Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-20 / 50. szám, kedd

A szigorú tilalom ellenére felújultak a fasisztaellenes tüntetések Az OAS tovább garázdálkodik • Véres vasárnap Algériában Párizs (ČTK) — A szigorú tilalom ellenére vasárnap, Franciaországszerte további fasisztaellenes tüntetéseket rendeztek. A demokratikus pártok és szervezetek felhívására több mint 6000-en tüntettek a Carente-Maritime megyebeli Saintes város utcáin. A Bourg-en-Bresse-i tüntetésen 2000 antifasiszta vett részt, akik tiltakoztak a rendőrség önkénye ellen és követelték a fasiszta veszedelem elhárítását. Nanterre párizsi elővárosban, ahol Raymond Barbet, kommunista szenátor ellen fasiszta merényletet követtek el, nagy tüntetés volt. Több ezer lakos felvonult az utcákon és gyűlésen vett részt, amelyen felszólaltak a Francia Kommunista Párt, az Egységes Szocialista Párt, az SFIO szocialista párt és különböző szakszervezetek képviselői. Az Humanité február 19-1 számában közli, hogy némileg javult Vladimír Pozner író egészségi állapota, aki a február 7-iki fasiszta merénylet során súlyos sérülést szenvedett. Párizs (ČTK) — A titkos hadsereg felfegyverzett tagjai vasárnap délután behatoltak a párizsi Val de Grace katonai kórházba és megkísérelték Yves le Tace, súlyosan sebesült gaullista politikus meggyilkolását, akin az algériai merénylet közben ért súlyos sebesülése után műtétet hajtottak végre. A titkos hadsereg terroristáinak kísérlete nem sikerült, két támadót feltartóztattak, akik a tusakodás közben az egyik csendőrt súlyosan megsebesítették. A vasárnapra virradó éjjel bomba robbant az Esprit című katolikus lap szerkesztősége előtt. A merénylet oka valószínűleg az volt, hogy a lap követeli az algériai béke megkötését. A helyszínen azonnal megjelentek a fiatal francia demokraták és tüntettek a titkos hadsereg ellen. Párizs különböző negyedeiben még további hat robbantást hajtottak végre a terroristák. A XIX. kerületben a fasiszta provokatőrök további támadást Intéztek a' Francia Kommunista Párt titkársága ellen. Négy személyt megsebesítettek. Az Associated Press jelentése szerint a támadások főképpen a kommunista párt titkárságai ellen irányultak. A titkos hadsereg a vidéki városokban ls folytatta merényleteit. Szombaton Doual északafrikai városban az Egyesült Szocialista Párt képviselőjének lakása mellett robbantottak bombát. A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint Algéria további véres vasárnapot élt át. Este 6 óráig Algírban hat, Oranban kilenc merényllt volt. Algírban két halálos és hat sebesült, Oranban két halálos és öt sebesült áldozata volt a merényleteknek. A vasárnapra virradó éjjel Ismeretlen támadók Philippeville városában gránátokat dobtak. Bőne városában is történtek bombamerényletek. A titkos hadsereg Algírban vasárnap délben a francia rádió hullámhosszán „kalózműsort" közvetített. „Ismeretlen tettesek" Algériában hat leadókészüléket „tulajdonítottak el" az egyik magántársaság raktárából. Bőneban ellopták a bányatársaság tulajdonát képező leadót. Algírban vasárnap á „Francia varia!", de az OAS ural nem az algériaiak eltiprásáról ábrándoznak — pzek katonák, s ők csak tudják, hogy a háborút elvesztették —, nem, ők a francia munkásokat akarják eltaposni. Nehéz lenne de Gaulle tábornokot fasisztának nevezni. Vannak területek, ahol valaha haladó embernek bizonyult. így például még az 1930-as években felismerte, hogy az álló háború anakronizmus, 1939ben a francia tábornoki kar valósággal futuristának tartotta de Gaulle ezredest. Amikor Franciaország bukása után de Gaulle ellenállásra hívta fel a népet, Pétain szemében veszedelmes lázító volt és megvan még nálam az az újság, amelyben de Gaulle-t „bolchévisant"-nak nevezték. Mindez azonban már a múllé. De Gaulle már csak azért sem fasiszta, mert 6 a XVII. század felvilágosult nemesembere. Emlékiratai Racinekorabeli szép nyelven íródtak. Jóllehet lelkesedik a korszerű fizika egyes vívmányaiért, mégis antik kategóriákban gondolkozik. Például a Szovjetuniót sohasem nevezi igazi nevén. Még jóindulatú hangulatában ts Oroszországot emleget; hiába, ő még mindig abban a múltban él, amikor a Szovjetuniónak még híre-hamva sem volt. Franciaországról szólva kerüli a „nép" szót, számára csak franciák léteznek, az ország létezik, és természetesen ő maga. A fasizmustól viszolyog, jól emlékezik a felvilágosult uralkodók régi szép korszakára. Engedélyezi az őt ábrázoló karikatúrákat, nem bántja a kabarészínészeket, akik őt parodizálják, semmi kényúri vonás nincs benne. Nem vágyik Cavalgnac, Gallifet vagy Pétain dicsőségére. Ha egyáltalán be akar vonulni a történelembe, .ezt csakis Jeanne ď Arc módjára képzeli el, amint ezt ő maga is bevallotta. Az OAS és annak plastiqueurjei őszintén elszomorltják. Kész meghalni, hogy megvédelmezzen a plastiqueuröktől egy LONDONBAN tartják a Kenya jövőjéről tárgyaló értekezletet. Kenya legnagyobb pártja, a KANU a függetlenség azonnali megadását követeli. A gyarmattartó Anglia különféle mesterkedésekkel akadályozza az egyezmény megkötését, a függetlenség megadását. Képünkön baloldalt jomo Kenyattát, a kenyai nemzeti hőst, jobboldalt Tom Mboya szakszervezeti vezetőt láthatjuk. ČTK felv. ártatlan francia leánykát, de képtelen megsemmisíteni az OAS-t, hiszen túlságosan sok szál fűzi öt azokhoz, akik hatalomra juttatták. Elítéli ugyan őket, de nem bír elbánni velük. A plastiqueurökről fölényesen így nyilatkozik: „Sorsuk csak a karhatalomra, a rendőrségre és az igazságszolgáltatásra tartozhatik és tartozik". Valóban, ennek így is kellene lennie: a rendőrség dolga, hogy elcsípje a bűnözőket, a bíróság dolga, hogy ítélkezzék felettük. De Gaulle tábornok viszont, amikor így beszél, továbbra is a múlt világában él. A plastiqueurök nem közönséges banditák, hanem fasiszták s védelmezőik ott vannak azokban a bizonyos „karhatalmi" szervekben, amelyeknek éppen őket kellene összefogdosniuk, bíróság elé állítaniuk és elítélniük. De Gaulle tábornok február 5-én arról biztosított bennünket, hogy rendőrsége majd ráncba szedi a dinamitosokat. Három nappal később az az ő rendőrsége könyörtelenül rálőtt az OAS gaztettei eVen tiltakozó fegyvertelen tüntetőkre. Ha a plastiqueurök közönséges útonállók lennének, a rendőrök már régen elbántak volna velük. De Franciaországot nem kiskorú csibészek, hanem ősz fasiszták, politikusok, tábornokok fenyegetik, s De Gaulle kormánya nem bánhat el velük a francia nép közreműködése nélkül. De Gaulle tragédiája abban rejlik, hogy ezt nem tudja, vagy nem akarja megérteni. Azt állítja, hogy az OAS bűncselekményei csak a rendőröket érdeklik. Ez szerencsére nem igaz: a francia közemberek milliói kezdik felismerni, hogy a plastiqueurök a fasizmusnak nyitnak ajtót, és a kicsinyben ontott vért nagyban ontott vér követheti. Azt hiszem, De Gaulle tábornok téved, amikor úgy véli, hogy küldetése a franciák megnyugtatása. Ha valami, akkor nem a háborítatlanság, hanem a felháborodás mentheti meg Franciaországot. Amikor Franciaországban voltam, leginkább a francia közembegyok" nevű szélsőséges szervezet további gyűlést rendezett, amely jóváhagyta az általános sztrájk kihirdetését egész Algériában, tiltakozásképpen ez ellen, hogy a cenzúra nem engedi meg a sajtónak a hírek közlését e szervezet tevékenységéről. Az általános sztrájk időpontját még nem tűzték ki. Szombaton komoly összetűzés volt Constantinében a francia fasiszták és az algériai lakosság között. Az algériaiak védekeztek a fasiszta garázdálkodók támadása ellen. A rendőrök az algériaiakra támadtak és mintegy 15 személyt megsebesítettek. Feszült a helyzet Brit-Guayanában Georgetown (ČTK) — Georgetownban, Brit-Guayana fővárosában továbbra is rendkívül feszült a helyzet. Georgetown utcáin angol katonai egységek cirkálnak, amelyek megszállták stratégiailag fontos pontokat. Brit-Guayanában kihirdették a rendkívüli állapotot. Nagy-Britanniából további erősítések érkeznek az országba „a törvény és a rend fenntartására". A fővárosban katasztrofális az élelmiszerhiány, megszűnt a villanyáramszolgáltatás és csökkentették a vízellátást. A városban több ezer lakos hajléktalan. Az állami alkalmazottak reakciós szakszervezete folytatja a sz

trájkot. Mind a két ellenzéki párt — az ültetvényesek reakciós pártja és a néger lakosság középrétegeinek pártja — egyenetlenséget igyekszik szítani az országban és elmélyíteni a politikai ellentéteket az indiai eredetű lakosság ellen Irányuló akciókkal és ily módon akadályozni a Jagan-kormány munkáját, amely valamennyi gyarmatosító ellenes erő egyesítésére törekszik. A mezőgazdasági területeken uralkodó helyzet nyugodtabb. E terülitek lakossága képezi a Népi Haladó Párt fő támaszát. E párt vezető tagjai alakították a Jagan-kormányt. E párt hívei, a cukornádültetvények munkásai és a parasztok felkészültek, hogy Georgetownba vonuljanak a demokratikusan megválasztott kormány támogatására. A két ellenzéki párt a szakszervezeti központ reakciós vezetőségével együtt szervezi a zavargásokat - és kapcsolatokat tart fenn az „Amerikaközi Kereskedelmi és Ipari Tanácscsal" amelyben az amerikai vállalkozók szava a döntő. Georgetownból rek nyugalma és az események iránti közönye aggasztott. Egy pékné kijelentette: „Deveau urat megplasztikozták, de hiszen ő politizált..." A pékné veszélyesnek vélte, ha valakit a saját magánügyein kívül más dolgok is érdekelnek. Riasztó elmeállapot ez, s bármilyen kalandnak kedvez. Nemrégen a Le Monde-ban érdekes cikk jelent meg a következő címmel: „Franciaország - legnagyobb pártja". A cikkíró azt állítja, hogy a legnagyobb párt a „tehetetlenségi nyomaték pártja", „e pártnak programja is van, amelyet a televízió és a hűtőszekrény képe szimbolizál". Ez persze túlzás. De van valami igazság ebben a keserű megállapításban: a politikai közöny, a jólét és a kényelem gondolata — ez a kulcsa és magyarázata annak a franciaországi zűrzavarnak, amely megrázza a világot. Az antifasiszta erők hosszú ideig megoszlottak. A szocialista párt egyik vezetője Guy Mollet, nem anynyira a fasiszták, mint inkább a kommunisták ellen próbálta egyesíteni a érkezett hírek szerint az USA Központi Hírszerző Szolgálatától kapnak pénzbeli támogatást és fegyvert. A Jagan-kormány elleni összeesküvés szervezői tulajdonképpen már elérték egyik fő követelésüket: az ország függetlensége kihirdetésének elhalasztását. Eredetileg májusban kellett volna az ország függetlenségét elismerni. Az angol kormányzó vasárnapi rádióbeszédében kijelentette, hogy „országban uralkodó helyzetért a Jagan-kormányra hárul a felelősség és hogy a zavargások folytán Brit-Guayana függetlensége elismerése kérdésének elintézését évekkel elhalasztják." Indonézia népe eltökélte, felszabadítja Nyugat-lriánt. Az ország népe tömegesen jelentkezik az önkéntes egységekbe. Képünkön: az asszonyok élelmiszert csomagolnak az önkéntesek számára. ČTK felv. Harcok Eszak-Katangában Elisabethville (CTK) — A Reuter hírügynökség tudósítója február 19én jelenti, hogy Eszak-Katangában tovább folynak a harcok a kongói központi kormányhoz hű egységek és Csőmbe csendőrsége között. Csőmbe elisabethvillei hatóságai jelentették, hogy a katangai csendőröknek sikerült megszánniuk az észak-katangai Kongolo városát, amely eddig a kongói kormány csapatainak kezén volt. AUSZTRIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK Központi Bizottsága nyilatkozatot tett közzé a Volksstimmében, melyben a Fasisztaellenes Harcosok Nemzetközi Szövetségének javaslatét támogatja, hogy Ausztriában nyilvánítsák március hónapot a neonácizmus elleni harc, az or» szág függetlensége és semlegessége megvédésének és az általános és teljes leszerelésért folyó küzdelemnek hónapjává. (CTK) A SZABAD NÉMET IFJÚSÁG nyugatberlini szövetségének egyik tagja azzal a javaslattal fordult a Reinickendorf városi körzet vezetőségéhez, rendezzenek kiállítást Neumann nácibíró tevékenységét leleplező dokumentumokból. A nevezett ugyanis még ma is zavartalanul működik ebben a városrészben. Egy nyugatberlini szennylap szerkesztője erre hisztérikusan elordította magát: „Öljétek meg!" A terembe behatoló rendőrség azonban nem a szerkesztőt, hanem a gyűlésen jelenlevő ifjúsági szövetség tagjait tartóztatta le. (CTK) NEW JERSEY államban