Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-29 / 28. szám, hétfő

A siker titka w* MOSOLYOG KARÄSEK, ÖRÜL A KOLLEKTÍVA ]0 EREDMÉNYEINEK 7 EHEZ MEGKÜLÖNBÖZTETNI ŐKET EGYMÁSTÓL. Csak J_ annyit látni, hogy az egyik magas, a másik alacsony, az egyik restes, a másik sovány, szénportól belepett arcuk és testük egyforma külsőt kölcsönöz valamennyiüknek. Nem szívesen állnak a fényképezőgép lencséje elé. Mióta azt a bizonyos levelet írták a CSKP Központi Bizottságának, amelyben a CSKP XII. kongresszusának brigádjamozgalmat kezdeményezték és az ő ifjúsági szocialista munkabrigádjuk megtiszteltetésnek venné, ha részt vehetne e versenyben,, már úgyis túlságosan az érdeklődés középpontjába kerültek. Nincs olyan nap, hogy nevük ne szerepelne az újságok hasábjain. Kezdeményezésük országszerte nagy visszhangot keltett, százával jelentik a brigádok bekapcsolódásukat. Igen, az olvasó már bizonyára sejti, hogy az Eduard Urx bánya híres brigádjáról, Ladislav Karásek kollektívájáról van szó.- Délután két órakor az éjjeli műszakban dolgozókon kívül együtt találjuk őket a bánya udvarán. rsssssssssss/ss/ssssssssssssssssssssssssssssssssys. N ^ | Jozef Kôstka szobrászművész ' - ' I uadislav Karáseket, helyettesét — Gustáv Fárek szakszervezeti bizalmit, Gustáv Capeket, a brigád CSISZügyekkel megbízott funkcionáriusát, Oldŕich Keprtet, a munkabiztonsági felelőst, Rudolf Augustát, a pártcsoportyezetőt, a tizenkilenc éves Ladislav Luptovecet, a kollektíva legifjabb tagját, Oldfich Brhelt, Rudolf Riedert, Bohuslav Lnéničkát, Petr Servust... Beszélgetünk — Szép, szép a hírnév, de ez nem befolyásolhat bennünket, hogy lazítsunk munkatempónkon vagy ne teljesítsük feladatainkat. A délutániaknak azonnal le kell szállniok az aknába, a délelőtti műszakosok közül pedig négy elvtárs már így is elkésve érkezik az üzemi iskolába. Meg kell elégednie Fárek barátommal és velem, mi szívesen rendelkezésére állunk — mondotta Karásek. Mi más körül foroghatna a szó, mint felhívásukról. Múlt évi kiváló eredményeik nagyban hozzájárultak merész kezdeményezésükhöz. Egy esztendő alatt két csehszlovák rekord a bányafolyosó hajtásában bizony nem kis teljesítmény. Áprilisi 331 méteres rekordjukat novemberben az SZKP XXII. kongreszusa tiszteletére még 99 méterrel megtoldották és összesítve egész évi munkájuk mérlege ugyancsak becsületükre válik. 382 méterrel teljesítették túl évi feladatukat, normájuk elérte a 122 százalékot. — Amikor tavaly nyáron egy CSISZküldöttséggel a Szovjetunióban jártam, több üzemet és bányát látogattunk meg. A szovjet dolgozók a szó szoros értelmében a kongresszus előtti felajánlások jegyében éltek. A röpgyűléseken másról sem tárgyaltak, mint arról, hogyan teljesítik a kollektívák. műhelyek, egész üzemek kongresszusi kötelezettségvállalásaikat. Sok kommunista munkabrigád az SZKP XXII. kongresszusának brigádja büszke címéért versenyzett. Hazatérésem után beszéltem a fiúknak élményeimről, tapasztalataimról, és tulajdonképpen akkor született novemberi rekordunk is. Decemberi termelési értekezletünkön aztán felvetődött a gondolat, hogyan fogadjuk a mi pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja tizenkettedik kongreszszusát. javaslat javaslatot, szó szót követett, végül is kialakult bennünk az elhatározás, mi lenne, ha a szovjet bányászok példájára mi is versenyeznénk a CSKP XII. kongresszusának brigádja cím elnyeréséért. Megírtuk a levelet a Központi Bizottságnak és nagy kitüntetésnek tprtjuk, hogy indítványunkat elfogadták — mesélte Karásek elvtárs felhívásuk történetét. A CSISZ-szervezet elnökének szobájában folytatott beszélgetés nem mondható éppen zavartalannak. Karásek az üzemi pártbizottság tagja és már „körözik" őt, merre van. Üléseznek, fontos lenne a jelenléte. Fáreknek fő a feje, mert a brigád táncmulatságot rendez és a zenészekkel kell találkoznia. — Közös kultúrprogramokban nincs hiány — mondja. — Ősszel a családtagokkal együtt szép kirándulást tettünk a Beszkidekbe, tavasszal DélCsehországot készülünk meglátogatni. Asszonyaink még mindig emlegetik, milyen szép divatbemutatóval leptük meg őket a Nemzetközi Nőnapon. Mostani táncestélyünkre nyolcvan embert hívtunk meg, a költségeket a közös kasszából fedezzük. — A siker titka az összeszokott, jó kollektíva — jegyzi meg Karásek. — Meg az olyan brigádvezető, mint te, Lácío — teszi hozzá csendesen Fárek. S bár Láda szabadkozik, elmondja, hogy a brigád hivatásos bányászai Karásek vezetésével már néhány éve együtt dolgoznak, és hogy így összeforrtak, az főként Karáseknek köszönhető. — Egyébként éles eszével, kitűnő szervezőképességével és vasszorgalmával nemcsak a brigád tagjai között, hanem az egész bányában is komoly tekintélyt szerzett — „leplezi le" barátját Fárek. — Térjünk csak vissza a kollektívára — szakítja félbe helyettesét Ka50 éves § § ^ Jozef Kôstka szobrászművész ma § ^50. születésnapját alkotó erejének^ & teljében ünnepli. Fiatalos lelkese- ^ fcdéssel küzd a legkorszerűbb mű ^ vészi kifejezési formákért. Ha va ^ ^ laki e napokban kíváncsian be- ^ ^ pillantana a művész műtermébe, ^ ^a rajzok, monumentális alkotások^ s —láttán alig^ megállapodott, ^ képzőművész alkotásai,^ ^ „jmmi esetre sem tartozik ^ ä azon emberek közé, akik elege-1 S dettek önmaeukkal. akik életük Sí rásek. — Tizenhét közül tizenkettő állandó dolgozó, öten brigádosok, de kivétel nélkül valamennyi elismerésre méltóan végzi munkáját. Egy percre sem felejtik el a kollektíva iránti felelősségüket. A mindenki egyért, egy mindenkiért elv nálunk a legteljesebb mértékben érvényesül, különben nem lettünk volna képesek egy hónap alatt 430 méter bányafolyosóáttörést megcsinálni. Felhívásunkat a kongresszus tiszteletére tett kötelezettségvállalással támasztottuk alá, melynek egyik pontja volt, hogy az öt brigádmunkás közül kettőt rábeszélünk munkaidejének meghosszabbítására, egyet pedig megnyerünk állandó munkaerőnek. Hiszen anhak idején én is brigádmunkásként kezdtem, és alig hiszem, hogy nálam elégedettebb embert lehet ma találni a köztársaságben. Ha már a kötelezettségvállalásra terelődik a szó, kitérünk többi pontjára is. Értékes, megfontolt felajánlás, egyebek között a következő feladatokat tartalmazza: A brigád a havi tervet 5 százalékkal túlteljesíti, a termelési költségeket 6 százalékkal csökkenti. Minden új vágathajtást bejelentenek a példás minőségért folytatott versenybe, amelynek feltételei, hogy az áttörés helyes irányú, hiba nélküli legyen és a biztonsági előírásokat szigorúan betartsák. A brigádmunkások elvégzik az üzemi munkaiskola tanfolyamát, hogy tökéletesítsék szaktudásukat. Az egész brigád részt vesz a biztonsági előírásokról tartott iskoláztatáson és leteszi a zárúvizsgát. Valamennyien hallgatói a CSISZ oktatási évének. Gustáv Fáreket a pártcsoport előkészíti a pártba való felvételre. A porubai iskola ötödik osztálya felett védnökséget vállalnak, közös kirándulást szerveznek a pionírokkal, a Februári Győzelem és a májusi felszabadulási évforduló alkalmából baráti beszélgetésre hívják meg őket. Az elkövetkező hónapok nem lesznek könnyűek a brigád számára. Kötelezettségvállalásukat rendszeresen ellenőrizni fogják, hogy minden betűjét maradéktalanul teljesítsék. Azok között akarnak lenni, akik az általuk kezdeményezett versenyben munkájukkal kiérdemlik a CSKP XII. kongresszusának brigádja büszke címét. KIS ÉVA {XI mm >IMAN NUR JANTO SOEPRAPTO, a