Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-29 / 28. szám, hétfő

A siker titka w* MOSOLYOG KARÄSEK, ÖRÜL A KOL­LEKTÍVA ]0 EREDMÉNYEINEK 7 EHEZ MEGKÜLÖNBÖZTETNI ŐKET EGYMÁSTÓL. Csak J_ annyit látni, hogy az egyik magas, a másik alacsony, az egyik restes, a másik sovány, szén­portól belepett arcuk és testük egy­forma külsőt kölcsönöz valamennyi­üknek. Nem szívesen állnak a fény­képezőgép lencséje elé. Mióta azt a bizonyos levelet írták a CSKP Köz­ponti Bizottságának, amelyben a CSKP XII. kongresszusának brigádja­mozgalmat kezdeményezték és az ő ifjúsági szocialista munkabrigádjuk megtiszteltetésnek venné, ha részt ve­hetne e versenyben,, már úgyis túlsá­gosan az érdeklődés középpontjába kerültek. Nincs olyan nap, hogy ne­vük ne szerepelne az újságok hasáb­jain. Kezdeményezésük országszerte nagy visszhangot keltett, százával je­lentik a brigádok bekapcsolódásukat. Igen, az olvasó már bizonyára sej­ti, hogy az Eduard Urx bánya híres brigádjáról, Ladislav Karásek kollek­tívájáról van szó.- Délután két órakor az éjjeli műszakban dolgozókon kívül együtt találjuk őket a bánya udvarán. rsssssssssss/ss/ssssssssssssssssssssssssssssssssys. N ^ | Jozef Kôstka szobrászművész ' - ' I uadislav Karáseket, helyettesét — Gustáv Fárek szakszervezeti bizalmit, Gustáv Capeket, a brigád CSISZ­ügyekkel megbízott funkcionáriusát, Oldŕich Keprtet, a munkabiztonsági felelőst, Rudolf Augustát, a pártcso­portyezetőt, a tizenkilenc éves La­dislav Luptovecet, a kollektíva legif­jabb tagját, Oldfich Brhelt, Rudolf Riedert, Bohuslav Lnéničkát, Petr Servust... Beszélgetünk — Szép, szép a hírnév, de ez nem befolyásolhat bennünket, hogy lazít­sunk munkatempónkon vagy ne tel­jesítsük feladatainkat. A délutániak­nak azonnal le kell szállniok az ak­nába, a délelőtti műszakosok közül pedig négy elvtárs már így is elkésve érkezik az üzemi iskolába. Meg kell elégednie Fárek barátommal és ve­lem, mi szívesen rendelkezésére ál­lunk — mondotta Karásek. Mi más körül foroghatna a szó, mint felhívásukról. Múlt évi kiváló eredményeik nagyban hozzájárultak merész kezdeményezésükhöz. Egy esztendő alatt két csehszlovák re­kord a bányafolyosó hajtásában bi­zony nem kis teljesítmény. Áprilisi 331 méteres rekordjukat november­ben az SZKP XXII. kongreszusa tisz­teletére még 99 méterrel megtoldot­ták és összesítve egész évi munkájuk mérlege ugyancsak becsületükre vá­lik. 382 méterrel teljesítették túl évi feladatukat, normájuk elérte a 122 százalékot. — Amikor tavaly nyáron egy CSISZ­küldöttséggel a Szovjetunióban jár­tam, több üzemet és bányát látogat­tunk meg. A szovjet dolgozók a szó szoros értelmében a kongresszus előt­ti felajánlások jegyében éltek. A röp­gyűléseken másról sem tárgyaltak, mint arról, hogyan teljesítik a kollek­tívák. műhelyek, egész üzemek kong­resszusi kötelezettségvállalásaikat. Sok kommunista munkabrigád az SZKP XXII. kongresszusának brigád­ja büszke címéért versenyzett. Haza­térésem után beszéltem a fiúknak élményeimről, tapasztalataimról, és tulajdonképpen akkor született no­vemberi rekordunk is. Decemberi ter­melési értekezletünkön aztán felvető­dött a gondolat, hogyan fogadjuk a mi pártunk, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja tizenkettedik kongresz­szusát. javaslat javaslatot, szó szót követett, végül is kialakult bennünk az elhatározás, mi lenne, ha a szovjet bányászok példájára mi is verse­nyeznénk a CSKP XII. kongresszusá­nak brigádja cím elnyeréséért. Meg­írtuk a levelet a Központi Bizottság­nak és nagy kitüntetésnek tprtjuk, hogy indítványunkat elfogadták — mesélte Karásek elvtárs felhívásuk történetét. A CSISZ-szervezet elnökének szo­bájában folytatott beszélgetés nem mondható éppen zavartalannak. Ka­rásek az üzemi pártbizottság tagja és már „körözik" őt, merre van. Ülé­seznek, fontos lenne a jelenléte. Fá­reknek fő a feje, mert a brigád tánc­mulatságot rendez és a zenészekkel kell találkoznia. — Közös kultúrprogramokban nincs hiány — mondja. — Ősszel a család­tagokkal együtt szép kirándulást tet­tünk a Beszkidekbe, tavasszal Dél­Csehországot készülünk meglátogatni. Asszonyaink még mindig emlegetik, milyen szép divatbemutatóval leptük meg őket a Nemzetközi Nőnapon. Mostani táncestélyünkre nyolcvan em­bert hívtunk meg, a költségeket a közös kasszából fedezzük. — A siker titka az összeszokott, jó kollektíva — jegyzi meg Karásek. — Meg az olyan brigádvezető, mint te, Lácío — teszi hozzá csendesen Fárek. S bár Láda szabadkozik, el­mondja, hogy a brigád hivatásos bá­nyászai Karásek vezetésével már né­hány éve együtt dolgoznak, és hogy így összeforrtak, az főként Karásek­nek köszönhető. — Egyébként éles eszével, kitűnő szervezőképességével és vasszorgal­mával nemcsak a brigád tagjai kö­zött, hanem az egész bányában is ko­moly tekintélyt szerzett — „leplezi le" barátját Fárek. — Térjünk csak vissza a kollektí­vára — szakítja félbe helyettesét Ka­50 éves § § ^ Jozef Kôstka szobrászművész ma § ^50. születésnapját alkotó erejének^ & teljében ünnepli. Fiatalos lelkese- ^ fcdéssel küzd a legkorszerűbb mű ^ vészi kifejezési formákért. Ha va ^ ^ laki e napokban kíváncsian be- ^ ^ pillantana a művész műtermébe, ^ ^a rajzok, monumentális alkotások^ s —láttán alig^ megállapodott, ^ képzőművész alkotásai,^ ^ „jmmi esetre sem tartozik ^ ä azon emberek közé, akik elege-1 S dettek önmaeukkal. akik életük Sí rásek. — Tizenhét közül tizenkettő állandó dolgozó, öten brigádosok, de kivétel nélkül valamennyi elismerés­re méltóan végzi munkáját. Egy perc­re sem felejtik el a kollektíva irán­ti felelősségüket. A mindenki egyért, egy mindenkiért elv nálunk a legtel­jesebb mértékben érvényesül, külön­ben nem lettünk volna képesek egy hónap alatt 430 méter bányafolyosó­áttörést megcsinálni. Felhívásunkat a kongresszus tiszteletére tett kötele­zettségvállalással támasztottuk alá, melynek egyik pontja volt, hogy az öt brigádmunkás közül kettőt rábe­szélünk munkaidejének meghosszab­bítására, egyet pedig megnyerünk ál­landó munkaerőnek. Hiszen anhak idején én is brigádmunkásként kezd­tem, és alig hiszem, hogy nálam elé­gedettebb embert lehet ma találni a köztársaságben. Ha már a kötelezettségvállalásra terelődik a szó, kitérünk többi pont­jára is. Értékes, megfontolt felaján­lás, egyebek között a következő fel­adatokat tartalmazza: A brigád a havi tervet 5 százalék­kal túlteljesíti, a termelési költsége­ket 6 százalékkal csökkenti. Minden új vágathajtást bejelentenek a példás minőségért folytatott versenybe, amelynek feltételei, hogy az áttörés helyes irányú, hiba nélküli legyen és a biztonsági előírásokat szigorúan betartsák. A brigádmunkások elvég­zik az üzemi munkaiskola tanfolya­mát, hogy tökéletesítsék szaktudásu­kat. Az egész brigád részt vesz a biztonsági előírásokról tartott iskoláz­tatáson és leteszi a zárúvizsgát. Va­lamennyien hallgatói a CSISZ okta­tási évének. Gustáv Fáreket a párt­csoport előkészíti a pártba való fel­vételre. A porubai iskola ötödik osz­tálya felett védnökséget vállalnak, közös kirándulást szerveznek a pioní­rokkal, a Februári Győzelem és a má­jusi felszabadulási évforduló alkalmá­ból baráti beszélgetésre hívják meg őket. Az elkövetkező hónapok nem lesz­nek könnyűek a brigád számára. Kö­telezettségvállalásukat rendszeresen ellenőrizni fogják, hogy minden betű­jét maradéktalanul teljesítsék. Azok között akarnak lenni, akik az álta­luk kezdeményezett versenyben mun­kájukkal kiérdemlik a CSKP XII. kongresszusának brigádja büszke cí­mét. KIS ÉVA {XI mm >IMAN NUR JANTO SOEPRAPTO, a Dzsn­• kartai