Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-13 / 12. szám, szombat

Gahan őserdeiben Látogatás Albert Schweitzer professzornál G ABON kis állam az Egyenlítői Afrika őserdőiben. Az Obove-tú partján fekvő Lambaréné városában él a nagy népszerűségnek örvendő doktor Albert Schweitzer No­beldi/as professzor, orvos és filozófus. Öt évtizeddel ezelőtt telepedett le Gabonban és megszervezte a trópust Afrika első bennszülött kórházát. Afrikai működése ideién számos filo­zófiai, történelmi és kulturális tanulmányt irt. Közéleti mun­kásságának alapja a fáradhatatlan békeharc. Nyugaton az elsők között emelte fel szavát a béke védelmében, az atom­jegyver betitásáért és megsemmisítéséért. Portugalov, a Novosztyi szovjet sajtóiroda különtudósítója 'öbbedmagával felkereste Schweitzer professzort afrikai ottho­nában és érdekes beszélgetést folytatott vele. D ecember végén szovjet turisták csoportjával ér­keztem Gabonba. Az óceán partján fekvő főváros­tól, Librevllletől 250 kilométerre az őserdőbe beékelt Lambarénéig terepjárón vagy teherautón tizenkét órát tart az út. Mit tehettünk, repülőgépet béreltünk a Trans­Gabon társaságtól és Lambarénébe repültünk. A Gabon folyó deltája után az őserdők tárulnak sze­münk elé. Apró szigetek emelkednek ki a zöld tenger­ből. Az egyiken elefántcsordát pillantottunk meg. Egy óra múlva pilótánk, a szenvtelen monsieur Phillipe simán leszállt a géppel. ' A repülőteret elhagyva át kellett kelnünk az Obove folyón, melynek túlsó partján terül el Schweitzer kórház­városa. Már várt ránk a motorcsónak. Nemsokára a kór­házváros kikötőjébe értünk. Itt pillantottuk meg először a tudós fényképekről ismert magas alakját. Örömmel üdvözlöm Lambarénében az első szovjet embereket I Szerény üdvözlő beszéddel akartam vála­szolni a tudósnak, de alig mondtam néhány szőt, félbeszakított. Barátságosan vállamra tette a kezét: — Hagyjuk ezt, fiatalember. Kl nem áll­hatom a magasztalást. Meghívott minket ebédre. — A nővér — mutat be egy sovány, idő­sebb nőt — majd végigvezeti önöket a kór­házon. Én addig a konyhába megyek intézkedni. A doktor régi munkatársa, a nővér kíséretében — meg­tekintjük a kórházat. Schweitzer különleges rendszert veze­tett be kórházában. A doktor afrikai betegei szülőfalujuk környezetére emelékeztető kórházi barakkokban laknak. Min­den páciens családja szobát kap a kórház közelében. A ba­rakkal szemben kisebb konyhát létesítettek. Schweitzer nem fogad el pénzt betegei kezeléséért és az orvosságokért, de a betegek és családtagjaik erejükhöz mérten dolgoznak a kór­ház gazdaságában vagy a kis várostelep különféle szolgálatá­ban állnak. Gabon talaja nem kedvez a gyümölcsfáknak, viszont Schweitzer professzor kórházának gazdaságában gaz­dagon megterem a narancs, a mandarin, a papaja s más déligyümölcs. A betegek annyit ehetnek belőle, amennyi Jól esik, de el nem adhatják. A kórház megtekintése után egy házikóba megyünk, ahol cellára emlékeztető szerény szobában él a doktor. Dolgozó­asztalán petróleumlámpa (a kis erőmű csak gyógyászati cé­lokra fejleszt áramot), tucatnyi könyv, gondosan beágyazott fekvőhely a szobában. — Tegyék a dolgaikat az ágyra — mondja parancsolóan a doktor. Beléptünk az ebédlőbe, ahol a hosszú asztal mellett már várnak ránk a doktor munkatársai. — Csak semmilyen üdvözlő beszédet I — tiltakozik moso­lyogva a profeszor. Rövid Imádság után kezdődik az ebéd. — Először Járnak oroszok nálam, Lambarénében. Önök, fia­talok nem ls tudják, mtt Jelentettek számunkra Tolsztoj Leó könyvei a múlt században. Akkor láttuk és értettük meg, hogy az ember valóban Ember lehet és EMBERRÉ is kell válnia — kezdi a beszélgetést Schweitzer professzor. — Kérem, válaszoljon néhány kérdésre, melyek feltétlenül érdeklik a szovjet olvasókat. — A szovjet kormány az általános és teljes leszerelést, valamint az atomfegyver betiltását és megsemmisítését szor­galmazza. Mi az ön véleménye: a tartós világbékére vezet-a ez az út? — Az atomfegyvert fel kell számolni. Milyen eszközökkel? Mindenütt kell beszélni róla az emberekkel. Nem hiszem, hogy ez tisztán politikai, diplomáciai úton megvalósítható lenne. Napjainkban a politika erkölcsi, etikai fogalom lett. Biztos vagyok benne, meg lehet győzni az embereket, hallgas­sanak a józan ész és a lelkiismeret szavára. A diplomaták­nak egyedül aligha sikerül eloszlatni a kölcsönös bizalmat­lanságot. Ha azonban a világ minden embere tiszteletben fog tartani minden földi élőlényt, sikerül elpusztítaniuk az erkölcsösséggel összeférhetetlen atomfegyvert. — Milyen problémákat tart döntő fontosságúaknak a fiatal afrikai országok fejlődésében? — Gabonon kívül valójában nem Ismerem a többi afrikai országot, ezért nem akarok véleményt mondani e problémák­ról. Ügy ülök itt, mint egér a lyukában. — Mégis világszerte figyelik az ön szavát I — Éppen azért félek fölöslegesen beszélni! — hárítja el mosolyogva a kérdést Albert Schweitzer. — Adja át majd otthon az üdvözletemet, s mondja meg, hogyan látom az atomfegyver megsemmisítésének kérdését. A humanizmusnak és az erkölcsnek diadalmaskodnia kell az egész világon. Beszélgetésünk után a doktor ismét elkalauzolt minket a kórházba. A betegek tisztelettudóan, nyájasan üdvözlik. A kórházban sok az állat. — Nincs olyan élőlény, melytől megtagadnám a segítséget — mondja a doktor, miközben egy félkezű csimpánzt simogat. Hozzátlpegett egy sántító peli­kán is. Odafutott két dús szörzetfl kutya, hátukon büszkén lovagoló cerkőfmajmokkal. — Ez az egyetlen lovasság, mellyel egyetértek — mondja nevetve a tudós. Tovább megyünk. — Tudom, halálom után senkinek sem lesz annyi ereje, hogy megvalósítsa elképzeléselmet — szólal meg pár percnyi hallgatás után keserű mosollyal az ajkán. Nem véletlenül tört lel belőle a keserűség. A ltbrevtllel francia tisztviselők és tanácsadók rossz szemmel nézik az agg tudós szomszédságát. Schweitzert a tekintélye még megvédi a támadásoktól Schweitzer módszerének egyes elvei persze vitathatók. Azt mondta például, hogy csak ott Ismeri el a modern technikát, ahol feltétlenül szükséges, mély meggyőződése, hogy az afri­kai dzsungellakót másként kell Itt kezelni, mint az európai kórházakban. A doktor kikísér minket. Megkövesedett trópusi fagyantát emel fel a földről és nekünk nyújtja, hogy adjuk át va­lamelyik szovjet Iskolának, hadd gazdagítsa gyűjteményét. Búcsúzáskor szputnylkunk miniatűr modelljével kedveskedünk neki. — Lám, Lambarénében is földet ért a szputnyik I — köszöni meg mosolyogva a figyelmességünket. N. PORTUGALOV BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK rsmssssssssssssssvYssssssssswsssmssssssí, Barna háló Ausztria fölött A legutóbbi időben mind­** jobban aggasztják Anszt­ria lakosságát az újfasiszták egyre nyíltabb, szemtelenebb provokációi. Az országszerte központot leplezett le. Hogyan is történt? 1960-ban Olaszországban alapí­tották a felsorolt fasiszta szer­csendjét. A rendzavarást egy je­lentéktelen bírsággal sikerült is sok nyugtalanságot okozó ter roristáknak egyik fontos köz­pontja. németországi, ausztriai és svéd­országi náci szervezetek, a volt „Európai SS" és Franco „Kék hadosztálya", a román „Vasgár­terjedfi nyugtalanság különösen d a"' v a' ami nt egyéb fasiszta ala­azóta fokozódik, amióta a rend- kulatok levitézlett tagjai csatla­§ őrség Ausztriában egy terrorista koznak. Az „Európai Légiót" Nemrég három diák haladt vé- vezetek volt tagjainak kongresz­gig a bécsi Ringstrassen ás tele sznsán és azóta egyesült az en­torokból náci dalokat ordítozva rfipai tőkés országokban létező zavarta a késő éjszakai órák hasonló fasiszta szervezetekkel. A Der Angriff közölte például volua talán megúszniuk, da it- n táborno k napiparancsát, tas állapotban megtagadták a a n>eiyben cinkostársai tudomí­bírság megfizetését. Ezért az őr- sár a hozta, hogy átveszi az „Eu­szobára kísérték őket, ahol egy rópai Légió" fölötti ffiparancs­csomó iratot találtak náluk, nokságot. E lógió egyik szerve­amelyek alapján letartóztattak több újfasiszta terroristát. Ez az eset csupán egyik csücs­két lebbentette fel annak a fá­zűje a „szudétanémet" Borth, jelenleg osztrák állampolgár, akinek neve és pontos címe tyolnak, amely egy veszélyes SZ Í"' ,én szer eP eI a letartóztatott aknamunkát folvtaiň .íina-f "ífasiszta diákoktól elkobzott kompromittáló névjegyzékben. Czek a veszélyes fejlemé­nyek agyra kényelmetle­nebbé váltak, sőt gondot ls okoz­tak a kormánypártok soraiban. Egyre gyakrabban kérdezgették egymástól. miként lehetséges, hogy a nácik már nemcsak sut­aknamunkát folytató újnáci szervezet üzelmeit takarta. A három letartóztatott ifjú az ún. Olympia Nagynémet Újfasisz­ta Diákegylet tagja Ez az egy­let a német diakpárbajok osto­ba -Hagyományait ápolja ma is. A vizsgálat folyamán kitudó dott, hogy az Olympia a bomba merényletek elkövetésével igen logó-propagandát fejtenek kl, § hanem terrorakcióktól sem riad­nak vissza, és bizonyos alkal­makkor, például ünnepségeken, rendőrség Schweinbergert, vagy hasonló rendezvényeken, & az újfasiszták egyik vezetőjét teljesen leplezetlenül szemtelen i nemrég letartóztatta, mivel az és provokatív a magatartásuk? S Olaszországban robbanószerek- Több bécsi napilap főszerkesztő- ^ S kel merényleteket elkövető ter- je is foglalkozott ezzel a kér- S 5 rorista csoportok rajtakapott déssel a rádióban. Kénytelen- S S tagjai súlyosan terhelő valló- kelletlen bevallották, mi min- S ^ mást tettek ellene. Az Olaszor- dent tűrnek meg az osztrák ha- fc ^ szagban letartóztatottak jegyzé- tóságok. hámutattak a fasiszta S keben a nyugat-németországi Irányzatú ifjúsági és sportszer- fc Germania Diákegylet több tagja vezetekre, például az „Osztrák 5 is szerepel. A Germania egyike Tornaegyesiilet" működésére — § annak a 120 diákegyletnek, (österreichischei Turnerbund), 5 amelyek központi szerve a Né- amely a Német Népi Tornaegy- & met Diákszövetség. Ausztriában let utódja és sajtőszervében tel- § is létezik hasonló nevü közpon- Jesen leplezetlenül dicsőíti a ti diákegyesület, amely szorosan hitleri háborút és „hőseit". Ma­együttmüködik a nyugat-német- gától értetődő, hogy egyetlen országival. A már előbb említett egy szóval sem említik, hogy „Olympia Nagynémet Újfasiszta Ausztriában úgyszólván se sze­Diákegylet" az osztrák és a ri se száma a" nagynémet náci nyugatnémet fasisztákat az egyleteknek, a lapoknak, folyó­Innsbruckban székelő ún. „Berg- iratoknak, s bölcsen hallgatnak Isel-Bund"-ban képezte ki bom- arról, hogy a bajtársi egyesüle­bamerényletek elkövetésére. A tek tagjai (a volt német fasisz­nyugat-németországi „Német ta Wehrmacht katonái) hitleri Diákszövetség" (Deutsche Bur- kitüntetésekkel „ékesítve" vesz­schenschaft) egyébként kollek- nek részt különböző feivonuláso­tív tagja az említett Berg-Isel- kon. né"*íilÄ .'H", 3 í é P" Ausztriában sok szó esik az mánv' knÄI i-. S \ 0s2,rák i fí ös áS demokratikus é s ľak y„ nm.l»ťw JE'?" 1. Pn '?/ hazafias nevelésének szükséges ügyminisztériumi államtitkár is. ££ t^hogy a'z TZT Mindez persze nem gátolta ban meghamisítják a történel­meg Kreisky osztrák külügymi- met. Az 1945 óta eltelt 15 év nisztert annak megcáfolásában, alatt úgyszólván semmilyen ma­hogy a Berg-Isel-Bund az ultrák gyarázatot nem adnak a tanítók egyik szervezete lenne, sőt ezt a hitleri fasiszták és német mi­védelmébe véve tudtára adta a litaristák gaztetteiről, ami nem kételkedőknek, hogy a szerve- is lehet másként, hiszen a taní­zettel közösséget vállal. tók közül sokan szintén fasisz­T óllehet több esetben bebi- * " k öf P isk o> ákha n áUalá­J zonyosodott az „Olympia" ban m eS« u» a z újnáci Ifjúsági veszélyes és felforgató tevékeny- "?" e" te k ..tevékenységét" a sége, ennek és a többi hasonló í«'* koI a k Pfd.g ~ °Pi>**y. -<"« újfasiszta szervezetnek tagjai " első koztarsasag ideje ­újabb provokatív akciókat hajt- " " ™ m C A s a\ a k'" ik a" hattak végre. A fasiszta garáz- "« reakciónak adnak szabad te­dálkodók például lövéseket zú- r8 t' hanem a z "l'asizmusnak is. dítottak a bécsi parlament épfi- TJ fejlemények közepette az letére, majd a következő felira- osztrák üzemekben és tú táblát hagyták „hőstettük" szakszervezetekben egyre na­szlnhelyén: „A Német Diákszó- gyobb a munkások elkeseredése vétség harcra kész." További s hovatovább fokozódik afölötti „hőstettükként" gyalázatos ke- felháborodása, hogy a fasiszták gyeletsértést követtek el az már semmi határt nem ismernek innsbrucki zsidó temetőben, ahol arcátlan provokációikban Az 40 sírkövet kldöntöttek és több osztrák munkások, alkalmazot­sírkőre horogkeresztet karcol- tak s Bgyéb d oi goző k határoza­tak. Ugyanakkor a bécsi bíróság '„i , - . < szabadlábra helyezett egy em t j a i ] kb a, n azzal 8 ,elhfvas8al fo r" bert, akit azzal vádoltak, hogy dulnak 8 kormányhoz, fogana­részt vett mintegy 100 zsidó 'osítson az eddigieknél szigo­férfi, nő és gyermek meggyil- rúbb, hathatósabb intézkedése­kolásában. A náci terroristák az ket az újfasiszta üzelmek meg­itélehozatal előtti napon időzi- szüntetésére. Az osztrák lakos­( r 0" a n. úl ,° mb á' helyeztek a sá körében feItartfi2tathatatl a. vadat kepviselő allamugvesz la- , , . . kásának ajtaja elé... nul ,e ri ed annak a tudat a. h°sy az az uszító kampány, melyet Tdőközben - mégpedig a p ol géri lapok, a Szocialista LľiThP.n, ül á S n,"" Pár t sajtószervei, de a rádió s — mégis betiltattak az „Olym­pia" tevékenységét. Ugyanakkor a telBTÍzlĎ l s folytatnak, a Szov­kiderült (bár ezt hivatalosan jetunió os az Ausztriával szom­nem hozták nyilvánosságra), szédos szocialista országok, kfl­hogy Afritsch, a belügyminisz- lönösen a Német Demokratikus térium jobboldali szocialista ve- Köztársaság ellen irányul, és zetője ismét engedélyezte az csak az ü)fasizmus s a rcakci ő un. Európai Légió régebben be- . . . _ , tiltott tevékenységét Ausztria malmara h aM a a E k a"i­lakossága erről csak akkor érte- P®"? m 0S°tt megbújva az újfa­sült, amikor hivatalos engedély siszta és reakciós elemek csak­alapján megjelent a Der Angriff nem zavartalanul tehetnek ele­(Támadás), ennek az izig-vérig get bonni kenyéradóik ntasítá­fasiszta szervezetnek a lapja. sának > , akna munkájukkal alá­^f^Ä ,Le 8'°" E u- áshatják Ausztria demokráclájá­rópa) szerves része az Európa- , ' „ . . , . ban ismét veszélyesen terjedő na k- függetlenségének és sem­Az izzólámpagyár emberformáló műhelyében Egy asszony a tőkés Szemből szocialista brigádba csöppen Én azután sohasem politizálok. Az az urak dolga, mi közöm nekem ahhoz, igaz? — Ezt az „elvet" vallotta évek hosszú során át Eiselené, a ma már 40 év körüli asszony, aki kislány kora óta a nyugat-berlini Siemens Művekben dolgozott. Meggyőződését, hogy a politika nem való mun­kásembernek erősítette benne az is, hogy nyugat-berlini „munkaadójával" Igen jól megvolt: fizetésének egy részét nyugatnémet márkában kapta, ezt 1:5 arányban beváltot­ta, és fgy egészen jól járt. Hiszen a demokratikus Berlin­ben lakott és itt is vásárolt be. Az természetesen eszébe sem jutott, hogy az olcsó lakbért, olcsó villanyáramot, gázt és vajat, az olcsó közlekedést azoknak a munkásoknak köszön­heti, akik a demokra­tikus Berlinben marad­tak és ott egy Eisele­né számára „csupán po­litikát" jelentő szocia­lizmust építettek. A „schwlndelkurs" révén több pénze volt, mint más munkástársának, de az, hogy a Siemens Művek lényegében az ő segítségükkel nyomták le a nyugat-berlini munkások bérét — akik pedig nem lakhattak olcsó lakásban — az már a „politika szférá­jába" tartozott, és így természetesen nem ér­dekelhette Eiselenét. Augusztus 13-a, a ha­tár lezárása után Eise­lené is kénytelen volt a demokratikus Berlin- Margit Dummcr, a BGW gagano­ben munkát vállalni, vistája, 22 éves brigádvezető, mun­Eddigi munkájához ha- ^a közben, sonlót a Berliner Glüh­lampen Werk-ben — röviden BGW-ben — talált. A leg­nagyobb izzólámpagyárak egyike ez. Mit látott maga körül Eiselené új munkahelyén? Hiszen egyenesen a Käthe Kollwitzról elnevezett szocialista bri­gádba osztották be. Nézzük csak, milyen környezetbe csöp­pen az egyik napról a másikra tőkés üzembői szocialista brigádba került asszony: A Käthe Kollwitz-brigád a villanykörték összeállt-\ tását végzi. Az ablaknál Edith Sendatzki brigádvezető asz­talkája, közvetlen közelében kezdődik a futószalag. Mind­járt az elején ott ül Hővé elvtársnő, a brigád egyetlen kom­munista tagja. Ö helyezi a parányi wolfram-szálat az üveg­villára. Eiselené szakaszán a gép már az üvegbúrát a fém­alkatrészhez illeszti. Innen a fiatal Margit Dummer brigád­jához jut a körte, ahol az utolsó műveleteket végzik el rajta. A műhely mestere Grete Schneider, aki mindig ott található, ahol éppen szükség van rá. Ezt a Grete Schneidert nem tudta megérteni Eiselená. Honnan vesz annyi időt két gyermeke mellett, hogy mé£ mesteriskolába is járjon, gyűléseket szervezzen, előadáso­kat tartson? Pedig Sdhneiderné elmondja, hogy még arrfl ls jut ideje, hogy minden nap legalább egy órát nyugodt feketekávé-ivásnak szenteljen, amikor férjével megbeszé­lik a családi ügyeket... Meg ez a Dummer-lány. Amikor Eiselené megtudta, hogy mérnöknek tanul, nagyobb tisztelettel kezdett vele beszél­ni, meg kisasszonynak titulálta. Érthetetlen, hogy a láay erre majd hogy meg nem sértődött. Érthetetlen az is, hogy ennek a Dummernek jó. összeszokott brigádja volt és ott­hagyta, mert „a másik részlegen lemaradtak". Mit törődik ő ezzel? Végképpen nem érti Kalmayernét. Három gyereke van és amikor nemrég Bergmanné Moszkvába utazott tanul­mányútra, magához vette az ő gyerekét is — egy egész hónapra. Hát nem elég neki a maga gondja? Hövenével szeret beszélgetni. Mindig érdeklődik iránta, megkérdi hogyan él, olvas-e, meg mit tudom én,, hogy mi mindent. Először azt gondolta — mi köze hozzá. De egyszer megállt a munka a gáz miatt. Hővené attól még teljesíthet­te volna normáját, nem az ő pénzéről volt szó, nem kel­lett volna a dologgal törődnie. De ez a 60 éves asszony felugrott, patáliát csapott a mesternél, valami Seifert­mődszert emlegetett, vette a „nagykönyvet" és beírta, miért, meddig állt a munka, mennyi bértől estek el azok, akik gázlánggal dolgoznak. De nem is volt azóta baj a gázzal, azt meg kell hagyni. Jó azért, hogy ilyen ez a Hővené. Az­óta a másféle beszédét sem veszi tőle zokon. Például azzal a levéllel, amit az „Osramba" írtak, abba a nyugat-berlini lámpagyárba. Hát Igaza van, miért csu­katta be Brandt azokat az utazási irodákat, amelyek lehe­tővé tették, hogy a rokonok a határon át meglátogassák egymást? Hiszen azoknak az embereknek itt hozzátartozóik vannak, szeretnék néha napján megáltogatni őket... Gon­dolni sem jó rá, hogy ő maga ilyen sokáig nem láthatná gyermekeit. Talán igaza van Hővenénak, hátha se­gít ez a levél. „Mutassa csak, hadd írom alá én is''. Eiselené neve is megje­lent a Neues Deutschland első oldalán azok között, akik aláírták a felhívást nyugati kollégáikhoz. Ne­ve ott díszlett közvetlenül Hővé elvtársnőé alatt... Röviddel a levél el­küldése után hír jelent meg a lapokban: 22 000 nyugat-berlini dolgozó kö­vetelte a szenátustól, hala­déktalanul kezdjen tárgya­lásokat az NDK-val az utar zásl irodák ügyében ... De ez már politika, ugye? Vilcsek Géza i/rrelt. Euch, H*b« Otrom^ Imrng, dOĎ euch ľ imlUoo- und Frem tast und Osí durí Óie Mltg^eSer def Brigcd«n Kollwitz" und .lunlk íil Ä ft DR zu erholten. Kit. daB w •ndti«f§^ •rer Regierung jnr'bchturvg voi jjnserer Re 'io fCr ur •T der unt w»da gewiö ein* Követeljétek a szenátustól, tárgyaljon, A Käthe Kollwitz és Luník III. szocialista bri­gádok levele az Osrara-gyór dolgozóihoz. Ql SZÚ i ýs. 1962, január 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents