Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-05 / 4. szám, péntek

A tavalyi feladatok határidő előtti teljesítésével a hranicei Sigmafizem dolgozói ió feltételeket teremtettek az idei terv teljesítésére. Eddig már több javaslatot nyújtottak be a szivattyúk súlyának csökkentésére, hatékonyságuk növelésére stb., amivel az év folyamán több mint 5 millió korona megtakarítást érnek el. Képünkön: Jaroslav Hlavica és josef Švarc, a Szovjetunió számára készUlt 1-H típusú szivattyúk befejezd munkálatait végzik. [F. Nesvadba —ČTK— felv.) /y * Beszélgető bányászok * Százhét éves az ostrava-karvinái Doubrava-bánya. Ez Idő alatt jónéhányszor átalakították termelő-tornyát s lényegében mégis alig változott. De sok, nagyon sok minden változott meg az életben. Főkéat az emberek ... Megálltam szemlélődni, noha alig maradt el mögöttem a portásfülke. Reggel kilenc óra volt. Körülöttem hatalmas épületek... Az egyikből jól öltözött férfiak léptek ki. Heten voltak. Negyen év körüliek. Látszott rajtuk, hogy nemrég hagyták el a fürdőt. Elárulta ezt a szemük körül húzódó fekete kör is. Ezt a kört finom szénpor kölcsönzi a szemnek s mutatja, hogy viselője nem strandolni jár a bányába ... A kijárat felé vették a léptüket. Gyenge szél fújt a hátukba s így jól hallottam beszélgetésüket ... — Én mondom nektek fiúk — mondta egy atlétatermetű óriás, — hogy a január elsején bevezetett bérrendszer ... AZ IPOLY JOVOJEROL SOKAN el sem hiszik, hogy az Ipoly, ez a határmenti folyó évente legkevesebb hétmillió korona kárt okoz népgazdaságunknak rendszertelen áradásaival, amikor is kilép a medréből és veszélyezteti a Lučenec és Šahy közötti terület lakóit és termését. Ha nem is újkeletű, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy néhány évszázados fájó pontja az Ipoly garázdálkodása e vidéknek, de még mindig nem került sor a folyó végleges megzabolására. Az Ipoly okozta árvíz még mindig számos falunak a réme, amelytől retteg a földműves, mert elviheti a termését, meglátogathatja a legelőket, kárt tehet emberben, állatban egyaránt. A folyó rablásának azonban már nincs nagy jövőjel Ezzel bíztat Juraj Fürdik mérnök, a Vízgazdálkodási Kutatóintézet igazgatója, aki tudomásunkra hozta, hogy már folynak az Ipoly szabályozásának előkészületei. — Mikorra lehet számítani a szabályozási munkálatok megkezdésével? — kérdeztük Fürdik elvtársat. — A dolog nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Az ilyen munkákra legalább két-három évig kell készülni, hogy aztán akadálymentesen folyhassanak. Az Ipoly szabályozását egyébként a Magyar Népköztársasággal közösen fogjuk végezni, hiszen az Ipoly 150 kilométer hosszúságban képezi a határvonalat hazánk és Magyarország között. S a tervek elkészítését megelőző tárgyalások is igénybevesznek egy kis időt. — Már megkezdődtek ezek a tárgyalások? — Igen. A napokban járt nálunk a magyar Országos Vízügyi Főigazgatóság Ipoly-szabályozásl szakbizottságának küldötte, s ha nem is végleges, de megállapodásra jutottunk. A tárgyalásokon szerzett tapasztalatok szerint arra lehet következtetni, hogy ez a közös akció országaink szocialista együttműködésének mintaképe lesz. — Milyen eredményei lesznek az Ipoly szabályozásának? — Ejtsünk előbb néhány szót magáról a szabályozásról. Ügy számítjuk, hogy Mura és Beseüovce község közelében egy körülbelül 70 millió köbméter vizet befogadó víztárolót létesítünk, amely két célt fog szolgálni. ELŐSZŰR: szabályozhatjuk az Ipoly alsó folyását, úgyhogy ezután már sohasem kerülhet sor az árvíz veszélyére. Másodszor: e hatalmas vízmennyiséget mindkét részről ipari célokra és öntözésre is felhasználhatjuk. Számításaink szerint az öntözés következtében megvalósítható hatékonyabb belterjes gazdálkodás évente legkevesebb 13 millió korona hasznot jelent majd népgazdaságunk számára. Persze, figyelembe kell venni az árvizpusztítás kiküszöbölésének eredményeit és a víz ipari felhasználásának értékét is. — Ezek szerint nagyon is ajánlatos lenne az Ipoly szabályozását máris megkezdeni. Vagy nem lehet ilyen gyorsan? — Bizony nem. Ugyanis a tervrajzokat is csak most kezdik készíteni, Atom-etikett Az Egyesült Államokban nyilvános vita folyik a magántulajdonban levő atomóvóhelyek sérthetetlenségéről, arról, hogy az ilyen óvóhelyeket a tulajdonoson kívül senki másnak nincs joga igénybe venni. Még számos egyházi tényező is ilyen értelemben foglalt állást Ezt a „fennkölt szellemű" állásfoglalást gúnyolja John Crosbynak, a New York Herald Tribuneben megjelent alábbi szatírája. Most már kinyilatkoztatták, L'' hogy agyon kell ütnünk a szomszédot, ha kopogtat atomóvóhelyünk ajtaján. Végre is, miért nem épített magának saját bunkert az a semmirekellő? Egész nyáron, valahányszor csak egy pillanatra megálltunk kezünkben az ásóval, hogy letöröljük homlokunkról a verítéket, mindig ott láttuk játék közben a golfpályán, vagy éppen rózsafáit nyeste, sőt — uram bocsa, — a nyugágyban olvasott. Szóval: teljesen haszontalan és ostoba dolgokat művelt. Ahelyett, hog\j kezét-lábát törte és folyószámláját kimerítette volna egy atombunker felépítésével! Tehát csak semmi liobozás: a két szeme közé kell lőni. (Ne feledkezzünk meg arról, hogy a ravaszt lassan és ne hirtelen húzzuk meg). Van azonban még néhány etikettkérdés, amely megoldásra vár. Egy olvasónk például ezt írja: „Tegyük fel, hogy a támadás éppen akkor következik be, amikor vacsoravendégeink vannak. Az ember meghívta néhány barátfát egy pohár borra, meg valami harapnivalóra, de korántsem apért, hogy megossza velük az óvóhelyét. A bomba, mondjuk éppen a sütemény és a likőrök elfogyasztása közötti időszakban esik le. Hogyan lehet eltávolítani a vendégeket ebben a radioaktív légkörben? Illetve, hogyan lehet azt megtenni anélkül, hogy meg ne sértődjenek? Mondja meg ha olyan okos, miképpen kell megfogalmazni a dolgot?" Nos, őszintén szólva az a véleményem, hogy a legjobb ilyenkor a joviális magatartás: „Gyerünk, öregem! Itt a kalapja, ott az ajtó!" Vagy például ilyenformán: ,.Bocsásson meg, amiért nem kísérem ki egészen a kertkapuig, de az orvos azt mondja, hogy árt a torkomnak a radioaktív por. Hahaha!" Ezzel a kijelentéssel egészen biztosan nagy sikerünk lesz. Semmi sem vált ki olyan könnyen ürült röhögést, mint éppen a veszély. Persze, akadnak az illemtan szakértői között egy másik iskola hívei, akik azt állítják, hogy sokkal szeretetre méltóbb eljárás, ha az ember a barátait mindjárt ott az asztalnál agyonüti. Szerintük ez gyorsabb, precízebb és könyörületesebb módszer. Én nem értek velük egyet. Nézetem szerijit udvariatlanság leütni saját vendégeinket otthonunkban, még akkor is, ha ez a legjobb szándékkal történik. Ám úgy is sok kedves régi szokás megy feledésbe, hiszen manapság például már alig van ember, aki a vacsorához szmokingba vágná magát. Bn tehát úgy gondolnám, hogy semmi esetre se öljük meg barátainkat az asztalnál. s a szabályozás költségei nem szerepelnek a harmadik ötéves tervben. Ezenkívül tekintettel kell lennünk magyar barátaink szervezésére is, mert — mivel közös munkáról lévén szó — egyszerre kezdjük el a munkálatokat. Annyit azonban mégis elárulhatok, hogy negyedik ötéves tervünk első évében, tehát már 1966ban hozzáfogunk a szabályozáshoz. — S addig? — Addig helyi, Ideiglenes jellegű gáterősltéseket végzünk, mindenekelőtt a környék lakosságának segítségével. — A szabályozási munkálatokkal egyidőben van lehetőség valamilyen ipari vállalat építésére is? — A szabályozási munkák ezt nem akadályozzák, de pontosabban nem tudok a kérdésre válaszolni. Szlovákia iparosítása keretében bizonyára — ha nem azonnal — rövidesen erre ls sor kerül. AKKOR pedig az Ipoly szabályozása mindenképpen előnyére válik majd e vidék lakosságának. A családfőknek nem kell majd aggódnia, hová mentse gyermekét, vagy feleségét, ha megindulnak a hosszabb esőzések, vagy megkezdődik a hő olvadása. A földműves, e. szövetkezet is biztonságban érezheti állatait és termését, s a folyó — pontosabban a tároló — vize áldást jelent majd földjei számára. Akinek pedig nem jut munkalehetőség a mezőgazdaságban, megkeresheti kenyerét az új gyárban. (szó) Éppen elég kellemetlen, ha a feleségünkkel rajtakapva az agyunkban kell megölnünk őket. De asztalnál soha! Ezt szögezzük le világosan. S ha már itt tartunk, tisztázzuk mindjárt a meghívók megfogalmazásának problémáját is: „John Doe és felesége örömmel látja Richard Roe urat vacsorára június 29-én este 8 órákor". A meghívó Jobb alsó sarkában pedig apró betűkkel: „Ez a meghívás legnagyobb sajnálatukra nem terjed ki az atomóvóhely használatára. Amennyiben katasztrófa történnék, a háziak legteljesebb együttérzésükről biztosítják vendégeiket és annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy egy napon valahol majd újból módjuk lesz találkozni velük". Végül pedig van egy harmadik iskola is, amely ahhoz a túlhaladott eszméhez ragaszkodik, hogy az atombunker nem mulatságos dolog. Pedig nagyon ts az. Mert, el lehet-e vajon képezlni furább dolgot egy kerti atombunkernél, amelynek az a feladata, hogy védelmet nyújtson egy 20 megatonnás hidrogénbombával szemben? A 20 megatonnás bomba el tudja pusztítani Chicagót és tűzvészt okozhat egész Wisconsin államban. Miközben homokzsákjait egymásra halmozza, ön is vigasztalást meríthet abból a gondolatból, hogy az Egyesült Államok légiereje által 1952-ben a Marshall-szigetekre ledobott 15 megatonnás bomba a levegőbe röpített egy 20 km hosszú szigetet, melynek helyén az óceánban másfél kilométer hosszú és 60 méter széles lyuk maradt. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a homokzsákokat talán vastagabb rétegben kellene felrakni. Az én semmirekellő következtetésem pedig a következő: hadd ássanak, akiknek kedvük tartja, mi maradjunk meg a golfnál és a gyepnyírásnál. Az hasznosabb. — Mond ki egyenest, hogy előre örülsz a vastagabb borítéknak — vágott szavába egy vékony hang. — Ezt nem tagadom — hagyta rá az óriás. Rövid csend állt be. Közelebb értünk egymáshoz. — 20,65 Kčs-val többett keresni naponta .. — vegyült .újabb hang a beszélgetésbe, de a moŕidat befejező részét elnyelte a mellettünk elrohanó Tatra—111-es robajeľ: A beszélgetésre tett kísérletem is csődöt mondott, mivel sürgősebbnek találták a hazatérést... Kint ugyanis már dudált az autóbuszuk. A kísérőmnek kellett elmondania, hogy a munkából jövő bányászok Tadeáš Tomčík vájár kollektívájának a tagjai ... Alacsony, idősebb elvtársat mutattak be. Ludvig Blatný a neve. A pártszervezet funkcionáriusa. De egyéb tisztsége*. ls vannak. Azt is mondták róla, hogy fáradhatatlan, kifogyhatatlen energiájú ember. Elmondtam neki a hallottakat. A végén megkérdeztem, mi késztette őket az új bérezési módszer bevezetésére. A hatékonyság felülvizsgálása során jöttünk rá ennek szükségességére — a bérrendszer hatékonyabbá tétele végett módosítottuk a fejtési részlegeken dolgozó munkások bérezését ... Lássuk csak miért volt erre szükség? Előre bocsátom, nem azért, mintha tán nem vált volna be a bérrendszer. Az bevált, de egyes esetekben — főleg a fejtési munkálatoknál — nehéz megállapítani az elvégzett munka valódi értékét. Az említett „módosításnak" épp az a célja, hogy a munkás — az elvégzett munkája után — olyan bért kapjon, amilyent valóban megérdemel. De szükségessé tette ezt a munka komplex módon való megszervezésének közeli bevezetése is, amennyiben ennél a módszernél nagy eltérés mutatkozna majd a 8-as és a 6-os bérosztályú bányászok keresete között Ezért szükséges a 6-os bérosztályú bányászok átcsoportosítása a 7-es bérosztályba. Az átcsoportosítás csak azon bányászoknál jön létre, akik a szén- és folyosófejtésnél dolgoznak, de csak abban az esetben, ha 6-os bérosztályuk elismert vagy ha jelentkeztek az üzemi iskola keretein belül e bérosztály megszerzésére... Mi is tulajdonképpen a-;,módosítás" lényege? így foglalhatnám össze: Az eddigi bérezés az előrehaladás és a normateljesltés alapján történt, s új évtől viszont a kitermelt tonna (szén) után történik a jutalmazás .. — Mennyivel emeli az utóbbi, vagy ahogy maguk mondják, a fizikai egység alapján történő bérezés a bányász keresetét? — kérdeztem, mert eszembe jutott az udvaron hallott 20,65 korona. Nem érte váratlanul Blatný elvtársat a kérdésem. Nyomban válaszolt: — A 8-as bérosztályú bányász keresete 9,24, a 7-es bérosztályúba helyezett bányászé 20,65, s a 6-os bérosztályú segédbányászé pedig 7,66 koronával emelkedik új évtől műszakonkint... A beszélgető bányászok jutottak az eszembe. Lelkesedésük, , amellyel az új bérezésről, a vastagabb borítékról beszélgettek. Ojra magam előtt láttam boldog mosolyukat, s hallani véltem asszonyaiknak mondott szavukat, amelyekből megbecsülés és szeretet csengett ki társadalmunknak róluk történő gondoskodásáért. No, de hallgassuk meg újra a bányászokat. Tadeáš Tomčík szavait így foglalhatnám össze: — Azelőtt a normától, a tervtől, az előrehaladástól és még sok egyébtől is függött a keresetünk. Ezután ez mind elmarad, mert a kitermelt szénmennyiség után fognak fizetni bennünket. Ha lesz szén, lesz pénz is... Mindenesetre nagyon fontos a szakképzettség növelése. Helyettese, Adam Buno vájái, így beszélt: — Én megmondom úgy, mint van. Azelőtt csak az előrehaladás érdekelt bennünket, a szén meg a bányában maradt. Néha húsz kocsival is maradt a behullásban, mert nem tisztítottuk ki, mivel az előrehaladásért voltunk fizetve — nem pedig a szénért. Az új bérrendszer szerint sok-, kai előnyösebb lesz a szén felszínre hozatala, mert ez pénzt jelent majd. És ez, nemcsak a mi, hanem a népgazdaságunk számára is kifizetőbb lesz... Sző, ami szó, van ebben valami igazság. A termelés hatékonyabbá válik, a bányász nagyobb keresethez, népgazdaságunk több szénhez jut. Nem kétséges, hogy a karvinái Doubrava bánya dolgozói a harmadik ötéves tervünk második évében még kiválóbb eredményeket fognak elérni. —kj— Uj termelési sikerek jegyében (CTK) — A podbrezovfii Šverma Vasmű olvasztárai, kohászai, a hengersorokat kezelő s egyéb dolgozói azzal a szilárd elhatározással kezdték az új évet, hogy az idén még jobban teljesítik feladataikat, mint a múlt évben. Ezt azzal a kötelezettségvállalással juttatták kifejezésre, hogy öt köbméterrel csökkentik az egy-egy tonna acél gyártásához szükséges gázmennyiséget és havonként több mint 6C0Ö kg színes fémet válogatnak ki a fémhulladékból. A Munkaérdemrenddel kitüntetett podbrezovái Šverma Vasmű dolgozóinak az idei terv értelmében 20 000 tonnával több acélt, ebből 6000 tonnával több ötvözött acélt kell készíteniük, mint a múlt évben. Ezt a nagy feladatot természetesen maradéktalanul akarják teljesíteni s ennek érdekében megszigorítják a műszaki fegyelmet, az eddiginél tökéletesebben készítik elő az adagolási anyagot, a fémhulladékot, s egyéb intézkedéseket is foganatosítanak. Teljes ütemben indul meg a termelés a múlt év őszén próbaüzembe-helyezett lágyító- és előnagyoló-részlegben is. Hazánk felszabadulása óta minden évben javul a podbrezovái Vasmfi dolgozóinak munkakörnyezete. A régi kohókat fokozatosan nagyobb teljesítőképességű, korszerű kohókkal cserélik ki. Az üzem átépítése többek között azt a célt követi, hagy könnyebb legyen a kohászok munkája. A* podbrezovái kohászok egyik újévi kívánsága az, hogy az idén elegendő fémhulladékuk legyen, mert hiánya kedvezőtlenül befolyásolhatja a terv teljesítését. Az élelmiszeripari újítók kezdeményezése (ČTK) — Hazánk élelmiszeriparában egyre jobban terjed az újítók mozgalma. Ebben az iparágban csak az 1961. év első felében több mint 13 400 újítási javaslatot érvényesítettek, tehát annyit, mint az egész 1956-os évben. Lényegesen csökkenti e szép eredmény értékét az a tény, hogy — bár az említett iparágazat dolgozóinak mintegy 60 százaléka nő — a közelmúltban még aránylag kevés nő járult hozzá az újítók sikeres tevékenységéhez. v. • % mi0mm tó." . -•*•••..•* Rapovce a lučeneci járás szépen fejlődő falvainak egyike. A községben nem volt egészségügyi központ. A lakosság elhatározta, hogy saját erejükből építenek. Eddig már több ezer munkaórát dolgoztak le az építkezésen. (Agócs V. felv.J Ű] SZÚ 4 * 1962. január 10.