Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-24 / 54. szám, szombat

Müncheni találkozások A „SZABADSÁG" TÉRHÓDÍTÁSA Nem először Járok Münchenben, ám minden alkalommal szembetűnő változások fogadtak. Eltakarították a romokat, új épületeket emeltek. Ez az, ami jó. Sajnos, szembetűnőbb változások is vannak. A müncheni pályaudvar nemzetközi sajtókioszkjában egy évvel ezelőtt például kaphatók voltak a moszkvai lapok. Ma már hűlt helyük van. Az elárusítók zavartan magyarázkodnak: lehet, hogy a bajor belügyminisztérium tiltotta be árusításukat. Vége a sajtószabadsággal űzött játéknak. Megegyeztem egy, tekintélyes vállalkozóval, hogy találkozunk. Munkahelyén kerestem fel, innen elmentünk egy kávéházba. Most is baráti érzelmekkel viseltetik hazánk iránt, mint egy évvel ezelőtt, amikor megismertem. Ez természetesen nem akadályozza őt abban, hogy a kommunizmus ideológiai ellenfele legyen. Búcsúzáskor bocsánatkérőn jegyezte meg: „Most szándékosan vezettem kávéházba. Minden hivatalos Jelleget nélkülöző személyes találkozónk volt. így senki sem köthet belém..." Csekélység? Ez nem szóra sem érdemes csekélység, hanem egyre erősödő fojtogató légkör, politikai és szellemi terror. Fokozatosan elűzik helyükről azokat az újságírókat, akiknek nézetei nem egyeznek a szigorú, merev mércével mérő hivatalos klerlkalizmussal. Egyes írők inkább kivándorolnak. Azt hinnők, tekintélyes müncheni ismerőseimnek, akik közül többen vezető állást töltenek be, nincs mit íélniük. Beszélgetés közben nyíltak, határozottan bírálnak, ám beszélgetésünk végén megjegyzik: „Csak a nevemet ne említse kérem, még kellemetlenségem lehetne." Igen, a bonni „szabadság" egyre nagyobb teret hődlt. * Sör ás politika A müncheni sörözők soha sem üresek. A bajor főváros nevezetességének számító Hofbreuhaus óriási termeiben komolyan eldiskurálnak a vidékről betérő parasztok, Jődliznak a Jókedvű fiatalok, asztalon táncolnak a polgári ruhás amerikai katonák. (Mind egyformán öltöznek, egy szempillantásra felismerhető a yankee). A sörözőkben néha sakkoznak, pártgyülést, politikai vitát és előadást rendeznek. A „főiskolások szocialista szövetségének" — a Német Szociáldemokrata Párt diákszervezetének egyetemi csoportja meghívta a jelenlevőket, hogy hallgassák meg a Bundeswehr egyik vezető személyiségét. Bonn embere mindjárt történelmi ..elemzéssel" kezdte beszámolóját. Szerinte a Wehrmachtnak nem volt része abban, hogy Hitler magához ragadta a hatalmat. Hitler vezérkara nem felelős az agresszióért, militarizmus nem volt, s nincs is. A beszéd nagyon unalmas volt. A vitában azonban egy öszhajú úriember, „két évi oroszországi tapasztalataira" hivatkozva kijelentette, hogy „ott semmire sem mennek a nemeslelküséggel, ott kemény tettek kellenek." Parázs vita indult arről, vajon megölhetők-e a békés polgári lakosok. Egyesek ezt „katonai szükségszerűségnek", mások pedig az egyén „lelkiismeretben kérdésének" tartották. Szenvedélyesen vitatkoztak. Senkinek sem Jutott azonban észébe, hogy az egész vita agresszív színezetű, s hogy ma 1962-t, nem pedig 1941-et Írunk. A Weissbreu sörözőben sokkal Időszerűbb kérdésről vitatkoztak. A Kereszténydemokrata Uniő helyi pártcsoportja nyílt vitát rendezett „Nyugat-Németország keleti politikájának űj Irányzatáról". A politikai akadémia munkatársa beszámolójában ismertette a Szovjetunió nézeteit az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatai megjavításának lehetőségeiről és módjairól. Azt ls kiemelte, hogy a „Szovjetuniónak nem érdeke a háború". Tényeken és példákon mutatott rá, milyen alapvető ellentétek vannak Nyugat-Németország nemzeti érdekel és nagy szövetségeseinek érdekei között. A hivatalos állítástól eltérően az előadó azt bizonygatta, hogy a Bundeswehr atomfelfegyverzése nem qjdja meg a problémákat és nem szavatolja