Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-04 / 34. szám, vasárnap

Az antillai „paradicsomban". Két francia gyarmat Párizstól hatezer kilométerre F ort-de-France főterén markukban az ország minden emlékmű hirdeti Pier- kincsét. Evi forgalmuk mii­re dEsnamoune hírnevét. En- liárdokra rug... nek a normandiai tengerész­zászlósnak vezetésével űzték „ANGOL NÉGEREK" el a franciák az angolokat és „ a spanyolokat Guadaloupe A mese s kmcsu ország ki­sztgetéről és hódították meg zsákmányolása következtében a Martinique szigetet. Mint a mezőgazdasági proletáriá­az emlékmű felirata hirdeti: tu s- tehát a lakosság tainyo­„0 alapozta meg a franciák m ó többsége, örökOs nyomor­hatalmát az Antillákon". ban é l- E9y 7° munkás a cu Az őslakosságot csakhamar icornád-ültetvényeken vegzen elűzték. „Nyugat-India" a 40 0ra i munkáért nyolcezer XVIII. század közepén indult frankot [kb. 160.- Kčs/ kap virágzásnak, amikor dívott a netenkent. A nad betakaritá­rabszolgakereskedelem. Ren- s a azonban csak néhány hé­geteg francia kereskedelmi n9 'art, s az év többi része­társaság az „ébenfakereske- ben a dolgozók többsége déssel , azaz néger rabszol- munkanélküli. Ennek ellenére qák adás-vételével alapozta ű z űltetvényesek kiírtfák a meg gazdagságát. „kenyéradó fákat", „angol A rabszolgaságot, bérmun- V UM spanyol négereket" al­ka váltotta fel. Az antillai fe- halmaznak, mert nekik kisebb hér telepesek azonban kita- bér t fizethetnek, tálták a módfát, hogyan zsák- A két sziget közszükségle­mányolják a kényükre-ked- tének kilenctized részét im­oükre kiszolgáltatott rabszol- portálja. Banán nem kapható, gaivadékokat. <*e kapható franciaországi hal, körte, szőlő. A helyi ter­GYARMATI „CUKORGYÁRAK" mékeket megvetik. A szigete­ken bőven terem paradicsom, A termelőeszközök jelentős ae inkább sorban állanak része mindkét szigeten az franciaországi importáruért, elenyésző számú fehér tele- Ezt a szellemet a gyarmato­pesek kezében van. A ter- silók nevelték a lakosságba, mékek zöme az anyagország- a cukornád országában nagy ba vándorol, Franciaország keletje van a Marseilleben viszont csak a termelőmunká- vagy Lilieben finomított ré­hoz szükséges cikkeket és pacukornak. készleteket szállítfa. Persze, hogy drága az élet, A mezőgazdaságot mindkét amikor a legelemibb szükség­szigeten a nagybirtokosok letí cikkeket is hétezer kilo­uralják. A lakosság nem egé- méterről kell behozni. Fran­szen 5 százaléka a föld há- cíaországból fön a papír, a romnegyed részének a tulaj- szalma, a -banán kötözésére donosa. Természetesen a szükséges zsineg. Az Aurore nagybirtokosok a legszebb és a Francé Soir eladatlan földeket kanyarították le ma- számait vásárolják fel cso­guknak, a kisparasztok kény- magoló papírnak. Pedig egy­telenek beérni a sziklás ta- szerübb lenne néhány papír-, lajjal. Martiniquen a 60 ezer cement- és üveggyárat építe­napszámos közül 40 ezer me- nl... zőgazdasági munkás. A francia Antillák továbbra A gazdasági élet ural a ís gyarmatok maradnak, még­rtagy cukorgyárak. Guadelou- pedig nagyon elmaradott pe-on a Darboussier, Beán- gyarmatok, akárhogyan is port és a nemrégen még gyar- palástolják ezt a szigetek matnak nevezett „tengeren- urat. túli" cukorgyárak tarifák MAURICE PONS pgyiptom. Ha e nevet * J hallja az ember, az ősi piramisokra és a napfénytől aranyozott szfinxekre gondol Pedig a gyapot épp úgy hoz zátartozik Egyiptomhoz, mint a piramisok. Ki ne tudná, hogy a „Gizeh 45" védjegyű, hosszú rostú egyiptomi gya­pot világszerte a legjobbak közé tartozik. Egyiptom 238 millió fed­dan (1 feddan — 0,24 ha) földjéből csak öt és három­negyed millió feddant müvei­nek meg, ebből 1 837 000 hek táron gyapotot termesztenek. Am a „Gizeh 45" fajtát csak 50 ezer feddanon termesz­tik. Ezért az EAK kormánya ki akarja bővíteni a legkivá­lóbb gyapotfajták vetésterü­letét. Számos nemesítő és kutatóállomás gondoskodik kellő mennyiségű kiváló ve­tőmagról. Évről-évre sikeresebb mun­kát végeznek, tovább neme­sítik a gyapotcserjét, javít­ják minőségét. A kész pa­muttermékek is bizonyítják, hogy az egyiptomi gyapot ki­váló nyersanyag, s az EAK pamutipara magas színvonalú; a legkorszerűbb textilipari gé pekkel, köztük csehszlovák gyártmányú szövőgépekkel dolgozik. Zsibvásáron Sekyra elvtárstól, alexan­driai konzulátusunk munka­társától megkérdeztem, mit tud a gyapotról. Élő lexikon­ra ' találtam. Reggeltől estig folyvást beszélne kedvelt té­májáról. Már a legjavánál tar­tott, amikor hirtelen abba­hagyta és azt indítványozta, hogy menjünk el a tőzsdére, ahol nagy alkudozások tár­gya a gyapot. Alexandriában két tőzsde van. Az egyik — a M tne t el Basszal — az egykori hagy­matőzsde ( a hagyma volt a fő kiviteli pikk) azonnali ügy­leteket bonyolít le, a másik határidős — ügyletekkel fog­lalkozik. Az utóbbi 10-től 13, 45-ig van nyitva. Tágas csarnokban (melyet egy emelvény két részre oszt) haloldalt a gya­potról, jobboldalt pedig az értékpapírokról tárgyalnak. ALEXANDRIA, EGYIPTOM LEGJELENTŐSEBB KIKÖTŐJE. Gyapot ?Gyapot©Gyapot Röviddel tíz óra ntán ér­tünk ide. Éppen elmúltak a Tavaszünnep — a Shem el Nesszim nagy napjai, egyelőre szokatlan csend ült a terem­ben. Az ügynökök békésen iszo­gatták kávéjukat, dohányoz­tak és nézelődtek. Egyikük észrevett minket s a jelenle­vők figyelme egy szempillan­tás alatt felénk fordult. Ko­moly vagy csak futó érdek­lődők? Ezt a kérdést olvastuk ki tekintetükből. Aztán egy­szeriben morajlani kezdett a tőzsde ... Váratlanul tőrt ki a zsivaj. Fő az alku Szetta — kiáltotta az egyik, arbá, arbá, arbá — felelte rá a másik és hangja beharsogta az egész termet. Az egyik hatért kínálta, a másik meg csak négyért volt hajlandó megvásárolni a partékát. Más felől további ajánlatok hang­zottak — franciául hármat és hatot kináltak. Az arab, francia közbekiáltások egyre viharosabb, zajosabb szóára­dattá olvadtak. Amikor már olyan a lárma, hogy egyik a másikat nem érti meg, újjalkon matatják, mennyiért adják vagy meny­nyit kínálnak. Az első két ember hazzában, azaz ötben egyezett meg, vagy­is 70,05-re kötött szerződést. A bokáig érő szürke galablát vi­selő arab ügynők villámgyorsan feljegyezte noteszébe az adato­kat és tovább adta egy tiszt­viselőnek, aki a karzat alatti köralakú térségben dolgozott. Az kát lépést tett és kikereste az üzlettárs hasonló feljegyzé­sét, majd a nap és az úra megjelölésével mindkét notesz­ben lepecsételte az adatokat. Akkor meg egy másik tiszt­viselő létrán felkapaszkodott és a magas homlokfalon elhelyezett táblára felírta a kialkudott árat. Két tábla tájékoztatja az üzlet­feleket. Az első a hosszú rosti, a másik a középhosszú rosti gyapottal kapcsolatos adatokra szolgál. Mindkettőn negyed­óránként feltüntetik a árak mozgását, változását. Az első egyezséget továbbiak követték. A gyapot ára lassan emelkedett. Erre a mi látoga­tásunk is kétségtelenül hatással volt. Komoly üzletfeleknek vél­tek bennünket. Az értékpapír-tőzsde aznap nem tartott hivatalos órát. Az­ért elképezeltem, milyen viharos zsibvásár lehet iit, amikor mind­két tőzsdén folyik az alka. Elegünk volt a gyapottőzsde lármájából és távoztunk. Egyre több gyapot Csak a gyapotnál használják még a régi fizetési eszközüket és mértékeket, de már itt is megszámláltattak napjaik. Az EAK kormánya úgy döntött, hogy a gyapotot is kilogramm­ra, vagy ennek megfelelően egyiptomi fontra és piaszterre mérjék. Sokkal nehezebb dolog eliga­zodni az árakon. A gyapot ára ugyanis két részből áll: a szer­ződésben megjelölt alapárból és a prémiumokból. A prémiumok a minőséget ér­tékelik. Az államilag elismert minőség szerint emelik, vagy csökkentik az árat. Ha rossz üzletet kötött az el­adó és a vevő, orvosolhatja a prémiumoknál. Természetesen az a legelégedettebb, aki előnyiís áron adta el portékáját, sőt el­ismert minőségénél magasabb prémiumhoz jatott. 1960-ban 1387 000 darab bála gyapotot adták el (egy bála kb 320 kg). 1961-ben a becslések szerint 1 430 000 bá­la kelt el, az 1961—1962-es terv pedig 1512 000 bálára számít. Egyiptom egymaga 330 000 bála gyapotot dolgo­zott fel és csak tavaly 1180 ezret exportált, természetesen nem áll meg az elért színvo­nalon. Mi is Egyiptomban, Alexand­riában vesszük a gyapotot. Felvásárlóink dicséretére le­gyen mondva, jól tudnak al­kudni, mert a számunkra elő­nyös áron vásárolnak. MILOSLAV MEZULIÄNIK eqyipromi úrijecjyzerek GRÚZIÁI ÚTIJEGYZET I A teacserje titka A mikor megkérdeztem Kszenyija Jermo­lajevna Bathadzet, melyik volt a leg­jelentősebb nap életében, félórát kért, hogy gondolkodhassék. Amíg gondolkozott, Leven Mihajlovics Uklebával, az adzsar területi pártbizottság titkárával körüljártam a házat, ahol állandóan új gondolatok születnek. Az ember nem Is találna jobb helyet a gon­dolkozásra és álmodozásra. Száz éves tölgyfaerdő vet rá árnyat, pár lépés a hullámzó tenger. Olyan a környezet ls, hogy szabadon szárnyalhatnak a gondolatok. A nap perzselő hevétől űzve betértünk Kszényija Bathadze akadémikus dolgozó­szobájába. Asztalán már reggel óta tor­nyosodtak a napi postával érkezett levelek. Egy szenvedélyes bélyeggyűjtő a bőréből ls kibújna ennyi postaküldemény láttán. Kül­földi és szovjet bélyegek a leveleken és képeslapokon. Annyian kérnek tőle taná­csot, hogy alig győz minden érdeklődőnek válaszolni. — Már tudom, melyik volt az az emléke­zetes nap életemben. Nagyon régen volt... Már vagy negyven éve foglalkozom agronó­miával. Amikor az Adzsar-földre jöttem, mintegy ezer hektáron termesztettek teát. Most már 60 ezer hektárnyi a teaültetvény. A terméshozam ís csekély volt. A termelők nem tudták tökéletesíteni a teafajtákat, ma­ximálisan meghosszabbítani a cserjék élet­korát. Meg kellett találnunk a teaszaporítás leghatékonyabb módszerét. Fagyállóképessé kellett tennünk a növényt Akkor még senki sem hitte volna, hogy a krasznodari ha­tárterületen is termeszthető a tea. Most azonban a tuapszei kérület egyik fő termé­nye. Bizonyára Ivott már krasznodari teát? No látja I Öriási ugrás volt ez. Régen met­széssel akartuk szaporítani a teát. Képzel­heti, mit jelentett ez, hisz ezer lemet­szett vesszőt kell elültetni egy hektáron... más módon törtük a fejőnket, magszapo­rltásra törekedtünk. Egy-két évig „klasszi­kus szelekciót" alkalmaztunk, ám vajmi ke­vés eredménnyel. Akkor eszünkbe jutott Mi­csurin mondása, hogy a természettől sen­ki se várjon ajándékokat... Szóval meg­találtuk a teavlrág tömeges beporzásának módját! Lám, és én éppen erről a napról feledkeztem meg... A méhek kedvelik a fehér teavirágot. Felötlött bennem az a gon­dolat: mi lenne, ha a méhek egészen meg­szállnák a virágzó teacserjét. Fehér gézzel beburkoltam, s egy óra múlva egész méhrajt talál­tam rajta. 1936-ot írtunk akkor. A cserje erős egye­deket termett. Négy évi kutatómunka után 1943­ban végre kitermesztettük az 1 számú grüziai ki­váló hazai szovjet teafaj­tát. Utána a 2. számú grú­ziait termesztettük ki ne­mesítéssel. A cserje 50—60 évig terem. Ceylonon leg­feljebb 20 évet bír ki. Kszenyija Jermolajevna elhallgatott. Eszébe jutott az az emlékezetes nap. Szerényen elmosolyodott. Mély rokonszenvet éreztem e nem mindennapi asz­szony iránt. zsenge tealevelekben. A figyelmes nfll szem a legkisebb Jeveleket is észreveszi. Termé­szetesen a férfiak is kiveszik részüket a tea­levél gyűjtéséből. Az asszonyokat azonban soha sem érik utói. — Ez Itt közönséges, oemesítetlen tea — zökkent ki gondolataimból Kszenyija Jermola­jevna, és rámutat a teacserjék sorára. — Ez meg itt az 1. számú fajta. Szembetűnő különbség. A nemesített tea­cserjék fél méterrel magasabbak. Valamennyi cserje erős és hatalmas. — Hibridjeink harmadik nemzedéke tíz és még több tonna tealevelet terem hektáronként. A nem ne­mesített tea legmagasabb hektárhozama hat mázsa. Minden új nemzedék nagy terméshozamot eredmé­nyez. Ez a fontos. Többet nem is akartam tudni. Ismertem az akadé* mikus testet öltött gon­dolatait. Most már az em­bereket akartam látni, akik a földeken megvaló­sítják e nemes gondolato­kat. — Elvezetem egy olyan családba, amilyent még nem látott — szólalt meg — Látja, ismereteink le hetővé tették, hogy tovább tökéletesítsük a teafajtákat, fagyálló utódokat termesszünk kl. Csak így tudtuk elterjeszteni a teater­mesztést lírasznodar-vidékén és Azerbajdzsán­ban. Jelenleg a Kárpátokon túl is foglalkoz­nak a tea meghonosításával. Természetesen Grúzia marad a tea hazája. Bizonyára hallot­ta, hogy az Adzsar ASZSZK-ban nincs több föld a tea termesztésére. Ezért harcolunk a földért. Hogyan? — ezt a mi kis iskolánkban láthatja. Elindultunk az ültetvényekre. KöraKHtSnk teatenger. Mindenütt asszonyok serényked­nek, iparkodnak, mert ki tudja, mflyen lesz holnap az Időjárás. Nehéz munka a tee be­gyűjtése A lágy női kéz nem tesz kárt a Nem könnyű a teaszedő lányok munkája Ukleba elvtárs, amikor el­búcsúztunk Kszenyija Jer­molajevnától, aki arra kért, hogy írásomban ne sokat foglalkozzam a személyével. — De azt a családot, melyhez látogatóba készül, minden újságban propagálhatja. Meg­érdemli — mondta búcsúzáskor Kszenyija Jermolajevna. Helyben vagyunk. Hetven felé hajló, fe­keteszakálú gazda jön elibénk. Kabátja bal hajtókáján kitüntetések. Ott látom a Lenin­rendet ls. Bemutatkozunk. Dávidnak hívják. Dávid Omerovics Dzsidzsavadze. Mentegetődzik, hogy félig kész házban fogadja a vendége­ket, azután bevezet minket a tisztaságtól ra­gyogó szobákba. Következik a család bemu­tatása. Ukleba elvtárs mosolyogva fnegjegyzl: — Az előbb olyan asszonynál járt, aki bá­rom akadémia tagja. Most olyan családban van, amely hét Lenin-renddel büszkélkedhet. Valóban ilyen emberekkel még nem talál­koztam. — S miért kapták a kitüntetéseket? — A teáért. Most már tudom, milyen a tealevelek be­gyűjtőinek munkája. Csak egy kg tealevél begyűjtéséhez kétezer mozdulatot kell elvé­gezni. Aszmati több mint 100 tonna tealevelet gyűjtött be életében. Képzelhetik, mit jelent kézzel begyűjteni a tealevelet, mert a dombo­kon és a völgyekben nem tudják hasznát venni a begyűjtőgépeknek. E különös család asszonyai Dávid Omerovics feleségével együtt dolgoznak. A fia is és maga az öreg Dávid is. Több száz tonna teát adtak el az államnak. Nem dicsekszenek, de 2400 munkaóra egy családban — ez már Igen! Aszmati és Dá­vid már nyugdijat élvezhetnének, de eszük ágában sincs nyugalomba vonulni. Kérdem, tudnak-e Kszényija Bahtadze mun­kájáról? Naiv kérdés. Nincs olyan gyerek, aki ne ismerné a nevét. Bahtadze eszméi — ez az ő életük, munkájuk, jövőjük, jólétük. A kolhoz lassan új, nemesített cserjékkel cseréli ki az öregeket. Itt is nemesítéssel foglalkoznak. A faluban nagyon jól tudják, mi a biológia és a biokémia. Drága termékek­ké változtatják Micsurin tanítását. Az állam jól megfizeti. Nem is panaszokodnak. Jut. nekik hűtőszekrényekre. TV készülékekre, autóra Éjjel hazatérőben arra gondoltam, milyen szabadon tndják megvalósítani Grúziában és az egész Szovjetunióban a legmerészebb, leg­nemesebb, tiszta eszméket ALEXANDER MIARTUS Ol SZO 4 * 196 2- tebruár 4.

Next

/
Thumbnails
Contents