Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-28 / 27. szám, vasárnap

A harc új szakasza Bár az európai országok körülbelül 500 évvel ezelőtt megjelentek Afrikában, e földrész meghódítását és felosztását csak a XIX. század vége felé és a XX. század elején fejezték be. A gyarmattartók mesterségesen osztották fel Afrikát; nem vették tekintetbe a föld- és néprajzi sajátosságokat, a nyelvi vagy történelmi hagyományokat. Ez ma lehetetlen. Az itteni népek rendet teremtenek Afrika térképén, leszedik az idegen zászlókat, helyükbe felvonják saját lobogóikat. Oj formákat keresnek az országok és népek együttműködésére. Az afrikai népek egysége és a nemzeti felszabadító mozgalom gyors kibontakozása a földrész politikai fejlődésének döntő tényezője. Afrika térképét az imperializmus igáját lerázó afrikai népek fogják kiigazítani. Nemcsak a régi Imperialista birodalmak kísérlik meg az újabb gazdasági terjeszkedést Afrikában. Gazdasági befolyásuk övezeteinek újabb felosztása megfelel az illető Imperialista hatalmak jellegének. Bár az angol, francia, belga, portugál, olasz és spanyol imperializmus gazdaságilag még erős a hajdani gyarmatokon és a felszabadult országokban, ám egyre komolyabb szerepet kezdenek játszani az amerikai és nyugatnémet imperialisták. A fiatal államok első lépései Bármennyire is komoly dolog a nemzeti függetlenség kivívása, az afrikai népek nem tekintik befejezettnek harcukat. Az állami és a politikai hatalomért vívott harc nem öncélú, hanem a legfontosabb szakasz a népgazdaság fejlesztésének, a nyomor, a betegségek, az írástudatlanság megszüntetésének útján. „Egyaránt törekszünk politikai és gazdasági függetlenségre. Meg akarjuk javítani népünk életkörülményeit" — jelentette ki Zanzihár JSJemzetl Pártjának főtitkára. Az új afrikai államok gazdasági fejlődésének legkomolyabb feltétele a hazai ipar megteremtése. Ezzel együtt üj kereskedelmi politikát kell folytatniuk, hogy az afrikai piac megszabaduljon az idegen trösztök uralmától. A független Guineai Köztársaság egyik lépése a külkereskedelem állami ellenőrzésének bevezetése volt. A fiatal afrikai államok vezetői minduntalan szembekerülnek azzal a ténnyel, hogy népgazdaságuk jelentős mértékben még mindig az Idegen monopóliumok kezében van. Különösen a természeti kincsforrások, az értékes földterületek, a kereskedelmi hálózat, a közlekedés, a kikötők, a hajózás, a bankok és biztosítóintézetek, cement-, építőipari, energia- és feldolgozóipari vállalatok urai. A hazai ipar megteremtése erős érvágás az idegen monopóliumok gazdasági pozícióin. A függetlenség megszilárdításának egyik útja az állami gazdasági szektor megteremtése lehet. Erre törekszik néhány afrikai állam, mely pénzeli az új gazdasági ágazatokat és új vállalatokat épít. Ghana például kereskedelmi flottát létesít. Repülőgépgyár építését ls tervbe vette. Hasonló Intézkedéseket tesz a guineai kormány is. Az állami szektor azonban még gyenge ezekben az országokban és nem képes gyökeresen megváltoztatni gazdaságuk gyarmati és agrár jellegét. Az afrikai országok most terveket dolgoznak ki a nehézipar, elsősorban a kohóipar fejlesztésére. Az Imperialisták mindenáron el akarják venni az afrikai államok kedvét gazdaságuk önálló fejlesztésétől. így állítják fel a kérdést: „Túl szegények vagytok, ezért vagy lemondtok nagyravágyó terveltekről, vagy Nyugaton kerestek anyagi segítséget..." Az afrikaiak méltó választ adnak erre az érvelésre. Guy Doudou, a Mali című lap szerkesztője megírta, hogy hazája csak saját erejére támaszkodva tudja kivívni teljes szabadságát. Az imperializmus Achilles-sarka Az efrikat országokban basáskodó külföldi monopóliumok hevesen ellenzik a nemzeti ipar megteremtését. Az afrikai népek az állami szektor és a hazai ipar megteremtése miatt ellentétbe kerülnek a külföldi vállalatokkal. Amíg idegen cégek fogják ellenőrizni a fiatal afrikai államok gazdaságát, az utóbbiak nehezen tervezhetik gazdaságuk fejlesztését. Az államosítás legkisebb veszélye azonnali reakciót vált ki a nyugati hatalmak részéről. Guinea kénytelen volt fokozatosan kiterjeszteni az állami ellenőrzést az idegen vállalatokra. A kormány 1960 augusztusában felszólított számos idegen kereskedelmi és ipari bankot, hogy szüntessék be guineai tevékenységüket. 