Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-12 / 11. szám, péntek

TEREZIN ÉBERSÉGRE INT! Ug^ST^ i*XÍ TX 'ss""""W"sw""""*ssssssfssfsrssArsrsj rosházán megrendezett kiállítás. Ax Állami Zsidó Múzeum a fővárosi nemzeti bizottság iskolai ás kulturális szakbizottságának gondozásában rendezte meg ezt a kiállítást. A fasiszta megszál lás idejében Terezínben elkövetet borzalmakat idézi a kiállítás fénykép- és képzőművészeti anyaga. Hazánk teriilatén a fasiszták által létesített legnagyobb koncentrációs táborban a negyedmillió fogvatartott rabból 70 000 Terezínben lelte halálát. (J. Dezort — CTK — felv.) Milyen hivatást választanak ? A 15-éves fiatalok többsége tanoncoknak megy • A mezőgazdaságnak, az építészetnek, a bányászatnak és a közlekedésnek is szakképzett munkásokra van szüksége • A kitanult szakmunkás két éven beliil érettségizhet A kilencéves alapfokú Iskolát elvégző fiúk és leányok komoly dön tés előtt állnak: milyen hivatást válasszanak. Az 1962—B3-as tanévben csupán egyharmaduk megy kazépfoká, általános műveltséget nyújtó, ipari .gazdasági, illetve egészségügyi iskolába. A többi kétharmad ipari vagy mezőgazdasági tanuló lesz. Szlovákiában ez idén 29 000 tanonccal lesz täbb a tavalyinál. GAZDAG LEHETŐSÉGEK Az alanti szakmából választhatnak a fiatalok: a bányászat, kohászat, vegyipar, fémfeldolgozó Ipar, elektrotechnika, építőipar, építőanyag-termelés, kerámiái- és üvegipar, fafeldolgozó és hangszerkészítő, pollgráfla, papíripar, fényképészet- és filmipar, textil- és ruhaipar .bőrfeldolgozó- és cipőipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság és erdészet, közlekedés és távösszeköttetés, kereskedelem, vendéglátóipar és a különféle nem termelési ágazatok. A gépipari, elektrotechnikai, nyomdaipari, textilipari, kereskedelmi szakmákra nlňcs jelentkezőkben hiány. De több figyelmet érdemelnek azok az ágazatok, amelyekben a leginkább érezhető a fiatal szakképzett munkások hiánya, Így a mezőgazdasági, az építőipar, a bányászat és a közlekedés. A MEZŐGAZDASÁGBAN például már három éve nincs elég jelentkező s így EFSZ-elnk s állami gazdaságaink 13 900 szakképzett dolgozót nélkülöznek. Éppen ezért az idén a tavalyinál 10 000-rel több fiatal ember lép tanoncviszonyba a mezőgazdaságban. E fiatalokról a növénytermesztési, állattenyésztési, mezőgazdasági szakmai tanulóhelyek fognak gondoskodni. Szlovákiában 103 ilyen működik, legalább egy minden járásban. A Jövő Iskolaévben e szakmai tanulóhelyek száma még tovább növekszik. ÉPÍTÉSZET ÉS BÁNYÁSZAT Az építőiparba is kevés fiatal jelentkezik. A harmadik ötéves tervben az építészetre váró igényes feladatok teljesítéséhez több szakképzett dolgozóra van síükség. Ezért az idén az építőipari tanoncok száma 4000-rel növekszik a tavalyihoz viszonyítva, kiképzésük pedig az építkezési vállalatokba összpontosul. A bányász-hivatás számára — tavaly ezen a téren sem teljesítették a munkaerőtoborzás tervét — az idén 900-al több fiatalt kell megnyerni. A TANONCOK TOVÁBBKÉPZÉSE Ha teljesíteni akarjuk azt a kormányhatározatot, amely szerint 1970-ig az ifjúság túlnyomó része teljes középiskolai műveltséggel fog rendelkezni és ha a szakképzett munkásokból technikusokat'és mérnököket akarunk nevelni, arra kell törekednünk, hogy fiatal szakképzett munkásokat nyerjünk meg a dolgozók középiskoláiba. A fiatal kltahult munkás mlndárt a második évfolyamba lép, vagyis a 11. osztályba, és egy éven belül alkalmazása mellett érettségivel fejezi be tanulmányalit. (prj Miért, mi szükség van ma arra, hogy könyökölj és csörtess, miért kell másokon keresztülgázolva elérni céljaidat, miért a durva önzés, hogy „csak te", más pedig akár forduljon föl? Ezeknek az embereknek végre meg kellene látniok, rá kellene eszmélniük, hogy a mi társadalmunkban semmi szükség sincs erre az „először én"-re, hogy a szocialista rendszer — lényegéből kifolyólag — minden embernek megadja a lehetőséget a munkára, a tisztességes megélhetésre, arra, hogy minden ember tisztességes úton és módon, anélkül, hogy mások érdekeibe gázolna, tudása alapján érvényesülhet és elérhesse egyéni céljait. Megadja erre a lehetőséget még akkor ls, ha történetesen és pillanatnyilag nem is tud minden emberi Igényt kielégíteni. Szocialista társadalmunk teljesíti és valóra váltja azt, amit hirdet: mindenki krépességei, mindenki érdemel szerint. T

ermészetesen, az éremnek — mint minden éremnek — csak az egyik oldala az önzés, a magunknak élés, a merev elzárkózás a körülöttünk élő emberek, a társadalom problémái és dolgai elől. Ez az és még sok minden más, amit áthoztunk magunkkal és magunkban a régi világból. S ez az, ami mindinkább és hovatovább összeütközik az új társadalom kialakuló új erkölcsével, a szocialista erkölccsel. Az érem másik oldala éppen az, hogy a kialakulóban, a fejlődésben lévő újat segítsük, végül pedig győzelemre vigyük. Ebből viszont mi következik? Az, hogy a régi ellen ügy harcolunk a leghatékonyabban, ha az újat támogatjuk és segítjük. Ebből következik viszont az is, hogy ha valaki leküzdötte magában az önzést, még nem jelenti azt, hogy önzetlenné vált, vagy, hogy az emberekkel való kapcsolatában érvényesül az emberiesség, az elvtársiasság, a kollektív szellem. Sok embernél kialakult olyasféle magatartás és mentalitás, amelyet — képletesen szólva — 0 foknak nevezhetnénk. Nem könyöklők és nem is önzők, nem vallják a „csak én" nézetét, viszont nem is váltak még kö-. zösségi emberekké, mások ős a társadalom problémái közömbösen hagyják őket. Bezárkóznak a maguk szűk kis világába, élik a maguk életét, és azontúl nem érdekli őket senki ős semmi. Ezt az életfelfogást leküzdeni éppoly fontos feladat, mint küzdeni az önzés, az individualizmus és más megnyilvánulások ellen. Enyhén szólva is, helytelen volna azt mondani, hogy a múltnak ezektől, az emberek tudatában oly mélyen élő maradványaitól, oly könnyű megszabadulni. Nem olyan egyszerű és könnyű dolog az embernek leküzdenie magában az önzést, az Individualizmust, vagy az oly kényelmes álláspontnak látszó magunknak élést és magunkévá tenni a kollektív szellemet, élni a mindenki egyért, egy mindenkiért kommunista elv szerint. Az embernek bizony nem naponta, hanem élete és tevékenysége szinte minden órájában meg kell magával küzdenie azért, hogy — tömören megfogalmazva — nemcsak önmaga van a világon. De — ki tagadhatná ezt — az ember szinte megkönnyebbül, mikor újra meg újra sikerül legyőznie önmagát, helyesebben mondva, a régi világ mentalitását, amely sokszor és sok esetben úgy jelentkezik, hogy az ember rögtön nem is tudatosítja. I

gy mindenkiért, mindenki egyért, amelyből szükségszerűen következik „az ember az embernek barátja" mélységesen humánus és emberséges elve régóta benne él az emberben. Nem az ember, hanem kizsákmányoló társadalmi rendszerek voltak azok, amelyek az embert az ember farkasává tették és nevelték. A szocializmus azonban, amelynek célkitűzése és lényege az ember szolgálata, java és boldogsága, megteremti minden feltételét annak, hogy az ember visszanyerje emberi méltóságát s hogy az ember az embernek valóban barátja és testvére legyen. BATKY LÄSZLĎ Falvaink városokká változnak A

falu régi idillikus képe az utóbbi években lényegesen megváltozott. A falvak belterületén és peremén sok épületet emeltek és emelnek, amelyek jellege merőben elüt a hagyományos építkezési formáktól. Ezek a házak már korunk szülöttei, és az új szükségletek, a megváltozott gazdálkodási mód hozták őket létre. De ahol nagyjából fenn is maradt a falu külső képe, ott is új folyamatok indultak meg — haladó, a falunak új képet adó törekvések. Elfogulatlan szemmel igen könnyen megállapíthatjuk, hogy a falun a múltat nemcsak az elavult hagyományok és rossz szokások képviselik, hanem a múlt századok folyamán emelt régimódi épületek is. Főleg azért, mert elrendezésük, amely tegnap még nagyon megfelelt funkciójuknak, ma, amikor az egyéni mezőgazdasági termelés törvényszerűen alakul át kisüzemi termelésből társas nagyüzemi termeléssé, már inkább csak akadályozza az élet és a munka fejlődését. Manapság nem tarthatjuk fenn mindenáron az összes, idejét múlt kulturális értékeket. Az új valóságnak új gyakorlati megoldásokra van szüksége, és ez törvényszerűen az új építészeti formákban is megnyilvánul, ami persze nemcsak a falu képét változtatja meg, hanem a táj J-Hegét ls. • A kulturális élettel szembehelyezkedő struktúra Ma már minden falusi családnak van rádiója, többségüknek villamos mosógépe, soknak meg televíziós készüléke, autója van. de még léptennyomon láthatjuk, hogy a házakban nincs fürdőszoba, vagy bármily más egészségügyi berendezés; az udvarokon, tereken csak szivattyús kutak állnak; sok-sok falunak nincs még vízvezetéke, csatornázása, pormentes útja. Természetes, hogy mindez a történelmi fejlődésnek megfelelő objektív körülmény. Még távlatilag sem számíthatunk e téren nagyobb javulásra, amíg településeink struktúrája meg nem változik. Az 1958. évi statisztikák szerint hazánk lakosságának körülbelül a fele kisebb, legföljebb 2000 lelket számláló falvakban élt. Nagyságra nézve a leggyakoribb falutípust az 500 vagy ennél kevesebb lakossal bí-. ró falvak alkotják (a cseh országrészekben az összes községeknek csaknem háromnegyed része, Szlovákiában a falvak több mint 40 százaléka). A falvak e csoportján belül Csehországban a 100—200 lakosú kisközség a leggyakoribb (az összes falvak kb. egyharmad része). A község fogalma alatt azonban közigazgatási egységet értünk, amely gyakran több települést ölel fel. Éppen ezért még 1960 derekán is csak 440 ha volt a mezőgazdasági üzemek átlagterülete, ami a nagyüzemi technológia alkalmazásának egyáltalán nem nyitja meg az utat. A mezőgazdasági szaktudósok világosan kimutatják, hogy gazdaságosság szempontjából szabad istállózás esetén minimálisan 240—360 fejőst, a többsoros zárt istállókban pedig 180—240 fejőst kell koncentrálni, a tyúktenyésztő farmokon legalább 20 000 tyúkot kell tartani stb. Ez a termelési probléma azonban még a települési struktúra mai kereteiben is megoldható. Mondjuk négy falu gazdaságaiból egyesített mezőgazdasági nagyüzem vagy minden faluban, vagy a falvak valamelyikében létesített egy-egy speciális farmot, ahol aztán bizonyos állatfajta egész állományát összevonják. A lakosság persze a gazdaságok egyesítése után ls ott marad kicsiny falujában, amely idővel — ha az iparban dolgozó falusi lakosok munkahelyükre települnek át — valószínűleg még inkább összezsugorodik. A megoldás egyetlen útja, melyre ma már egyes helyeken rá is tértek: igazi mezőgazdasági nagyüzemekbe kell tömöríteni a kisebb egységes földművesszövetkezeteket. Természetes, hogy így néhány falut is egyesíteni kell, s az a falu lesz a központ, ahol a termelési és települési lehetőségek továbbfejlesztésének megvannak az előfeltételei. Elsősorban ebben a „főfaluban" összpontosulnak a közületi- és lakásépítkezések, ott építenek vízvezetéket, csatornázást, pormentes utakat és természetesen kulturális intézményeket ls, mégpedig oly arányban és méretekben, hogy nemcsak a főfalu lakosságát elégítse ki, hanem a csatolt falvakét ls, amelyek üzemileg és társadalmilag is a főfaluhoz kapcsolódnak. A csatolt falvakban esak akker iegA nagyfiiemi mezőgazdasági termelés nemcsak a termelés jellegét és a földmüvtsek életkörülményeit változtatja meg, hanam jelentős kihatással van a községek alakulására is. Mér eddig jelentős változásokon mentek keresztfii a falvak, valóban az a helyzet, hogy sok helyfitt ax ember szinte rá sn ismer egy-egy falura, annyira megváltozott. Az eddigi fejlődés is tehát azt Igazolja, hogy az Idő folyamán a községek teljesen átalakulnak, viszont ezt az átalakulást nem bfzbat|uk az ösztönös fejlődésre, hanem annak irányt és tervszerűséget