Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-11 / 10. szám, csütörtök

A uerűlátó sertésgondozó MALÉ DALOVCE, ez a település, a Luceneci Állami- Gazdaság egyik majorja. A gazdaság életében — egyebek között — a sertéshústermelés szerepét ttMij be. s hogy milyen eredménnyel._ 4rdemes megnéznünk Mindjárt eiői'iáróban elárulom: évek óta megállta a helyét s a jövőben még lnkát>h megállja, mert a hizlalás korszerűsítése ad erre alapot Az igazgatóságon Guláš Ondrej teruező így vélekedett: — A növekvő feladatok késztettek, hogy nagyobbítsuk a hizlaldát és korszerű berendezéssel szereltük fel. A múltban csak 500 sértési befogadó hizlalda volt a telepen és tavaly a gazdaságnak má' 1225 mázsa" sertéshús! Kellett termelnie Bár a száraz önetetést alkalmazták, mégis Kezdeményező Ha'ahk f ČTK) A sviti Tatra svit üsem CSISZ tagjai pártunk XII. kongresszusa tiszteletére — január 9én tartott tagsági gyűlésükön — elhatározták, hogy az első negyedévet a „Fiatal újítók negyedévének" nevezik el. Az ez idő alatt benyújtott javítási javaslatok révén. amelyek főleg a tematikus problémák megoldására fognak irányulni. 200 ezer koronát akarnak megtakarítani Ezt az összeget a „Harmadik ötéves terv alapja" című mozgalom számiájára íriék majd. A negyedév legjobb újítóit nemcsak pénzjutalomban részesítik, hanem külföldi utakkal is jutalmazzák. Már most aindolnak a tóképzett munkaerőkbe (ČTK) — Rudüanyban épSI hazank legnagyobb és legmodernebb vasércosztályozdja. Az üzem részére — noha csak október elsején kezdi meg a termelést — már ké' év óta folyik a szakemberek kiképzése. A különböző szaktanfolyamuk és iskolák hallgatói a leendő Szem termelésének valamennyi vállfaiával. ffileg az osztályozás technológiájával ismerkednek. A műszaki osztályozó iskola — inelv egy éve működik Rarinanyhan — két osztályában jelenleg 16 dolgozó gyarapítja tudását. Az (íj üzem leendő karbantartói esti ipariskolákon tanolnak Jelentős azon munkásoknak a száma is. akik a tríner.i és a rn-/navni testvérválialatokban ismerkednek az osztályozás technológiájával. A termelés megkezdéséig ily módon több mint ?00 szakképzett dolgozója lesz az üzemnek. Az említetteken kiviil az üzem több dolgozója 6 vagy 8 hetes iskolázáson veszt részt a Szovjetunióban A próbaüzemeltetés idejére több szovjet szakember érkezik majd az üzembe. bizonytalannak látszott a feladat teljesítése. Ezért 800 férőhelyesre emelték az épület befogadóképességét és az automatikus nedves önetetést vezették be. Most, amikor a hizlaldába lépünk, a -szivattyúk és üvegcsövek láttán úgy véljük, valamilyen üzembe tévedtünk Csak a lábasjószág emlékeztet rá, hogy mégis jó helyen járunk. Rufinyi Árpád zootechnikus a kapcsolószekrényhez lép és bemutatja, mi 'örténlk a kapcsoló elfordításával. Lefölözött tej, savó, víz, dara ömlik a keverőbe, vagy a keverőből a csövekbe tódul a moslék és folyik a vályúba a gömbölyödő malacok elé. Ügyes megoldás, itt nem kell cipelnie az etetőnek a nehéz kannákat. Az efajta hizlalás gazdaságossága megnyugtató. Tavaly 9 hónap alatt (áprilistól alkalmazzék ezt a módszert), egy kiló súlygyarapodáshoz zabegységre átszámítva 5,74 kiló takarmányt fogyasztottak a hízók, míg azelőtt 