1961. januárjában a guineai kormány két francia társaságot azért államosított, mert „az imperializmus eszközeivé váltak a Guineai Köztársaság fejlesztési tervének aláásására". Államosították a gyémántfejtést, a kormány a fiatal köztársaság megalakulása óta nyomban ellenőrzése alá vette a külkereskedelmet. A Mali Köztársaság szintén szükségesnek tartotta a külföldi monopóliumok gazdasági nyomásának gyengítését. A mali kormány import-export társaságot alakított, mely egyedül jogosult értékesíteni más társaságok és mezőgazdasági szövetkezetek termékeit. Addig francia kézen volt a köztársaság kivitele és behozatala. Ghanában eleinte helyet adtak az idegen tőkének a helyi vállalatokban, ám Nkrumah elnök kijelentette, hogy „később sok vegyes vállalatra is kiterjesztjük ellenőrzésünket. Végcélunk az alapvető termelési ágak államosítása, hogy az országot szolgálják". Ezeknek az intézkedéseknek az a céljuk, hogy összezsugorítsák a külföldi monopóliumok hatáskörét, hogy az idegen társaságok minél kevesebbet árthassanak az ország népgazdaságának. Tőke és szakismeretek Nyugaton azt hangoztatják, hogy sok afrikai országban hiányzik az alaptőke és a tudás, ezért nem lehetnek meg a nyugati tőke és szakismeretek nélkül. „Csak egy választásuk van az új afrikai államoknak: vagy elfogadják a fehérek pénzügyi segítségét és szakismereteit, vagy gazdasági kudarcra vannak ítélve ... Nincs tőkéjük, tapasztalatuk és tudásuk, hogy önállóan biztosíthassák gyors fejlődésüket" — írta a New York Herald Tribúne. Senki sem tagadja, hogy Afrikának nincs tőkéje. Mégis gyakran szándékosan háttérbe szorítják azt a kérdést, milyen feltétellel adják meg a tőkét és milyen célra. Ha a nyugati monopóliumok szabadon fektethetnék be tőkéjüket Afrikában, ez azt jelentené, hogy Afrika a valóságban az imperialista rablók konca lenne. A legtöbb beruházást megint csak a bányaiparban eszközölnék, mert ez maximális profitot hozna a monopóliumoknak. A korszerű iparra és a sok ágazatú mezőgazdaságra támaszkodó kiegyensúlyozott gazdaság létrehozásában vajmi kevés segítséget nyújtanak. Más lehetőséget jelent a kölcsön, melyet ha nem a nyugati országoktól, akkor a szocialista országoktól kaphatnak meg az afrikaiak. Az afrikai népek követelik az Imperialista kizsákmányolás megszüntetését a földek, az ércbányák és más természeti kincsek visszaadását. Követelik az afrikai bel- és külkereskedelem és bankok idegen ellenőrzésének megszüntetését. Nem nehéz válaszolni arra a kérdésre, honnan vegyék az afrikai gazdasági fejlődéshez szükséges tőkét. Hivatalos adatok szerint az amerikaiak afrikai tőkeberuházásai évi 30 százalékos hasznot hajtanak. A felhalmozott tökét azonban Nyugatra szállítják Afrikából, mert a fő vállalatok és nyugati monopóliumok tulajdonában vannak. Szóval a külföldi tőkeberuházások az ország kifosztásához vezetnek. Ha az afrikai népek valóban kezükbe veszik sorsuk Irányítását és felszámolják a gyarmati rendszer következményeit, akkor le tudják mosni magukról az Imperialisták szennyét és új, erős virágzó társadalmat teremthetnek. Vége. Por lepi a dolgozók javaslatait ? A dolgozók egészségéről való gondoskodás a legfontosabb feladadatok egyike. Törvényeink szerint nem csupán a szakszervezeti és gazdasági szervek kötelessége ez, hanem a dolgozóké is. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk JÜLIUS SALAJ elvtárssal, a Kerületi Szakszervezeti Tanács munkabiztonsági felügyelőjével, aki többek kőzött rámutatott a Kelet-Szlovákiai Gépgyár munkahelyein tapasztalt hiányosságokra. A Kelet-Szlovákiai Kerület dolgozói megvitatták az új egészségvédelmi és munkabiztonsági törvényt. Azt várják, hogy hozzászólásaik nyomán megjavul a helyzet munkahelyelken. Sok jogos követeléssel éltek a Kelet-Szlovákiai Gépgyárak dolgozói is. Közel 160 javaslatuk van a kedvezőtlen helyzet kiküszöbölésére. A javaslatok azonban csak javaslatok maradtak. A megbízottak buzgón jegyezték a felszólalásokat, és rugalmasan jelentették tovább: „ ... dolgozóink helyeslik az új törvényt, . . több értékes javaslatot tettek, amelyeket ez üzem vezetősége természetesen ..." Talán ne is folytassuk, mert tudjuk: következnek az ígérgetések. De véget ér a „kampány" — a jelentés fenn van az illetékeseknél és egy nap „pont" kerül ez ügy végére, ami befejezését jelenti. Az ezzel kapcsolatos papírok spárga közé, avagy egy „szakértelemmel" pingált borítólapba kerülnek... Csak erre lehet következtetni, ha a múlt folyamán egyetlen szakszervezeti vezető sem vett annyi fáradságot, hogy legalább megmondja a dolgozóknak, miért vesztek el hozzászólásaik, javaslataik, és miért nem fújták le a port a csaknem pókok tanyájává vált „javaslatgyűjteményről". Ne vegyék rossznéven az illetékesek, ha mi is úgy véljük, hogy a munkabiztonság és az egészségvédelem kérdése a košicei Kelet-Szlovákiai Gépgyárban csak harmadrendű dolog. így kezelte ezt a fontos ügyet maga az üzemi szakszervezeti bizottság is, amelynek feladata — ellenőrizni, hogyan biztosítják, az üzemben a munka- és egészségvédelmi intézkedéseket. Feladatát ez a szerv sem teljesítette, és sokkal egyszerűbben „oldotta meg" a dolgot: átruházta a munkavédelemről való gondoskodást segédszervére, a Munkabiztonsági Bizottságra. Ez a bizottság ls csak nagy ritkán foglalkozott az említett kérdésekkel, amelyek sajnos még a taggyűlések napirendi pontjai között sem szerepeltek. További súlyos hibát követett el az üzemi szakszervezeti bizottság azzal, hogy a dolgozók munkavédelemmel kapcsolatos követelései és kötelezettségvállalásai nem kerültek az üzem kollektív szerződésébe. A szakszervezeti bizottság nem kívánta meg, hogy az üzem gazdasági szervei időközönként tájékoztassák a feladatokról, a problémákról. A helyzeten nem segítettek a formálisan kiadott igazgatói . utasítások, mert teljesítésükkel senki sem törődött. Tavaly tizenegy ilyen „elrendelem-okmány" látott napvilágot, és az illetékesek, elsősorban az üzem vezetősége úgy vélte, hogy ezzel minden rendben van, pedig dehogy volt rendben. Vegyük csak szépen sorjába, miért is nem? Az igazgatói utasítás szerint tavaly két komplex ellenőrzést kellett elvégezni az üzem munkahelyein. Nem volt egy sem. Elmaradt a mesterek és más gazdasági vezetők iskolázása is. A forrasztók részére a szennyezett levegőt elszívó berendezéssel ellátott munkaasztalokat kellett beszerezni. Nem történt meg. Nem oldották meg a melegvíz-szolgáltatást sem, és a dolgozók leggyakrabban hideg vízzel mosakodnak, ilyen körülmények között fölöslegesek a zuhanyok. Az edző-teremben mérgező anyagokkal Is dolgoznak, és az anyag párolgása káros az egészségre. Külön helyiséget kellett létesíteni az átöltözködésre és az étkezésre, javítani kellett a szellőző-berendezést. Ellenőrzés nélkül mindez parancs formájában szintén csak papíron marad. Az pedig nem újság, hogy annak, aki utasítást ad, személyesen is meg kell győződnie arról, hogyan teljesítik azt. Nem helyes csupán a másoktól kapott tájékoztatásokra építeni. Ajánlatos lenne, ha az üzem vezetősége a szakszervezeti bizottsággal karöltve elbírálná, vajon az üzem minden vezető dolgozója helyesen vélekedik-e a munkabiztonság és egészségvédelem kérdéseinek rendezéséről? Szerintünk aligha! Az emiltett új törvény