Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)
1962-03-01 / 59. szám, csütörtök
Gábor bácsi meg a babos koca A Moldava nad Bodvou-i népkönyvtár eredményes munkát fejt ki. Az eredmények elsősorban Bodnár Katalin és Gladics Valéria — a könyvtár vezetőinek sikeres munkájának köszönhető. Munkájuk eredményességét mi sem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy a könyvtárnak közel ezer aktív olvasója van. Az olvasóknak csaknem a fele fiatal. Moldava nad Bodvou lakosságának több mint húsz százaléka tagja a népkönyvtárnak. A tagok aktivitásáról tanúskodik, hogy az elmúlt évben több mint 15 000 könyvet kölcsönöztek ki, így egy tag átlagosan több mint 15 könyvet kölcsönzött ki. Bodnár és Gladovics elvtársnők nem kis mértékben annak is köszönhetik sikereiket, hogy a könyvkölcsönzés mindennapi tevékenységén kívül más módszerekkel is vonzzák az olvasókat. így elsősorban könyvkiállításokat is rendeznek, s valljuk be, elég gyakran. Az elmúlt év folyamán például 16 könyvkiállítást rendeztek. Ezenkívül irodalmi délutánokat és vitaesteket rendeznek. Az irodalmi rendezvények megszervezéséből aktívan kiveszik részüket Csontos, Bénkő, Rojákné és Vavríkné tanító elvtársak. A könyvtár nem hanyagolja el az iskolaköteles ifjúságot sem. Segítséget nyújt a kötelező olvasmányok választásában és a kötelező olvasmányokról vitadélutánokat is rendez. A fiatalok délutánonkint a TV előadását Is látogatják. A legnagyobb az érdeklődés azonban vasárnap, a televíziós adás iránt. Lobel Zoltán, Moldava n/B. KULTURÁLIS HÍREK A HARMINCEGYEDIK velencei nemzetközi képzőművészeti kiállítást június 16 és október 7 között rendezik meg. A MÁSODIK Csajkovszkij-verseny április 2-án kezdődik Moszkvában Eddig 33 országból 140 fiatal művész jelentette be részvételét. BRECHT Kaukázusi krétakör c. drámáját március végén mutatja be a londoni Aldwich Theatre. DINO DE LAURENTIIS olasz filmproducer új filmvárost épített fel Róma közelében. Itt forgatják majd azt a hatalmas játékfilmet, amely a bibliáról szól. ÖT STRADIVARI HEGEDŰT találtak a walesi Narbeth városkában nemrégiben elhúnyt, igen szegénynek tartott 89 esztendős Hermán Idle hagya tékában. Az idős angol hölgy birtokában összesen 118 mesterhegedű volt. MONTEVERDI-HETET rendez ápri lisban a wuppertali városi színház A nagy klasszikus muzsikus fennma radt operaalkotásait is előadják, mint az Orfeo-t, Odüsszeusz hazatérését, az Adriané-t, Poppea megkoronázásá-t Tankréd és Clorinda párviadalá-t Madrigáljait külön hangversenyen mu tatják be, ZLATNÄ NA OSTROVE dolgozói már az elmúlt években is szép kulturális munkát végeztek. Legutóbb például a Csikós és a Cigány című színművet mutatták be. Most újabb bemutatóra készülnek. Műsorukat a környékbeli falvakban is bejputatják. (Cs. A.) MOSZKVÁBAN működik a világ egyetlen cirkuszművészeti főiskolája. Itt nyert kiképzést a két világhírű bohóc: Popov és Karandas. Jelenleg háromszázharmincan tanulnak ezen a maga nemében egyedülálló főiskolán. KÉT ISKOLA jó KAPCSOLATA A közelmúltban a kameníni alapfokú kilencéves iskola és a öatai kilencéves iskola tantestülete elhatározta, hogy szorosabbra fűzik a két iskola közti kapcsolatot. Igyekezetük első gyümölcsét a kamenini tanulók adták. A közelmúltban ugyanis esztrádműsorral látogattak Čatára. A látogatást a čataiak Is viszonozták, nagy sikerrel mutatták be Anton Kudja Hulló virágszirmok című darabját. A kapcsolatok elmélyítéséért mindkét Iskola tantestület* elismerést érdemel, akik a többi -«* olák számára is jó példát muta" 1* < oaráti együttműködésre. Csepregl G&eiia, Kamenín EGY NÉPKÖNYVTÁR MUNKÁJÁRÓL Altrichter Rndolf: A KELET SZLOVA KIAI VASMŰ CSÜGYÁRTORÉSZLEGE Äz első ateista múzeum A Karlovy Vary-i tudományos könyvtár épületében még ez év folyamán berendezik az első ateista múzeumot hazánkban. A múzeumban a nyugat-csehországi egyházi oligarchiai nép és államellenes politikáját bizonyító dokumentációs anyagot gyűjtik össze. A múzeum látogatói meggyőződhetnek majd az egyház reakciós szerepéről A múzeumban szemléltető előadáso kat is tartanak. (zsu) S amc Chalúpka, a múlt század szlovák irodáimának kimagasló alakja 150 évvel ezelőtt a Felső Garam vidékén született. A XIX. század eleje a nemzeti öntudatraébredés időszaka. A szlovák irodalomnak e korszak két csillagot is adott: Jonáš Záborskíjt, akiről a közelmúltban emlékeztünk meg és Samo Chalupkát, az akarat, a tett és a hősi ellenállás megéneklőjét. Samo Chalúpka költő volt a legjavából. Azok közé tartozott, akik túlnőttek a hon határán, és akiknek munkásságát az idő igazolja. Verseinek közkedveltsége figyelmet érdemel. Bár nem termékeny költő, ennek ellenére minden egyes verse a szlovák irodalom gyöngyszeme. Több versét a népi hagyomány dalként őrzi. Lényege, költészetének érdeme azonban nem ebben van. Költészete a hősi ellenállás megéneklése. Hőset kemény legények, Jánošík utódai, akik inkább életüket áldozzák a harcban, mintsem as megeneKiőjc f rabszolgaként gyötrődjenek. A 5 végsőkig ellenállni az elnyomással szemben — ez Samo Chalúpka életművének kicsengése. Költészete a néphagyomány felhalmozott kincseiből táplálkozik. Legendákból emelte ki a hősöket, énekelte meg és örök értékű műveket alkotott — örök értékűeket és örök életűeket. A legválságosabb időkben, a legsúlyosabb percekben Samo Chalúpka szavai buzdították harcra, eltenállásra a szlovák nemzetet. Pusztítsd el őtl — című költeménye lelkesítette 1913-ban a lázongó szlovák diákokat s 1944ben a hitleri fasizmus és a klerofasizmus legsötétebb terrorjának idején a Banská Bystrica-i Nemzeti Felkelés Leadóállomás ugyancsak Samo Chalúpka mozgosító jelszavával toborozta a felkelés zászlaja alá a nemzet legjobbjait. A szlovák nép ma már szabad hazában, szabad független életét éli. S a győzelem előkészítői között elismeréssel említjük Samo Chalúpka nevét. (-él-) Ä kéményen befújó, heves északi szél visszaverte a nyers akácfa fojtó füstjét, amely a tűzhelyből kitódulva összevegyült a konyhaasztalnál szótlanul ülő, sóhajtozó Kulcsár Gábor tajtékpipájának gondűző, bodor füstjével. Felesé ge, a nála öt évvel fiatalabb Róza néni nem állhatta sző nélkül. — Ugyan hadd már abba azt a pöfékelést. Nem látszol a füsttől. Inkább egyél valamit. Már kétszer felmelegítettem a kolbászt... a pirított kenyér meg már olyan mint a ... Abbahagyta, mert látta, hiábavaló a szó. Gábor bácsi inkább a szótlanságot, a pipát, no meg a melegített szőlőlevelet választotta. Bántotta az a koca-história. Az emlékezés perceiben összeráncolta homlokát mintha palástolni akarná az agyán filmszalagszerűen átfutó eseményeket... Egy szerény mosoly csak akkor bújt meg lompos bajusza alatt, amikor gondolataiban felidézte és maga előtt látta a két hatalmas hízott ökröt, meg az alkudozó kupecot, Weinbergert, aki bármennyi barom közül mindig az övét választotta. De híres volt ám ő malacairól, hízóiról is. A környező községekből gyakran eljártak hozzá és szerencsének vélték, ha egy pár malacot megvehettek a tehetős gazdától. Egyszóval értett az állatneveleshez, ezt mindenki tudta. Nem csoda hát, ha a szövetkezet megalakulása után, amikor kisebb csetepaté után ő is beállt a nyolc