Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-20 / 50. szám, kedd

Tavaszelőtti gondok idején í írni Mindent elkövetünk, hogy a harmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatait négy év alatt teljesítsük — hangoztatják a szövetkezeti dolgozók. Ez helyes törekvés, "csak a szavakat kövessék is tettek. Sok szövetkezetben a tények mást mutatnak. Igaz, hogy még csak a második tervév elején tartunk, de számos járásban máris jelentős lemaradás észlelhető a felvásárlás terén. Nem minden hiány írható a felvásárló vállalat számlájára, és ha a mezőgazdasági üzemek már az év első napjaiban nagyon „eladósodnak", később nehezen tudják behozni a lemaradást. Mik a kerékkötői a terv,egyenletes és folyamatos teljesítésének? — Íme, egy kis ízelítő a Rimavská Sobota-i járásból. Az állatoknak takarmány kell Sajnos, az Idén Ismét takarmányhiány van. A következmények? Elsősorban a tejhozam jelentős csökkenése a tavaszi hónapokban. Sok helyen örülni fognak, ha az állatok nagyobb súlyveszteség nélkül vészelik át a tavaszt. Vannak azonban olyan szövet'kezetek is, amelyeknek segítségre lesz szükségük. Az új takarmány betakarításáig még hosszú az idő Vlkyňa községben is, hisz a szövetkezet már február 7-én nem rendelkezett szemestakarmánnyal. Még a vásároltból is alig volt a magtárban húsz mázsa a sertések számára, meg valami kis melasz. Körülbelül 1500 mázsa széna és lóhere állt az állatgondozók rendelkezésére, és vagy ezer mázsával több takarmányszalma. De mit jelent mindez abban a szövetkezetben, ahol 225 szarvasmarha kérődzik az istállókban és majdnem félezer sertést és malacot, továbbá 450 baromfit és 250 juhot kell naponta eltartani. És a lovak ...? Tizenkilenc várja az abrakot. Nézzük meg azonban az érem másik oldalát ís. Szorgalom van-e, hogyan igyekeznek a szövetkezeti tagok? A tavaszi vetések alá csak 58 százalékosan végeztek el a mélyszántást. A számok maguk beszélnek a vezetőség helyett ls. Ha csak a tavasziak okoznának gondot? I De ott van a kukorica is. Egy cseppet sem irlgylésreméltó jaczó Lajos, az elnök és Szőke András, az agronómus, vagy akár Csutor Arzén, a zootechnikus helyzete. Sokat beszélnek arról ls, hogy a tagoknak nagyobb igyekezettel kellene ellátniuk a rájuk bízott feladatokat. Szövetkezeti tagokhoz nem illő, hogy kéressék magukat, amikor meg kellene fogniuk a munkát. Azt mondja a közmondás, hogy nemakarásnak nyögés a vége. Nem hinném, hogy éppen az állatgondozók ne ismernék ezt a közmondást. Ez a szövetkezet ls úgy tervezte, hogy az ötéves terv feladatait négy esztendő alatt valósítja meg. Nos, ha több tejet, húst és tojást akar adni a közellátásnak, és nagyobb kereseti lehetőségeket akar biztosítani a tagoknak, akkor más alapokra kell sürgősen helyeznie a gazdálkodást. Ahol nyáron még takarmány fölösleg volt Azt mondják, hogy a bablneci szövetkezetben is kevés a takarmány. A nyáron még más nézeten volt a vezetőség. Ogy vélte, hogy a bő termésből többet is el lehet adni. így kaptak a tagok „kedvezményes áron" további 58 mázsa búzát, 10 mázsa árpát, sok zabot és rozsot is. Ogy véljük, Behyncén sem gondolkoztak előre, amikor a múlt év június 6-án olyan 3195 kiló búzakorpát adtak el, amelyet maga a szövetkezet is vásárolt. Természetesen megszabták a tisztes árat is Mázsánként 166 koronát kapott a szövetkezet. Nem lenne jobb, ha ez a „takarmányfölösleg" most a magtárban volna? Papčán is csak azért adtak el több mint hat mázsa gabonát, mert üres volt a szövetkezeti pénztár, és ki kellett fizetni az