szerint a munkahelyek tervezésénél figyelembe kell venni a dolgozók egészség-: védelmének biztosítását is. Egyetlen üzemi berendezés sem kerülhet átadásra, amíg nem felel meg a munka és egészségvédelem követelményeinek. Ilyen irányú törvénysértés is történt ebben a gépgyárban. Ha beavatatlan ember kerül például az új öntöde és formázó épületébe, azt hihetné, hogy itt az előírásoknak megfelelően minden a legnagyobb rendben van. Pedig nincs. És ezeket a helyiségeket átadták anélkül, hogy el lennének látva megfelelő védőberendezéssel, biztosítva lenne a munkahelyek megfelelő kifűtése, a munkálatok folyamán keletkező por és gázok elvezetése. Talán már ne is sorakoztassuk a sok hiányosságot. Sajnos, azt kell mondanunk, ha a hiányosságoknak, „családfája" lenne, kevés „ága" hiányozna a Kelet-Szlovákiai Gép-i gyárban. Mindezekben egy véleményen vol-; tunk a Kerületi Szakszervezeti Ta-: nács felelős dolgozójával, aki befe-. jezésül még megjegyezte. — Igaz, nagyok a hiányosságok ebben az üzemben, de meggyőződésünk, hogy a komoly figyelmeztetések után az üzem vezetősége és az üzemi szakszervezeti bizottság a múlt hibáiból okulva mindent megtesz a dolgozók munka- és egészségvédelmének biztosítása érdekében. KULIK GELLERT 57 országba (CTK) A Brodec nad Sázavou-1 Május 9. Jawa üzem dolgozói az év kezdetétől már több motorkerékpár-szállítmányt küldtek a Szovjetunióba, Lengyelországba, az NDK-ba és Finnországba. A kedvelt 200-as és 350-es motorkerékpárok iránt, amelyeknek végső szerelését ebben az Szemben végzik, világszerte nagy az érdeklődés. A múlt évi termelésből e motorkerékpárok 60 százalékát 57 országba szállították. mmmm gyemekckro

i a félévi bizonyítványosztás után I

skoláinkban befejeződött a tanév első fele, és a diákok bizonyítvánnyal táskáikban indulnak a félévi szünidő örömeinek elébe. Karinthy óta tudjuk, hogy amint a jó bornak nem kell cégér, a jő bizonyítványhoz nem kell magyarázat. Annál inkább a rossz bizonyítványhoz 1 A félévi bizonyítványosztás ideje bizony nem egy családban a Karinthyra emlékeztető „Megmagyarázom a bizonyítványom" családi esztrádműsorok időszaka. Ilyen alkalommal a szülők, papák és mamák igen sok rendkívül érdekes adatot szereznek iskolaügyünk jelenlegi helyzetéről, de különösen azon iskola tantestületéről, ahová bizonyítvány-magyarázgatásra kényszerült csemetéjük jár. Ilyenkor kisül, mennyi „rossz" tanítónk van, akik sem magyarázni, sem osztályozni nem tudnak, akik kivételeznek, egyesekre „pikkelnek", nem is magyaráznak soha, csak „feladják a leckét" és „kikérdezni" sem tudnak, mert mindig mást kérdeznek, mint ami a könyvben van, vagy amit „nehezen érthetően" elmagyaráztak. A bizonyltvány-magyarázgatások fenti kitételei Karinthy óta alig változtak, bármennyire ls más szellemű, humánusabb jellegű és az oktatónevelőmunka magas színvonalát biztosító is a mai Iskola. Pedagógusaink minden jószándékú Igyekezete ellenére sem sikerült még elérni azt, hogy a „magyarázatra" szoruló bizonyítványok teljesen eltűnjenek, hogy minden bizonyítvány olyan legyen, amellyel a szülők meg vannak elégedve. Ezért aztán a félévi bizonyítványosztás után nem egy szülő teljes mértékben elfogadva gyermeke „felvilágosítását" bosszankodik, szidalmazza és rágalmazza a pedagógusokat, akik a félév folyamán bizonyára minden rájuk bízott tanulóval egyforma szeretettel és buzgalommal foglalkoztak, ám — sajnos — mégsem egyforma eredménnyel. A gyermeke bizonyítványával elégedetlen szülő sokszor meggondolatlanul rágalmazza a pedagógusokat, megfeledkezve arról, hogy a mai iskolák tantermeiben nem olyan pedagógusok nevelnek és tanítanak, akik erre rászolgálnának. A

