Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-10 / 40. szám, szombat

* DMITRIJ SOSZTAKOVICS A zeneszerző hivatása Az alábbiakban Omitrij Soszta­kuvics zeneszerzőnek, a Szovjet­unió Lenin-díjas népművészének a moszkvai Pravdában megjelent cikkét közöljük, rövidített formá­ban. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK Ű| programja nagy fi­gyelmet fordít a kultúrára. A prog­ramból mi, zeneművészek is sok mély gondolatot meríthetünk művészetünk további fejlesztéséhez. Zeneszerzőinknek mindenekelőtt te­vékenyen részt kell venniük az ifjú nemzedék zenei nevelésében, segíte­niük kell a tj»mmynizmus ifjú épí­tőit, hogy megismerkedhessenek a zeneművészet alapjaival. Az általános iskolai zeneoktatás esztétikai kultú­ránk alfája és ómegája. A soknemzetiségű szovjet művészet számára Igen nagy jelentőségű kér­dés az osztály nélküli társadalom kultúrájának kialakítása, amely ez egész nép • kultúrája, egyetemes em­beri kultúra lesz, mint azt a prog­ram leszögezi. Azelőtt főleg arra ügyeltünk, hogy ez vagy az a nem­zeti stílus tiszta maradjon, védtük attól, hogy új intonációk vagy ritmu­sok hatoljanak bele, amelyek meg­bonthatják a régebben kialakult el­képzelést. Ez a védelmező álláspont törvényszerű volt a fejlődés bizonyos szakaszain számos nemzeti zenekul­túránál. ­Idő múltával azonban ellentmon­dásba került az életben tapasztalt gyakorlattal az a szemlélet, hogy a nemzeti zenekultúrákat abból a szem­pontból kell figyelni, ami elválasztja őket egymástól. A Szovjetunió népei egységes családként, egyre erősödő testvéri barátságban élnek. Állandó gazdasági és kulturális kapcsolatban állnak egymással, olvassák más né­pek irodalmát, éneklik legnépsze­rűbb dalalt, táncolják legszebb tán­cait. Ilyen körülmények között a né­pek zeneművészetének védelme el­vesztette jelentőségét. Teljesen helytelen lenne a nemzeti kultúrák kölcsönhatásának és köze­ledésének folyamatát úgy elképzelni, mint a zenei nyelv kiegyenlítődését, vagy mindennek az összezagyválá­sát az egész nép zenekultúrájának az egyetemes emberi zenekultúrának a nevében. A kommunista társadalom zenekultúrája nem a nemzeti jelleg kozmopolita kiküszöbölésének útján fog haladni, hanem a közeledés nem-, zetközi alapjának megerősödése ered­ményeképpen az ú], haladó hagyomá­nyok talaján. Nem véletlen, hogy a nép egésze azokat a műveket érzi a magáénak, amelyeknek szerzői csatlakozni tud­tak más népek zenekultúrájának eredményeihez, s emellett nem vesz­tették el egyéniségüket és nemzeti sajátosságaikat. AZ OROSZ ZENE klasszikusai nagyszerű példáját adták annak, hogyan kell magukévá tenni és fej­leszteni a legjobbat abból, amit a vi­lág zenekultúrája alkotott. Számunk­ra — dinkától Rimszkij-Korszakovig — mindig az orosz nemzeti dallam volt gazdag melódikus gondolkodá­suk forrása, jóllehet nyitott füllel figyelték más zenekultúrák fordula­tait és ritmusait, és igen tájékozot­.tak voltak a nyugati zene terén. Mindazonáltal sohasem vonultak vissza csak a nemzeti jelleg keretei közé, hanem eléggé széleskörűen ér­telmezve azt, kiválogatták a Nyugat zenekultúrájából mindazt, fcmi leg­inkább összhangban volt az orosz zene egészével, és ami legközelebb állt saját egyéniségünkhöz. Le kell szögezni, hogy a nemzet­közi jelleg sohasem állhat szemben a nemzetivel. A soknemzetiségű szovjet kultúra fejlődése nem a nem­zeti jelleg elmosódása révén törté­nik, hanem a közös célok és felada­tok, törekvések és eszmék egysége a szépről vallott egységes elképzelés révén. Éppen ez mozdítja elő a nemzeti kultúrák egyesülését. Valamennyiünk előtt az a feladat áll, hogy gyűjtsük az orosz népdalo­kat, elsősorban a mai dalokat, és hogy feldolgozzuk ezeket zenei jele­nünk követelményeinek megfelelően. Meggyőződésem, hogy ez az aUtotó feldolgozás az orosz szovjet zene egyik legfontosabb feladata kommu­nista holnapunk egyetemes emberi kultúrájának kialakításában. A KOMMUNIZMUS már ma épül, és ma élö emberek építik. A művésznek mindig előre kell néznie, ezért a szov­jet zeneművészet egyik legfontosabb problémája a művész és a mai téma kérdése. Persze távol állunk attól a gondolat­tól, hogy teljesen lemondjunk a törté­nelmi témákról vagy a népi eposzról. Nem kétséges, hogy a zeneszerzők a dra­maturgokkal együtt még sokáig meríteni fognak ebből a forrásból. De mi úgy gondoljuk, hogy napjainkban a mai élet — mint az alkotás forrása — több ih­letet ad, több emóclonális hevületet araszt, jobban elősegíti azt, hogy a mű­vészek és a nép megértse egymást. A művészi alkotás legfőbb értelme és jelentősége a nép szolgálata. Korunk haladó művészének, szent kötelessége, hogy a néppel legyen, harcba hívja, részt vegyen e harcban, amely azért fo­lyik, hogy új eredmények szülessenek a kommunizmus építésében. Ez pedig azt jelenti, hogy a mai téma többé nem csupán az egyik a művészi alkotásban lehetséges témák közül. Napjainkban a mai téma elsődleges alkotől szükségsze­rűséggé emelkedik, ami jellemző min­den Igazi njűvészre. Csak az a művészet fog élni, virá­gozni, mély gyökereket ereszteni az élet­ben, amely abban látja hivatásét, hogy a történelem nagy formálóját, a népet szolg81]a. A hagyományok és az újítás a művészi fejlődés dialektikus folyamatának eltép­hetetlen láncszemei, és nem lehet őket egymástól elszakítva vizsgálni. Minden újítás a legjobb hagyományokon nyugszik, és fordítva, azok a hagyományok szilárdak és termékenyek, amelyekben elejétől fog­va helyet kaptak az őket létrehozó kor határaibői kiemelő elemek. Ezért meg kell különböztetnünk ele­ven és holt hagyományokat, Igazi és ál újítást. Az eleven hagyomány és az Iga­zi újítás alkot dialektikus egységet, mi­vel mindkettő a mai életben gyökerezik, mindkettőt a társadalmi fejlődés tör­vényei határozzák meg. Ml HATÁROZOTTAN az újítás mellett, az új eszközök keresése, a bátor kísér­letezés mellett vagyunk, de feltétlenül annak érdekében, hogy még tökélete­sebben sikerüljön ábrázolni azt, ami új, haladó az életünkben, és amiről nem lehet a régi módon beszélni. Meg kell találni azokat a kifejezési formákat, amelyek még világosabbak, még mélyebb benyomást keltenek mint a régiek. Ogy kell kísérletezni, hogy közben nem sza­bad elszakadni az élettől, és meg kell találni a legrövidebb utat a nép szívé­hez. Az az eszmei zűrzavar, amely most a kapitalista világban uralkodik, a két­ségbeesés, a riadalom, a végzetszerűség motívumainak túlsúlya, a pozitív Ideálok és a világos cél hiánya olyan áramla­tokat hoz létre a művészetben, amelyek elszakadtak a nép Igényeitől, és ame­lyek létezésének semmiféle perspektívá­ja nincsen. A teljesen Individualista áramlatok és Irányzatok elszakadtak az eleven zenei gyakorlattól, az élet lüktetésétől. Ki­agyalt „rendszereken" alapszanak, ame­lyeket alkotóik gondoltak kl. Ezeknek semmi közük sincs az Igazi újításhoz, amely mindig egy új eszmei és művészi koncepció hordozója. Teljes határozott­sággal keli hangsúlyozni, hogy mind­ezek az antihumanista irányzaíok idege­nek a szocialista realizmustól, A jövő mezőgazdászai iííj ! Az iskola folyo­• sójának csendjét az óra végét jelző csengő éles berre­gése zavarja meg. Egymás után nyíl­nak ki a tantermek ajtajai, a komoly arcú tanárok után •jgymás hegyén-há­tán hömpölyög a folyosóra a vidám diáksereg. A har­1 madikosok arca ; mintha komolyabb ; volna. Igaz, szám­tanóra volt, és Cí­cer tanár elvtárs megköveteli, hogy mindenki kívülről tudja a bonyolult számtani képlete­ket. De nemcsak ez a „nagy gond". Pályaválasztás előtt állnak. Kiszling Ilonka és Simon Kati mint két régi jó barát egymásba karolva, sétálva a kémiát magolják. Nemcsak a barátság köti őket össze, hanem egy az életcéljuk is. Mindketten a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán akar­ják folytatni tanulmányaikat. — Apu Rukoricatermesztéssel fog­lalkozik — mondja Ilonka. — Amikor különböző- kísérleteket végez, mindig magával visz. Sokat beszél arról a tervéről, hogy hektáronként eléri a 100 mázsás hozamot. (Szemesen). Ügy megszerettette vélem a mezőgazdasá­KtKling Hona, Baráti találkozó A magyarországi érsekvadkerti Ma­gyar-Csehszlovák Barátság nevű ter­melőszövetkezét az elmúlt napokban magyar-csehszlovák kulturális napot tartott. Az ünnepségen megjelent František Písek, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagy­követe, dr. Rudolf Holčik, a csehszlo­vák kultúra budapesti igazgatója, Szebellai János, a Levicei Járási Nem­zeti Bizottság elnökhelyettese, Jakab Sándor, az MSZMP nógrád-megyei bi­zottságának első titkára, országgyűlé­si képviselő és sokan mások. A két nép barátságának elmélyíté­sét szolgáló, gazdag kulturális műsor­ral tarkított találkozó szívélyes han­gulatban zajlott le. Sólyom Ferenc, SróekvadKeri got, hogy más életpályát el sem tu­dok magamnak képzelni. Röviden így jellemezhető: Kiszling Ilonka az apja nyomdokába lép. Még messze ven az az idő, amikor a dip-. lomát kézhez kapja, de ő már „jö­vőjére" is gondol. Az iskola elvégzé­se után valamelyik mezőgazdasági kutatóintézetben akar majd dolgozni, hogy tovább folytassa édesapja meg­kezdett munkáját. Simon Kati falun, Páskaházán nőtt fel. Szüleinek volt egy pár hektár földje. Ma már a föld a közösben van. Kati pedig a szünidő nagy részét a mezőn tölti. Segít a kapálásban, az aratásban, kévét összehordani. — Szeretem a falut, s a falusi éle­tet — mondja Kati. — Ott nőttem fel s ott is akarok élni. Mezőgazdász le­szek ... Szava elakad. Zavartan néz körül, majd bátortalanul barátnőjére moso­lyog, aztán tovább fonja a beszéd fonalát. — Én és a barátnőm már régebben elhatároztuk, hogy mezőgazdászok le­szünk. Ezért is tanulom szorgalmasan a kémiát. Tudom, a kemizálásé a jövő, s annak, amit itt, az iskolában meg­tanulok, a főiskolán és az életben hasznát veszem. • Két boldog diák. Tudják mit, s miért akarnak. A jó tanulók közé tartoz­nak. Több éve az iskola CSISZ szer­vezetének funkcionáriusai. Kati kul­túr-, Ilonka politikai felelős. Szorgal­masan látogatják az iskola mezőgaz­dasági szakkörét is. 1 Az ősszel a ša­, Carikovói általános y műveltséget nyújtó * középiskolából Ilonka és Kati elin­dul az élet felé. S ha nem is beszél­nek róla, de elha­tározásukban nagy ' része van a poli­technikai nevelés­nek is. S mit el nem ér az ember, ha van erős aka­rata. Náluk pedig ebben nincs hiány, így már ma is bát­1 ran állíthatjuk, hogy ők ketten im­már a jövő mező­gazdászai közé tar-toznak. Németh János Simon Katalin, A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére Felrepült a bátrak rakétája A „bátrak rakétája" nem ré­gen, alig két hete emelkedett a magasba földkörüli útjára, eredetét kutatva azonban vissza kell térnünk a múlt év nyarába. Tavaly a nyári szünidő ele­jén Rajecké Tepllcén nagy pio­nír-ünnepség volt. Hazánk leg­fiatalabb építőit meglátogatták e országos találkozón a párt- és a kormány vezető személyiségei és elbeszélgettek velük. Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnö­künk többek között ezeket a szavakat intézte hozzájuk: legyetek bátrak, Jől tanuljatok és szeressétek hazátokat..." E szavak mély értelmét minden pionír átérezte. A Prievldzal Alapfokú Kilencéves Iskola pl­roskendős növendékei különös­képpen megszívlelték köztársa­sági elnökünk buzdítását, s gon­dolkodtak, miképp tudnák e sza­vakat valóságra, tettekre válta­ni. Végül ls olyan ötletük tá­madt, amely méltó az Intés ko­molyságához s egyben a pioní­rok tettekben, szorgalomban gaz­dag múltjához ls. Elhatározták, hogy'felbocsátják a „bátrak ra­kétáját". A prievidzai pajtások rakétája olyan elképzelt mű, amelynek üzemanyagát a pionírok köteTte­zettségvállalásaik teljesítésével szolgáltatják. Minden raj — ösz­szesen huszonhárom — vállalta különféle feladatok teljesítését, s ezzel hozzájárult, hogy a kép­zeletbeli rakéta egyszer megke­rülje a Földgolyót. Vagyis ha szorgalmasak és kitartók lesz­nek, huszonháromszor indul el különös gépük nagy körútjára. A csapattanScs olyan faliújságot szerkesztett, amelyen feltüntet­ték minden raj vállalásait. E táblázat mellett nagy űrhajó látható, benne ül egy pionírraj. Melyik? Mindig az, amely leg­jobban teljesíti feladatait. Je­lentős történelmi napokon, — így például a februári esemé­nyek, Prievidza felszabadulása évfordulóján, a dolgozók ünne­pén, stb. fogják értékelni mun­kájukat. Az a raj, amely a legtöbb jő pontot szerzi a végső kiér­tékelésen, — s ez a CSKP XII. kongresszusa előtt lesz, Jutal­mat kap. A prievldzal pionírok így akarják kifejezni szeretetü­ket és hálájukat a párt gon­doskodásáért. S hogy milyen kö­telezettségvállalásokról van sző? Gazdagok, sokszínűek akárcsak ifjúságunk élete. Így például el­határozták, hogy: • 23 raj elnyeri az ifjú épí­tők címet, 0 minden pionír megtanul úszni, kerékpározni, korcsolyáz­ni és sízni, 0 400 pionír megszerzi a „Ha­za építése és védelmére légy kész" jelvényt, 9 könyvkötő műhelyt rendez­nek be és ott fogják javítani megrongált tankönyveiket, • 3000 koronával járulnak a VIT-alaphoz, • minden osztálybői megnyer­nek néhány pionírt a bányászat és a mezőgazdaság számára, stb. Hosszan folytathatnánk, sok a vállalás. S vajon tel]sítik-e? A prievidzaiak tudják, hogy most rajtuk az egész ország pionírjai­nak a szeme. Ez kötelezi Több iskolában a pionírcsapat úgy határozott, hogy követi a prie­vidzai pajtások példáját, és ők is felbocsátják a maguk „raké­táját". így például a Lehota pri Nitre-i pionírok, a nagycété­nyiek, a vráblei pajtások, a zo­borlak és még mások. Az ő kö­telezettségvállalásaik ls arról tanúskodnak, hogy tudják, hol van szükség fiatal, szorgalmas kezekre, s arról tanúskodnak, hogy a lehető legszebben, képes­ségeik növelésével, tanulással és munkával akarják kifejezni a párt iránti szeretetüket. Kövessétek ti is a prievidzaiak példáját. (trik) GYERMEKVILÁG KOVÁCS ISTVÁN: A SZO VJ ET PIONÍROK ÉLETÉBŐL Segítünk q kommunizmus épí ésében A z Iskolai honismereti kör hő­napokon ét kaolinföldet ku­tatott a város környékén. A kao­linra sz elektrotechnikai gyárnak volt szüksége villamos szigetelők gyártására. Ki hitte volna, milyen nehéz do­log kaolint találni. Találtak ők mindenféle agyagfőidet,' csak kaolint nem. Már fel akartak hagyni a kutatással... Egy alkalommal terepszemlére Indultak a Lovaty folyón. Misa Andrejev rőzséért ment, hogy tüzet rakhassanak. Csodák csodá­ja: egy marék kaolinnal tért vlsz­szal Gazdag lelőhelyre bukkant a Lovaty partján, tíz kilométerre Velikije Lukl-től. Nemsokára kao­linbánya nyílt itt. Ugyanez a Misa Andrejev Szasa Latisevvel, Vova Lebegyevvel, Sza­sa Lukjanovval, Vologya Mityin­nel bevezette a villanyáramot a Rosszija kolhoz állattenyésztő farmjára. Gödröket ástak, beállí­tották a villanypóznákat, felsze­relték a generátorokat és a ve­zetékeket. Ha nem találtak volna kaolint, nem kaphattak volna szigetelőket a gyártól, akkor pedig most nem égne a villany a kolhozban. Az elektrotechnikai gyár a kao­linbánya megnyitása után teljes kapacitással dolgozott. Mily fel­emelő érzés hatotta át Misát és társait! Hisz nemegyszer hallot­ták, hogy villamosítás nélkül nincs kommunizmus. Márpedig ők megdolgoztak a ylllamosításértl A Velikije Luki-i 1. számú is­kola növendékei véletlenül tudták meg, hogy az üzem nyersanyagot keres. A Rosszija kolhozban is egy látogatás alkalmával vélet­lenül hallották, hogy az állatte­nyésztő farmon nincs villanyvilá­gítás. Senki sem • kényszerítette vagy kérte a fiúkat, hogy kaolint keressenek az üzemnek vagy ve­zessék be a villanyvilágítást a kolhozban. Maguktői kezdemé­nyezték. Egyes gyerekek azt hiszik, hogy a kommunizmusban nem kell majd dolgozni. Valahányszor Ilye­nekkel találkozom, mindig elme­sélem nekik Misa Andrejev és társai történetét. V. MOROZOV Ideggel MOSAKODNAK, reggeliznek, Iskolába elsietnek. S BESÜT a Nap az ablakon, Csókot hint szét az arcukon . PIROSODIK az ég alja, Derengés száll a házakra. A KÉMÉNYEK felébrednek, Fürge fUstöt eregetnek. KOT nyikorog, kapu zörren, Messze hallik a csöndben. ERŐSÖDIK, dagad a fény, S felébred a sok kislegény. SÜRGÖLŐDNEK a kislánykák, Dús hajukat igazgatják. 1. Tudjátok-e, hol lesz ez év nyarán a világ ifjúságának VIII. nagy találkozója? Ha megfejtitek az alábbi rejtvényt a vastag víz­szintes sorbői, megtudhatjátok, hol rendezik meg a következő VIT-et. 2 3 4 6 7 S ÜDVÖZÖLJÜK A SZOVJET PIONÍROK 40. ÉVES SZERVEZETÉT Függőleges: 1. Téli csapadék. 2. Távolodást Jelent. 3. Igavonő ál­lat. 4. Téli sporteszköz. 5. Szintén. 6. Tiltó sző. 7. Kicsinyítő képző. 8. Idősebb rövidítése. (Beküldte": Kecskeméti Ottó, Vei. Cetín] 2. Egyetlen gyufaszál elmozdítá­sával megtudjátok-e oldani, hogy, a végösszeg 139 legyen? (Beküldte: Benye Margit, Svodin) KIK NYERTEK: MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Három egyenes­sel így lehet hat egyenlő nagyságú háromszögre felosz­tani a háromszöget. 2. Egyik megoldási mód: 2 + 2 + 2:2—2 = 1 2X2 + 2—2 : 2 = 2 2X2X2—2 :2 = 3 2+2+2+2:2=4 2X2X2+2:2=5 Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesül­tek. 1. Dadu Mária, Veiké Kapu- 3. a mérleg mindkét serpenyő­šany, 2. Garuncz Jfizsef, Vieska, jébe 3—3 aranypénzt tesiünk. 3. Horváth Ilona, Ľuba, 4. Lenlcz Hogyha a mérleg egyenlő súlyt ky Éva, Hor. Králova, 5. Sipka Bé m utat, nincs köztük a könnyebb, la, Pribeta. Másodszori mérésnél egy-egy pénzt Az Alma Ata i 2-es számú középiskola internátusában a Megfejtéseiteket a következő teszünk a mérlegbe, ha ezek is prágai pionírok által küldött bábukkal játszanak a szovjet pio- címre küldjétek: Üj Szú, Gyermek egyforma súlyúak, akkor a meg­nirok. világ, Bratislava, Gorkého 10. maradt kilencedik a könnyebb. ÜJ SZÖ 10 * 1962. február 10.

Next

/
Thumbnails
Contents