Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-05 / 4. szám, péntek

I A Konečná Anna vezette harminctagú leánycsoport versenyez a Cíferi Álla­mi Gazdaságban a szocialista munkabrigád címért. Ez idő szerint a zöldség­termesztésben dolgoznak, s már csak napok kérdése, hagy 12 ezer fej salátát adjanak el a piacon. Felvételünkön a csoport vezetőnője Petyko Štefanov kertésszel a szép fej salátá kat szemléli. (K. Clch — CTK — felv.) Természetesnek tartja Fogcsikorgató a hideg. A kemény északi szél alaposan megtépázza a járókelők kabátját, ka­lapját Mindenki siet, hogy minél hamarabb fű­tött helyiségbe kerüljön. Idebent a sok asszony és leány nem panaszkod­hat. jó meleg van, talán melegebb is a kelleténél, hiszen a gázkemencék és a stitök kifogástalanul működnek. Körülöttük sü­rög-jorog a sok munkás­nö, hogy megkímélje töb­bi dolgozó társát a ma már felesleges fáradság­tól, a finom ínyencfalatok házi elkészítésétől. A Tartós Süteményipar nemzeti vállalat hloubéti ni üzemében mindenütt étvágygerjesztő, kelleme­sen édeskés, orrcsiklando­zó cukor és vaníliaillat terjeng a levegőben. Pár pillanat és a higié­nia előírásai szerint fel­őlijük a fehér kabátot és fejkendőt Kísérőnk, fulie Daiíhelová gyártásvezető kivételével egyelőre sen­ki sem sejti, hogy ide­gen fár az üzemben A felhalmozott ' nyers­anyag-hegyeket. a nagy mennyiségű csokoládé­masszákat megállás nél­kül, ütemesen nyelik ma­gukba a gigantikus robo­tok. Az egész munkafo­lyamat gépesített. Az asz szonyok feladata jófor­mán csak a gépek kezelé­se. Munkájuk eredménye a hazánkban mindenütt oly jól ismert és kedvelt „tatrankyk", „princez­kyk", „kávénkák". ízes töltelékű ostyák, piskó­ták, kekszek, nápolyi sze­letek és ki tudná meg­mondani, még hányfajta ropogós teasütemény. Az egyik gépnél sötét bőrű, fekete hajú, rigósze­mü széplány dolgozik. Eva Copákovát a felszabadu­lás hozta fel Košice kör­nyékéről a fővárosba. Hét éves volt, amikor elbú­csúzott falubeli, szurtos kis játszótársaitól, a nyo­mortól, az éhségtől, a dü­ledező vályogkalyibától, amelyhez legrégibb emlé­kei fűzik. Akkor még nem tudta, nem sejthet­te, mit hoz számára, csa­ládja számára a fövő ... Ma már megszokta, ter­mészetesnek tartja, hogy tanulhat, hogy délutánon ként a négyéves élelmi­szeripariskolát látogatja. Öntudatos, okos lány ez az Eva. Tavaly történt... Az a kitüntetés érte) hogy küldöttként vehetett részt az élelmiszeripari dolgo­zók hetedik országos kongresszusán. Felszólalá­sában ml másról is be­szélhetett. mint új életé­ről, arról, milyen hálás ő maga, a cigányszármazású lány és egész családja mindazért, amivel a szo­cializmus a múltban el­szenvedett sérelmeket, a nemzedékeken keresztül fajtájukon elkövetett bű­nöket jóváteszl. Az évszázados mulasztá­sokat lassacskán pótolják. Például édesanyja már nem fiatal, de azért nem­rég megtanult írni és ol­vasni. A prágai jogi fa­kultás hallgatói tanítot­ták kötelezettségvállalá­suk keretében. Addig ta­nítgatták, magyarázták ne ki a betűvetés művésze : tét, mig fáradozásukat si­ker koronázta. A család becsületes munkája sem hiábavaló. Szerényen be­rendezett, de tiszta, csi­nos kis lakásukban állan­dó vendég a vidámság, a fókedv és főleg a tervek. Szövetkezeti lakásról ál­modozik a család és ha nem is mindjárt, azért Eva tudja, hogy jövendő­belijével ő már abban fog lakni. KARDOS MARTA Honnan származik az özönvíz legendája ? D. I. SCSERBAKOV akadémikus: Az egyik közismert bibliai legenda szerint az isten, aki megharagudott az emberekre, bűneikért, elhatározta, özönvizet küld a Földre, hogy min­den élőlényt elpusztítson. Az özön­víztől csak Noé és családja menekült meg. A legenda szerint az özönvizet az okozta, hogy negyven nap és negyven éjjel esett az eső. A bibliához hasonló, sőt ezzel sok­mindenben megegyező történetet me­sél el az egyik legrégibb írott emlék, Gilgaines legendája, amely babiloni agyagtáblákon ékírással feljegyezve maradt ránk. Az ékírásos és a bib­liai szöveg összehasonlítása arra en­ged következtetni, hogy a „szentírás­ban" foglalt legenda a babiloninak egyik változata. Rendkívül jellemző dolog az is, hogy a két változat nemcsak nagy vo­nalakban, hanem részleteiben is meg­egyezik. Mindkettő egyformán meséli el a bárkaépítés történetét, egyforma az özönvíz keletkezéséről és lefolyá­sáról szóló rész is, mindkét változat szerint a megmenekült emberek hála­áldozatot mutattak be stb. A legenda keletkezése A tudósok behatóan tanulmányoz­ták a babiloni agyagtáblák ékírásos szövegét, s megállapították hogy az özönvíz legendájának alapját tény­leges esemény képezi, amelynek leírá­sa legenda formájában maradt ránk. Vajon milyen természeti erők . idéz­hettek elő egy olyan — minden való­színűség szerint — kolosszális víz­áradást, amely az egész földet bebo­rító özönvíz legendájának keletkezé­séhez vezetett? A tudósokat eleinte megzavarta az, hogy tengeri állatok maradványai, halcsontok, tengeri növények kőle­nyomatai kerültek napvilágra a hegy­oldalakon és hegycsúcsokon, s kü­lönböző magashegységi rétegekben, stb. Annak idején érthetetlen volt számukra, hogy ezek a maradványok hogyan kerülhettek ilyen „különös" helyekre, annyira távol a tengertől. Magyarázatként hosszú ideig csak a bibliai legendákra utaltak. Mihail Vasziljevics Lomonoszov egyike volt az első olyan tudósoknak, akik a valóban különösnek tűnő je­lenséget tudományos alapon megma­gyarázták. Az orosz tudomány meg­alapítója elsősorban kifejtette, hogy * Föld életkora felmérhetetlenül meghaladja a vallásos kronológiát. Élesen támadta és kigúnyolta azokat, akik szerint a földben véletlenül jelentek meg a kövületek. Az ára­dások okairól a következőket írta: Nagy változást okoznak a Föld felü­letén az ismert áradások és vízözö­nök, amelyek a különböző földbeli rétegek tanúsága szerint oly sok­szor történnek A vízözönök két­félék lehetnek: egyeseket a levegő­ből származó túlsók vlz, vagyis az erős és rendkívül nagy esők, továbbá a hő hirtelen olvadása okoz, másokat a medrükből kilépő tengerek és ta­vak okoznak. Emezek csaknem min­dig kapcsolatban állanak a földren­gésekkel avagy a föld felszínének érezhetetlen és hosszas emelkedésé­vel és süllyedésével. Az előbbi a vi­zeknek, az utóbbi a földrengéseknek tulajdonítható ..." Később a XIX század második fe­lében F. E. Süss, híres osztrák geo­lógus felhívta a figyelmet arra, hogy a legenda szerint a víz föld hasadé­kaiból jelent meg. Ilyen jelenség rendszerint a nagy folyók alsó folyása mentén fordul elő. A legenda ezen­kívül beszél arról is, hogy a vihart és az esőt megelőzően dél felöl óriási fekete felleg jelent meg. Az osztrák tudós arra a következtetésre jutott, hogy az „özönvíz" az Eufrátesz alsó folyásán történt, s nem volt egyéb, mint óriási pusztító áradás a mezo­potámiai síkságon. Az áradás fö oka pedig a Perzsa-öböl térségében be­következett erős tengerrengés volt. A tengerrengés következtében óriá­si hullámok csaptak ki a partra, hatal­mas pusztulást okozva. Mezopotámiá­ban valószínűleg az történt, hogy az erós tengerrengés idején vagy valami­vel előtte hatalmas ciklon nyomult be a Perzsa-öbölbe, ami megárasztot­ta a folyókat is, s így a víz mélyen behatolt a szárazföld belsejébe. Az özönvíz legendái tehát bizo­nyos mértékben az emberek megfi­gyeléseit tükrözték, s első kísérletek voltak a természet jelenségeinek meg­magyarázására. A földkéreg bizonyos változásainak nyomai helyenként any­nyira nyilvánvalóak, hogy azokat az