z én gyermekem négyest kapott szlovákból, mert nem „fejes" az apja — mondja az egyik felháborodott szülő. — Az enyém megbukott oroszból, mert nem hordom kosárszámra az ajándékot a tanítónak — háborog a másik szülő. — Azt mondja a gyerek, hogy X tanár magyarázni sem tud, nem is értik a gyerekek, egy sem, de azért kivételező — állítja a harmadik szülő. És így folyik a pedagógusoknak a szülők által történő „káderezése". Ilyenkor sül ki, hogy egyes szülők tanfelügyelőket megszégyenítő szakértelemmel bírálnak szakképzett pedagógusokat. A jószándékú, építőjellegű és hozzáértő bírálat mindig helyénvaló és hasznos. A fentebb vázolt bírálat azonban semmi esetre sem helyénvaló olyankor, amikor a szülői hanyagság elpalástolását szolgálja. Mert nyilvánvaló, hogy az ilyen esetekben erről van szó. Az iskola a gyermekek tanulmányi előmeneteléről a legkülönfélébb formákban már jóval a bizonyítványosztás előtt tájékoztatja, kötelességszerűen és készséggel felvilágosítja az érdeklődő szülőket. Az iskolai és szülői értekezleteken való részvétel, az osztályfőnök felkeresése, a diákkőnyvecske rendszeres ellenőrzése lehetővé teszi a szülő számára, hogy gyermeke tanulmányi előmeneteléről rendszeresen tájékozódjék. A szülők igen jelentős része él is ezekkel az alkalmakkal és az előmenetelben mutatkozó hanyatlást idején történő beavatkozással meg tudják állítani, ami azt eredményezi, hogy bizonyítványosztáskor az Ilyen szülőket nem Igen éri kellemetlen meglepetés. V

annak azonban még — sajnos — olyan szülők is, akik az iskolával, a tantestület tagjaival semmiféle kapcsolatot nem tartanak fenn, a szülői értekezleteket egyáltalán nem látogatják, gyermekük tanulmányi előmenetelét semmiféle formában nem ellenőrzik és a pedagógia csak bizonyítványosztás után kezdi érdekelni őket. Az ilyen szülők hibát követnek el akkor is, amikor gyermekük minden szavát, mellyel a rossz bizonyítványt magyarázzák, elhiszik. A gyenge bizonyítvánnyal hazatérő gyermek minden eszközt megragad saját ártatlanságának bizonygatására és igyekszik meggyőzni szüleit tanítói rosszindulatáról vagy a már fentebb említett egyéb „hibáikról". Az elmondottakból kitűnik tehát, hogy a jó bizonyítvány nemcsak a tanítók jó munkájának és a diák szorgalmának, hanem a szülői gondoskodásnak is eredménye. A szülő akkor, amikor ellenőrzi gyermeke mindennapos felkészülését a tanítási órákra, érdeklődik gyermeke füzetei, könyvei, munkája iránt, megköveteli, hogy gyermeke a diákkönyvecskébe tanítói által beírt osztályzatokat rendszeresen megmutassa, tulajdonképpen gyermeke előmenetelének javulását szorgalmazza. Amennyiben a gyermek valamely tantárgy tanulásában nehézségekkel találkoznék, az osztályfőnök és az érdekelt szaktanító mindig készségesen kellő útbaigazítást ad a szülőnek. A szülői értekezletek rendszeres látogatása lehetővé teszi a szülő számára, hogy nemcsak gyermeke előmenetelével, hanem a gyermeket tanító és nevelő pedagógusok munkájával, a munkájuk során előforduló problémákkal is megismerkedjék, és amennyiben ezek a problémák olyan jellegűek, hogy megoldásukhoz a szülő is hatékonyan hozzájárulhat, lehetővé válik a pedagógusok és a szülők hasznos együttműködése. A szülőknek az iskolával való n kapcsolata ma a szocialista társadalomban élő emberek egymás kölcsönös megbecsülésén alapul. Szükséges tehát, hogy e kapcsolat meg legyen a szülők és a pedagógusok, a szülői ház és az Iskola között. A kapcsolat felvétele soha sem késő, s itt is helytálló a magyar közmondás: Jobb későn, mint soha. A szülők és pedagógusok együttműködése igen sok eredménnyel jár gyermekeink nevelése terén és az előbbiekből talán kitűnik, hogy nagymértékben hozzájárulhat ahhoz is, hogy bizonyítványosztás idején kevesebb legyen a pedagógusok iránti indokolatlan és oktalan harag és ami számunkra — szülők és pedagógusok számára — még nagyobb jelentőségű: elérhetnénk azt, hogy egyre kevesebb lenne a „bizonyítvány-magyarázgató" diák tragikomikus figurája. SÄGI TÖTH TIBOR 0] SZO 4 * 19B

Z- ianuár 28.