Nyugat-Németország biztonságát. Arra a következtetésre Jutott, hogy a Jőviszony megteremtése a Szovjetunióval az NSZK érdekeit szolgálná, ámde most ez lehetetlen: szétesne az Atlanti Szövetség. Tehát nem tehetnek mást, mint rendületlenül folytatják a jelenlegi politikát, „erősítik az európai közösséget". Érdekes, hogy Ilyen témák vetődnek fel a Kereszténydemokrata Unió gyűlésein. Ez korunk jellemző vonása. De miért Jönnek elő ezekkel a kérdésekkel: ki akarnak-e törni a bűvkörből, vagy pedig továbbra ls egy helyben akarnak topogni? Ezeket az embereket a félelem sugallatára és a józan ész szavára épülő álobjektlvltás Jellemzi, mely a valóságban a további hidegháborút, az ellenségeskedést fegyverkezési hajszát propagálja, amelynek szükségességét most a nyugati ellentétekre való hivatkozással akarják elhitetni, miután nem hangoztathatják örökké a „szovjet veszélyt". •k Mindenki egyedül áll a létért folyó küzdelemben Messzire utaztam, közben megoldódott a taxisofőr nyelve. — A — legyintett az egyik szokásos kérdésemre. — Mit is kereshet az ember éjjel? Többet áll, mint fuvarozik. Különben sem jövedelrriezö a mi foglalkozásunk. Gondból azonban bőven kijut. A lakásért kell fizetni, a gyerekek ls elnyüvlk a cipőt . .. Mindamellett még azt mondják, hogy Jólét van . .. Nehéz az élet — mondja hangosan gondolkozva. — Persze azt mondják, hogy mégis Jobb, mint a kommunizmusban. De kl tudja, milyen a kommunizmus. Az újságoknak nem hihetünk. Ma ezt írják, holnap az ellenkezőjét. Az orosz meg csak előre tör. Előbb a világűrbe hatolt, most meg azzal az ÚJ programmal jött elő. Már itt is beszélnek róla. Állítólag eltörlik az adókat és lakbér sem lesz náluk. Nem tudtam magam türtőztetni, megmondtam, hogy moszkvai vagyok. Ezen meglepődött, majd kérdésekkel árasztott el, azután így szólt: — Ki tudja, Igazat mond-e ön. Megszoktam, hogy mindenben kételkedjem. Ami engem Illet, ellene is vagyok, meg nem ls a kommunizmusnak. De a barátom visszajött a keleti zónából, az NDK-ból. Elmondta, ml van ott. A ml újságjaink hazudnak. A leglényegesebb ott az, hogy az emberek, különösen a fiatalok más emberekké válnak. Van eszméjük, céljuk, barátaik egymásnak. Nálunk meg mindenki magára van hagyva. Az éhhalál szélén állhat, akkor ls részvéttelenül mennek el mellette. A kommunizmusban az a jó, hogy a barátságot, elvtársiasságot, a kölcsönös segítséget hirdeti. Az ellenséges szellem és az antikommunizmus mesterséges, magas ktfdfüggönyén is áttör azért egy szemernyi igazság ide, a messzi Münchenbe. Engedelmességre kényszeríthetik az embereket, hogy egy Ideig ölbe tegyék a kezüket, ám nem ölhetik ki az eszmét, a munkásérzést, mely az emberrel megláttatja azt, ami a kommunizmusban a legfőbb — a humanizmust. • Merre tart az NSZK Bajorországi és müncheni találkozásaim örömet s egyben félelmet ébresztenek az emberben. Újra meg újra felmerül a kérdés: merre tart a Német Szövetségi Köztársaság? Talán soha sem térnek észhez a mániákusok? Talán diadalt ül a gondolat és a szellem börtöne, a vaksorsba kapaszkodó militarista kalandvágy? Az orruknál fogva vezetett emberek abban reménykednek, hogy jobbra fordul a helyzet, hogy végül a józan ész fog diadalmaskodni. Egyesek arra számítanak, hogy feleszmél és megérti az atompolitika céltalanságát. Mások ezt kétségbe vonják. Amint egy vezető személyiség kijelentette, három tényező hat a nyugatnémet politikai helyzetre: először is a legreakclósabb, militarista uralkodó réteg, mely erősen kezében tartja az ország gyeplőjét, másodszor a félrevezetett, határozatlan többség, s harmadszor az öntudatos, de elnyomott kisebbség. A fojtó légkör következménye az is, hogy nem bíznak saját erőikben és lehetőségeikben, ami sokakat elűz hazájukból. Azt azonban világosan látják, hogy meg kell szüntetni a militarizmus táptalaját: a hidegháborút és a fegyverkezési hajszát. JEVGENYIJ GRIGORJEV Riport az Egyesül