építkezésekhez szükséges homok és néhány traktoralkatrész árát. Egyébként az az érzésünk, hogy itt a tavaszi hónapok még sok gondot fognak okozni. Nem mindegy, hogy az etetők bőségesen látják-e el takarmánnyal a teheneket, vagy csak úgy etetnek, hogy kitartson az újig. S a lenkei szövetkezet? Azt beszélik, hogy a szemestakarmány ott is fogytán van. Jó, ha február végéig elég lesz. És azután ...? A gazdálkodás nem vall valami helyes szemléletre a sútori szövetkezet vezetőségénél sem. Már most sincs elegendő takarmány a szarvasmarhák számára, sőt a sertések sem bővelkednek táperős ennivalóban. Ez természetesen rányomja bélyegét az eredményekre is. A „félliteres" tehenek földjén Ha összehasonlítjuk a januári eredményeket a múlt éviekkel, akkor azt látjuk, hogy a Rimavská Sobota-i járásból több mint 56 ezer tojással kevesebbet kapott a közellátás, mint tavaly az év első hónapjában. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a január elsejei összeírás szerint 6500 tojóstyúkkal több volt a járásban, mint tavaly. Gyenge vigasz, hogy nemcsak a tyúkanyók „lustálkodtak", hanem a felvásárló vállalatok is. Hogy állunk a tejjel? Egy-egy, tehéntől naponta 1,9 liter tejet szállí-' tottak a tejcsarnokba. Ez bizony nem sok. A háztáji tehenektől azonban Oj gyárat építettünk Afganisztánban még ennyi sem jutott a tejeskannákba. Az egyénileg gazdálkodók pedig naponta egy tehéntől átlagban alig adtak többet, mint féllitert. De mi ez a mennyiség akkor, amikor az 1962. évi állattenyésztési terv egy tehénre 1950 liter átlagos tejhozamot irányoz elő. A tejszükséglet folyton nő, ezért már a tavalyi tejmennyiség sem lesz elegendő, pedig a feladatot a lakosság folyamatos ellátása érdekében okvetlenül teljesíteni kell. •fr Hibák és fogyatékosságok sokfelé. Olyanok, amelyeknek már nem szabadna előfordulniuk ebben az esztendőben, ha szövetkezeteink tavaly elegendő takarmányt biztosítottak volna a marhaállomány számára. Semmi esetre sem helyes, ha a szövetkezetek zöldséget, takarmányt várnak az állami szervektől, ahelyett, hogy jól gazdálkodtak volna a helyi forrásokkal. Nem bocsátható meg egyetlen szövetkezetnek sem, ha nem gondoskodott^ idejekorán, hogy elegendő saját termésű takarmánya legyen. Azt kellene felhasználniuk, hogy minél több húst, tejet és tojást adhassanak a közellátásnak. Bár a tavasz már kopogtat, még mindig nincs késő átvizsgálni a terveket. A fáradság megéri, hogy jövőre ne kísértsen a takarmányhiány. Berkes lózsef A CKD SLANÝI DOLGOZÓI nemcsak a bágerok különböző típuHl sait, hanem hídkonsrtukciókat és egyéb berendezéseket is gyárta|H nak. Az üzem dolgozóira nagy feladat hárul, a harmadik ötéves Hl terv éveiben 30—35 százalékkal kell csökkenteniök a munkaigé|H nyességet. Nagy segítséget nyújt majd ebben az új technológiai ü eljárások bevezetése és a nagyobbfokú gépesítés. Felvételünkön." §H A 38 államba exportált RY-1 típusú kotróbáger. = (J. Nősek — CTK — felvétele] Ahol a „zamatos

4

4 tokaji terem (CTK) — A košicei Kelet Szlovákiai Gépgyár és a Králové Pole-i Gépgyár brnói szerelőüzeme e napokban értesült arról, hogy az afganisztáni Mazor Sherifben sikeresen próbaüzembe helyeztek egy új olajgyárat, amelynek berendezése Csehszlovákiában készült és Karol TakáC mérnök vezetésével gépipari dolgozóink szerelték fel. Az afganisztáni olajgyár berendezése az első ilyen berendezés, amelyet a Kelet-Szlovákiai Gépgyárban készítettek el külföldi megrendelésre. Ha ilyenkor télen a Cerchov községen átutazó idegen a Malá Trňa-i