Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-06 / 64. szám, kedd

A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK JELENLEGI SZAKASZÁRÓL és a párt feladatairól a mezőgazdaság irányításának megjavításában (Folytatás az L oldalról) ságosabban és tökéletesebben védelmezhessük a szocializmus erőit az Imperialista agresszió ellen. A Szovjetunió és az egész szocialista rendszer termelőerői ilyen óriási fejlesztésének köszönhetjük azt, hogy a jelenkori imperializmus kénytelen tekintetbe venni a szocialista világtábor és a szocializmus reális erejét. A világ haladó közvéleménye általánosan elismeri, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország ereje a fő akadálya annak, hogy az imperialisták agressziót, új világháborút robbantsanak ki. Puszta jelszavak még nem biztosítják az antiimperialista harc sikerét. Reális lehetőségekkel kell rendelkeznünk e harc győzelmes megvívásához. E lehetőségek között döntő és egyre növekvő szerepet játszanak a diadalmas szocializmus anyagi erői. Azzal, hogy hazánkban felépítjük a kommunizmust, internacionális kötelességünket teljesítjük a forradalmi erőkkel szemben, Lenin útját követjük, s ezt az útat a kommunista világmozgalom és az egész haladó emberiség támogatja. A szocializmusból a kommunizmusba vezető út a szorgalmas munka és a nehézségek leküzdésének, a fáradhatatlan harcnak és a nagy alkotó tetteknek útja. Helytelen volna azonban úgy írni előrehaladásunkat a kommunizmus felé, hogy ez az üt csupa lemondás és állandó áldozatokat kíván. Tudjuk, hogy népünk forradalmi lelkesedéssel hozta meg nagy áldozatait az Októberi Forradalomban és a polgárháború éveiben. A forradalom győzelme a szabadság és a dolgozók jobb élete nevében hozott áldozatokat. Azt is tudjuk, milyen súlyos áldozatokat hoztak a szovjet emberek a Nagy Honvédő Háború éveiben. A forradalmi vívmányok, a szocialista haza szabadsága és függetlensége nevében azért hoztak áldozatokat, hogy az egész emberiséget megmentsék a fasiszta szolgaságtól. Ha tehát a helyzet megköveteli, népünk szembenéz a nehézségekkel és lemondással, önfeláldozóan dolgozik a nagy cél érdekében, hogy hazánk még erősebb legyen. Minél jobban fejlődik a szocializmus, annál több anyagi és kulturális javat juttathat és köteles juttatni a népnek. Ez azt jelenti, hogy annál erősebben, nagyobb arányban és meggyőzőbben tűnnek ki a szocialista rendszer előnyei, hogy a szocializmus a dolgozók további millióinak rokonszenvét nyeri meg a tőkés világban. A mai viszonyok között épül és már felépült a reális szocialista társadalom. Ma nemcsak az osztályöntudatosságot serkentő forradalmi felhívások, hanem elsősorban a szocialista országok nagy tömegei gyorsan emelkedő anyagi életszínvonalának példája egyre nagyobb befolyást gyakorol azoknak a tőkés országoknak dolgozóira, ahol a munkásoknak még elég nagy körét tartja hatalmában a burzsoá és reformista ideológia. A szocialista világ a kapitalista világhoz viszonyított magasabb életszínvonal elérésével újra meggyőzően megmutatja a nem szocialista országokban élő millióknak a szocializmus előnyeit, s ezáltal újabb erős csapást mér a kapitalizmusra. Nem hiába nyugtalanítja az amerikai imperialistákat leginkább az, hogy az SZKP programja a kommunista bőség megteremtését tűzi ki feladatul. Tisztában vannak vele, ha a Szovjetunió és a többi szocialista ország túlszárnyalja a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokat, nincs olyan imperialista erő, mely meg tudná állítani a kommunista eszmék diadalmas térhódítását. A szocializmus és a kommunizmus