hektárjával, a tagság zöme azt javasolta, hogy Kulcsár Gábor legyen az állattenyésztés irányítója. — Emberek, nem az én hatvan esztendős fejemnek való már ézl — szabadkozott annak idején. De hiába, mert a többség döntése funkcióba állította. Amikor elérkezett az összpontosítás ideje, valami történt. Jól emlékszik még arra az erélyes, nyurga, göndörhajú járási küldöttre, aki azt hangoztatta, hogy a vezetők járjanak elől jó példával az állatok összpontosításában. Róza néni is jelen volt ezen a gyűlésen és most elővette férjét. — Ide figvelj Gábor — kardoskodott az asszony — még holnap lemondsz ... még holnap. érted? Én nem herdálok el semmit! Példázzon más, de te nem fogszI — Jól van már, no csak ne kiabálj — csitította Gábor bácsi majd körülnézve, halkabbra vette a szót — De akkor vége ám Róza a „pótlásnak", amit esténként a surc alatt, meg a nadrágban hordtam haza. Mit adol enni ennek a teménytelen sok tyúknak, disznónak ... az üsző is ellés előtt áll, annak is kell az abrak... Csak úgy adjam át az istálló melletti raktár kulcsát? Egyéb terveim is vannak, ha már tudni akarod. II! :i|;!l!i!l!!Sllil!!lilf;::iE!IHi!IIIIIlt!l De,... nehogy a szád eljárjon?! —• s közben mutatóújjával adott még nagyobb hagsúlyt figyelmeztetésének. — Kinéztem egy jó csontozatú babos kocácskát. Jó pénzért kapott belőlük néhányat a szövetkezet. Úgy gondoltam, hogy én ahelyett átadnám a mi ártányunkat, hízóba van nekünk más... Ott van a vén koca. Az jól felhízna, aztán eladnánk, a másik két süldőt saját részünkre hizlalnánk és azt a fiatal kocát beállítanánk malacozásra. Tudod mit hozna az évente a konyhára? Azt mondják, fajállat... A kecsegtető terv gondolkodóba ejtette a jó üzletben mindig kitartó hűséges élettársat. — Semmi funkció, Gábor, ...nem összpontosítunk... — De akkor ... — Van erre is orvosság! — vágott férje szavába Róza néni. — Egy-két napig beteg leszel, addig beállítanak mást a helyedre. Ha meg ez megtörténik, sértődötten visszamégy és nem veszed nyakadba a funkciót, hanem gondozó leszel. A többit n»eg csinálhatod tovább. Úgy mint eddig. De nehogy az állatok itthon éhezzenek! A terv meg is valósult. Az állattenyésztés irányítását fiatalabb tag, Kis Ernő vette át. A vezetőség belátta, hogy Gábor bácsi beteges, meg koros. Megtették őt sertésgondozónak. Ment minden, mint a karikacsapás. Egy kis szemestakarmány is került haza néha, a babos kocácska is otthont cserélt, és még hozzá nem is egyedül! Reggelenként gondosan megnézegette Gábor bácsi, nincs-e vele valami baj. Az egyik reggel két tenyerét összedörzsölgetve örömmel kérdezte az asszonytól. — Te, Róza, észrevetted milyen jól tőgyel már a kis koca. Azt mondják ez a fajta tíznél többet fiadzik ... Örültek mind a ketten és számolgatni kezdték, mennyit hoz majd a malacozás a házhoz. Gábor bácsi „szerényen" tudtul adta az érdeklődőknek, hogy lesz malac és „esetleg" kaphatnak belőle, Da apjuk, anyjuk fajtiszta, és annak ám „ára" van. A nemsokára világra jött tizenkét egészséges malacot úgy gondozta Gábor bácsi, mint a gyermekeit Nem is Igen mutogatta eleinte senkinek. Csak Hornyák komát méltatta annyira, hogy beszólítsa és kikérje véleményét, mert az is ért a malacokhoz. — No, Laci koma... mit szólsz hozzájuk? — kérdezte kellő büszkeséggel, kinyitva a sertésől ajtaját. Hornyák koma lejjebb hajolt, csettintett a nyelvével, megköpdöste a csámcsogó szopó, anyjukat döfködő rózsaszínű malackákat. üiiiiiimiiiimiiimimmimiiiHimimimi — Meg nem kiáltva szépek... pénz ez, pénz ám Gábor koma! — mondta szája szélét lebiggyesztve, majd a házigazda meghívásának eleget téve betért a konyhába egy pohár borra. Poharazgatás közben együtt tervezgetett a két jó cimbora. A helyi nemzeti bizottság titkára, Nagy Béla zavarta meg őket, aki csak később tért rá, hogy miért is jött. Szerencséjére jó időt választott. Róza néni éppen szomszédolt, a malacok árát beszélgette meg asszonytársaival. A titkár aztán megmondotta, hogy az összpontosítás ügyében akar beszélni Gábor bácsival, no meg ha Hornyák Laci bácsi is kapóra itt van, hát vele is. — Nehéz lesz édesfiam — kezdte kissé kényelmetlenül Gábor bácsi. — Én is amondó vagyok — toldotta meg Hornyák koma az előbbi álláspontot. Nagy Béla titkár tudta, hogy kemény fába vágta a fejszét, de nem adta fel a harcot. — Tudják-e, hogy már csak egy páran vannak a faluban, köztük maguk is, akik még akadékoskodnak. A többségnek egy tehenen és sertésen kívül a többi állománya már a közösben van. A terven felül beadottért pénzt kapnak. így nem lehet gazdálkodni, ahogy maguk gondolják ... a jövőben anyakocát sem tarthatnak a tagok ... Akiknek lesz is, meddő marad. Az apaállat a közös állomány részére van... hát így áll a helyzet emberek, és ezt vegyék komoly figyelmeztetésnek. — Tisztességesen elköszönve otthagyta a két meghökkent cimborát. I ó néhány percig szóváltás nélkül ültek. Csak Gábor bácsi nedvesítgette kiszáradt ajkát a borral, majd határozott hangon megszólalt: — Hát én pedig a kocától, Laci, nem válok meg, ha az ég a földdel összeölelkezik is... A fedeztetés meg... tudom én hol a kan, hiszen én gondozom ... ha máskor nem, este elintézzük a dolgot. — Látod Gábor, ez egy ügyes gondolat — jegyezte meg elégedetten Hornyák koma. — Én majd segítek neked ... felhajtjuk az én kocámat is ... Néhány nap múlva Kulcsár Gábor erejében meghűlt a vér. A helyi leadón kihirdették, hogy mindazok akik terven felül a közösbe összpontosított állatokról igazoló és becslési papírral rendelkeznek, jelenjenek meg az EFSZ irodájában, ahol készpénzben átvehetik az állatok ellenértékét. Kulcsár Gábornak és Hornyák László „kétkulacsos" szövetkezeti tagnak mást üzent a helyi nemzeti bizottság. Mégpedig azt, hogy tartózkodjanak otthon, mert a szövetkezeti alapszabályok szerint bizottságilag átveszik nem összpontosított állatállományukat. így is történt... A babos koca visszakerült társai közé, malacaival együtt... Ä közben kihűlt pipa szortyogása vetett véget az események felidézésének. Gábor bácsi zsebre vágta pipáját, megitta maradék borát, és Róza néni nagy ámulatára szó nélkül távozott. „Miért kellett nekem másképpen csinálni, mint a rendes embereknek, szövetkezeti tagoknak" — villant át agyán, miközben a szövetkezeti iroda felé tartott. Nemcsak az állatok után járó pénzért ment, hanem elhatározta, hogy minden áron, jővá teszi tévedését. Kovács Ferit, az elnököt kereste. Mégis találta. — Feri öcsém... — Mondani akart még valamit. Valamit mentségre, de az elnök megértő mosolya torkára szorította a szót. Lesütötte a szemét, restelte a dolgot. Oldalra fújt egy pofa füstöt, aztán egy szuszra, mintha mi sem történt volna, határozottan kijelentette: — Nevelek én a közösnek is olyan malacokat, hogy bárki megnézheti. — Hát ennek semmi akadálya — szólt az elnök, s karonfogva Gábor bácsit, elindultak az ellés előtt álló kocák istállója felé... KULIK GELLERT Hazánk legfiatalabb TV-stúdiója a košicei. A GyázeLt.sei Febrnfir tizennegyedik évfordulója alkalmából jelentkezett először, A košicei BSbsí.'aház műsorát kiizretítették. Felvételünkön a bemondónő az első slőadSsrs készül. ŕí. Valko — CTK -r- felv.) ÜJ SZÓ 6 * 196 Z- márciu s