lankás domboldalakat kémleli, semmi különöset nem vesz észre. Pedig az elmúlt évek ,folyamán sok minden történt itt. Azután, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács tokaji körzetté nyilvánította, jónéhány milliót nyelt el ez a rendezetlen, bokrokkal tarkított domboldal, míg emberi kezek és gépek barátságosabbá és ami a legfontosabb, termöbbé változtatták. Nem kevesebb, mint 125 ha új szőlőtelepítéssel dicsekedhetnek a Slovenské Nové Mesto-i állami birtok szőlőgazdaságának dolgozót. Es ez a munka tavasszal tovább folyik ... Ma már országszerte kevesen kételkedhetnek a tokaji körzet beruházásainak helyességében, mert Malá Turňa zamatos, aranysárga „hegyieve" nemcsak itthon, hanem a határon túl is tekintélyes hírnévre tett szert. Akt nem ért a borgazdálkodáshoz, azt hihetné, hogy télen a pincébe csak akkor szükséges lemenni, ha kiürült a boroskancsó. A Malá Trňa-i pincészethez közeledve is azt gondolná a be nem avatott, hogy itt minden téli álmát alussza. Pedig nem. Mélyen a föld alól szivattyú berregése hallatszott, amikor kinyílt a pince vaspántos tölgyfaajtaja. Bebocsátást nyertünk a hatalmas pince-labirintusba, ahol vastag gumicsöveken áramlott a bor az öblös, embermagasságnyi hordókba. — Éppen fejtünk — mondja Madzsar József elvtárs, a pincegazdaság vezetője. — Korábban kezdtük az idén, mert a kevés eső miatt alacsony a bor savtartalma és a seprű „megenné" még azt a keveset ts. A tavalyi eredmények után érdeklődve megtudjuk, hogy bizony kevés szőlő termett, de a minőségre nem lehet panasz. Átlagosan 22—24 cukorfokot mértek szüretkor. Megkóstolva ml is csak azt igazolhattuk, hogy jó bor a tavalyi. Ismerve a tokaji bor hamar bekövetkező hatását, pincenézésre indultunk. Több mint 2500 „gyomros" hordó kevélykedett, mosolygott ránk a szabályos pinceágakban. —Olajfestékkel vannak ezek a hordók bevonva? — kérdezzük Madzsar elvtárstól. — Igen, már évekkel ezelőtt befestettük őket — hangzik a válasz —, s hogy ilyen tisztán maradnak, azt úgy érjük el, hogy hetenként legalább kétszer „leápoljuk" a hordókat. — Madzsar elvtárstól megtudjuk, milyen fontos a bor minősége szempontjából a pince és hordók tisztántartása. — Sok gond van a borral, míg a pohárba kerül — jegyzi meg tréfásan, s közben a mi poharunkba is tölt. Tizenkét, tapasztalatokban gazdag esztendő után nagyon jól ismeri a szőlőtermelés és borgazdálkodás fortélyait. Nagy része van a pincegazdaság jó eredményeiben. A szőlőművelési munkálatok könynyítésére is gondol Madzsar József elvtárs. Testvérbátyjával, Gézával már két olyan berendezést szerkesztettek, melyeket elfogadásuk után a lipcsei nemzetköz' vásáron is bemutattak. Azóta megkezdődött az oltványkészítő és ültető-gépek sorozatgyártása, amelyek iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Nem is csoda, hiszen míg egy gyakorlott munkás kézzel 8 óra alatt 600 darab oltványt készített, a géppel 2000 darabos teljesítményt ér el, és nem kell félnie, hogy bevágja a kezét. Az említett újításokkal a gazdaság elnyerte az NDK vándorzászlaját is. További négy újításra tett javaslatot a két Madzsar-testvér. Lényegük a szőlő megmunkálásának könnyítésében van. Azt akarják elérni, hogy kevesebb munkaerővel, könnyebben, de szakszerűbben, gépek segítségével végezhessük a szőlő körüli, bizony gyakran fáradságos teendőket. Ezért az egész szőlészetet, főleg az új telepítéseket gépi művelésre állítják be. így a kapálást, trágyázást a jövőben nagyobbrészt majd gépek végzik ... MŰZES SÁNDOR kommunista nevelése fiz ifjúság A

SZKP programja szinte számtani pontossággal meghatároz-' ta azokat a feladatokat, amelyeknek teljesítése az új, a kommunista társadalom megteremtéséhez vezet. A kommunizmus építésének programja pedig a mi programunk is — jelentette ki' Novotný elvtárs a CSKP Központi Bizottságának novemberi ülésén. Igen, a sző legszorosabb értelmében a miénk is. Elkövetünk mindent, hogy már mai nemzedékünk a kommunizmusban élhessen. E cél érdekében építjük az új gyárakat, korszerűsítjük a régieket, fokozzuk a termelést gazdaságunk minden területén, építjük a lakásokat, Iskolákat és kórházakat. S itt eszünkbe jutnak Lenin négy évtizeddel ezelőtt, a Komszomol III. kongresszusán elhangzott szavai: „A kommunista építés feladata mindenekelőtt a fiatalokra hárul, akik elsőkként szakítanak majd a most kiültetett fácskák első terméséből." A cél felé vezető utat ismerjük. A népgazdasági tervekben foglalt feladatok folyamatos teljesítése az a pontosan megszabott út, amelyen feljutunk a kommunizmus magasló csúcsaira. A tervekben feltüntetett, nemegyszer száraznak tűnó számok életrekeltése jelzi útunk egy-egy határkövét. Nagy, magasba ívelő ez az út, amelyen ezernyi akadállyal kell majd megbirkóznunk. Az építőket, akik a kommunizmus hatalmas épületének falait felhúzzák, alaposan elő kell készítenünk, hogy képesek le-: gyenek legyőzni a legnagyobb nehézségeket is. Ennek az épületnek a felépítése csak milliók kitartó, apró és látszatra szürke, önfeláldozó közös munkájával érhető el. A fiatalokat a nagy feladatok mindig csábították, serkentették. Példát erre nemcsak szabad életünk másfél évtizede, hanem történelmünk is szolgáltat bőséggel. Az Ifjúsági Vasút, az Ifjúsági Falu, az ifjúsági építkezések további százai szocialista hazánk építésének egy-egy fejezetét képezik. A párt felhívására fiataljaink az elmúlt év folyamán csak Szlovákiában közel egymillió köbméter komposztot készítettek. A nyári szünidőben az utolsó három év folyamán összesen több mint 19 000 főiskolás kapcsolódott be a talajjavítási, aratási és építkezési munkálatokba. A felsorolást folytathatnánk tovább, de szemléltetésként talán ennyi is elég. Az eredmények összegezése azonban nem adhat okot az önelégültségre. Korántsem. Az eddigi feladatokkal fiatalságunk megbirkózott, ám a feladatok nőnek. Vegyünk csak néhány számot ötéves tervünk adataiból. A szénbányák számára 'az idén 7560, a harmadik ötéves terv végéig pedig további 20 700 tanoncot kell megnyernünk. Az építőiparban 1965-ig 23 200 tanonc felvételét vettük tervbe. A vasutak szintén csak úgy fogják tudni teljesíteni mind Igényesebb feladataikat, ha a fiatalok soraiból a következő négy év folyamán 35 000 dolgozót tudnak megnyerni. A mezőgazdaság is óriási feladatokat tűzött maga elé: 1970-ig utói kell érnie az ipar színvonalát. E feladatok is csak fiatal munkaerők bekapcsolásával oldhatók meg. Ezért ebben az évben 47 000, az ötéves terv végéig pedig további 133 000 fiatalt kell megnyerni a mezőgazdaság számára. ü zek után feleslegesnek tűnik a kérdés: mi az ifjúság legközelebbi feladata a kommunizmus építésében? Az óriási célkitűzésekből a konkrét feladatok szinte maguktól adódnak. Az ifjúság elsőrendű feladata ebből az, hogy gazdaságunk olyan szakaszán vállaljon munkát, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az idén például egyes mezőgazdasági járások iskoláiból kikerülő fiatalok teljes 50 százalékát kellene megnyernünk a mezőgazdaság számára. Ez bizony nem lesz könnyül Horná Potôň községben Molnár