Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-03 / 61. szám, szombat

IZRAELI TUDÓSÍTÁSUNK % m SZÁZE ZER ™ un lí á s , M , .... M — TÍ figyelmeztető sztrájkja I^ebruár elején az Izraeli pénzügyminiszter be­jelentette a rádióban, hogy leértékelik az izraeli fontot. Az eddigi egy dollár = 1,80 Izraeli font árfolyam helyett három izraeli fontba fog ke­rülni egy dollár. Bejelentet­te azt ls, hogy az átértéke­léssel kapcsolatban a kor­mány — „új gazdasági poli­tikát" léptet életbe. A kapitalista országok dolgozói már tapasztalatból tudják, mit jelent a nemzeti valuta leértékelése. Az izra­eli dolgozók ls szereztek né­mi tapasztalatot e téren. Hi­szen a jelenlegi valutaleér­tékelés nem az első. Amikor 1948-ban az ország függet­len lett, egy Izraeli font 4 dollárt ért. Ma pedig három font 1 dollár, vagyis a valu­ta értéke tizenkettedére csökkent. 1951 szeptemberé­ben megállapították a meg­élhetési költségek indexét. Azóta a megélhetési Index háromszáz százalékkal emel­kedett. A leértékelés elkeseredést váltott kl a nép körében. Ez érthető, hiszen több köz­szükségleti cikk ára hirtelen emelkedett. A munkásság, a dolgozó nép körében pedig egyre erősödik a drágaság elleni tiltakozás — drágasá­gi pótlékot, béremelést kö­vetelnek országszerte. A Ben Gurion- kormány a leértékeléssel utat keres a Közös Piac felé. Izraelre ugyancsak nyomást gyakorolt a Világbank és a Nemzetkö­zi Fizetési Alap, amelyek az amerikai monopóliumok ér­dekeit képviselik. A New York-1 bankárok megelége­déssel fogadták az Izraeli font leértékelésének hírét. A Jerusalem Post New York-i tudósítója szerint azonban akadtak olyan bankárok is, akik még nagyobb leértéke­lést szerettek volna. Az izraeli dolgozóknak azonban más a véleménye. Harcot indítottak a drágulás ellen, a drágasági pótlék ha­vonkénti fizetését és bér­emelést követelnek. Követe­léseik támogatására egyórás figyelmeztető sztrájkot szer­veztek. Az általános szak­szervezet jobboldali vezetői igyekeztek megakadályozni, vagy legalább is korlátozni a sztrájkot, kísérletük azon­ban kudarcot vallott. Az or­szág több városéban száz­ezer munkás sztrájkolt és a gazdasági politika megvál­toztatását követelte. A sztrájk sikerét méltatva a Kol Haam megállapítja, hogy a dolgozók felismerik az akcióegység szükségessé­gét, majd megállapítja, hogy ha a munkásosztály és a fa­lu dolgozó népe határozot­tan összefog, kikényszerítheti a kormány politikájának megváltoztatását. DAN JEHUDA BULGÁRIAI TUDÓSÍTÁSUNK NEM IS OLYAN REGEN olcsó és célszerű istállók he­lyett „kastélyokat" építettek a serté­seknek és a tübbi jószágnak, nyit. Az idén 18 Sok .szövetkezetnek az volt a meggyőződése, hogy több ser­téshúst csak tágas, túlmérete­Egysifrií emberek nyit. Az idén 18 „százas" vál- A malacok a „szalmaólban" lalta, hogy minimális termelési csakhamar napi 70—80 dkg költséggel 4 millió kg húst tar- súlygyarapodást értek el. Be­mei kl. A „százasok" mozgalma köszöntött a tél s vele együtt sett óriás-Istállókban tudnak ter- a többi kerületben is terjed . . . sok nehézség. H6 lepte be az melni. Ez a „nagyvonalú gazdálko­Buigáriában ls követűkre KŐVETKEZŐ UTUNK baj Kl- itatóvályút. befagyott a víz. Ton­rohoz vezetett. .. csev jói begombolkozott a bun­Kiriii Toncsev, vagy ahogy dájába és elsöpörte a havat, talált. Ma már ennek csak Orjahovicei községben hívják — (eltörte a jeget. Céltndatosan rossz „utórezgései" vannak, s baj K i r o ntat mutatott a valósította meg szándékát. Az helyenként a még mindig le többleknek: „Elvégre nem vár- emberek már kétségbe vonták, nem törlesztett „monumentális hatunk addig, amíg eszményi kibírják-e Toncsev állatai a ne­építmények" Őrzik áldatlan em- feltételeink lesznek. — mondot- béz viszonyokat. De a malacok lékét. Szerencsére nem sok az ta lépten-nyomon. — Tíz ember továbbra is helyett dolgozik ilyen építkezés. |ó lenne ha azok, akik még tartja semmilyen rendkívüli hfl»­ma is drága istállókat építenek, tettnek. is alapozta meg hír­csak úgy gyára­dé ezt nem podtak súlyban, mint előtte, és Toncsev lankadatlan hévvel to­vább buzgólkodott. Tavasszal úfabb nehézségek )öttel< Fogytán volt a moslék­A szövetkezeti elnök, a párt- nak való. Toncsev most ls se­titkár és baj Kiro 1960 őszén gített magán. A sertésólnál megismernék azokat az egysze- Mivel rű embereket, akik példát mn- nevét? tatnak az olcsó hús termelés MEGLÁTOGATTAM az úgyne vezott százas mozgalom sokáig tanakodtak egy elhagyott Fegelőre kihajtotta és Incerná juhakolnál, latolgatták, fel tud­nák-e használni sertések hizla­lására. A sok javaslat közül elindítóit. Ezek a parasztok vál lalták, hogy a legkisebb költ séggel évente legalább 100 ton val etette a malacokat, A 80 kg-nál súlyosabb malacokat ta­meljenek, s ne várjanak addig, amíg pénze lesz a szövetkezet­nek tökéletes hizlaldák építé­sére és a gépesítésre. Baj Kiro, a szerény, de jó gazda is e ki­váló dolgozók közé tartozik. A BOLGÁR SZÖVETKEZETEK­BEN ezen egyszerű termelési mód mellett azonban ntat tör a gépesítés is. A levszki szövet­kezetesek teljesen gépesített hizlaldát építettek. Két sertés­gondozó és egy gépesíts négy­ezer malaccal törődik. Régen minden faln 20 embert foglal­koztatott a hizlaldában. Termé­szetesen nagyok voltak a ter­melési költségek. Nyolc műsza­kot dolgoztak le száz kilogramm súlygyarapodás elérésén. Most az egyesített nagy szö­vetkezet új gépesített sertéshiz­laldát épített, melyben csak 0,7 műszakot tesz ki a száz kilo­gramm súlygyarapodásra fordí­tott munka. A bolgár szövetkezetesek még nem mondták ki az utolsó szót. A bolgár sajtó és rádió napon­na sertéshúst termelnek fejen- Toncsevét fogadták el. Nagyun ként. A vidini kerületben ta- egyszerű volt. Adjatok szalmát valy tízen akadtak, akik ezt tetőfedésre és dróthálót kerítés­vállalták. Szinte csodát művel- nek — a többi az én dolgom — tek. A kerület terve 4 350 000 mondotta baj Kiro. kg sertéshús volt, ám a ,,szá- Tíz nap múlva készen állott zas-mozgalom" tiz tagja egyedül a hizlalda és régi pénzben alig egymillió kg húst termelt. 30 ezer levába került. Tancsev Jelentősen olcsóbbá tették a nem dőlt be a szomszéd fala termelést. A múlt években egy szövetkezeteseínek, akik 700 paraszt száz malacot gondozott, ezer lev? költséggel építettek a „százasok" most 800 -1000 nagy sertésólat. Többet termrl­darab gondozását vállalták, pe- nek ugyan — az Igaz —, de jóval drágábban. A nagyfokú maga dig csak egyszerű gépek talál hatók a sertésólakban. A „szá- amortizáció is elviszi a zasok" ellenzik a költséges nagy részét, ólakat és a sertések „össz komfortját". Példájukkal azt bi zonyitják, hogy így sokkal ered Amikor Toncsev átvette az el­ső sertéseket, mindjárt osztá­lyozta Is az állatokat. Az első A levszki szövetkezetesek ko tek. Három ember gondozza ményesebben és olcsóbban meg- csoport 24 tonna, a második 2B karmánykeverékkel, Incernával birkózhatnak a nehézségekkel. tonna húst ad stb. így gon- és savóval táplálta. A száz ki­Milyen gazdasági mutatókat dolkozott és nyomban mnnká- lósakat beadta a vágóhídra és érnek el? Minden szövetkezeti hoz látott. Nagyon egyszerű In- újabb malacokat vett gondjaiba elnöknek öröme telne bennük, gika vezérelte Kár, hogy ez Egy „százas" jobb szervezéssel nem érvényesül minden szövet annyi munkát végez, mint az­előtt 5—fi ember. Egy munka­egység fejében egy kg súly­gyarapodásra eső öt takarmány­egység átlag fogyasztása mel- tudom, ki hinné ol. hogy a lett 18 kg húst termel ki. Tehát sertések drága istállóban. s*e­A múlt óv végéig összesen 125 tonna sertéshúst