több mint 5600 amerikai autóbuszvezető és szerelő sztrájkba lépett. (CTK) A VDK FŐVÁROSÁNAK több mint 50 000 lakosa tiltakozott az Egyesült Államoknak Dél-Vietnam belügyeibe való beavatkozása ellen. (CTK) , ' DE GAULLE elnök elküldte válaszát N. Sz. Hruscsov elvtárs meghívására, hogy vegyen részt a genfi leszerelési értekezleten. A Moszkvában leadott francia válasz szövegét nem tették közzé. (CTK) SZÍRIÁBAN hatálytalanították az angol, francia és belga társaságok elkobzásáról szóló törvényt, melyet még az EAK uralma alatt hoztak. (CTK) KAIRÓBAN a biztonsági szervek további két kémet lepleztek le, akik Izrael számára gyűjtöttek adatokat. (CTK) RÓBERT F. KENNEDY, amerikai igazságügyminiszter Djakartáből Bangkokba, Thaiföld fővárosába utazott. (CTK) SOUVANNA PHOUMA laoszi miniszterelnök Vtentianeba utazott, ahol a Boun Oum- és Nosavan-klikk képviselőivel a koalíciós kormány megalakításáról fog tárgyalni. (CTK) TITO jugoszláv elnök háromnapos nem hivatalos szudáni látogatása után Kairóba érkezett. (CTK) ETIÖPIA fővárosában megkezdődtek az ENSZ afrikai ügyeket tárgyaló gazdasági bizottságának tárgyalásai. (CTK) különböző baloldali szervezeteket. Ezt azonban még közvetlen elvbarátai sem támogatták. Ami pedig a szocialista munkásokat illeti, ők a katolikus munkásokhoz hasonlóan, nemegyszer szövetkeztek a kommunista munkásokkal a fasiszták elleni küzdelemre. Ma antifasiszta arcvonal születik. A nép, akár csak 1934 februárjában, képes eltorlaszolni az utat a plasttqueurök, az OAS-tábornokok és a fasiszta színezetű zugpolitikusok előtt egyaránt. A baloldali gaullisták — például René Capitant — egyenesen kimondják, hogy bár továbbra is bíznak De Gaulle tábornokban, helyesebben a tábornok jóindulatában, sehogyan sem bízhatnak de Gaulle kormányában. A Bastille teret újfent pirosra festő vér, egyszerű franciák vére sokaknak felnyitotta a szemét: ezt mutatta az áldozatok temetése is. Először lépkedtek együtt kommunisták, szocialisták, radikálisok. A lapokból ítélve, a helyzet naponta változik. Nem tudom, megérti-e De Gaulle A fasizmus behatolt a rendőrség soraiba. Bizonyítja ezt a többi között a február 8-i vérengzés és a Párizsban élő algériaiakkal szemben tanúsított brutális eljárás. Képünkön: a francia rendőrség razziát tart Párizs egyik külvárosa algériai negyedében. (ČTK felvételei) tábornok, hogy nem szabad a rendőrökre bízni, rájuk átruházni Franciaország sorsát, hogy Franciaországban nép is van, s hogy e népnek az OAS ellen vívott harca közvetlen folytatása annak a küzdelemnek, amelyet 1940-től 1945-ig vívott a német' és •a hont fasiszták ellen. Szeretném remélni, hogy — ha a tizenkettedik órában is — egyszer ráébred erre a felismerésre ... Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1942 februárjában Moszkvába érkezett a harcoló Franciaország első megbízottja; emlékszem, hogyan ecsetelte nekem, mennyire gyűlöli De Gaulle a fasizmust. A szovjet emberek akkor átérezték Franciaország tragédiáját. Most is átérzik. Minden együttérzésük, minden szeretetük, minden tiszteletük ezé a régi, de örökifjú népé, amely az iszonyú fasiszta dögvész kiújulása ellen harcol. Népünknek létérdeke fűződik egy erős, független, virágzó Franciaország fenállásához. Márpedig az a kormány, amely ennek az országnak az élére kerülne, ha az OAS tervei megvalósulnának, gyenge és tehetetlen lenne: Salazar-Portugália újabb kiadása lenne, ugyanazokkal a félelmekkel. De ném! — még feltételezni sem akarom ilyen végktfejlődés lehetőségét! Tudom, akadnak franciák, akik azt felelik erre, hogy nincs szükségük jő tanácsokra és ők sem mai gyerekek. Ez vitathatatlan. De néha félálomban úgy megborotválják az embert, hogy alig ismer magára. Televízió és hűtőszekrény szép dolog, jő dolog, de rajtuk kívül is vannak bizonyos értékek, amelyekről 180 esztendővel ezelőtt éppen Frahciaország szólt először a világnak. Franciaország háborítatlan ? Nem, Franciaország felháborodott és eljövendő győzelmének éppen ez a záloga. (A cikk a moszkvai Pravda február 16-i számában jelent meg.) 1962. február 20. Uj SZÓ 3 É