kell szabni. Exxel a kérdéssel, a köxségek változásával és fejlődésével, foglalkozott a Termésxet és Társadalom legutóbbi sxáma, amelynek cikkét érdekességénél éi jelentőségénél fogva ax alábbiakban köxöljfik. nak hozzá újabb építkezésekhez, ha távlatilag Is számolni lehet továbbfejlődésükkel. Tehát teljes törvényszerűséggel minőségileg új települési és termelési központok jönnek létre, új standard típusú épületekkel, szervezetileg és üzemileg egységes egészet alkotó települések sora, a főfalu vezetéséveL A csatolt települések vagy falvak, amennyiben nem felelnek meg az új követelményeknek, s lakosságuk előnyben részesíti a főfaluba történő áttelepülést, lassan kihalnak. De a falvak és szövetkezetek ilymódú összevonása esetén is előfordulhat, hogy néha aránylag kevés lakost számláló egység jön létre (1000 —1500 lakossal). Ebben az esetben több főfalu közül kell egy ún. központi községet kiválasztani. Ezt olyan közületi létesítményekkel kell ellátni, hogy kielégítse a csatolt és főfalvak egész lakosságának szükségleteit és igényeit: kilencosztályos középiskolával, körzeti egészségügyi központtal, különféle közszolgáltatásokkal és egyes, a szövetkezetek keretében, működő mezőgazdasági üzemekkel. Csakis a falusi települések kategorizálása (központi-, fő- és csatolt falvak, esetleg más funkciót betöltő települések, mint üdülőtelepek, fürdőhelyek stb.), valamint a következetesen megszervezett helyi közlekedés, a kényelmes és gyors összeköttetés a magasabb fokú, pl, járási kultúrközpontokkal teremthet megközelítőleg azonos életkörülményeket a falvak és városok lakossága számára. • Zűrzavarból a rend ME A falutelepülések strukturális megváltoztatása természetesen megkívánja, hogy a falu külső képe is megváltozzon. Hiszen már az is más jelleget és képet kölcsönöz a falunak, ami manapság épül ott. Ha azonban a magányosan álldogáló istállókra és ólakra, vagy az országút mentén kilométer hosszat húzódó családi házak sorára esik tekintetünk, nyomban felvetődik a kérdés: ilyen legyen a Jövő falujának képe? Vagy ez csupán egy elemi és teljesen ellenőrizhetetlen folyamatnak az eredménye? A múlt falujában a lakás és a gazdaság szorosan egymásbakapcsolódó funkcióját betöltő házakból alakultak ki az utcák, a falu közepén állt a templom — rendszerint valami kimagasló helyen — az iskola, no meg a kocsma. Az urasági kastély ós major domináló fekvése és a falusi szegénynépnek a faluvégén megalapuló ütöttkopott viskói kidomborítják az osztálytársadalom elnyomorította falu képét. Ez a strukturális forma ma már erkölcsileg halott, építészetileg pedig fokozatosan elnyeli az enyészet. Az alapvető funkcionális bomlást elsősorban a nagyüzemi gazdálkodás okozza. Mivel az egyes porták gazdasági része elvesztette eddigi funkcióját — már most is egészen más módon kell a falvak térbeli és területi beosztásához nyúlnunk. A termelés és a lakás különválása következtében élesen elhatárolt termelési- és lakásövezet jött létre. A központ pedig nem a hatóságok világi és az egyház szellemi hatalmának megtestesülése többé, hanem már a kulturális és társadalmi életet kezdi szolgálni. A központban épülnek fel a fontos közületi objektumok, az építészetileg és társadalmilag legjelentősebb épületek és így minőségileg is új központ alakul ki. A központ társadalmi jelentősége méginkább meggyarapodik, ha bizonyos, a háztartásra ma még Jellemző funkciót is (pl. közétkezés) oda telepítenek át, s ha az ember így egyre több Időt fordít- . hat kulturális és társadalmi életre, mégpedig főként a falu közepén elhelyezett intézményekben. Egyelőre azonban ilyesmink még nincsen. Pedig elég lenne, ha a meg-, levő szétszórt kulturális-tájsad&lml intézményeket két csoportban egyesítenék. Az egyik csoporthoz tartoznának a klubtlpusú társadalmi és kulturális létesítmények, .a vendéglátóipar, a nemzeti bizottság, az első segély helyiségei, a postahivatal és a könyvtár; a kisebb típusú községekben esetleg a boltok is. A másik csoporthoz az elosztó szervek intézményei és némely közszolgáltatások helyiségei tartoznának (borbély és fodrász, önkiszolgáló mosoda, szabóság, cipőjavító műhely, stb.). A központi községekben nem hiányozhat persze a körzeti egészségügyi központ sem, bizonyos kisebb számú betegággyal, valamint egy komplex központi karbantartó műhely sem. A létesítmények nagyságát az igénybevevők száma szabja meg. A falu tulajdonképpeni központján kívül kell megteremteni az iskolai és testnevelési intézmények komplexumát. * És hogyan állunk a lakáskérdéssel? A jelenlegi helyzetet izolált, kevés helyiséggel rendelkező, primitív családi házak Jellemzik, vagyis alacsonyabb fokú lakáskultúra. A mai falusi házak nagyterjedelmű művelhető földterületet foglalnak el, építési és fenntartási költségeik magasak és ei* szórtságuk a térben és a közlekedési utak mentén nemcsak lehetetlenné teszi, hogy a településeket vízvezeték" kel és csatornázással láthassák el, de az épületek zavarólag hatnak a táj képében is, ugyanakkor csak állandó nehézségeket okoznak a tervezési munkákban. Honnan ered a falvakban az a makacs ragaszkodás a családi házak építéséhez? A kényelemről alkotott téves elképzelésekből és elsősorban az egykor indokolt, de ma már elavult szükségletekből. Szerintük a ház nélkülözhetetlen kellékei a gazdasági melléképületek és a nagy házikert. De egyre inkább szaporodik azon szövetkezetek száma, ahol már a háztáji gazdálkodás is közös területen folyik, sőt, itt-ott teljesen fel ls számolják; másutt meg szilárd pénzbeli jutalmazásra térnek át. A múltban szükséges szoros kapcsolat a gazdasági épületek és a lakás között végleg megszűnik. A tulajdonképpeni lakásépítkezést így aztán teljesen új építészeti, műszaki ép társadalmi szempontok irányíthatják. Több lakásból álló, nagyobb számú helyiséggel rendelkező, többemeletes házakat lehet emelni, melyeknek korszerű technikai felszerelése kb. olyan magas szintű lakáskultúrát biztosíthat, mint a városokban. A falusi építkezések a táj képét is teljesen megvátloztahatják; ez arra késztet bennünket, hogy a problémát különösen finom érzékkel kezeljük. Ha tisztán építészeti, valamint telepés táj-kompozícióbeli szempontból választanánk meg az emeletes épületek formáját habozás nélkül toronyház mellett döntenénk. Dehát bizonyára itt sem általánosíthatunk. Es esetenként nemcsak a helyi körülményektől függ majd, hanem a tervező tehetségétől és szépérzékétől ls, akinek az űj építkezésekkel kapcsolatban egyidejűleg a falu új szervezetének keretében néha értékes régi épületeket, esetleg népművészeti szempontból fontos épületcsoportokat — s ezek falvainkon gyakran kulturális és történelmi értékeket képviselnek — kell majd funkcionális és építészeti szempontok tekintetbe vételével tetszetős keretbe foglalnia. Falvaink átépítése nemcsak ábránd többé. Folyamatban van és új formákat keres. Természetes, hogy ez nemcsak építészeti, hanem elsőrendű társadalmi feladat is — kulturális forradalmunk szerves része. ALEX KADLEC A JÖVŐ REPÜLŐGÉPEI Artyem Mikojan repülőgéptervező a Krasznaja Zvexda keddi számában a jövő repülőgépeiről és repüléstechnikájáról irt cikket. Megállápftja, hogy már a közeljövőben létrejön a repülés és rakétatechnika szoros összekapcsolódása. Ax ember — irja Artyem Mikojan — egyrészt a repülés oldaláról, szuperszónikus repülőgépekkel, másrészt űrrakétákkal nagy távolságú repülésekre készített szuperszónikus űrhajók révén »témadja« a sebességet. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a Vosxtók—1 és Vosztok—2 űrhajókat a sxovjet rakéta- és repüléstechnika összekapcsolódásának eredményeként alkották meg. Kijelenti, hogy a közeli bolygökra olyan eszközzel fogunk majd eljutni, amely egyesíti a mai űrhajók, sxupersxónikus repülőgépek és űrrepülőgépek továbbfejlesztésének típusait. 1962. január 12. (Jj SZÖ S *