adott be. kezetbon A sertésól tatarozá- Egy kilogramm hús termelési sán megtakarított pénzből fel­javította az állatok takarmá­költsége mindössze 4,48 régi leva volt (1 leva - 1,28 Kčs). a múlthoz képest kisebb takar- gényes takarmányon mányszükséglettel kétszer any- híznának. nyát. Nevetve mondja: — Nem Toncsev példáján felbuzdultak a szövetkezetesek. Ma már szá­zával versengenek olyanok, jobban mint ő. Az a céljuk, hogy mi­nél több olcsó és Jó húst ter­rszerű sertéshizlaldát építet­a négyezer malacot. (A szerző felvétele) ta rövid hírekben számol be a munkatermelékenység további növekedéséről és a termelési költségek csökkenéséről. Ez olyan emberek munkájának az eredménye, mint baj Kiro és a hozzá hasonló százai. Ezeknek az egyszerű embereknek a lele­ményessége és kitartása meg­dönti a régi kl nem fisetődó termelési módszerek hagyomá­nyait, és határozottan véget vet a közös szövetkezeti tulajdon tékozlásának. ĽUBOMÍR HÁJEK RIPORT HONDURASBÓL H c ondurasban járok. Fő­városa Teguctgalpa. A világsajtó ritkán emlegeti. Az iskolai földrajzórákon is gyakran elhallgatják. Némi­leg érthető is, hisz lakossága alig éri el a kétmilliót. Még sem kizárt dolog, hogy Tegucigalpa a közeljö­vőben a világsajtó figyelmé­nek középpontjában jog áll­ni. A százezer lakosú főváros­ban a repülőtérről a belvá­rosba vezető úton öt forga­lomirányító „villanyrendőrt" számoltam meg. Egyik sem működik. Rendőr áll mellet­tük és Irányítja az utcai for­galmat. A városi tanács év­\ tizedekkel ezelőtt valamilyen üzlet lebonyolítása alkalmá­val ajándékba kapta a fény­jelző lámpákat az Egyesült Államoktól. Azonmód fel is szerelték, de évek óta nem működnek, a rozsda Idővel kikezdte. Senki sem törődik vele. Ez szinte szimbolikus jellemzője az egész ország­nak. .. • Kuba a példakép Az elnöki palotától vagy kétszáz méternyire egy rik­kancs a Bohémiát, Fidel Cast­ro lapját kínálja. Nem tilt­ják a lap terjesztését. Sze­membe ötlik az egyik cikk öles betűkkel szedett címe: „Milyen módszerekkel dol­goznak a tőkés kizsákmá­nyolók." Szóba elegyedem a rik­kanccsal. Huszonöt éves. Jól beszél angolul. Kérdem, ml történik Hondurasszal — melynek sok lehetősége van, de pénze nincs, — ha a pén­zes amerikaiak elhagyják az országot. Gúnyos pillantást vet rám. — Jártam Kubában. Ott mindenkinek van egy pár ci­pője. A barátaim Kínában Jártak. Ott mindenkinek van egy jó inge. Itt, Hondurasban az amerikaiak évtizedek óta élősködnek a mi banánunkon, erdelnken, ezüstünkön, Jó­szágunkon. Nézzen csak kö­rül: kinek van a handurasíak közül cipője és tiszta inge? Honduras a banánból él, mint ahogy Salvador a ká­véból, Kuba a nádcukorból. Honduras valutajövedelmének több mint a felét banánból szerzi meg. A világpiacon azonban évről évre nagyob­bak a banánhegyek és csök­ken az áruk. Két amerikai társaság tart­ja kezében a banántermelést és exportálást. Valójában ők az ország igazi ural. Még öt évvel ezelőtt a nagyobbik társaság húszezer embert foglalkoztatott vállalataiban. Most már csak valamivel több, mint hatezer embernek ad kenyeret. A társaság vesz­tesége 1960-ban mégis hét­millió dollár volt. Az állam régebben adók és leszámítások formájában né­hány millió dollárt kapott a két társaságtól. Az utóbbi években egy centet sem lá­tott tőlük. Veszteségért nem fizetnek adót. Mi lesz, ha be­fagy a banánkereskedelem ? :íiÉSswSB Honduras fővárosában Tegucigalpában tüntetnek a munkanélküliek ezrei. A falvakból a fővárosba áramlik az éhező parasztság, azonban itt is minden vállalatnál ez a tábla fogadja: Munka nincs. gott: „Kérjük, ne zavarjanak minket. Ntncs munka." A tábla már hónapok óta kinn lóg. Azóta por és pók­háló lépte be, megszürkült a piszoktól. Éppen végezlek a hajó be­rakásával. A munkások a ki­járatnál