Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-09 / 39. szám, péntek

Olajmunkások között i^Sr messziről feltűnt a fúróto 1 1 rony. Mögötte ritka köd terpeszkedett a néhány kilométer széles hegyvonulaton. A torony kardhegyes csúcsa egyre magasabbra emelkedett, amint kocsink közeledett... A sofőr Diztos kézzel vezetett, noha a rossz, gödrös, hepehupás dűlőút igen megnehezítette munkáját. Autónk hirtelen fékezve megállt. Itt vagyunk Kúty mellett, a gbelyi részleghez tartozó 8-as munkaszakaszon, ahol a Lorenc-brigád tevékenykedik ... Kiszálltunk. A fúrótorony — 50 méter magas vaskolosszus — óriási motorrendszerének éktelen zenebonája fogadott bennünket. Autónk közvetlenül az UM-3D típusú, szovjet fúrótorony mellett állt, s így nem csoda, hogy egymás szavát sem értettük. Kísérőm, Emil Duhaj mérnök, a hodoníni Csehszlovák Kőolajbányák termelési vezetője egy fabódé felé irányított, ő maga pedig a fúrótorony felé indult. vrem mentem be a bódéba. Met** sző, hideg északi szél fújt a kopár, kisebb-nagyobb hókupacoktól tarkálló földeken. Felhajtott gallérral a bódé előtt álltam. A karcsú, ég felé törő gépóriásban gyönyörködtem, mely körül alig láttam embert. Dubaj • elvtárs négy olajos, sáros, vattaruhába öltözött férfival közeledett a bődé felé. Arcuk is sár- és olajfoltos volt, akárcsak vastag ruházatuk. Fejüket műanyagból készült, lapos védősisak fedte. Kemény, munkában edzett férfiakként hatottak. Bemutatom őket: Viktor Z a d u h a : erős vállú, 35— 40 év körüli, alacsony, kerek és mosolygó arcú férfi. Hazájában, a Szovjetunióban is fúrótornyoknál dolgozott, a krasznodarszki kerületben. Az itteni fúrásoknál már másodízben gyümölcsözteti hazánkban hosszú évek alatt szerzett gazdag tapasztalatait. Egyébként ez a hetedik, 4000 métert is meghaladó furata. — Hogy érzi magát Csehszlovákiában? — kérdeztem. — Mintha odahaza volnék — válaszolta elmaradhatatlan mosolyával. — Hogy megy a munka? — Jól — válaszolta szívélyesen. Valentyin Z s o h o v : külsőleg Zaduhov ellentéte. Magas, sovány, feketeszemű, 30 körüli férfi. Zsohov is régi szerelmese a fúrótoronynak. Kérdésemre meglepően jó szlováksággal ezeket mondta : — Kitűnő munkatársaim vannak. — Járt-e hazájában, mióta itt tartózkodik? '— Nem, mert mindannyiunknak (— vezetőjükkel, Nyikolaj P e 1 i p as z e v v e 1 együtt kilencen vannak — j itt van a családja is. A fúrás befejeztével azonban cl kell válnunk a brigádtól. "Haza megyünk ... — Milyen élményekkel tér haza? — Számomra a legszebbel. Meggyőződtem arról, hogy népeinket igazi barátság fűzi egymáshoz. . Alojz O n d r á š : nős, három fia van, tizenkét éve dolgozik a vállalatnál. Azelőtt mechanikus volt. Környékbeli. Az üzemi iskola szorgalmas látogatója. Igen szereti munkáját. Nagyon dicséri az UM-3D-t és kiemeli, hogy kollektívájuk sokat köszönhet Pelipaszevének. Sajnálja, hogy rövidesen el kell válniuk ... — Hiányozni fognak nagyon a további fúrásoknál — tette hozzá ... Štefan V a n e k : Viktor Zaduhára hasonlít. Szintén nős, környékbeli. Ö is évek őta dolgozik a vállalatnál. Kifogásol egyet-mást a brigád munkájában, főleg azt, hogy tevékenységük alig terjed túl a termelésen, mert pl. kulturális téren nem sokat végeztek. Megjegyezte, hogy ez bizony helytelen, és tenni kellene vaNemcsak itthon, hanem külföldön is ismertek a Praga jelzésű tehergépkocsik. A prágai Kleinent Gottwald Autógyárban nagy figyelmet szentelnek a dolgozók és a technikusok szakképzettsége növelésének. Az idén különféle iskolákban és tanfolyamokon 372 dolgozó gyarapítja tudását. Felvételünkön: a géplakatos tanfolyam hallgatói nagy érdeklődéssel figyelik Vlastimil Finnek, a technológiai osztály vezetőjének előadását. lamit. A szovjet munkásokról, szakemberekről így vélekedett: " — Kitűnően megértjük egymást. Nélkülük aligha boldogultunk volna az UM-3D-vel. Igen értékes tapasztalatokkal láttak el bennünket... E

gy régi közmondás szerint az örömbe néha üröm is vegyül. Nos, e közmondás igaza a LorencBrigád meglátogatásakor teljes mértékben érvényesült. Éppen akkor voltam náluk, amikor a 3943 méter mélységből szedték fel — a fúrófej cserélése végett — a csöveket. Nem kellemes munka, és nem szabad megszakítani, mert a fúrófej csupán egy félórás nyugalmi helyzetben is könnyen „megszorulhat" a kőzetekben, és újra mozgatása huzamosabb időt, néha egész napot is igénybe vehet. Ezért mondta már látogatásunk kezdetén Dubaj elvtárs, hogy csak 20—25 perc az engedélyezett beszélgetési idő. — Hány tagú e brigád és mióta versenyeznek? — kíváncsiskodtam a cigarettázó olajmunkásoktól. — Húsz tagú és egy éve versenyezünk — válaszolta Ondráš elvtárs, miközben teát merített a sarokban álló edényből. Jó nagyot húzott a pohárból, majd így folytatta: — Azt hiszem, még a fúrás befejezése előtt elnyerjük a címet... Szeme csillogott, hangjában elégedettséget éreztem. Rövid beszélgetésünk során úgy éreztem, hogy sorra veszi az elmúlt esztendő széllel, viharral, esővel, hideggel zsúfolt napjait, amikor 3943 méter mélyre eresztettték le a fúrófejet. — Az eredeti terv szerint, — vette át a szót a birkózó termetű Vanek, — az első negyedév végéig kell elkészülnünk a fúrással. De szovjet barátaink nagyszerű alkotása, az UM-3D segítségével február közepe táján elvégezzük. Ez lesz a mi ajándékunk a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére... A többiek bólintottak és szedelőzködni kezdtek. Örámra néztem. Meglepődve vettem észre, hogy öt perccel meg is „toldottuk" a félórát. Bántott a dolog, mert bizony sok bosszúságot és igen fáradságos munkát okozhat ez az „öt perc" a Lorenc-brigádnak és Pelipaszevéknek, ha „megszorul" a négyezer méter mélyen forgó fúrófej ... Titokban reméltem, hogy nem történik baj. ťŕjra a gödrös, hepehupás úton U bukdácsolt az autónk, gondolatban azonban még mindig a munkásokkal beszélgettem. Minden bizonnyal egy életre szóló barátság szövődik Pelipaszevék és Lorencék között. Kiérve a Bratislava felé vezető műútra, megállt a kocsink. Kiszálltunk. Jól láttuk az UM-3D-t. Dubaj elvtárs néhány percig feszülten figyelte a fúrótornyot. Majd így szólt: — Minden rendben van. Nem „szorult" be... Visszaültünk az autóba. Egy ideig még láttuk a tornyot. Majd lassan homályosodni kezdett, végül ls eltűnt a láthatárról. Elnyelte a sűrűsödő köd és az egyre növekedő távolság. KEZES JÖZSEF // LEGENDÁK HOSE LETT A forradalom kineveli a maga irodalmi művet olvasott. Furmanov hőseit — ez a megállapítás vonat- megjegyzi, hogy nagyon találóan kőzik Vaszilij Ivanovics Csapajevra, tudta jellemezni az elolvasott regéa szocialista forradalom és a pol- nyek hőseit. gárháború legendás hírű hadvezérére is. Csapajev nevének hallatára azokra a hőstettekre gondolunk, amelyek ma is megelevednek a forradalmi harcok veteránjainak emlékezetében és elbeszélésében. Nem egy magyar vöröskatona emlékei fűződnek e jellegzetesen népi hőshöz, aki fiatalon életét áldozta a nagy ügyért. Dalba foglalták nevét, annyira népszerű volt katonát körében „geroj Csapajev", aki 75 éves lenne ma, ha megérte volna a szocializmus győzelmét. Nevét a forradalom katonáinak ajkán élő és tovább szálló legendákon kívül egykori politikai hadbiztosa, Dmitrij Furmanov, a fiatalon elhúnyt Katonái szinte bálványozták rettenthetetlen bátorságáért. Csapajev új típusú hadvezér volt. Az élvonalban harcolt katonái között, és éleslátásával gyorsan felismerte a megváltozott hadihelyzetet, így idejében tudott intézkednl. A cári hadsereg Szent György kereszttel többször kitüntetett altisztje nem egyik napról a másikra alakult át öntudatos bolsevik harcossá. Természetén még nagyon érezhető volt a múlt, a nyers, darabos vöröstiszten sokat Ä kellett faragnia ko1 misszáriának, Furmanovnak. A párt ismerte Csapajev i emberi hibáit, s s J ezért minden segítséget megadott a Ez a kevéssé ismert felvétel nagyszerű katonászoviet író örökí- 1918 ban készül

t Csapajevről, mi- nak ho e d. szovjet iro oroKl eI(jtt sebesüIésÉb8I f

ei

épülve visz- „„„, tette meg ismert s2alne

nt a frontra. ményesen szolregényében. Az ő gálhassa a feljegyzései, melyeket nemrégen fe- forradalom szent ügyét, deztek fel a Szovjet Hadsereg Köz- 1919. szeptember ötödikére virraponti Állami Levéltárában, hitelesen dó éjjel a fehérgárdista kozákok megvilágítják a különös ember alak- rajtasütésszerü támadást hajtottak ját- végre Lbiscsenszk ellen, ahol CsaCsapajev a hajdani kazanyi kor- pajev vezérkara székelt. Furmanov mányzóság Budajki falujában szüle- azt írja, hogy Csapajev elővigyázattett szegényparaszti családból. Ács- lanságának lett az áldozata, mert nak, asztalosnak és mázolónak ta- előre figyelmeztették a környéken nult. Elete pályája nem indult regé- kóborló kozák lovasság portyázásányesen: 31 éves koráig írástudatlan ra. A nagy túlerővel hősiesen vtasvolt. Politikailag tudatlan volt még kodva a megáradt Ural folyó hulakkor ls, amikor bekövetkezett a lámái között lelte halálát a forraforradalom. A szíve azonban a he- dalom legendás hírű hadvezére, lyén volt. Egyszeriben leküzdhetet- Furmanov röviden így jellemzi len tudásszomj kerítette hatalmába. Csapajevet mint embert: „Csapajev Pótolni akarta azt, amit az élet ed- tiszta, nemeslelkű, önzetlen ember dig megvont tőle. Sokat olvasott. V

0lt. Bátor és becsületes katona, Furmanov szerint szinte falta a nagy aki minden percben kész volt meghadvezérek: Hannibál, Napo- halni a szocializmus ügyéért. Terleon, Garibaldi, Szuvorov, Jermak, mészetében állhatatlanságot, sok Pugacsov, Sztyenyka Razin élettör- nyersességet, sőt néha esztelenséténetét. get láthat az ember, de soha sem Csapajev a polgárháború frontjain, fedezhet fel benne hamisságot, a csatamezőkön mutatta meg kato- becstelenséget, olyasmit, ami nem nal és hadvezéri képességeit. A for- méltó az emberhez. Csapajevra radalom emelte őt a legfelelősségteljesebb helyekre. Közben tanult: szorgalmasan elsajátította a haditudományt és igen sok szépbosszankodhattunk, de lehetetlen volt, hogy ne szeressük és tiszteljük." dl Be kell hozni a mulasztást! (CTK) — Általában kedvezőtlenek építőiparunk dolgozóinak ez év elején elért mnnkaeredményei. A januári terv teljesítése arról tanúskodik, hogy az építőiparban még mindig nem küszöbölték ki azokat a fogyatékosságokat, amelyek tavaly sok helyUtt jelentős lemaradást okoztak. Nem használják ki kellőképpen a gépeket s egyéb gépi berendezéseket, nem teljesítik a munkatermelékenység tervét, nem irányítják rugalmasan az anyagutánpótlást, stb. Az Építészeti Minisztérium által irányított vállalatok januárban 94,2 százalékra teljesítették a tervet, — nem végeztek el 29 milliő korona értékű munkát. A minisztérium alá tartozó központosított építkezéseken 87 százalékra teljesítették a januári tervet. Ezt a kedvezőtlen eredményt részben az okozta, hogy ezeken az építkezéseken a tervezettnél 749-el kevesebb munkás dolgozott, viszon: az említett építkezéseken csak 90,6 százalékra teljesítették a munkatermelékenység tervét. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó építőipari vállalatok nem teljesítették a januári tervet, iileve 50 milliő korona értékű munka elvégzésével maradlak adósak. Ez a nagy fogyatékosság elsősorban az észak-morvaországi, a nyugat- és kelet-szlovákiai kerületi nemzeti bizottságok által irányított építészeti vállalatok rovására írható, amelyek nem gondoskodtak több mint 21 millió korona értékű munka elvégzéséről. Hasonlóképpen kedvezőtlen a helyzet a lakásépítkezések terén is. A tervek értelmében az építészeti dolgozóknak 2008 lakás építését kellett volna befejezniük, de nsak 913-at fejeztek be. A nyugat- és kelet-szlovákiai kerületben, valamint Prága főváros területén egyetlen egy lakást sem adtak át rendeltetésének. T

izenegy esztendő áll már a se-! licei szövetkezet mögött. A napokban tizenegyedszer jöttek össze évzáró taggyűlés-: re, hogy értékeljék az elmúlt esztendő sikereit, levonják a tanulságot a hibákból, új tervekkel, új gondolatokkal kezdjék az idei esztendőt. Nem tekintenek talán ünneprontónak, ha már most megemlítem, hogy ez az évzáró gyűlés azonban különbözött az előbbiektől. Ezt természetesen csak az vette észre, aki nem első ízben ül közöttük, aki részt vett az előbbi évzáró gyűléseken is. Streba Józsefnek, a szövetkezet mellett működő pártszervezet elnökének nem kerülte el a figyelmét, hogy a terem csak nem akar megtelni. Bántotta a szemét a sok üres szék, hisz az előző évzáró gyűléseken zsúfolásig megtett a terem, sőt a kinnrekedtek ís lábujjhegyre ágaskodva próbáltak elfogni minden szót. Az elnök egy darabig iparkodott palástolni rosszallását, a beszámoló közben azonban kitört belőle, ami a lelkét nyomta. — A szilárd díjazás bevezetése ennek az oka ... Nincs részesedés, oda az érdeklődés ... Megleptek a pártelnök szavai! Ogy érzem olyan problémával állunk szemben, amelyrőt nagyon őszintén és nyíltan kell beszélni, úgy határoztam, hogy ezzel a problémával egy külön cikkben foglalkozom majd. Ez azért is szükséges, mert a szövetkezeti taggyűlésen hallottak alapján az a véleményünk, hogy elhanyagolták a tömegpolitikai munkát és feltételezhető, hogy ehhez hasonló esetek előfordulnak még más szövetkezetekben is, ahol a szilárd díjazás bevezetésének következtében elmarad a megszokott esztendő végi részesedés. Visszapillantás A tollat azonban így sem kell félre tennem. Aki nyitott füllel, éber tekintettel ült a gyűlésen, sok érdekes dolgot, pillanatképet raktározhatott el. Az igazat megvallva ez az összejövetel több volt egy évzáró gyűlésnél, de akármilyen furcsán is hangzik, mégis kevés volt ahhoz, hogy egy alapos évvégi számadásnak nevezzük. Ez a látszólagos ellentét, azonban a továbbiak során tisztázódik. Több volt mint évzáró gyűlés, mert közel egy évtized gazdasági eredményeit körvonalazta. Számomra is lehetővé tette, hogy felmérjem azt az utat, amelyet a szövetkezet ötvenháromtól a múlt év végéig megtett. Ez a visszapillantás a falu kommunistáinak és a szövetkezet valamennyi tagjának munkájáról állít ki jó bizonyítványt. Nagyszerű dolog például, hogy szövetkezetük három ízben került a járási verseny élére, hogy ma már senki sem kételkedik a közös gazdálkodás nagyszerűségében. Az összehasonlításbői kiderült, hogy kezdetben náluk sem volt minden fenékig tejföl, ötvenháromban még csak nyolc és félmillió korona volt a közös vagyon értéke és majdnem ugyannyi az adósságuk. Ma már harmincöt és félmilliós értéket tartanak számon és az adósság alig éri el vagyonuk összértékének tizenöt százalékát. Kell ennél sokatmondóbb adat? Nem hallgathatom el azt sem, hogy a közös vagyon gyarapodásával párhuzamosan emelkedett a munkaegységek értéke is. ötvenháromban tizenhat koronánál tartottak. És ha az idén kifizetett összeget az érthetőség kedvéért munkaegységekre átszámolva akarnánk kifejezni, azt láthatnánk, hogy az eltelt nyolc esztendő alatt értékük több mint kétszeresére emelkedett. Ezt a közös vagyon gyarapodása mellett még két fontos tényező tette lehetővé. Az első és fontosabbik az, hogy míg ötvenháromban két és félezer korona jövedelmet sem biztosított egy hektár, a múlt esztendőben ez a szám már néhány korona híján hat és félezerre emelkedett. A másik fontos dolog, hogy ezt a nagyobb jövedelmet jóval kevesebb munkaráfordítással kevesebb munkaegység felhasználásával érték el. Helyes és érdemleges dolog, hogy Ilyen visszapillantást tettek és érzékeltették a tagsággal a megtett út nagyságát, de még helyesebb lett volna, ha a szövetkezet vezetősége alaposabb és részletesebb beszámolót készít a múlt esztendei gazdálkodásról. Ezzel a megállapítással el is jutottunk odáig, hogy magyarázatot adjak előbbi kijelentésemre, amelyben azt állítom, hogy ez a gyűlés igen értékes volt, de mint évzáró taggyűlés Igen sok kifogásolni valót hagyott maga után, és csak részben teljesítette hivatását. A tömör beszámolóból például kiderült, hogy náluk is akadnak problémák, hibák, amelyek alapos megvitatásra szorulnak. Szépen hangzik például az a tény, hogy a szövetkezet mint egész teljesítette a múlt esztendei bevételi tervet, de egyáltalán nem teljesítette a termelési tervet. Az állattenyésztés például több mint egymillió korona értékű termékkel maradt adós. Akkor hát miből a bevételi terv teljesítése? Az elvtársak ezt azzal magyarázzák, hogy a heremag és a különböző vetőmagok húzték ki a bajból szövetkezetüket. Ám ez is olyan dolog, amiről többet kellett volna beszélni, mert tudomásom szerint még annak ellenére ls, hogy a növénytermelési ágazat mint egész teljesítette a pénzügyi tervet az egyes döntőfontosságú növényi termékekből, mint amilyen a búza, árpa, kukorica, a tervvel szemben adósak maradtak. Ennek pedig megvan a maga rossz oldala, mivel közel nyolcvan vagon takarmány hiányzik a szükségletből, takarmány nélkül pedig aligha számíthatnak javulásra a termelés egyik legfontosabb ágazatában, az állattenyésztésben. Ezeket a problémákat, azonban csak éppen hogy érintették, holott ezekrő! kellett volna többet beszélni, a tagsággal együtt megvitatni, keresni a bajok eltávolításának lehetőségét. Az évzáró gyűlésnek ez lett volna egyik legfontosabb feladata és éppen ezzel maradt adós. Ne vegyék rossz néven az elvtársak, de úgy érzem, megpróbálták elkerülni az úgynevezett kényes kérdéseket, pedig kár volt." Amit azonban a vezetőség elinu-: lasztott, részben pótolta a tagság. Néhányan rámutattak a hibákra és az egyes munkacsoportok tagjai ígé-, retet tettek, hogy pártunk XII. kong-: resszusának esztendejében az eddH giektől nagyobb munkaslkereket ér-? nek el. SZARKA ISTVÁN 1962. február 11. ÜJ SZÖ 5 *