példájának ereje különösen azért is jelentős, mert korunkban az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban százmilliók tértek az önálló fejlődés útjára, miután megdöntötték, vagy lerázták a gyarmati rendszer igáját. E népek előtt teljes nagyságában merül fel az a probléma, milyen úton haladjanak tovább, a tőkés vagy a nem kapitalista fejlődés útját kövessék-e. A szocializmus konkrét példákon mutatja meg a szocialista tervgazdaság, a gazdasági fellendülés és felvirágzás előnyeit. Csak a szocializmus képes történelmileg legrövidebb időn belül ipari országgá fejleszteni az elmaradott országot, felszámolni a munkanélküliséget és a tömegek nyomorát, hozzáférhetővé tenni a kultúrát és a művelődést minden állampolgárnak. Minél nagyobb sikereket ér el hazánk és valamennyi szocialista ország a gazdasági ás kulturális fejlődésben és a népek életszínvonalának emelésében, annál könnyebben fognak tudni dönteni a fiatal nemzeti államok népei a szocializmus melleit. Világosan láttuk, bogy valamennyi szocialista országnak a gazdaság fejlesztésében és a nép életszínvonalának emelésében elért reális sikerei internacionális hozzájárulást jelentenek a marxizmus-leninizmus eszméinek győzelméhez, közelebb hozzák a kommunizmus világgyőzelmát. Szeretném újra kiemelni az anyagi érdekeltség lenini elvének rendkívül nagy jelentőségét a korfhnunista építés szempontjából. Helytelen volna, ha valaki a burzsoá ideológiának tett „engedményt" látná ebben az elvben. Ez a szocializmus elve és semmi köze sincs a kapitalista profithajszázáshoz. Szakadék tátong a munka szerinti szocialista elosztás és az Aranyborjú burzsoá imádata, a kapitalista profithajszolás és a hatékonyabb munkáért járó nagyobb jutalom szocialista elve között. Éppen így helytelen szembeállítani az anyagi és az erkölcsi ösztönzést, az anyagi érdekeltséget és az eszmei nevelőmunkát. Lenin azt tanítja, hogy „ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom-szülte lelkesedés segítségével a személyes érdekre, a személyes érdekeltségre, a gazdasági meggondolásokra támaszkodva ... tudjuk elvezetni a kommunizmushoz az emberek tízmillióit." (Lenin Művei, 33. kötet, 40—41-ik oldal, Szikra-kiadás.) A szocializmus építésének történelmi tapasztalatai igazolták nagy tanítónknak ezt a tételét. Ha eltérnénk tőlük, óriási károkat okoznánk a szocializmus ügyének. A tömegek forradalmi lelkesedése hatalmas alkotó, építő erő. A lenini párt és a szovjet nép negyvenöt év alatt az önfeláldozó munka és hősiesség számtalan példáját mutatta a szocializmus építésében, melyeket az emberek évszázadokig nem felejtenek el. Programunk megmutatja, hogy a kommunizmus építésében is sokoldalúan ki kell használni ezt az erőt. A program azonban abból indul ki, hogy bármilyen nagy is ez az erő, önmagában nem elég. A lelkesedést egybe kell kapcsolni a termelőerők fejlesztésében érdekelt dolgozó tömegek anyagi érdekeltségének lenini elvével, erre az elvre kell támaszkodnia. Ebből következik, hogy az eszmei nevelömunka, az erkölcsi ösztönzés fejlesztése, az anyagi ösztönzés és anyagi érdekeltség szilárdítása elválaszthatatlanul összefügg egymással. Az erkölcsi és az anyagi ösztÖhzés kölcsönösen kiegészíti egymást és egy cél elérésére irányul. Ha ezeket szembeállítjuk, ezzel csak árthatunk ügyünknek. Pártunk programjának ereje abban van, hogy a kommunizmust minden szempontból úgy ítéli meg, mint az általános egyenjogúság és igazságosság rendszerét, mint az emberi társadalom olyan fejlődési szakaszát, amelyben a termelőerők rendkívül nagy fejlődést érnek el. A kommunista társadalomban a tudomány és - a technika hatásos eszközöket ad az embernek a természet meghódítására, a kultúra kincsei, a társadalom valamennyi tagja életének elválaszthatatlan velejárójává válnak. Természetesen e társadalom tagjai magas fokú eszmei ás erkölcsi tulajdonságokkal fognak ékeskedni. Programunk erejét téziseinek belső egysége, szerves egybeforrottságuk és céltudatosságuk adja meg. A kommunista társadalomról és felépítésének útjairól való helyes, tudományos elképzelésekkel vértezi fel a pártot és a népet. A párt elfogadott programját tartva szem előtt a nép életszínvonala emelésének, a kommunista társadalom felépítésének érdekében az ország további hatalmas arányú ipari és mezőgazdasági fejlesztésére összpontosítja a szovjet emberek törekvéseit. Nyikita Hruscsov a továbbiakban megjegyezte, hogy az SZKP XXII. kongresszusa után első ízben hívták össze a Központi Bizottság plénumát, hogy a kommunizmus építésének konkrét feladatairól tárgyaljon. Napirendre tűzték a párt feladatait a mezőgazdaság irányításának megjavításában. A mezőgazdasági dolgozóknak a plénum előtt rendezett övezeti konferenciái azt a célt követték, hogy mélyre hatoljanak a falvakban ma végbemenő folyamatokba, és helyes következtetéseket vonjanak le a szocialista mezőgazdaság további fejlődését illetően. Már a múltban hangoztattuk, hogy a mezőgazdaság fellendülése az egész nép ügye. Most azonban a távlati terv kidolgozása után rendkívül nagy mutatókat kell elérnünk a mezőgazdaság fejlesztésében, s a párt újra felszólítja a népet, használja ki a szovjet rendszer adta összes lehetőségeket és érje el ezeket a mutatókat. Ügyszólván minden embernek érdeke fűződik a mezőgazdasághoz. A mezőgazdasági termelés színvonala jelentős mértékben meghatározza a !

nép életszínvonalát. Ezért tartjuk az egész párt és az egész nép ügyének a mezőgazdaság további fellendítését és az élelmiszertermelés növelését. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy csökkentjük az iparral szemben támasztott Igényeinket. Bár előfordulnak fogyatékosságok az iparban, általában eredményesen fejlődik s betartja a hétéves tervben előirányzott ütemet. Nyikita Hruscsov a továbbiakban a szovjet ipar fejlődését jellemző néhány adatot említett. Az ipari össztermelés az elmúlt három évben a hétéves tervben előirányzott 27 százalék helyett 33 százalékkal növekedett. Az ipari termelés tényleges átlag növekedése egy év alatt az ellenőrző számokban megszabott 8,3 százalékhoz képest 10,1 százalékai volt nagyobb. Határozottan állíthatjuk, hogy a hétéves tervben és a távlatilag kitűzött ipari feladatokat munkásosztályunk, technikusaink, mérnökeink és tudósaink becsülettel teljesítik. A Szovjetunió a mezőgazdaság fejlesztésében is jelentős sikereket ért el. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép az utóbbi években méltán forradalminak nevezhető intézkedéseket hajtott végre a mezőgazdaságban. A párt a nép segítségével megszervezte a szűzföldek termővé tételét. Rövid idő alatt az egész országban 42 millió hektár új földet tettek termővé. Százával alakultak új szovhozok, — gabonát és egyéb mezőgazdasági cikket termelő nagy gyárak. Ellenfeleink azt mondhatják : A kommunisták megint a szűzföldeket emlegetik. Igen, megint a szűzföldekről beszélünk és fogunk is róluk beszélni. A termővé tett szűzföldek népünk büszkeségét és dicsőségét hirdetik. A mezőgazdaságban hasonló forradalmi lépés volt a gép- és traktorállomások átszervezése, a kolhozoknak és szovhozoknak nyújtott anyagiműszaki segítség növelése, megerősítésük szervezőkkel és szakemberekkel. A kolhozok és szovhozok az elmúlt években valójában új alapokra helyezték az állattenyésztés piaci termelését. Bár még nem elégíti ki teljes mértékben az ország élelmlszer— főként hússzükségletét, — már imasL.