Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-03 / 61. szám, szombat

79 000 koronás ötlet A motorkerékpárokat ládákba csomagolva szállítják mint a hazai, mint a külföldi piacokra. A fa becses és értékes nyersanyag, takarékoskodni kell vele. így gondolkozott Eduard Cisaŕ elvtárs is, a strakonicei CZM motorkerékpár-gyár ládakészltő részlegének dolgozója, aki naponta nagyon sok faanyagot dolgoz fel az említett ládákra. Addig próbálgatta olyan ládák szerkesztését, melyeknek előállításéhoz kevesebb fára lenne szükség, míg végre siker kísérte próbálkozását. A ládák oldalléceit helyezte el másképpen. A ládákat kipróbálták, az eredmény azt mutatja, hogy céljuknak kiválóan megfelelnek Egy év alatt 79 000 korona megtakarítást jelen a kitűnő ötlet. (zsu) Uj bányadiszpécseri berendezés (CTK) — A ostrava-karvlnai szénkörzet ostravai automatizáló és gépesítő üzemének dolgozói egy központilag irányítható biztonsági bányadiszpécsert berendezés elkészítésén dolgoznak. A bányamunka Irányítása szempontjából sok előnyt nyújtó új berendezés három részből áll. Az élső rész lehetővé teszi a diszpécser kapcsolatát a bánya minden — mély és felszíni — munkahelyével. A bányamunka biztonságának növelését illetően rendkívül nagy jelentőségű lesz a berendezés második része, melynek készülékei automatikusan figyelmeztetnek minden veszélyre az egyes bányaszakaszokon. Különleges jelzőberendezések szükség esetén erős szagot árasztva figyelmeztetik a bányászokat a közeledő veszélyre. A diszpécseri berendezés harmadik része egyes fontos gépek távirányítását teszi lehetővé F á jda lommentesen Szlovákiában elsőként a orvostovábbképző intézet fogászati tanszékén alkalmazták a turbinás fúrógépet, amellyel majdnem fájdalommentes a fogkezelés Bratislavában a Mickiewicz utcai Egészségügyi Intézetben tavaly november óta használják a turbinás fúrógépeket. Képünkön: Dr. Zora MUncnerová, a szocialista munkabrigád címért vBrsenyző 13-tagú kollektíva vezetője, Helena Satákové ápolónő és a páciens. „ (M. Slosiariková felv. — CTK) A földművesek segítségére A roudnicel Agrostro] dolgozói a napokban nagy mennyiségű mezőgazdasági gépet küldtek az NDK-ba. Ezzel lelentősen túlteljesítették februári kiviteli tervfeladataikat, ugyanis a burgonyaültető-gépekből 44-gyel többet küldtek, mint amennyit a terv előírt. További sikert értek el azáltal, hogy meggyorsították a Magyarország számára készülő hármasekék gyártását. A szállítmány elküldését májusra tervezték, de már februárban 146 hármasekét bocsátottak a magyarországi földművesek rendelkezésére. Két héttel előbb kezdték a Lengyelországba szállítandó kétsoros burgonyaültető-gépek gyártását is. Az üzem dolgozói természetesen a hazai megrendeléseknek is idejében eleget tesznek Csak februárban 115 burgonvaiiltetőt. 250 boronát. 111 kultivátort és számos további korszerű mezőgazdasági gépet jut tattak földműveseinknek. Ezek az új gépek lelentősen elősegítik majd a tavaszi mezőgazdasági tnunkák sikeres elvégzését. . " v \itť, rfťitf-.p'- aj Tüzes kohók Krarovanyban forró citromos teát ittunk, mivelhogy az állítólag az influenza biztos e'.lenszere, no meg azért is, mert irgalmatlanul fáztunk. Kint tombolt a hóvihar, tenyérnyi pelyhek kavarogtak; asztaltársam, a fiatal kohász meg is jegyezte, hogy ez mér nyilván a világ vége. Félhétkor autóbuszra szálltunk, és elindultunk észak felé: az istebnéi kohóműbe, Ott Jaroslav Pracný mérnök, a kohómű fő technológusa vezetett végig az üzem részlegein. Belépünk az első csarnokba. Meglepetés. Felkészültem arra, hogy hatalmas kemencéket, Izzó vasfolyókat látok majd s íme, hihetetlenül apró kemencék sorakoznak előttem. És csönd van, mint valami laboratóriumban. Kísérőmtől meg ls kérdem, vajon nem pékműhelybe vezetett-e tévedésből. Azt mondja, legyek nyugodt, jó helyen járunk. A titán-vasat, acélgyártásunk egyik legfontosabb alapanyagát olvasztják ezekben a liliputi kohókban. Az egyik kemence ajtaját ki is nyitja: nézzem meg, ha esetleg nem hinném. Közben elmagyarázza az egész gyártási folyamatot, az első kemencétől — amelybe a titánércet berakják — az utolsóig, ahová az érc „elvándorol", s honnan a kiolvadt titánvasat kiszedik. Azon töröm a fejem, vajon hogyan is történhet ez a „vándorlás". Végül ezt ls megtudom, mert második számú meglepetésként a kemencék mögül előlép az a fiatalember, akivel alig egy órája Kraíovanyban teáztam, és egy hosszúnyelű lapáttal az elsőből a második kemencébe kaparja át a titánércet. Ekkor derült kl, hogy tulajdonképpen összefüggő kemencesorról van szó. — Fázik-e még? — kérdezi Pobehá elvtárs, a fiatal kohász, akiről azt hittem, hogy már meg sem Ismer. Azt felelem, hogy Itt lényegesen jobb az időjárás mint a kralovanyi állomáson. Mire ő: — No-no, úgy látszik a nagykohőknál még nem járt. Remélem, mérnök elvtárs, oda is elvezeti a vendéget. — El, el — bólint mosolyogva kísérőm, s már indul ls. Néhány lépés után visszaszól: — Ogy hallom, Pobehá elvtárs, meglesz az autó. — Az ám, — kiált harsány hangon a kohász. — Végre I Jókedvűen döfi lapátját a kemencébe. A mérnök elmondja, hogy Pobehá elvtárs az első részleg legjobb ko-% hászainak egyike, és tavalyi jó munkájáért autóutalványt kapott — soron kívül. II. Mielőtt a második csarnokba lépnénk, vezetőm és „gondviselőm" kártyaszerfl fekete üveglapot nyom a kezembe. — Kérem, vigyázzon a szemére — mondja — és ne menjen túl közel a kemencékhez. A hatalmas csarnokban három villanykemencében olvad a wolfram-érc. Bezzeg itt nincs csönd, A kemencék sistergése, zúgása, fortyogása még csak hagyján Hanem ajnikor a magasban közlekedő monstrum: a szállítódaru elindul kolompolva, akkor úgy érzem, valaki kalapáccsal püföli a tarkómat. Keskeny vaslépcsőn megyünk fel az első kemencéhez. A mérnök megy elől s minden harmadik lépésnél hátrapislog — nyilván azért, vajon nem szöktem-e meg. Fent szemem elé kapom az üveget, s egyenesen a kemence Izzó nyílása elé lépek. Elhamarkodtam a dolgot: olyan gyilkos hőség csap rám, hogy azonnal vlsszakozőt fújok. Vagy másfél méternyi távolságból szemlélem azután az elektródok alatt égő, vakító tüzet. — Ezernyolcszáz — kétezer fok — hallom a mérnök hangját. Valaki megérinti a vállam. — Szabad egy pillanatra? Ellépek a kemencenyílás mellől, két lől megtermett vállas kohásznak adom át a helyem. Hosszúnyelű kanállal nyúlnak a tűzbe, kevergetik,, kavargatják — egyikük sokkal közelebb áll a nyíláshoz, mint én az imént, s legnagyobb csodálkozásomra, legalább három percig — azután kiemelnek egy kanállal a sziszegő, fehéren Izzó, ferrowolframból. és lehűtik. — Kétezer — kétezerötszáz kanál egy műszak alatt. — jegyzi meg Pracný mérnök. — Van úgy. hogy háromezer, — szől közbe az egvlk olvasztár — Hányan dolgoznak ennél a kemencénél — kíváncsiskodom. — Hatan egy-egy műszakban. Szekeres Zoltánt az első nappali n<1cr*k vezetőjét vallatom. — Mióta dolgozik ebben a szakmában? — Több mint 20 5ve. öntőként kezdjem a fülekl zonáncgyárban. — Ide mikor került? — 1952-ben, amikor az első kemencét üzembe helyezték. Szekeres elvtárs negyvenéves lehet, középtermetű, szelid tekintetű, finomarcú ember. .Finomarcú", ezt mondom ős kohómunkásról lévén szó, furcsának tűnik ez a jelző. Am a valóság ez: vonásai kiegyensúlyozott, határozott jellemről vallanak. Meggondoltan, -tű relmesen magyaráz : — Meglehetősen nehéz ez a munka. Nem is annyira az erőkifejtés szempontjából — f ezt aránylag könynyű megszokni — elsősorban az ember idegeire hat fárasztóan. A nagy