Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-09 / 67. szám, péntek

i A felajánlások tükrében 5 A Munkaérdemrenddel kitüntetett Rybárpolei V. I. Lenin Gyapotfel­S dolgozó üzemben 18 munkacsoport versenyez a CSKP XII. kongresszu­si sának brigádja címért. A szocialista munkabrigád címet már többen = megszerezték, sőt a negyedik részleg mint egész versenyez a CSKP S XII. kongresszusának részlege elnevezésért. Mindez kétségkívül bizonyit­— ja, iiogy ebben az üzemben jól szervezett szocialista munkaverseny S folyik, ami természetesen nemcsak a csoportok számában, hanem mun­~ kájában is visszatükröződik. Gallová Rozália az első fonalgyár­tó részleg kilenc­tagú munkacso­portjának vezetője. Fiatal, szorgalmas lány. Azt mondják, 3 a csoport lelke, így is van ez rend­jén, ezért méltó tisztségére. A cso­portot januárban alakították. Tagjai valamennyien 20 éven aluli vidám lányok, a munká­hoz azonban na­gyon értenek. A CSKP XII. kongresszusa tisz­teletére elhatároz­ták, hogy normái­kat 110 százalékra teljesítik, így az 3lső negyedévben 1200 kg fonalat gyártanak terven felül. Felajánlásukat új munkamódszerek­kel, a gépek kol­lektív kezelésével valósítják meg. Ez azt jelenti, hogy a 9 gép közös. Ha va­lahol akadály me­rül fel a terme­lésben, közösen tá­volítják el. így természetesen köny­nyebben megy a munka, de ösztönző erő is van a módszerben. — Amikor megalakítottuk a cso­portot, gyengébbek is voltak köztünk — mondja a vezető. Félszegen ejti ki a szavakat, látni, hogy nem szokott a sok beszédhez. Vidéki lány. Beszél és közben dol­gozik. Határozottan, fürgén jár a ke­ze. — És most? — kérdem. — Most már jól dolgoznak. Akár­csak mi. Utolérték a jobbakat, sőt versenyt dolgoznak velük — hangza­nak egyszerű, de őszinte szavai. Igen, már ez is a kollektív munka eredménye. Az értékeléskor nincs egyéni teljesítmény, csak csoport­eredmény. Januárban több mint 110 százalékos volt a teljesítmény — te­hát túlszárnyalták felajánlásukat. A művezető és a csoportvezető közt szoros az együtt­működés. Kasterková Elena és Peter Lauko gyakran folytat eszmecserél termelési problémákról — még munka közben is. Kasterková Elena, a harmadik rész­leg egyik héttagú csoportjának a ve­zetője, Peter Lauko művezető lelemé­nyességét dicséri. — A részlegben nagy a gépzúgás — mondja. — Ezért valamennyien sí­pot vásároltunk. Ha egyikünk belefúj, mindenki tudja, hogy baj van. A síp­szó elhangzásakor a gépek ablakfe­lőli végéhez sietnek, ahol a csoport­vezető már várja őket az utasítások­kal. Egyébként ez a csoport is kollek­tív gépkezeléssel dolgozik. Az előb­bitől csak abban különbözik, hogy itt már kollektív fizetés is van, tehát mindannyian egyformán keresnek. Igazi szocialista kollektíva 1 Már az idén is kiváló munkasike­reket értek el. Vékony fonalat ké­szítenek, ami sokkal bonyolultabb, mint az előző csoport munkája, mert azok vastag fonalat gyártanak. A kongresszus tiszteletére mégis 105 százalékra teljesítik normájukat. Az első negyedévre vállalt terven felül i többletük 740 kg fonal. Petricsejová módszerével dolgoz­nak. Ez azt jelenti, hogy gondosan felülvizsgálják, miért szakad el a fo­nal gyártás közben. A fonalszakadás okait egy füzetbe írják. A havi cso­portgyűléseken megvitatják a felve­tődő problémákat a