Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-10 / 40. szám, szombat

* DMITRIJ SOSZTAKOVICS A zeneszerző hivatása Az alábbiakban Omitrij Sosztakuvics zeneszerzőnek, a Szovjetunió Lenin-díjas népművészének a moszkvai Pravdában megjelent cikkét közöljük, rövidített formában. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK Ű| programja nagy figyelmet fordít a kultúrára. A programból mi, zeneművészek is sok mély gondolatot meríthetünk művészetünk további fejlesztéséhez. Zeneszerzőinknek mindenekelőtt tevékenyen részt kell venniük az ifjú nemzedék zenei nevelésében, segíteniük kell a tj»mmynizmus ifjú építőit, hogy megismerkedhessenek a zeneművészet alapjaival. Az általános iskolai zeneoktatás esztétikai kultúránk alfája és ómegája. A soknemzetiségű szovjet művészet számára Igen nagy jelentőségű kérdés az osztály nélküli társadalom kultúrájának kialakítása, amely ez egész nép • kultúrája, egyetemes emberi kultúra lesz, mint azt a program leszögezi. Azelőtt főleg arra ügyeltünk, hogy ez vagy az a nemzeti stílus tiszta maradjon, védtük attól, hogy új intonációk vagy ritmusok hatoljanak bele, amelyek megbonthatják a régebben kialakult elképzelést. Ez a védelmező álláspont törvényszerű volt a fejlődés bizonyos szakaszain számos nemzeti zenekultúránál. Idő múltával azonban ellentmondásba került az életben tapasztalt gyakorlattal az a szemlélet, hogy a nemzeti zenekultúrákat abból a szempontból kell figyelni, ami elválasztja őket egymástól. A Szovjetunió népei egységes családként, egyre erősödő testvéri barátságban élnek. Állandó gazdasági és kulturális kapcsolatban állnak egymással, olvassák más népek irodalmát, éneklik legnépszerűbb dalalt, táncolják legszebb táncait. Ilyen körülmények között a népek zeneművészetének védelme elvesztette jelentőségét. Teljesen helytelen lenne a nemzeti kultúrák kölcsönhatásának és közeledésének folyamatát úgy elképzelni, mint a zenei nyelv kiegyenlítődését, vagy mindennek az összezagyválását az egész nép zenekultúrájának az egyetemes emberi zenekultúrának a nevében. A kommunista társadalom zenekultúrája nem a nemzeti jelleg kozmopolita kiküszöbölésének útján fog haladni, hanem a közeledés nem-, zetközi alapjának megerősödése eredményeképpen az ú], haladó hagyományok talaján. Nem véletlen, hogy a nép egésze azokat a műveket érzi a magáénak, amelyeknek szerzői csatlakozni tudtak más népek zenekultúrájának eredményeihez, s emellett nem vesztették el egyéniségüket és nemzeti sajátosságaikat. AZ OROSZ ZENE klasszikusai nagyszerű példáját adták annak, hogyan kell magukévá tenni és fejleszteni a legjobbat abból, amit a világ zenekultúrája alkotott. Számunkra — dinkától Rimszkij-Korszakovig — mindig az orosz nemzeti dallam volt gazdag melódikus gondolkodásuk forrása, jóllehet nyitott füllel figyelték más zenekultúrák fordulatait és ritmusait, és igen tájékozot.tak voltak a nyugati zene terén. Mindazonáltal sohasem vonultak vissza csak a nemzeti jelleg keretei közé, hanem eléggé széleskörűen értelmezve azt, kiválogatták a Nyugat zenekultúrájából mindazt, fcmi leginkább összhangban volt az orosz zene egészével, és ami legközelebb állt saját egyéniségünkhöz. Le kell szögezni, hogy a nemzetközi jelleg sohasem állhat szemben a nemzetivel. A soknemzetiségű szovjet kultúra fejlődése nem a nemzeti jelleg elmosódása révén történik, hanem a közös célok és feladatok, törekvések és eszmék egysége a szépről vallott egységes elképzelés révén. Éppen ez mozdítja elő a nemzeti kultúrák egyesülését. Valamennyiünk előtt az a feladat áll, hogy gyűjtsük az orosz népdalokat, elsősorban a mai dalokat, és hogy feldolgozzuk ezeket zenei jelenünk követelményeinek megfelelően. Meggyőződésem, hogy ez az aUtotó feldolgozás az orosz szovjet zene egyik legfontosabb feladata kommunista holnapunk egyetemes emberi kultúrájának kialakításában. A KOMMUNIZMUS már ma épül, és ma élö emberek építik. A művésznek mindig előre kell néznie, ezért a szovjet zeneművészet egyik legfontosabb problémája a művész és a mai téma kérdése. Persze távol állunk attól a gondolattól, hogy teljesen lemondjunk a történelmi témákról vagy a népi eposzról. Nem kétséges, hogy a zeneszerzők a dramaturgokkal együtt még sokáig meríteni fognak ebből a forrásból. De mi úgy gondoljuk, hogy napjainkban a mai élet — mint az alkotás forrása — több ihletet ad, több emóclonális hevületet araszt, jobban elősegíti azt, hogy a művészek és a nép megértse egymást. A művészi alkotás legfőbb értelme és jelentősége a nép szolgálata. Korunk haladó művészének, szent kötelessége, hogy a néppel legyen, harcba hívja, részt vegyen e harcban, amely azért folyik, hogy új eredmények szülessenek a kommunizmus építésében. Ez pedig azt jelenti, hogy a mai téma többé nem csupán az egyik a művészi alkotásban lehetséges témák közül. Napjainkban a mai téma elsődleges alkotől szükségszerűséggé emelkedik, ami jellemző minden Igazi njűvészre. Csak az a művészet fog élni, virágozni, mély gyökereket ereszteni az életben, amely abban látja hivatásét, hogy a történelem nagy formálóját, a népet szolg81]a. A hagyományok és az újítás a művészi fejlődés dialektikus folyamatának eltéphetetlen láncszemei, és nem lehet őket egymástól elszakítva vizsgálni. Minden újítás a legjobb hagyományokon nyugszik, és fordítva, azok a hagyományok szilárdak és termékenyek, amelyekben elejétől fogva helyet kaptak az őket létrehozó kor határaibői kiemelő elemek. Ezért meg kell különböztetnünk eleven és holt hagyományokat, Igazi és ál újítást. Az eleven hagyomány és az Igazi újítás alkot dialektikus egységet, mivel mindkettő a mai életben gyökerezik, mindkettőt a társadalmi fejlődés törvényei határozzák meg. Ml HATÁROZOTTAN az újítás mellett, az új eszközök keresése, a bátor kísérletezés mellett vagyunk, de feltétlenül annak érdekében, hogy még tökéletesebben sikerüljön ábrázolni azt, ami új, haladó az életünkben, és amiről nem lehet a régi módon beszélni. Meg kell találni azokat a kifejezési formákat, amelyek még világosabbak, még mélyebb benyomást keltenek mint a régiek. Ogy kell kísérletezni, hogy közben nem szabad elszakadni az élettől, és meg kell találni a legrövidebb utat a nép szívéhez. Az az eszmei zűrzavar, amely most a kapitalista világban uralkodik, a kétségbeesés, a riadalom, a végzetszerűség motívumainak túlsúlya, a pozitív Ideálok és a világos cél hiánya olyan áramlatokat hoz létre a művészetben, amelyek elszakadtak a nép Igényeitől, és amelyek létezésének semmiféle perspektívája nincsen. A teljesen Individualista áramlatok és Irányzatok elszakadtak az eleven zenei gyakorlattól, az élet lüktetésétől. Kiagyalt „rendszereken" alapszanak, amelyeket alkotóik gondoltak kl. Ezeknek semmi közük sincs az Igazi újításhoz, amely mindig egy új eszmei és művészi koncepció hordozója. Teljes határozottsággal keli hangsúlyozni, hogy mindezek az antihumanista irányzaíok idegenek a szocialista realizmustól, A jövő mezőgazdászai iííj ! Az iskola folyo• sójának csendjét az óra végét jelző csengő éles berregése zavarja meg. Egymás után nyílnak ki a tantermek ajtajai, a komoly arcú tanárok után •jgymás hegyén-hátán hömpölyög a folyosóra a vidám diáksereg. A har1 madikosok arca ; mintha komolyabb ; volna. Igaz, számtanóra volt, és Cícer tanár elvtárs megköveteli, hogy mindenki kívülről tudja a bonyolult számtani képleteket. De nemcsak ez a „nagy gond". Pályaválasztás előtt állnak. Kiszling Ilonka és Simon Kati mint két régi jó barát egymásba karolva, sétálva a kémiát magolják. Nemcsak a barátság köti őket össze, hanem egy az életcéljuk is. Mindketten a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolán akarják folytatni tanulmányaikat. — Apu Rukoricatermesztéssel foglalkozik — mondja Ilonka. — Amikor különböző- kísérleteket végez, mindig magával visz. Sokat beszél arról a tervéről, hogy hektáronként eléri a 100 mázsás hozamot. (Szemesen). Ügy megszerettette vélem a mezőgazdasáKtKling Hona, Baráti találkozó A magyarországi érsekvadkerti Magyar-Csehszlovák Barátság nevű termelőszövetkezét az elmúlt napokban magyar-csehszlovák kulturális napot tartott. Az ünnepségen megjelent František Písek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, dr. Rudolf Holčik, a csehszlovák kultúra budapesti igazgatója, Szebellai János, a Levicei Járási Nemzeti Bizottság elnökhelyettese, Jakab Sándor, az MSZMP nógrád-megyei bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő és sokan mások. A két nép barátságának elmélyítését szolgáló, gazdag kulturális műsorral tarkított találkozó szívélyes hangulatban zajlott le. Sólyom Ferenc, SróekvadKeri got, hogy más életpályát el sem tudok magamnak képzelni. Röviden így jellemezhető: Kiszling Ilonka az apja nyomdokába lép. Még messze ven az az idő, amikor a dip-. lomát kézhez kapja, de ő már „jövőjére" is gondol. Az iskola elvégzése után valamelyik mezőgazdasági kutatóintézetben akar majd dolgozni, hogy tovább folytassa édesapja megkezdett munkáját. Simon Kati falun, Páskaházán nőtt fel. Szüleinek volt egy pár hektár földje. Ma már a föld a közösben van. Kati pedig a szünidő nagy részét a mezőn tölti. Segít a kapálásban, az aratásban, kévét összehordani. — Szeretem a falut, s a falusi életet — mondja Kati. — Ott nőttem fel s ott is akarok élni. Mezőgazdász leszek ... Szava elakad. Zavartan néz körül, majd bátortalanul barátnőjére mosolyog, aztán tovább fonja a beszéd fonalát. — Én és a barátnőm már régebben elhatároztuk, hogy mezőgazdászok leszünk. Ezért is tanulom szorgalmasan a kémiát. Tudom, a kemizálásé a jövő, s annak, amit itt, az iskolában megtanulok, a főiskolán és az életben hasznát veszem. • Két boldog diák. Tudják mit, s miért akarnak. A jó tanulók közé tartoznak. Több éve az iskola CSISZ szervezetének funkcionáriusai. Kati kultúr-, Ilonka politikai felelős. Szorgalmasan látogatják az iskola mezőgazdasági szakkörét is. 1 Az ősszel a ša, Carikovói általános y műveltséget nyújtó * középiskolából Ilonka és Kati elindul az élet felé. S ha nem is beszélnek róla, de elhatározásukban nagy ' része van a politechnikai nevelésnek is. S mit el nem ér az ember, ha van erős akarata. Náluk pedig ebben nincs hiány, így már ma is bát1 ran állíthatjuk, hogy ők ketten immár a jövő mezőgazdászai közé tar-toznak. Németh János Simon Katalin, A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére Felrepült a bátrak rakétája A „bátrak rakétája" nem régen, alig két hete emelkedett a magasba földkörüli útjára, eredetét kutatva azonban vissza kell térnünk a múlt év nyarába. Tavaly a nyári szünidő elején Rajecké Tepllcén nagy pionír-ünnepség volt. Hazánk legfiatalabb építőit meglátogatták e országos találkozón a párt- és a kormány vezető személyiségei és elbeszélgettek velük. Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk többek között ezeket a szavakat intézte hozzájuk: legyetek bátrak, Jől tanuljatok és szeressétek hazátokat..." E szavak mély értelmét minden pionír átérezte. A Prievldzal Alapfokú Kilencéves Iskola plroskendős növendékei különösképpen megszívlelték köztársasági elnökünk buzdítását, s gondolkodtak, miképp tudnák e szavakat valóságra, tettekre váltani. Végül ls olyan ötletük támadt, amely méltó az Intés komolyságához s egyben a pionírok tettekben, szorgalomban gazdag múltjához ls. Elhatározták, hogy'felbocsátják a „bátrak rakétáját". A prievidzai pajtások rakétája olyan elképzelt mű, amelynek üzemanyagát a pionírok köteTtezettségvállalásaik teljesítésével szolgáltatják. Minden raj — öszszesen huszonhárom — vállalta különféle feladatok teljesítését, s ezzel hozzájárult, hogy a képzeletbeli rakéta egyszer megkerülje a Földgolyót. Vagyis ha szorgalmasak és kitartók lesznek, huszonháromszor indul el különös gépük nagy körútjára. A csapattanScs olyan faliújságot szerkesztett, amelyen feltüntették minden raj vállalásait. E táblázat mellett nagy űrhajó látható, benne ül egy pionírraj. Melyik? Mindig az, amely legjobban teljesíti feladatait. Jelentős történelmi napokon, — így például a februári események, Prievidza felszabadulása évfordulóján, a dolgozók ünnepén, stb. fogják értékelni munkájukat. Az a raj, amely a legtöbb jő pontot szerzi a végső kiértékelésen, — s ez a CSKP XII. kongresszusa előtt lesz, Jutalmat kap. A prievldzal pionírok így akarják kifejezni szeretetüket és hálájukat a párt gondoskodásáért. S hogy milyen kötelezettségvállalásokról van sző? Gazdagok, sokszínűek akárcsak ifjúságunk élete. Így például elhatározták, hogy: • 23 raj elnyeri az ifjú építők címet, 0 minden pionír megtanul úszni, kerékpározni, korcsolyázni és sízni, 0 400 pionír megszerzi a „Haza építése és védelmére légy kész" jelvényt, 9 könyvkötő műhelyt rendeznek be és ott fogják javítani megrongált tankönyveiket, • 3000 koronával járulnak a VIT-alaphoz, • minden osztálybői megnyernek néhány pionírt a bányászat és a mezőgazdaság számára, stb. Hosszan folytathatnánk, sok a vállalás. S vajon tel]sítik-e? A prievidzaiak tudják, hogy most rajtuk az egész ország pionírjainak a szeme. Ez kötelezi Több iskolában a pionírcsapat úgy határozott, hogy követi a prievidzai pajtások példáját, és ők is felbocsátják a maguk „rakétáját". így például a Lehota pri Nitre-i pionírok, a nagycétényiek, a vráblei pajtások, a zoborlak és még mások. Az ő kötelezettségvállalásaik ls arról tanúskodnak, hogy tudják, hol van szükség fiatal, szorgalmas kezekre, s arról tanúskodnak, hogy a lehető legszebben, képességeik növelésével, tanulással és munkával akarják kifejezni a párt iránti szeretetüket. Kövessétek ti is a prievidzaiak példáját. (trik) GYERMEKVILÁG KOVÁCS ISTVÁN: A SZO

VJ

ET PIONÍROK ÉLETÉBŐL Segítünk q kommunizmus épí ésében A

z Iskolai honismereti kör hőnapokon ét kaolinföldet kutatott a város környékén. A kaolinra sz elektrotechnikai gyárnak volt szüksége villamos szigetelők gyártására. Ki hitte volna, milyen nehéz dolog kaolint találni. Találtak ők mindenféle agyagfőidet,' csak kaolint nem. Már fel akartak hagyni a kutatással... Egy alkalommal terepszemlére Indultak a Lovaty folyón. Misa Andrejev rőzséért ment, hogy tüzet rakhassanak. Csodák csodája: egy marék kaolinnal tért vlszszal Gazdag lelőhelyre bukkant a Lovaty partján, tíz kilométerre Velikije Lukl-től. Nemsokára kaolinbánya nyílt itt. Ugyanez a Misa Andrejev Szasa Latisevvel, Vova Lebegyevvel, Szasa Lukjanovval, Vologya Mityinnel bevezette a villanyáramot a Rosszija kolhoz állattenyésztő farmjára. Gödröket ástak, beállították a villanypóznákat, felszerelték a generátorokat és a vezetékeket. Ha nem találtak volna kaolint, nem kaphattak volna szigetelőket a gyártól, akkor pedig most nem égne a villany a kolhozban. Az elektrotechnikai gyár a kaolinbánya megnyitása után teljes kapacitással dolgozott. Mily felemelő érzés hatotta át Misát és társait! Hisz nemegyszer hallották, hogy villamosítás nélkül nincs kommunizmus. Márpedig ők megdolgoztak a ylllamosításértl A Velikije Luki-i 1. számú iskola növendékei véletlenül tudták meg, hogy az üzem nyersanyagot keres. A Rosszija kolhozban is egy látogatás alkalmával véletlenül hallották, hogy az állattenyésztő farmon nincs villanyvilágítás. Senki sem • kényszerítette vagy kérte a fiúkat, hogy kaolint keressenek az üzemnek vagy vezessék be a villanyvilágítást a kolhozban. Maguktői kezdeményezték. Egyes gyerekek azt hiszik, hogy a kommunizmusban nem kell majd dolgozni. Valahányszor Ilyenekkel találkozom, mindig elmesélem nekik Misa Andrejev és társai történetét. V. MOROZOV Ideggel MOSAKODNAK, reggeliznek, Iskolába elsietnek. S BESÜT a Nap az ablakon, Csókot hint szét az arcukon . PIROSODIK az ég alja, Derengés száll a házakra. A KÉMÉNYEK felébrednek, Fürge fUstöt eregetnek. KOT nyikorog, kapu zörren, Messze hallik a csöndben. ERŐSÖDIK, dagad a fény, S felébred a sok kislegény. SÜRGÖLŐDNEK a kislánykák, Dús hajukat igazgatják. 1. Tudjátok-e, hol lesz ez év nyarán a világ ifjúságának VIII. nagy találkozója? Ha megfejtitek az alábbi rejtvényt a vastag vízszintes sorbői, megtudhatjátok, hol rendezik meg a következő VIT-et. 2 3 4 6 7 S ÜDVÖZÖLJÜK A SZOVJET PIONÍROK 40. ÉVES SZERVEZETÉT Függőleges: 1. Téli csapadék. 2. Távolodást Jelent. 3. Igavonő állat. 4. Téli sporteszköz. 5. Szintén. 6. Tiltó sző. 7. Kicsinyítő képző. 8. Idősebb rövidítése. (Beküldte": Kecskeméti Ottó, Vei. Cetín] 2. Egyetlen gyufaszál elmozdításával megtudjátok-e oldani, hogy, a végösszeg 139 legyen? (Beküldte: Benye Margit, Svodin) KIK NYERTEK: MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Három egyenessel így lehet hat egyenlő nagyságú háromszögre felosztani a háromszöget. 2. Egyik megoldási mód: 2 + 2 + 2:2—2 = 1 2X2 + 2—2 : 2 = 2 2X2X2—2 :2 = 3 2+2+2+2:2=4 2X2X2+2:2=5 Múlt heti fejtörőnk megfejtői közül könyvjutalomban részesültek. 1. Dadu Mária, Veiké Kapu- 3. a mérleg mindkét serpenyőšany, 2. Garuncz Jfizsef, Vieska, jébe 3—3 aranypénzt tesiünk. 3. Horváth Ilona, Ľuba, 4. Lenlcz Hogyha a mérleg egyenlő súlyt ky Éva, Hor. Králova, 5. Sipka Bé m

utat, nincs köztük a könnyebb, la, Pribeta. Másodszori mérésnél egy-egy pénzt Az Alma Ata i 2-es számú középiskola internátusában a Megfejtéseiteket a következő teszünk a mérlegbe, ha ezek is prágai pionírok által küldött bábukkal játszanak a szovjet pio- címre küldjétek: Üj Szú, Gyermek egyforma súlyúak, akkor a megnirok. világ, Bratislava, Gorkého 10. maradt kilencedik a könnyebb. ÜJ SZÖ 10 * 1962. február 10.