6,28 kiló kellett. Sokak szemében úgy tűnik, hogy így is nagy a fogyasztás. Ne higgyék, mert az állami gazdaságban beszámítják még a herepelyva és a savó, vagyis minden takarmány értékét, amit a malac elfogyaszt. , — És meddig tart a hizlalási időszak? — kérdezem Slovák jántól, a hozzánk csatlakozó etetőtől. — Négy, négy és fél hónapig — válaszolja és mindjárt hozzáteszi. — Tavaly a gazdaság 415 mázsa sertéshússal adott el többet a tervezettnél, annak ellenére, hogy az első negyedévben, mikor a kőművesek dolgoztak, csekély volt a súlygyarapodás, alig 25 deka, mert a malacok nem pihenhettek. AZ ETETŐ MAGABIZTOSAN BESZÉL. Számítása szerint évente háromszor cserélheti fel az állományt s ha a hízók 90 kilós átlagban kerülnek a piacra. 2000 mázsán felül adhat el húst a gazdaság. Ebben igaza is van az etetőnek, ám ... Guláš elvtárs, a tervező másképpen vélekedik és az etető számítását ez húzza keresztül. Ugyanis az előhizlalda, lobban mondva a jelenlegi kocaállomány nem győzi az utánpótlást. A 140 anyasertés helyett 250-re lenne szükség Igen ám, de hová tegyék? Egyelőre még nincs helyük s a gazdaság a legjobb igyekezete mellett is csak jövő ilyenkorra emelheti a kocaállományt a szükséges mennyiségre. — Háromnegyed éve működik a nedves önetető hizlalda — mondja a tervező —, de hogy állománya teljes legyen, sok esetben a 40 kilós malacok helyett 15 kilósakat küldtünk hizlalásra. Úgy fest a dok>g, hogy az idén kénytelenek vagyunk malacokat vásárolni, bár ezt nem szívesen tesszük, mert drágítja a termelést. De szükséges, mert máskülönben nem használhatjuk ki a hizlaldát, no meg a tervet is teljesítenünk kell. EZEK SZERINT Slovák elvtárs az idén még nem bizonyíthatja be, hogy mire képes a nedves önetető hizlaldában, de jövőre már ennek semmi akadálya sem lesz és számítása valóra válik. Szerinte az sem baj, hogy kisebb malacokat küldenek, csak jöjjön az utánpótlás, mert ha félig üres a hizlalda, nincs ott olyan nyugalom, kisebb a súlygyarapodás is, márpedig ő sokat akar termelni. (bj) Sok fii£g a helyes takarmányozástól A plzeňi Lenin Müvek elektrotechnikai gyárának dolgozói a múlt év végén egy hatalmas turbogenerátort készítettek. A turbogenerátor' szerelését OIdrich Novák csoportja végezte, amely a szocialista munkabrigád címért versenyez. Felvételünk a turbogenerátor végleges szereléséről készült. (J. Uhlír — CTK — felvétele.) A gyakorlatban bebizonyosodott és élettanilag is igazolást nyert, hogy a sertésnek akkor válik legjobb hasznára a feletetett takarmány, ha egészen fiatal korától, megszakítás nélkül, az % előírásnak megfelelően tápláljuk. A fejlődés különböző szakában különféleképpen kell táplálni az állatokat. A fiatal állat testében a helyes táplálkozással új izomrostok képződnek és a meglevők rohamosan gyarapodnak. A felnőtt állatokban pedig, ha kis súlyúak is, nem képződnek új hús-, azaz tzomkészietek, hanem a szükségleten felül kapott tápanyagokból zsírt hoznak létre. A képződő zsír önálló rétegeket alkot. vagy átszövi az izmokat. Ha gazdaságosabbá akarjuk tenni hússertés-tartásunkat, akkor feltétlenül át kell térni a változatosabb, fehérjékben gazdagabb takarmányozásra. A sertések egyoldalú takarmányozása nem megfelelő, mint ahogy nem megfelelő az erőtakarmányok pazarlása sem, mivel sokkal több takarmányt kell megetetnünk és a hizlalás is tovább tart. A takarmányadagok összeállításakor nemcsak a fehérjék mennyiségét kell figyelembe venni, hanem ügyelni kell arra is, hogy az adag lehetőleg több takarmányféieségekből álljon és a szükséges fehérjemennyiség egy része magas biológiai értékű, komplett fehérje legyen, mégpedig lehetőleg állati eredetű, mert csak ebben az esetben válik sertéseink hasznára. Sok esetben láthatjuk, hogy a hüvelyes takarmányok kimaradtak a vetéstervekből, annak ellenére, hogy nagy fehérjetartalmuk közismert. A hüvelyesek közül kiemelkedik a szójabab fehérjetartalmával. Jelentőségét még az is fokozza, hogy fehérjetartalma a legnagyobb valamennyi növényi eredetű takarmányénál, így legközelebb áll ez állati eredetű fehérjéhez. A szójabab emészthető fehérjetartalma 30—60 százalék, vagyis kereken ötször annyi, mint az árpáé. Ha például hektáronként csak 15 mázsa szójababtermést számítunk 30 százalékos emészthető fehérjetartalommal, akkor hektáronként 450 kg értékű emészthető fehérjét kapunk, ami 1800 kg sertéshús termeléséhez szükséges fehérjemennyiséget nyújt, ha 1 kg sertéshús termelésére 0,25 kg emészthető fehérjét számítunk. Ellenben ha hektáronként 25 mázsa tavaszi árpát takarítunk be, 7 százalékos emészthető fehérjetartalommal, akkor egy hektárról 175 kg emészthető fehérjét kapunk, ami Csupán 700 kg sertéshús termelésére elég. A hüvelyesek közül nálunk legjobban a borsó terjedt el, s a szokásos termelési viszonyok között körülbelül 20 mázsa hektáronkénti termést ad 17—18 százalékos emészthető fehérjetartalommal. Ajánlatos dara alakjában etetni, mert szemesen etetve fennáll az a veszély, hogy a sertés nem rágja meg, és így a táplálék egy része emésztetlen marad. Nagy fehérjetartalmú növény a lóbab is. Emészthető fehérjetartalma 19—20 százalék. Bár a lóbab biológiai értéke nem olyan nagy, mint a szójababé, a többi hüvelyeshez viszonyítva, még mindig igen értékes takarmány. Etetéskor azonban állati fehérjékkel kell a takarmányt kiegészítenünk. A bükkönyfélék fehérjetartalma szintén 17—18 százalék, de a sertés nem szívesen eszi kesernyés íze miatt. Napi adagolása ne haladja meg a 0,25 kg-ot, mert különben étvágytalanságot és emésztési zavarokat okoz. Az édes csillagfürt emészthető fehérjetartalma ugyancsak igen nagy, gyakran 23—25 százalék, de termesztése csak mészben szegény talajokon szokott sikerülni. Megjegyzendő, hogy a szójababon kívül a többi hüvelyest állati eredetű fehérjékkel kell kiegészíteni, mert így fehérjetartalmuk sokkal nagyobb mértékbsn érvényesül. Nyári időszakban a sertések fehérjeszükségletének jelentős részét zöldtakarmányozással fedezhetjük. Erre a célra a lucerna a legalkalmasabb, mert emészthető fehérjetartalma meghaladja a 2,5—3 százalékot is. Téli időszakban a jó lucernából készült lucernadarával szhitén jelentős fehérjemennyiséget juttathatunk sertéseinknek és egyben változatosabb4 tesszük téli takarmányozásukat. Noha a burgonya nem tartozik a magas fehérjetartalmú növények közé, bátran mondhatjuk, hogy a burgonya a legolcsóbb sertéstakarmány. Annak ellenére, hogy