^. piaci termelés fő szállítója. A szovjetországnak ma erős és szilárd alapja van a lakosság hús-, tejés egyéb élelmiszerellátására. Ez az alap a kolhozok és szovhozok állatte-, nyésztése. Nyikita Hruscsov rámutatott, hogy a szocialista mezőgazdaság ágazatai a párt Intézkedésének érdeméből jelentős sikereket értek el az SZKP Központi Bizottságának 1953. szeptemberi plénuma óta. Számokat említett, melyek bizonyítják, hogy az elmúlt 7—8 év alatt növekedett a gabonafélék, a hús, a tej és egyéb cikkek termelése és felvásárlása a Szovjetunióban. 1981-ben a gabonatermelés 1953-hoz képest 80 százalékkal, a hústermelés 50 százalékkal, a tejtermelés 71 százalékkal volt nagyobb. A termékek felvásárlása így növekedett: a szeinesterményeké 67, a húsé 105, a tejé 166 százalékkal. Ennek ellenére a mezőgazdaságban uralkodó helyzetet szigorúan bírálnunk kell. Ugyanis alapvetően megváltoztak a mezőgazdasággal szemben támasztott követelmények. Ma már nem arról van szó, hogy néhány százalékkal növeljük a gabona, a hús, vagy a tej termelését. N. Sz. Hruscsov kijelentette t Nem a gabonaprobléma megoldásáról hangoztatott üres frázisokra van szükségünk, hanem gabonára és más terményekre. Amikor Malenkov a XIX. pártkongresszuson kijelentette, hogy a gabonaprobléma megoldást nyert, mindjárt a kongresszus után egyre-másra ilyen kérdések érkeztek a Központi Bizottsághoz: „,Ha megoldottuk a gabonaproblémát, és az ország elegendő gabonával rendelkezik, akkor miért árusítanak pótlékkal kevert lisztből kéázült kenyeret?" Sztálin akkoriban számos dolgozót csakhogy nem kártevéssel vádolt és választ követelt arra, miért kevés a gabona. Nem tudta, hogy már nincs mit beadni. Nem a gabonaprobléma megoldásáról szóló számadatokkal való zsonglőrködésre van szükségünk, hanem a helyzet tényleges megváltoztatására. Múlhatatlanul szükséges, rövid idő alatt kétszeresére, sőt háromszorosára növelni a legfontosabb mezőgazdasági termékek termelését. A termelés mai színvonalának eléréséért 40 éven át harcoltunk. Ma kétszer, sőt háromszor annyit kell elérnünk, mégpedig nem 40 év alatt, hanem néhány rövid esztendő folyamán. Ha e feladatot nem teljesítjük, ez országot nagy nehézségek elé állítjuk és komoly kárt okozunk a kommunizmus építésében. Hruscsov elvtárs emlékeztetett arra, hogy az élelmiszerfogyasztás gyorsan növekszik és e növekedés a jövőben még gyorsabb lesz. Ez teljesen érthető, hisz gyarapszik a lakosság száma, emelkednek a reálbérek, fokozódik a dolgozók Jövedelme. A Szovjetunió lakosainak száma 1953 óta 29 millióval gyarapodott. Maga ez a szaporulat nagyobb, mint Svédország, Norvégia, Hollandia és Dánia egész lakossága együttvéve. Csupán az utolsó három év alatt 11 millióval növekedett a Szovjetunió lakosainak száma. Lakosságunk továbbra ls gyarapodni fog. Ezt örömmel üdvözöljük. A Szovjetunió óriási ország, ahol mindenki számára akad hely, minden embernek lesz' munkája. Ogy tűnik, nincs messze az idő, amikor 250, sőt 280 millió lakosunk lesz. A lakosság gyarapodásával együtt a Szovjetunióban évről-évre emelkedik a dolgozók jövedelme is. Hruscsov elvtárs adatokat sorolt fel, amelyek azt mutatják, hogy a legfontosabb cikkek egy lakosra eső fogyasztása az 1953-tól 1961-ig terjedő időszakban 35, sőt 50 százalékkal növekedett, emellett a lakosság száma 29 millióval gyarapodott. Ez örömmel tölt el bennünket. A nép életszínvonalának emeléséért vívott harc a kommunista párt politikájának alappillére. A fogyasztás növekedése mellett azonban erőteljesen^ meg kellett gyorsítani a mezőgazdasági termékek termelését. El kellett érni azt, hogy ez az ütem megfeleljen a lakosság szüntelenül fokozódó szükségleteinek és hogy a termelés túlszárnyalja a keresletet. Kitűztük a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztését. A szükségletek alapján beterveztük a gabona, a húsés a tej- termelés növelését. Másrészt azonban igyekeztünk újabb nagy feladatokat állítani a füves vetésforgó és a növénytermesztés füves vetésforgó-rendszere elé. Az a kísérletünk azonban, hogy a mezőgazdasági termékek termelésének gyors növelését a füves vetésforgó-rendszerének keretében az eddigi takarmány növény-fajták keretében oldjuk meg, semmi jót sem hozhatott. Ahhoz vezetett, hogy a mezőgazdaság fejlődésének üteme elégtelen volt s nem tudta fedezni a lakosság keresletét a hús és egyes más élelmiszerek terén. A hús, és a tejtermelés elégtelen ütemét természetesen nem magyarázhatjuk csak azzal, hogy a növénytermesztés rendszere nem felel meg a mezőgazdaság új feladatainak. A helyzet az, hogy számos vezető dolgozó nem szentel a mezőgazdaságnak megfelelő figyelmet. Azáltal, hogy gyengült a mezőgazdaság irányítása, komoly veszélyben forgott a mezőgazdasági termelés hétéves tervének teljesítése. Ezt ma nyíltan be kell ismernünk, a Központi Bizottság plénumán és főként kollektíven meg kell tárgyalnunk a mezőgazdaságban megvalósítandó haladéktalan Intézkedéseket a Jelenlegi helyzet megjavítása érdekében. Józanul kell értékelni a helyzetet, fontolóra kell vennünk a holnapot, gondolkoznunk kell afelett, hogyan elégítsük kí az élelmiszerek iránti óriási s egyre növekvő keresletet, hogyan teljesítsük a nép életszínvonalának további emelését. Nyikita Hruscsov közölte, hogy a párt Központi Bizottságának utasítására az Állami Tudományos Gazdasági Tanács kiszámította, milyen lesz a mezőgazdasági termékszükséglet a legközelebbi években. Emellett tekintetbe vette a lakosság száménak gyarapodását, a reálbéréknek és a dolgozók egyéb jövedelmének növekedését a hétéves terv idején és a további évek alatt. E számítások nyilvánvalóan elősegítik a tájékozódást a mezőgazdasági termelés szükséges színvonalának meghatározásánál. E számítások szerint szükséges, hogy 1362-ben egy lakosra 42 kg hús és húskészítmény, 266 kg tej és tejtermék, 34 kg cukor jusson. Hogy a lakosság élelmiszer-szükségletét a fenti normák alapján elégíthessék ki, a gabonatermelésnek el kell érnie a 10 milliárd pudot, a hústermelésnek a 12,9 millió tonnát és a tejtermelésnek a 85 millió tonnát. (1961-ben ténylegesen 8,4 milliárd pud gabonát, 8,8 millió tonna húst, és 62,5 millió tonna tejet termeltek). Hruscsov elvtárs hangsúlyozta, hogy a gabona, a hűs, a tej és más mezőgazdasági termékek termelésének növelésére korlátlan lehetőségek nyílnak. Lehetővé teszik rövid Időn bel,ül az ország mindenfajta élelmiszerrel és "mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátását s ezáltal döntő lépés megtételét a nép életszínvonalának további emelésére. A legfontosabb a talaj jobb kihasználása, a füves vetésforgó rendszer elvetése a növénytermesztésben és a mezőgazdaság irányításának alapos átszervezése. Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy már a mostani hétéves terv végén a kolhozoknak és szovhozoknak mintegy 12 milliárd pud gabonát kell termelniük és 4,5 milliárd pudot kell az államnak eladniuk. A gabonatermelésnek ez a színvonala teljes mértékben elérhető. A pártnak, a mezőgazdasági dolgozóknak és az egész szovjet népnek különösen nagy erőfeszítést kell tennie az állattenyésztési termelésbeli, A párt Központi Bizottsága tudja, hogy az üzletekben kevés a hús és szüntelenül törődik azzal, hogy a lakosság ellátása napról napra javuljon. Nem arról van szó, mintha az el« osztásban dolgozók nem osztanák el idejében az árut, habár ez ls megtör* ténik. Egyszerűen az a helyzet, hogtf a Szovjetunióban nincs elegendő hűs. Meggyőződésem, hogy ha belterjesen fejlesztjük a sertés- és a barom* fitenyésztést, lényegesen megjavíthat juk a lakosság húsellátását a szó szoros értelmében egy év alatt «« hangsúlyozta Hruscsov elvtárs. Különös figyelmet kell szentalnünS azon földek kihasználásának, amelyei ken Jelenleg füvet és zabot terme- i lünk, vagy pedig fekete ugart képeznek. Ez az egyik legfontosabb forrása a gabonafélék, a hús-, a tej-, és más mezőgazdasági termékek termelése növelésének. E földek kihasználása ez egyik leghalaszthatatlanabb feladat s mondhatnánk az egyik legfontosabb feladat is a mezőgazdaság fejlesztésében. A füves terület és az ugar ma 52 millió hektárt tesz ki. A Goszplan és a felvásárlási bizottság nézete szerint olyan vetőmagalapokkal rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik, hogy már az Idén 23 ' millió hektáron a fűnél nagyobb hozamú terményeket termeljünk, így például kukoricát, cukorrépát, borsót és babot. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott Viljamsz akadémikus füves-vetésforgó rendszerének tarthatatlanságára. Ezt a rendszert a Szovjetunióban egyetemes állami rendszerként vezették be az ország valamennyi körzetében. Lényegében attól az időtől kezdve alkalmazzák, amikor az egyéni kisparaszti gazdálkodást felváltotta a kollektív nagyüzemi termelés. Nyikita Hruscsov kijelentette < „A" füves-vetésforgó rendszert évtizedeken át hazánkra kényszerítették, és ez a mezőgazdaságnak komoly károkat okozott. Elég erőfeszítésre lesz szükségünk, hogy leküzdhessük a füves- vetésforgó rendszer következnienyait a növénytermesztésben. Ami a szovjet mezőgazdaság-tudományban a két irányzat — Viljamsz iskolája és Prjanyisnyikov akadémikus iskolája közötti harcot illeti, Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy e komoly harc nem folyt le áldozatok' nélkül. Egyes neves tudósokat, akik nenl ismerték el a füvesvetésforgó rendszert, a nép ellenségeinek nyilvánították. „A. növénytermesztésben a füves vetésforgó-rendszert J. V. Sztálin támogatta, és alkalmazását megkövetelte valamennyi területen. És miért ragaszkodott Sztálin a füves vetésforgó-rendszerhez, Jóllehet e rendszer ellentétben állott a jelentős nyugati tapasztalatokkal? Nemcsak arról van szó, hogy Sztálin nem értett a mezőgazdasághoz, hanem nyilvánvalóan hatott rá Viljamsz következtetése, hogy a füves vetésforgórendszer kisebb mezőgazdasági beruházásokat igényel, és nem kell sok műtrágyagyárat építeni. A füves vetésforgó-rendszer lényegében külterjes, s a volt cári Oroszország gazdasági elmaradottságából indult ki. Hruscsov elvtárs ezután azokról a károkról beszélt, amelyeket a szovjet mezôgaždaságnak az őszi vetések jelentőségének lebecsülése okozott. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az őszi búza a legnagyobb hozamú és a gabonatermesztés alapját képezi. Az a tény, hogy Viljamsz lebecsülte a műtrágya szerepét, okozta ezen Iparág komoly lemaradását. A füves vetésforgó-rendszer megbénította az állattenyésztési termelés fejlődését ls,' (Folytatás a 4. oldalon)] 1962. március 8. ÜJ SZÔ 3 $