Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-09 / 39. szám, péntek

/ A párt vezető szerepe a polgárháború irányításában A KRASZNAJA ZV1EZDA CIKKE központi bizottságának fő figyelmét ekkor Gyenyikln szétverése kötötte le, s egy pillanatra sem tévesztette szem elől a Kolcsakkal folyő harcot. 1919 augusztusának végén Lenin a következőket írta: „Az ellenség messze van a megsemmisüléstől. Még szétszórva sincs véglegesen." Sztálin meghatározása tehát nem felelt meg a valóságnak, s ráadásul még kisebbítette azokat a nehézségeket, amelyeket akkoriban élt át Szovjet-OroSzország. Hogyan esett el Krasznaja Gorka erőd? Sztálin, amikor beszámolt Leninnek a Krasznaja Gorka erődben kirob­bant fehérgárdista lázadás leverésé­ről, azt állította, hogy megdöntötte a haditengerészeti tudománynak azt a tanítását, amely tagadja, hogy az erődöt a tenger felöl el lehet fog­lalni, és a lázadást a tenger irányá­ból fojtotta el. Pedig Krasznaja Gor­kát nem a tenger felől foglalták el. A lázadást gyalogsági és tengeri erők kombinált hadműveleteivel sikerült elfojtani, Lenin Sztálin jelentésére is ráírta: „Krasznaja Gorkát a szárazföldről foglalták el." A párt VIII. kongresszusának zárt ülésén a katonai kérdések vitájában Lenin alapvető beszédet mondott. Lefektette a párt katonai politikájá­nak legfőbb elveit, jellemezte a köz­ponti bizottság szerepét a stratégiai kérdések megoldásában stb. De a személyi kultusz hatására évek hosz­szú folyamán erről a lenini beszéd­ről soha sehol egyetlen szó sem esett. Viszont az ugyanezen az ülésen mondott sztálini beszédet kiadták összes műveiben, és hosszasan idéz­ték mindenütt, például az SZK(b)P rövid történetében. Ez azt a látsza­tot keltette, hogy nem Lenin, hanem csak Sztálin határozta meg azokat az irányelveket, amelyeket követve a párt VIII. kongresszusa kidolgozta a Vörös Hadsereg továbbfejlesztésé­nek útját — írja a Krasznaja Zvez­da cikke. A MICHALOVCEI Magasépítészeti Vállalat dolgozói pártunk XII. kongresZ­szusa tiszteletére értékes szocialista kötelezettségvállalást tettek, amely sze­rint december 20-ig teljesítik évi feladataikat és az év végéig több, mint egymillió korona értékű munkát végeznek terven felül. A vállalat szocialis­ta munkabrigádjai közül több kollektíva, fgy pl. a laromír Perniger mérnők vezette kollektíva már novemberben teljesíti évi feladatát, s az év végéig 400 ezer koronát meghaladó, terven felüli munkál végez el. A vállalat kőmű­vesei és ácsai vállalták továbbá, hogy 310 lakásegységet 10 nappal előbb adnak át rendeltetésének. Michalovcén gyors ütemben halad az új lakóne­gyed építése, 1903-ig 526 lakásegységet építenek. Eddig az új negyedben 108 lakásegység készült el, s június végéig 180 építését ffejezik be. (v. s.) (A. Micák — CTK felvétele) M tiJ SEÓ B»MS' A HELYES ÜT Hogy szakképzettsé­günk növelése nélkül nem jutunk előre, an­nak nagyon ís tudatában vannak a chebi ESKA nemzeti vállalat dolgo­zói. Amíg az elmúlt év­ben csupán kilencvenen vettek részt az üzemi munkaiskola szaktanfo­lyamain, az idén már háromszázan jelentkez­tek. Természetesen, ezt megfelelő felkészültség és igényes szervező mun­ka előzte meg a párt, a szakszervezet s a mű­vezetők részéről. örvendetes, hogy ép­pen a fiatalok tették magukévá a szakmai to­vábbképzést. Így Marié Maxová is az előszerelő osztályból az év etejé­től marógépen dolgozik. Dicséretes még a fiata 1 lok nagy számú részvé­tele az ipari és gazda­sági Iskolában is. Az idősebbek sem elégednek meg jelenle­gi szaktudásukkal.' Mu­laőová alvtársnő segéd­munkásnő volt évek hosszú során. Az üzemi munkaiskola két tanfo­lyamén kitűnőre vizsgá­zott s most minőségi fő­ellenőr a hegesztő osz­tályon. Červenka műve­zető nagyon elégedett technológiai tudásával, a selejt ls kevesebb, amió­ta Mulačová dolgozik az osztályon. Hrbáč elvtárs sem akart mint segéd­munkás megöregedni a karbantartó részlegnél. Az újévet úgy kezdte, hogy letette a kőműves mesteri vizsgát. Zsuravlov János, Cheb ELŐKÉSZÍTETTÉK A VETŐMAGOT A Krasznaja Zvjezda, a szovjet had­sereg lapja szerdai számában meg­kezdte annak a cikksorozatnak közlé­sét, amely az SZKP XXII. kongresszu­sán elfogadott program útmutatásá­nak megfelelően megvilágítja a párt vezető szerepét a fegyveres erőknél. A sorozat első cikkét M. Ribakov írta. Megmutatja, hogyan érvénye­sült a kommunista párt és központi bizottságának irányító szerepe a pol­gárháború éveiben. A cikkíró bebizo­nyítja, hogy a stratégiai irányításban a központi bizottságnak és személy szerint Leninnek elsőrendű szerepe volt. Lenin vezetésével, a központi bizottság kollektív döntésével Az alapvető stratégiai terveket Le­nin közvetlen részvételével és veze­tésével dolgozták ki. Lenin hatalmas politikai tapasztalata, az a képessé­ge, hogy az események legmélyére tudott hatolni, az adolt helyzet, vala­mint a bonyolult politikai, katonai és gazdasági feltételek mélyreható tu­dományos elemzése lehetővé tette, hogy mindig pontosan meghatároz­hassa az eilenségre mérendő követke­ző csapás Irányát, az erők összpon­tosításának formáját és módszerét. A lenini katonai vezetés jellemző vonása volt emellett, hogy minden fontos és bonyolult stratégiai kér­désben a politikai vagy a központi bizottság kollektív határozathoza­talára törekedett, mindig figyelembe vette a főparancs­nokság és más katonai szervek véle­ményét. Frunze megállapítja, hogy Lenin a polgárháborúnak ís kiváló vezetője volt, rendelkezett a nagysze­rű stratéga és taktikus adottságaival. Sz. Sz. Kamenyev pedig visszaemlé­kezéseiben azt írja, hogy „Vlagyimir Iljics rendkívül körültekintően és át­gondoltan vezette a Vörös Hadsere­get". A történelmi igazság az — állapít­ja meg Ribakov —, hogy a polgár­háború idején minden győzelem, min­den stratégiai siker, a hátországból jövő segítség megszervezése mind­mind szorosan kapcsolódott a párt, annak központi bizottsága és Lenin munkájához. Az SZKP XX. kongresszusáig azon­ban ez a történelmi igazság eltor­zult. A személyi kultusz kisebbítette a párt és a nép szerepét A polgárháború sok eseményét ha­mis megvilágításban, a sztálini sze­mélyi kultusz szellemében mutatták be. Sztálin rövid életrajzában', ame­lyet ő maga szerkesztett, például az A szövetkezet udvarán feltűnő a rend. Ilyenkor télen is van munka ott, ahol jól szerveznek, előrelátón irányítanak. — Hogy mit csinálunk? — kérdez vissza Parízek elvtárs, a Dolnl Chab­ry-i EFSZ elnöke, és elmosolyodik a szerinte felesleges kérdésen. — Láthatja: trágyát hordunk, gon­dozzuk az állatokat, kijavítjuk a gé­peket. Készülünk a tavaszra. Bizony van mit tennünk. Mi meg valameny­nyien szívesen dolgozunk, hiszen van miért... — Tudom, hisz hozzánk is eljutott a híre annak, hogy bevezették a szi­lárd díjazást. Ennek a haladó rendszernek a be-' vezetéséről és az eddigi tapasztala­taikról faggatom az elnököt, miköz­ben hellyel kínál a tágas irodahelyi­ségben. Még alaposabban szemügy­re sem vehetem ezt a jól megter­mett, rokonszenves funkcionáriust és Lanský könyvelöt, máris készségesen tájékoztatnak. I Visszapillantás a múltba — Három éve, hogy részben abba­hagytuk a munkaegység szerinti ju­talmazást. Igaz, ösztönösen történt, a szükség vitt rá. Kevesen voltunk, no meg a tagok munkája, érdeklő­dése is alábbhagyott. Elhatároztuk te­hát, hogy fokozni kell a szövetkeze­tesek anyagi érdekeltségét. Sokat gon­dolkodtunk, tanácskoztunk, amíg a megvalósítás kézenfekvővé vált. Elő­ször csak a cukorrépa megművelé­séért, a fejőstehenek és a lovak gon­dozásáért, tehát a szükséges munka­műveletek 50 százalékáért folyósí­tottuk az állami katalógusban megál­lapított díjazást. Mondtam már, hogy akkor még magunk sem láttuk tisz­tán, hogy mezőgazdaságunk fejlődé­sének üj szakaszához, a termelés ál­landó fokozásához, a munkatermelé­kenység növeléséhez az út az anyagi érdekeltség emelésén, a szilárd pénz­jutalmazáson keresztül vezet. olvasható, hogy „a Vörös Hadsereg legfontosabb győzelmeinek Sztálin volt közvetlen ihletője és szervező­je", hogy ő volt „a legfontosabb stra­tégiai tervek megalkotója" és ,,a dön­tő hadműveletek vezetője". Sztálinnak természetesen voltak bizonyos érdemei a polgárháború idő­szakában — hangzik a cikk —, de szolgálatait teljesen alaptalanul na­gyították fel. Az érdemeknek ez a fajta szertelen hangsúlyozása a sze­mélyi kultusz egyik megnyilvánulása volt, kisebbítette a párt és a néptö­megek szelepét, sőt, a párt kollektív vezetésének szerepét is. A személyi kultusz évei alatt megjelent, a pol­gárháborúróľ szóló könyvekben és cikkekben kisebbítették a központi bizottság és Lenin szerepét is. Razin professzorhoz írt levelében Sztálin arra hivatkozott, hogy Lenin az októberi forradalom után sem tartotta magát katonai szakértőnek. Ez maga után vonta Lenin szerepé­nek kisebbítését a katonai kérdések megoldásában, lényegében elhallgatták Leninnek a hadügyek fejlesztésében, a fiatal szovjet ál­lam fegyveres harcának vezetésé­ben szerzett óriási érdemeit. Mindez oda vezetett, hogy a szovjet hadtudomány nem foglalkozott a le­nini katonai elmélet örökségének ta­nulmányozásával. Nem a déli, hanem a keleti front volt a döntő A cikk több példán mutatja be, hogyan torzult el egyes fontos ese­mények bemutatása a személyi kul­tusz időszakában, hogyan fújták fel minden egyes Sztálin nevéhez fűző­dő történelmi tény jelentőségét. Abból, hogy 1918 nyarán Sztálin részt vett Cáricin védelmének meg­szervezésében, azt a következtetést vonták le, hogy ebben az időben a déli, nem pedig a keleti front volt a legfontosabb. Pedig a tények mást mondanak. A szovjet országot min­den oldalról körülvevő, összesen mintegy 10—12 000 kilométer hosszú frontvonal legfontosabb szakasza 1918 nyarán és őszén a keleti front tfolt. Július végén a központi bizott­ság Lenin javaslatára külön határo­zatot hozott a keleti front megerősí­téséről. A Vörös Hadsereg gyors győzelme a keleti fronton — jegyez­te meg Lenin — a szocialista forra­dalom élet-halál kérdése. Széltében-hosszában elterjedt az egyes események szubjektív Jellegű, lényegében hazug sztálini értékelése. Sztálin egyik munkájában például azt írta, hogy 1919 őszén Kolcsakkal teljesen leszámoltak. Lenin és a párt — így okoskodtunk: összehason­lítottuk a szövetkezeti tagok munká­ját és jutalmazását az üzemi munká­sok munkájával és bérével — ezt ís, azt is teljesítményük szerint fize­tik — egészíti ki az elnök magyará­zatát a mindig csak számokkal érve­lő Lánský elvtárs. • Háztáji gazdaság nélkül A háztáji gazdaságokat már 1959­ben felszámolták: közösnek nyilvání­tották és hozzácsapták a szövetke­zeti földekhez. Ezzel egyidejűleg megszűntették a természetbeni jut­tatásokat is. Amikor a szövetkezeti tagok maguk ls belátták, hogy a le­dolgozott munkaegységek alapján bi­zonytalanabb a keresetük, szívesen fogadták az új rendszer bevezeté­sét. Különösen, mert a szilárd dí­jazás jobb eredmény esetén pré­miummal is fokozható. Ezért azután önként lemondtak a természetbeni juttatásokról. Oly nagy kedvvel lát­tak munkához, hogy a nagyobb kere­set reményében nagyobb répaföldek megművelésére vállalkoztak, mint amire képesek voltak. — Természetesen nem hagyhattunk mindent a kedvükre, idejében közbe­léptünk — emlékezik Parízek elv­társ — és a munkát a reális lehe-. tőségek alapján osztottuk fel, külön­ben nem készültek volna el vele az agrotechnikai határidőn belül. A természetbeni juttatások meg­szűntetésével a szövetkezet évi tíz vagon búzát takarít meg. Most már nincs' olyan tagja a szövetkezetnek, aki ne látná, hogy a természetbeni juttatás csak kárára van a közös­nek. Kezdetben csak csökkentették, ma pedig már ott tartanak, hogy a szövetkezetetek a közös' gazdálko­Nicolas Guillén Prágában (CTK) — Nicolas Guillén közismert kubai költő, a kubai írók és művé­szek szövetségének elnöke csütör­tökön, február 8-án néhány napi lá­togatásra Prágába érkezett. Nicolas Guillén Kairóba utazik, ahol február 12-e és 17-e között részt vesz az afrikai és ázsiai országok íróinak kongresszusán. dás fellendítésének érdekében maguk agitáltak a természetbeni juttatások teljes megszüntetéséért. Ez nem azt jelenti, hogy a tagok kenyérgabona nélkül maradnak. A szükséges meny­nyiséget a szövetkezettől szerzik be. Ugyanannyit fizetnek érte, amennyit az állam fizet a felvásárláskor. A közgyűlés határozata értelmében családonként 8 mázsa búzára tarthat-: nak igényt. • Eredmények Parízek elvtárs szavai szerint i szilárd díjazást valamennyi munkáért 1961-ben vezették be. A Földműve­lésügyi Minisztérium által megálla-: pított normák alapján például az el­ső osztályba sorolt legkönnyebb munkákért a teljesítménybér hektá­ronként 24,80 korona, órabér fizetés esetén ugyanezen osztályban azon­ban csak 16,18 korona jár. Mindkét esetben az alapbér a természetbeni juttatások ellenértékéül számítható húszszázalékos felárral növekszik. Minthogy az elmúlt évben a szö­vetkezet terven felül mintegy 120 000 koronával több bevételt mutatott ki, tagjainak a rendes díjazáson kívül a külön jutalmazási alapbői prémiumo­kat is fizetett. — Ha például az állatállomány­ban vész pusztít, katasztrofális szá­razság, elemi csapás esetén az ls előfordulhat, hogy a szövetkezet nem rendelkezik a szükséges összeggel a szilárd pénzjutalmazás kifizetésére, — fűzi tovább a gondolatot az el­nök. — Ilyenkor a jutalmazási ala­pot a tartalék alapból egészítjük ki. Ehhez a megoldáshoz természetesen csak a legvégső esetben folyamod­hatik a szövetkezet. Nálunk szeren­A tavaszi munkák előkészületei tel­jes ütemben haladnak a Dunajská Stre­da-i felvásárló üzemben is. Látogatásom alkalmával Henčič elvtárs, aki a Vető­mag biztosításával van megbízva, a kö­vetkezőképpen vélekedik a felkészült­ségről: — Néhány mázsa lóhere, és lucerna­mag kivételével már az összes vetőma­got kitisztítottuk, február közepéig el­végezzük a csávázást is. Ami a kuko­rica vetőmagot illeti szeretnénk, ha mind bibridfajtákból tudnánk biztosíta­csére még nem volt rá példa, és re­méljük, nem is lesz. 1959-ben. kezdeményezésük első évében nem volt tartalékalapjuk. Nem is lehetett, hiszen ezt az ala­pot a feleslegből dotálják. Mégis, mint a példa is mutatja, rövid iflő alatt átvergődtek a kezdet nehézsé­gein: 1960-ban tartalék alapjuk már 190 000 koronát tett ki és 1961-ben további 150 000 koronával bővült. • A cél: a beruházás — Mi mást tehetnénk a tartalé­kokkal — mondja Lánský elvtárs, a kitűnő könyvelő, aki mindig csak „kalkulál" —, minthogy egy részét elköltjük, felépítünk belőle néhány lakóházat. Itt a falun olcsóbb az épít­kezés, a munka jelentős részét ma­gunk végezzük el. A fiataloknak kell a lakás .., — ? — Mindjárt megérti, ha elmondom,­hogy 79 szövetkezeti tagunk között — sajnos több az idősebb, mint a fiatal. Márpedig 500 hektáron gaz­dálkodni nem csekélység, hát még ha tekintetbe vesszük, hogy 38 hek­tár híján az egész terület termő­föld. Mint a legtöbb szövetkezetben, nálunk, is a fiatalok a város felé kacsintgatnak és ha itt akarjuk tar­tani őket, korszerű lakásokról is kell számukra gondoskodnunk. — Szövetkezetünknek még egyéb problémái is vannak, több ís a kel­leténél — így mondják, nevetve, — nincs értelme szépíteni, rózsaszínű­re festeni a valóságot. — Elavúlt gépeink hátráltatják a cukorrépa és a takarmány betakarí­tását. Tudvalevő, hogy a lucerna míg virágzás előtt 9,5 százalék fehérjét tartalmaz, elvirágzása után sokat ve­ni. Mindent elkövetünk, hogy ezekből a fajtákból a lehető legtöbbet vethes­senek mezőgazdasági üzemeink. Bur­gonyából az őszön 87 vagonnal szét­osztottunk, most további 97 vagon bur­gonya szétosztására kerül sor, mert már ennyit előkészítettünk. Szeretném, ha a mezőgazdasági üzemek idejében hozzálátnának a talajmüveléshez, hogy minél több nedvességet tarthassanak vissza, ami a növénytermesztés alapve­tő szükségessége. V. Balažic, Rovinka szít tápértékéből. Ha több, moder'-: nebb gépünk volna, idejében végez-: r(ék el a munkálatokat és az állat-: állományt is kiadósabban táplálhat-: nánk. • Van mit aprítani a tejbe A szövetkezetesek jelenéről és jö­vőjéről bőséges gondoskodás törté­nik. Az állattenyésztésben dolgozó ta­gok például az új fizetési módszer alapján havonta 2000—2500 koronát is megkeresnek. Ez az összeg 20—25 százalékkal magasabb, mint a mun­kaegység szerinti keresetük volt. Ä traktorosok 1800—2000 koronát mondhatnak havonta a magukénak. De a növénytermesztében tevékeny-: kedő — túlnyomó részben nők —í sem panaszkodhatnak. Az ő kerese­tük havonta 1000—11Q0 korona s há szorgalmasak 1500 koronát is meg­kereshetnek. • A párt útmutatása a döntő Határozottság és derű árad Parí­zek és Lánský elvtárs szavaiból. Ne-í héz lehetett az út, míg idáig eljui tottak. — A nehezén már túl vagyunk', 1957-ben szövetkezetünk hanyatlófél-i ben volt. Minden erőnket latba kel-: lett vetnünk, hogy megmentsük a pusztulástól. Milyen fegyverekkel harcoltunk? Csak'a tanulás, az erős akarat, a politikai szervező munka, a tagok állandó nevelése, felvilágosí­tása és meggyőzése tette lehetővé, hogy elérjük mindazt, amire ma mél-. tán büszkék lehetünk. Pártunk út-; mutatása, alapszervezetünk aktív se-: gltsége nélkül mai sikereink elkép-. zelhetetlenek volnának — ezekkel á szavakkal búcsúzik a Dolní Chabry-i EFSZ elnöke és könyvelője. Termelési eredményeik egyre Joli-' bak, ' a tagok elégedettek. Minden előfeltétel megvan, hogy ötéves ter­vüket négy év alatt teljesítik. KARDOS MARTA CSEHORSZÁGI TUDÓSÍTÁS Látogatás a Dolní Chabry-i szövetkezetben O] SZO 4 * 1962. február «.

Next

/
Thumbnails
Contents