csak 1,5 százaléknyi emészthető fehérjét tartalmaz, nagyon értékes sertéstakarmány, mert fehérjéje biológiailag nagy jelentőségű. Éppen ezért 200 mázsa burgonya 50 mázsa szemestakarmánnyal egyenértékű. Ojabban bebizonyosodott, hogy az árpa és a kukorica egyoldalú etetése miatt a felhalmozódott szénhidrátok a takarmányok alacsony fehérje-koncentrációja következtében egyrészről ' nem -válnak hasznossá, másrészről az állattartásban nem kívánatos hatást fejtenek ki azzal, hogy az állatok idő előtt elzsírosodnak. Az állat korát, fajtáját és hasznosítási módját figyelmen kívül hagyó egyoldalú takarmányozás nagyfokú takarmánypazariáshoz vezet, ami természetesen megnöveli a hústermelés költségeit. Éppen ezért egyre inkább előtérbe kerül az ún. gyári tápanyagok és a gyárilag előállított takarmánykeverékek használata. Ezek a gyári keverékek biológiailag nagy értékűek, mivel a keményítőn és a fehérjén kívül elegendő vitamint, ásványi sót, antibiotikumot és egyéb hatóanyagot tartalmaznak. A hústermelés tehát ilyen módon 20— 30 százalékkal növelhető, ha a hagyományos kukorica és árpa hslyett tápkeverékek'et etetnek az állatokkal — lényegében ugyanazzal a takarmánymennylséggel. Mindenesetre ez a körülmény nagy jelentőségű a korszerű és gazdaságos takarmányozás szempontjából. — tis — cselédekből lett szövetkezeti tagok nagv része. — amely annak Idején nem lett hűtlen a földhöz — nem tud és nem akar gazdája lenni a közösen művelt szövetkezeti tulajdonnak ... igen, ha a szövetkezet vezetősége a pártszervezettel és a nemzeti bizottságokkal karöltve megérteti a tagokkal, hogy a megváltozott körülmények nemcsak jogokkal ruházták fel* őket. hanem kötelességet is szabnak rájuk. % Ki a felelős? Jogosan hangzik ez a kérdés a seftai szövetkezetben, ha az előbbiekhez még a további fogyatékosságokat is felsoroljuk. Például az idén született 2500 malacból 500 elpusztult. 200 állatot kényszervágásra adtak el. Ezekért a százezrek helyett csak tízezrek gurultak a szövetkezet pénztárába, s a húseladást Is és az állomány gyarapítását is károsan befolyásolta a kényszervágás. Náluk 1200 —1300 liter egy tehén évi tejhozama, mert a gyenge 'akarmányozás jóformán csak a tehenek életfenntartására elég. A >eňai náztáji tehenek jól tejelnek, a sertések legalább ké' mázsára híznak Pedig ugyanazok az emberek gondozzák, akik a közö«! állományt. Hogy miért a nagy különbség? A közösből lopják, a háztájinak „csúsztatják" a takarmányt. A vezetőséggel folytatott beszélgetés során az is kiderült, hogy a seňaiak évről évre rendben-szépen elvégzik a tavaszi vetést Fejlődik is szépen a növény mer' többé-kevésbé a szükséges ápolást is megkapja, de a betakarításba mindig hiba csúszik. Már a gabona és a takarmányok betakarítását sem végzik el idejében, ezér: nagy a szemveszteség, illetve a tápérték csökkenése, az ősziek betakarítása pedig rendszeresen a télbe nyúlik, sőt mint az idei 70 hektárnyi kukoricaszár bizonyítja, a következő tavaszra ls marad valamicske. Emiatt késik azután a szántás és a vetés, elmarad a mélyszántás. A rosszul menő őszi betakarításra az a magyarázat, hogy ez a munka egybeesik a háztáji földek termése betakarításának idejével. A háztájiban pepecsel olyankor a falu népe, hogy a megtermett burgonyából, kukoricából egy morzsa se vesszék kárba. Oda elmennek azok az asszonyok és családtagok ls, akik a közösben egyetlen órát sem dolgoztak. De milyen példát látnak a vezetőktől? Ki a felelős, hogy az egyéni érdekek előtérbe helyezése közben a közös takarmányalapból vagonszámra megy tönkre a kukorica, a burgonya, vagy marad földben a répa? Nagy hiba, ha a szövetkezetesek még mindig a háztájiban látják megélhetésük fő forrását és nem a közös vagyon gyarapításában. erősítésében Nem válik a tagok becsületére a közös vagyon lopkodása sem. Hangsúlyozzuk, ezek súlyos hibák. A tagok nagy részének szűk látókörű gondolkodására vall, ha nem tudják, hogy Ilyen mó« don önmagukat lopják meg De fényt derít ez a tény mfisra is. Arra. hogy baj van itt a gépesítés körül rossz a szervezés, nem kielégítő a politikainevelömunka Ezekért pedig a járás vezetői, a helyi pártalapszervezet, a nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetősége egyaránt felelős. Van-e kiút a kátyúból? A seftaiaknak jó példáért nem kellene az ország túlsó telére msnniöK, hiszen a falu már egészen összeépült Kechneccel De ők csak nem hiszik el. hogy a „kisebb" szomszédtól is lehet tanulni, vagy legalább példát venni. Pedig, ha a szomszédok és a saját gazdaságuk házatáján alaposan szétnéznének, maguk is sok mindenre megtalálnák a megoldási Természetesen nem olyat, amilyen az elnöknek jutott eszébe, hogy jó lenne, ha az államtól kapnának néhány millió koronát, az majd meghozná a munkakedvet. Az eddigiek alapján kl, vagy mi nyújtana kezességet és biztosítékot a milliók célszerű felhasználására? Hiszen kaptak ők eddig is elég segítséget az államtól. Jelenleg is 6 millió korona az adósságuk, összvagyonuk értéke pedig alig több 13 millió koronánál. Az őszi betakarítást meg sem kezdik addig, amíg a háztájiról haza nem kerül a ;ermény, ám ebből mindmáig nem akarják levonni azt a tanulságot, hogy a háztájit együtt műveljék a közössel. Akkor bizonyára nem ringatná a decemberi „szellő" a földön a kukoricaszárat, mert idejében levághatná a silókombájn. De még a hektárhozam növelésében is sokat segíthetne ez a módszer, mert a tag a termelési eredmény alapján kapná meg a részét, s ezért igyekezne jobban ápolni a növényt. Beszélgetés közben gyakran felvetődött a szakkáder-probléma is. Sebő mérnökön kívül nincs szakemberük, pedig egy 2200. hektáros gazdaság irányításához, munkaszervezéséhez szaktudás kell. Hogyan akar a szövetkezet kikerülni a kátyúból, ha ezt az alapvető kérdést évek óta nem igyekeznek megoldani, pedig az állam minden lehetőséget megad hozzá Miért húzódoznak az iskolától a seňaiak, mikor a tanulás ideje alatt ls fizetést kapnának. Persze ezen a téren a kommunistáknak kellene jó példát mutatniok. A 72 párttag közül miért nem akad egy sem, aki vagy maga vállalná a tanulást, vagy gyermekét küldené mezőgazdasági szakiskolába? Már sok szövetkezetben kidolgozták a szakkáderképzés távlati tervét. Náluk is sürgős követelmény, hogy a nemzeti bizottság és a pártszervezet vezetői összeüljenek a szövetkezet vezetőivel s olyan intézkedéseket foganatosítsanak, hogy a káderproblémának legalább a legfontasabb része a közeljövőben elintéződiék. Persze a járási nemzeti bizottság számlájára is felvethetünk egy kérdést 1 Ha már évek óta ilyen • rosszul áll a seftai szövetkezet szénája, akkor a területi átszervezés idején miért nem erősítették meg ezt a szövetkezatet megfelelő káderekkel? Hiszen a faluból is többen dolgoznaK felelős járási funkciókban. , Géphiányra is panaszkodtak a seöaiak, azt azonban nem említették meg, hogy az új trágyarakodó gép megvétele ellen kézzel-lábbal tiltakoztak. Pedig van olyan része határuknak, amelyik tíz éve nem látott trágyát. Ugyanakkor valamennyi gazdaségi udvarukban ott szóródik az értékes tápanyag. Mire várnak a kihordással? Traktort is kapnak rövidesen a járástól. De megoldja-e ez a munkaeróproblémát, ha a' szövetkezet vezetősége a káderképzés és szervezés terén nem teszi meg a szükséges intézkedéseket? A könyvelő szavaira utalok : — A télen legalább 15 traktorost kellene kiképeznünk Sajnos, csak ketten jelentkeztek a tanfolyamra. Mi lesz hát az új, értékes gépek sorsa? Mikor lesz ebben a szövetkezetben komplex gépesített brigád ha a szülők saját érdekükről megfeledkezve nem gondolnak arra, hogy a fejlődő gépparkhoz elegendő kádert biztosítsanak? Mennyi kérdés. Az is nagy kérdés, mit tesz a falu vezetősége, hogy a háztartáson kívül sehol nem alkalmazott 390 asszonyt Is bekapcsolja a szövetkezeti munkába. Hiszen közülük jó néhány háztáji főidet kapott. Meg van tehát a munkaerőhiány megoldásának lehetősége, csak az eddiginél sokkal jobb szervezőmunkára van szükség. Hozott már a vezetőség rengeteg határozatot, de eddig csak abban voltak rendszeresek, hogy nem teljesítették ezeket. Szólalion meg a lelkiismeret Nem részletezzük az egész gazdálkodást, hiszen ez elsősorban a helybeliek ügye. Az ő feladatún, hogy a káderkérdési ól az új technológia bevezetéséről a jobb szervezőmunkáról és egyebekről hozott határozatokat valóra is váltsák, s ne engedjék tovább nőni a bajokat Ehhaz pedig a járási pártbizottságnak, és a járási nemzeti bizottságnak is sokkal hatékonyabb segítséget kel. nyújtania, mint eddig. Befejezésül még engedtessék meg, hogy a falu lakóinak lelkiismeretére hivatkozzunk. Seftán naponta több mint 500 kg kenyeret és péksüteményt adnak el az üzletekben. Az a 350—360 személy, aki a falutól távol dolgozik, ott vásárolja az élelmet. Húst és tejet ls annyit vásárol a falu népe, hogy érdemes lenne összeszámolni, fedezi-e a szövetkezet eladása a falu fogyasztáséi Akkor talán megszólalna bennük a lelkiismeret, tal^n nem tudnának szégyenérzet nélkül beleharapni a foszlós puha kenyérbe. Mert nem lehet az, hogy a lelkiismeret ne mardossa a falu lakóit, elsősorban az illetékes vezetőket amiatt, hogy évről évre adósai maradnak államunknak ugyanakkor ők mindenben úgy akarnak részesülni, mint azok. akik feladatukat hiánytalanul teljesítették Azt se tévesszék szem elől. hogy a párthatározatok teljesítésével a népgazdasági feladatokon keresztül saját jövőjüket teszik szebbé. Jövőjét illetőleg jpedig senki nem lehet közömbös. HARASZTI GYULA. SZARKA ISTVÁN, MÖZES SÁNDOR, az Oj Szó szerkesztői és MICHAL KANDRA, a Východoslovenská noviny szerkesztője. 1962. január 11. Oj SZÚ 5 *