Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-12 / 11. szám, péntek

Tizenhét asszony a közért Dr. R. Rajchl és P. Hainz, a Prágai Népi Csillagvizsgáló dolgozói a Petri­nen a mesterséges boldak pályájának fényképezésére alkalmas kamrát léte­sítettek. Az új fotokamra lényegében a repiilőkair.rák egyik fajtájának módosí­tásából és egy időmérő berendezésből keletkezett. Megszerkesztésénél a moszkvai Asztroszovjet követelményei­ből indulnak ki. Elsősorban arra töre­kedtek, hagy a csillagok között szágul­dó szputnyikok útját a másodperc ezredrészének pontosságával tudják re­gisztrálni. A fényképező kamra beren­dezése automatikusan működik, úgy­hogy a mesterséges hold átrepűlésének ic' je alatt több 30X30 cm-es felvételt készíthet. A petrini Népi Csillagvizsgáló dolgozóinak segítségével hazánk összes geodetikus állomásain létesítenek ilyen Fotokamrákat és nevezetesebb népi csil­lagvizsgálóinkon is. Felvételünkön a petrini csillagvizsgáló megfigyelő-ter­mében felállított masszív állványon álló fotokamra látható. (V. Lomoz — CTK — felv.J Csigás kirakodó — a vasutasok új segédeszköze (ČTK) — A Csehszlovák Államvas­utak aránylag kevés billenthető te­herkocsival rendelkeznek és nem fe­lelnek meg a zárt vagonok kiüríté­sére' eddig használt berendezések sem. Így például aránylag kicsi a Lhoták és Franeto típusú lapátos ki­rakodók teljesítőképessége. A plzeňi vasútigazgatóság fejlesztési központ­jának dolgozói nemrég különleges ki­rakodót állítottak össze. A két egy­más mellett futó csigacsavarral el­látott berendezés óránként csaknem 50 tonnát rakhat ki a vasúti teher­kocsikból, vagyis kétszer annyit, mint az eddig használt berendezések. A szocialista társadalmi rendszer nemcsak a termelési viszo­nyokban hozott alapvető változást, hanem az emberek egymásközti kap­csolataiban is. Ez természetes és ma­gától értetődő dolog, mivel a kizsák­mányolás felszámolásával megszűnt a társadalom ellentétes érdekű osz­tálytagozódása, nincs többé anyagi alapja annak, hogy a társadalom egyes csoportjai, osztályai úgy néz­zenek és tekintsenek egymásra, mint halálos ellenségek, mindenkor ké­szen arra, hogy egymás torkának ugorjanak. Azelőtt, a kapitalizmus idején ilyen kibékíthetetlen osztály­és érdekellentét állította szembe egymással a gyárost és a munkást, a földbirtokost és a cselédet, a ban­kárt és az adóst, egyszóval a kizsák­mányolókat és klzsákmányoltakat. A kapitalizmusban ez nem is lehet más­ként, a kibékíthetetlen ellentétek a kapitalizmus lényegéből, a kizsákmá­nyolásból erednek. A gyárosnak az volt — és minden gyárosnak mindig az is lesz — az érdeke, hogy munká­saival minél kevesebb bérért minél többet dolgoztasson. A gyárosnak az az érdeke, hogy a munkatermelé­kenységet a munkásai állandóan nö­veljék. viszont ugyancsak a gyáros érdekei azt kívánják, hogyha a mun­katermelékenység annyira emelke­dett, hogy tíz ember munkáját hét is el tudja végezni, akkor a felesleges­sé vált három embert a munkából elbocsátsa, egyszerűen kirakja őket az utcára. Ezt kívánják a kizsákmá­nyolók érdekei, mindegy, hogy gyá­rosról, vagy földbirtokosról van szó. A gyáros, tehát a termelő, illetve a termelőeszközök tulajdonosának az érdekei azonban azt is kívánják, hogy termékei, amelyek lehetnek köz­szükségleti cikkek is, minél drágáb­ban keljenek el. M indezzel szemben mit kívánnak a munkás, a cseléd, az alkal­mazott érdekei? Mit kívánnak azok érdeked akik a társadalom döntő AZ ELŐSZOBÁBAN NÉMA CSSNO FOGAD, köszönésünkre senki sem vá­laszol. Nincs itthon senki? A kony­ha nem ezt mutatta. Az asztalon tej, oaj, friss kenyér. És a visszajáró ap­rópénz. Valaki most térhetett haza a vásárlásból . — Itt lesz valahol a háziasszony, — fordul hozzám Jolana Šípková, a seredi nőbizottság titkárnője, — ta­lán még alszik ... Délelőtt tíz órakor még alszik — gondoltam magamban és igyekeztem, hogy ne lássék rajtam a csodálko­zás. Mint később kiderült, nem is volt min csodálkozni. Aki éjjel dol­gozik, annak nappal kell aludnia. Viera Šránková, a seredi nőbizott­ság elnöke ugyanis reggel Két óra­kor ért haza a Vitana üzem éjsza­kai műszakjáról. Erélyes kopogásunk ébresztette fel álmából, de harag nél­kül, mosolyogva jelent meg a /háló­szoba ajtajában. Szívesen beszél a nőbizottság tevékenységéről. A gálantai állami gazdaság zoo­technikusának 34 éves felesége, négjj gyermek anyja, 1960 óta a nőbizott­ság elnöke. Ekkor vette át Jolana Šípková is titkári feladatkörét. Raj­tuk kívül tizenöt nő került be a bi­zottságba. Tervszerű munka Az asszonyok nagy lendülettel lát­tak munkához. Munkatervet készítet­tek és szétosztották egymás között a feladatokat. Abban az időben a cigánykérdést tartották a legégetőbb problémának. Frontális áttörésre ké­szültek. Agitkettősöket szerveztek, akik kijártak a telepre, hogy a hely­színen győzzék meg az egészséges életmód előnyeiről a cigánycsaládo­kat. Később előadásokra hívták meg őket és nem túlzás ezt állítani, hogy munkájuknak rövidesen kézzel fog­ható eredménye lett. A nőbizottság munkáját a rend­szeresség jellemzi. Az előre kidolgo­zott háromhavi munkatervet a múlt évben is pontosan betartották. Min­den hónapban vitával egybekötött előadásokat rendeznek az egészség­ügy, a nevelés és a családjog kér­déseiről. Az előadásokat a járás leg­jobb szakemberei tartják és az ér­Jteklődést mi sem bizonyítja jobban, minflwgy minden alkalommal leg­alább 109—120 löayi hallgatóság van jelen. A seredi nőbizuitség a csehszlo­vák-szovjet barátság hóíwpja folya­mán is kivette részét az ünnepségek rendezéséből, többek között védnök­séget Vállalt a Feltört ugar című szovjet film bemutatója felett. A for­gatókönyv alapjául szolgáló Solohov regényről pedig vitaestet rendeztek. A népművelési otthonnal karöltve a barátság hónapjának befejezéséül előadást rendeztek az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségéről. — Zúzmarás kint minden, téli ál­mát alusteza a természet, nálunk azonban még nincs itt a téli pihe­nés ideje — mondja Šránková elv­társnő. — A legtöbb asszony ugyan­is vagy a Vitanában, vagy a cukor­gyárban végez idénymunkát. Sok a tennivaló A tervünk kész — vág a szavába Jolana Šípková. — Január 15-ig az EFSZ-ben beszélgetünk az asszonyok­kal a téli oktatás első témájáról és ebből ez alkalomból megtárgyaljuk azt is, milyen kötelezettségvállalá­sokat tesznek a CSKP XII. kongresz­szusa tiszteletére. >, — Január 15-én megnyitjuk a hat­hetes varró- és kézimunkatanfolya­mot, amely iránt rendkívül nagy az érdeklődés. A szabást-varrást Pásko­vá, a népművészeti kézimunkát Sta­chová elvtársnő tanítja, aki Piešťa­nyban kapott különleges kiképzést. Már készül a tanfolyam