zörej, a vibráló fények, a kemencéből ki-kicsapódó szikrák állandó készültségben, feszültségben tartják az idegrendszert. Azonban Idővel ehhez ls alkalmazkodik az ember szervezete Szekeres elvtárs annak ellenére, hogy néha keresnie kell a helyes magyar kifejezést, szépen és szakszerűen beszél — ha nem Itt, a villanykemence mellett hallgatom őt, talán el sem hiszem róla, hogy kohász. Így folytatja: — Innen nősültem, Oravából. Eleinte azt hittem, csak a családom köt ide. Am nemrégen a feleségem rá akart beszélni, hogy költözzünk 2ilinára. „Az mégiscsak város," mondotta, s én egyszerűen képtelen voltam itthagyni ezt a helyet. Szeretem a gyárat, amelynek a születésénél is jelen voltam, Oravát, ezt a szép vidéket, ahol annyi kedves. Igazi barátot szereztem, és túlzás nélkül mondom: szeretem ezeket a sokszor bizony komiszkodó. tüzes kohókat is. Beszéd közben lehajol s felemeli a lehűlt, wolframvasat. — Mit gondol, hány kiló? — Három, — vágom rá nagyhlrtelen. Átnyújtja, s kiderül hogy legalább négy kilót tévedtem A kis darab wolfram hihetetlenül nehéz. — Magának ajándékoznám, hogy legyen valami emléke tőlünk — szól mosolyogva — de amint látja tönkretenné a zsebét. Kezet rázunk. III. — Most pedig megismeri Zlmmermann Jánost, gyárunk legjobb műszaki dolgozóját, a harmadik részleg vezetőjét, — jelenti be Pracný elvtárs, miután Szekereséktől elbúcsúztunk. — Ha minden jól megy. május elselén megkapja a Munkaérdemrendet. Magyarul ts beszél. Ezen a részlegen ferrosiliciumot olvasztunk hat villanykemencében Mind a hat szovjet gyártmányú. A kemencék elektródjait magunk készítjük. A ferroslllclum, amelyet hazai anyagból gyártunk, lényegesen olcsóbb, mint a wolfram, a titan vagy a molibdén, de — emeli fel a hangját kísérőm — nincs az a „buta" acél, amely nélkülözhetné ezt a nyersanyagot. Mindezt a csarnok bejárata előtt mondja. B^nt a csarnokban már igen nehéz a társalgás A zaj óriási. A saját hangom sem hallom. Itt két daru közlekedik, eleinte nem győzöm a fejem kapkodni, minduntalan az az érzésem, hogy rámesik valami. Később megszokom. Nem így a fényt. Vigyázzak a szememre? Hiszen akkor állandóan az orromon tarthatom a fekete üveget: minden oldalról fénydárdák döfködnek felém. Zimmermann Jánost, a harmadik kemence mellett találjuk, ahol éppen — csapolás folyik. A csapolást ketten végzik. Zimmermann hol az egyiket, hol a másikat váltja fel. Ez ám a férfimunka 1 A nyílást elektróddal kell kiégetni. Vigyázat 1 A lávaszerű Izzó ferrosilicium most áttöri a nyílást. Szikraeső, szikrezivatar. Zimmermann elvtárs széleskarimájú kalapja szinte világít a rápergő szikráktól. Némaságra vagyunk kárhoztatva. Itt az anyag beszél. Visít, ordít és jajgat. Az ember, aki leteperi a konok, végsőkig ellenálló, lázongó anyagot. — ilyenkor hallgat. — Látja — szólal meg később Zimmermann fülkéjében kísérőm —, ezért szeretik őt a munkások. Zimmermann elvtárs elhárító kézmozdulatot tesz, s megkérdi, milyen ügyben keresem. Megmondom. Nem hajlandó önmagáról beszélni. Annál többet a gyárról, a munkásokról. Büszke arra, hogy részlege a múlt évben folyamatosan teljesítette a tervet, hogy a januári feladatokat 106,7 százalékra teljesítették. Elmondja, hogy itt dolgozik Pavel Strojný, a „Kohóipar legjobb dolgozója" címmel kitüntetett olvasztár, sajnálkozik, hogy őt nem mutathatja be, mert ma éppen éjjeles. Megkérdi, van-e szállásom, ha nincs, ő szívesen vendégül lát. Mindenről beszél, minden kérdésemre kimerítő választ ad, de önmagáról egy szót sem. Kellemes érzéssel búcsúzom tőle. Később kísérőmtől azt is megtudom, hogy Zimmermann elvtárs munkásként került az üzembe, esti ipariskolában érettségizett, s kiváló munkájáért csakhamar az imént megtekintett részleg vezetésével bízták