részlegvezetővel és a műszaki osztály dolgozóival. A hibákat aztán közösen távolítják el, ha lehet újítás for­májában. Kasterková cso­portja már az el­múlt év októberé­ben elnyerte a szo-: cíalista imunkabri-i gád címet. Az új el-; nevezésért a kol­lektív gépkezelés és a közös bérel­számolás felajánlá­sával versenyez­nek. A csoport pél-: dát mutat a rész­leg többi dolgozó­jának, hogyan kell közös erőfeszítés­sel túlteljesíteni a tervet. Fiatalok, a munkában azonban máris tapasztalt szakemberek. A negyedik részleg az üzem büsz­kesége. Tisztaság, rend mindenütt. Korszerű gépek, világítás, modern dí­szítés. A csarnok valamennyi dolgo­zója versenyben áll a CSKP XII. kong­resszusának részlege címért. Felajánlásukban a következőket olvasom: az első negyedévben 242 775 korona értékű árut termelnek terven felül és 9715 korona önköltségcsök­kentést érnek el. A minőségi köve­telményeknek 100 százalékosan eleget tesznek. Ezenkívül valamennyien részt vesznek a pártoktatási év ke­retében rendezett előadásokon. Ez a részleg az új munkamódszerek bölcsője — mondják az üzemben. Férjes asszonyok, családanyák dol­goznak itt. A csoportvezető Krpelová Terézia. Januárban 108 százalékra teljesítette a tervet és az egész részleg is jóval 100 százalékon felül dolgozott. A ne­gyedévi felajánlás kéthónapi felada­tait már januárban valóra váltották. Itt is dühöngött az influenza — de ha hiányzott valaki, akkor közösen elvégezték munkáját. Krpelová öt na­pig három gépet kezelt, pedig csak egyet kellett volna. Kemény munka volt, műszak után alig állt a lábán, de nem volt lemaradás. A tervet telje­sítették a felajánlásokkal együtt. Munkájukban következetesen érvé­nyesítik Arzejevová módszerét. Vala­mennyien jártasak a részleg minden munkaszakaszán, ezért tudták helyet­tesíteni a hiányzókat. Ez sokéves ta­pasztalataiknak, kiváló szaktudásuk nak eredménye. A legkorszerűbb gé­peken dolgoznak, tökéletesen ismerik szerkezetüket, és minden gépet szo­cialista gondozás alá vettek. Ezért ra­gyognak a tisztaságtól, ezért működ­nek kifogástalanul, ezért nem látunk egyetlen álló orsót sem. Viktor Benjáöik művezető mondot­ta a következőket: — Ha rajtam múlna, máris- oda­ítélném nekik a CSKP XII. kongresz­szusának részlege címet, mert igazán megérdemlik 1 Szabó Géza A GYÁRI VÉDJEGY HÍRNEVÉÉRT Ha ma is élne Alois jirásek, a cseh irodalom klasszikusa, aki al­kotásaiban gyakran idézte művészi kifejező erővel a cseh történelem hírneves alakjait, sokszor sorsdöntő, de mindig érdekfeszítő esemé­nyeit — nagyon valószínű, hogy fáradhatatlanul folytatná alkotó munkáját. Azt a vidéket, ahol firásek legtöbb regényének hősei él­tek, ma a dicső huszita harcosok utódai lakják. Tábor környékén, ahol egykor a legendás hírű trocnovi Jan Zižka aratott elsöprő győzelmet a német keresztes lovagok fölött, ahol a husziták buzo­gányai keltettek rémületet az ellenség soraiban és kocsiváraik átha­tolhatatlan falként állták a legádázabb rohamokat is — ma már úgyszólván nyoma sincs az egykor itt duló csatáknak. A harcos ősök békés utódai nem kevésbé dicső történelem alkotói. Ök szocialista korunk napjainak, minden­napi életünknek krónikásai. Tábortól csak néhány kilométernyi­re vannak a Sezimovo Űstí-i Kovosvit Üzem tágas gyárcsarnokai. Aki erre jár, már