Atomkutató Intézet asszisztense elmúlt napokban Csehszlovákiába ! érkezett, hogy egy éven át tanulmá­nyozza a Csehszlovák Tudományos Akii­ig démia brnöi biofizikális intézményének munkáját. Képünkön: az indonéz vendég ' és Iva Čuchtová a brnúi intézet asszisztensnője. » Í-E. Bican — CTK — fehr-J •tr ä A KARÁSEK-BRIGAD A BANYA UDVARÁN Ol asz filmhét Olasz filmhiilddttség Bratislavában A bratislavai Hviezda moziban szombaton ünnepélyesen megnyitották az olasz filmhetet. Az ünnepségen olasz filmküldöttség is részt vett. A közönség lelkes tapssal fogadta a vendégeket, majd nagy érdeklődés­sel tekintette meg Vittorio de Sica Egy asszony meg a lánya című hábo­rúellenes filmjét, melynek alapgondo­latát Albefto Moravia regényéből me­rítette. A BÁNOVCE NAD BEBRAVOÜ-I ; Tatra-üzem dolgozóinak 87 százaléka • versenyez a szocialista munkabrigád ; címért. A Zornica nemzeti vállalat ; dolgozói 281 ezer koronával teljesí-. tik túl ez évi tervüket. MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEINKBEN 5159 ' kollektíva versenyez a szocialista mun­. kabrigád címért. 293 kollektíva már ; elnyerte a címet. ÖSSZEDŐLT EGY SZÁLLODA a spo­• nyolországl Pineda del Marban. A ro­'. mok alól újabb 8 holttestet húztak ki, • így a halálos áldozatok száma elért [a 18-at. A szálloda tervezőjét és építő­• jét bebörtönözték. A GOTTWALDOVI SVIT dolgozó! • 1961-ben több mint egymillió koro-: ! na jutalmat kaptak újításaikért. Az ; újítások több mint 16 és félmillió • korona értéket tesznek ki. A VIMPERKI KÖNYVNYOMDA az NDK­• bői kapott új, szakszerű könyvkötő-gé­" r peket. A viraperki nyomda 1962-ben > Karol Toman, Henrik Sienkiewicz és ••Frederico Garcia Lorca müveit jelenteti 'meg. JANÁČEK, VERDI ÉS BRITTEN mű­I veivel szerepel majd a ,,Prágai Tava­• szon" a berlini Vígopera művészegyüt­;tese. A NYUGATI FILATELISTA SZAKLA­£ POK véleménye szerint az 1961. év nagy „slágere" a Szovjetunió alumí­| nium-fólióra nyomott rakétabélyege X volt, amely a XXII. pártkongresszus í tiszteletére felülnyomással is meg­Ý jelent. Az alacsony példányszámban Ä kiadott bélyegpár rendkívül kere­i sett. X KÉTEZER TONNA METÉLT TÉSZTÁT, makarónit és spagettit gyárt a pardu­X bicéi Malmok és Tésztagyárak üzeme 1962-ben. A tésztafélék a Kanadából be­hozott különleges búzából készülnek. Délután érkezem. A második mű­szák vezetőjét keresem és a harmad­szori útbaigazítás után meg is ta­lálom a csomagoló részlegen. Kubái elvtárs vállas, középkorú férfi, ko­moly, nagyon határozott megjelenésű, szemlátomást örül, hogy írni akarok az üzemről. — Elég ritkán vetődnek ide újság­írók, — kezdi a beszélgetést, — per­sze, a gyufa, az csak gyufa .. .1 A szája körül Iróníkus mosoly ját­szik. Mentegetődzöm, amennyire tu­dok, hogy így, meg úgy, lebecsülés­ről szó sem lehet, hiszen láthatja ... de ő megunva mindezt, azzal vet véget a dolognak, hogy karonfog, és végigvezet a gyáron. Legnagyobb cso­dálkozásomra az udvaron kötünk ki... Az udvar fűrésztelepre emlékeztet. Mindenfelé faóriások hevernek. Gyö­nyörű szálfák, gerendák — az ember­nek szinte kedve szottyan egy kis házépítésre. — Ez itt bükk, emez nyárfa, ez meg lucfenyő — magyarázza kísérőm. — Mi ebből a háromból dolgozunk — teszi még hozzá. Ügy látom, ő a harmadikat kedveli leginkább, mert az egyik hatalmas behavazott fenyőgerendát megsimo­gatja, megveregeti. — Ez az igazi! — dicsért emelt hangon. — Ebből készülnek a gyufa­szálak. Az udvaron rajtunk kívül még egyetlen ember látható, az ts fent a magasban, a fejünk felett, az óriás­darú kezelőfülkéjében. Mintha meg­hallotta volna Kubái elvtárs dicsérő GYUFAGYÁRBAN szavait, rövid szemlélődés után gé­pével lecsap a megdicsért gerendára. — Hová szállítja? — A főzőbe, — válaszolja kísérőm. — Ilyenkor télidőben 