meg. Becsületes, szorgalmas, tehetséges ember: kommunista. — Arról ne felejtsen említést tenni, ha írni fog rólunk — fordul felém kint a csarnok előtt Pracný főtechnológus — hogy Zimmermann elvtárs példája nem egyedülálló nálunk. Üzemünk fiatal, munkásaink, középkádereink nagyrésze nemrégen még földet művelt vagy fát vágott. Szakképzettséget nálunk szereztek. Ezen a téren egyébként — azaz a szakképzett káderek számának növelése terén — nemrég tudtam meg hivatalos forrásból — első helyen állunk a hazai üzemek között. — Mivel magyarázza mérnök elvtárs ezt a szép eredményt? — Azzal, hogy az üzemi pártbizottság és az üzem vezetősége igen nagy súlyt vet erre a kérdésre. Állandó napirendi pontunk — így ls mondhatnám. A múlt évben 54-en végeztek a kétéves kohászati iskolán. Az idén ez a szám a másfélszeresére növekedett. Az üzemi szakintézetben 28-an tanulnak. Elektrotechnikai ipari középiskolában tizenegyen. A gépészetin huszonegyen. Tavaly tanoncközpontot létesítettünk és az idén 50 tanonccal többet veszünk fel, mint tavaly. Amint látja, mindent megteszünk, hogy a még itt-ott mutatkozó szakmunkáshiányt minél előbb megszüntethessük üzemünkben. Elbúcsúzom a mérnöktől ls, aki sok teendője mellett időt szakított arra, hogy bemutassa nekem a gyárat, amelynek a bölcsőjét ringatta, s ahol a kohók tüze melett az ő munkája is világit. ZSÉLYI NAGY LAJOS Csehszlovák ipari kiállítás Bukarestben (CTK) — Egyes csehszlovák külkereskedelmi vállalatokban már teljes ütemben folynak az előkészületek a romániai második csehszlovák ipari kiállításra, amelyre május 12-e és 27-e között kerül sor a bukaresti Kultúra és Pihenés Parkjának kiállítási pavilonjában. Kiállításunk csaknem 4000 négyzetméter területet foglal majd el. A második csehszlovák ipari kiállítás célja elsősorban megismertetni a román dolgozókat Csehszlovákia építésének és iparának sikereivel és megvitatni a kölcsönös együttműködés további fejlesztésének lehetőségeit. Csehszlovákia a román külkereskedelemben a Szovjetunió után a második helyet foglalja el, gépipari termékek és gépi berendezések szállításával hozzájárul a Román Népköztársaság iparosításához. j -^ssfsfs/mtrm'/xxŕsmrssffrssfsssrssŕssssssssr^ A fiatalokhoz | szólunk N ^ ^ Tanulóifjúságunk pár napja adta ^ S vissza a félévi bizonyítványt, a fél- ^ ^ évi munka értékmérőjét. A kilence- ^ ^ dikesek közül sokan a félévi bizo- ^ s nyítvány alapján tervezgették a jő- fc ^ vöt. iskolai eredményük és a meg- ^ fc szeretett szakma alapján készülőd- > i- Š •> huh a pályaválasztásra. Sokan, um S kok és szülék, egyaránt azon tüp $ rengenek, milyen pályát válasszon ^ fiatal Hú vagy leány. Néhányan ^ van szükség. Ha a me- ^ szín- S A apiiiijiniydvdl rtJHI í; nem szövetkezeti klubj ^ és a kulturális élet __ fc szükséges egyéb eszköze § mezőgazdasági iskolákból :bja, könyvtára ^ fejlesztéséhez ^ öze is van. A % tKÄ

1 kikerülő & mezogazaasagi iskolákból kikerülő S fiatalokai várják a mezőgazdaság gé- ^ § pei és legfontosabb feladatai. Kl biz- ^ s - villanygépek zavartalan Ä a talajelemzést, a vető- ^ fc tosítja a $ működését § rök szolgálják í , , v tanulmányaikat x ;ző diákok előtt $ o uuíAdiin is, a íreuisuvi |arasoan le- ^ 5 vő Veľké Kapušany-i Mezőgazdasági § ^ Műszaki Középiskolára KERTÉSZ PÁL, Veľ. Kapušany fc Tanít és szórakoztat A Chlum n Tŕeboné-i Alapfokú Kilencéves Iskola növendékeinek kedvolt szórakozása az érdekköri munka. Az iskolai terráriumban olyan állatokat nevelnek, melyek hazája Afrika, Közép-Ázsia, a Kauk&zus, Észak- és Dél-Amerika. A biológiai szakkör munkájába 23 gyermek kapcsolódott be. Képünkön: Miloslava Lindová VIII. osztályos tanuló Afrikából származó kedvencét eteti. (J. Nősek felv. — CTK) 1962. március 3. ÜJ SZO 5 *