Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-20 / 78. szám, kedd

AZ OLVASÓ LEVELE NYOMÁN Jeligém: búzavirág „'Alulírott Józsa László ipolyszálkái lakos, párttag és a helyi milícia tagja vagyok. Mint munkás dolgozom a Szálkái Állami Gazdaságban..." így kezdődik a levél, amelyet néhány héttel ezelőtt kapott szerkesztőségünk. A bemutatkozásnak szánt bevezető után levélírónk panaszkodni kezd az említett állami gazdaság volt vezetőjére. Környi Istvánt azzal vádolja, hogy a múlt év őszén több mázsa gabonát jogtalanul eltulajdonított (nem írja, hogy mennyit) a gazdaság raktárából. Kifogásolja, hogy az Illetőt nemhogy bíróság elé állították volna, hanem még magasabb tisztségbe tették. Jelenleg az állami gazdaságok štúrovói igazgatóságán dolgozik mint főkönyvelő. Mint végső következtetést a levél Írója megállapítja, hogy a volt gazdaságvezető nem méltó a párttagságra, csak azért lépett be a kommunista pártba, hogy vezető állásba jusson. A levél írója utóirat formában arra kéri szerkesztőségünket, hogy az ügy kivizsgálása, illetve intézése során nevét tartsuk titokban. Erre vonatkozólag kéri: „saját és családom biztonsága érdekében szíveskedjenek nevemet titokban tartani. Jeligém: mindenki számára legyen: búzavír á g". Még annak ellenére is, hogy levélírónk óvakodik a nyilvánosságtól és nem kommunistához méltó álláspontra helyezkedett, szükségesnek tartottuk, hogy utána járjunk a dolognak. Az állami vagyon eltulajdonításán túlmenően kíváncsiak voltunk arra, mi lehet az oka, hogy Józsa László, aki levelében kommunistának vallja magát, nem mer nyíltan kiállni feltételezett igazsága mellett. E gondolat nyomában vetettünk horgonyt Szálkán. Szerencsésen kezdődött a nap. A falusi pártszervezet elnökét, a HNB elnökét és a titkárát a helyi nemzeti bizottság irodájában találtuk. Amikor Környi István után érdeklődtünk, a HNB elnöke többek között így nyilatkozott: — Hát ami a Pistát illeti, nem mondhatok rá semmi rosszat. Annyit tudok róla, hogy volt valami kellemetlensége a gazdaságban... Az állami gazdaságtól nem kaptunk az üggyel kapcsolatban semmilyen értesítést. Az ő dolguk, nem a miénk ... A beszélgetés során tudatosan szóba hoztuk Józsa Lászlót is. Vele kapcsolatban a helyi pártszervezet elnöke így nyilatkozott: — Kénytelenek voltunk törülni a párttagok sorából, mert már több mint egy éve nem fizette meg a tagdíjat... Egyébként a helyi állami gazdaságon dolgozik. Ogy tudom, munkájára nincs panasz ... Furcsán alakult a helyzet. Józsa tehát nem mondott Igazat, amikor azt állította, hogy párttag és tagja a helyi milíciának. Talán arra gondolt, hogy levelének nagyobb hatása lesz, ha úgy mutatkozik be, mint kommunista? A kérdésre egyelőre nehéz volna választ adni. A helyi pártszervezet elnökének a Józsa törlésével kapcsolatos állítását Farkas Istvánné, a pártszervezet tagja és a JNB képviselője is megerősítette. Környi Istvánnal kapcsolatban a következőképpen nyilatkozik: — Szerintem Környivel sem sokat nyert a párt. Gyűlésekre nem Járt. Ó is, családja ls csak uraskodni szeret. Nagyon megszokták ezt a múltban, amikor mások dolgoztak rájuk... Farkas Istvánné, a munkásasszony Környiben a volt nagygazda fiát látja, aki kétkezi munkával nem kereste még soha a kenyerét, akire a múltban mások dolgoztak, és aki, ha egy mód van rá, ma is kerüli a nehezebb munkát. Ä faluban adták az ötletet, hogy keressük fel Kovács Józsefet, Környi gyerekkori barátját, aki amióta a volt gazdaságvezető körül nem tiszta a levegő, messze elkerüli őt. Sőt Környi Istvánék ott kötnek belé, ahol erre éppen alkalom adódik. A Környicsalád azt rebesgeti, hogy Kovács József „fúrta" meg a volt gazdaságvezetőt. A valóság az, hogy Környi és Kovács Esztergomban együtt Jártak iskolába. Később Kovács József a szabómesterséget választotta, a múlt év során pedig Környi rábeszélésére otthagyta a szabómesterséget és mint pulykagondoző vállalt munkát a gazdaságban. Ezenfelül a gazdaságvezető helyettesi tisztséget is betöltötte. Kovács József Környivel kapcsolatban így nyilatkozik: — Azóta gyűlöl, mióta ott kellett hagynia a gazdaságot. Azt hiszi, hogy én áskálódtam ellene. Nem tagadom, többször korholtam. Ezt azért tettem, mert barátomnak tartottam és láttam, hogy rossz úton Jár. Előre tudtam, hogy baj lesz abból, amit csinál. De ő csak nevetett, ha pedig rossz kedvében volt, azt vágta a szemembe, hogy a helyére akarok kerülni. Barátságunknak aztán akkor szakadt vége, amikor a gazdaság dolgozói figyelmeztettek, hogy nyolc mázsa abrak eltűnt a raktárból. Ojból figyelmeztettem, a munkások azonban a gyűlés elé vitték a dolgot. Kőrnyi a gyűlésen elismerte, hogy hiányzik a nyolc mázsa abrak, amit a lovaknak szántak. Meg is ígérte, hogy előteremti. Még az éjszaka folyamán Benko Istvánnal, a kocsisával részben vissza is hordatta. Abban biztos vagyok, hogy a termést nem ő vitte el, de lehetővé tette, hogy a helyzet így alakuljon. Pista már nem volt a maga embere. Sokat ivott, és szerintem itt kezdődött a baj... A hallottak után jónak láttuk, hogy az állami gazdaságok štúrovói igazgatóságán is utána Járjunk a dolognak. Az igazgatóságon Franko Mátyás, az üzemi pártszervezet elnöke és Kopcsa József, pártbizottság! tag azzal fogadtak, hogy már tudnak a szóban forgó ügyről. A vizsgálatot meg is indították, ök is levélben értesültek a gabonahistóriáról. Az elnök máris elém tolja a levelet, amely alatt újból Józsa László nevét olvassuk. Tartalma lényegében ugyanaz, mint a hozzánk küldött levélé. A különbség csak annyi, hogy itt elmaradt a bemutatkozás, azt sem kéri, hogy nevét tartsák titokban és erélyesebb a levél hangja. Egyenesen követeli, hogy Környit, mint nemkívánatos egyént távolítsák el az igazgatóságról és mint tolvajt állítsák bíróság elé. Franko elvtárs szavai szerint az ügyet már a helyszínen is kivizsgálták. A levelet felolvasták a szálkái gazdaság dolgozói előtt, akik egyetértettek a tartalmával. Környi azonban mindent tagad, az egész esetet alaptalan rágalmazásnak minősíti. Az elvtársak szerint Környit nem a most szóban forgó eset miatt hívták vissza gazdaságvezetői funkciójából, mivel erről még nem is tudtak. A visszahívással kapcsolatban a baj ott kezdődött, hogy Kőrnyi István sem mint kommunista, sem mint gazdaságvezető nem tett eleget a feladatának. Amikor arról volt szó, hogy az igazgatóság valamennyi gazdaságban, a kommunistákkal az élen kemény harcot vívtak a termelés színvonalának emeléséért, az ő gondjaira bízott gazdaságban visszaesés volt észlelhető. Legyünk teljesen őszinték. Több időt töltött a lumpolással, mint a gazdasági munkák irányításával. Másik komoly hibája az volt, hogy volt kulákokkal, deklaszszált elemekkel vette magát körül. Nem viselkedett kommunistához méltóan. A gazdaság vezetősége és az üzemi pártszervezet még ennek ellenére ls módot adott neki arra, hogy hibáit jóvá tegye; az igazgatóságon mint beosztott alkalmazott nyert elhelyezést (nem főkönyvelő, mint ahogy levélírónk tévesen írta). Nem volna helyes, ha az ügygyei kapcsolatban nem beszélnénk magával Környi Istvánnal is. Mint ahogyan a pártszervezet elnöke ls említette, most is tagadja, hogy ő vitte volna el a szóban forgó gabonát. Azt azonban már képtelen megmagyarázni, hogy miért hordatott vissza akkor olyan gabonát, amit egyszerűen nem vitt el. Egy pillanatig sem vonjuk kétségbe azt, hogy ő a sző szoros értelmében nem nyúlt az állami vagyonhoz, de a tények nagyon is arra engednek következtetni, hogy az abrak eltulajdonítása az ő hallgatólagos beleegyezésével történt. Az italért és egyéb „kisegítésért" valamivel szolgálni kellett. De most nem is az a lényeg, hogy ki nyúlt az állami vagyonhoz. Annak megállapítására vannak Illetékesebbek. Mi csak azt szeretnénk leszögezni, hogy Környi István tetteivel azokat igazolta, akik kétségbe vonták a párt iránti hűségét. Tudatosan hagytuk utoljára Józsa Lászlót. Éppen munkából jövet találkoztunk vele. A megismerkedés után ő teszi fel az első kérdést. — A napokban kaptam önöktől egy levelet, amelyben azt írják, hogy az ügyemet intézik. Csak arra volnék kíváncsi, milyen ügyet? Én maguknak nem írtam levelet I Most már ml csodálkoztunk. Amikor megismertettük a levél tartalmával, így nyilatkozott. — Nem haragszom az illetőre, ha „kölcsön" is vette a nevemet, mert igazat írt. Környi esetét már gyűlésen is. tárgyaltuk ... elvesztette a fejét. Levette lábáról az ital. A háta mögött egyesek azt csinálták, ami éppenséggel nekik tetszett. A levélíró csupán abban tévedett, hogy én párttag vagyok ... Voltam, de töröltek ... Csak magamat okolhatom érte ... Hanyag voltam ... Végül talán még annyit, kell a dologhoz fűzni, hogy az ismeretlen „búzavirág" tévedései, vagy ha tetszik elírásai mellett is olyan problémát tárt fel, mellyel foglalkozni kell. Hogy miért nem írta alá saját nevét? Ez most nem is a leglényegesebb kérdés. A fontos az, hogy nagy adag Igazság volt a levélben. És több mint valószínű, hogy félt attól, hogy ő is úgy Jár, mint Kovács József és családja, akire úton-útfélen rátámadnak Környiék, mivel élnek a gyanúperrel, hogy ő volt, aki elvágta ifjú Környi István útját. A valóság az, hogy Környi István nem kommunistához méltó viselkedésével maga alatt vágta a fát. Sőt még ma sincs benne annyi be.csületesség, bátorság, hogy nyíltan beismerné hibáit, lehetőséget nyújtana arra, hogy az elvtársak, a konkrét tények birtokában megtehessék a szükséges intézkedést, hogy máskor ne legyen oka panaszra a „búzavirágának. SZARKA ISTVÄN Kubai diákok Nyolcvan kubai fiú és öt leány tanul szorgalmasan szlovákul a prágai No-! vember 17 Egyetem topoľčlankyi előkészítő központjában. A külföldi diákok nagy igyekezettel arra töreked-; nek, hogy még ez évben megkezdhessék főiskolai tanulmány alkat. Szabad Idejükben a kastély gyönyörű \ környékén sétálnak. Képünkön bal- \ ról: Enrigue Alavez Martín, Mlguel! Albo Lopez, Jorge Rodrlgues Gomes, | Jesús Batista Prendes, Ajon Alfonso \ Rlfat, Gutllermína Machado Boffll, \ Enrigue Arrletta Alfonso, Osváldo Pi-; non és František Roček, a szlovák > nyelv tanára a topoľčlankyi kastély' előtt. (CTK felvétele). Szocialista társadalmunkban magas színvonalú a gyermekekről való gondoskodás. Nagy gondoskodással veszik körül születésük óta Pittner Vladimírt és Szonját is. Az ikrek fejlődését nemcsak a szülők, hz orvosok és az egészségügyi dolgozók kísérik figyelemmel, hanem a nemzeti bizottság tagjai és azon bratislavai üzemek dolgozói is, ahol a szülők állásban vannak. Képünkön a Stavoindustrla és a Strojstav dolgozói a névadóünnepségen gratulálnak munkatársaiknak Mária Pittnerovának, a bol-, dog anyának és Miroslav Pittnernek, a fiatal apának. (T. AndreJCák — CTK — feiv.J] LEVELEZŐINK VÉLEMÉNYEIBŐL Ä merész célok, a kongresszusi előkészületek nagy tettekre mozgósítanak Rendezgetem a leveleket. Egyszer témájuk szerint próbálom csoportosítani az irathalmazt, máskor a minőségi sorrendet szeretném megállapítani. Bevallom, egyik sem megy valami könnyen. Mert rendezhetném a beküldött írásokat úgyis, hogy <4iövénytermesztés, állattenyésztés, szocialista munkaverseny, komplexbrigádok, szervezés, melioráció és így tovább. Az ilyen megkülönböztetésnek azonban mindig van közös nevezője. Ez pedig nem más, mint a termelés növelésére irányuló törekvés. A XII. kongresszus évében ez minden eddiginél erőteljesebben bontakozik ki falvainkon. De bizonyítsanak a levelekből idézett részletek. • KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSUNK ÉRTÉKE TÖBB MINT 3 MILLIŐ KORONA Erről számol be levelében részletesen Koter János, a Calovói Nagyhizlalda dolgozója. Egyéni vállalások állnak a sokatmondó szám mögött. Például: a tehéngondozők vállalták, hogy 227 451 liter tejet termelnek terven felül, a kocagondozók 1123 malaccal választanak el többet mint amennyit a terv előirányoz, a hízósertések gondozói 962, a hízómarhák gondozói 273 mázsa hússal teljesítik túl tervüket. És így sorolhatnánk tovább mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés szakaszáról a másutt is követésre méltó példákat. — Ezekkel járulunk hozzá a mezőgazdaságunk előtt álló feladatok teljesítéséhez, ezt vállaljuk a XII. kongresszus tiszteletére, — fejezi be levelét Koter elvtárs. • JOBB EREDMÉNYEK — TÖBB PÉNZ Petényi László, Balog nad Ipľom-i levelezőnk Írásából a következő sorok kívánkoznak a nyilvánosság elé: 1960-ban 12 korona jutott egyegy munkaegységre. Természetes, hogy a tagság nem volt elégedett, többet akart. Ehhez azonban többet kellett termelni. Sikerült. A tervezett 16 korona helyett 17 korona lett a munkaegység értéke. Nem véletlen tehát, hogy ezt az évet még nagyobb lendülettel kezdte a szövetkezet tagsága. • A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY MOZGÓSÍTÓ EREJÉVEL A trebišovi járásból küldött beszámolót Timko František, a Járási pártbizottság dolgozója. A többi között a következőket írja: — A szerdahelyi Vörös Csillag EFSZ tagjai gyenge eredményekkel zárták az 1960-as évet. Tavaly már Jelentős javulás volt észlelhető, most az évzáró taggyűlésen a CSKP XII. kongreszszusának tiszteletére tett vállalások pedig azt bizonyítják, hogy az idén még nagyobb lesz a fejlődés. A növénytermesztésben komplexb'rigádokat alakítanak, 10 hektáron 80 és 120 hektáron 40 mázsa szemeskukoricát termelnek hektáronként. Cili János sertésgondozó és társa a tervezett 12 helyett 13 malacot választ el egy-egy kocától. Lubinszkl Miklós zöldségtermesztő csoportja hektáronként 2000 koronával növeli a tervezett jövedelmet. Bók Béla tehéngondozó vállalta, hogy a 24 tehéntől 24 borjút nevel fel és tehenenként 2600 literre növeli a fejési átlagot. Jakubek Pál és Polyák János növénytermesztési csoportvezetők a szocialista munkaversenyre alapozzák a termelés növelését. Elismerésre méltó még a Szatmáry- és Csatlós-csoport; illetve Vlda Imre vállalása. — A kongresszus éve tehát újabb sikerekkel biztatja a szövetkeze teseket, • NÖVELIK A SZAKTUDÁST A komárovcei szövetkezet a kisebbek közé tartozik a košicei Járásban. A szaktudás bővítését azonban itt is elsőrendű feladatnak tartja az EFSZ vezetősége. Erről ad hírt Sváb Ferenc. A téli hónapokban az egész tagság rendszeresen látogatta az előadásokat, melyeken Bacsinszky mérnök megismertette őket a komplexgépesítés és az állattenyésztés legfontosabb problémáival. A szövetkezet vezetőinek továbbképzésére is nagy súlyt helyeznek, mert azt tartják, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt csakis szakképzett mezőgazdasági dolgozók valósíthatják meg. • 16,5 SZAZALÉK AZ OSZTHATATLAN ALAPRA Az ország legnagyobb szövetkezetéből, a kolárovóiból Ján Jány elvtárs, a HNB titkára küldött részletes beszámolót. Cikke nagyobb részében a múlt évi gazdálkodással foglalkozik, de jelentős részt szentel a XII. kongresszus tiszteletére tett kötelezettségvállalásoknak ls. Különösen figyelemre méltó Botyánszky és Kovács hízósertésgondozók vállalása, akik a tervezett 0,48 kg napi súlygyarapodást 0,55 kg-ra növelik. Borka József csoportja azt vállalta, hogy a gondjaira bízott leválasztott malacoknál naponta négy dekagrammal növelik a tervezett súlygyarapodást. Fürdős Ferencék arra kötelezték magukat, hogy a tervezett tizenkettő helyett átlag tizennégy malacot választanak el egyegy sertéstől. A tavalyi eredményekhez viszonyítva merészek a vállalások; ám ha azt vesszük alapul, hogy a szövetkezet már a múlt években ls komoly öszszegeket fordított az EFSZ gazdasági helyzetének megszilárdítására, a gépesítés és automatizálás fejlesztésére, akkor kiderül, hogy a célkitűzések megvalósíthatók. A jövő pedig még többet ígér, mivel az idén tervezett huszonkét koronás munkaegységérték ellenére is az összbevétel 16,5 százalékát helyezik az oszthatatlan alapra. Sok hasonifi levél tartalmit mutathatnánk be olvasóinknak, de felesleges lenne Ismétlésekbe bocsátkozni. A problémák azonosak — nüvelui kell a termelést, méghozzá úgy, hogy a kongresszus évében mezőgazdasági termelésünk jelentős lépést tegyen előre a harmadik ötéves terv feladatainak négy év alatt történő teljesítéséért. Már most, a tavaszi munkák eldöntik, hogy valéra válnak-e a tervek. S az lesz a helyes, ha a fentlek példája nyomán valamennyi mezőgazdasági üzemünk dolgozói keresik a termelés fejlesztésének rejtett tartalékalt és a lehető legnagyobb mértékben kl ls használják őket. Ez ' lesz a kongresszus legszebb köszöntése, (tl) U| SZO 4 * 198

2. március 22.