Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-10 / 40. szám, szombat

» J. Mikenasz litván szobrászt Lenin-díjra javasolták a „Béke" című szobráért. A képen a művész V. Sztanyalfaz főiskolással beszélget. (Foto: CTK — TASZSZ) Jurij Burjakovszkij: Személyes megbízott I r van Szergejevics hirtelen elhallgatott, és a szobájának bőrrel bevont ajtaján ls áthallatszó lármára íigyelt. Nyilván valaki be akar jutni a vízierőmű építésvezetőjéhez. — Hát igen. valóságos ostrom — sóhajtott fel Ivan Szergejevics, majd újból hozzám fordult: — Tehát megegyeztünk? Csavarogjon még vagy egy hetet az alapozásnál, próbáljon közelebb kerülni az emberekhez, aztán jöjjön elismét hozzám. Akkor majd részletesebben megbeszéljük a dolgot. A viszontlátásra. Most két női hangot lehetett világosan megkülönböztetni: az egyik fiatalabb volt és izgatott: a másik tompa, egyenletes, megnyugtató. Az utóbbi Jekatyerlna Andrejevnának, Ivan Szergejevics öregedő titkárnőjének a hangja volt. Öt rendszerint semmi sem tudta kihozni a sodrából. Ha valaki túl sokáig alkalmatlankodott, Jekatyerina Andrejevna feltolta homlokára fekete-keretes szemüvegét, tenyerével megtámasztotta határozott vonalú állát, s szemrebbenés nélkül, hosszan, mereven. végtelen türelemmel nézte a várakozót. Az ajtó elleni támadás tetőpontra hágott. — Hiába, úgyis bemegyekl Halaszthatatlan ügyem vanl — Mindenkinek fontos dolga van. aki az igazgatót keresi. Várjon sorára, majd fogadja. — Egyáltalán, ember maga vagy ... Én az alapozástól szaladtam egyenesen idei — Valami történt — mondta Ivan Szergejevics, s kilépett az asztal mögill. Köpcös, vállas ember volt, de fiatalos könnyedséggel mozgott. Ivan Szergejevics az ajtóhoz ment és szélesre tárta Én követtem. A

z ajtónál tekatyerlna Andrejevna állott, teljes harci készültségben és hadonászott. Útját állta egy soványka lánynak, aki gondosan feltűrt ujjú kék köpenyt és beton-foltos gumicsizmát viselt. A lány Izgatott arcán szeplők százai virítottak, ajka remegett. v — Csak egy csepp, és mekkora zajt csapi — mondta jóindulatúan Ivan Szergejevics. — Ne flzženek velem tréfát! — suttogott a lány. — Parancsolja meg inkább ennek a lelketlen tintatartónak, hogy engedjen be. Jekatyerlna Andrejevna megrökönyödve csapta össze a kezét. — Hallja, kérem? Az igazgató szigorúan mondta: — Gorombái Azonnal kérj bocsánatot 1 — Kérem. Bocsánatot kérek. Ha kell, másodszor Is, csak fogadjon már. Ivan Szergejevics hirtelen elfordult, hogy elrejtse mosolyát. — Jól van, no. Gyere be. te botrányhősnő. De ilyesmi többet elő ne forduljon. Mi történt hát veled? A köpenyes lány harcias tartással lépte át a küszöböt: — Velem semmi, inkább önnel történt. — Ho-hőI Ülj csak le. ' — Ezzel kellett volna kezdenie, nem s szidással Kicsi volt, sápadt és piszeorrú. Gondosan fésült haja gyerekes homlokához tapadt az Izzadtságtól. A vele szemben álló középkorú férfi kétszer akkora volt, mint ő. Hat vízierőmű építését vezette már eddig. A lány pedig rátámadt: — Látta Ön azt a betont, amelyet ma a nyolcas tömbhöz hoztak? Nem? Nagy kárl Tiszta pép, nem beton az, Ivan Szergejevics. Mondja, legyen szíves: hány évre építjük mi ezt az erőművet? A7 egész brigád zúgolódik, ők pedig, a darukezelők egymás után eregetik a vedreket. Az ördögbe Is, őket semmi sem izgatja? Miféle rend van itt nálunk az építkezésnél, Ivan Szergejevics? — Aljosa Kuprlanov a brigádvezetotijk? _ kérdezte az Igazgató. — A tyúkszemére kéne lépni ... Hol van most? _ A körvezetőhöz szaladt. Én pedig saját fejemtől egyenesen önhöz jöttem Mit képzel ön, egy helyben fogunk állni? A lány heves mozdulattal megragadta az asztal szélén álló mikrofont, és Ivan Szergejevics orra elé tolta: — Hívja. Az igazgató megcsóválta a fejét. — Vár) a parancsolgatással, katonárska. Összehívtátok-e már a beton minőséét ellenőrző bizottságot? — Kuprianov elvtárs hívott valamilyen kisasszonyt. Egy olyan tűsarkú Kényes Katit. De az nem ment le a blokkba. Felhívta a cementgyárat, ott meg port hintettek a szemébe. Minden rendben van, kérem. Az elemzés kimutatta, hogy a beton jó. Megparancsolta hát, hogy folytassuk. A lány türelmetlenül karórájára nézett. Hangja most kérő volt: — Ivan Szergejevics, az idő telik . .. A

z igazgató rátette kezét a kapcsolótáblára. Abban a pillanatban egy erőteljes, rekedt hang hallatszott: — Kornyienko, a gát harmadik körzetének vezetője. Hallgatoml — Jól teszed, hogy hallgatod, de azt látod-e Petrovics, ami nálad a nyolcas blokkban végbemegy? — Éppen megbeszélés folyik nálam. Ivan Szergejevics. Küldtem egy embert oda. Mindjárt visszatér. — Ahá, embert küldtél? — Az igazgató szemöldöke alól a lányra pillantott. — Hát te az asztalhoz ragadtál? Ereszkedj le rögtön saját lábacskáidon a blokkba. Világos? — Világos, Ivan Szergejevics. Kinek sikerült ilyen hamar értesítenie önt a dologról? — Személyes megbízottamnak a körzetből. Félóra múlva Jelentést teszel. Ha a beton rossz, leállítod a munkát. — Megértettem. Ivan Szergejevics kikapcsolta a harmadik körzetet, és a lányra mosolygott. — Nos, szeplőcske, meg vagy-e elégedve? Lesz-e még parancs? — Ne haragudjék. Ivan Szergejevics, de én, ha az ön helyében volnék . .. — akadozni kezdett. Az igazgató elnevette magát. — Hallja? Meg akar fúrni! Gyorsan, helyezzenek nyugdíjbal A lány összeszorította ajakát. — Csak ne nevessen, igazgató elvtárs. Semmi nevetni valót nem találok ... Én az ön helyében ráncba szedném a cementgyárat. Vajon ma minden részlegnek ilyen pépet küldtek? Hát lehetséges. hogy . . . "újból elakadt. Szemében mqst bizonytalanság tükröződött: „Talán elvetettem a sulykot? Túl sokat megengedtem magamnak az építkezés vezetőjével szemben. oktatni merészeltem . .." Ivan Szergejevics csodálkozva nézett ráin. — Tudja meg, nem rossz ötlet, gondolkoznom kell még a dolgon. Nos. mehetflnk — intett a betonozó lánynak. — Te is velünk jössz. — Hová? Lejönnek hozzánk? Éljenek a megmentőkl Ivan Szergejevics átölelte a vállát és az ajtó felé húzta,: — Ott majd minden elválik. Előléptettelek „személyes megbízottamnak"... Hogy hívnak? Úgy rám kiabáltál, hogy el is felejtettem megkérdezni. — Dunya Glusenko — suttogta a lány. — Dunya? Glusenko? — Nagyon szép név! — nyújtotta a kezét Ivan Szergejevics. Jekatyerlna Andrejevna csodálkozó szemekkel meredt ránk. — Bocsássanak meg elvtársaki — mondta Ivan Szergejevics a fogadószobában várakozó mérnököknek. Most nagyon sürgős dolgom van. H

ármasban mentünk el a teljesen automatizált cementgyárba. A mi Dunyánk egynesen, hallgatagon, fontosságának teljes tudatában ült Ivan Szergejevics „vasparípáján". Illedelmesen térdére rakta a kezét. A beton valóban hígnak bizonyult, nem felelt meg az előírásnak. Az építkezés vezetője mennydörgött, a gyárigazgató bizonygatta, hogy őt félrevezették, de jóváhagyta, a felelősség most már az övé. Az Irodába visszatérve, Ivan Szergejevics nyomban felhívta a hármas gátrészleget: — Petrovics, közöld mindenkivel: köszönetet mondok a Kuprlanov brigádjában dolgozó Jevdokia Glusenko betonoslánynak, aki szívén viseli a termelés ügyét. Igen,, szó szerinti, fgy... Egy olyan szőke lány, nálad dolgozik, az arca csupa szeplő .. . Tanácsolom, Ismerkedj meg vele közelebbről... Hogy mondtad? ps ekkor tudtuk meg, hogy Dunya p Glusenkónak semmi köze sincs a betonozók brigádjához. Mint a gépesítési részleg tanulója, egyetlen feladattal volt megbízva: hogy megszámolja, hány vedret bocsátanak le egy váltás alatt a darukezelők, azok a darukezelők, akikre ő annyira tudott haragudni. (Lászlóffy Csaba fordítása) Válasz az olvasóknak Ami az oivasót és a szerkesztőséget is bosszantja Egy újság — ez esetben az Új Szó — és áz olvasók közötti kapcsolatnak, az olvasók újság iránti bizalmának sokféle megnyilvánulási formája lehet. Bizalmát fejezi ki az olvasó, ha ügyes-bajos dolgával, panaszaival és sérelmeivel az Űj Szó szerkesztőségéhez fordul, segítséget várva és tanácsot kérve a szerkesztőségtől. Nem rendül meg ez a bizalom akkor sem, ha valamely kérdésben — mert nincs igaza — nem adunk igazat az olvasónak. Olvasóink tudják, hogy a nyílt és egyenes válasz becsületes, kommunista eljárás, olyan magatartás, amelyet joggal elvárhatnak, sőt megkövetelhetnek egy kommunista napilap szerkesztőségétől. Természetesen az olvasók bizalmát lapunk iránt szerkesztőségünknek nemcsak ápolnia kell, hanem arra kell törekednie, hogy ezt a bizalmat, az elvtársi kapcsolatokat minél jobban elmélyítse. Éppen ezért a bizalom, a lap iránti szeretet megnyilvánulásának kell tekintenünk — és úgy is tekintjük — a lapot, a szerkesztőség munkáját ért bíráló megjegyzéseket is. És ha olvasóink bíráló megjegyzéseiről beszélünk, akkor nemcsak azokra az észrevételekre gondolunk, amelyek a levelezői, vagy olvasói konferenciákon hangzanak el, hanem gondolunk és beszélünk arról a számos telefonbeszélgetésről és levélről, amikor és amelyekben az Üj Szó valamely hibájára figyelmeztetnek. Őszintén meg kell mondanunk, hogy az elmúlt hetekben olvasóinktól — telefonon, személyesen és levélben — több ilyen figyelmeztetés, kritikai megjegyzés érkezett. Tegyük hozzá rögtön:- jogosak és indokoltak ezek a szerkesztőség munkáját ért bírálatok. Mire figyelmeztetnek, mit .bírálnak olvasóink? Azt, hogy a lapban elszaporodtak a hibák, és néha olyan hibák látnak napvilágot, amelyek alapján olvasóink joggal vádolják a szerkesztőséget felületességgel. Igazat adunk annak az olvasónak is, aki pár héttel ezelőtt azt írta, hogy a szerkesztőségben nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Hogyne volna jogos ez az észrevétel — még ha számunkra bármenynyire is kellemetlen — ha az, a hír, amely a 2. oldalon megjelenik, ott van a 6. oldalon is. És a sajtóhibák 1 Még ha időnként helyreigazítást is közlünk —' lényegében eső után köpönyeg. Kétségtelen, hogy az utóbbi hónapok egyik legkirívóbb hibája múlt héten jelent meg az Üj Szóban. Lapunk február 1-1, csütörtöki számának 3-ik oldalán egy kép jelent meg, amely azt ábrázolja, hogy a párizsi dolgozók ezrei hogyan' búcsúznak el Roger Boissiertől, a francia fasiszták bombamerényletének áldozatától. Másnap, február 2-án, pénteken szintén a 3-ik oldalon — most már valamivel kisebb formában — újra ott ugyanaz a kép, csak hogy most már egészen más aláírással, éspedig azzal, hogy Leopoldville lakossága Gizenga, kongói miniszterelnökhelyettes . törvénytelen letartóztatása ellen tüntet. Nem akarunk hanyag iskolásgyerekek módjára magyarázkodni, nem az elkövetett hibát akarjuk menteni, hanem fontosnak tartjuk megmagyarázni, hogyan is fordulhatott elő ez a kirívó hiba, A három pártlap, a Rudé Právo szlovákiai kiadását, a Pravdát és az Üj Szót egy vállalat, a Pravda vállalat állítja elő. Nemcsak azért, mert a három lapot egy vállalat állítja elő, hanern^ különben is, testvéplapjainktól mindenkor és minden téren a lehető legnagyobb segítséget kapjuk. Így például sok esetben megtörténik, hogy egyes képeket, melyeknek kliséjét testvérlapjaink — a Rudé Právo, vagy a Pravda — már megcsináltatták, egyrészt takarékossági szempontból, másrészt időnyereség céljából átvesszük tőlük. Ez at eset történt február 1-én is. A Rudé Právo február 1-i számának 6. oldalán — ezt olvasóink utólag ellenőrizhetik — megjelent egy kép, amely tüntető tömeget ábrázolt és arról szólt, hogy Leopoldville lakossága tiltakozik Gizenga törvénytelen fogvatartása ellen. Külpolitikai szerkesztőnk a Rudé Právoban látva a képet, amelyet a mi lapunkban is le akartunk közölni, telefonált a nyomdába és megkérte a segédmettőrt, hogy a klisét kérje el a Rudé Právotól. Még azt is megmondta, hogy a kép tüntető tömeget ábrázol. Külpolitikai szerkesztőnk megcsinálta a kép aláírását, azt, ami a február 2-i számunkban megjelent, a segédmettőr pedig elkérte a Rudé Právotól a 'klisét. De hát idáig minden szabályszerűen ment — kérdezheti most az olvasó — hogyan és hol történt hát mégis a hiba? A hiba részben ott történt, hogy a segédmettőr a Rudé Právo kliséi közül kikereste a tüntetést ábrázolót, csakhogy nem azt, amelyik a leopoldviliei tüntetést ábrázolja, hanem amelyik a párizsi tüntetésről szólt, s amely a Rudé Právo egyik előző napi vidéki kiadásában jelent még. Nem szeretnénk, ha olvasóink magyarázatunkat holmi mosakodásnak tekintenék. Az esetet csak azért mondtuk el, hogy olvasóink lássák: a legnagyobb gondosság mellett is keletkezhetnek hibák. A lényeg pedig az, hogy a magyarázat, a szerencsétlen véletlenek a szerkesztőséget nem mentesítik a felelősség alól. De most nemcsak erről az egy kirívó hibáról van szó. Beszélhetnénk a sok sajtóhibáról, beszélhetnénk arról, hogy a vasárnapi, február 4-1 számunkban a pánafrikai értekezletnek hogyan lehetett az a címe, hogy pánamerikai értekezletet tartottak. Ezeket a hibákat mi nem kenjük el azzal a bölcs salamoni tétellel, hogy amióta újság van, azóta vannak sajtóhibák és tévedések, s ezek mindaddig lesznek, amíg újság lesz. Nem volnánk kommunisták, ha erre az álláspontra helyezkednénk. A hibákért felelősek vagyunk, a hibák ellen harcolnunk kell. — a hiba selejt, márpedig mi harcolunk a selejt ellen. Nem akarunk most ezzel mentegetőzni, viszont az igazság kedvéért néhány, az újság szerkesztésével kapcsolatos dolgot, röviden Ismertetnünk kell olvasóinkkal. Meg kell említenünk pl. azt, hogy az Üj Szó korán, este 8 órakor zár. Am ennek ellenére, vagy éppen ezért, a szerkesztőség mindent elkövet, hogy a lapba a lehető legfrissebb híreket is behozza, s bizony ez az akarat és jószándék sokszor — a saját hibánkon kívül — rohammunkához és kapkodáshoz vezet. Sokszor vagyunk úgy, hogy mi magunk mondjuk és tesszük, hogy gyerünk, gyerünk, mivel — a szó szoros értelmében — másodpercekért megy a harc. Sokszor vagyunk úgy, hogy borotvaélen, másodperceken táncolunk, mert a legutóbb érkezett hírt be szeretnénk hozni a lapba, viszont tudatában vagyunk annak, hogy az ekkor és ekkor induló vonatokon már ott kell lennie a lapnak. Mi tagadás, bizony az ilyen esetekben, ha olyan hibá; látunk a lapban, ami nem politikai, vagy nem értelemzavaró hiba, akkor elállunk a-kijavításától — ami időt vesz igénybe — mert a lapnak „elúsznia" nem szabad. Meg kell említenünk azt is, hogy az Üj Szóban megjelenő anyag jelentős része fordítás. Ugyanis a Csehszlovák Sajtóirodától a kül- és belpolitikai anyagot, a híreket mi szlovákul, vagy csehül kapjuk. Igaz, hogy ennek az anyagnak a fordítására nekünk megvan a megfelelő fordító gárdánk, viszont igaz az is, hogy a fordítás időt vész igénybe, még hozzá nem is keveset. Ráadásul aztán este, zárás előtt, amikor úgyis túl van feszítve a húr, persze, hogy a fordítót is sürgetjük, viszont, ha sürgetjük, ha „vágni" kénytelen a munkát, akkor a gyors munka a minőség rovására megy. Innen és ebből származik aztán az, hogy az Üj Szóban eltérő minőségű fordítások jelennek meg. Befejezésül térjünk vissza oda, ahonnan kiindultunk, olvasóinknak az Üj Szó iránt megnyilvánuló bizalmához. Az Űj Szóban azelőtt is voltak hibák, nem egyszer kirívó és durva hibák. Ha olvasóink néhanapján reagáltak is ezekre a hibákra, akkor is ez csak igen szórványos volt, a hibákra figyelmeztető levelek egy része névtelen volt és e levelek nem egyszer rosszindulatúak és kárörvendőek voltak. Ezzel szemben mi történik az utóbbi időkben? A hibáinkra figyelmeztető levelek megszaporodtak, az olvasók azonnal reagálnak, aláírják és pontos lakhelyükkel jelölik meg leveleiket, s ami a legfontosabb : a kritika elvtársi és baráti. Olvasóinknak ezekre a hibáinkra figyelmeztető leveleik és észrevételeik azt bizonyítják, hogy az Oj Szó és az olvasók közti kapcsolatban minőségileg új fordulat van kialakulóban. Olvasóink leveleit nem lehet és nem tudjuk másként értékelni, mint úgy, hogy annyira magukénak érzik és tekintik az Üj Szót, hogy egyáltalán nem közömbös számukra, van-e hiba a lapban, vagy nincs. Ez pedig a lehető legnagyobb bizalom és szeretet megnyilvánulása olvasóink részéről. De éppen ez a bizalom arra kötelez bennünket, hogy a magunk részéről valóban mindent elkövessünk a hibák kiküszöbölésére, és hogy ezáltal még jobban elmélyítsük olvasóink és lapunk közötti igaz elvtársias kapcsolatot, Időszerű nyelvi kérdések Mindannyiunk kötelessége, hogy helyesen és szépen beszéljünk, írjunk, helyesen és szépen használjuk anyanyelvünket. A nyelvművelés célja a nyelvi