irodalmi és politikai műsora is. Amíg az ujjak szorgalmas öltögetése nyomán a vász­non gyarapodik a minta, szórakoz­va bővülnek az ismeretek és a tan­folyam résztvevői nemcsak megsze­retik a könyveket, hanem megszok­ják azt is, hogy az olvasottakról hangosan, közönség előtt számolja­nak be, mondjanak véleményt. Februárban Újabb beszélgetés lesz az EFSZ női dolgozóival, amelyen már műsorra tűzik a nemzetközi nő­nap megünneplésének előkészüle­teit is. Nem elszigetelten — Ez is valami? Hogy havonta egyszer-kétszer összejönnek? Hát csak ennyi a nőbizottság munkája? — kérdezhetné valaki. Nem kérem, nem ennyi! Van itt még egy — és más. A nőbizottság tagjai nem dolgoznak elszigetelten, hanem ott találhatók a város tár­sadalmi életének minden területén. Šránková «lvtársnő például a helyi nemzeti bizottság mellett működő la­kásbizottság elnöke, Surtová elvtárs­nő az egészségügyi szakbizottság tagja, Šípková a közrendvédelmi szakbizottság tagja, s így sorolhat­nám fel tovább, mert mindannyian részt vesznek valamelyik szakbizott­ság munkájában. A nőbizottság tagjai közül hét a HNB képviselője, egy a JNB képvi­selője, hét polgári ellenőr, egy nép­bíró, stb., stb. Ezenkívül a nőbizott­ság 17 tagja között felosztotta a város területén lévő üzemeket, isko­lákat, bölcsődéket, napközi otthono­kat, óvodákat és egyéb intézménye­ket. Minden asszony a maga terüle­tén látogatja a rábízott munkahe­lyeket, elbeszélget a dolgozó nők­kel az időszerű kérdésekről, a mun­kahelyen előforduló problémákról és arról, miben segíthetné őket a nő­bizottság. Az itt felmerült kérdések­ről beszámolnak a nőbizottság ülé­sén és lépéseket tesznek az egyes kérések, panaszok, elintézésének ér­dekében. Megosztják otthon is a gondokat — Bizony az is előfordult már a múltkoriban, hogy hat meghívót ho­zott hétfőn a postás, s mindegyik más napra hívott gyűlésre. El is dugtam őket a lepedő alá, s minden nap csak egyet raktam ki a kony­haszekrényre. A férjem miatt — te­szi hozzá elnéző mosollyal Šránková elvtársnő. — Nem mintha haragudna érte, dehát azért egy kicsit morog, hogy: „Már megint elmész este?" De mikor közeledik az indulás ideje, mégis csak kiveszi kezemből a mun­kát. „Na eredj, majd én megcsiná­lom ! Nézem azután a televíziót, te meg siess haza 1" A férj és a négy gyerek megosztja Sránková mamával a háztartás gond­jait, s úgy látszik, így van ez a többi családnál is. S ez is hozzájá­rul ahhoz, hogy a seredi nőbizottság eredményes munkát végez 1 A járá­son csak így beszélnek róluk: A seredi asszonyokat nem kell bíz­tatni, ők ismerik a feladatokat és egyedül jönnek a javaslattal azok megoldására. A munkából pedig egy­től-egyig áldozatkészen kiveszik ré­szüket ! SKALINA KATALIN 3 ii-'i^ff.""tm vek őfz emberek közti kapcsolatok sérthetetlen életelveivé váljanak. Azonkívül látnunk és tudnunk kell azt is, hogy az erkölcsi tényezők, a múlt csökevényeitől való megszaba­dulás, az új erkölcsi normák kiala­kítása és általánossá való tétele, olyan hatalmas erőt jelentenek és képviselnek, amelyek rohamos mér­tékben meggyorsíthatják elörehala-­dásunkat, célkitűzéseink elérését. Miből kell kiindulnunk az embe­rek közti új kapcsolatok kialakításá­ban és elmélyítésében? Elsősorban ls és legfőképpen abból, hogy mint annyi más téren, úgy e téren is erő­sen hatnak még a kapitalizmus