Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-13 / 12. szám, szombat

A* Kelet-Szlovákiai Vasmű építésének harmadik évében A NAPOKBAN EZZEL A ClMMEL JELENT MEG A BRATISLAVAI PRAVDA HASÁBJAIN JAROSLAV KNIŽKA MÉRNÖKNEK, A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ IGAZGATÓJÁNAK CIKKE A VASMŰ ÉPÍTÉSÉNEK EZ ÉVI FELADATAIRÓL. AZ ALÁBBIAKBAN A CIKKET KIVONATOSAN KÖZÖLJÜK. A Kelet-Szlovákiai Vasmű építése évenként más-más Jelleget ölt. 1961ben a terep és a földalatti munkálatok voltak túlsúlyban, ezekkel az év folyamán el ls készültek, s megkezdték a tulajdonképpeni gyárépületek építését. A legújabb technikáról van szó Az olyan rendkívül nagyméretű és műszakilag felettébb igényes akció, mint a Kelet-Szlovákiai Vasmű építése, kétségkívül kifogástalan és már jó előre elkészített tervrajzokat követel nemcsak az építkezési munkálatok számára, hanem a szállító üzemek részére is, melyek a berendezést gyártják. A tervrajzok hibátlanságát még Inkább szükségessé teszi az a tény, hogy a vasmű berendezésének sokkal nagyobb kapacitásúnak, gépesítettnek és automatizáltabbnak kell lennie, mint eddigi vasmű-berendezéseink, tehát alapjában véve új gépek szükségesek. Éppen ezért a kísérletezési és fejlesztési munkákra rendkívül nagy feladat hárul, mivel biztosítaniok kell a vasmű nagy kapacitását, az új termelési folyamatokat, a munkatermelékenységnek hazánkban még ismeretlen magas színvonalát. A kísérletezések jelenlegi helyzetével azonban nem lehetünk megelégedve. Az Ércbányaügyl és Kohóipari Minisztériumban például még nem tisztázták az egyes technológiai meneteket, s ami a gépeket illeti, még megoldatlan az egyes géptípusok kérdése ls. A tervrajzok előkészítését általánosan értékelve elmondható, hogy az 1962. évre szükséges tervrajzok már készen vannak. Igényes feladatok előtt A vasmű építése 1962-ben ls új jelleget kap. Az idei feladatok a múlt éviekhez viszonyítva 2,7-szer nagyobbak, ebből az építkezés terve több mint másfélszer több építői munkát ír elő, mint 1961-ben. Előtérbe kerül a termelési részlegek építése. Az üzemcsarnokok acélszerkezetének szerelési munkálatai ez idén két és félszer nagyobb feladatot Jelentenek, mint tavaly. Megkezdődik a technológiai berendezés alapjainak az építése is. Az év folyamán elsősorban is a hideghengerde és az energetikai központ építésére összpontosul a dolgozók figyelme. E művek építésének a kormány által megjelölt befejezési ideje: az energetikai központé 1963. május 1., a hideghengerdéé 1963 július 1. Ha a vasmű építői a határidőket be akarják tartani, akkor e részlegek szerelési munkálatait már az első negyedév végén feltétlenül meg kell kezdeni. Az öthengerszéksoros tandem szovjet alkatrészel már a múlt évben megérkeztek, a hazai gyártmányúakat pedig az első félév folyamán kapják meg. A 25 760 tonna súlyú berendezést még a részleg üzembehelyezése előtt teljesen be kell szerelni. Ez a munka pedig nemcsak a szerelési műveletek jő előkészítését követeli meg, hanem sokéves tapasztalatokkal rendelkező szerelőket ls kíván. Ezenkívül fel kell építeni a maró-, a lágyító-, a csiszoló-, simító-, osztályzó-, cínező-, a raktár- és elosztórészlegeket is. Mint a fentiekből is kitűnik, a hideghengerde üzembehelyezése előtt működésbe kell hozni az energetikai