16—18 óráig is kell főznünk, puhítanunk a feldol­gozásra kerülő fát. Ugyancsák tekintélyes katlanuk le­het, gondolom, de kérdezősködésre már nincs időm, belépünk az első csarnokba. Balra, közvetlenül az ajtó melleit hatalmas gépfűrész aprítja a „fürdő­ből" érkező, pároló szálfákat. Az így kapott ölfaszerű dorongok egyenesen a terem jobboldalán zümmögő fura gépbe vándorolnák, ahol — előttem ismeretlen oknál fogva — forogni kezdenek... s íme, egy borotvaéles kés folyamatosan, miliméternyi vas­tagságú, hófehér lemezeket hánt le róluk. De ezzel még nem ért véget a gép munkája. A lemezeket egy igen elmés szerkezet szépen egymás­ra rakja, előretólja, s mire a gépet megkerülve, egészen elől, megállok a gépkezelő mellett, azt látom, hogy az iménti fenyődorong csaknem tel­jes egészében finom, gyufaszálnyí pál­cikákká változott. Nem érek rá csodálkozni, mert Ku­bái elvtárs int, hogy kövessem őt a másik géphez, amely hasonlóképpen működik, azzal a különbséggel, hogy gyufaszálak helyett dobozok oldalait készíti. És így tovább: a harmadik gép gyufásdobozok alját stb. Ez meg itt — ni csakl — már a címkéket ragaszgatja a kész dobozokra. A másik teremben jut eszembe, hogy eddig Kubái elvtárson kívül még csak két férfit láttam az egész gyár­ban: a daru-, illetve a fűrészkezelőt. — Dolgozóink hatvan százaléka nő — jegyzi meg kísérőm, mintha egye­nesen a fejembe látna ... Ebben a te­remben fiatal lányok dolgoznak. Az egyik gép felett — amely há­rom fajta munkát is végez: para­finba fürdeti a pálcikákat, a gyújtó­fejeket készíti és a kész gyufaszála­kat szárítja — tábla függ a következő felirattal: „A szocialista munkabri­gád címért versenyzünk". A verseny­ző munkacsoportnak tizenegy tagja van — tizenegy leány. Vezetője a sző­ke, erélyes Ševčíková Mária, aki test­vérével, Annával az említett gépet ke­zeli. Egy éve versenyeznek, és mun­kateljesítményük azóta állandóan a száz százalék fölött mozog. A leányok — akárcsak az üzem — természe­tesen elsősorban a gyártmányok mi­nőségének javítását tartják szem előtt. Hiszen egy időben elég gyak­ran kapott az üzem vezetősége rekla­mációs leveleket, amelyek a Smreči­na Nemzeti Vállalat gyártmányait ki­fogásolták. Amióta az üzemi pártbi­zottság kezdeményezésére a Smreöi­nában ís megindult a szocialista mun­kaverseny új formája, a reklamációs levelek száma csökkent. — Összesen öt mu nkac soport ver­senyez a büszke címért — mondja Kubái elvtárs. — Az öt közül kettő — Jakubovič Gustáv és Ševčíková Má­ria csoportja —- talán már a jövő hó­napban el is éri. Amíg átmegyünk a következő te­rembe, kísérőmnél az elmúlt év ered­ményeiről érdeklődöm. — A tervet teljesítettük. Igaz, nem dicsekedhetünk azzal, hogy magasan túlszárnyaltuk, de mint mondottam, most elsősorban a minőség megjaví­tására igyekszünk. Ennek ellenére tavaly 2030 ládával gyártottunk több gyufát, mint 1960-ban. Megtudom azt ls, hogy a Banská Bystrica-i Smrečina Nemzeti Vállalat 1961-ben újításokkal 29 ezer koronát takarított meg. — Meg tudna nevezni néhány újí­tót? — Hogyne! Itt van például Jaku­bovič Gustáv és Ján a két testvér. To­vábbá Veliačik ján, aki — úgy hal­lom — rövidesen ismét egy újítást ad be ... Ebben a teremben a kész, meg­száradt gyufát dobozokba töltik. Ezt a munkát is fürge leánykezek végzik. Azaz, hogy ... gépek végzik, ők csak az üres gyufásdobozt rakják ördön­gös gyorsasággal a gépbe. Elnézem a kis barnafejü, aprócska gyufaszála­kat. Tüzet rejt magiban valamennyi. Tüzet, amelyért étjykor Prométheus meglopta az isteneket. Itt rejtőzik millió és millfb apró barna fejecské­ben tűz, amely nélkül ma már nem tudjuk elképzelni az életet. Ugyan, ugyan, Kubái elvtárs, lebe­csUlésťól szó sem lehet j jnl] 0] SZO 2 É, 1962. január 29.

Next

/
Thumbnails
Contents