csö­kevényei, a burzsoá erkölcs marad­ványai. Ez azt jelenti, hogy az új er­kölcsi elvek csak a régivel, az el­avulttal való kíméletlen harcban győ­zedelmeskedhetnék, mert tagadhatat­lan tény, hogy az emberek közti kap­csolatokban is még erősen hat a ré­gi világ erkölcse, sok emtser maga­tartásában megnyilvánul még a régi világ mentalitása. Miben mutatkozik meg f z a mentalitás? Leginkább az önzésben, az individualizmusban, ab­ban, hogy csak „én", — ahogy va-la­mikor mondani szokták: először is én, másodszor is én, harmadszor is én, aztán néhányszor megint én, és csak aztán jöhet a többi. Ez volt a régi világ erkölcse. De nemcsak az erkölcse, hanem maguk a körülmé­nyek ,az élet nevelte és kényszerítet­te az embereket sokszor arra, hogy puszta létérdekeiket védve elsősor­ban is önmaguk érdekeit tekintsék és védjék. És hát hiába, a régi világ erkölcséből az önzés, a „csak én" az, ami a legmakacsabbul él és hat továbbra is az emberben. A „csak én", aminek aztán igen sokféle meg­nyilvánulási formája lehet, az élet, az emberi tevékenység sok területén üti fel a fejét és érezteti igen káros hatását. Az önzéssel, a „csak én"-nel kap­csolatban beszélhetnénk a csörtetők­ről, a könyöklőkről, akik — népie­sen szólva — „nem ismernek sem embert, sem istent", ha saját érde­keikről van szó s akik mélyen meg vannak bántva, súlyosan megrövidít­Rétek és legelők termővé tétele fÓTK) —- A közép-szlovákiai kerület-, ben, ahol a mezőgazdasági földterület­nek több mint a felén rétek és legelők terülnek el, mégpedig túlnyomórészt he­gyi és hegyaljai vidéken, a szövetkeze­tesek e rétek és legelők gondozását be­lefoglalják évi termelési-pénzügyi ter­veikbe. Az idén több mint 130 003 hekiár rétet és legelőt hoznak rendbe, 50 trá­gyaleves gazdaságot létesítenek, s több mint 5000 hektár hegyi rétet trágyáznak meg. A Banská Bjsirica-i járásban levő pod­lavicei szövetkezetesek évi termelési­pénzfigyi tervükbe több intézkedést fog­laltak a nagyobb szénatermés elérése érdekében a hegyiréteken, amelyeknek területe ebben az EFSZ-ben, csaknem 400 hektárt tesz ki. 20 hektárt trágyalével fognak öntözni, s nem feledkeznek meg a hegyi legelők rendbehozásáról sem. Motoros kaszálógépekkel mintegy 100 hektár rétet kaszálnak le. RÖVIDEN Kelet-Szlovákiából •k A Kelet-Szlovákiai Vasmű egyik szerelőmestere, Stojka Mikulás, a forrasztási műveleteknél olyan újí­tást vezetett be, amely évi 50 ezer korona megtakarítást jelent. *• A prešovi egészségügyi dolgozók a téli szövetkezeti munkaiskola ke­retén belül január havában 68 elő­adást tartanak a higiénia alapvető tudnivalóiról. •k Svitben a Tatrasvít fiataljai a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére ez év első negyedévét a fiatal újí­tók negyedévének jelentették ki. A beadott újítási javaslatokkal az üzemben 200 ezer korona megtakarí­tást akarnak elérni. •k A solivaryi állami gazdaságban létesítették a kerület első 1200 hí­zósertést befogadó nagyhízlaldáját, amely „húsgyár" havonta 22 ezer kilogramm sertéshúst termel közellá­tásunk részére. k A bardejovi járás szövetkezetei­ben 4596 szarvasmarha, ebből 2313 tehén, hiányzik a tervezett állomány­ból. A járás 86 községében a szö­vetkezeti tagok terven f elüli állo­mányt tartanak a háztáji gazdasá­gokban. k A Prešovi Ruhaüzemben 72 mun* kaközösség versenyez a szocialista