Dzsn• kartai Atomkutató Intézet asszisztense elmúlt napokban Csehszlovákiába ! érkezett, hogy egy éven át tanulmányozza a Csehszlovák Tudományos Akiiig démia brnöi biofizikális intézményének munkáját. Képünkön: az indonéz vendég ' és Iva Čuchtová a brnúi intézet asszisztensnője. » Í-E. Bican — CTK — fehr-J •tr ä A KARÁSEK-BRIGAD A BANYA UDVARÁN Ol asz filmhét Olasz filmhiilddttség Bratislavában A bratislavai Hviezda moziban szombaton ünnepélyesen megnyitották az olasz filmhetet. Az ünnepségen olasz filmküldöttség is részt vett. A közönség lelkes tapssal fogadta a vendégeket, majd nagy érdeklődéssel tekintette meg Vittorio de Sica Egy asszony meg a lánya című háborúellenes filmjét, melynek alapgondolatát Albefto Moravia regényéből merítette. A BÁNOVCE NAD BEBRAVOÜ-I ; Tatra-üzem dolgozóinak 87 százaléka • versenyez a szocialista munkabrigád ; címért. A Zornica nemzeti vállalat ; dolgozói 281 ezer koronával teljesí-. tik túl ez évi tervüket. MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEINKBEN 5159 ' kollektíva versenyez a szocialista mun. kabrigád címért. 293 kollektíva már ; elnyerte a címet. ÖSSZEDŐLT EGY SZÁLLODA a spo• nyolországl Pineda del Marban. A ro'. mok alól újabb 8 holttestet húztak ki, • így a halálos áldozatok száma elért [a 18-at. A szálloda tervezőjét és építő• jét bebörtönözték. A GOTTWALDOVI SVIT dolgozó! • 1961-ben több mint egymillió koro-: ! na jutalmat kaptak újításaikért. Az ; újítások több mint 16 és félmillió • korona értéket tesznek ki. A VIMPERKI KÖNYVNYOMDA az NDK• bői kapott új, szakszerű könyvkötő-gé"

r peket. A viraperki nyomda 1962-ben > Karol Toman, Henrik Sienkiewicz és ••Frederico Garcia Lorca müveit jelenteti 'meg. JANÁČEK, VERDI ÉS BRITTEN műI veivel szerepel majd a ,,Prágai Tava• szon" a berlini Vígopera művészegyüt;tese. A NYUGATI FILATELISTA SZAKLA£ POK véleménye szerint az 1961. év nagy „slágere" a Szovjetunió alumí| nium-fólióra nyomott rakétabélyege X volt, amely a XXII. pártkongresszus í tiszteletére felülnyomással is megÝ jelent. Az alacsony példányszámban Ä kiadott bélyegpár rendkívül kerei sett. X KÉTEZER TONNA METÉLT TÉSZTÁT, makarónit és spagettit gyárt a parduX bicéi Malmok és Tésztagyárak üzeme 1962-ben. A tésztafélék a Kanadából behozott különleges búzából készülnek. Délután érkezem. A második műszák vezetőjét keresem és a harmadszori útbaigazítás után meg is találom a csomagoló részlegen. Kubái elvtárs vállas, középkorú férfi, komoly, nagyon határozott megjelenésű, szemlátomást örül, hogy írni akarok az üzemről. — Elég ritkán vetődnek ide újságírók, — kezdi a beszélgetést, — persze, a gyufa, az csak gyufa .. .1 A szája körül Iróníkus mosoly játszik. Mentegetődzöm, amennyire tudok, hogy így, meg úgy, lebecsülésről szó sem lehet, hiszen láthatja ... de ő megunva mindezt, azzal vet véget a dolognak, hogy karonfog, és végigvezet a gyáron. Legnagyobb csodálkozásomra az udvaron kötünk ki... Az udvar fűrésztelepre emlékeztet. Mindenfelé faóriások hevernek. Gyönyörű szálfák, gerendák — az embernek szinte kedve szottyan egy kis házépítésre. — Ez itt bükk, emez nyárfa, ez meg lucfenyő — magyarázza kísérőm. — Mi ebből a háromból dolgozunk — teszi még hozzá. Ügy látom, ő a harmadikat kedveli leginkább, mert az egyik hatalmas behavazott fenyőgerendát megsimogatja, megveregeti. — Ez az igazi! — dicsért emelt hangon. — Ebből készülnek a gyufaszálak. Az udvaron rajtunk kívül még egyetlen ember látható, az ts fent a magasban, a fejünk felett, az óriásdarú kezelőfülkéjében. Mintha meghallotta volna Kubái elvtárs dicsérő GYUFAGYÁRBAN szavait, rövid szemlélődés után gépével lecsap a megdicsért gerendára. — Hová szállítja? — A főzőbe, — válaszolja kísérőm. — Ilyenkor