Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-08 / 38. szám, csütörtök

A kultúra terjesztői Kulturális dolgozóink szorgalmasan készülnek a szocialista dráma fesz­tiváljára. A Dunajská Streda-i járásban például 93 együttes tanul színda­rabot. A legtöbb együttes J17] Lovícsek Béla: Baj van a szerelemmel cí­mű színművét választotta. Sokan tanulják azonban Kákoš: Szembe fúj a szél, Egri: Mikor a hárs virágzik, Kónya: Mi is emberek vagyunk, Maka­renko: Az új ember kovácsa, Rozov: Felnőnek a gyerekek, Katájev: Bo­londos vasárnap, Móricz: Kismadár, Ságody: Lakásszentelő és más hazat, illetve külföldi szerzők műveit. A járási művelődési otthon, hogy megkönnyítse a rendezők munkáját, január utolsó hetében a járás székhelyén háromnapos iskoláztatást rende­zett. A tanfolyamon a szocialista színjátszásról, a dramaturgiáról és ál­talában a rendezés problémáiról beszéltek a színházi szakemberek. Az előadásokat szemléltetve néhány próbarendezést is tartottak s a tanfo­lyam résztvevői megtekintették a Veľká Paka-i együttes bemutatóját. Az iskoláztatáson részt vett Lovicsek Béla, akt a művével kapcsolatos elképzeléseiről beszélt. Az eszmecsere során a rendezők elmondták, mi a kulturális téren eddig szerzett tapasztalatuk, milyen problémáik van­nak, mi a tervük. A kultúrának ezen a tanfolyamon részt vett mintegy 30 lelkes terjesz­tője közül alább hatot mutatunk be: O érdekében nem sajnálja az időt és a fáradságot, örül, ha a fiatalságot a kocsma helyett a művelődési otthon­ban látja és falujukban — nem utolsó sorban a jó kulturális munka révén — ma már hovatovább többen járnak a művelődési otthonba, mint a kocs­mába ... Gyermekei Jó nevelésben részesül­nek, kitűnő tanulók. Igaz, sokat se­gít a nagymama, aki szívesen vigyáz a gyerekekre. De Bekőné is mindent megad, amit a gyermek nevelése ér­dekében egy anyának adnia kell. Té­ved tehát, aki úgy véli, hogy a társa­dalmi munka a család rovására megy. Zúbor István W9.1 " w f Munkás. Ä nyu­gat szlovákiai Ka­vicskitermelő Vál­lalat košarlskói üzemének dolgozó­ja. Verká Pákán la­kik, 35 éves, há­rom gyermek apja. Gyakorlott műked­velő rendező, szí­nész s a helyi nép­könyvtár vezetője. Van úgy, hogy munkából hazatér­ve egyenesen a kultúrházba megy, ahol néha éjfélig ls tanítja, rendezi a darabot. Az egész estét betöltő színműveken kívül gyakran rendez esztrád- és más kulturális műsort. A CSEMADOK-ban 1953 óta dolgozik, falujuk kulturális életében 10. éve vesz tevékeny részt. Azonkívül, hogy rendez és vezeti a népkönyvtárat, szerepet is vállal. Az elmúlt években a Kubót, a János vitézt, és a Cigányt rendezte. Az általa vezetett együttes jelenleg Lovicsek Béla: Baj van a szerelemmel című színművét tartja műsoron. A Kubót szlovákul rendezte. A ve­gyes lakosú faluban egyszer szlovák, egyszer magyar bemutatót tartanak. A szereplők közül sokan szlovákul is, magyarul ís játszanak. A színjátszás terén megnyilvánuló kölcsönős meg­értés és segítség falujukban jelen­tősen hozzájárul a két nép barátsá­gának elmélyítéséhez. Sokat olvas, Shakespeare a legked­veltebb írója. Nagyon szeretne vala­mikor egy Shakespeare darabot is bemutatni. Most új rendezésre ké­szül és szervezi a fényképészeti és olvasókört. Munkáját a fiatalok ls, és a hivatalos szervek képviselői is tá­mogatják. Sikerüket a jó együttműködésnek, a kollektíva erejének tulajdonítja ... Az egyszerű munkás, aki ismereteit önművelés által szerezte, sok tanítót is megszégyenítve dolgozik, terjeszti a kultúrát. A három gyermek sem akadálya annak, hogy rajta kívül fe­lesége is bekapcsolódjék a kulturális munkába. Sokan talán el sem hiszik, de e képen látható kö­zépkorú asszony­nak is három gyer­meke van. Három gyermekes anya és rendező? Bármennyire hi­hetetlen, így van. És nemcsak rende­ző, hanem elnöke a vrakunl Nőbízott­ság helyi szerveze­tének, ezenkívül más társadalmi mun­kát is végez. Egyébként háztartásbeli. A kulturális munkába már gyer­mekkorában bekapcsolódott. A falu népét mindig szívesen szórakoztatta, nevelte. Ha kellett, szerepet vállalt, ha kellett, tanácsaival segített. Jelen­leg mint műkedvelő rendező dolgo­zik, de szükség esetén szerepet is játszik. Munkájának az a legszebb bizonyítéka, hogy falujuk kulturális együttese a különféle versenyeken is szebbnél szebb eredményeket ér el. Most a szocialista dráma fesztiváljára és az Ifjúsági Alkotóversenyre ké­szülnek. Szereti a falut, a falu népe ls szereti őt. Sikerült elérnie, hogy a társadalmi szervezetek együttesei egymástól ne függetlenül, külön-kü­lön, hanem együttesen, összefogva, egymást kölcsönösen segítve dolgoz­nak. Nemrégen a Tacskót, majd az Uj ember kovácsa című színművet ren­dezte. Az utóbbinak január 6-án tar­tották a bemutatóját. A darabbal most vendégszerepelni járnak. Sike­rük mindenütt nagy. A jövőben Kata­jev: Bolondos vasárnap, vagy Egri Viktor: Gedeon-ház című színművét készülnek bemutatni. Szívügye a szórakoztatás, a kultúra BekS Mária beri. 'Az életet azonban így üresnek", tartalmatlannak érezte. Valamilyen belső ösztönzésnek engedelmeskedve, újra bekapcsolódott a kulturális mun­kába. Véleménye szerint „egy tanító­nak nemcsak az iskolában kell helyt­állnia". Jelenleg a Csemadok helyi szervezetének kulturális felelőse. Munka után a művelődési otthonba megy, ahol fiatalokkal és idősekkel, munkásokkal és szövetkezeti tagok­kal beszélget, szórakozik, próbál, da­rabot tanít. A szerepeket mindig kö­zösen megbeszéli az együttes tagjai­val. S csak aztán döntenek, hogy mit tűzzenek műsorra. Legutóbb Dávid Teréz Dódi és Egri Viktor Házas­ság című színművét mutatták be. A közeljövőben két irodalmi estet ké­szül rendezni. Az egyiket Petőfi, a másikat a csehszlovákiai magyar írók műveiről tartja. © Nem szándékoztam csupán családo­sokat bemutatni. Az a véleményem, hogy a társadalmi munkához — így a kulturális munkához is — elsősor­ban akarat kell. Nem lényeges, hogy az Illető fiatal-e vagy idős, nő-e vagy férfi, családos-e vagy nem. A jó vagy rossz munka csupán az igye­kezeten múlik. Teljesen véletlen te­hát, hogy a harmadik, akit, mint a kultúra lelkes terjesztőjét megszólí­tottam, szintén családos és két gyer­meknek apja. A 29 éves Cakanyl tanító hivatásá­nál fogva ls a tudomány terjesztője, a kultúra ápolója. Munkájáról azért érdemes Írni, mert magatartása sok. tanítónak példaké­pül szolgálhat. A faluban mind­össze két éve ta­nít. E rövid idő alatt a jelentősebb évfordulók alkal­mából bemutatott kisebb nagyobb kulturális műsoron kívül megrendezte Lovicsek Béla Húsz Mezey László év után, Egri Vik­tor Házasság, s legutóbb — melyet még ma is műsoron tartanak — Egri Viktor Gedeon ház című színművét. A bemutatókon nyert bevételből azon­kívül, hogy nyáron társas kirándulást rendeztek és kulturális berendezése­ket vásároltak, rendehozták művelő­dési otthonuk kulisszáit és függö­nyét. Ez a szerény, halkszavú, de an­nál nagyobb lelkesedéssel dolgozó tanító a helyi nemzeti bizottság elnö­ke, vezetője a művelődési otthonnak, a szövetkezeti munkaiskolának és a szlovák nyelvtanfolyamnak. Mindegyik munkaszakasz sok erőt, sok fáradtságot igényel. Ö azonban sohasem panaszkodik. Azonkívül, hogy jól végzi az iskolai munkát és megbirkózik egyéb teendőivel — időt szakít a rendezésre, a fiatalok szer­vezésére, a kulturális munkára is. So­hasem áll meg, sohasem mondja, hogy „most már csinálja más". Tanító, aki az iskolán kívül is ta­nít, nevel. Varga Sándor Ez a 19 áves V. Paka-i fiú másod­éves orvostanhall­gató. A bratisiavai egyetemre jár, na­ponta utazik. 1960­ban érettségizett a Samorlni Tizenegy­éves Magyar Tan­nyelvű Középisko­lában. A kulturá­lis munkába már középiskolás korá­ban bekapcsoló­dott. Részt vett is­kolájuk kulturális együttesének mun­kájában, ezenkívül falujuk kulturális szervezetét is támogatta. A társadalmi munkától ma sem vo­nakodik. Pedig sokat kell tanulnia, az egyetemen ls sok a társadalmi teendő. Ö azonban a faluban ls se­gít. Amint elvégezte iskolai köteles­ségét, barátaival és Ismerőseivel a művelődési otthonban tölti az estét. Jelenleg a Baj van a szerelemmel cí­mű színműben Lali szerepét alakítja. Az orvosjelölt szabad idejében mű­kedvelő színész... Dicséretes, hogy főiskolás létére nem a városban ke­res szórakozást, hanem falujukban szórakoztat. Tehetségével és gazdag ismereté­vel faluja színjátszó együttesének nagy segítséget nyújt. Šimon Jurovský 50 éves O O A Veiké Dvornlky-i művelődési ott­hon vezetője. Műkedvelő rendező de segíti a szakkörök, a helyi népkönyvtár és az Ismeretterjesztők munkáját is. Nagy­részt lelkes, szervezésének tulajdo­nítható, hogy fa­lujukban tevékeny kulturális élet fo­lyik. Rendszeresen tartanak szlnda­rab-bemutató­kat és egyéb kül­turális rendezvé­nyeket. A társa­dalmi munkába egyaránt sikerült bekapcsolnia a fiatalokat és az idősebbeket. A je- végh Mária lenleg műsoron tartott darabban például a fiatalo­kon Ikívül 45—50 évesek is szerepel­nek. A fiatalok jó munkájának az a legbeszédesebb bizonyítéka, hogy az ifjúsági Alkotóverseny körzeti fordu­lóján tavaly az elsők közé kerültek és értékes díjat nyertek. A pártnak 1956 óta tagja. A tömeg­Lassan hatodik éve tanít. A Rimav­ská Sobota-i járásban kezdett dol­gozni. Orbán Mária, a fiatal tanítónő szervezetekben végzet munkát párt­már itt Is bekapcsolódott a tömeg- feladatnak tartja, örül eredményeik­szervezetek munkájába. Sokat tanult nek, de kihangsúlyozza, hogy sike­az idősebb, tapasztalt kultúrtársaktól, akik segítségére siettek, tanácsokkal látták el. Ö maga segített a rende­zőnek, szerepelt, táncegyüttest veze­tett. Tavaly visszatért Trhová Hradskán lakő szüleihez. Jelenleg a szomszédos Ohradyban tanít. Naponta utazik, de ez sem akadályozza, hogy részt ve­gyen a falu kulturális munkájában. Egyszer ugyan megfogadta, hogy csak az iskolával, a tanítással fog törődni. Vagy egy félévig nem is reik az együttműködésnek köszönhe­tők. Ha a helyi nemzeti bizottságtól és a helyi pártszervezettől nem kap­nának segítséget, megközelítőleg sem érnének el olyan eredményt, mint így. Van a (kultúrházuk mellett egy he­lyiség. Jelenleg ezt akarják olvasóté­remnek berendezni. Elhatározták, hogy a könyveket és az olvasást fa­lujuk dolgozói körében a mostaninál járt sehova, nem vett részt semmi- is népszerűbbé teszik. Párttagokkal és párton kívüliekkel, nőkkel és férfiakkal, fiatalokkal és Idősekkel beszélgettünk. Munkájukról szólva nem törekedtünk teljességre. A késő éjszakába nyúló próbákat és bemutatókat, a szervezéssel járó ki­merítő lótást-futást lehetetlen felmérni és értékelni. Ezt a szívvel-lélek­kel végzett munkát csak tisztelni és becsülni lehet. E néhány tollvonással csupán Jelezni akartuk: íme, minden nehézség ellenére milyen sokan végeznek társadalmi munkát, szabad idejükben is milyen sokan terjesztik a tudást és a kultúrát. BALÄZS BÉLA A fiatalabb szlo­vák zeneszerzők jjHI nemzedéke, melyhez Simon Jurovský is tartozik, a második világháború előtt kezdett alkotni. Rö­vid idő, mintegy másfél évtized alatt számos mú látott napvilágot, s nem egy közülük szép sikert aratott. Ez a nemzedék, amelyhez Ján Cikker, Ondre] Očenáš, Dezider Kar­doš, Simon Jurovský tartoznak, igyekezett lépést tartani az időszerű világzené­vei. A felszabadulás, de különösen 1948 után zeneművésze­tünk már realisztiku­sabb és e nemzedék többsége aránylag hamar szakított a hanyatló burzsoá ze­nével. Eredményesen kezdte alkalmazni a realista alkotó elveket. E zeneszer­zők egyike a most jubiláló Simon Jurov­ský is. Zenéje lírikus, érzelmien dalla­mos, amely összes műveit jellemzi. Simon Jurovský 1912. február 8-án szü­letett Ulmankán, Banská Bystrica mel­lett. Apja a harmaneci papírgyár mun­kásaként dolgozott, később a nyomor Kanadába űzte. Itt 1926-ig, 14 évig ma­radt, majd visszatért hazájába. Az ifjú Jurovský középiskolai tanulmányait Ba/i­ská Bystricán és Ružomberokon végezte. Tanító lett, majd korán érlelődött meg benne az elhatározás, hogy zenei pályát választ. A bratisiavai zeneakadémián fejezte be tanulmányait, ahol Alexander Moyzes, Jozef Vincourek és Eugen Su­choň voltak a tanítói. Ez idő alatt már komponált. Tanulmányai elvégezte után bevonult katonának, ahonnan csak 1939­ben, a Csehszlovák Köztársaság erősza­kos szétverése után került vissza, amikor már nem mehetett Prágába Vítézslav No­vákhoz, aki magasabb fokon továbbké­pezte Moyzes tanítványait. Jurovský Bra­tlslavában vezényelte a tanítónők ének­karát, ahol alkalma volt szlovák nép­dalokat feldolgozni. 1943-ban Bécsben Jozef Maxnál tanult. A második világ­háború vége felé, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés idején Ján Kostra forradalmi és hazafias költészete erősen befolyásolja őt, ami az akkori műveiben is megnyil­vánul. A megújhodott Csehszlovákiában a munkásosztály oldalára állt és az új élet Jegyében hozta nyilvánosságra „Megkez­dett út" című szimfonikus költeményét. Egyre többet alkot, sok új filmhez Irt kísérő zenét. Jurovský zenéje gazdag melódiájával tűnik ki. Alapjában véve lírikus, kezde­ményezésre való hajlammal, hangfestés­hez való érzéssel. Sok szerzeményéből kiérezhető nagy hazafisága. Ismert szerzeményei a „Pasztorális szvit, kísérő zenék, „Danton halála", „Teli Vilmos", „Cyrano de Bergerac" drámákhoz Moliére „A képzelt be­teg" vígjátékhoz, az „Acélút", „Fehér arany" c. filmekhez, ismert az „Indiai szvit szerzeménye.. Kitűnt a „Békeszim­fónia" című és több műve is. Leg­újabb szerzeményei közé tartozik a „Hősi ballada", mely Margita Figuli szlo­vák írónő szövegkönyve alapján készült. Zenéjében stilizált formában élnek a né­pi motívumok. A Szlovák Filharmónia, a Szlovák Népi Művészegyüttes (SĽUK), majd a Lúčnica és a Katonai Művészegyüttes megalaku­lása után sokat alkot részükre. Mint a Bratisiavai Nemzeti Színház operájá­nak igazgatója sok elismerést szerzett\ nemcsak idehaza, hanem külföldön is. g-k Út filmek Az olasz filmhét nagy sikere • Átlagfilmek a hét műsorán KIEMELKEDŐ KULTURÁLIS esemény volt a nemrégen befejeződött olasz film­hét. Haladó szellemű olasz rendezők né­hány újabb alkotásával Ismerkedhetett meg közönségünk. A bemutatott filmek különböző műfajhoz-tartoztak, egy azon­ban érezhető volt: a mély humanizmus, az igazságábrázoló törekvés vezérelte alkotóikat, akik a legtöbb esetben a kle­rikális cenzúra bősz bürokratáival da­coltak. Az utóbbi évek olasz filmjeiről szólva megjegyzendő, hogy valamennyi alkotás­nál tekintetbe kell vennünk a politikai és társadalmi légkört, melyben a filme­sek dolgoznak. Rendkívül erősbödött a reakció befolyása és a neves olasz neo­reallstáknak mind gyakrabban szimbólu­mokhoz kell folyamodniuk, hogy kijátsz­szák a cenzúrát. Általában milyen témájú filmek sze­repelnek a haladó szellemű olasz ren­dezők filmjei között. Leggyakoribbak a háborúellenes tárgyú művek, melyek le­meztelenítik a háború embertelenségét, megmutatják a gyilkolás értelmetlensé­gét, elijesztik a nézőt a háború gondo­latától. Ritkábban szerepelnek, vagy csak a felszínen mozognak a konkrét társadalmi problémákkal, bizonyos ré­tegek életkörülményeivel foglalkozó fil­mek. A cenzúra rendszerint itt avatko­zik be a legerélyesebben. Az olasz fil­mesek nem elég gyakran, de vissza­mennek a történelembe, hogy a nézőt rábírják: vonjon párhuzamot a múlt és a jelen hasonló jelenségei között. Ezzel is ki akarják fejezni tiltakozásukat az uralkodó osztályok nemzeti árulása, az erősödő amerikai befolyás ellen. AZ OLASZ FILMHÉT keretében bemu­tatott művek közül az egyik a római olimpiai játékok feledhetetlen napjait örökítette meg, kifejezvén a népek ba­rátságát, azt, hogy inkább a sportmezőn mérjék össze erejüket, mint a csatatere­ken. Mario Monicelli, az ismert rende­ző a Meglepetések éjszakája című film­vígjátékában a megannyi olasz filmből Ismert szélhámosokat és tolvajokat vo­nultatta fel szellemes rendezésben. Ha Jelenet a Meglepetések éjszakája cfmű olasz filmből. társadalmi mondanivalóját tekintve nincs is különösebb értéke filmjének, Anna Magnani és Toto nagyszerű játéka derűs perceket szerzett a nézőknek. Glauco Pellegrlni A rövidnadrágos em­ber című filmjében szociális dráma ke­retében egy kisfiú lelki gazdagságát tár­ta fel. A filmmel érdemes lesz külön foglalkoznunk, ha majd bemutató mo­zijaink műsorra tűzik. A legkiemelkedőbb alkotásnak Vittorio de Sica müvét tartjuk: Egy asszony meg a lánya. Erős lélektani hatású dráma, Alberto Moravia, CIociara regényének filmváltozata. Szigorú vád a háború el­len, melyben a győző és a legyőzött ki­vetkőzik emberi mivoltából. Nem az em­bert vádolja a film, hanem azt a lát­hatatlan gonosz szellemet, mely elszaba­dítja a rombolás ördögét. A félig rom­badőlt templom hajójában meggyalázott asszony és leánya meggyötörten heverő teste néma vád a háború ellen, amelyért valaki felelős, de senki.sem akarja válr lalni ezt a felelősséget. Tökéletes művészi alakításban ismer­hettük meg az annyit emlegetett Sophia Lorent. Mély átérzéssel tudta megját­szani az örök asszonyt, a gyermekét fél­tő szeretettel óvó anyát, a nagyváros rengetegében földhöz ragadt vállalkozó szellemű kisembert, a háború réme elől bújkáló földönfutót, a reményvesztett és összetört szívű nőt, és anyát. Méltó part­nere volt a serdülő lányát alakító Ele­onora Brown, aki árnyalatnyi finomságú játékot nyújtott. De Sica filmje méltán sorolható az olyan komoly háborúellenes témájú filmek közé, mint A nagy háború, Della Rovere tábornok, Rómában éjszaka stb. volt. A hét műsorán egyébként átlagos szín­vonalú filmek szerepelnek. Sablonos sze­relmi dráma Vladimír Pogacsics jugo­szláv rendező filmje, — Szerelem nélkül — melynek hőse szerelmi csalódásában öngyilkos lesz. Konrád Petzold A láp kutyája című átlag DEFA-filmben a né­met határőrök küzdelmes életét örökí­tette meg. Izgalmas a Traven regényé­ből készült Akasztottak lázadása című mexikói film, mely az ültetvények in­dián dolgozóinak ke­serves életét és lá­zadását mutatja be a század elején. Fi­gyelemre méltó alko­tás a Szovjetunióban élő Manosz Zaharisz görög rendező film­je a szivacshalászok életéről és veszé­lyes munkájáról. Má­riássy Félix Próbaút­ja nem érte el a várt sikert: szokvá­nyos családi dráma­ként hat, amilyen a magyar filmgyártás alkotásai között már számtalanszor sze­repelt. A héten álta­lában nem láttunk renjekmúveket. L. L. 1982. február 8. ÜJ SZÖ 7 *

Next

/
Thumbnails
Contents