tolonganak. Csak két órát dolgoznak naponta. Ko­mor arccal távoznak.. Elége­detlen emberek szoronganak a folyosó végén vastag acél­ráccsal gondosan védett pénztárnál. — Ogy bánnak az embe­rekkel, mintha állatok lenné­nek —- panaszkodik egy kö­vér munkás az útjába került tisztviselőnek, akt azonban ügyet sem vet rá. Á Puerto Cortés-t dokk­munkásoknak több mint har­madrésze munkanélküli. Szá­muk nőttön nő. A kubai konzulátussal szemben betérek egy kávé­házba és egy csésze teát ren­delek. A tulajdonos csóválja a fefét: — Nincs tea. Egy üveg limonádét akar­tam rendelni, de a tulajdo­„Gringók, takarodjatok haza!" • Amerikaellenes hangulat Lima sem nem város, sem nem falu. Egy nagy banán­kitermelő társaság központ­ját hívják így. Mindössze hatezer lakosa van. Egy fo­lyó két egyenlőtlen részre osztja Limát. Egyik partján az amerikai banánültetvénye­sek — a gringók, munkásaik és alkalmazottaik laknak. A folyó túlsó partján a benn­szülöttek élnek. Az egyik parton kövezett utcák, betonoszlopom házak, műhelyek, hivatalok, a mási­kon düledező fakunyhók, rot­hadt babtól és kutyahús sza­gától bűzlő piszkos kocsmák. Az utak itt olyan rosszak, hogy még a terepjáró dzsip­pek is elakadnak a pocso­lyákban. Lépten-nyomon amerika­ellenes hangulattal találkozik az ember Ellenséges szem­mel néznek az amerikaiak­ra, bizalmatlanok velük szemben, sőt gyűlölik őket. Ha az ok iránt érdeklődik az ember, mindenütt ugyan­azt a választ kapja: „Az amerikaiak nem be­szélnek spanyolul, felülről kezelnek minket." „Az amerikaiak nagyké­pűek: elkülönülnek tőlünk, ostoba szolgáiknak tartanak minket". „Az amerikaiak minden pénzt kivisznek az ország­ból." • Munka nincs Honduras kivitelének és behozatalának több mint a felét Puerto Cortés kikötőn keresztül bonyolítják le. Itt is észrevehető a banánkivitel csökkenése. Ottjártamkor csak egy hajó horgonyzott a kikötőben. Az igazgatósági épület falán ez a tábla ló­nos faképnél hagyott. Két sö­röző vendégével társalog a pultnál. Rám ügyet sem vet­nek. Kis idő múlva szedelőz­ködön és távozom. Röhögést hallok a hátam mögött. Vala­ki angolul utanám kiáltja'­„Takarodj haza, gringói" • Mindennek meg kell változnia Majdnem kétmillió lakosa van Hondurasnak, de csak 1500 diákja. Ezeknek har­mada jogász. Fizikusokat, vegi észeket, biológusokat egyáltalán nem képeznek a főiskolák. Ai ország egyet­len cementgyára élén svájci mérnök áll, akit külön fel­kértek az igazgatói tisztség­re, mert hondurasi, „nem volna képes" betölteni. Az egyetem Tegucigalpa központjában, a régi székes­egyház és a parlament új épülete között, a bankkal és az elnöki palotával szemben van. Az egyetem azonban az épületnek csak az első eme­letét foglalja el. A földszin­ten katolikus papi szeminá­rium van. Miközben fenn a törvényeket tanulmányozzák, lent egyházi énekeket zenge­nek. Megismerkedtem a% egyik diákkal. Váltig hangoztatja: — Hondurasban mindennek meg kell változnia. Vannak itt milliomosok, akik minden pénzüket külföldi vállalatokba fektetik. Ennek is véget kell vetni. Minden dolgozónak föl­det kell kapnia. Még egy ismerettségről számolhatok be. Orvos az ille­tő, Németországban végezte a tanulmányait. Folyékonyan beszél németül. Egyszer már miniszter is volt. Tagja volt a katonai juntának, mely 1956-ban megdöntötte Losano elnököt, egy év múlva pedig kitűzte a választásokat, me­lyek hatalomra juttatták Vil­leda Moralest. Most már csak orvosi hiva­tásának él. Felkeresett a szállodai szobámban. Br kérdezősködtem, 0 pedig az ország távlatait ecse­telte. Olyan mozdulatot tett, mintha valami kellemetlentől akarna menekülni, s kijelen­tette: — Hondurasban most min­den kapu nyitva áll Castro előtt. PETER GRUBBE 0] SZÔ 4 * március 3,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents