Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-20 / 78. szám, kedd

RIPORTOK A KELETSZLOVAKIAI VAS M III. A GYANÚS FÉRJ k U l t Ű R Zí Az olasz könyv kiállítása WSSSSMZrSSSS/S/'SSSA A mikor a központi gépműhely épl­tése a befejezéshez közeledett — a vlz- és gázvezeték-szerelők szocia­lista brigádjának vezetője ezt talál­ta mondani: — Majd én megmutatom! Meg is mutatta — és gyanúba esett... A történet két évvel ezelőtt kezdő­dött. Tóth László vlz- és gázvezeték­szerelő egy szép napon a lévai állo­máson vonatra ült. Dóra, a feleség nem búcsúzott hosszú időre, mert tud­ta, hogy férje, ha nem hetente, de kéthetente hazajön. Laci ezt megígér­te... Teltek a hónapok, G e fiatal férj megtartotta szavát. Elmúlt egy év — és nem történt semmi baj. Laci majd minden héten otthon volt, Dóra alig vette észre, hogy férje messze dolgo­zik. Nem érezte magát egyedül, hisz állandóan emberpalánták között volt i— Vozokanyban tanított. Hanem egy napon megrendült Dóra nyugalma. Szombat este volt. Lacinak jönni kellene... A gyors már befu­tott az állomásra — és Laci nem jött. Az asszony csalódottan sóhaj­tott, de aztán abban reménykedett, majd jön a jövő héten, biztosan sok a dolga. De bizony elmúlt a másik hét is, és a férj csak nem nézett otthona felé. Meg nem feledkezett a családról, mert a harmadik hét derekán ilyesvalamit írt az asszony­nak : „Kedves feleségem, ne haragudj, hogy nem mentem haza, de igen sok a munkám ... Mihelyt befejezem, re­pülök haza..." A következő napokban az asszony türelmetlenkedni kezdett... A negye­dik héten ismét kapott egy rövid le­velet: „Ne haragudj, sok a mun­kám ... légy türelemmel" — így hangzott a levél. Türelem? Meddig még...? — gondolta Dóra, s ajkára keserű mosoly ült. Így telt el hat hét... Ez alatt az idő alatt Lacinak való­ban sok volt a munkája. Ott kezdődött, amikor az találta mondani: — Majd éh megínutatom! E z a kijelentés azoknak szólt, akik azt állították, hog/*a víz­és gázvezeték-szerelők nem készül­nek el idejében a munkával. Volt eb­ben a kijelentésben egy jó adag ön­érzet is. Persze, nemcsak ez: Tóth László elsősorban a brigádra gon­dolt. Egyedül természetesen nem sokra ment volna, ezért a csoportban föl­tette a kérdést: — Fiúk, felgyűrjük az ingtijjat? — Fel! — Mutassuk meg! — Igen ám, de napi nyolc óra alatt... — vetette közbe az egyik szerelő, arra gondolva, hogy napi nyolcórai munkával nem nagyon mu­tatják rrteg. — Hát dolgozzunk tizenhat órát! — vágta rá a brigádvezető. — Dolgozzunk... — vágták rá a fiatalok, és a csillogó szempárokból szinte szikrázott az elszántság. Ettől kezdve Tóth László hattagú szerelőcsoportja kora reggeltől késő estig a központ! gépműhelyben tar­tózkodott. Teltek a napok. Elmúlt egy hét. A szerelők összemosolyogtak — kétheti munkát végeztek el. Laci erre büszke volt, de a lelke mélyén komorság lappangott. A feleségére gondolt. Igen, várja, s ő nem megy, nem mehet! Már délelőtt el kellene indulnia, hogy estére hazaérjen, de hát nem hagyhatja cserben munka­társait. Igaz, nem szólnának semmit, még azt mondanák, nevünkben is üd­vözöld az asszonykát — de mégis... nem teheti meg, nem tehet kivé­telt... Az asszony várhat egy kicsit, itt pedig sürgős a munka. Így töp­rengett, és a munka hevében észre sem vette — elröppent a másik hét is. Mi tagadás, Laci vágyott párja után, de hát van a világon köteles­ség más emberekkel szemben is ... Persze, az asszony is vár. Munka után, elmúlt már éjfél is, a fiúk fá­radalmaikat pihenték — Laci az asz­tal fölé hajolva levelet írt: „Kedve­sem, szerelmem, sok a munkám, nem tudok hazamenni..." s közben arra gondolt: igen, ő a munkára hivat­kozik ..., de vajon elhiszi-e az asz­szony? A levél elment, múltak a napok. A negyedik héten ismét Irt egy levelet: „Anyukám, légy türelem­mel .. A levél elment — és ismét múltak a napok. Válasz csak a hetedik héten érke­zett. A z iskolai szünidő első napjaiban »» egy fiatalasszony lépte át a gyárcsarnok kapuját. Egy pillanatra megállt, körülnézett, aztán mintha megbabonázták volna az óriási vas­vázak, csak állt és merengett. — Szép, ml? — lépett hozzá egy hegesztősísakos, középkorú férfi. A fiatalasszony megrezzent, látni lehetett rajta, hogy a kérdés zavar­ba hozta, és csak mosolygott a he­gesztőre. — Kit keres? — A férjemet... Tóth Lászlót... A hegesztő huncutul mosolygott, a vendég tekintetét fürkészve mond­ta: — Azt a szakállasat... ? A fiatalasszony félénken tiltako­zott : — Nem..., az én férjemnek nincs szakálla! A kedélyes hegesztő hunyorított, aztán visszafojtott mosollyal folytat­ta: — Én csak a szakállasat ismerem.. Tudja, milyen nagyszerű ember az? Makacsságát ismeri már az egész építkezés ... Amit mond, mérget ve­het rá az ember, hogy megteszi. Ró­la beszél itt mindenki... Nem he­nyél itt senki, de ő... ? Keze alatt ég a munka. Különösen az utóbbi hetekben. Két műszakban dolgoznak. Hatan... Fejükbe vették, hogý be­hozzák a lemaradást. Azt hiszem ma vagy holnap végeznek. S a központi gépműhelyt határidő előtt átadják rendeltetésének. Mondom, nagyszerű egy fickó... Mi szakállasnak hívjuk, mert már hat hete nem borotválko­zott. Meg se Ismerné a felesége. Pe­dig büszke lebet rá I A legjobb dol­gozó a szakmában ... Tudja, most volt az értékelés. Ö a legjobb víz­vezeték-szerelő ... A fiatalasszony figyelmesen hall­gatta a hegesztő szavait, s minél töb­bet tudott meg a szakállasról, arca annál tüzesebb lett. Amikor a hegesz­tő azt ls elárulta, hogy az a szakál­las: vízvezeték-szerelő, kitört belőle a felismerés: — De hisz ez az én férjem! A hegesztő tágra nyitotta szemét. — Hát akkor gyerünk — mondta erőszakolt meglepetéssel. — Laci ott van a csarnok túlsó végében ... Laci kissé meglepődött, amikor szembe találta magát feleségével. Torkán akadt a szó — s hirtelen nem tudta, mit szóljon. Ám az asszony kedves mosolya magához térítette. — Dóra...! — kiáltott fel, s pár­jához lépett. Dóra férje nyakába borult. — Apus ..., ne haragudj — suttog­ta — .. .nem hittem, hogy ilyen nagyszerű vagy ... Laci vállára örömkönny pottyant... Eddig a történet. I aci maga mondta el mindezt, amikor az ifjúsági szocialista brigádok nemrégiben megtartott ér­tekezlete után félreszólítottam. Ta­lán nem ilyen szabatosan, nem ilyen sorrendben, — de nem is ez a lényeg. A beszámolók után vita kezdődött, és Tóth László elsőnek lépett a szó­noki emelvényre. Tört szlováksággal, de mindenki számára érthetően be­szélt. Szóvá tette az építkezések elő­készítésének fontosságát, aztán el­mondta,' hogy az ő brigádja betartja a harmonogramot, takarékoskodik az anyaggal, nem mulaszt egy műszakot sejn, az épületeket hibátlanul adják át — és tervezett feladataikat túl­teljesítik. •Ezek a szavak késztettek arra, hogy szót váltsak vele. Tóth László ma ls makacs. Most is, amikor azt kérdem tője, hogyan akar­ják feladataikat túlteljesíteni, kurtán válaszol: — Majd én megmutatom! Aki nem ismeri, azt mondaná, hogy kérkedik, pedig nem. Szavajárása ez, és még rrteg szokta toldani: .. .ho­gyan kell dolgozni! Persze, nemcsak magára gondol, hanem a kollektívára is, talán úgy is mondhatnám: benne testesül meg a kollektíva. Már többen tanultak tőle szakmát. — Például? — Vladimír Beňo — mondja nem kis büszkeséggel, aztán még meg­jegyzi : — A brigád átlagos életkora tizen­kilenc év. — Most hol dolgoznak? — Az ötszékes hengerműnél. — A tervet teljesítik? Szemlátomást megbotránkozik. — Az természetes! — böki felém. — Mi akkor nem természetes? — kérdem abban a hiszemben, hogy a válaszból megtudok miegymást a kol­lektíva problémáiról. Lac! hallgat egy Ideig, mosolyog egy sort, aztán kis­sé fölhevülten magyarázni kezd: — Természetes, hogy felajánlásain­kat teljesítjük; természetes, hogy be­tartjuk az elvet: egy mindenkiért — mindenki egyért; az is természetes, hogy szórakozunk, színházba, moziba járunk, néha kártyázunk is ..., — de az már nem természetes, ahogyan en­gem kifiguráztak... — ??? — Tudja, autót akarok venni... Jól keresek, van rá pénzem. Beadtam a kérvényt egy Skoda Oktáviára. Az igazgató elvtárs megígérte, hogy mint kitüntetett dolgozó — tavaly ősszel jártam a Szovjetunióban is, — szóval soron kívül kapok autóutal­ványt. Meg is kaptam... — benyúl kabátja belső zsebébe és elém tesz egy ív papírt. — Itt van ni — foly­tatja. — Utalvány egy hatszázas Fiat­ra. Nézzen rám. Kétméteresre szab­tak... Hát, hogy nézek majd én ki abban a kocsiban? Mint egy bohóc ... Mulat saját magán, de azért eszé­ben sincs, hogy lemondjon az autó­ról. — Holnapután megyek érte — je­lenti ki, és szeme felragyog ... És talán nem is homályosul el... A sík mezőn épülő Kelet-Szlo­oáklai Vasmű ma még csak váz. Am a szorgos munkáskezek nyo­mán ez a váz testet ölt. Ezen fára­doznak az építők ezrei. Oj hősök szü­letnek itt, mert nem akarnak a jövő adósai lenni... A sík mezőn épülő gyáróriás ma még csak váz —, de napjaink dicső emlékműve leszi S benne dicsérem a jövőt... KEREKES ISTVÁN Márciusnak, a könyv hónapjá­nak kiemelkedő eseménye az olasz könyv kiállítása, melyet Prá­ga és Brno után Bratislavában rendeztek meg. Kulturális kapcsolatunk kölcsönös­% ségének meggyőző dokumentuma, ^ hogy ezzel egyidejűleg mutatkozik ^ be a „Csehszlovák Könyv" Itáliában. ^ Mindkét kiállítás népeink könyvsze­5 retetét, egymás kultúrájának mélyebb ^ megismerésével erősödő megbecsülé­^ sőt, és minden kultúra létfeltételét: ^ a béke komoly akarását hirdeti. ^ Az olasz könyv a sok évszázados ^ kultúra nemes vonásait Idézi mind ^ külső formájával (magas színvonalú ^ nyomdatechnika, elsőrendű papír és ^képanyag), mind gazdag tartalmával. ^ A bemutatott 1200 kötet feladata, ^ hogy minél teljesebb, elevenebb ké­fc pet adjon az olasz föld kultúrájáról, ^múltjáról és jelenéről. Valóban sok­§ rétűen, változatos nézőpontokból is­§ merteti Itália anyagi és szellemi kul­^ túráját. A termelés, a tudományok, a 6 néprajz, a nép- és iparművészet, a fcfilm, a színház, az irodalom, a kép­tükrében konkrét képet természeti 9 !> zőművészet Sj kapunk Itália változatlan termés: ^szépségeiről, változó fejlődéséről. ^ Egész könyvtárra való tudományos, & irodalmi és művészeti enciklopédiát fc vonultatnak fel. A haladó szellemű ^ irodalmat formás, vonzó külsejű kö­^ tetek sorai képviselik. A régészeti ^ kutatások egyre fokozódó munkássá­^ gát, a tudományos módszerekkel dol­fcgozó archeológia hatalmas eredmé­§ nyeit, eltemetett kultúrák feltárását ^ is részletes alapossággal ismerteti. ^ így tárul elénk Olaszország szellem­története, a történelem előtti korok £ derengő emlékeitől kezdve az etruszk S és római kultúra kibontakozásáig, mely tápláló forrása az olasz kultú­rának. Itáliáról lévén szó, természe­tes, hogy a kiállított anyag zöme művészettörténeti munkákból áll; en­ciklopédiák, gyűjteményes művek, tá­jak, városok, egyes mesterek monog­ráfiái, albumok, melyek remek rep­rodukciókban bővelkednek. Végig ve­zetnek hosszú századokon. Tanút va-i gyünk a történelmi és társadalmi változásokkal dialektikus egységben jelentkező stílusváltozásoknak. Váro­sok és paloták, katedrálisok és kép­tárak idézik a halhatatlan építésze­ket, szobrászokat,, festőket és művei­ket, — míg eljutunk újarcú száza­dunk kifejezőihez: Guttusohoz, Mari­nihez, Sironlhoz, az emberiség szebb és jobb életéért harcoló alkotókhoz. Külön termet foglal el az ifjúsági irodalom, melynek tekintélyes része ismeretterjesztő, lexikális feldolgozá­sú munka. A tudomány és technika legújabb vívmányait szórakoztató for­mában ismertetik a gyermekkönyvek­ben. (14 fiú meghódítja a csillagokat, A Hold története a Szputnyikok és Lunyikok szerepével). Gyermekko­runkra emlékeztetnek Pinocchio ka­landjai, a Szív. Az illusztrációk tekin­tetében elkényeztetett csehszlovákiai néző igényes szemében az olasz gyer­mekirodalom képanyaga nem eléggé mai s nem ér fel a mi illusztrá­ciónk képzőművészeti szintjéig. A március 23-ig tartó tárlatot tö­megesen keresik fel az összes kor­osztályok és a legkülönbözőbb érdek­lődésű látogatók. Lelkes méltánylással adóznak ezen horizontbővítő, sok te­kintetben ösztönző kiállításnak. Bárkány Jenöné A SZLOVÁK FILHARMÓNIA németországi hangversenykörútra készül I ^ LADISLAV SLOVÁK kéthónapos si­i keres japánban való vendégszereplé­X se után, ahol 26 hangversenyt vezé­X nyelt, első ízben áltt újra a bratisla­X vai Szlovák Filharmónia élén. X Filharmóniánk e hó 22-én tíznapos 5; hangversenykörútra indul Nyugat­$ Németországba. A hangversenyeket X részben Ladislav Slovák, részben dr. X Rajter vezényli. A szólista Josef Suk, ^ cseh hegedűművész lesz. X Az első márciusi bérleti est mű­X sorát a németországi vendégszerep­X lésre előkészített művekből válogát­X ták össze. « ^ A hangversenyt Dezider Kardoš, ál­X lamdíjas komponista zenekari „Kon­X certje" nyitotta meg. Kardos nagy­X szabású kompozícióját, amely 1957­S ben keletkezett, első ízben Edgard i Doneux, belga karmester ismertette \ meg a bratisiavai hangversenyközön­X séggel 195B ban, és egy évvel később ^ ugyancsak ő dirigálta még egyszer X kiforrott előadásban. A mű ezúttal a X márciusi vendégszereplésre tervezett fc gondos felújításban hangzott el. La­§ dislav Slovák nagy odaadással és X hévvel készítette elő Kardoš Koncert­X Jenek németországi bemutatóját. X AZ EST MŰSORÁBAN utolsó perc­X ben változás állt be. Josef Suk fellé­^ pése a művész betegsége miatt el­\ maradt. A németországi műsorhoz X tartó Suk Fantáziát kellett volna ^ előadnia. Őszintén sajnáltuk, hogy ^ nem hallhattuk ezt a bizonyára kiváló XprodukciÓt. Helyette egy fiatal cseh ^ hegedűművész, Petr Messiereur ugrott \be. X A fiatal művész „hendikeppel" in­X dult, az bizonyos. A közönség csaló­X dással vette tudomásul a műsorvál­X tozást, Josef Sukot vártuk és Suk X gyönyörű hangversenyeinek emléké­X vei nem könnyű megküzdeni. I - * Petr Messiereur Dvofák Hegedű­versenyét adta elő, ami nem kis fel­adat elé állítja az előadót. Lélekkel telt, színdús muzsika, rítmikailag szi­porkázóan eleven, Dvofák e művében édesen daloló melódiákat szólaltat meg, a cseh népzenéből meríti elra­gadóan friss, üde dallamait, amelye­ket finom, érzékeny kézzel formál tiszta művészi megnyilatkozásokká. MESSIEREUR TEHETSÉGES muzsi­kus benyomását tette. Voltak szép hangjai, meleg percei. Hegedűhangja néha nagyon kellemes, néha viszont nem elég telt, nem elég „gömbölyű". Előadása általában véve még nem keltette a befejezettség érzését, játé­kából hiányzott az a bizonyos egy­séges „vívőerő", ami a hallgatóságot magával ragadja. Reméljük, hogy az érdeklődés évei meghozzák a fiatal művész mondanivalójának elmélyülé­sét. Sajnálatos módon helyenként az összjáték is veszedelmesen ingado­zott, de ez valószínűleg arra vezet­hető vissza, hogy a hírtelen beugrás következtében nem volt elég próba­lehetőség. Végül fanáöek Taras Bulba című szimfonikus költeménye hangzott el. „NINCS A VILÁGON olyan tűz és olyan kín, amely megtörhetné az orosz nép erejét... ajkán ezekkel a szavakkal halt máglyahalált Taras Bulba, és ezek miatt a szavak miatt komponáltam Gogol elbeszélése nyo­mán ezt a rapszódiát" — mondotta fanáček. Filharmóniánk előadásában nagy erővel és széles, nagy hangzás­sal játszódott le előttünk a sötét pá­toszú zenedráma. Ez a „nagy hang­zás" rendkívül hatásos volt, de a masszív tuttikban néha már szinte fedte a gondolatok mélységét. A Taras Bulba előadása a közön­ségnél őszinte visszhangra talált. HAVAS MÁRTA Jozef Sturdík illusztrációi Š ^ A bratisiavai Hvlezdoslav-térl tárlati S> helyiségben a festőink középnemzedéké­J hez tartozó Šturdlk műveivel találkoz­^ tunk. 1920-ban született, tehetsége mér i a középiskolában megnyilvánult. Kílá­$ tástalan és szomorú volt a kor, melyben Még a beiratkozási díjat sem A Kelet-Szlovákiai Vasmft első olvasztókemencéje alapjainak szerelését Mikuláš Hnat csoportja végzi. Valamennyien tapasztalt szakemberek. (J. KoCiS — VS2 — felv.) § ^ felnőtt. % tudta előteremteni, amikor a bratisiavai $ Technikai Főiskolára felvették. De rö­^ vldesen már egy trenčíni kiállításon tűn­^ nek fel harcos szellemű képei. Mudroch ^ kedveit tanítványa és asszisztense egy i ideig. Sturdík lírai típusú alkotó. Ben­^ sőséges érzések kítik a természethez, ^ s a világhoz. Elsősorban illusztrátor, s ^ e téren nagy érdemei vannak. A szlovák ^ könyv sokat köszönhet magas színvona­^ lú művészi munkásságának. ^ Erről győzött meg a most zárult kiál­^ lítása is. Érdeklődése sokrétű, a koráb­í bt s az új szlovák és cseh költészeten $ kívül a kínai költészet, a franciák kö­^ zül Anatole Frace és Apollinaire művel ^ ihletik. $ Tárlatának gerincét a K H. Mácha ^ Májusához készített 19 lapból álló szén­^ rajzsorozat képezi. Elmélyül a múltszá­^ zacii romantikát idéző műben és ter­mészeti és alakos képei hatásos fény­árnyék ellentéteikben együtt zengenek a vers strófáival. Örök ifjú álmokról, forrongó érzésekről, tragédiáról szólnak. A modern szlovák líra megalapítójának I. Kraskónak Nox et Solitudo-ját is képzőművészeti nyelvre fordítja. Felso­rakoznak J. Král Balladái, P. Horov, VI. Reisel művelnek mély kifejező erejű, fi­nom, zenés vonalú, sokszor tenyérnyi kis Illusztrációi. Egy-egy apró részlet, — védtelen madárfészek, — agyondol­gozott kérges, remegőn gyöngéd anyai kéz teljes beleélésről vallanak. P. Kar­vašt is elkíséri szovjetunióbeli útjára s vele éli át s velünk ls érezteti a tenger végtelenségét, a Kaukázus, a geo­lógiai titán forrongó nagyszerűségét, Grűzia ritmusát, — Volgográd hatalmas fejlődését. A Sturdík művelt ízlelgető, finomsá­gaikban elmerülő nézők úgy véleked­nek, bogy ez a kiállítás pihentető és üdítő. A toll-, tuss- és szénrajzokból áradó tiszta költői érzés tovább rezeg a szemlélőkben s a lelkekre nemesítő­leg hat. (b—ny| 19B2. március 20. 0] SZÖ 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents