáradtságukba, hogy több időt fordíthassanak a munkáranevelés belső tartalmának minőségi megjavítására és módszereire. Karlovy Varyban a JNB egy központot létesített, amely a politechnlr kai nevelés anyagellátásáról gondoskodik. A központnak két alkalmazottja van, akik körül főleg a szülői munkaközösségből aktivisták tömörülnek, és segítenek az iskolák ezen égető problémájának megoldásában. Tudjuk, hogy az üzemekben sok a hulladékanyag, amely megfelelne a politechnikai nevelés céljaira. De mi »történik ezzel az anyaggal? A vállalatok gyakran még Jó darab deszkákat és lemezeket használnak fel tüzelésre, a fémmegmunkáló üzemekben pedig a még felhasználható hulladékot a hulladékgyűjtőbe adják. Ajánlatos lenne, ha a hulladékgyűjtő vállalat vezetői is foglalkoznának a gondolattal, hogyan segíthetnének az iskoláknak ebben a kérdésben. Hiszen az iskolák tanulói jelentős mértékben kiveszik részüket az értékes hulladék megmentéséből. A kérdés megoldásához tulajdonképpen két dolog fontos: először, hogy az üzemek dolgozói az iskolák sürgetése nélkül is kiválogatnák az iskolák részére megfelelő anyagot, másodszor központokat kellene létesíteni, ahol ezeket az anyagokat öszszegyűjthetnék. A nemzeti bizottságok más szervezetekkel együttműködve biztosan megtalálják e fontos probléma megoldását. (ska) A kommunizmus gazdasági felépítésének tudományos alapjai A Kommunyiszt cikke A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című könyv hibás tételeiről L. M. Gatovszkij professzor, neves szovjet közgazdász a Kommunyiszt című elméleti és politikai folyóiratban a kommunizmus felé tartó szovjet társadalom gazdasági előrehaladásának távlatait fejtegette az új pártprogram fényében. A kommunizmus gazdasági felépítésének tudományos alapjai című cikkében rámutatott egyes komoly hibákra, amelyeket Sztálin A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című tanulmányában követett el. A cikkíró tanulmánya első részében az új pártprogram alapvető tételeit Ismerteti. Hangoztatja, hogy az SZKP programjában a kommunizmus gazdasági építésének objektív és szubjektív törvényszerűségei érvényesülnek. Cikke második részében szembeállítja a program egyes tételeit Sztálin említett művének megfelelő vonatkozású részeivel. A termelés nem öncélú A szerző mindenekelőtt megállapítja, hogy a szovjetországban a termelés nem öncélú. A termelés célja a fogyasztás, mert a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtése, a lehető legnagyobb fokú munkatermelékenység biztosítása a^ért szükséges, hogy elérjék a kommunizmus legfőbb célját: mindenki szükségletei szerint részesedjék az anyagi és kulturális javakból. Magától érte tődik, hogy a termelés társadalmi jel lege és fejlettségi foka határozza meg az elosztás, a fogyasztás társadalmi jellegét és színvonalát. A pártprogram következetesen érvényesíti a termelés elsődlegességének alapelvét. A párt határozottan ellene van minden olyan szemléletnek, amely csak az elosztást, a fogyasztást látja a kommunizmusban. A termelés elsődleges szerepéből azonban semmiképpen sem köveikezik az, hogy a szükségletek növekedésének nincs semmi Jelentősége. Sztálin A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című művében lényegében tagadta a termelés elsődlegességét. Ez nem volt véletlen, mert a kommunizmusba való átmenet problémáit úgy magyarázta, mintha nem függnének össze a termelőerők alapvető minőségi átalakulásával. Sztálin a kommunizmusba való átmenet feltételeiről szólva a termelés szakadatlan növekedésé nek biztosítását is megnevezte, de egy szóval sem említette a lényeget — a termelés minőségileg új fokát. E nélkül pedig lehetetlen a kommunizmus felépítése. Az SZKP programja világosan és pontosan rögzíti ezt a kérdést. A kommunizmus anyagi-technikai bázisáról, az anyagi és kulturális javak bőségének megteremtéséről beszél, kitűzi a legfejlettebb tőkésországok jelentős túlszárnyalá sát a munka termelékenységében és minden más téren. Sztálin erről nem beszélt. Az egységes köztulajdon kérdése Sztálin A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című tanulmányában megemlítette, hogy az össznépi tulajdon kialakulása, a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közti külőnbségék megszűnése ls egyik feltétele a kommunizmus felépítésének. Hogyan látja a megoldást? Először is figyelmen kívül hagyja a termelés döntő szerepét. Nem veszi tekintetbe a termelőerők, a technika, a munkatermelékenység terén végbemenő alapvető átalakulásukat, s ezzel kapcsolatban a társadalmi munka jellegének minőségi változását. Egyszóval sem említi a leglényegesebbet — a megfelelő anyagi-technikai bázis létrehozását. Mennyire leszűkíti például a szellemi és a fizikai munka közti lényeges különbség megszüntetésének kérdését. Szerinte a dolgozók kulturálistechnikai színvonalának emelésével, a munkaidő hat-öt órára csökkentésével, a versenymozgalom fellendülésével megoldottnak tekinthető a kérdés. Senki sem tagadja, hogy ez elengedhetetlen feltétel, ám önmagában nejn oldja meg az adott történelmi problémát. A dolog lényege az, hogy anyagi-technikai feltételeket kell teremteni, hogy a fizikai és a szellemi munka szerves egységet képezzen a termelésben Ezt a sarkalatos tételt rögzíti a pártprogram, amikor kimondja: „Az automatizálás és a komplex gépesítés szolgáltatja az anyagi alapot ahhoz, hogy a szocialista munka fokozatosan kommunista munkává alakuljon." A kommunista építés folyamán a technikai haladás nagyobb szaktudást és általános műveltséget követel a dolgozóktól. Ugyanakkor az új technika alkalmazása lehetővé teszi a nehéz fizikai ós a szaktudást nem követelő munka kiküszöbölését. Megváltozik a munka lényege: a fizikai munka helyébe fokozatosan a bonyolult gépcsoportok nagy szakismereteket követelő irányítása lép. Hogyan veti fel Sztálin az egységes köztulajdon kérdését? A termeléstől elszakítva az áruforgalommal és az elosztással összefüggésben vizsgálja. Sztálin szerint itt már nincs probléma, vagy pedig megoldódott. Megmásíthatatlan dogmaként nyilatkoztatja kl, hogy a kolhoz állami, társadalmi termelőeszközökre épülő vállalat, s a kolhoztulajdon csak a termékekre terjed ki, de nem a termelőeszközökre. Tehát a termelőeszközök már egységes köztulajdonban vannak. Sztálin ebből arra következtet, hogy mivel mindkét szocialista szektorban — az állami gazdaságokban, vállalatokban és a kolhozokban ls egyaránt köztulajdonban vannak a termelőeszközök, az össznépi, egységes köztulajdon kialakulásának problémája lényegében magától „megszűnik". A munkásosztály és a kolhozparasztság két baráti osztály, amelynek gazdasági alapja a termelőeszközök szocialista tulajdona. Ennek két formája van: a kolhoztulajdon és a köztulajdon. E kettő közötti különbség határozza meg az említett két osztály különbségét is. Sztálin A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban című művében ezt figyelmen kívül hagyta, mesterségesen leegyszerűsítette az osztálynélküli társadalomba való átmenet problémáját. Művében arra a következtetésre jut, hogy a kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára emelése érdekében „a kolhoztermelés feleslegeit ki kell rekesztenünk az áruforgalom rendszeréből és be kell kapcsolnunk az állami ipar és a kolhozok közti termékcsere rendszerébe." E szerint elég -lenne megfelelő szerv létrehozása, mely fokozatosan átvenné a kolhoz termékeinek állami terv szerinti elosztását. Hruscsov elvtárs már a XXI. pártkongresszuson kiemelte, hogy „a szövetkezeti kolhoztulajdon és az állami tulajdon összeolvadása egységes köztulajdonná, nem egyszerű, szervezeti, gazdasági intézkedés kérdése, hanem igen komoly probléma megoldását kívánja: a város és a falu közötti különbség megszüntetését." Ennek megfelelően magyarázza az SZKP programja az egységes köztulajdonba valő átmenet egyedül helyes, tudományosan megalapozott távlatát. Mindenekelőtt abból indul ki, hogy a kommunista tulajdon lesz a termelőeszközök egységes köztulajdona. Nem az a cél, hogy a kolhoztulafdon elérje a szocialista köztulajdon színvonalát, a kolhozok pedig a szovhozok Jelenlegi termelési-gazdasági színvonalát. A kolhoztulajdon és az állami köztulajdon ls egyidejűleg fejlődni fog, s ennek eredményeképpen a tulajdon mindkét formája egyre közelebb kerül egymáshoz és új, kommunista alapon egybeolvad. A program a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi fejlődésének reális távlatát is kitűzi. A falvakon különösen a kolhozokban el kell érni a műszaki ellátottság és a munkatermelékenység iparhoz viszonyított emelkedésének lehető legnagyobb ütemét, hogy a mezőgazdaság megközelítse az ipar színvonalát (sőt egyidejűleg a húsz év múlva elérendő nagyságát is). Sztálin az árutermelésre és az érÜJ SZÖ 4 * 1962. március ü.