messziről felfigyel a gépek zakatolására. A látogató minden ter­melési részlegben többnyire fiatal emberekkel találkozik, ami meggyőző bizonyítéka annak, hogy ezen a kör­nyéken is új emberek szabják meg az üj élet irányát. A múltban Jan Ziž­ka hőstettei öregbítették e vidék hír­nevét, most a Sezimovo Űstí-i Kovo­svit Üzemben gyártott szerszámgépek védjegyét ismerik világszerte. Az üzem leleményes, kiválóan szak­képzett és műszakilag alaposan fel­készült dolgozói nemcsak célszerű, s jó minőségű, hanem egyben szemet' gyönyörködtetően szép gépeket ké­szítenek. Ez tulajdonképpen magától értetődő ... Ma ugyanis mindenki jól tudja, hogy nem vallja kárát, ha gon­dolkodik munkájáról és tökéletesíté­séről. A Sezimovo Üstt-i Kovosvit újí­tói értékes javaslataikkal tavaly mint­egy másfélmillió koronát takarítottak meg népgazdaságunknak. Az üzemben ez idén ls sikerese^ terjed az újítók mozgalma s a fémek megtakarítására irányuló mozgalom is. Az üzemben legutóbb rendezett ak­tíva résztvevői szintén főleg ezzel a fontos problémával foglalkoztak. A Kovosvit öntudatos dolgozói meg­ígérték, hogy ez idén legkevesebb 200 000 tonna fémet, acélt, szürke­öntvényt stb., takarítanak meg. Az ed­dig benyújtott újítási javaslatok előre­láthatólag 140 000 tonna különféle anyag megtakarítását biztosítják. Kü* lönösen az üzemi villanytelep s' az öntöde dolgozói érdemelnek dicsére­tet. Kötelezettséget vállaltak 10 ioik na acél megtakarítására. A karban tartók szintén lépést akarnak veiül tartani és ezért megígérték, hog; csökkentik a karbantartáshoz szüksé ges anyagmennyiséget. Különböző in tézkedések foganatosításával elérik hogy 30 tonnával kevesebb anyagri legyen szükség. A Sezimovo Űstí-1 Kovosvit dolgo zói minden munkahelyen a legna gyobb lelkiismeretességgel tesznel eleget a legszigorúbb gazdaságossá; követelményének. Ez azonban nem je lenti azt, hogy a gyártmányok mi nőségének rovására érik el a fel ajánlott anyagmegtakarítást. Az üzen minden dolgozója szívügyének tekint nemcsak a gyártmányok kiváló minő ségét, hanem a gyári védjegy jó hír nevét is, amelyet a lipcsei é's brnó nemzetközi árumintavásáron elért si kerek már több esetben öregbítettek A gyár minden munkaszakaszál lépten-nyomon lázas előkésziileteknel lehetünk szemtanúi. Az üzem mindéi munkahelyéről örvendetes hírek ér keznek — Jelentések a CSKP XII kongresszusának tiszteletére v4Ual kötelezettségekről. Így például a iech nológusok és gépszerkesztők arra kö telezték magukat, hogy szakismerteti előadásokat tartanak a holoubkov üzem dolgozóinak. A fogantyúkészítő műhely dolgozói pedig arra vállaltai kötelezettséget, hogy dekádonkén egyenletesen teljesítik az első ne gyedévi munkatervet, ezenkívül ígé retet tettek több mint 20 000 koron értékű gyártási többlet elérésére ii Minden kötelezettségvállalás ékes szóló bizonyítéka annak, hogy a Se zimovo Üstí-I Kovosvit dolgozói telje mértékben tudatosítják, mily nag' feladatok teljesítése kötelező gépipa runkra a harmadik ötéves terv évei beij. jOZEg KRÄTKjj •i . • • * Kié oz elsőbbség oz euróooí kohőszolbon ? A gép rendszeres tisztogatása — a karbantartás legfon­tosabb művelete. Gallová Rozália mindig gondosan vég­zi ezt. A Csehszlovák Tudományos Akadé­miának, a Szlovák Tudományos Aka­démia nitrai