ókorban is észrevehették Az embe­rek már akkor kitalálhatták, hogy a tengeri rákok úgy kerültek a föld rétegeibe, hogy a tenget vize valami­lyen oknál fogva behatolt a száraz földre. Az egész földet átfogó pusz­tításokról, özönvízről szóló legendák pedig nyilvánvalóan a helyi katasztrófák elbeszéléseiből születtek. A szóban forgó babiloni legenda is feltételezhetően egy ilyen katasztrófa elbeszélése alapján született. A to­vábbiakban aztán az ókort zsidók át­vették a babilóniaiaktól többek kö­zött azt a legendát is. amely így bekerült a bibliába. Cunami A napjainkban előforduló tenger­rengések szintén arról tanúskodnak, hogy hasonló jelenségek folytán a tengervíz régen is nagy kiterjedésű mélységeket önthetett el. A tenger­rengés következtében óriási hullámok zuhannak a tengerek, óceánok part­jaira. Az ilyen jelenségek „cunami" japán elnevezés alatt ismeretesek. A cunami óriási hullám, amely a tengerekben és óceánokban keletkezik rendszerint tengerrengés, vagy ritkáb­ban víz alatti vulkán kitörése követ­keztében A nyílt tengeren a cunami nem érezhető, a part közelében azonban gyorsan növekszik s fan­tasztikus erővel zuhan a partra. A szakemberek szerint 2500 év alatt 335 cunami képződött a tenge­rekben és óceánokban, közülük mint­egy 30-at víz alatti vulkán működé­se váltott ki. A cunami a Csendes-óceánban gya­koribb jelenség, mint más óceánok­ban. Az Atlanti-óceán partvidékén a legnagyobb tengerrengés 1755. novem­ber 1-én a lisszaboni földrengéssel egyidejűleg történt. Az óceán vize először visszahúzódott, majd óriási hullámban zuhant a partra. Hasonlóképpen ismeretes vulkáni kitörés okozta cunami is. A legna­gyobb 1883. augusztus 27-én kelet­kezett az indonéziai Krakatau vulkán kitörése következtében. Ekkor né­hány 30—40 méter magas hullám zú­dult Észak-Jáva és Dél-Szumátra part­jaira, s egész településeket sodort el. Néhány perc alatt 35 500 ember pusz­tult el. • • • Az elmondottak alapján az alábbi következtetést vonhatjuk le: a bibliai legenda forrását minden valószínű­ség szerint azok a valóban megtör­tént katasztrófák képezik, amelyek­nek színhelye a Tigris és az Eufrátesz völgye, az ókori kultúra egyik köz­pontja volt. Tekintettel arra. hogy az emberek földrajzi ismeretei ak­kor igen szegényesek voltak, a helyi jellegű áradást az egész földet be­borító özönvíznek képzelték A ka­tasztrófa leírása során, mivel száj­hagyományként maradt egyik nem­zedékről a másikra, az idők folyamán még további felnagyítást, s egészen fantasztikus színezetet nyert. A kommunisták most is megtalálták a járható utat I elesnek már évtizedek óta ne­ve van Kelet-Szlovákia déli részében, sőt az igazság az, hogy a felszabadulás után országos hírnévre tettek szert. A múltban, amikor mun­káért, kenyérért indultak harcba, amikor emberi bánásmódot, megbe­csülést követeltek, Leles volt a pél­daadó. Hogy miért éppen Leles? Ha röviden akarunk erre válaszolni, így felelhetünk: Leles volt egyike azok­nak a községeknek, ahol élt, dolgo­zott, irányított a kommunista párt. A környező falvak népe jól tudja, mi­re voltak képesek a lelesi kommunis­ták, nem egynek börtön, száműzetés volt osztályrésze az úri világban. A harmincas években például a kom­munisták voltak azok, akik az adóval agyonsanyargatott parasztoknak taná­csot adtak, akiket a földművesek pártfogójuknak, vezetőjüknek ismer­tek el. Ők voltak azok, akik megmu­tatták, hogyan kell harcolni a nép igazáért A lelesi nép a párt vezeté­sével szembeszállt a jegyzővel, a vég­rehajtóval. az elnyomó kapitalista rendszerrel Kemény volt a harc, de győztek, mert velük volt az egész faiu, győztek és nem engedték meg, hugy a kisparasztok lába alól kihúz­i»ik a talpalatnyi földe' is Kobák t«renc. Török Imre, már a régi idő­ben vezető. megbecsült emberek vol­tak a faluban Valaki most azt mondhatná: minek annyit emlegetni a múltat, inkább beszéljünk a jelenről, meg a jövőről. Helyes is lenne a feltevés, csupán azt nem szabad elfelejtem: ahhoz, hogy a mát megértsük nem mellőzhetjük a múltat Ahhoz hogy megértsük a falu jelenét. Ismernünk kell múltját, azt. hogy az urak nélküli új élet, milyen 'a'ajból sarjad Hogy Kelet-Szlovákiában az elsők között a lelesi parasztok léptek a közös gazdálkodás útjára, ennek gyö­kerét is a múltban kell keresni. Amint már az előbb elmondottakból is lát­hatjuk, a lelesi kis- és középparasz­tok a kommunistákban látták igazi vezetőiket, velük tanácskoztak, ha bajba kerültek, mert látták, ahol ők már tanácstalanok, a kommunisták még mindig találnak megoldást, ki­vezető utat. Amikor pedig bekövetke­zett az új helyzet, újból csak a kom­munistáktól várták a tanácsot. És amikor azok a közös gazdálkodást ajánlották, a falu döntő többsége egyetértett velük. Íz új helyzet kialakulásával ** azoftban nem szűnt meg a harc Sőt mondhatnánk, most kezdő­dött a dolgok nehezebbik része. Meg kellett tanulniuk új módon gazdál­kodni, többet kihozni a földből. Ez persze nem volt könnyű még úgy sem, hogy az állam a legmesszebme­nően támogatta őket A töbta mint 2000 hetítáros gazdaság irányítása már nemcsak jóakaratot, hanem tu­dást is Igényel. Oj, hozzáértő embe­reket kellett kinevelni, akiknél a jó­akarat már tudással is párosult. Most, több mint 10 év távlatából megállapíthatjuk, hogy ezen a téren sokat tett a szövetkezet de ha telje­sen őszinték akarunk lenni meg kell mondanunk, hogy még ez a sok ís kevésnek bizonyul A lelesi szövetke­zet még sokkal több hozzáértő szak­embert lenne képes foglalkoztatni Még több szakemberre lett volna szüksége a közösneK ahhoz, hogy soKkal határozottabban, kevesebb buktatóval haladjon előre Az 1961 évtől eltekintve az elmúlt utolsó két-három esztendő során a Közös gazdálkodás hanyatló irányza tot mutatott. Ha a visszaesés okát ke­ressük, mindenekelőtt két dologgal kell foglalkozni Az egyikről — a szakemberek kérdéséről már beszél­tünk, ám magában a pártszervezet életében és a szövetkezet vezetésében is komoly hibák adódtak. Bármennyi­re ls fontos a szakemberek kérdése, a hibák vizsgálatánál, mégis a párt­életben elkövetett mulasztásoka: kell előtérbe helyeznünk. Akadnak elvtár­sak, akik úgy vélekednek, a baj már azzal kezdődött, hogy a legjobb elv­társak elkerültek a faluból, járási vagy kerületi viszonylatban a párt magasabb funkcióval bízta meg okét. Tény, hogy a faluból a párt sok elvtársat szólított el más posztra, ám ezt mégsem lehet hibának felróni. A baj ott kezdődött, hogy megfeled­keztek az utánpótlásról Az otthon­maradottak az új helyzetben az újabb­nál újabb problémák felmerülése so­rán nem mindig találták meg az ügy intézésének kellő formáját. Nem ta­lálták meg vagy csak részben fedez­ték fel az Ifjúság körében azokat a szorgalmas, munkaszerető fiatalokat, akiknél minden feltétel 9^va volt ah­hoz, hogy megfelelő neveléssel. Irá­nyítással, elődeikhez méltó harcos, politikailag fejlett tagjaivá váljanak pártunknak H a nehezükre esik is az elvtár­saknak, meg kell mondanunk, hogy most amikor a munkásosztály az úr hazájában, nem állták meg úgy helyüket mint a múltban. Már a cikk bevezető részében megemlítet­tük. hogy a múltban milyen határo­zottan tudtak fellépni az elnyomás­sal és kizsákmányolással szemben, sőt szükség esetén az egész községet mozgósították Ezt meg tudták tenni akkor is, amikor útnak indították kö­zös gazdálkodásukat, nem tudták azonban megtenni az utóbbi évek so­rán Ennek egyik oka az, hogy elha­nyagolták a pártonkívüliek között