télidőben 16—18 óráig is kell főznünk, puhítanunk a feldolgozásra kerülő fát. Ugyancsák tekintélyes katlanuk lehet, gondolom, de kérdezősködésre már nincs időm, belépünk az első csarnokba. Balra, közvetlenül az ajtó melleit hatalmas gépfűrész aprítja a „fürdőből" érkező, pároló szálfákat. Az így kapott ölfaszerű dorongok egyenesen a terem jobboldalán zümmögő fura gépbe vándorolnák, ahol — előttem ismeretlen oknál fogva — forogni kezdenek... s íme, egy borotvaéles kés folyamatosan, miliméternyi vastagságú, hófehér lemezeket hánt le róluk. De ezzel még nem ért véget a gép munkája. A lemezeket egy igen elmés szerkezet szépen egymásra rakja, előretólja, s mire a gépet megkerülve, egészen elől, megállok a gépkezelő mellett, azt látom, hogy az iménti fenyődorong csaknem teljes egészében finom, gyufaszálnyí pálcikákká változott. Nem érek rá csodálkozni, mert Kubái elvtárs int, hogy kövessem őt a másik géphez, amely hasonlóképpen működik, azzal a különbséggel, hogy gyufaszálak helyett dobozok oldalait készíti. És így tovább: a harmadik gép gyufásdobozok alját stb. Ez meg itt — ni csakl — már a címkéket ragaszgatja a kész dobozokra. A másik teremben jut eszembe, hogy eddig Kubái elvtárson kívül még csak két férfit láttam az egész gyárban: a daru-, illetve a fűrészkezelőt. — Dolgozóink hatvan százaléka nő — jegyzi meg kísérőm, mintha egyenesen a fejembe látna ... Ebben a teremben fiatal lányok dolgoznak. Az egyik gép felett — amely három fajta munkát is végez: parafinba fürdeti a pálcikákat, a gyújtófejeket készíti és a kész gyufaszálakat szárítja — tábla függ a következő felirattal: „A szocialista munkabrigád címért versenyzünk". A versenyző munkacsoportnak tizenegy tagja van — tizenegy leány. Vezetője a szőke, erélyes Ševčíková Mária, aki testvérével, Annával az említett gépet kezeli. Egy éve versenyeznek, és munkateljesítményük azóta állandóan a száz százalék fölött mozog. A leányok — akárcsak az üzem — természetesen elsősorban a gyártmányok minőségének javítását tartják szem előtt. Hiszen egy időben elég gyakran kapott az üzem vezetősége reklamációs leveleket, amelyek a Smrečina Nemzeti Vállalat gyártmányait kifogásolták. Amióta az üzemi pártbizottság kezdeményezésére a Smreöinában ís megindult a szocialista munkaverseny új formája, a reklamációs levelek száma csökkent. — Összesen öt mu

nkac

soport versenyez a büszke címért — mondja Kubái elvtárs. — Az öt közül kettő — Jakubovič Gustáv és Ševčíková Mária csoportja —- talán már a jövő hónapban el is éri. Amíg átmegyünk a következő terembe, kísérőmnél az elmúlt év eredményeiről érdeklődöm. — A tervet teljesítettük. Igaz, nem dicsekedhetünk azzal, hogy magasan túlszárnyaltuk, de mint mondottam, most elsősorban a minőség megjavítására igyekszünk. Ennek ellenére tavaly 2030 ládával gyártottunk több gyufát, mint 1960-ban. Megtudom azt ls, hogy a Banská Bystrica-i Smrečina Nemzeti Vállalat 1961-ben újításokkal 29 ezer koronát takarított meg. — Meg tudna nevezni néhány újítót? — Hogyne! Itt van például Jakubovič Gustáv és Ján a két testvér. Továbbá Veliačik ján, aki — úgy hallom — rövidesen ismét egy újítást ad be ... Ebben a teremben a kész, megszáradt gyufát dobozokba töltik. Ezt a munkát is fürge leánykezek végzik. Azaz, hogy ... gépek végzik, ők csak az üres gyufásdobozt rakják ördöngös gyorsasággal a gépbe. Elnézem a kis barnafejü, aprócska gyufaszálakat. Tüzet rejt magiban valamennyi. Tüzet, amelyért étjykor Prométheus meglopta az isteneket. Itt rejtőzik millió és millfb apró barna fejecskében tűz, amely nélkül ma már nem tudjuk elképzelni az életet. Ugyan, ugyan, Kubái elvtárs, lebecsUlésťól szó sem lehet j jnl] 0] SZO 2 É, 1962. január 29.