régészeti intézetének dolgozói az azerbajdzsáni Tudomá­nyos Akadémia és a stuttgarti kohá­szati kísérleti intézet dolgozóival együttműködve már hosszabb ideje foglalkoznak annak a problémának megoldásával, hol van Európában a fémkohászat őshazája. Még nemrég általában az a nézet Ha meglepetés, hát legyen kellemes A nyersanyag minőségétol (gyapot) függ elsősorban is a termelés üteme. Krpelová Terézia és Viktor Benjáöik a fonalat vizsgálják. A bba a perselybe tessék bedob­ni — mutat az átlátszó dobozra a villamos vezetője. — S' íl vous piait... — ismétli ud­variasan a fellépő utas, és a menet­díjat a vezető felé nyújtja. — ... teringettét, hisz ezek külföl­diek — szalad ki a száján, s ezzel máris félbeszakította a franciául meg­szólaló idegeneket. A kis meglepetés­től ugyan gyorsan magához tért, de a mosoly csak később jelent meg az arcán. — No, hát csak valahogy megértjük egymást... — jegyezte meg elharapva a mondat végét. A „kormány" mögött féloldalt áll­va máris villamosjegyet lengetett a jobb kezében, biztosan használtat, s ugyanakkor bal mutatóujjával til­tóan intve magyarázta, hogy ebben a kocsiban nincs szükség jegyre. Sőt még a hüvelykujját is igénybe vette, s a két ujjat összefogva olyan mozdu­latot végzett, mellyel félreérthetetle­nül tudtunkra adta, hogy a jegy árát be kell dobni a perselybe a többi aprópénzhez. — Értem, de miért nem kapok je­gyet? — Mert ebben a kocsiban önkiszol­gálás van — kapcsolódtam bele a furcsa „beszélgetésbe", természetesen igénybe véve csekély francia nyelvtu­dásomat. Fejbólintással adták tudtul, hogy megértették. Kisvártatva meg ís je­gyezték, hogy ilyen talpraesett köz­lekedési alkalmazottal már régen ta­lálkoztak. Mestere a „nemzetközi nyelvnek". Az esetnek természetesen bámulót is akadtak a járdaszigeten. így szo­kott ez lenni minden nagyvárosban, hát miért éppen Prága lenne kivétel? Az egyik néni mosolyt erőltetett ar­cára és némi kárörömmel kiáltotta a vezető felé: — Rá is fog maga fizetni erre a nagy bizalomra! — Asszonyom, téved. Öröm nézni, hogyan dobja be minden utas a me­netdíjat a perselybe — vágta rá a választ, és máris indította a villa­most. M erész elhatározás volt, mikor a közlekedési vállalat a 11-es vo­nalán is bevezette az önkiszolgálást. Hisz ennek a járatnak az egyik vég­állomása nem messze van a repülőtér­től, a másik pedig a főváros túlsó részén. Végigszeli a legforgalmasabb városrészeket. A külföldleket is ez lepte meg a legjobban. Amikor pedig a főváros egyik legforgalmasabb útján halad­tunk, s éppen azt magyaráztam, hogy nálunk bíznak az utasok becsületes­ségében, a csoport másik tagja továb­bi kérdéssel hozakodott elő: — És a kalauz sem ellenőrzi a felszállókat? — Nem bizony, mert nincs ís ka­lauz ebben a kocsiban. Itt csak uta­sok tartózkodnak minden felügyelet nélkül. Sőt mt több, ebben a kocsi­ban nemcsak akkor utazhatunk, ha a jegy árát bedobjuk a perselybe. Ide bérlettel is felszállhatunk. — S azt...? — ...azt bizony még felmutatni is bajos, mert nincs kinek. Újból indulófélben volt a villamos. A hátsó perronon egy fiatalember vonta magára a figyelmet. Kihúzta zsebéből a bérletet, de nyomban vísz­sza is tolta, hisz oda hátra még a ko­csivezető sem lát. Évek óta így szok­ta meg. — Ez aztán nagyszerű — csavarta meg fejét a harmadik idegen, amikor már arról is tudomást szerzett, hogy az önkiszolgálás bevezetésével csak magán a 11-es vonalán hetven mun­kaerő szabadult fel, és segítségükkel további helyeken lehetett megjavíta­ni a főváros közlekedését. S zóval ez a külföldiek meglepeté­se volt. Az enyém pedig... no, de ne vágjunk az események elé. Kö­vessük csak szép sorjában . A Vencel tér egyik legforgalmasabb üzletében szerettem volna pár darab süteményt venni. Nem, a kiszolgálás­ra semmi panasz, sőt... bárcsak min­denüt% olyan előzékenyek és szolgá­latkészek lennének a kiszolgálók, mint itt. Képzeljék csak, délután egy órakor friss almásrétest kaptam az üzletben, mégpedig majdnem forrót — ez aztán a kellemes meglepetés. Aki pedig délelőtt jött ide vásárol­ni, az dióskiflit vagy más süteményt vehetett — szintén melegen. Az utóbbi hetekben így van ez a nap minden órájában. Azt beszélik, hogy olyan vásárlók is vannak, akik nap nap után rendszeresen ugyaffab­ban az órában jelennek meg a pék­üzletben, hogy kedvenc süteményü­ket még melegen jóízűen elfogyaszt­hassák. Í gaz, Prága nincsen közel. Egy­egy szelet almásrétesért nem is lehet csak úgy „felugrani", mint a szomszédba, még ha azt frissiben fo­gyaszthatnánk is el. De vannak itt­hon is ügyes pékek, csak hát nálunk talán a szervezés nagyobb gondot okoz, mint a fővárosban. BERKES JŐZSEF volt elterjedve, hogy ami a kohásza tot illeti, a nyugat- és észak-európa országoké az elsőség. Ezeket a néze teket megcáfolták azok az eredmé nyék, amelyeket a legutóbbi időbei értek el a tudományos dolgozók a: időszámításunk előtti 1800—1700-a: évekből származó réz- és bronztár gyak színképelemzésével. A Nitra kör nyéki temetkezési helyeken talált tár gyakat azonos eredménnyel elemeztél Stuttgartban is. Bebizonyosodott hogy Kelet-Európában és a Kaukázui környékén dolgoztak fel először re zet Európa területén. Az idő tájt Szlovákia lakossága li fontos szerepet játszott a réz bányá szatában s feldolgozásában. Számo: összehasonlító elemzés alapján bebi zonyosodott, hogy a Banská Bystrici és a Staré Hory környékén bányá szőtt rezet és a belőle készített tár gyakat az emiitett időben Németor szagba, sőt Angliába is szállították. A megtisztelő cím elnyerésére törekszenek (ČTK) — Az észak-csehországi ke< rületben már 8150 kollektíva verse­nyez a szocialista munkabrigád meg­tisztelő cím elnyeréséért és eddig több, mint ezer kollektíva el is nyer­te a büszke címet. A kerületben si­keresen bontakozódik ki a XII. párti kongresszus tiszteletére indított szo< cialista munkaverseny is. A helyi gaz­dálkodási vállalatok dolgozói szintén részt vesznek a versenyben és köte­lezettséget vállaltak, hogy legkeve­sebb 100,5 százalékra teljesítik az árutermelést s a teljesítmények ter­vét, valamint a lakosságtól befolyó bevételek tervét. Ezenkívül elhatároz­ták azt is, hogy túlteljesítik a nye­reséggel kapcsolatosan előirányzott tervfeladatokat. Megígérték, hogy ez év első felében 55 százalékra teljesí-: tik az exporttervet és példásan ele-: get tesznek azoknak a kötelezettsé­geknek, amelyeket a javításokhoz szükséges idő lerövidítésére, anyag­megtakarítására, az önköltség s a bal-: esetek számának csökkentésére vál-) laltak. ÜJ SZÖ 4 * 13B2- március 9. /

Next

/
Thumbnails
Contents