végzendő, meggyőző, felvilágosító munkát. Valahogy megfeledkeztek ar­ról, hogy szóból ért az ember, csak úgy lehet mozgósítani a dolgozókat, ha beszélnek velük, meghallgatják ja­vaslataikat, tanácsot kérnek és adnak nekik, megmagyarázzák mit, miért, így és nem amúgy kell tenni. Az elv­társak sokszor kevésbé lényeges dol­gokkal foglalkoztak gyűléseiken, sőt mondhatnánk, nem egy esetben elő­térbe került a személyi ügyek hány­torgatása. Az utóbbiakat azért volt szükséges elmondani, hogy jobban megértsük a későbbi évek fejleményeit a faluban, illetve a szövetkezetben. Nem volna értelme most felsorolni mindazokat a hibákat, amelyeket elkövettek, csu­pán csak néhányat említünk meg azért, hogy világosabban lássuk mindazt, ami megtörtént, bár nem kellett vol­na, sőt nem ls lett volna szabad meg­történnie. A pártszervezeten belül és a szövet­kezet vezetőségében előforduló hibák végeredményben a szövetkezet gaz­dálkodásában, az egész falu fejlődé­sében tükröződött vissza. Szívesebben mondanánk egyebet, de a valóság az, hogy amíg a környező szövetkezetek ugrásszerűen fejlődtek, a lelesi szö­vetkezetben igen lassú volt a fejlő­dés, sőt ötvenkilencben és hatvanban már igen rosszul állt a szénájuk Míg a környező szövetkezetekben évről évre emelkedett a munkaegység ér­téke, Lelesen 1960-ban a munkaegy­ségek tervezett értékének csak ötven százalékét tudták kifizetni. Ez pedig mjndössze tíz koronát tett ki. Hogy miľ volt a lemaradás oka? Részben már az előbbiek sorén elmondtuk. A rossz munkaszervezés következté­ben a munkákat nem végezték el idő­ben. Ennek káros következménye a gazdasági eredményeken és végső soron a munkaegységek értékében tükröződtek vissza. Jóvátehetetlen hiba volt például az, hogy az őszi mélyszántást éveken ke­resztül csak részben végezték el. A' csűcsmunkák Idején állandóan munkaerőhiánnyal küzködtek. Aratás­kor már szinte bevett szokássá vált náluk, hogy idegenből hozzanak mun­kaerőt. A következmény? Az, hogy még a gyenge terméseredményekből is részt kellett adni azoknak, akik elvégezték helyettük a munkákat. A szövetkezet állandóan takarmány­hiánnyal küzdött ami természetesen kihatással volt az állattenyésztésre. Gyengén tejelt a jószág és általában alacsony volt a hasznosság. Volt a dolognak azonban másik oldala ls, mégpedig az, hogy nem tudták biz­tosítani a szükséges trágyamennyisé­get sem. Négyévenkénti trágyázás mellett évente 350 hektárt kellett volna letrágyázniuk. A valóságban azonban jó volt, ha 100—150 hektár­ra futotta. N e maradjunk azonban csupán a hibák felsorolásánál. Tény az, hogy voltak és még ma is vannak ba­jok a szövetkezetben. Az út azonban, melyre már a múlt évben léptek, az előrehaladás útja A falu kommunis­tái maguk próbálják orvosolni a hi­bákat Kobák Ferenc, Török Imre, a párt régi harcosai és Dobos Imre visszatértek a faluba hogy rendbe tegyék szövetkezetüket és kiküszöböl­jék a falujuk, szövetkezetük becsü­letén esett csorbát. Most, hogy újból ezek a kipróbált, gazdag tapasztalatokkal rendelkező elvtársak vették kezükbe a falu irá­nyítását, újból helyes irányt vett a szövetkezet fejlődése ís. Hogy csak egy példát említsünk Mindenki előtt ismeretes, hogy az idei • év a nagy szárazSág miatt nem kedvezett a me­zőgazdaságnak Az idén mégis sokkal jobb gazdasági eredményeket értek el. mint az előző években Ez vég­eredményben visszatükröződik abban is, hogy az idén az előlegfizetés mel­lett az évvégi elszámoláskor sem tér­nek haza üres zsebbel a tagok Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, de előreláthatólag még öt-hat koroxát tudnak juttatni egy-egy ledolgozott munkaegységre. Nem történt csoda a lelesi szövet­ÍFolytatás a 6 oldalon] ÜJ SZÜ 5 1962. i*—*- -

Next

/
Thumbnails
Contents