központot. Exért ebben az évben nem szabad megfeledkezni a kazánok, turbinák és a mellékberendezés helyszínre szállításáról, hogy még ez évben sikeresen hozzá láthassanak a központ szerelési munkáihoz. Az 1962. év végéig üzembehelyezik a hídalkatrészeket gyártó részlegeket, amely azután nemcsak a vasmű, hanem más üzemek számára is készíteni fog acélszerkezeteket. Az elmondottak alapján nem nehéz levonni a következtetést, hogy a vasmű építésének idei feladatai nagyobbak, különösen pedig műszakilag igényesebbek, mint az elmúlt évben voltak. A sikeres tervteljesítéshez ezek szerint jólképzett szakmunkásokra, mindenekelőtt ácsokra és vasasokra lesz szükség. Nagy gondot kell fordítani a határidők pontos betartására, mert az építők után a.'onnal a szerelők látnak munkához. Hogy mindezt kellőképpen szem előtt tartsák, • szükség van a tervteljesítés rendszeres ellenőrzésére és a dolgozók szoros egyiittmüködéséro. A szakmunkások kérdése Vitathatatlan, hogy a vasműben foglalkoztatott dolgozók jó előkészítése mind műszaki-szakmai, mind politikai szempontból éppoly lényeges feladat, mint az építkezés sikeres elvégzése. Annak ellenére, hogy az alapvető gépesítés és automatizálás következtében a vasműben más hazai vasművekkel szemben jóval kevesebb szakmunkásra lesz szükség, 1965-ig a mű számára 4213 Jó szaktudással rendelkező munkást és 1051 nagyképességű műszaki-gazdasági dolgozót kell előkészíteni. A hazai vasművekkel kötött vállalati szerződések alapján lényegében már végrehajtották a feladat teljesítését. Nem mondható kielégítőnek azonban az a tény, hogy egyéni szerződést csupán a tervezett számú dolgozók mindössze 43 százalékával kötöttek. Az akadályt az képezi, hogy a dolgozók nem akarnak a szakképesítő munkahelyekre menni, mivel jelenlegi munkahelyeiken nagyobbak a kereseti lehetőségek, pl. a vasmű építkezésén. A dolgozók szakképzésének ügye azonban egyre inkább a ' helyes úton halad. Az 1208 dolgozó közül, akikkel az üzem már megkötötte a jövőbeni munkaszerződést, 426-nak megvan a szükséges szakképzettsége, 276-an már megszerezték szakképesítésüket az üzemi oktatás keretében, 177 dolgozó jelenleg folytatja tanulmányait és 329-en fokozatosan kapcsolódnak be a szaktanfolyamok munkájába. Továbbra is kevés a tapasztalt műszaki dolgozók száma. Az ilyen dolgozókat sehonnét sem engedik el szívesen, viszont a košicei vasmű esetében tekintettel kell lenni arra, hogy legalább a kezdet utáni években ezek a dolgozók nélkülözhetetlenek a vasmű számára. Ugyancsak nyugtalanságra ad okot az általános gépipari, az energetikai, a kémiai üzemek, a vasút és a távösszeköttetés magatartása a vasmű számára kiképzendő dolgozókkal szemben. Ezek az üzemek ugyanis még nem teljesítették toborzási feladataikat, holott már az 1964. év végére 1404 dolgozót kell e vasmű rendelkezésére bocsátaniok — természetesen kitűnő szakképzettségűeket. Az új kohásznemzedék érdekében A jövendő kelet-szlovákiai kohászok szakképzettsége tekintetében azonban maga a vasmű sem tétlen. 1962-ben megkezdjük a pótalkatrészek termelését. Ezzel számos fiatal dolgozónak lehetősége nyílik arra, hogy jól felkészüljön a vasmű nehéz feladatainak teljesítésére. Az üzem vezetősége már most sokoldalúan gondoskodik azokról a fiatalokról, akik rendszeres tanulással akarnak a vasmű hasznos dolgozóivá válni. Az építkezés 41 dolgozója például távtanulással folytatja főiskolai tanulmányait. 21 dolgozó tanul az esti műszaki szakiskolákon és az üzem már 39 diákot küldött főiskolára, akiknek ösztöndíjat juttat. Az üzemnek jelenleg 1277 tanoncnövendéke van. Közülük a legtehetségesebbek a tanonciskola elvégzése után továbbfolytatják tanulmányaikat. A műszaki-gazdasági dolgozók jelenlegi létszámából 24,3 százalékának már van főiskolai végzettsége, 35 százaléka pedig középfokú szakiskolai végzettséggel rendelkezik. A sikeres termelés érdekében mindez azonban korántsem kielégítő. Éppen ezért szükség van arra, hogy vasműveink a jövőben gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakmunkásokat bocsássanak a Kelet-Szlovákiai Vasmű rendelkezésére, akik mellett azután felnőhet majd a nagy tettekre képes új kelet-szlovákiai kohásznemzedék. Jk A

z életben vannak dolgok, melyeket az ember, ha nem is ad mindjárt tovább, megtart, megőriz magónak. Mondhatnánk úgy is; elraktározza őket, hagyja érni, forrni, tisztulni és egyszer azon veszi észre magát, hogy elérkezett a pillanat, valami külső, ellen5; h állhatatlan erő arra kényszeríti: ne őrizd tovább „titkodat", mondd el, ^ \ gondolataidat oszd meg másokkal, tedd közkinccsé, hogy másoknak is például, vagy okulásul szolgáljon. Az alábbiakban következő riport is azok közé tartozik, amelynek első mozzanataiért közel tiz év távlatába kell visszanyúlni. Az írás főszereplője egy ember, aki az eltelt egy híján tíz év során igazi kommunistává érett, bebizonyította: ha a párt, a társadalom érdekeiről van szó, nem ismer megalkuvást, személyi kényelmet, nem ismer nehézséget, fáradtsőgot. Ahogyan a legutóbbi találkozásunk során is mondta, ő azzal a céllal lépett be a kommunisták soraiba, hogy a párt és a nép ügyét szolgálja. § • Az első találkozás § ^ ötvennégy nyarán találkoztunk elő^ ször. Kétyi István néven mutatkozott fc be, könnyű homokfutóval jártuk be a § búcsi szövetkezet közel kétezer hekigazi kánikula. A gyepKétyi István elnök is gyakc előráncigálta kockás zsebkendő« S,ősz. még A . szeme. ^ Most, hogy ezeket a sorokat papírra ^ vetem, szinte hallani vélem nyugodt, ^határozott, magabiztos szavát is. § — Kincsesbánya a szövetkezet. ^ A parasztember boldogulásának egye^ dűli útja. Ezt nemcsak én mondom, ^ így gondolja a tagok döntő többsége ^ is. Munkát szerető emberekből nálunk ^ nincs hiány... fc Míg sorba járjuk az aratókat, egyet^ mást magáról ls elmond. A közelebbi ÜJ ismerkedésnek szánt beszélgetést az^ zal indította útjára, hogy ő Is öt ^ hektárral lépett a közösbe. Két év^ tized emberfeletti munkának, nélkülöS zésnek, lemondásnak volt az eredméO Mi 1 f mint szolgagyerek, részarató IsmerkeA munkán kívül ^ nem volt egyebe, mint a könyv. Ez ^ volt akkor is igazi Jó barátja, és ma ^ is az. A könyveken keresztül gazdag ^ — az olvasáson kommunista if„ ja. Később mint 5 öthektáros gazda szintén tudta, hol ^ a helye. Megtanította rá az élet és ^ a könyv. Búcson elnöke volt a föld^ munkások szakszervezetének tpriesz!$ Szava volt már akkor is a faluban. ^ Hallgattak rá még a jobbmódú gaz^ dák is. Itt kell megmondani, hogy szá^ mára, a búcsi gazdák nagyrésze szá^ mára a szövetkezeti fogalom nem ^ csupán a felszabadulás után született 4 meg. Kétyi István kezdeményezésére ^ már a harmincas évek elején, először ^sertéstenyésztőt, majd később tejszö^ vetkezetet alakítottak. Ez volt a Útli ka annak, hogy a búcsi gazdák az ^ akkori értelemben véve jobban álltak, ^ mint a környező falvak parasztjai, i akik egyenként képtelenek voltak fel^ venni a versenyt a nagybirtokokkal, ^ némileg is szembelyezkedni a kizsák^ mányolókkal. Röviden: már az emll§ tett években bebizonyosodott, hogy ^ micsoda erőt jelent az összefogás, a ^ szövetkezés. A szövetkezés terén 5 szerzett tapasztalatokra vezethető $ vissza az ls, hogy náluk az igazi ^ szövetkezet, a mostani, elsők között ^ alakult meg az országban. § A határjárás után, amikor már hazafelé döcögtünk a göröngyös határi ^ úton, csak úgy mellesleg megjegyezte ^ az elnök: ä — Néhány év múlva legyen újra S; szerencsém ... Akkor nézze majd meg ^ szövetkezetünket... ^ Kissé oktatólag, a tapasztalt, nem^ csak a mával, hanem a holnappal iá ^törődő gazdaember szavával még fc megtoldotta: i — Tudja, mindenekelőtt az alapokat ^ kell leraknunk. Szilárdat, erőset, akár ^ a beton. ^ Porlepte, gyűrött jegyzetfüzetemben perről az útról csupán két mondatot $ találtam: „Kétyi István ötvenháromÜj gépek (ČTK) — A pferovi Gépgyár brnői tervező osztályának dolgozói e napokban foglalkoznak a Horni Bfíza-i és rakovníki kerámiai üzemek termelése növelésével összefüggő kérdésekkel. A burkolócsempét gyártó két új üzem a pferovi Gépgyárból szállított legkorszerűbb gépekkel kétszeresére növeli termelése eddigi terjedelmét. A pferovi Gépgyár a legmagasabb műszaki színvonalú gépekkel látja el azt az új porcelángyárat is, amelynek építését ez Idén kezdik meg Klášteiec nad Ohŕiban. Még ötvenhét őszén a volt Stúrovól ^ járási újság egyik száma került a ^ kezembe. Kis cikkecskére figyeltem ^ fel, amely azt újságolta, hogy Nová ^Vieskán (ma Nové Zámky-1 járás) is ^ új utakon jár a közös A többi között ^elismerően szólt az elnökről, aki szót § értett a tagsággal, megnyerte az em^ bereknek nemcsak a szivét, hanem ^ az eszét Is. Közös erővel olyan helyí zetet teremtettek, hogy a szóban forgó £ közösben minden feltétel megvan ahhoz, hogy rövidesen az élenjárök sorába küzdjék fel magukat. Az egyik ködös, őszi napon az említett cikk alapján Indultam el a faluba. Megmondom őszintén, a kíváncsiság Indított útnak, hogy személyesen is megismerkedhessen! azzal a „bizonyos" elnökkel, akl képes volt rendet teremteni ebben a nem a legjobb hírű szövetkezetben. Alkonyattájt vetettünk horgonyt a közös szűkreszabott irodája előtt. Bent még folyt a munka. Az esztendő végén a szokásos gazdasági mérleg elkészítésén dolgoztak. Amikor pedig az elnök után érdeklődtem, az egyik kedves elvtársnő így válaszolt: — Kétyi bácsi az istállóba ment. Ha futja az idejéből, várjon egy kicsit. Jön ő nemsokára ... A név említésére ugyancsak tanújelét adhattam a csodálkozásnak, mert az elvtársnő előbbi felvilágosító szavait magyarázással is megtoldja. — Még a múlt év elején jött hozzánk. Egy esztendeig agronómus volt. Az idén ő az elnök. A tagok ő reá szavaztak... Az elvtársnő nem tévedett. Igazát Kétyi István is megerősíti — aki éppen most lépett az irodába. Látom az arcán, hogy megismer. A beszélgetést is úgy kezdi, mintha az évekkel azelőttit akarná folytatni. — Búcson az alapokat leraktuk. A' járási pártbizottságon meg azt mondták: „Kétyi elvtárs, meg lesznek már ott maga nélkül is." Hogy nem jönnék-e el inkább ide. Sokat gondolkoztam a dolgon. A bizalom azonban mégiscsak jól esett. Meg aztán arra is gondoltam; mégiscsak kommunista vagyok... És amint láthatja, most itt vagyok. Amikor megkérdeztem, hogy érzi magát az új helyen — elmosolyodott. — Akárcsak Búcson, amikor nálunk járt. Akkor is azt mondtam: alapot kell teremteni. Amott sikerült. Itt most próbálgatjuk. Azt azonban már most kijelenthetem, szorgalomban, megértésben itt sincs hiány. A legfontosabb volt, megtalálni az utat az emberek szivéhez, eszéhez. Ma már nem számítok idegennek a faluban. A tagok döntő többsége velem tart. Ez számomra a legnagyobb elismerés. Nem dicsekvésként mondom, de ha a búcslak nem Iparkodnak, két év sem telik bele, és a sarkukra lépünk. Egyebet most nem mondhatok, de ha erre jár, látogasson meg máskor ls... B Harmadik találkozás Három esztendőt őrölt le az idő malma. Ogy gondoltam, elég arra, hogy egy szövetkezet lábra álljon, és véleményt mondhassak, mennyire telt Kétyi István bizakodásából a szövetkezetnek. Könnyebb volt azonban kitűzni a célt, mint elérni. Nová Vleskán a kedves elvtársnő most így fogadott: — Kétyi bácsi már több mint egy éve nincs nálunk. Sikenlfikára vitte a járás. Azt mondták: „Meg leszünk ml már nála nélkül ls". Irány hát Sikenička 1 Dombról le, dombon föl kígyózik az út SlkenlCkára, ebbe az alig nyolc és félszáz lelket számláló Garam menti faluba. Faluközelben elsőnek a szövetkezet gazdasági udvara tűnik az ember szemébe. Közvetlenül az út mellett példás rendben sorakoznak a telelő gazdasági gépek. Távolabb az istállók alkotnak ferde négyszöget. Kétyi Istvánt kisebb keresés utón a HNB irodájában találom. Miközben parolázunk, alaposabban szemügyre veszem. Mit kerteljek, alaposan megöregedett. Egészen megőszült, arcán mélyebbek a ráncok. Minden mozdulatán látszik a hatvan kemény esztendő ... Szava azonban még mindig a régi, komoly, megfontolt Most azonban, mielőtt tovább szőnénk az elbeszélést, még valamit meg kell mondani, mégpedig azt, hogy ez a találkozás adta kezembe a tollat. Ez kényszerltett arra, hogy fölkutassam régi jegyzetfüzeteimet, feltúrjam emlékeim halmazát. Ezt a találkozást számadásnak ls nevezhetnénk. A beszélgetés természetesen a Nová Vieska-1 szövetkezettel indult. Kétyi István már a harmadik mondatnál kijelentette : — A szövetkezet egyenesbe jött. Ma már van alapjuk. De ez nem csupán az én érdemem. Az enyém talán csak annyi, hogy szereztem számukra két szakembert, hármasban aztán sok mindenre megtanítottuk a kisújfalusiakat... A három és fél esztendő, melyet Kétyi István az említett szövetkezetben töltött, valóban döntő változást eredményezett a közös gazdálkodás életében. Nehéz volna most mindent elmondani, felsorakoztatni az összes eredményeket, ha azonban csakugyan számadást végzünk, néhány konkrét tény megemlítése nélkül nem jutnánk messzire. Tagadhatatlan tény például, hogy amikor Kétyi István a faluba került, kétliteres volt szövetkezetükben a fejésl átlag. Amikor a párt újból elszólította a faluból, már hétliteres átlagnál tartottak. Egy kazal takarmányt talált a szövetkezet udvarán, ő tizenegy kazalt hagyott ott. Mindössze két kukorlcaszárítőja volt a szövetkezetnek, az is üresen állt. Három és fél esztendő után már nyolc állt megtömve. Anélkül, hogy a kukorica vetésterületét bővítették volna, a szövetkezet kukoricatermése tizenhárom vagonról hetven vagonra növekedett. A hústermelés is háromszorosára emelkedett és emellett olyari törzsállományt tenyésztettek kl, hogy nincs párja a környéken. Tíz—tizenkétezer koronás üszőkkel Jártak a nitrai mezőgazdasági tenyészállat-wán sárra. Kétyi István szavaival élve, megteremtették a szilárd gazdasági alapot, sőt mi több, még így is — újból Kétyi István szavait idézem — a munkaegységek értékét is kilenc koronáról tizenöt koronára verték fel. Mindezekből kitűnik, hogy Kétyi bácsi nem hiába töltött három és fél esztendőt a Nová Vieska-i szövetkezetben. Méltó volt a párt bizalmára, kommunistához illően állta meg helyét. És amikor a dolgok nehezebbik részén már túl voltak, a párt egy másik posztra szólította. És Kétjtf István ment, mert a párt hívta. • Az új" helyen Az új helyre, SikenlCkára hatvan , i őszén költözött. Azóta itt is lakik a faluban. Együtt él azokkal az emberekkel, akiktől függ, hogy a törekvését siker koronázza. Már a hatvanas év őszén sikerűit elérnie, hogy a szövetkezet maradéktalanul elvégezze a mélyszántást. A múlt év őszén már az egész tagság a legsajátabb ügyének tartotta, hogy e fontos munkafolyamat elvégzése ne szenvedjen csorbát. Ne gondolja senki, hogy ez a fordulat, Kétyi István kedvéért történt. Nem. Itt a tények hatottak a józan észre. Még a hatvanas évben, amikor nem trágyáztak, tavaszi szántásba vetették a kukoricát, tizenkét mázsás hektárhozamot értek el, tavaly pedig negyvenhét mázsát termeltek hektáronként. (Kétyi István Itt is megkezdte már a kukoricaszárítók építését). A múlt év volt az első esztendő, — bár a szárazság is vámot vett a termésből, —- amikor gabonafélékből első ízben teljesítették kötelezettségüket. Kétyi István szavajárása, hogy a szövetkezet fejlődése a barázdától függ. Nagy igazság ez. Ha terem bőven takarmány, jó az állattenyésztés ls. A múlt évben a sikenlCkal szövetkezet az előbbi évhez viszonyítva háromszorosára növelte a hústermelést, de a bevétel és kiadás közötti arány mégsem olyan, mint amilyent az ember várna. És miért? Mert az előző évben a barázda még neín termett annyi eleséget, hogy ne szoruljanak takarmányvásárlásra. És ha már Itt tartunk, meg kell mondani: a másik nagy eredmény, hogy az idén már nem lesz ilyen gondjuk. A múlt évben a szövetkezet közel félmillió koronát fektetett gépekbe és a jószágállományba. Hogy miért? Azért, hogy meglegyen az a beton — a szilárd alap, amely nélkül nincs és nem is lehet tartós siker. E sarkalatos igazságért Kétyi István legújabb „otthonában" is a sarkára áll. Mlg az elmúlt évek során a faluból gazdasági iskolára senki sem járt, ma már öt fiatal ember tanul mezőgazdasági technikumon, hogy hazatérésük után Kétyi elvtárs biztos, hozzáértő kezekbe adhassa a sikenlčkai szövetkezet további sorsát. Mert kl tudja, hogy Kétyi elvtársat, a kommunistát, a párt legközelebb hová szólítja? Hol, melyik szövetkezetet kell — Kétyi elvtárs szavaival élve — „megalapozni". Hol, melyik szövetkezetben találkozom újra Kétyi Istvánnal? SZARKA ISTVÁN 1982. január 13. ÜJ SZÖ 5 *