t Államokból ERRŐL AZ ÉVFORUJJLŰRŰL senki sem emlékezett meg az Egyesült Államokban. Nem írtak róla a lapok, a televíziós adóál lomások sem foglalkoztak vele műsoraikban. Egy évvel ezelőtt létesült Tennessee állam Fayette körzetében az elűzött néger földbérlők sátortelepe, az ún. „szabadságfalu". Ezeket a szerencsétleneket azért üldözték kl, mertrészt akartak venni az 19B0-as elnökválasztásokon. A déli négerek első ízben szálltak szembe a fehér lakosság akaratával és dacoltak a fajüldözőkkel. Egy év telt el azúta. Azzal a meggyőződéssel indul- u tunk Tennessee államba, hogy a sátortelep hűlt helyét találjuk. Természetesen elsősorban a bátor emberek sorsa érdekelt minket. Tudni akartuk, hogyan végződött a polgári jogokért, az emberi méltóságért vívott küzdelmük. — Mondják kérem, hogyan juthatunk el a „szabadságfaluba"? — érdeklődtünk Summerville városban két néger fiataltól. — Ja, oda ahol sátrakban laknak az emberek? Akkor menjenek csak tovább ezen az úton, vagy másfél mérföldnyire Innen elérik McFerren élelmiszeres bódéját. Ott, a kerítés mögött van a falu. Valóban másfél mérföldnyire, balra az országúttól feltűntek az ütött-kopott piszkoszöld sátrak. Tizenegyet számoltunk meg. FUstölögtek a görbe kályhacsövek. Kötélen fehérnemű száradt. Szanaszét gyerekhad fetrengett a piszokban. A sátortelep 73 lakója közül 54 gyermek. AZ ELSŰ, akivel megismerkedtünk, Shepard Towels kopott bőrzakés, magas, sovány néger. Nagy kockázatot vállalt és sok mindent megvont a családjától, amikor az elűzötteknek odaadta azt a földet, amelyen most a sátortelep terül el. Vele szemben van az fí háza, egy ósdi, düledező viskó. A környékbeli négerek többségéhez képest Towels farmer. Kis darab föld tulajdonosa. Múlt évi újságszámot szorongattunk a kezünkben. Özvegy Ternernét ábrázolta, amint öt gyermekével és két unokájával a parányi kályha előtt kuporog. Amikor beléptUnk sátrába, mosás közben találtuk a hatvanMEG AZ EMBEREKNEK..." éves asszonyt. Ugyanaz a vaskályha, kátrányos sátorlap, sátorbotok fogadtak, mint a képen. Towels és Tememé ebben a sötét, füstös sátorban elmesélték az amerikai alkotmányban lefektetett jogaik érvényesítését akaró négerek üldözésének történetét. Fayette körzetében a lakosság kétharmada néger. Ám soha, egy néger sem vett részt a választásokon. A körzet közigazgatása, igazságszolgáltatása és gazdasági élete a fehérek és a mindenható fajüldöző szervezet — „a fehér lakosság tanácsa" kezében van. Az elnökválasztáson részvételüket követelő négerek „arcátlansága" bősz haragra gerjesztette a fajUldözöket. Tennessee államban a négerek többsége földbérlö. A bérlő a termés felét adja a fehér földbirtokosnak a bérelt keskeny földsávért. Mihelyt a négerek felvétették magukat a választók jegyzékébe, a földbirtokosok megdühödtek, kihajtották őket házaikból, el&zték földjeikről, melyeket nemzedékeken át műveltek, s amelyek már régen joggal őket illetnék meg. Kegyetlen hadjárat indult ellenük. Még egy skatulya gyufát sem vásárolhattak. Gyermekeiknek nem adtak tejet. Munkába senki sem vette fel őket. Egyesekre ped|ig egyenesen vadásztak. Háromszor puskából rálőttek a sátortáborra. A „szabadságfalu" lakói az első napokban táborban érezték magukat. Fel kellett fegyverkezniük lőfegyverrel, s őrszemet állítottak a napnak mind a 24 órájában. Utoljára tavaly augusztusban ropogott puska a faluban. Az emberek azonban nem adták be a derekukat. Nélkülözve küzdöttek jogaikért. A haladó szellemű amerikaiak segítsége az első nehéz hónapokban valamelyest megkönnyítette életüket. Gyarmekrubával és élelmiszerrel csomagok érkeztek északról. A négerek ls segítettek testvéreiken. A helyi hatalmasok azt hitték, sikerült „megoldaniuk a problémát" azzal, hogy kiűzték az államból a „lázítókat". Nem állithatjuk, hogy az amerikai hivatalok nem figyeltek fel a fayettei eseményekre. A sajtó képviselői és az igazságDqc Holmes asszony, a „szabadságfalu" egyik legidősebb lakója. (A szerzők f elvételei J. ügyminisztérium tisztviselői is gyakran jártak a „szabadságfaluban". Egy időben az FBR ügynökei özönlötték el a „szabadságfalut", hogy megállapítsák, „tényleg" ttldözik-e a négereket azért, mert szavazni akarnak. Áz igazságügyminisztérium kénytelen volť beismerni, hogy a négerek polgárjogalt megsértették, s hogy gazdasági bojkott alatt vannak. löttek-mentek a tisztviselők, de minden maradt a régiben. A SUMMERVILLE KÖRNYÉKI „szabadságfalu" nein az egyedüli sátorváros ezen a vidéken. A Moscownak novézett kisvárostól 14—13 • mérföldnyire délre még 4 sátor áll. Itt él a tizenegy hónapos Cleo Mason (sátorban született) és a 79 éves Doc Holmes. Nagy, okos szempár világít Doc nagyanyó ráncos, fonnyadt arcából. Lassan lépeget, reszkető, görcsös kezével begyűjti a megszáradt fehérneműt. Elered az eső. A hóval vegyült hideg, nehéz esócsöppek tompán dobolnak a sátorlapokon. A görnyedt hátú öregasszony ki akar egyenesedni, hogy elérje a mennyezetet és papírral tömje be B lyukas sátorlapot. Üggyel-bajjal klkecmergünk a ragadós agyagtengerből és az országút felé tartunk. —• Lányom meghalt, öt unoka maradt utána. A legkisebb öt, a legnagyobb tizenegy éves — halljuk már nem tudom hányadszor a görnyedt hátú Dave Finnytöl, aki kikísér minket az országútig. — Nagyon kellene ruha a gyerekeknek. Ha nem kapunk, megfagyunk. Mondják meg ezt az embereknek .. . Arcunkba vág a jeges eső. Az öreg ráncos arcáról cseppek gördülnek le. Nem tudjuk, esőcsöppek-e vagy könnycseppek, összegöngyölt papírdarabot nyújt nekünk, a címét. VÉGRE ELÉRTÜK a tükörsima aszfaltos országutat. Csillogó Ford, Chevrolet és Buick-kocsik száguldanak rajta. Az országút mentén pedig a néger bérlők szegényes viskói tarkállanak A hideg széltől tépázott gyapotföldeken megtört négerek alakja látszik. Böngésznek a letarolt földön, hátha akad még ottfelejtett gyapotcserje . .. G. VASZILJEV, l. PONOMASJOV Ny árra készül a romári tengerpart A

román tengerparton rendszerint enyhe és rövid a tél. Ez idén azonban sem lágy nem volt az Idő, sem rövid a hideg tél. Sőt: február elején hóvihar száguldott itt végig, amilyenre hosszú évek óta nem volt példa. Százhúsz kilométeres sebességgel rohant a havas, jeges szél, emeletnyi magasra korbácsolta a tenger hullámait, és nagy Jégtömbök ostromolták a máskor csendes partot. Szerencsére a part is, a kikötő is és az ember is állta a vihart, így aztán jelentéktelen kárt tudott csak okozni a természet szeszélye. Ezekben a napokban, amikor lent jártam a tengerparton, már nyoma sem volt a viharnak, sőt a télnek is alig. A nap már szorgalmasabb, próbálgatja erejét, és a nagy víz hullámhegyei is kezdenek tavasziassá csillapodni. Ma még persze üresen tátonganak a széles homokstrandok, csend honol a villák körül, kihaltak az utak és mozdulatlanság uralja ezt a szépséges tájat. Már amelyiket...! Ugyanis a román tengerpart mamaiai része korántsem csöndes, üres és kihalt. Igaz, egészen másféle zaj tölti be partot, mint nyáron, hiányzik a fürdőzők zsongása, a gyermekek zsibongása, a hangszórók daláradata. De ez a mostani dübörgés és mozgás is ismerős — és valljuk be — kellemes a fülnek. • Építenek. Nagyvonalúan, sokat, szépet. Az építkezések nyugtot nem isrperő ritmusa, zaja tölti be ä nyaralótelepet. Hatalmas, korszerű toronydaruk bólogatnak az épületek fölött és valóságos teherautókonvojok robognak reggeltől napestig a Konstanca-Mamaiai műúton. Állványok nőnek ki a földből, és tűnnek el hetek alatt, hogy helyükben valóságos épületcsodák maradjanak. Éppúgy mint tavaly, amikor az új ötezer férőhelyes szállodákat, villákat és éttermeket építették, most is országos rekordok születtek a gyorsépítkezésben. Az építők olyan gyors ütemben változtatták meg ennek a partrésznek az arculatát, hogy még a régi konstancai lakosok is, akik gyakran járnak errefelé, a legnagyobb meglepetéssel látják viszont az „ismeretlen partot". Európa egyik legszebb ^ tengerparti üdülőhelyét építjük ide, a világ színvonalához igazodva, kommunista ütemben — mondogatják nem kis büszkeséggel a mamaiai építők. Valóban szemkápráztató, nagyszerű szocialista teljesítmény ez! A párt nagyvonalú tervei rendre valóra válnak az országnak ezen a részén is. De nézzünk körül. Fiatal mérnök, Nicolae Petre a kísérőnk. Tavalyelőtt még a bukaresti építészeti kar jeles hallgatója volt, ma pedig egy részlegért felel. — A gyors-építkezés új, modern módszereivel építjük a hatalmas szállodákat — magyarázza. — Háromnaponként egy emelettel nőnek az épületek. A tavalyi tapasztalatok alapján kifogástalan minőségi munkát sikerült elérnünk. A csupa fény, elegáns szobák és merész építészeti megoldások szerint épített szállodák újabb 5000 vendéget várnak. Ezzel egyidejűleg új éttermek, üzletsorok is születnek. A megtisztított és kiszélesített mamaiai tengerpart immár öt kilométer hosszúságban fut a víz mellett, és harmincezer ember befogadására alkalmas. Egyébként a tengerparti és hegyi üdülők nagyméretű fejlesztése lehetővé tette az idegenforgalom harminc százalékos növelésé*, és azt, hogy 1961ben már 560 000 ember üdült vagy kapott kedvezményes gyógykezelést ezeken a helyeken. 1960-hoz viszonyítva a növekedés 22,6 százalékos volt. Érdekességképpen meg kell említenem azt is, hogy a legdélibb üdülőhelyen — Mangálián télen is, „teljes üzem" volt, mert az itt épült szanatóriumokat modern belső felszereléssel látták el, és egy nagyméretű melegített tengervízű medencével, amely lehetőyé tette a reumás ős más jellegű betegségek korszerű gyógyításét. A téli csendet nemcsak a mamaiai építők törték meg. Vasile Roaitan egy 1500 férőhelyes új épületkomplexum épül. A tengerparti kisváros ezzel még egyet lép előre. Világhírű iszapfürdőit a nyáron még többen élvezhetik, mint máskor. Autóval pásztáztuk vé" glg a téli tengerpartot. A tavaszt idéző februári napsütésben fenséges látványt nyújtott a természetnek és az emberalkotta szépségnek ez a megragadó összhangja. Igaz, egy kicsit szokatlan volt felöltőben és meleg sapkában ülni a tengerparton, de nem volt nehéz elképzelni a nyár melegét, színes emberáradatát és fényét. Mert minden már a főszezonról beszél itt. Ezért szélesítik és Javítják az aszfaltútat, ezért születnek az új villák Mamaiatől Mangáliáig mindenfelé, ezért rendezik be az új élelmiszer•és textllboltokat és szélesítik azokat a partrészeket, amelyekből a hullámok télen újabb métereket raboltak el. Az új pályaudvar mellé most új repülőteret is kap Konstanca, és a tervek szerint az autóbuszállományt is növelik, hogy kielégíthessék az utasok igényeit. Tavaly is kifogástalanul működött az utasszállítás hatalmas gépezete. Most már télen készítik a menetrendeket és terveket, amelyekbe beletartozik az évről-évre növekvő idegenforgalom is. Az ONT Carpati idegenforgalmi vállalat egyik vezetője jegyezte meg, hogy a Fekete-tenger az idén a külföldi turisták fő vonzóereje lesz. — Európaszerte növekszik az érdeklődés tengerpartunk iránt — mondotta. — Ogy látszik ez idén is az NDKból és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból jönnek a legtöbben hozzánk. De nagy az érdeklődés a magyar, szovjet, lengyel turisták körében, és mind több nyugati vendég érkezik a nyári hőnapokban e Fekete-tenger partjára. U ivatalosan tél van még, n éjjelente fagypontig száll le a hőmérő higanyszála Konstancában, de a Fekete-tenger partja már a júliusi fényről álmodik. DÁNOS MIKLÖS ü| SZÖ 4 ň 1982. tebruár 24.