kultúra terjesztése a dolgozó nép között: ne csak az értelmiségiek, hanem a munkások és a parasztok is teljes szépségben és gazdagságában használják anyanyelvüket. A nyelvművelés a szlovákiai magyar dolgozók számára főleg két okból igen fontos kérdés. Először is azért, mert a szlovák nyelv hatására igen suk helytelen kifejezés használatos nálunk, másrészt azért, mert egyes, csak hazánkban előforduló hivatalos elnevezésekre a magyar szókészletben és helyesírásban nincs megtelelő kifejezésünk. A technika, a tudományok és az élet fejlődésével napról-napra új fogalmak keletkeznek, amelyekre meg kell találnunk a helyes magyar kifejezést. Mindezek problémát okoznak a szerkesztőségekben, iskolákban, a mezőgazdaságban és az iparban — beszédben és Írásban egyaránt. Lapunk mai számától kezdve rendszeresen foglalkozunk időszerű nyelvi kérdésekkel. A kérdéseket elsősorban olvasóinktól várjuk. Forduljanak lapunkhoz nyelvi problémáikkal, és majd sorban válaszolunk rájuk. Bevezetőül kiragadunk egy problémát a sok közül — az idegen szavak használatának kérdését. A csehszlovákiai magyar dolgozók nyelvében a szlovák hatására sok olyan idegen szó „honosodott meg"," amelyre van helyes magyar kifejezés. Ilyenek például: rekreáció -« üdülés, vagy kirándulás, kontrola — ellenőrzés, inventár (inventúra) — leltár ( ozás), rezervál — tartalékol, Iiidusztrla-: llzácló — iparosítás stb. stb. Amikor az idegen szó megfelelően helyettesíthető magyarral, akkor nyelvünk szabályai szerint mindig a magyar szót kell használni. Természetesen a magyarban is vannak idegen szók, amelyek szükségesek. Ilyenek az ún. nemzetkőzi szavak, de ezeknél is vigyázni kell a helyes használatra Például: botanikus és nem botanik, bürokrácia és nem birokrácia, sztrájk és nem strajk, konzerv és nem konzerva, büfé és nem bufet, stb. Mindannyiunk kötelessége, hogy jól megtanuljunk szlovákul, de ugyanakkor anyanyelvünk tisztaságát is védjük. Furcsa ember az olyan, aki sem magyarul, sem szlövékul n«m -ífeszél helyesen, és ilyenféle mondatokat használ: „A szanltka éppen a národný výbor előtt állt meg, és két beteget vitt a chlrurgiára." Vagy: „A pénteki koncerteken mindig jó program van." Más: „Szegény obvodný lekárnak sok dolga van a chrípka miatt." A mondatok helyesen: A mentőautó éppen a nemzeti bizottság előtt állt meg, és két beteget vitt a sebészetre. A péuteki hangversenyeken mindig jó mfísor van. Szegény körzeti orvosnak sok dolga van az influenza (-Járvány) miatt. Előfordül, hogy az említett és más Idegen szavaknak nem Ismerjük a magyar megfelelőit, leggyakrabban azonban kényelemből használjuk az idegen kifejezéseket. Azzal nem tudunk jobban szlovákul, ha občiansky preukaz-t mondunk polgári igazolvány helyett, abonentkát (hangverseny) bérlet helyett, televízort televízió (s készülék) helyett stb. Az ilyen beszédet már egy évszázaddal ezelőtt kigúnyolta Jókai Mór, Ján Chalúp- ka és mások. A szocialista ember kultúrájához a nyelvi kultúra is hozzátartozik. -kiFebruár 3-án mutatta be a bratislavai Oj Színpad Agathe Christie „Egérfogó" című darabját. A darabot. N. Lokvencová rendezte. Felvételünkön E. Lokvencová — Malia Ralston és S. Záhradník — Kristóf Wren szerepében. {J. Herec felvétele) ÜJ SZÖ 9 * 1SB2. február 10.