munkabrigád címért. + A Spišská Nová Ves-i járás egyik legnagyobb szövetkezete — Spišský Štvrtok — az elmúlt évben minden termékből teljesítette eladási felada­tait. 128 mázsa marhahúst, 180 má­zsa sertéshúst és 35 ezer liter tejet juttatóit terven felül a közellátás­nak. —ik— ve érzik magukat, ha valamely cél­jukat esetleg még sem érik ei. S mily irigyek, és mily mérhetetlen rossz­indulat önti el őket, ha mások mun­kájuk révén, becsületes úton vala­mihez jutnak, különösen ha olyasmi­hez, amiről ők lemaradtak! De csör­tetnek és könyökölnek nemcsak kép­letesen, hanem a valóságban is. Ök azok, akik a zsúfolt vonaton és autó­buszon, könyöküket mások gyomrába és oldalbordái közé vágva helyet csi­nálnak maguknak. Viszont ha már egyszer helyük van, akkor miattuk aztán jöhet akár egy félholt is, úgy néznek rajta keresztül, mintha leve­gő volna. „Gondoskodjanak maguk­ról" — vélik az ilyen emberek, mint­ha bizony megrövidülnének valamivel, ha mások segítségére lennének. Ud­variatlanság — térnek napirendre so­kan az ilyen emberek magatartása felett, jsedig dehogy csak udvariatlan­ság ez. A legdurvább önzés az ilyes­mi, a „csak én", ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy éljen és boldogul­jon mindenki úgy, ahogy tud, miat­tam akár mások föl is fordulhatnak, az a fontos, hogy velem mi van. M ennyire távol áll az ilyen maga­tartás a kommunista erkölcstől és az ilyen ember a szocializmus em­berétől. Ám, az önzésnek még szám­talan más megnyilvánulásával is ta­lálkozhatunk az életben, a munká­ban. Beszélhetnénk az olyan embe­rekről, akik a munkában mindig azt keresik, hol lehet minél kevesebbet dolgozni. Igaz, hogy az ilyen maga­tartást lógásnak és naplopásnak is lehet minősíteni, de mindegy, az ok mégiscsak az önzés, a „csak én". Ki ne ismerné az olyan embereket, akik, bár igaz, hogy nem vonják ki ma­gukat a munka alól, viszont csak az olyan munkát „szeretik", ami „kifi­zetődő", ami a legnagyobb kereseti lehetőséget biztosítja számukra. Hogy a többivel mi lesz? Hát „istenem, szemesnek áll a világ ..." És ha min­denki ilyen „szemes" lenne? Akkor aztán aki bírja, marja ...? De Hát ez volt a kapitalizmus erkölcse. Az ilyen életfelfogás, az ilyen magatar­tás számunkra idegen, összeegyeztet­hetetlen a szocialista társadalommal! Szerszámgépeink külföldi kiállításokon (CTK) — Az idén a Kovosvit vállalat dolgo­zói gépeiket 20 külföldi kiállításon és áruminta­vásáron mutatják be. Többek között Tuniszban, Szíriában, az USA-ban, Japánban és másutt. Szerszámgépeinket jelen­leg a kalkuttai árumin­tavásáron állítjuk ki. A Sezimovo Üstí-i és a holoubkovi Kovosvit szer­számgépei világhírnek ör­vendenek. A gépszerkesz­tők a legkorszerűbb szerkezeti elemeket al­kalmazták, így hidrauli­kus berendezéseket, táv­vezérlést, s a szerszám­gépek termelési vona­lakra is felszerelhetők. Kezelésük egyszerű, kül­sejük tetszetős. A sezimo­vöi fúrógépeket, automa­tikus esztergapadokat és félautomatákat, valamint a „MAS" gyártmányú gyalugépeket a világ 70 országába szállítják. Az ember az embernek barátja többségét alkotják és akik munkájuk révén minden érték megteremtői? A dolgozók érdekei a tisztességes meg­élhetést kívánják. És hogyan biztosít­sák maguknak a tisztességes megél­hetést, ha munkaadójuk, a gyáros és a földbirtokos érdekei — a minél nagyobb haszon — viszont azt kíván­ják, hogy munkásainak minél kisebb, minél alacsonyabb bért fizessenek? Hogyan biztosíthatják maguknak a tisztességes megélhetést, ha a megél­hetéshez szükséges dolgok: az enni­való, a ruha, a cipő, és a lakás — mert a gyáros, a földbirtokos és a háziúr érdekei így kívánják — drá­gák? És hát hogyan biztosíthatják maguknak nemcsak a tisztességes megélhetést, hanem puszta létüket, ha mint fölöslegessé váló munka­erőket a munkából elbocsátják? Itt és ebben a dologban csak a harc segít, harc minden fillér béremelé­sért, a közszükségleti cikkek árának nem a leszállításásért,— ilyen a ka­pitalizmusban nem lehetséges — ha­nem emelése ellen, — harc a kapi­talisták, a kizsákmányolók ellen. A munkások, a cselédek, a részben foglalkoztatottak, az alkalmazottak a mindennapi életért verekedve har­colnak a kizsákmányolók, a gyáro­sok, a földbirtokosok, a bankárok, a háziurak ellen, — a kizsákmányolók — a minél nagyobb haszon érdeké­ben — harcolnak a dolgozók ellen, bár a dolgozók munkájának kizsák­mányolása által lettek azzá, amivé lettek: gazdag emberré, kizsákmányo­lóvá. Ellentétek és olyan kibékít­hetetlen ellentétek ezek, amelyeket semmiféle osztálytársadalom — amelyben munkaadók és munkaválla­lók vannak — megoldani nem tud. Ezeket a kibékíthetetlen ellentéteket — felszámolva a kizsákmányoló osz­tályokat — csak egy új társadalmi rendszer* a szocializmus képes meg­oldani és megszüntetni. A szocialista társadalmi rendszer felszámolva a termelőeszközök ma­gántulajdonát és ezzel együtt a ki­zsákmányoló osztályokat, megszün­tette a kibékíthetetlen osztályellen­tétek anyagi és társadalmi alapját. Ezt követően pedig a kommunista párt vezetésével a dolgozó osztályo­kat, a munkásosztályt, a dolgozó pa­rasztságot és az értelmiséget egy közös cél elérésére, a szocializmus, végső soron pedig a kommunizmus felépítésére vezeti. Ez a közös cél minden dolgozó érdeke. Az osztály­nélküli társadalom megteremtése ad­ja aztán a feltételét annak, hogy az emberek között új kapcsolatok ala­kuljanak ki, a kapitalizmus „aki bír­ja marja" társadalmi erkölcsét fel­váltsa a szocializmus valóban hu­manista társadalmi erkölcse: az em­ber az embernek barátja, elvtársa és testvére. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusán el­fogadott programban és az SZKP új szervezeti szabályzatában lefektetett erkölcsi normák, a kommunizmus épí­tőinek erkölcsi kódexe igen nagy súlyt helyez az emberek közti baráti kapcsolatok kialakítására és elmélyí­tésére. A kommunizmus építőinek ezek az erkölcsi alapelvei társadalmi feladatul tűzik ki a kollektív szellem és az elvtársias, kölcsönös segítség elmélyítését, az egy mindenkiért, min­denki egyért elv érvényesítését min­den téren, az emberek közti humá­nus kapcsolatokat és a kölcsönös megbecsülést. Az első pillantásra úgy tűnik, hogy ezek az erkölcsi alap­elvek lényegében csak szentesítik a szocializmus felépítésével párhuza­mosan kialakuló, emberek közti kap­csolatokat. Viszont sajnos, a valóság­ban nem egészen van így. Igaz ugyan, hogy ezek az erkölcsi normák szocia­lista társadalmunkban már nemcsak fellelhetők, hanem mindinkább ural­kodóvá válnak, viszont ugyanakkor az is igaz, hogy eléggé messze já­runk még attól, hogy ezek az el­<U SZ0.4 * 196 2- i 3 1" 1** 12.

Next

/
Thumbnails
Contents