Géza igazgató elvtárs már most megállapíthatja, hogy az irányszámokat az iskola aligha tudja teljesíteni. Szerinte a szomszédos iskolákban is hasonló a helyzet. Az ötéves terv teljesítése pedig csak úgy képzelhető el, ha azt legapróbb részleteiben is teljesítjük. Hogyan is birkózhatnék meg mezőgazdaságunk nagy feladataival, ha már a betervezett munkaerőket se tudjuk számára biztosítani? Az ifjúsági szövetségnek, a pártszervezeteknek, a pedagógusoknak nagy erőfeszítésére lesz szükség, hogy fiataljainkat, de sok esetben szüleiket is meggyőzzék: a kommunista társadalom építésében minden munkahely egyaránt fontos. Am nem csupán a szükséges foglalkozási ágazatok tervnek megfelelő választásáról van szó. Az egyes ágazatokban képzett munkaerőkre van szükség. S ez a szükségszerűség már eleve megszabja ifjúságunk második számú feladatát ls: nemcsak ott kell munkát vállalni, ahol nagyszerű terveink valóra váltása megköveteli, hanem olyan képzettséget kell szerezni, amelynek birtokában képes a rája háruló nagy feladatok teljesítésére. A pályaválasztással kapcsolatban eljutottunk egy másik nagyon fontos kérdéshez is. Ez pedig az ifjúság őszinte viszonya szocialista társadalmi rendszerünkhöz. 'T' udnunk kell, hogy mai fiatalsá-*- gunk problémái egészen mások mint a tőkés társadalom fiatal nemzedékének problémái — hangsúlyozta J. Hendrych elvtárs a CSKP KB novemberi ülésén. Valóban, mai fiatal nemzedékünk nem ismeri saját tapasztalataiból a kizsákmányoló rendszer szörnyűségeit. És valljuk be őszintén, éppen ezért sokszor nem is tudja kellőképpen értékelni azokat a vívmányokat, amelyeket rendszerünk szinte tálcán tálal eléje. Ez néha az idősebbeknek rosszul ls esik. Ám ettől sokkal veszélyesebb az a jelenség, hogy bár fiatalságunk nem ismerte a múlt társadalom borzalmait, ennek ellenére fellelhető nála a burzsoá erkölcs számos maradványa, mint például az önzés, képmutatás, individualizmus. Ha a múlt csökevényeitől is van szó, e jelenséget mégis munkánk fogyatékosságának kell tartanunk, amennyiben teret enged-: tünk e hatásoknak. Egyik főiskolánkon a felvételre je-: lentkező diákoknak feltették a kér-! dást: Miért választották ezt a pá-> lyát? Az írásbeli válaszokban lapoz-: gatva az embernek rossz érzése tá-: mad a sok frázistól: szocialista épl-: tés, kommunizmus, öntudat, hazaszeretet, stb. Nem a papírra vetett szavak őszinteségét vonjuk kétségbe. Nemi Ám szemet szúr a szocialista meggyőződés és öntudat ennyire mér- . téktelen hangsúlyozása, amivel a fő-: iskolára jelentkező fiatalok bizonyára tanáraik tetszését akarták megnyerni. Erre a következtetésre nem az írásbeli válasz késztet csupán. A jelentkezők javarésze beiratkozott az említett főiskolára. A pedagógusok újabb érdekes próbát tettek. írásbeli dolgozatként feladták diákjaiknak a következő tételt: Hogyan képzelem el a kommunista társadalmat? Nos, az eredmény? A dolgozatok többsége újra tele általános frázisokkal, ködös, nem egy esetben ferde elképzelésekkel. Azok, akik néhány héttel ezelőtt a főiskolára történt jelentkezésüket azzal támasztották alá, hogy a kommunista építést éppen ezzel akarják szolgálni, egyszeriben megtorpannak a konkrét kérdés előtt: milyen is lesz a kommunista társadalom, amelyet építeni akarnak. Pálcát törhetünk az említett fiatalok felett? Korántsem. Nem az ő hibájuk, hogy középiskolai tanulmányaik során nem kaptak mégcsak megközelítő képet sem arról a társadalomról, amelynek építése éppen (Folytatás a 6. oldalon) * 1962. február 325. (JJ SZO 3 *