Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-13 / 12. szám, szombat

A három laoszi herceg találkozik Genfben Genf (ČTK) — A laoszi helyzetről tárgyaló értekezlet elnökei — a Szovjetunió és Nagy-Britannia képvi­selői — január 11-én közölték, hogy a három laoszi herceg beleegyező választ küldött arra a meghívásra, mely szerint ismét találkozzanak Genfben és tárgyaljanak a laoszi koalíciós kormány megalakításáról. Boun Oum válaszában azonban is­ANTOINE GIZENGA: Teljesíteni kell a kongói partement határozatait Párizs (CTK) — Antoine Gizenga, a Kongói Köztársaság miniszterelnö­kének első helyettese, aki jelenleg Stanleyvillében tartózkodik, a Leopold­villében székelő központi kormány címére küldött táviratában ha.Vgsú­lyozza, hogy haladéktalanul végre kell hajtani azokat a határozatokat, amelyeket a kongói parlament hozott Ka*:anga kérdésében. A parlament a múlt év szeptemberében jóváhagyott határozataiban többek között a katan­gai csendőrség leszerelését, a katan­gai parlament feloszlatását, Csőmbe és a többi katangai szeparatista le­tartóztatását, valamint azt követelte, hogy a kongói nemzeti hadsereg egy­ségei vonuljanak be Katangába. Üjabb zsoldosokat toboroznak Csombénak London (ČTK) — A Daily Mail an­gol lap, Salisbury rhodesiai tudósí­tója január 10-i cikkében leírja ta­lálkozását azokkal a zsoldosokkal, akiket Nyugat-Európában toboroztak a katangai háborúba. A zsoldosok kedden érkeztek Ndo­la rhodesiai városba, ahol nyíltan ki­jelentették, Ŕogy Csőmbe katangai „elnök" szolgálatában fognak harcol­ni. A 40 tagú csoportban franciák, belgák, spanyolok és angolok van­nak. A Daily Mirror lap rhodesiai tudó­sítója írja, hogy nem találkozott még olyan rhodesiai rendőrrel, vagy kor­mánytisztviselővel, aki tagadta vol­na, hogy állandóan szállítanak fegy­vert Rhodesiából Katangába. FELLÁZADTAK A PANAMAI INDIÁNOK Havanna (ČTK) — Panamában, az Atlanti-óoeán partján levo San Blas ne­vű védett területen élő Indiánok e na­pokban „Jogunk van az életre" jelszó jegyében felkelést szerveztek. A panamai nemzeti gárda az USA igaz­gatása alatt álló Panama-csatorna öveze­tében székelő észak-amerikai hivatalok támogatásával fegyveres egységeket kül­dött a felkelés színhelyére. Számos ha­ladó irányzatú panamai szervezet kép­viselői erélyesen tiltakoztak a hivatalok magatartása ellen és kijelentették, hogy szolidárisak a felkelőkkel. mét hangsúlyozta azt az álláspontját, amely már többször okozta a három laoszi herceg tárgyalásainak siker­telenségét. Boun Oum levelének tar­talma és hangja bizonyos aggodalmat idézett elő a Genfben tartózkodó küldöttségek körében. A laoszi hazafias erök sikeres hadműveletei Hanoi (ČTK) — A laoszi kormány katonai alakulatai és a Pathet Lao egységei sikeresen folytatják a* Luang Prabang tartomány északke­leti területén befészkelődött csang­kajsekisták és zendülők elleni had­műveleteiket. A Pathet Lao Hangja rádió közölte, hogy a hazafias erők már számos várost és községet sza­badítottak fel. Jelenleg a Mekong folyó balpartján levő Pak-Bengtől 20 kilométernyi távolságban vannak hadállásaik. Szovjet üzenet a VDK-nak Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa mind két kamarájának el­nökei január 4-én üzenetet küldtek a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnö­kének. Az üzenetben hangsúlyozzák, hogy a dél-vietnami események közvetlenül veszélyeztetik Délkelet-Ázsia békéjét és biztonságát. A Szovjetunió teljes mér­tékben támogatja azt az igazságos har­cot, melyet Vietnam népe vív az ame­rikai imperialisták ellen. Az említett üzenet válasz arra a fel­hívásra, amellyel a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság nemzetgyűlése fordult a világ minden országának parlamentjé­hez. Isméi eros földrengés Jugoszláviában Belgrád (JTK) — Csütörtökön reg­gel röviddel 6 óra után ismét erős földrengés volt Jugoszláviában. A földrengés fészke éppúgy, mint a múlt vasárnap, megint az Adriai-ten­ger partján volt, ahol azonban kü­lönösen Split és Dubrovnik között fokozatosan rendeződnek a viszo­nyok. A lakosság nyugtalankodik és újabb földrengéstől tart. Az eddigi helyzetjelentések szerint Podgora kisváros, továbbá Vrgorac, Drasina, Marinovicsi és Zavojane községek tel­jesen romba dőltek. Szemtanúk sze­rint a liázak kártyavárakhoz hason­lóan dőltek össze. A legnagyobb ká­rokat a hegyekből lezúduló kőlavi­nák okozták. Néhol több tonna súlyii sziklák gördültek a hegyek alján el­terülő községekre. A jugoszláv hadihajók állandóan szállítják a lakosságot a katasztrófa színhelyéről. A még járható utakon szünet nélkül özönlenek a menekü­lőkkel megrakott gépkocsik és az élelmiszereket szállító teherautók. A menekültek számára ideiglenes tá­borok épülnek. Szovjet partizánok I A Szovjetuniót őszinte és megingathatatlan kitüntetése Moszkva (ČTK) — Jozef Haíía, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság katonai attaséja a második vi­lágháborúban részt vett harcosok szovjet bizottságán csütörtökön cseh­szlovák kitüntetéseket adott át a ha­zánkban vívott partizánl»arcokban hősiesen helytállt szovjet emberek­nek. Kitüntetést kapott többek között N. Denyiszov, a Klement Gottwald par­tizándandár volt politikai biztosa, V. Karaszev, a Szovjetunió Hőse, az Alekszandr Nyevszkij parlzánegység volt parancsnoka és további szovjet partizánok, akik Gsehszlovákia terü­letén harcoltak a fasiszták ellen. Megalakult a Szovjetunió központi választási bizottsága Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége ja­nuár 11-én jóváhagyta azt a központi választó bizottságot, amely a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsába való — március 18-án sorra kerülő — válasz­tásokat irányítja. A központi válasz­tó bizottság tagjai többek között Msztyiszlav Keldis, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának elnöke, Germán Tyitov űrhajós, K. Turgurn­bajev, a Celinnij Szovhoz igazgatója és Akif Dzsafaro#, egy kőolajteriűe­lő brigád vezetője. A 24-tagú bizott­ság elnökévé Viktor Grisin 4: választot­ták. barátság fűzi az afrikai nemzetekhez A. I. Mikojan beszélgetése és a TASZSZ A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke, guineai látogatásának utolsó nap­ján beszélgetett a guineai sajtó­ügynökség és a TASZSZ tudósítói val, akikkel többek közölt a kö­vetkezőket közölte: A Szovjetunió azzal, hogy támo­gatja Guinea népét a függetlensége megszilárdításáért vívott harcában, nem formál jogot semmilyen előny­re, ezt nem köti politikai avagy egyéb feltételekhez és nem áll szán­dékában, beavatkozni Guinea bel­ügyeibe és rákényszeríteni ideoló­giáját. Mindig az volt a meggyőződé­sünk és ma is az — hangsúlyozta A. I. Mikojan — minden nemzetnek csorbíthatatlan joga, hogy maga vá­lassza a számára legmegfelelőbb po­litikai rendszert avagy ideológiát. Az imperialistákat azonban nyug­talanítják a Szovjetunió és Guinea baráti kapcsolatai. Országaink között ellenségeskedést szeretnének szítani és ezért különböző fondorlatokhoz folyamodnak. Semmiképpen sem si­kerülhet azonban az, hogy megbont­sák szilárd barátságunkat, mert mindkét részről tiszteletben tartjuk az egyenjogúság elvét, nem avatko­zunk egymás belügyeibe és az a cé­a guineai sajtóügynökség tudósítóival lünk, hogy vállvetve küzdjünk a még elnyomott nemzetek felszabadításá­ért. A. I. Mkkojan beszélgetése befeje­zéséül kijelentette, hogy a Szovjet­unió küldöttségének tagjai és a guineai államférfiak közötti beszél­getések mind a két fél számára hasznosak voltak s hozzájárultak a két ország baráti kapcsolatainak megszilárdításához. A. I. Mikojan a Ghanai Köztársaság elnökénél > Accra (ČTK) — A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának al­elnöke január 11-én meglátogatta Kwame Nkrumaht, a Ghanai Köztár­saság elnökét, akivel kísérete tagjai­nak s a ghanai kormány valamennyi miniszterének jelenlétében szívélye­sen elbeszélgetett a Ghanai Köztársa­ság és Szovjetunió barátságának és sokoldalú együttműködésének kibon­takoztatásáról. A' szovjet államférfi azután a Ghanai Alkotmányos Néppárt titkár­ságára látogatott, melynek épülete előtt a lakosság nagy tömege szívé­lyes fogadtatásban részesítette. A MOSZKVAI NÉPGAZDASÁGI kiállítás fő bejárata előtt hatalmas obeliszket ál­lítanak fel az űrhajózás úttörőinek tisz­leletére. s®. \\y \ ^Lié? n \ ^ A francia rendőrség nem találja a sorozatos me­rényieteket elkövető ultrákat (A moszkvai Pravda karikatúrája) AZ AP HÁGAI TUDÖSITÖ­JA a De Telegraaf című lapra hivatkozva kijelen­tette, hogy amennyiben In­donézia erőszakkal kísérli" meg Nyugat-Irián felszaba­dítását, az USA harcba ve­ti a 7. flottát. AZ AL-BILÁD iraki lap e napokban közölte az ira­ki írók és újságírók nyi­latkozatát, amelyben köve­telik, hogy a háborús bű­nös -Heusinger tábornokot adják ki a Szovjetuniónak. Az ÜJSÁGÍRÖK NEMZET­KÖZI együttműködésének bizottsága Mexikó főváro­sában január 6-a és 10-e között tartotta ülését, melynek résztvevői határo­zatukban azzal a felhívás­sal fordulnak valamennyi nemzeti és nemzetközi új­ságíró-szervezethez és új­ságíróhoz, törekedjenek ba­ráti kapcsolatokra, támo­gassák a kevésbé fejlett országok sajtószerveit, munkálkodjanak a világ­béke megőrzése érdekében és tájékoztassák objektívan az olvasókat. DEBRÉ francia minisz­terelnök a Le Havre-i ki­kötőben jelen volt a „Fran­cé" nevű hajó vízrebocsátása alkalmából rendezett ünnepségen. A Le Havre-i ipa­ri- és kikötőmunkások ugyanakkor tün­tetéseket rendeztek, beszüntették egy órára a munkát és erélyesen követelték az algériai háború megszüntetését. AKIK MA NÉMETORSZÁGBAN atom­fegyvereket követelnek, azok éppúgy, mint pichmann, az emberek százezrei­nek elpusztítására gondolnak. Ezért épp­úgy, mint Eichmann, büntetést érdemei­nek — írja a Westdeutsches Tageblatt egyik olvasója. Levele teljes szövegét közölték az említett lapban. A BELGIUMI ADÓHIVATALOK 1961-ben 10 milliárd frankkal több adót hajtottak be a dolgozóktól, mint az előző évben. A kormány 1962-ben további 4—5 mil­liárd frankkal növeli az adókat. 700 MILLIÓ DOLLÁR LESZ 1962-ben a Kubai Köztársaság és a Szovjetunió kö­zötti kereskedelmi forgalom értéke. 51 ALGÉRIAI POLITIKAI fogoly szökött meg csütörtökön az orléansvillei fegy­házból. AZ AKEL nevű ciprusi politikai párt csütörtökön azzal a fülhívással fordult a sziget görög és török lakosságához; egységes fellépésükkel hiúsítsák meg az imperialisták összeesküvését, melynek célja a ciprusi nép egységének megbon­tása. A LIBANONI RENDŐRSÉG letartóztatta •Sauki Hajraliáh kapitányt, annak a harc­kocsiegységnek egyik parancsnokát, amely december 31-én a fasiszta szocia­lista néppárt támogatásával megkísérelte az államfordulatot Libanonban. A z új év első heteit a haladás és a béke erőinek a reakcióval vívott éles, szívós harca jellemzi. Az imperializmus legsötétebb erői. a fa­siszták Franciaországban, Olaszor­szágban, Görögországban és másutt leplezetlen, nyílt terrorhoz folyamod­tak a demokrácia védelmezőivel szemben. A gyarmatosítók újabb csel­szövései következtében a világ szá­mos pontján kiéleződött a helyzet. Hollandia mindenáron meg akarja tartani Nyugat-lriánt, Laoszban a lá­zadók mindennap felrúgják a fegy­verszüneti egyezményt, Kongóban pe­dig a nyugati hatalmak támogatásá­val Csőmbe folytatja veszedelmes két­színű játékát. Nyugat-Irián a szabadság küszöbén A Nyugat-Irián felszabadításáért indított mozgalom utolsó szakaszába érkezett. Az indonéz kormány szer­vezetileg és katonailag is részlete­sen előkészítette a hollandok által oly régen bitorolt országrész felsza­badítását. Indonézia hosszú évek óta várja, hogy Hollandia békés tárgya­lások útján engedje át Nyugat­Iríánt. A hollandok azonban — NATO­beli szövetségeseiktől támogatva — hallani sem akarnak a gazdag gyar­mat elvesztéséről. A legkülönfélébb mesterkedésekkel húzták-halogatták a tárgyalásokat. Az indonéz nép azon­ban ezt megelégelte s elhatározta, hogy Nyugat-lriánt bármilyen eszköz­zel, de felszabadítja. Az indonéz kor­mány újra és újra kijelentette, hogy hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a hol­landokkal, ha azok elismerik Indoné­zia jogát Nyugat-Iriánra. A holland kormány még mindig vár s abban re­ménykedik, hogy az Egyesült Álla­mok és többi szövetségese valami úton-módon el tudja téríteni Indoné­a nagyvilágban ziát eltökélt szándékától. A nyugati diplomácia azonban csődöt mondott az indonéz nép határozottságán. Ek­kor a holland ügynökök bombame­rénylettel kísérelték meg eltávolíta­ni Sukarno elnököt, Indonézia függet­lenségének nagy harcosát. A merény­let nem sikerült. Sukarno elnök ki­jelentette, hogyha Hollandia hét-tíz napon belül nem hajlandó diplomá­ciai tárgyalások útján rendezni a nyu­gat-iriáni kérdést, Indonézia erőt al­kalmaz. Indonézia népe egy emberként tá­mogatja a kormányt Nyugat-Irián fel­szabadításáért folvó akcióiban. Az in­donéz fiatalok tízezrei a parancsra várnak, hogy ha kell, fegyverrel ker­gessék ki a holland gyarmatosítókat. Indonézia népét jogos követelésében az egész szocialista tábor # és a világ demokratikus közvéleménye támogat­ja. A gyarmatok felszámolása nap­jaink egyik legsürgetőbb követelmé­nye. Minél hamarább eltűnnek, annál könnyebben megteremthető a népek közötti békés együttélés. A követke­ző hét talán már eldönti az évtizedes nyugatiriáni vitát és Ázsiában egy gyarmat újra szabadságot nyer és megoldódik egy nyugtalanító problé­Fasiszta veszedelem Franciaországban A Francia Kommunista Párt szék­háza ellen intézett fegyveres bandita­támadás, az ultrák egyre fokozódó garázdálkodása és a francia kormány tétlensége azt bizonyítja, hogy Fran­ciaországban komolyan fenyeget a fa­siszta veszedelem. A Francia Kommunista Párt már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy de Gaulle személyi hatalma a fasisz­ta elemeknek egyengeti az utat. A kormány meghátrált a plasztikbom­bás merényletek, politikai gyilkossá­gok és puccsot előkészítő fasiszta OAS előtt. De Gaulle a polgárhábo­rú szakadékának szélére juttatta Franciaországot. A polgári sajtó nemrég még kom­munista borúlátásnak bélyegezte a kommunisták józan figyelmeztetését, ma már azonban a burzsoá újságírók is felismerik a kritikus helyzetet. Az angol Daily Mail párizsi tudósítója így számol be olvasóinak: „A had­sereg felkelésre vár. A rendőrség hisztériába esik. A helyzet nagyon pa­radox módon alakul. Nem tudom el­felejteni az elmúlt napok képét, amikor a párizsiak az illegális gyil­kos szervezetek ellen tüntettek. Egyetlen hét alatt kétszer válaszolt az államhatalom könnyfakasztó grá­nátokkal a tüntetésekre, hogy bebi­zonyítsa kommunistaellenességét, no­ha a kommunisták ezúttal az államot védték. Franciaországban a valóság­ban már megkezdődött a polgárhábo­rú." A tudósító megállapítja, hogy de Gaulle V. köztársasága halálos gör­csökben vergődik, amibe egyhamar belepusztulhat. A demokratikus francia közvéle­mény a kommunisták vezetésével azonban bátran szembeszáll a fasisz­ta veszedelemmel és egységre szólít fel valamennyi francia hazafit és de­mokratát. „Valamennyi antifasisztának, első­sorban a kommunistáknak és a szo­cialistáknak — az egyéb területeken fennálló nézeteltérések ellenére — egységesen kell fellépniök a fasiz­mus ellen — írja Waldeck Rochet elvtárs, az FKP főtitkárhelyettese, majd így folytatja: —• A jelen hely­zetben nem az a kérdés, hogy a fa­sizmus és a kommunizmus között kell választani, hanem egyszerűen arról van szó, hogy együttes erővel meg­mentsék a megmaradt szabadságot, hogy útját állják a fasizmusnak és biztosítsanak egy valóban demokra­tikus rendszerhez való visszatérést." A jelen helyzetben a kormány a fa­siszta alvilág malmára hajtja a vizet és a nép csak magára, saját erejére számíthat a harcban. A Francia Kom­munista Párt a dolgozók összefogá­sára mozgósít. A számos helyi szer­vezetben létrejött antifasiszta akció­egység azt bizonyítja, hogy Franciaor­szág népe nem engedi hatalomra jut­ni a fasizmust. ® Indokolt-e a derűlátás? Az elmúlt héten az amerikai la­pok beszámoltak arról, hogy az Egye­sült Államok kormánya elégedett Thompson moszkvai nagykövet és Gromiko szovjet külügyminiszter úgy­nevezett „puhatolózó megbeszélései­vel". A tanácskozásokat Rusk kül­ügyminiszter is biztatóknak minősítet­te, Kennedy elnök pedig az ország helyzetéről a kongresszusban tartott beszámolójában ugyancsak annak a reményének adott kifejezést, hogy a nyugat-berlini kérdésben tartandó Ke­let-Nyugat-i tárgyalások gyümölcsö­zőek lesznek és a tárgyaló felek köl­csönösen elfogadható békés megol­dást találnak. Az amerikai elnök ki­jelentette, hogy az USA mindent el­követ az ésszerű, békés rendezés ér­dekében. A Kelet-Nyugat-i tárgyalások kilátá­sai Bonnban is szóba kerültek Adenauer és Macmillan megbeszélé­sein. A kancellár igyekezett rávenni az angol miniszterelnököt a merev, hajthatatlan nyugatnémet álláspont támogatására. Adenauer cserébe több millió márka értékű fegyvermegrende­lést ajánlott fel Macmillannak. Ez azonban nem nagyon elégíthette ki a gazdasági problémákkal küzdő an­gol kormányt. A sajtó jelentése sze­rint ugyanis Macmillan azt szerette volna elérni Bonnban, hogy az éven­ként 70 millió fontsterlinget fel­emésztő , rajnai angol megszálló csa­patok költségeinek többségét a nyu­gatnémet kormány fedezze. Ez azon­ban nem sikerült, de_ azért Adenauer nem engedte üres kézzel haza az an­gol miniszterelnököt. Amennyire a nyugatnémet politikusokat ismerjük, a fegyverrendelések fejében elvár­ják Angliától, hogy túlságosan rte sürgesse a Kelet^yugat-i tanácsko­zásokat s lehetőleg'ne engedje szóhoz­jutni azokat a politikusokat Angliá­ban, akik az NDK elismeréséi és Né­metország mai határainak szentesíté­sét követelik. Jogos-e a derűlátás a „berlini kér­dés" rendezésével kapcsolatban? Mi bízunk benne, hogy tárgyalásokkal megoldható. A nyugati táborban azon- » ban de Gaulle nyíltan ellenzi a tár­gyalásokat, Adenauer pedig olyan megbeszéléseket szeretne, amelyek eredményeként minden maradna a régiben. Az igazi derűlátás azonban csak akkor lesz indokolt, ha a „pu­hatolózó" tárgyalásokról minél előbb áttérnek az igazi béketárgyalásokra, Sz. B. ÍSRL január 13. uj SZQ 3 +

Next

/
Thumbnails
Contents